Luxusnyalánkság

Sportingbet Regisztracios Bonusz

HUSZONHETEDIK FEJEZET

Amikor leültem írni hétfőn, a szavak nem jöttek olyan könnyen, mint általában. Ez furcsa volt. Egészen addig eszeveszett iramban írtam, úgy püföltem a billentyűzetet, mintha az épelméjűségem függött volna tőle. Talán így is volt.
Így inkább pótoltam néhány hézagot, visszatérve azokhoz az eseményekhez, amik olyan gyorsan zajlottak, hogy nem volt alkalmam teljességükben rögzíteni őket. Soha nem voltam túl jó az igeidőkben, és nem volt könnyű a tapasztalataimról visszatekintve írni. Emellett gondosan átolvastam mindent, amit Dickről írtam. Eltűnődtem, hogy megkérhetném-e, nézze át, mit írtam, csak hogy bizonyosan ne leplezzem le. Habár senkinek nem használtam az igazi nevét, aggódtam, hogy rajta nem változtattam eleget, így néhány tulajdonságát és a múltjának bizonyos elemeit megkevertem más férfiakéval, akik szintén válaszoltak a hirdetésemre. Csak abban bíztam, hogy a foglalkozása nem teszi az egészet nyilvánvalóvá; nehéz volt ilyen magas beosztású munkát elmismásolni.
Nem leptek meg ezek a védelmező érzéseim. Habár soha nem tudtam volna beleszeretni, mégis ő volt a hercegem a fehér lovon. Hívjanak régimódinak, de az ember nem harapja le a kezet, ami az ételt adja. Talán kárpótolhatom őt azzal, hogy neki ajánlom a könyvet. Egy dolgot biztosan tudtam: nélküle nem jutottam volna ilyen messzire.
Dick meglátogatott ebédidőben, és én az ínyencségek gyönyörű választékát szolgáltam fel neki a kedvenc borával egyetemben.
– Szeretnél az egyik első tesztolvasóm lenni? – kérdeztem puhatolózóan.
– Nem az egészről lenne szó, csak néhány fejezetről.
Dick nem tűnt valami lelkesnek.
– Sajnálom, Holly-lány – annyi mindent kell végigolvasnom a cégnél, hogy számomra ez munka. Szomorú, de igaz. Nem lenne nagy gond, ha megvárnám, amíg előbb kapok belőle egy aláírt példányt?
– Semmi gond – feleltem és nem tudtam, hogy megkönnyebbülést vagy csalódást kéne éreznem.
– De nagyobb hatásod volt rá, mint hinnéd.
– Hát, jó tudni, hogy jó hatással vagyunk egymásra – mondta, elmosolyodott és homlokon csókolt.
Mérhetetlen bűntudatom volt. Dick megérdemli, hogy tudja, minek az elolvasását utasította el. Reméltem, hogy hízelgőnek találná, de nem garantálhattam a reakcióját. A dolog félrevezetés része aggasztott leginkább. A naplót először bevallottan magamnak kezdtem írni, de most, hogy a kiadását fontolgattam, az ízig-vérig amerikai hősöm egyre inkább társadalmi kísérletnek kezdett látszani.
Szerdára kifizettem a rendezetlen adósságaim nagy részét. Dick vacsorára ígérkezett, és mire befizettem a számláimat és megvettem az ételeket és ínyencségeket, a pénzének több mint felét elköltöttem. Dick igen nagyra értékelte az erőfeszítéseimet, ínyenc báránykolbászt főztem gombás rizottóval, amit az a cseresznyés rétes követett, amit még Tómmal teszteltem le. Dick gyakorlatilag tisztára nyalta a tányérjait. És a bor is ízlett neki. 38 dollárt fizettem ki egy üveg 2003-as vörösborért, és három órával Dick érkezése előtt dekantáltam, épp ahogyan javasolta.
A szex is nagyszerű volt – kétszer is elélveztem, habár Dick egyáltalán nem ment el. Azt mondta, nem számít. Azt mondta, így is ez volt élete legjobb szexe. Utána egymás karjaiban feküdtünk és álomittasan beszélgettünk. Remek érzés volt újra odabújni valakihez, és Dick olyan volt, mint egy régi barát. Megkértem, hogy maradjon éjszakára, de rövidesen távozott.
Amikor aznap este leültem írni, a szavak egyáltalán nem akartak jönni. Mindössze csak némi összefoglalásra voltam képes. Hirtelen helytelennek tűnt papírra vetni a beszélgetésünket, vagy részletezni a szeretkezéseinket. Talán azért volt ez, mert Dick nem akarta elolvasni az írásomat, de sokkal valószínűbbnek tűnt, hogy az az én bazi nagy lelkiismeretem kezdte visszaverekedni magát onnan, ahová bepréseltem, bárhol volt is ez.
Aznap este valamivel később kaptam egy sms-t Andrétól.
Még mindig kanos vagyok, és keményen el akarlak kapni.
Leültem a kanapéra és csak nevettem és nevettem. Aztán visszaírtam neki. Lehetséges, hogy beszélnünk kell erről a te hajlamodról. H
Holnap este eljössz velem meg a főnökömmel egy italra?Lehet, hogy elmegyünk salsázni.
A Szuperül hangzik. Viszlát holnap. H
Megbeszéltük a részleteket és rövidesen le is feküdtem. De nem aludtam el azonnal. A fene a szexi latin férfiak képébe – túlontúl sok pénzt költöttem az AA-s elemekre!
Dick telefonált csütörtökön és azt mondta, legközelebb csak hétfőn tud jönni. Ezúttal nem éreztem úgy, mintha nem szolgálnék rá a pénzemre – az a mosoly az arcán a biciklizés után még hosz-szú ideig velem marad. A gond az volt, hogy még mindig nehezemre esett róla írnom. Ez borzasztóan aggasztott: hogy fogom befejezni a könyvet, ha az egyik legfontosabb szereplőjéről nem tudok írni? Nők milliói megtévesztésének leleplezése vajon indokolja-e, hogy eláruljam egy férfi bizalmát, aki jó volt hozzám? A lelkiismeretemmel csatáztam. Egy dologban biztos voltam, a korábbi megjegyzésem, miszerint az újságírás és a pszichológia kompatibilisek, helytelen volt. Kezdtem látni, hogy nem is lehetne két eltérőbb végeredményhez jutni. Az egyik szakmában az ember a lehető legtöbb embernek mondja el a lehető legtöbbet. A másikban nem rögzíti egyvalaki legintimebb titkait azon félelemtől vezérelve, hogy a titkárnő elolvashatja azt, vagy hogy a fájlt bekéreti a bíróság.
Én melyik voltam?

Péntek este addigi legnagyobb dilemmámmal találtam szembe magam: mégis mit vegyek fel?
– Különben hogyan öltöznek a salsatáncosok? – kérdeztem Kevtől a telefonban.
– Skank Nouveau – felelte azonnal Kev.
– Egyértelműen Skank Nouveau.
Most viccelt? Mégis megjelent a lelki szemeim előtt a feltupírozott sötét haj és a jól kidolgozott testen viselt, a hasat szabadon hagyó ruha és a tökéletes mellek.
Végül figyelmen kívül hagytam Kev tanácsát, és a kis fekete ruhám mellett döntöttem, ami sugallt, ám soha nem fedett fel. Minden lánynak szüksége van egy ilyen ruhára. A legmagasabb sarkú cipőmet vettem fel hozzá. Örültem, hogy Andre magas; annyira megkönnyítette a cipőválasztást. Áldja meg az Isten Nicole Kidmant, én bizony azt mondom.
Andre az ígértnél előbb jött értem. Gondolhattam volna. A csábítás mestere volt és valószínűleg jól tudta, hogy a nők általában a legvégére hagyják az öltözködést. Érkezz fél órával korábban, és nagyon valószínű, hogy még a fehérneműjében lesz a csaj. Szerencsére a sminkem már kész volt és már csak a kis fekete ruhámat kellett magamra kapnom. Mezítláb jobban el tudtam kerülni a karmait; megint csak gyakorlatilag le kellett vakarnom magamról. Andre ennek minden percét imádta. Szinte olyan volt az egész, mint valami bohózat, amiben a főszereplők egy ebédlőasztal körül kergetik egymást. De nekem nem volt ebédlőasztalom; nagyon kicsi volt a lakásom, és Andre nagyon csökönyös férfi volt.
Ám én olyannyira eltökélt voltam, hogy nem hagyom magam elcsábítani, hogy valahogy sikerült kikerülnöm a közeledéseit. Ezt leginkább úgy sikerült véghezvinnem, hogy felugrottam, összeütöttem a tenyerem és felkiáltottam, hogy valami fura dolgot kell csinálnom a lakás egy másik részében. Andre pedig ott maradt, és csak a levegőt markolászta.
Végre aztán a taxiban ültünk és úton voltunk, hogy felvegyük a főnökét a pénzügyi központban álló szállodájából. Ami természetesen ötcsillagos volt. Amikor Pedro beszállt a taxiba, le sem tudtam venni róla a szemem. Andre előtte elmondta nekem, hogy a főnöke egy rokon, de ennél több információval nem látott el. Pedro elképesztően jól nézett ki. Alacsony volt és zömök, rőt színű kecskeszakállal. Sötét szeme ördögien csillogott. Nagy, pompás gödröcskék voltak az arcán, amikor mosolygott, és fogai csak úgy ragyogtak. Az arccsontja olyan volt, mintha sarokcsiszolóval formázták volna meg. Az egész pompázatos férfiember gyönyörű fekete selyemingbe volt csomagolva, amit betűrt az elegáns szabású sötét nadrágjába.
Nem hittem a szerencsémnek. Egy zsémbes öreg nagybácsira számítottam ritkuló hajjal és szemüveggel, aki egész éjjel sört iszik majd. Valóra vált fantázia volt ez! Két fantasztikus, szexi argentinnal indultam szórakozni. Eltűnődtem, mi történne, ha megjelennék velük Port Stephensben. <gonosz kacaj beszúr> Andre az egyik barátjaként mutatott be, kihangsúlyozva barátságunk plátói voltát. Habár mi a taxi hátuljában ültünk, ő pedig elöl, Pedrónak mégis sikerült valahogy kezet csókolnia nekem. A szívem csak úgy kalapált.
A Létesítményben kezdtünk, az üzleti negyed egy magasabb árfekvésű bárjában, ahová néhány fontos vevőjükkel beszéltek meg találkozót. A bemutatkozások érdekesek voltak. Akárcsak Pedro, a három férfi is meglepetés nélkül látszott elfogadni a jelenlétemet mint Andre „barátja”.
– Szóval hogy talált rád Andre? – kérdezte tőlem egyikük egy ponton.
– Az interneten – mondtam a valóságnak megfelelően. –Telefonszámot cseréltünk, és azóta is barátok vagyunk.
– Ááááh – felelte a férfi egy kacsintás kíséretében.
– Gyakran az internetes barátságok a legkielégítőbbek.
Szégyellem bevallani, de kihasználtam a helyzetet és aznap éjjel könyörtelenül ugrattam Andrét. Habár gyanítottam, hogy a férfiak mind tudták, hogy nem csupán barát voltam, Andrénak akkor is fenn kellett tartania a plátóiság látszatát. Ennek eredményeként vérlázító flörtölésbe kezdtek velem, dacára annak, hogy mindegyikük kezén ott volt a jegygyűrű.
Pedro, a főnök és alfahím volt mind közül a legrosszabb, és Andre semmit sem tehetett ez ellen. Szegény Andre: az ugrató ugratóját ugratták. Minden percét imádtam.
Amikor már mindnyájan kellemesen becsiccsentettünk, a beszélgetés a nők felé fordult.
– Menjünk el a Tiffany's-ba? –javasolta az egyik férfi.
Össze voltam zavarodva. Ékszereket akartak vásárolni a nejüknek éjjel tizenegykor? Egyáltalán nyitva van ilyenkor a Tiffany's?
A többiek nyomatékosan néztek rám. Eljátszottam a sértett tekintetet.
– De hát nekem jó ízlésem van ékszerek terén! – viccelődtem, és azon tűnődtem, mi is történik.
Mind fetrengtek a röhögéstől.
– A Tiffany's egy szexbár a Surry Hillsen – sikerült végre André- nak kinyögnie.
Na, ennyit az Álom luxuskivitelben Holly Golightlyjáról!
Menjünk inkább egy cici-bárba! – javasolta egy másik.
– Talán Holly tanulhat ott néhány új trükköt.
– Talán taníthatnék néhány új trükköt – poénkodtam, és igyekeztem leplezni a baklövésemet, egyúttal pedig gondoskodni róla, hogy ne legyenek velem kapcsolatban félreértések.
– Attól tartok, az nem az én stílusom. Sajnálom, uraim. Hívjatok régimódinak, de azt hiszem, ezen a ponton kiszállok és elköszönök tőletek.
A szemem sarkából láttam, hogy Andre és Pedro jelentőségteljesen egymásra néznek. Egyértelműen a vevőik szórakozásának útjában álltam.
– Megmondom, mi legyen – mondta Pedro, elővett egy hitelkár tyát és átnyújtotta a férfiaknak.
– Ti, urak, miért nem mentek el, és szórakoztok egy nagyot, míg Andre meg én elvisszük ezt az elragadó hölgyet salsázni?
Hűha! Ki gondolta volna, hogy a szex céges ajándék is lehet? Bár tudták volna a feleségek, mi mindenért nem kellett a férjüknek fizetni.
Fogtunk egy taxit és elfuvaroztattuk magunkat a Latin Bárba a Liverpool Streeten.
– Gyerünk, menjünk és szórakozzunk egyet! – mondta Pedro. aztán kiugrott és kinyitotta nekem az ajtót, miközben Andre egy újabb céges kártyával egyenlítette ki a fuvardíjat.
Ahogy beléptünk a bárba, ők ketten két oldalról belém karoltak. Az emberek vajon azt gondolják majd, hogy együtt vagyunk? Ráébredtem, hogy az sem érdekel, ha igen.
A klub zsúfolásig tele volt más dél-amerikaiakkal, és örömmel jelenthetem, hogy egyikük sem volt Skank Nouveau-ba öltözve. Elképesztően szexi hangulat uralkodott a tánc ritmusát élvező sok férfi és nő közt. Nők táncoltak nőkkel, férfiak táncoltak nőkkel, és volt néhány olyan csoport is, mint a miénk.
Andre és Pedro nagyon figyelmesek voltak – úgy tűnt, felváltva flörtölnek velem. Némelykor úgy éreztem magam, mint egy teniszmeccs nézője, miközben egyiktől a másik felé fordultam a két oldalamon, és nehezen hallottam őket a zene fölött, hacsak nem kiabáltak a fülembe. A kísérőim ellenére sok ember nézett rám „úgy”. Párok is. Könnyű volt megállapítani, ha egy pár fel akarta szedni az embert: az egyikük elkapta a tekintetem, majd a partnere tekintete felé irányította azt.
Amíg Andre a bárpulthoz ment, egy sötét bőrű, vékony, zömök férfi indult el felém, és amikor beszélgetési távolságba ért, elkapta a tekintetem. Ekkor köszönnöm kellett neki, vagy udvariatlannak ítéltetek. Éjszakai klub etikett.
– Hello – mondtam vonakodva. Éreztem, hogy Pedro megmerevedik mellettem.
– Hellóóó – felelte a férfi erős akcentussal.
– Élvezed az estét? Nehezen hallottam a zene hangjai felett, így csak megráztam a fejem, a fülemre mutattam és sokatmondóan vállat vontam. Tiszteletteljesen vártam úgy egy másodpercet, majd angyali mosollyal az arcomon visszafordultam Pedro felé. Pedro felnevetett.
– Hm, vajon engem hogyan kezelnél? – szólt és átható tekintetet vetett rám.
Elnevettem magam és a táncparkett felé indultam, hogy a dolgok ne mehessenek messzebbre. Habár nagyjából annyi zenei érzékem van, mint annak a bizonyos Mack kamionnak, amit annyit emlegetek, de táncolni remekül tudok. Talán a gátlástalanság teszi ezt az emberrel! Bármi legyen is az oka, szinte soha nem szenvedtem hiányt készséges partnerekben, és a latin emberek sem bizonyultak másnak, mint a melegek vagy a klubba járók.
Új barátaim közt volt egynéhány transzvesztita is. Azt mondták, én vagyok az egyetlen a teremben, aki tudja, hogy ők főként férfiak. Remek jót salsáztam az egyikükkel, miközben mindenki azt hitte, hogy két nő táncol ilyen gyönyörűen együtt. Jól odatettük. A neve Sunny volt, és ő volt a teremben a legszebb nő: eszméletlenül dögös szőke, magas, vékony testtel és szuper didkóval. Figyelmeztettem, ne fedje fel magát; nem voltam biztos benne, hogyan fogadták volna a hírt a dél-amerikaiak.
Andre ezek után rendkívül le volt nyűgözve, és el sem akart engedni. Pedro csak ott lébecolt. Az utolsó néhány dalra együtt táncoltunk hármasban: Andre, Pedro, meg én. Természetesen én voltam középen. Örültem, hogy nem játszották a lambadát. Szégyen és gyalázat! Kezdtem belejönni a rosszalkodásba!
Ez az éjszaka 5000 dollárjába fog kerülni a cégnek – suttogta a fülembe Andre, miközben szedelődzködtünk. Pedro előrement, hogy összeszedje a kabátját.
– Szorozd ezt meg minden nagyobb vállalattal a világ minden nagyobb országában. Még az alkalmankénti félrelépés is nagy pénzekbe kerül a nagy cégeknek. Az úgynevezett monogámia nélkül valószínűleg rengeteg pénzt lehetne megspórolni. Ezt is írd bele a könyvedbe! – Keserűen nevetett.
– Milyen ironikus, hogy a hűtlenség költsége el tudna tartani egy kisebb nemzetet.
De egész iparágak virágoznak a monogamisták átkozott reményeire épülve. A várótermek mindenfelé tele vannak kapcsolati problémákkal küzdő emberekkel. A pszichológusok becsukhatnák a boltot. És lefogadom, hogy a félrelépés felel a bolygó szinte minden kozmetikusának a megélhetéséért. A hajvágások csillagászati áráról már nem is beszélve. Ha jobban belegondolsz, rengeteg üzletet termel, ha az emberek hűtlenek!
Andre színpadiasan elkomorult.
– Szóval a nagy üzletek újra összecsapnak a kémiai fegyverekkel? – jelentette be, és hahotázva nevetett a saját viccén.
Hajnali 4 volt, és mind egy kicsit túl sokat ittunk, így ésszerűen úgy döntöttünk, hogy mindenki megy a maga útjára. Az efféle döntések a kor egyik előnye. Csak a kezdők élvezik a részeg szexet. Különben is, ha két dögös argentinnal akarnám csinálni egyszerre, hát arra mindenképp akarnék emlékezni.
Andre fogott egy északnak tartó taxit, én meg elvittem Pedrót a belvárosi szállodájáig az én taximmal. Ahogy félreálltunk, ráébredtem, hogy rettenetesen meg akarom csókolni. Felé fordultam és azonnal bevetettem az Ajak Technikát. Az „egy csók és más semmi”-szüzek kedvéért elárulom, hogy az Ajak Technika szinte mindig biztos módszer, és másodperceken belül eredményt hoz. Emellett lehangolóan egyszerű.
– Örültem a találkozásnak – mondtam és a szemébe néztem.
– Dettó – mondta.
– Évek óta nem szórakoztam ilyen jól. Azt hiszem, igazán jól kijöttünk egymással. Gondolom, nem szeretnél feljönni.
Miközben beszélt, a tekintetem az ajkaira villantottam. Addig néztem a száját, míg el nem hallgatott.
– Sajnos – mondtam gonosz módon (és imádtam, hogy újra alkalmam nyílik kimondani) –, már másnak ígérkeztem.
– Újra a szemébe néztem és elmosolyodtam.
– Akkor hát eljött a búcsú ideje – mondta, felvonta a szemöldökét és félrebillentette a fejét.
– El – feleltem, a tekintetem újra az ajkaira vetettem, és kissé kibiggyesztettem az enyéim.
(Az ajkaim kényszeríthettek rá, esküszöm!) És ezek után dől el, működik-e az Ajak Technika. Nem esett meg gyakran, de ha teljesen őszinte akarok lenni, be kell vallanom, hogy ezen a ponton néhányuknak inába szállt a bátorságuk és elmenekültek. Nem így Pedro. Mostanra már ő is az ajkaimat nézte.
Szenvedélyesen csókolózni kezdtünk ott a hátsó ülésen, miközben a taxisofőr várt, és a szállodásfiú tisztes távolságba lépett hátra.
Pedro elképesztően csókolt. Egész végig a szemembe nézett, és valamiképp sikerült az egész testemet beborítania az érzéki ajkaival és ingerkedő nyelvével.
– Jó éjszakát! – mondtam végül, elhúzódtam és átkoztam a rohadt öt csillagát.
– Figyelj, elkérhetem a számodat? – kérdezte, és már elő is vette a telefonját.
Egy ilyen csók után hajlandó lettem volna róla elnevezni az elsőszülöttemet!
– Persze – mondtam, és lediktáltam neki.
Beírta a címjegyzékébe, majd a szemembe nézett.
– Biztos vagy benne, hogy nem akarsz feljönni?
Szomorúan megráztam a fejem.
– Nem lehet, sajnálom. Megállapodást kötöttem valakivel.
– Értem – mondta, és adott egy csókot a számra az ujjaival.
Az odakint tébláboló szállodásfiú felé biccentett, adott nekem még egy gyors csókot, felnyögött és kiszállt a taxiból.
Eltűnődtem, vajon mire is mondtam nemet.
Miközben a taxisofőr Darlinghurst felé vitt, hátradőltem az ülésen, kinéztem a városra és arra gondoltam, milyen boldog lehetne a világ, ha hagynánk. Milyen mesés, pillanat-hevében-megélt, lenyűgöző este volt ez!
De még nem jött el a vége!
Alig tettünk meg egy háztömböt, amikor megszólalt a telefonom. Andre volt az.
Ez most komoly?!
– Hol vagy? – tudakolta.
– Hazafelé úton.
– Találkozom veled – jelentette ki.
–Hol?
– Bárhol. Látnom kell téged.
Elnyomtam egy sóhajt.
– Találkozzunk a lakásom előtt – mondtam vonakodva.

Megálltunk az épületem előtt, és Andre már ott állt és rám várt. Széles lendülettel kinyitotta a taxi ajtaját és megcsókolt. Szenvedélyesen. A taxisofőr még mindig a pénzére várt. Ugyanaz a taxisofőr, aki látott Pedróval csókolózni.
Milyen kínos.
Ha maradt is bennem az erkölcsnek csak egy morzsája is, hát nem találtam. Andre kifizette a sofőrt, és én felvittem.
Alig léptünk be, és Andre megkérdezte, levetkőzhet-e meztelenre. Hát ki vagyok én, hogy nemet mondjak?
A kanapéról néztem, ahogy hosszú, vontatott sztriptízt adott elő. Eddig nem láttam meztelenül. Kigyúrt hasa és mellkasa volt és épp olyan mellbimbói, amilyeneket szeretek. És ez az egész csemege tiszta sötét bőrbe volt csomagolva. Nem csoda, hogy „a hölgyek” annyira szerették!
Aztán levette az alsónadrágját. A farka félig már merev volt. Oh, édes Istennő, nem volt körülmetélve!
Mániákus vigyorral az arcomon gyakorlatilag az ágyamra hajítottam. Minden alkalommal, amikor megpróbált hozzámérni, durván visszalöktem. Andre imádta. Fülig érő vigyor volt a képén, mintha nem is hinné, mekkora szerencséje van. Aztán David minden egyes tanácsát kipróbáltam és mellé még néhányat a biztonság kedvéért. Volt néhány új trükk, amivel kísérletezgethettem. Andre csak ott feküdt, nyüszítve, néha halkan felsírva, és időről időre összerándulva. Könnyek folytak az arcán, amikor végre elsült.
Szegény Tom soha nem tudta meg, miről maradt le.
– Azt akarom, hogy az enyém légy – suttogta Andre, amikor mellébújtam.
– Mindenkié vagyok és senkié.
– Akkor mindened megvan.
– Te vagy az, akinek mindene megvan – mondtam.
– A tiéd vagyok én; ott van a házasságod, a gyerekeid, a munkád. Még egy nagyszerű főnököd is van. Te vagy az, akinek mindene megvan, nemén.
– De te nem vagy az enyém, Holly. Szerelmes vagyok beléd. Állandóan csak terád gondolok. Nem tudok úgy szeretkezni, hogy ne te járj a fejemben.
Hát, én valószínűleg soha többet nem fogok úgy szopni, hogy ne David járjon a fejemben, szóval kvittek vagyunk, gondoltam.
– A pia miatt van – mondtam.
– Mindent felnagyít.
– Komolyan beszélek, Holly! Beléd szerettem.
– Én is szeretlek, Andre, de nem vagyok beléd szerelmes- feleltem és végigsimítottam a karján.
– Közel kerültünk egymáshoz. Valószínűleg ezt érzed.
Való igaz, hogy a tagadásnál nincs jobb fegyver. Úgy is, mint elfordítva a fejünket a másik irányba nézni. Ha vitatjuk valaminek a létezését, az azt jelenti, hogy nem kell megvizsgálnunk az előnyeit és a hátrányait.
Andre megcsókolta a kezem.
– Valószínűleg igazad van – de akkor is csak arra tudok gondolni, hogy te vagy az egyetlen nő mind közül, aki megért engem. Meg kell mondjam neked, Holly – a srácok mind odavannak, hogy egyáltalán gondolkozol azon, hogy kiadd ezt a te könyvedet. Néhányuk azt gondolja, talán a kapcsolatukat is megmentheti.
– Nem a kapcsolat a probléma, hanem a félrelépés.
– Igen, a félrelépés tényleg rettenetes; de a férfiak nem azok – mondta Andre álmosan.
– Lehet, hogy néha megbotlunk, de tényleg megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy a helyes dolgot tegyük. Nem vagyunk rossz emberek - igenis azt akarjuk, hogy működjön a házasságunk.
A sötétbe meredtem. Én is azt akartam, hogy működjenek a házasságok. Elegem volt az olyan szexből, ami nem érte meg a reggelt – most már akartam egy testet, amihez odabújhatok, amikor az éjszakák túl hidegek, vagy amikor túl sok a magányból.
Andre halkan felhorkantott. Belefúrtam magam a kölcsönvett testébe és elhatároztam, hogy egy nap szerzek magamnak sajátot.

fel