Luxusnyalánkság
Sportingbet Regisztracios Bonusz
HUSZONHETEDIK FEJEZET
Amikor leültem írni hétfőn, a szavak nem jöttek olyan könnyen, mint
általában. Ez furcsa volt. Egészen addig eszeveszett iramban írtam, úgy
püföltem a billentyűzetet, mintha az épelméjűségem függött volna tőle.
Talán így is volt.
Így inkább pótoltam néhány hézagot, visszatérve azokhoz az
eseményekhez, amik olyan gyorsan zajlottak, hogy nem volt alkalmam
teljességükben rögzíteni őket. Soha nem voltam túl jó az igeidőkben, és
nem volt könnyű a tapasztalataimról visszatekintve írni. Emellett
gondosan átolvastam mindent, amit Dickről írtam. Eltűnődtem, hogy
megkérhetném-e, nézze át, mit írtam, csak hogy bizonyosan ne leplezzem
le. Habár senkinek nem használtam az igazi nevét, aggódtam, hogy rajta
nem változtattam eleget, így néhány tulajdonságát és a múltjának
bizonyos elemeit megkevertem más férfiakéval, akik szintén válaszoltak
a hirdetésemre. Csak abban bíztam, hogy a foglalkozása nem teszi az
egészet nyilvánvalóvá; nehéz volt ilyen magas beosztású munkát
elmismásolni.
Nem leptek meg ezek a védelmező érzéseim. Habár soha nem tudtam volna
beleszeretni, mégis ő volt a hercegem a fehér lovon. Hívjanak
régimódinak, de az ember nem harapja le a kezet, ami az ételt adja.
Talán kárpótolhatom őt azzal, hogy neki ajánlom a könyvet. Egy dolgot
biztosan tudtam: nélküle nem jutottam volna ilyen messzire.
Dick meglátogatott ebédidőben, és én az ínyencségek gyönyörű
választékát szolgáltam fel neki a kedvenc borával egyetemben.
– Szeretnél az egyik első tesztolvasóm lenni? – kérdeztem puhatolózóan.
– Nem az egészről lenne szó, csak néhány fejezetről.
Dick nem tűnt valami lelkesnek.
– Sajnálom, Holly-lány – annyi mindent kell végigolvasnom a cégnél,
hogy számomra ez munka. Szomorú, de igaz. Nem lenne nagy gond, ha
megvárnám, amíg előbb kapok belőle egy aláírt példányt?
– Semmi gond – feleltem és nem tudtam, hogy megkönnyebbülést vagy
csalódást kéne éreznem.
– De nagyobb hatásod volt rá, mint hinnéd.
– Hát, jó tudni, hogy jó hatással vagyunk egymásra – mondta,
elmosolyodott és homlokon csókolt.
Mérhetetlen bűntudatom volt. Dick megérdemli, hogy tudja, minek az
elolvasását utasította el. Reméltem, hogy hízelgőnek találná, de nem
garantálhattam a reakcióját. A dolog félrevezetés része aggasztott
leginkább. A naplót először bevallottan magamnak kezdtem írni, de most,
hogy a kiadását fontolgattam, az ízig-vérig amerikai hősöm egyre inkább
társadalmi kísérletnek kezdett látszani.
Szerdára kifizettem a rendezetlen adósságaim nagy részét. Dick
vacsorára ígérkezett, és mire befizettem a számláimat és megvettem az
ételeket és ínyencségeket, a pénzének több mint felét elköltöttem. Dick
igen nagyra értékelte az erőfeszítéseimet, ínyenc báránykolbászt főztem
gombás rizottóval, amit az a cseresznyés rétes követett, amit még
Tómmal teszteltem le. Dick gyakorlatilag tisztára nyalta a tányérjait.
És a bor is ízlett neki. 38 dollárt fizettem ki egy üveg 2003-as
vörösborért, és három órával Dick érkezése előtt dekantáltam, épp
ahogyan javasolta.
A szex is nagyszerű volt – kétszer is elélveztem, habár Dick egyáltalán
nem ment el. Azt mondta, nem számít. Azt mondta, így is ez volt élete
legjobb szexe. Utána egymás karjaiban feküdtünk és álomittasan
beszélgettünk. Remek érzés volt újra odabújni valakihez, és Dick olyan
volt, mint egy régi barát. Megkértem, hogy maradjon éjszakára, de
rövidesen távozott.
Amikor aznap este leültem írni, a szavak egyáltalán nem akartak jönni.
Mindössze csak némi összefoglalásra voltam képes. Hirtelen helytelennek
tűnt papírra vetni a beszélgetésünket, vagy részletezni a
szeretkezéseinket. Talán azért volt ez, mert Dick nem akarta elolvasni
az írásomat, de sokkal valószínűbbnek tűnt, hogy az az én bazi nagy
lelkiismeretem kezdte visszaverekedni magát onnan, ahová bepréseltem,
bárhol volt is ez.
Aznap este valamivel később kaptam egy sms-t Andrétól.
Még mindig kanos vagyok, és keményen el akarlak kapni.
Leültem a kanapéra és csak nevettem és nevettem. Aztán visszaírtam
neki. Lehetséges, hogy beszélnünk kell erről a te hajlamodról. H
Holnap este eljössz velem meg a főnökömmel egy italra?Lehet, hogy
elmegyünk salsázni.
A Szuperül hangzik. Viszlát holnap. H
Megbeszéltük a részleteket és rövidesen le is feküdtem. De nem aludtam
el azonnal. A fene a szexi latin férfiak képébe – túlontúl sok pénzt
költöttem az AA-s elemekre!
Dick telefonált csütörtökön és azt mondta, legközelebb csak hétfőn tud
jönni. Ezúttal nem éreztem úgy, mintha nem szolgálnék rá a pénzemre –
az a mosoly az arcán a biciklizés után még hosz-szú ideig velem marad.
A gond az volt, hogy még mindig nehezemre esett róla írnom. Ez
borzasztóan aggasztott: hogy fogom befejezni a könyvet, ha az egyik
legfontosabb szereplőjéről nem tudok írni? Nők milliói megtévesztésének
leleplezése vajon indokolja-e, hogy eláruljam egy férfi bizalmát, aki
jó volt hozzám? A lelkiismeretemmel csatáztam. Egy dologban biztos
voltam, a korábbi megjegyzésem, miszerint az újságírás és a
pszichológia kompatibilisek, helytelen volt. Kezdtem látni, hogy nem is
lehetne két eltérőbb végeredményhez jutni. Az egyik szakmában az ember
a lehető legtöbb embernek mondja el a lehető legtöbbet. A másikban nem
rögzíti egyvalaki legintimebb titkait azon félelemtől vezérelve, hogy a
titkárnő elolvashatja azt, vagy hogy a fájlt bekéreti a bíróság.
Én melyik voltam?
Péntek este addigi legnagyobb dilemmámmal találtam szembe magam: mégis
mit vegyek fel?
– Különben hogyan öltöznek a salsatáncosok? – kérdeztem Kevtől a
telefonban.
– Skank Nouveau – felelte azonnal Kev.
– Egyértelműen Skank Nouveau.
Most viccelt? Mégis megjelent a lelki szemeim előtt a feltupírozott
sötét haj és a jól kidolgozott testen viselt, a hasat szabadon hagyó
ruha és a tökéletes mellek.
Végül figyelmen kívül hagytam Kev tanácsát, és a kis fekete ruhám
mellett döntöttem, ami sugallt, ám soha nem fedett fel. Minden lánynak
szüksége van egy ilyen ruhára. A legmagasabb sarkú cipőmet vettem fel
hozzá. Örültem, hogy Andre magas; annyira megkönnyítette a
cipőválasztást. Áldja meg az Isten Nicole Kidmant, én bizony azt mondom.
Andre az ígértnél előbb jött értem. Gondolhattam volna. A csábítás
mestere volt és valószínűleg jól tudta, hogy a nők általában a
legvégére hagyják az öltözködést. Érkezz fél órával korábban, és nagyon
valószínű, hogy még a fehérneműjében lesz a csaj. Szerencsére a sminkem
már kész volt és már csak a kis fekete ruhámat kellett magamra kapnom.
Mezítláb jobban el tudtam kerülni a karmait; megint csak gyakorlatilag
le kellett vakarnom magamról. Andre ennek minden percét imádta. Szinte
olyan volt az egész, mint valami bohózat, amiben a főszereplők egy
ebédlőasztal körül kergetik egymást. De nekem nem volt ebédlőasztalom;
nagyon kicsi volt a lakásom, és Andre nagyon csökönyös férfi volt.
Ám én olyannyira eltökélt voltam, hogy nem hagyom magam elcsábítani,
hogy valahogy sikerült kikerülnöm a közeledéseit. Ezt leginkább úgy
sikerült véghezvinnem, hogy felugrottam, összeütöttem a tenyerem és
felkiáltottam, hogy valami fura dolgot kell csinálnom a lakás egy másik
részében. Andre pedig ott maradt, és csak a levegőt markolászta.
Végre aztán a taxiban ültünk és úton voltunk, hogy felvegyük a főnökét
a pénzügyi központban álló szállodájából. Ami természetesen ötcsillagos
volt. Amikor Pedro beszállt a taxiba, le sem tudtam venni róla a
szemem. Andre előtte elmondta nekem, hogy a főnöke egy rokon, de ennél
több információval nem látott el. Pedro elképesztően jól nézett ki.
Alacsony volt és zömök, rőt színű kecskeszakállal. Sötét szeme ördögien
csillogott. Nagy, pompás gödröcskék voltak az arcán, amikor mosolygott,
és fogai csak úgy ragyogtak. Az arccsontja olyan volt, mintha
sarokcsiszolóval formázták volna meg. Az egész pompázatos férfiember
gyönyörű fekete selyemingbe volt csomagolva, amit betűrt az elegáns
szabású sötét nadrágjába.
Nem hittem a szerencsémnek. Egy zsémbes öreg nagybácsira számítottam
ritkuló hajjal és szemüveggel, aki egész éjjel sört iszik majd. Valóra
vált fantázia volt ez! Két fantasztikus, szexi argentinnal indultam
szórakozni. Eltűnődtem, mi történne, ha megjelennék velük Port
Stephensben. <gonosz kacaj beszúr> Andre az egyik
barátjaként mutatott be, kihangsúlyozva barátságunk plátói voltát.
Habár mi a taxi hátuljában ültünk, ő pedig elöl, Pedrónak mégis
sikerült valahogy kezet csókolnia nekem. A szívem csak úgy kalapált.
A Létesítményben kezdtünk, az üzleti negyed egy magasabb árfekvésű
bárjában, ahová néhány fontos vevőjükkel beszéltek meg találkozót. A
bemutatkozások érdekesek voltak. Akárcsak Pedro, a három férfi is
meglepetés nélkül látszott elfogadni a jelenlétemet mint Andre
„barátja”.
– Szóval hogy talált rád Andre? – kérdezte tőlem egyikük egy ponton.
– Az interneten – mondtam a valóságnak megfelelően. –Telefonszámot
cseréltünk, és azóta is barátok vagyunk.
– Ááááh – felelte a férfi egy kacsintás kíséretében.
– Gyakran az
internetes barátságok a legkielégítőbbek.
Szégyellem bevallani, de kihasználtam a helyzetet és aznap éjjel
könyörtelenül ugrattam Andrét. Habár gyanítottam, hogy a férfiak mind
tudták, hogy nem csupán barát voltam, Andrénak akkor is fenn kellett
tartania a plátóiság látszatát. Ennek eredményeként vérlázító
flörtölésbe kezdtek velem, dacára annak, hogy mindegyikük kezén ott
volt a jegygyűrű.
Pedro, a főnök és alfahím volt mind közül a legrosszabb, és Andre
semmit sem tehetett ez ellen. Szegény Andre: az ugrató ugratóját
ugratták. Minden percét imádtam.
Amikor már mindnyájan kellemesen becsiccsentettünk, a beszélgetés a nők
felé fordult.
– Menjünk el a Tiffany's-ba? –javasolta az egyik férfi.
Össze voltam zavarodva. Ékszereket akartak vásárolni a nejüknek éjjel
tizenegykor? Egyáltalán nyitva van ilyenkor a Tiffany's?
A többiek nyomatékosan néztek rám. Eljátszottam a sértett tekintetet.
– De hát nekem jó ízlésem van ékszerek terén! – viccelődtem, és azon
tűnődtem, mi is történik.
Mind fetrengtek a röhögéstől.
– A Tiffany's egy szexbár a Surry Hillsen – sikerült végre André- nak
kinyögnie.
Na, ennyit az Álom luxuskivitelben Holly Golightlyjáról!
Menjünk inkább egy cici-bárba! – javasolta egy másik.
– Talán Holly
tanulhat ott néhány új trükköt.
– Talán taníthatnék néhány új trükköt – poénkodtam, és igyekeztem
leplezni a baklövésemet, egyúttal pedig gondoskodni róla, hogy ne
legyenek velem kapcsolatban félreértések.
– Attól tartok, az nem az én
stílusom. Sajnálom, uraim. Hívjatok régimódinak, de azt hiszem, ezen a
ponton kiszállok és elköszönök tőletek.
A szemem sarkából láttam, hogy Andre és Pedro jelentőségteljesen
egymásra néznek. Egyértelműen a vevőik szórakozásának útjában álltam.
– Megmondom, mi legyen – mondta Pedro, elővett egy hitelkár tyát és
átnyújtotta a férfiaknak.
– Ti, urak, miért nem mentek el, és
szórakoztok egy nagyot, míg Andre meg én elvisszük ezt az elragadó
hölgyet salsázni?
Hűha! Ki gondolta volna, hogy a szex céges ajándék is lehet? Bár tudták
volna a feleségek, mi mindenért nem kellett a férjüknek fizetni.
Fogtunk egy taxit és elfuvaroztattuk magunkat a Latin Bárba a Liverpool
Streeten.
– Gyerünk, menjünk és szórakozzunk egyet! – mondta Pedro. aztán
kiugrott és kinyitotta nekem az ajtót, miközben Andre egy újabb céges
kártyával egyenlítette ki a fuvardíjat.
Ahogy beléptünk a bárba, ők ketten két oldalról belém karoltak. Az
emberek vajon azt gondolják majd, hogy együtt vagyunk? Ráébredtem, hogy
az sem érdekel, ha igen.
A klub zsúfolásig tele volt más dél-amerikaiakkal, és örömmel
jelenthetem, hogy egyikük sem volt Skank Nouveau-ba öltözve.
Elképesztően szexi hangulat uralkodott a tánc ritmusát élvező sok férfi
és nő közt. Nők táncoltak nőkkel, férfiak táncoltak nőkkel, és volt
néhány olyan csoport is, mint a miénk.
Andre és Pedro nagyon figyelmesek voltak – úgy tűnt, felváltva
flörtölnek velem. Némelykor úgy éreztem magam, mint egy teniszmeccs
nézője, miközben egyiktől a másik felé fordultam a két oldalamon, és
nehezen hallottam őket a zene fölött, hacsak nem kiabáltak a fülembe. A
kísérőim ellenére sok ember nézett rám „úgy”. Párok is. Könnyű volt
megállapítani, ha egy pár fel akarta szedni az embert: az egyikük
elkapta a tekintetem, majd a partnere tekintete felé irányította azt.
Amíg Andre a bárpulthoz ment, egy sötét bőrű, vékony, zömök férfi
indult el felém, és amikor beszélgetési távolságba ért, elkapta a
tekintetem. Ekkor köszönnöm kellett neki, vagy udvariatlannak
ítéltetek. Éjszakai klub etikett.
– Hello – mondtam vonakodva. Éreztem, hogy Pedro megmerevedik mellettem.
– Hellóóó – felelte a férfi erős akcentussal.
– Élvezed az estét?
Nehezen hallottam a zene hangjai felett, így csak megráztam a fejem, a
fülemre mutattam és sokatmondóan vállat vontam. Tiszteletteljesen
vártam úgy egy másodpercet, majd angyali mosollyal az arcomon
visszafordultam Pedro felé. Pedro felnevetett.
– Hm, vajon engem hogyan kezelnél? – szólt és átható tekintetet vetett
rám.
Elnevettem magam és a táncparkett felé indultam, hogy a dolgok ne
mehessenek messzebbre. Habár nagyjából annyi zenei érzékem van, mint
annak a bizonyos Mack kamionnak, amit annyit emlegetek, de táncolni
remekül tudok. Talán a gátlástalanság teszi ezt az emberrel! Bármi
legyen is az oka, szinte soha nem szenvedtem hiányt készséges
partnerekben, és a latin emberek sem bizonyultak másnak, mint a melegek
vagy a klubba járók.
Új barátaim közt volt egynéhány transzvesztita is. Azt mondták, én
vagyok az egyetlen a teremben, aki tudja, hogy ők főként férfiak. Remek
jót salsáztam az egyikükkel, miközben mindenki azt hitte, hogy két nő
táncol ilyen gyönyörűen együtt. Jól odatettük. A neve Sunny volt, és ő
volt a teremben a legszebb nő: eszméletlenül dögös szőke, magas, vékony
testtel és szuper didkóval. Figyelmeztettem, ne fedje fel magát; nem
voltam biztos benne, hogyan fogadták volna a hírt a dél-amerikaiak.
Andre ezek után rendkívül le volt nyűgözve, és el sem akart engedni.
Pedro csak ott lébecolt. Az utolsó néhány dalra együtt táncoltunk
hármasban: Andre, Pedro, meg én. Természetesen én voltam középen.
Örültem, hogy nem játszották a lambadát. Szégyen és gyalázat! Kezdtem
belejönni a rosszalkodásba!
Ez az éjszaka 5000 dollárjába fog kerülni a cégnek – suttogta a fülembe
Andre, miközben szedelődzködtünk. Pedro előrement, hogy összeszedje a
kabátját.
– Szorozd ezt meg minden nagyobb vállalattal a világ minden
nagyobb országában. Még az alkalmankénti félrelépés is nagy pénzekbe
kerül a nagy cégeknek. Az úgynevezett monogámia nélkül valószínűleg
rengeteg pénzt lehetne megspórolni. Ezt is írd bele a könyvedbe! –
Keserűen nevetett.
– Milyen ironikus, hogy a hűtlenség költsége el tudna
tartani egy kisebb nemzetet.
De egész iparágak virágoznak a monogamisták átkozott reményeire épülve.
A várótermek mindenfelé tele vannak kapcsolati problémákkal küzdő
emberekkel. A pszichológusok becsukhatnák a boltot. És lefogadom, hogy
a félrelépés felel a bolygó szinte minden kozmetikusának a
megélhetéséért. A hajvágások csillagászati áráról már nem is beszélve.
Ha jobban belegondolsz, rengeteg üzletet termel, ha az emberek hűtlenek!
Andre színpadiasan elkomorult.
– Szóval a nagy üzletek újra
összecsapnak a kémiai fegyverekkel? – jelentette be, és hahotázva
nevetett a saját viccén.
Hajnali 4 volt, és mind egy kicsit túl sokat ittunk, így ésszerűen úgy
döntöttünk, hogy mindenki megy a maga útjára. Az efféle döntések a kor
egyik előnye. Csak a kezdők élvezik a részeg szexet. Különben is, ha
két dögös argentinnal akarnám csinálni egyszerre, hát arra mindenképp
akarnék emlékezni.
Andre fogott egy északnak tartó taxit, én meg elvittem Pedrót a
belvárosi szállodájáig az én taximmal. Ahogy félreálltunk, ráébredtem,
hogy rettenetesen meg akarom csókolni. Felé fordultam és azonnal
bevetettem az Ajak Technikát. Az „egy csók és más semmi”-szüzek
kedvéért elárulom, hogy az Ajak Technika szinte mindig biztos módszer,
és másodperceken belül eredményt hoz. Emellett lehangolóan egyszerű.
– Örültem a találkozásnak – mondtam és a szemébe néztem.
– Dettó – mondta.
– Évek óta nem szórakoztam ilyen jól. Azt hiszem,
igazán jól kijöttünk egymással. Gondolom, nem szeretnél feljönni.
Miközben beszélt, a tekintetem az ajkaira villantottam. Addig néztem a
száját, míg el nem hallgatott.
– Sajnos – mondtam gonosz módon (és imádtam, hogy újra alkalmam nyílik
kimondani) –, már másnak ígérkeztem.
– Újra a szemébe néztem és
elmosolyodtam.
– Akkor hát eljött a búcsú ideje – mondta, felvonta a szemöldökét és
félrebillentette a fejét.
– El – feleltem, a tekintetem újra az ajkaira vetettem, és kissé
kibiggyesztettem az enyéim.
(Az ajkaim kényszeríthettek rá, esküszöm!) És ezek után dől el,
működik-e az Ajak Technika. Nem esett meg gyakran, de ha teljesen
őszinte akarok lenni, be kell vallanom, hogy ezen a ponton néhányuknak
inába szállt a bátorságuk és elmenekültek. Nem így Pedro. Mostanra már
ő is az ajkaimat nézte.
Szenvedélyesen csókolózni kezdtünk ott a hátsó ülésen, miközben a
taxisofőr várt, és a szállodásfiú tisztes távolságba lépett hátra.
Pedro elképesztően csókolt. Egész végig a szemembe nézett, és
valamiképp sikerült az egész testemet beborítania az érzéki ajkaival és
ingerkedő nyelvével.
– Jó éjszakát! – mondtam végül, elhúzódtam és átkoztam a rohadt öt
csillagát.
– Figyelj, elkérhetem a számodat? – kérdezte, és már elő is vette a
telefonját.
Egy ilyen csók után hajlandó lettem volna róla elnevezni az
elsőszülöttemet!
– Persze – mondtam, és lediktáltam neki.
Beírta a címjegyzékébe, majd a szemembe nézett.
– Biztos vagy benne,
hogy nem akarsz feljönni?
Szomorúan megráztam a fejem.
– Nem lehet, sajnálom. Megállapodást
kötöttem valakivel.
– Értem – mondta, és adott egy csókot a számra az ujjaival.
Az odakint tébláboló szállodásfiú felé biccentett, adott nekem még egy
gyors csókot, felnyögött és kiszállt a taxiból.
Eltűnődtem, vajon mire is mondtam nemet.
Miközben a taxisofőr Darlinghurst felé vitt, hátradőltem az ülésen,
kinéztem a városra és arra gondoltam, milyen boldog lehetne a világ, ha
hagynánk. Milyen mesés, pillanat-hevében-megélt, lenyűgöző este volt ez!
De még nem jött el a vége!
Alig tettünk meg egy háztömböt, amikor megszólalt a telefonom. Andre
volt az.
Ez most komoly?!
– Hol vagy? – tudakolta.
– Hazafelé úton.
– Találkozom veled – jelentette ki.
–Hol?
– Bárhol. Látnom kell téged.
Elnyomtam egy sóhajt.
– Találkozzunk a lakásom előtt – mondtam
vonakodva.
Megálltunk az épületem előtt, és Andre már ott állt és rám várt. Széles
lendülettel kinyitotta a taxi ajtaját és megcsókolt. Szenvedélyesen. A
taxisofőr még mindig a pénzére várt. Ugyanaz a taxisofőr, aki látott
Pedróval csókolózni.
Milyen kínos.
Ha maradt is bennem az erkölcsnek csak egy morzsája is, hát nem
találtam. Andre kifizette a sofőrt, és én felvittem.
Alig léptünk be, és Andre megkérdezte, levetkőzhet-e meztelenre. Hát ki
vagyok én, hogy nemet mondjak?
A kanapéról néztem, ahogy hosszú, vontatott sztriptízt adott elő. Eddig
nem láttam meztelenül. Kigyúrt hasa és mellkasa volt és épp olyan
mellbimbói, amilyeneket szeretek. És ez az egész csemege tiszta sötét
bőrbe volt csomagolva. Nem csoda, hogy „a hölgyek” annyira szerették!
Aztán levette az alsónadrágját. A farka félig már merev volt. Oh, édes
Istennő, nem volt körülmetélve!
Mániákus vigyorral az arcomon gyakorlatilag az ágyamra hajítottam.
Minden alkalommal, amikor megpróbált hozzámérni, durván visszalöktem.
Andre imádta. Fülig érő vigyor volt a képén, mintha nem is hinné,
mekkora szerencséje van. Aztán David minden egyes tanácsát kipróbáltam
és mellé még néhányat a biztonság kedvéért. Volt néhány új trükk,
amivel kísérletezgethettem. Andre csak ott feküdt, nyüszítve, néha
halkan felsírva, és időről időre összerándulva. Könnyek folytak az
arcán, amikor végre elsült.
Szegény Tom soha nem tudta meg, miről maradt le.
– Azt akarom, hogy az enyém légy – suttogta Andre, amikor mellébújtam.
– Mindenkié vagyok és senkié.
– Akkor mindened megvan.
– Te vagy az, akinek mindene megvan – mondtam.
– A tiéd vagyok én; ott
van a házasságod, a gyerekeid, a munkád. Még egy nagyszerű főnököd is
van. Te vagy az, akinek mindene megvan, nemén.
– De te nem vagy az enyém, Holly. Szerelmes vagyok beléd. Állandóan
csak terád gondolok. Nem tudok úgy szeretkezni, hogy ne te járj a
fejemben.
Hát, én valószínűleg soha többet nem fogok úgy szopni, hogy ne David
járjon a fejemben, szóval kvittek vagyunk, gondoltam.
– A pia miatt van – mondtam.
– Mindent felnagyít.
– Komolyan beszélek, Holly! Beléd szerettem.
– Én is szeretlek, Andre, de nem vagyok beléd szerelmes- feleltem és
végigsimítottam a karján.
– Közel kerültünk egymáshoz. Valószínűleg ezt
érzed.
Való igaz, hogy a tagadásnál nincs jobb fegyver. Úgy is, mint
elfordítva a fejünket a másik irányba nézni. Ha vitatjuk valaminek a
létezését, az azt jelenti, hogy nem kell megvizsgálnunk az előnyeit és
a hátrányait.
Andre megcsókolta a kezem.
– Valószínűleg igazad van – de akkor is csak arra tudok gondolni, hogy
te vagy az egyetlen nő mind közül, aki megért engem. Meg kell mondjam
neked, Holly – a srácok mind odavannak, hogy egyáltalán gondolkozol
azon, hogy kiadd ezt a te könyvedet. Néhányuk azt gondolja, talán a
kapcsolatukat is megmentheti.
– Nem a kapcsolat a probléma, hanem a félrelépés.
– Igen, a félrelépés tényleg rettenetes; de a férfiak nem azok – mondta Andre álmosan.
– Lehet, hogy néha megbotlunk, de tényleg megteszünk
minden tőlünk telhetőt, hogy a helyes dolgot tegyük. Nem vagyunk rossz
emberek - igenis azt akarjuk, hogy működjön a házasságunk.
A sötétbe meredtem. Én is azt akartam, hogy működjenek a házasságok.
Elegem volt az olyan szexből, ami nem érte meg a reggelt – most már
akartam egy testet, amihez odabújhatok, amikor az éjszakák túl hidegek,
vagy amikor túl sok a magányból.
Andre halkan felhorkantott. Belefúrtam magam a kölcsönvett testébe és
elhatároztam, hogy egy nap szerzek magamnak sajátot.