Prűdek és paráznák

4.
Test vagy karrier: ki mire gerjed

Lapozzunk bele a rajongóim leveleibe. Nézzük csak…
„Ki jogosított fel arra, hogy a férfi- és a női viselkedés biológiák különbségeiről szónokolj, te szexista?”
El sem hinnéd, milyen gyakran teszik fel nekem ezt a kérdést. Egyszer a Berkeley Egyetemen benyomultam egy tudóspartira, és gyors egymásutánban megnyertem (vagy legalábbis eltérítettem) minden vitát, amelybe belekeveredtem. Hamarosan nagydoktorok vettek körül minden oldalon. Vertem a vasat, hogy az emberi genom olyan, mint egy regény, amennyiben lineáris, digitális ábécét tartalmaz, amelynek kódja teremti meg magát az életet. Egészen fennkölt magasságokig fontoskodtam fel magam, és már a kettős spirálról hintettem a rizsát, amikor valamelyik főokos megkérdezte, hogy van-e diplomám.
Ööö… diploma?
No nem, én csak egy szimpla pasi vagyok. Irodalmat tanultam, a nyugati civilizáció fejlődéséből írtam szakdolgozatot a providence-i főiskolán, ahol dominikánus paptanárok is oktattak, akiknek nem volt egy csepp humorérzékük sem.
Ez akkor bizonyosodott be, amikor biológiai tartalmú észrevételeket tettem a cölibátusról. Az osztályban az utolsó tízes csoport elején végeztem. Egyes nagydoktorok számára ez nem tűnik nagy eredménynek, de a barátaim körében én voltam az agy. Egy évig jogot is hallgattam, amíg ki nem rúgtak a visszapofázékonyságom miatt, úgyhogy a lelkemnek csak egyharmada veszett oda, ami maradt, az pont elég, hogy még éppen eléldegéljek a kapitalista gazdasági rendszerben. Az utóbbi hét évben a regényeim honoráriumát evolúciós biológiával foglalkozó könyvekbe fektettem, ezeket olvastam teljes munkaidőben. Úgy érzem, most már készen állok arra, hogy randira hívhassak egy nőt.
Én meg az iskolák sosem találtuk meg egymással a hangot. Az oktatás belezavar a tanulási folyamatba. Független kutató vagyok, reneszánsz ember, szabadgondolkodó. Jól van, igaz: képesítésem nincs. Berkeley-ben élek, így megtehetem, hogy szakemberekkel is vitába bocsátkozzam, imádkozva, hogy meg ne kérdezzék, miből van a diplomám.
Különben is, közvetlen tudományos kutatásokat is végeztem. És mégis, amikor azt mondom: kezem-lábam töröm, hogy a szexualitást tanulmányozzam, kinevetnek.
Minden romantikát nélkülöző, kezdő írói korszakomban egy ízben alkalmam volt minimálbérért fény- és hangmesterként dolgozni egy alkalmi férfidivat-bemutatón. A közönség soraiban csak nők foglaltak helyet. Engem nem kértek fel, hogy álljak a férfimodellek közé. Az volt a dolgom, hogy látványos fényeket és kábító ritmust szolgáltassak, miközben a kigyúrt pasik különféle öltözékekben lépdeltek a színpadon. Sportos cuccok. Délutáni viselet. Téli holmi. A nők úgy viselkedtek, mint megannyi tudományos kutató: meglepett homlokráncolás, romantikamentes sóhaj, néha egy-egy ásítás.
A fürdőruhás menet némi elszórt kuncogást váltott ki, különösen a tangák, amelyek komoly (far)pofavizitet tettek lehetővé. De általánosságban szólva anynyira volt földobott a hangulat, mint egy laborban. A fényeim meg a zeném sem adott hozzá semmiféle fűszert.
Aztán a pasik megint kijöttek, és menő, elegáns öltöny volt rajtuk.
A nők erre átmentek majomba. Olyasminek voltam tanúja, ami közeljárt a csoportos orgazmushoz, és vagy öt percig tartott. A színpadot megostromolták.
Semmibe vették a tűzrendészeti szabályokat. Komoly, meglett matrónákról beszélek, akik úgy viselkedtek, mint iskolás lányok egy NSYNC-KONCERTEN. Retikülökből előkapott tárgyak záporoztak a színpadra. Mit kellene tennem ilyenkor?
Hívjam ki a rohamrendőröket?
Összezavarodtam. Hogyan lehetséges, hogy az idióta öltöny szexi, a tomportanga meg nem annyira?
Elmélyült tudósember lévén nem késlekedtem összehasonlítani ezt a viselkedést a területen végzett egyéb kutatásaimmal.
Részt vettem legénybúcsúkon (tisztán tudományos célból). Empirikus észleleteim szerint a férfiak felajzottságának mértéke egyenes arányban áll a női levetkezettség egymást követő fázisaival. Méréseim kiterjedtek az eltátott szájak átmérőjére, a pislogási frekvenciára, a kilógó nyelvek folyóméterben kifejezett összhosszúságára, valamint a női fejhangon elrikkantott „húú” kiáltásra való hajlandóság intenzitására – ez utóbbi hangeffektus egyébként feltűnően emlékeztet a sziámi gibbon párzási rikoltására. Kimutattam, hogy a szemdülledési együttható fordítottan arányos az anyanyelv helyes használatára való képességgel, ami arra utal, hogy a véráram a neocortextől gyorsan átirányítódik egy másik, közelebbről meg nem határozott szervhez. További tudományos mérések végzése megoldhatatlanná vált, mert a figyelmem elterelődött. Megfigyeléseim ellenőrzése érdekében számos hasonló eseményen kellett részt vennem. Ma már készen állok, hogy a tudományos közvélemény elé tárjam elméletemet.
Mi történt itt? A férfiak a genetikai alkalmasság testi megnyilvánulásaira reagáltak, a nők pedig a genetikai alkalmasság státusszimbólumokban megjelenő megnyilvánulásaira.
Arra a végkövetkeztetésre jutottam, sajnos eléggé kései életszakaszomban, hogy ha az ember kedvező benyomást akar tenni a hölgyekre, nem árt rendesen felöltöznie.
A tangát meg kihajítom.

fel