Prűdek és paráznák

3.
Mi kell a nőknek?

Mindig irigyeltem a vadkant. Elég egyetlen csepp a nyálából, és a sárló koca azonnal megdermed, széttárt lábbal, párzási testtartásba merevedve torpan meg. Nincs bajlódás az ismerkedéssel, semmi drága vacsora, semmi elmés társalgás. Egyetlen nyalintás, és puff, a nő máris bolondul érted. Ez turbózhatja fel igazán az önbecsülést. Képzeld csak el: megközelíted a hölgyet, akihez vonzódsz, és a bemutatkozó nyelvcsapás után a sikered garantálva van. Talán Mick Jagger tudta ezt megcsinálni fénykorában, de a Homo sapiens hímjeinek legtöbbje legfeljebb álmodozhat efféle vonzerőről.
Amikor egy hím Homo sapiens egészséges fiatal bőrt, feszes kebleket, gyerekszülésre termett csípőt lát, azonnal tudja, hogy ez a nő sok egészséges csecsemőt fog a világra hozni, és ettől beindul.
De várjunk csak. Ez a hím azt is tudja, hogy elvileg ilyen nőstények százait lenne képes megtermékenyíteni. Az őskorban a törzsfőnökök csinálták is, mint a bolondok, továbbörökítve diadalmas, hősi génjeiket. Ha a világon minden férfi holtan esne össze, kivéve azt a pattanásos képű sihedert a sarki fénymásolóból, és a nők világméretű szervezkedést indítanának annak érdekében, hogy az ő segítségével népesítsék be újra a Földet, a legényke hősiesen, zokszó nélkül vállalná az emberiség jövője érdekében a vállára nehezedő felelősséget.
A nősténynek kisebb izgalmat jelentett volna, ha ebbe a helyzetbe kerül. Aki a gyereket kihordja, az komoly jelöltet fog kiszemelni spermadonornak. Az is különbözik a két nemnél, hogy melyik mitől indul be. A férfi arra gerjed, hogy a nő képes a testében felnevelni az utódot. A nő arra, ha a férfi képes a gyereket fölnevelni a testén kívül. Hogyan? Javakkal, gondoskodással.
Mind a nők, mind a férfiak teste úgy van fölépítve, hogy képes legyen az utód fölnevelésére a pleisztocén kori szavannán. Az egyik arra termett, hogy kihordja és szoptassa. A másik arra, hogy megszerezze neki, ami kell. Azoknak a fajoknak az esetében, amelyek fennmaradásában a társas együttműködés szerepet játszik, a javak megszerzését a társadalmi hatalom teszi lehetővé. Minden olyan, társas viszonyban élő fajban, amelyik ismeri a párkapcsolatot, a nőstényeket vonzzák az olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy a hím hatalommal rendelkezhet a közösségben.
A rhesus makákó majmok nőstényei egészen jól fel tudják becsülni előre, hogy melyik hím válik később a csoport uralkodójává. Azok a fiatal, alacsony rangú hímek, amelyeket külön kis etyepetyében részesítenek, felnövekedve gyakran érik el az alfa hím státusát. Ezt kétféleképpen lehet magyarázni. Vagy a csábító nők emelik varázslatos módon alfává a hímeket, vagy a női vonzalom képes a jövőbe látni.
Miért kell a nőknek jóslási képesség? Miért nem érhetik be azzal, hogy a mai legerősebb kutyának vetik alá magukat? Nem egyszerű kérdés, hiszen a nő génjeinek kettős feladatuk van.

Az öregebb, hatalommal rendelkező hímek gondoskodnak a fehérjeellátásról.
A fiatalabb, életerős hímek gondoskodnak a jövőbeli védelemről. A kettő rendszerint nem jár együtt. Az idősebb hím főemlősök a társadalmi státusuk révén általában ellenőrzésük alatt tarthatják a fehérjepiacot, de csakhamar túlságosan öregek lesznek ahhoz, hogy helyzetüket fenntartsák, és továbbra is gondoskodhassanak gyerekeikről. A feltörekvő fiatalok azt tervezgetik, hogy átveszik a hatalmat, és a fehérjeforrásokat a saját gyermekeik érdekében aknázzák ki. A nőstények, akiknek megszületendő kicsinyeik életben maradása érdekében szükségük van a fehérjére, kifejlesztették magukban azt a képességet, hogy megállapítsák a fiatal hímek lehetőségeit. A nőknek fel kell mérniük az ambiciózus ifjú titánokat, meg kell találniuk a választ a kérdésre: „Melyikük lesz alfa a pályafutása csúcsán, melyik lesz képes a gyerekeim fehérjeellátásáról és védelméről gondoskodni?” A nőstény makákók vonzódnak a hatalomhoz, de még inkább a hatalom lehetőségének jeleihez.
A Hillary-stratégia gyakrabban beválik, mint a Monica-módszer. Az a nőstény, amelyik már alárendelt korában szexhez juttatta az új alfát, benne ül a tutiban. Külön húshoz jut saját maga és utódai számára. Egész családja tiszteletet kap, mert ilyen nagy hatalmú hímhez tartozik. Ha az alfa hím elveszíti státusát, párjának és leszármazottainak is zuhan a megbecsülése.
Az pedig rossz dolog. A társadalmi állás a nőstény főemlős számára az életet vagy a halált jelentheti. A hierarchia alján elhelyezkedő anyák csak üggyel-bajjal képesek táplálni gyermekeiket, és gyakran végig kell nézniük, hogy ivadékaikat más nőstények és hímek pusztítják el. A hierarchia csúcsán elhelyezkedő anyák társadalmi megbecsülést, rengeteg ennivalót kapnak, még önkéntes szárazdajkák is jelentkeznek náluk. A főemlősök nősténye és utódai számára a hatalom élelmet és védelmet jelent.
Ám hatalommal rendelkező nősténynek lenni sem könnyű. A hosszú terhesség és az utódok hosszú gyerekkora tartós kiszolgáltatottságot jelent. A hatalmat a párkapcsolatnak kell biztosítania. A hierarchiában élő főemlősök körében a nőstények az ambiciózus hímekhez vonzódnak.
Az ember ugyanilyen főemlősi paraméterek mentén fejlődött: hosszú gyerekkor, párkapcsolat, társadalmi hierarchiák, a javak közösségi megosztása, sokrétű kommunikáció – de az idők során mindezen tényezők bonyolultsága mintegy a húszszorosára nőtt. Az evolúció a társadalmi presztízshez, a pompához vonzódó nőstény főemlősöket támogatja. Vajon a Homo sapiens nősténye a génjeiben hordozza a magas társadalmi állású férfiakhoz való vonzódást?
David M. Buss pszichológus tízezer főnél nagyobb mintán, harminchét kultúrában végzett monumentális felmérést, amely megdöbbentő egyezéseket mutatott ki a férfiak és a nők párválasztási preferenciáiban. Buss kutatókat küldött Nigériába, Kanadába, Indiába, Indonéziába, Venezuelába, Iránba és sok más kultúra területére. Férfiakat és nőket kértek meg arra, hogy állítsanak fontossági sorrendbe tizennyolc vonzó tulajdonságot, amelyet a potenciális párjukban keresnének. Mind a harminchét kultúrában – volt köztük primitív és modern, monogám és poligám, kommunista és kapitalista – a potenciális társ társadalmi presztízsét és magas jövedelmét a nők előbbre rangsorolták, mint a férfiak.

Hollandiában a nők a jövedelmi kilátásokat 36 százalékkal magasabbra rangsorolták, mint a holland férfiak. A japán nők 150 százalékkal följebb értékelték, mint a japán férfiak. Az összes többi kultúrában a nők e két szélső érték között helyezkednek el. Nincs kivétel, még az olyan, kőkorszaki körülmények között élő törzsek körében sem, mint amilyen a tiwi, a yanomamo, az ache és a !kung.
Vadászó-gyűjtögetők és technokraták, parasztok és arisztokraták, aleutok és arabok asszonyai egyetértenek abban, hogy pénz nélkül nincs romantika.
Egy férjes és egyedülálló nőkre vonatkozó, Tajvan, Bulgária, Brazília, az Egyesült Államok és más országok területére kiterjedő kutatás szerint a nők az ambíciót és a szorgalmat a „fontos” vagy „nélkülözhetetlen” kategóriába sorolták. A férfiak nem.
Az Egyesült Államokban egyszer kielemeztek 1111 társkereső apróhirdetést, és kiderült, hogy a nők tizenegyszer annyi esetben említették nyíltan az anyagi helyzetet, mint a férfiak. Az elv egyértelmű. A férfiak szépséget keresnek, és javakat kínálnak. A nők javakat keresnek, és szépséget kínálnak. Egy közvetítőiroda tulajdonosa megfigyelte: a férfiak a fényképeket nézik meg, a nők a bemutatkozó szöveget olvassák el. A huszonéves nők a legválogatósabbak. Később alábbszállnak az igények, a nők arra hivatkoznak, hogy felnőttek, és feladták a fehér lovon érkező hercegről szőtt lánykori álmaikat. Nos, a fiatal nők valóban megengedhetik maguknak, hogy fehér lovú hercegekről ábrándozzanak, ugyanis a fehér lovú hercegek épp őértük versengenek.
Egy kíméletlen felmérésben külső vonzerejük szerint rendezték sorba az amerikai középiskolák évkönyveiben fényképpel szereplő lányokat, utána pedig a kutatók megvizsgálták, hogy ezek a lányok mennyiben házasodtak „felfelé”, vagy férjhez mentek-e egyáltalán. Az eredmény az lett, amit várnál. A csinosság pontosabban jelzi előre a férj társadalmi állását, mint a nő saját státusát, iskolázottságát, sőt akár az intelligenciáját. Sajnos.
Egy kétezer feleségre kiterjedő tanulmány feltárta, hogy azok, akiknek a férje magas társadalmi státusú, több gyereket nevelnek, közöttük ritkább a válás, és általában boldogabbnak ítélik a házasságukat. Pszichológiai kísérletek bizonyították, hogy a nők sokkal többre becsülik a Rolex karórát viselő, csúnya férfiakat, mint a Burger King egyenruháját hordó, jóképű srácokat. (Ez el is döntötte a kérdést. Soha többé nem megyek tréningnadrágban randira.)
Azt se feledjük azonban, hogy a nőnek legalább tizenöt évig szüksége van pleisztocén gondoskodásra, tehát nem jár jól, ha a hetvenéves törzsfőnökkel lép frigyre. Az Anna Nicole Smith-féle stratégia gondot okozhat, ha az öreg főnök akkor adja be a kulcsot, amikor az asszonyka még szoptatós, és egy új főnök veszi át a státust. A nőknek előre fel kell ismerniük a jövendő főnököt, ezért a hatalomra való törekvés jobban vonzza őket, mint maga a hatalom. A mesebeli kislányok sem a királyra vetnek szemet, hanem a királyfira. Mindig tartsd eszedben: akármilyen szexi kocsit hajtasz, annál mégis szexibb, ha téged hajt az ambíció.
Ha egy férfi egymillió dollárt keres, annak olyan vonzereje van, mint amikor egy nő mellnagyobbítást csináltat. Ha ezek a párválasztási preferenciák a kulturális kondicionálás termékei lennének, akkor léteznének olyan kultúrák is, amelyekben idősebb, magas társadalmi rangú nők ifjú, eladósorba serdült fiúkkal házasodnának, és ifjú, eladósorba serdült fiúk idősebb, magas társadalmi rangú nőket csábítanának el. Ilyen kultúrák nincsenek.
Senki sem állítja, hogy minden nő cinikusan, a férfi pénze miatt megy férjhez.
A nők is tényleg szerelembe esnek. És tényleg megkívánják a férfit.
De az érzéseink hiába őszinték: a génjeink machiavellisták.
Nézd meg a kis iskolai pomponlánnyal randizó ötvenéves tanárt, és máris látni fogod, hogy vannak beállítva a férfiak érzelmei: úgy, hogy a termékenységre gerjedjenek. De vajon a lány miért randizik a tanárral? Talán a gének olyanná formálják a nők érzelemvilágát, hogy a tekintély jeleire gerjedjenek? Jó lenne, ha az emberi kommunikáció tartalmazna valami szabad szemmel érzékelhetetlen üzenetet arra nézve, hogy mit várnak el a nők a szextől, és miért hat a férfiakra a szokás hatalma.
Most pedig először megismerkedünk személyes kutatásommal annak tárgyában, hogy mire gerjednek a heterók.
Azután kiderítjük, hogy miért hülyíti meg az embert a szerelem.
Utána pedig feltárjuk, mi az oka annak, hogy a szerelmes hülyék a legokosabbak a világon, bár annyira hülyék, hogy még ezt sem tudják.

fel