Luxusnyalánkság
Sportingbet Regisztracios Bonusz
HUSZONKETTEDIK FEJEZET
Délelőtt elmentem egy gyantázásra a kozmetikusomhoz. Kacérkodtam a
gondolattal, hogy meglepem Tomot egy brazil gyantázással, de aztán
eszembe jutott, mit mondott Roger a szadomazochizmusról, így a szokásos
gyantázásomat kértem. A kozmetikusom tanga gyantának hívta, ami egy
vékony szőrcsíkot jelentett a fenékdekoltázstól a tevepatáig (Andre
megfogalmazásában), és egy úgynevezett „versenypálya” csíkban végződött
elöl.
A kivörösödött bőrömre néztem és eltűnődtem, mi lesz Tom reakciója.
– Ma este dögös randim lesz – mondtam.
– Nincs valamije, ami
megszünteti a vörösséget?
– Tegyen rá azonnal hideg borogatást, és adok egy kis olajat, amit
később rátehet. Aztán, miután ma este lezuhanyzott, tegyen rá még egy
keveset az olajból. Rendben lesz.
Újra otthon voltam, és a postai leveleimet nézegettem, amikor felhívott
Henry.
– Szia Holly, csak azért csörögtem rád, hogy megtudjam, mi újság –
mondta.
Henry. A tisztességes munka, ahol a főnökkel a feleség házában
dughatnék. A feleségében, aki végül majd szeretné velem hármasán
csinálni. Legalábbis Henry így képzelte. De igazi munka volt.
Nyugdíjkedvezménnyel, és egy igazi fizetési csekkel, ami bizonyos
jogokkal járt. Ne, Holly, ne tedd meg, gondoltam.
– Henry! – mondtam.
– Szuper újra hallani rólad. A dolgok igazán jól
mennek. Habár be kell vallanom, sokat jártál mostanában a fejemben.
Ez igaz is volt. Majdnem. A rendes munkára igenis gondoltam. Ő félúton
volt afelé. Szóval, háromnegyedig igazat mondtam.
– Igen, hát, lezártuk azokat az üzleti ügyeket, amikről beszéltem
neked. Elég munkám van az elkövetkező hat évre. Össze kell szednem a
munkatársaimat. Biztos vagy benne, hogy nem érdekel?
Hat év. Zene volt ez füleimnek.
– Hát… ööö… épp most tartok a próbaszakasznál valakivel. De az igazat
megvallva, nem ez a világ legbiztosabb munkája. Nem vagyok benne
biztos, hogy mit akarok csinálni, Henry. Bevallom, jelenleg csábítóan
hangzik, hogy visszamenjek egy irodába és egy rendes munkám legyen. De…
hát… még nem tudom biztosan.
– Hát, te egy gyönyörű lány vagy, Holly. Tudod, hogy ezt gondolom.
Működik köztünk a vonzalom. Mindkettőnknek jó lehetne a dolog. Hogy
halad a könyv? Az mikor lesz kész?
– A könyv írja magát – mondtam az igazságnak megfelelően.
– Majdnem száz
oldallal elkészültem, mióta beszéltünk. Úgy egy hónap múlva meg is
leszek.
– Ez remek hír! – mondta.
– Talán akkor eljöhetnél hozzám dolgozni.
– Talán. De vagy törvényessé tesszük a munkát, vagy azonnal elmondjuk a
feleségednek. Te döntesz.
– Persze – mondta.
– Amit csak mondasz. Tudod, hogy sokat gondolok rád.
Hívj fel valamikor. Talán elmehetnénk egy sörre vagy ilyesmi.
Csaknem hangosan felnevettem. Egy Andre elég egy lánynak, döntöttem el.
– Az csodás lenne – hazudtam.
– Biztos lehetsz, hogy ezt észben tartom.
Letettem és elmentettem a számát. Biztos, ami biztos.
Délben végre hallottam Philiptől egy sms üzenetben. Még mindig érdekel
a dolog… azért a kései válasz, mert mostanában nem néztem ezt a
címemet. Habár kárpótolnod kell, amiért csak a második legjobb vagyok.
Visszaírtam neki. Első legjobb vagy, ahogy kiderült. De azóta volt egy
fejlemény. Amikor tudsz, hívj fel, hogy beszélhessünk. H
Aztán érkezett egy üzenet Andrétól. Akarom az aromádat.
Visszaírtam neki. Ó a fenébe… én meg frissen vagyok gyantázva és
bizsergek… Ebéd pénteken Andre válasza szinte azonnal megérkezett. Hmm…
megoldható. .. kemény vagyok… és frissen borotvált, szóval puha lennék
az ajkaidon.
Eltűnődtem, hogy a kizárólagosságba belefér–e a mocskos sms–ek
küldözgetése. Cyber–hűtlenség.
Sima a simán… mmm… Imádom, ha az ajkaimhoz ér egy arc. H Nem vagyok
teljesen megborotválkozva, csak felül rövidre vágtam és a farkam meg a
golyóim simák… Te teljesen brazil vagy? Szeretném végigfuttatni a
nyelvem az ajkaidon.
Az ajkaim kövérek és pucérok, de sajnos csak egy játékosra várnak. H
Szeretnéd, ha néznénk egymást maszti közben?
Elképzeltem, hogy Andre átjön, és mi hozzá sem érünk egymáshoz. Na
persze.
Ma nem, barátom, de hamarosan. H
Oké, bébi, majd szólok a péntek miatt… sztem ki tudom üríteni a
megbeszéléseimet.
Muszáj volt vigyorognom. Konfuciusz azt mondja, óvakodj az olyan
férfitól, aki kiüríti a megbeszéléseit.
Megszólalt a mobilom. Philip volt az.
– Philip! – mondtam.
– Nagyon köszönöm, hogy felhívtál. Annyira
sajnálom, ami történt. Totál hülyének érzem magam. Tudtam, hogy te vagy
a megfelelő! Ott voltam, és arról áradoztam neked, mennyire erővel tölt
el ez az egész, és aztán fogtam magam és kiválasztottam az egyetlen
embert, aki valószínűleg nem volt valódi. Együtt kávéztunk és
megbeszéltük, hogy hétfőn kezdünk, de aztán nem hallottam róla többet.
Olyan ostobának érzem magam…
Elhallgattam. Philip kuncogott.
– Ne vedd magadra! – mondta.
– Valószínűleg csak meggondolta magát,
ennyi. A férfiak néha ilyenek. Talán félt, hogy kifosztják vagy valami
ilyesmi.
– De hát én vagyok az, aki minden kockázatot vállal – tiltakoztam.
– Én
mindent veszíthetek, ő pedig semmit!
– Talán azt gondolja, hogy mézesmadzag–vadász vagy.
– Mézesmadzag–vadász? – kérdeztem.
– Mi az ördög ez a mézesmadzag–vadász?
Philip felnevetett.
– Hát nem tudod? Hű, te valószínűleg nagyon jól
csinálnád! A mézesmadzag–vadászokat olyan nők fizetik, akik le akarják
tesztelni a partnerük hűségét. Olvastam egy cikket a feleségem egyik
magazinjában egy nőről, aki ezt csinálja. Állítólag egyetlenegyszer sem
találkozott olyan férjjel, aki visszautasította volna a közeledését! Az
alanyok száz százalékát rávette, hogy tévelyedjen el. És még csak nem
is volt különösebben szép! Aztán besúgja őket a feleségeknek.
Összeráncoltam a homlokom. Az, hogy egyáltalán létezett ez a szerep,
csak újabb szeg volt a házasság koporsóján.
– Hát, már önmagában az, hogy valaki munkát ad nekik, valószínűleg azt
jelenti, hogy a minta elég egyoldalú – mondtam.
– Megígérhetem, hogy
nem vagyok mézesmadzag–vadász – egyszerűen csak próbálom befizetni a
számláimat, ennyi.
Philip újra felnevetett.
– Ne aggódj, én nem hiszem, hogy
mézesmadzag–vadász lennél. A feleségemnek különben sincs fogalma a
dologról. Szóval, mikor kezdünk?
Eljött a gyónás ideje. Néha azt kívánom, bárcsak katolikus lennék, és
tiszta lappal kezdhetnék minden hetet. Milyen gyanúsan kényelmes.
– Van egy kis gond – mondtam.
– Miután nem hallottam rólad, azt hittem,
már nem érdekel a dolog. Szóval elkezdtem valaki mással. Csak az a baj,
hogy nem vagyok biztos benne, hogy fog működni a dolog. Ez szörnyen fog
hangzani, de lehetséges volna, hogy a tartalékom légy? Péntekre tudni
fogom. Annyira sajnálom. Bárcsak az első választásomnál maradtam volna
– mármint veled.
Összerezzentem. Lefogadom, hogy még soha nem kérte senki, hogy üljön a
cserepadjára. De Philip csak újra elnevette magát.
– Semmi gond – mondta.
– Hamarabb kellett volna telefonálnom. Nem
voltam itthon. Oké, a péntek jól hangzik. Látom, helyesen akarsz
cselekedni. De szólj, amint tudsz!
Megkönnyebbülten felsóhajtottam.
– Köszönöm, Philip. A lehető
leghamarabb értesítelek, ígérem. Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy az
egésszel.
Letettem és kimerültséget éreztem. Aztán fogtam magam, feltettem egy
hideg borogatást a puncimra és beolajoztam, pont úgy, ahogyan a
kozmetikus mondta.
Este hatkor még mindig nem hallottam semmit Tomról. Ismét csak azon
kaptam magam, hogy eltűnődöm, miért is csinálom ezt. Bár bevált volna
Dick – ő tökéletes volt. Most kötélen táncolok. Úgy gondoltam, nem
bírom már soká.
Aznap este hat vaskos kolbászt sütöttem vacsorára, és most minden egyes
darabot befaltam. Egy hetembe telt, hogy rendesen kiszellőztessem a
szagot a lakásomból.
Másnap reggelre úgy döntöttem, hogy Philip az én emberem. El fogom
mondani az igazságot Tómnak – hogy egy másik Dickre van szükségem.
Kilenckor megint felhívott Henry, és azt tudakolta, elvihet–e ebédelni.
– Hát… sajnálom, Henry, de most nagyon elfoglalt vagyok–mondtam.
– Hát, talán a hétvégén együtt ehetnénk.
– Sajnálom, nem érek rá. Talán pár hét múlva. Letettem és tovább írtam
a naplómat.
Délután 1–kor Andre küldött egy sms–t. Nem tudok veled ebédelni holnap
– akarod hogy később felugorjak egy kávéval?
Visszaírtam. Sajnálom – áttehetjük jövő hétre? –per pillanat túl sok a
teendőm. H Vihogni kezdtem. Tom, Philip, Henry és Andre. Úgy kell
nekem, amiért még egy Dicket akartam!
Péntek reggel 9–kor küldtem egy sms–t Philipnek. Senki nem tudja kiütni
az egyes számú jelöltemet. H
Szinte azonnal válaszolt.
Mmmm. Kellemes, mikor akarják az embert.
Érdekel még a dolog? H
Jól hangzik. Úgy tűnik, extra kedvesnek kell lenned. Mikor akarsz
kezdeni?
Hétfőhöz mit szólsz?A feltételek ugyanazok. H Rendben. Mit tervezel
nekem hétfőre ? Te mit szeretsz?
Mindent, amire vágysz, plusz van néhány meglepetés. Különösen a
fehérneműket, fűzőket, a hármas–szexet és a szerepjátékot. H Fűzők…
Kitűnő. Arra egy nagy igen. Tudsz küldeni egy fotót? Milyen szerepjáték
ruháid vannak? Hű, kezdek nagyon kemény lenni.
Megráztam a fejem. Ha ilyen ütemben folytatjuk, elzsibbad a kezem. A
cybertér növelte a megcsalást? Valahol hallottam, hogy az izgatott
sms–ezgetés volt az első dolog, amit a magánnyomozók kerestek, amikor
egy gyanúsított hűtlenkedése után nyomoztak. Néhány gyanúsított odáig
is elment, hogy két telefont használt, fenntartva egy „tisztát” a
házastársuknak. Gondolatban köszönetet mondtam Andrénak, amiért
gyakorolhattam vele az sms–ező képességeimet.
Minden fétis ki lesz elégítve, köztük néhány saját is. Testi
meglepetéseket tartogatok, hogy élvezetet okozzak és meglepjelek – hogy
reszkess a várakozástól és nyögj a gyönyörtől. Ámulni fogsz, kielégülsz
és vágyakozol majd a folytatásra. H
Szóval görög meg arcpakolás is lesz? Annyira be vagyok indulva. Hogy
dolgozzak így a délelőtt hátralévő részében, amikor te töltöd ki a
gondolataimat?
Eltűnődtem, mi lehet a görög meg az arcpakolás. Elhatároztam, hogy
rájuk keresek a Googleon, amikor lesz rá alkalmam. Aztán eszembe
jutott, hogy Philip élvezi az izgatott várakozást, így visszaírtam neki.
Epedezem a görög után… plusz a nagy kövér ajkaim tökéletesek egy
arcpakolásra… de legfőképp azt várom, hogy erotikus meglepetéseket
adhassak neked, valahányszor belépsz az ajtón. H
Blöff volt az egész. A válasza úgy öt perc múlva érkezett.
Itt ülök és rád gondolok, alig várom, hogy a kezem először cirógathassa
a tested, ajkaimmal a bőrödön. A csipke mögé bújt melleid áhítják az
érintésem de nem egészen meztelenek. Elképzelem, ahogy a kezed
végigsimít merev hímtagomon, míg a másikkal felfedezed a saját tested.
A bekövetkező csúcspont nedvein osztozunk, mint a szex igaz élvezetén…
várok rád.
Hűha. És én még azt hittem, hogy nekem illenék az írónak lenni! De
kezdtem cinikussá válni – eredeti volt ez, vagy elküldte már más
lányoknak is?
Ezt írtam vissza:
Elolvastam az üzeneted 3x és teljesen felizgultam. Elhatároztam, hogy
hétfőig nem nyúlok magamhoz, amikor majd az egyik kezemben a merev
farkadat tarthatom, és magamat a másikban. Úgy öltözők majd fel, ahogy
javasoltad. Elmondhatatlan élvezetek várnak rád. Nedves álmaim lesznek
addig – remélem neked is. H
Bevált a trükk. Ezek után legalább egy órán át nem hallottam felőle.
Reméltem, hogy magánirodája van.
Később újabb lázas sms–ezés következett. Megbeszéltük a hétfői ebédet,
ami délben veszi majd kezdetét. Megtudtam, hogy Philip két „kedvenc”
itala a kóla és a limonádé. Szuper. Egy antialkoholista. Pont erre van
szükségem.
Amikor aznap délután lesétáltam az internetkávézóba és elküldtem az
e–mailemet, egy kedves, hosszú üzenet várt Dicktől, amiben megkérdezte,
mi újság velem mostanában.
Még mindig olyat keresek, mint te, feleltem őszintén.
Hazafelé elolvastam a papírleveleimet. Eltemetve az éttermi étlapok és
az ingatlanügynökségek ajánlatai között egy boríték hevert, ami
láthatóan a biztonsági belépőmet rejtette. Egy alig olvasható üzenetben
ez állt: Dr. felírt pihenés szorongásra. Tom Nem voltam mérges. Csak
megkönnyebbült.
Hétfő. Philip–nap.
Ezúttal is vettem különféle fajtájú finom sajtokat, mártásokat és
húsokat. A tál elkészítése közben megittam a maradék vörösbort. Azt
kívántam, bárcsak Philip is ivott volna valami erősebbet. Bármikor
szívesebben veszek egy alkoholistát egy bornemisszánál. Habár, ha
jobban belegondolok, sok alkoholista lett antialkoholista. Az AA nagyon
sikeres, de a szüneteltetés nem szünteti meg a betegséget.
Reménykedtem, hogy Philip jó szerető. Ha lehet az e–mailjeire és az sms–eire alapozni, hát aggódtam, hogy túl „puhánynak” tart majd. Bíztam
benne, hogy a görög arcpakolások nem járnak fájdalommal.
Pontban a megbeszélt időben kopogtatott az ajtón, és amint belépett,
átadott nekem egy borítékot. Gondosan az íróasztalra helyeztem.
Mostanra megtanultam, mi van benne.
– Mit szeretnél inni? – kérdeztem, és felsoroltam a lehetőségeket.
– A limonádé jó lenne – mondta Philip.
– Light vagy az igazi?
– Igazi!
Méretes hasára néztem, és próbáltam örülni, hogy nem sörrel növesztette
ekkorára.
Felsoroltam, mi van a tálon, de szinte rá sem nézett. Korábban
elmondta, hogy az olasz és ázsiai ételek a kedvencei, de én valami
hordozhatót akartam – olyasmit, amit bevihetünk a hálószobába a
kiművelt szeretőmmel töltött pazar, ráérős szexszel múló hosszú
délutánunk alatt. Ahelyett hogy megkóstolta volna a füstölt laza–cos,
kapribogyós és krémsajtos falatkákat, vagy a gyönyörűen töredező
kéksajtot, egyenesen egy darab cheddar sajtra vetette magát, ami már
ott ült a hűtőmben egy ideje. Csak azért tettem a többi közé, hogy
kiürítsem a polcokat. A rozmaringolajban megmerített, félig szárított
bioparadicsom vagy a rikottával töltött paprika helyett gondosan
kiválasztott magának egy levél jéghegy salátát, ami valahogy utat
talált az egzotikus levelek közé, meg egy karika friss paradicsomot,
ami még előző estéről maradt. Aztán mindezt két karéj francia bagett
közé tette, amiket szendviccsé nyomott össze a tenyerével. Na, ennyit a
kifinomult Dickről! Megkérdeztem, kér–e dijoni mustárt.
– Áh nem – felelte Philip.
– Nem szeretem a csípőset. Gyorsan megette a
szendvicsét, majd egyetlen hajtással kiitta a limonádét.
– Kérsz még? – kérdeztem.
– Nem, ez elég volt – mondta, és az üres poharára nézett.
– Saj nálom,
egy kicsit ideges vagyok.
Önkéntelenül is az én teli poharamra néztem, és azt kívántam, bárcsak
dupla vodka lenne benne. Ahhoz a fogásomhoz folyamodtam a fagyos
hangulat megtöréséhez, ami már a múltban is bevált.
– Szóval, egy magadfajta kedves fickó különben miért olvassa a
Perszónát?
Philip azonnal ellazult és nevetni kezdett.
– Hű, ez tetszeni fog? –jelentette be.
– A Perszóna oldal tulajdonosa
az egyik médiavállalat, akikkel üzletelek. Épp egy megbeszélésen ültem
még vagy húsz másik ürgével, amikor valami IT guru bejött és tartott
egy beszédet arról, hogy hogyan használjuk a netet a különböző
fogyasztók megcélzására. Hogy hogyan állapítsuk meg igaziak–e vagy sem.
Mutatott nekünk néhány olyan hirdetést, amikre sokan kattintottak, és
az egyik a tiéd volt!
Újra felnevetett, de én elszörnyedtem!
– Várjunk csak egy percet! – mondtam.
– Ügy érted, ez a fickó feltette
a hirdetésem – és az álarcos képem – az egyik olyan nagy vetítőre, és
megmutatta kábé húsz férfinak? Most ugye viccelsz?
Philip igen jól szórakozott.
– Ne aggódj, mindenkire nagyon jó benyomást tettél. Valószínűleg nem én
voltam az egyetlen, aki felvette veled a kapcsolatot!
Nem tudtam, hogy mindezt hízelgőnek vegyem vagy elborzadjak.
– Szóval a férfiak… tetszettem nekik? Mit mondtak? – kérdeztem, mert a
hiúságom felülkerekedett.
– Csak úgy folyt a nyáluk utánad – mondta Philip.
– Igazából ez az
egyik oka, hogy itt vagyok.
óMajd becsukta a szemét, és előrehajolt, hogy megcsókoljon.
Viszonoztam a csókját, de egy „semmilyen” csók volt. Az ajkai
elvégezték a mozdulatokat, de úgy tűnt, nincs mögöttük érzés – mintha
nem lenne ott egy idegvégződésekkel teli száj, vagy ajkak, amik
feltérképezik az enyémeket; ehelyett egy állandó, közepes nyomást
éreztem, meg egy nyelvet, ami kötelességtudóan ki–be járt a számban.
Pár pillanat múlva áttért a melleimre, és már annak puszta látványától
nyögni kezdett, ahogyan a kezében mutattak. Aztán megpróbálta lehúzni a
pólómat és John drága melltartóját egyben, anélkül hogy kikapcsolta
volna a pántot. Na, ennyit az izgató fehérneműről a lenge felsőm alatt!
Levettem a felsőmet és kikapcsoltam a melltartómat. Ő letépte anélkül,
hogy egyetlen pillantást vetett volna rá.
– Mik a fantáziáid? – suttogtam rekedten.
– Milyen szerepet játsszak el
neked?
Habozott.
– Iskolás lányt? – próbálkoztam.
– Megkötözött szeretőt? Jelenjek meg
az ajtóban harisnyakötőben?
– Nővérke – mondta végül, és a mostanra már meztelen dekoltázsomba
dörgölte az arcát, és egyre hangosabban és hangosabban nyögött.
Eltűnődtem, vajon mit viselnek a görög nővérkék.
– Szeretnél bemenni a hálószobába? – kérdeztem.
– Oké – mondta, és nagy nehezen felemelkedett a kanapéról. Beléptünk a
hálóba.
– Ülj le! – utasítottam, és ő engedelmesen helyet foglalt az ágy szélén.
Lassan kigomboltam az ingét, hogy elém táruljon a gyönyörű bőre, amit
imitt–amott anyajegyek tarkítottak. A hasa nagyon nagy volt, de olyan
szép volt a bőre, hogy ez csak bonusz volt – csodás kiterjesztése
valaminek, amit gyengéden végig lehet csókolni.
Letérdeltem a bolyhos szőnyegre és kigomboltam a nadrágját. Kezdtem
hozzászokni az üzleti öltözékekhez! Az elmúlt néhány hónapot megelőzően
főként farmernadrágokkal volt dolgom. Az 233 üzleti nadrágokkal sokkal
többet kellett bajlódni. Volt bennük néha valami oldalsó varrás, amivel
legalább annyira nehéz volt megbirkózni, mint egy bekapcsolt
melltartóval. A farmer jöhet bármikor!
Felállt, miközben levettem a nadrágját. Láttam a merev péniszét az
alsónadrágja alatt. Közepes, gondoltam. Lehámoztam az alsógatyáját, és
a farka előugrott (ahogy szokott). Örömmel láttam, hogy ugyanaz a
pompás bőr fedi, ami az egész testét takarta.
Nagyon gyengéden megcsókoltam a csúcsát, mire Philip az ágyra dőlt, és
most csak még hangosabban nyögdécselt, majd újra meg újra a nevem
ismételgette.
Be kell vallanom, egy kissé értetlenül álltam a felfokozott reakciója
előtt. Talán jobb vagyok ebben, mint hittem – az összes eddigi nő,
akivel eddig dolga volt, teljesen béna lehetett, vagy Philip volt
sokkal tapasztalatlanabb, mint amit elhitetett magáról. Természetesen
úgy döntöttem, hogy az első lehetőség mellett teszem le a voksom.
Körül volt metélve, így mélytorok technikával estem neki, úgy, ahogy
David javasolta. Végigvezettem a szám a pénisze teljes hosszán, és
megváltoztattam a légutam szögét, hogy befogadjam. Öklendezési
reflexnek nyoma sem volt. Működött!
Azt hittem, Philip szívrohamot kap az élvezettől. A szemét szorosan
lecsukta, és egyre csak rángatózott, miközben egyre hangosabban nyögött.
– Hagyd abba! – mondta, alig pár perccel később.
– Nem akarok elmenni.
Feljebb mozdultam a testén, végigcsókoltam a gyönyörű, szőrtelen hasát,
és finoman a fogaim közt tartottam a mellbimbóit, miközben a nyelvemmel
cirógattam őket.
– Ülj rám! – suttogta, továbbra sem kinyitva a szemét, és még mindig
hangosan nyögve.
– Oké – feleltem.
– De ne felejtsd el az óvszert!
Az éjjeliszekrényhez hajoltam és elővettem a kis csiklóbizsergetőmet,
némi síkosítót meg egy óvszert. Feltéptem a csomagot, és olyan helyen
hagytam, ahol Philip könnyen elérheti. Aztán ráültem, a farkával a
lábaim között, és a kezemet mozgattam rajta, majd a tenyeremmel nagyon
finoman megdörzsöltem a fejet. Mindeközben a csiklómat nekipréseltem a
farka aljának, és így mozogtam jobbra–balra, hogy felizgassam magam.
Philip a hátán feküdt, úgy, ahogyan először az ágyra rogyott. Az arca
még mindig torz volt, még mindig hangosan nyögött, és újra és újra azt
mondogatta: „Istenem!” Olyan hangosak lettek a nyögései, hogy kezdtem
aggódni, mindjárt elélvez. Leszálltam róla és suttogva megkérdeztem.
–Hogyan szeretnél megdugni?
Most először kinyitotta a szemét, és úgy tűnt, felméri a környezetét.
– Hátulról – suttogta rekedten, és feltápászkodott.
– Ne felejtsd az óvszert! – motyogtam, az arcomat a párnákba fúrtam, és
síkosítót tettem magamra, ellensúlyozandó az óvszer szárító hatását.
Perceken belül már be is hatolt a puncimba. A csiklóbizsergetőért
nyúltam és mindkettőnkhöz odaillesztettem. Philip felkiáltott és
keményen kefélni kezdett. A falra tettem a kezeimet és úgy időzítettem
a lökéseimet, hogy a pénisze minden taszítása olyan mélyre csússzon,
amennyire csak lehet. Éreztem, hogy közeledik az orgazmusom.
Gyorsan megérkezett, és mivel tudtam, hogy még jó pár van bennem,
átengedtem magam a gyönyörnek, hangosan lihegtem, és szóltam neki, hogy
ne hagyja abba.
Philip eleget tett a kérésemnek és perceken belül ő is elélvezett.
Közben azt kiabálta: „Oh, Istenem! Oh, Istenem! Oh, Istenem!”, majd
gyorsan kihúzta magát és összerogyott mellettem az ágyon.
Mivel kicsit aggódtam, hogy bennem hagyta az óvszert, magamhoz nyúltam
és kivettem az arcom a párnák közül. Elszörnyedve láttam, hogy az
óvszer még mindig ott hever könnyen elérhető távolságban az
éjjeliszekrényemen.
– Elélveztél? – kérdeztem hitetlenül.
– De még mennyire! – felelte elégedetten.
– De hát az óvszer! – mondtam.
– A sajátodat használtad?
– Oh.
– Mindössze ennyit mondott.
– Nem használtad? – kérdeztem, kissé hisztérikus állapotban.
– Mit
gondolsz, miért tettem oda? Nem tudod, hogy az emberek betegségek
hordozói lehetnek? Hogy teherbe eshetek? Ez nem a hitvesi ágy, jobb, ha
tudod!
– Most kezdek megint ideges lenni – dadogta.
Philip szerencsétlen feleségére gondoltam. Aztán a saját ultimátumomra.
Kudarcot vallottam. Valami elpattant bennem.
– Ideges? – kiabáltam rá.
– Több mint idegesnek kéne lenned! Épp az
előbb dugtál meg egy nőt, akit nem is ismersz, és van ott hon egy
feleséged! Tervezed, hogy elmondod neki, hogy védekezés nélküli szexben
volt részed? Vagy egyszerűen egy darabig használsz óvszert, arra az
esetre, ha esetleg elkaptál volna valamit? Az olyan emberek, mint te,
terjesztik az AIDS–et! Nem voltál más nőkkel! Egy vizes papírzacskóból
se tudnád kikefélni magad! Rosszabb vagy egy csalónál. Te egy rohadt
társadalmi fenyegetés vagy!
Még mindig meztelen voltam, amikor kirobogtam a nappaliba, fogtam a
borítékját, feltéptem, és hozzávágtam a pénzét.
– Tűnés! – üvöltöttem.
–
Takarodj a házamból, te agyatlan! Vidd a kibaszott pénzed! Semmi nem
éri ezt meg! Nem hülye fasz vagy, te egy félkegyelmű idióta vagy! Menj
haza a feleségedhez, és maradj ott, ahová tartozol!
Philip összeszedte a ruháját meg a pénzét, és teljesen összetörtnek
látszott. Még a kezében volt a cipője, amikor távozott.
Amint bezáródott mögötte az ajtó, bosszúsan felüvöltöttem.
És tudják, mi volt az egészben az igazán ironikus? Valószínűleg most
végre segítettem egy házasságon. Valószínűtlen, hogy Philip valaha is
félrelépjen még.