Prűdek és paráznák

5.
Miért félnek a férfiak az elköteleződéstől,
a nők meg a beteljesüléstől?

Termékeny nő alsóneműben.
Izgató látvány. Azért izgató, mert a férfiak láthatják termékenysége jeleit.
Termékeny férfi alsóneműben. Nevetséges. Azért nevetséges, mert a nők a státusszimbólumaitól megfosztott férfit látják benne.
Való igaz, lehetne ez a könyv nemi szempontból elfogult is. Nemiséggel rendelkező főemlős lévén önfegyelem kell hozzá, hogy főemlőstársaimról írva megőrizzem tudományos objektivitásomat. Egyes kutatók úgy fogalmazzák meg tudományos dolgozataikat, hogy azzal elárulják nemi hovatartozásukat.
Én a Homo sapiens hímjét így definiálom: erős, türelmes, gondolkodó és toleráns, a nőstény Homo sapiens pedig lágy, képlékeny, simulékony, és nincs igaza.
Lehetséges-e, hogy két ilyen, alapjaiban különböző teremtmény valaha is szót értsen egymással, ahogy mi, tudósok megértjük egymást?
A filozófusok már jóval Szókratész előtt is törték a fejüket az ősi talányon. A szex jó. Akkor hát a nők miért nem osztogatják válogatás nélkül? Az elkötelezett kapcsolat az ember legmélyebb szükséglete, akkor hát miért félnek tőle annyira a férfiak? Szerencsére kéznél vannak az evolúciós biológusok, akik megadják a választ ezekre a pleisztocén fejtörőkre. Konfliktusaink forrása a génjeinkben van, a kompromisszum titka is a génjeinkben van. Hogyan tartósítható a szerelem? Figyelmezz a szavamra.
Skacok, csajok, ne próbáljátok kitalálni, mi játszódik le a párotok agyában.
Ugorjátok át azt a részt. Az aggyal semmire se mentek. Arról majd egy külön könyvet fogok írni. Addig is foglalkozzatok inkább a párotok génjeivel, mert az agya is azok miatt lett ilyen.
A szaporodás szempontjából a két nem mindegyikének van egy-egy roppant nagy adottsága, amelyet felkínálhat. Ezzel az adottsággal könnyű visszaélni, ezért végletes emóciók fejlődtek ki a védelmezése érdekében. Figyeljétek csak meg, hogy mindkét nem nagyon érzékeny bizonyos dolgokra. Úgyhogy üljetek le szépen, vegyetek mély lélegzetet, bújjatok bele a fehér köpenybe, nézzetek a Petri-csésze fenekére, és képzeljétek magatok elé egymás kromoszómáinak cipzárszerű felépítését! Helyes. Már nem csak a szexen jár az eszetek? Lehetünk végre egy kicsit tudományosak? Köszönöm. No, akkor cipzárazzátok ki egymás génjeit! Mit láttok?
A nő roppant nagy adottsága a szaporodás szempontjából: a méhe. Az elfogyasztott ennivaló nagy része ennek a bonyolult berendezésnek a karbantartására fordítódik. Ha egy spermium bejut oda, és megfogan, az a csajszi számára nagy ügy.
A férfi roppant nagy adottsága a szaporodás szempontjából: a javak, amelyek felhalmozására képes – méhe ugyanis nincs neki. Az ennivalóból nyert energiát a teste erősítésére, képességei kibontakoztatására fordíthatja, mert egy egész élet munkáját kell befektetnie egy gyerek fölnevelésébe, aki nem is biztos, hogy tőle van. Ha a párja méhébe bejut valaki másnak a spermája, és megfogan, az a pasi számára nagy ügy.
Valamennyiünk emóciói azt szolgálják, hogy a nemünkre jellemző reproduktív adottságokat óvják.
A női gének tudják, hogy szexelni több, mint élvezetes élmény. A terhesség a nőktől áldozatokat követel, igen fáradságos, ráadásul kevés idő marad arra, hogy további becses spermát szerezzenek be. Ha a méhvédelmező úgy dönt, hogy szexel, azzal komolyan behatárolja szaporodási lehetőségeit.
A hímneműek génjei viszont azt tudják, hogy az elköteleződés nem csupán érzelmi jellegű élmény. Az elkötelezettség a férfiaktól áldozatokat követel, igen fáradságos, ráadásul kevés idejük marad arra, hogy spermát juttassanak további nőneműek méhébe. Ha a spermaterjesztő a párkapcsolat mellett dönt, azzal komolyan behatárolja szaporodási lehetőségeit.
Ha egy nő a pleisztocén korban teherbe esik, az apa pedig eltűnik a hegyek között, a nő gyermekei elpusztulhatnak. Azok a gyermekei pedig, akiket egy másik férfival világra hozhatott volna, ha nem ezzel a csavargóval áll össze, talán sohasem fogannak meg.
Ha a férfi egy egész élet munkáját a pleisztocén párjára fordítja, és a nő nem tőle szül utódot, akkor az ő gyereke talán sohasem fog megfoganni. Ha rájön, esetleg még több rendbeli emberhalál is lehet a vége.
Legközelebb, ha a párod már megint elbénázik valamit, jussanak eszedbe a génjei, és igyekezz türelmes lenni vele. A pasik elkötelezettségtől való iszonya, munkamániája, féltékenysége, a cicik és a sport iránti megszállott érdeklődése – ez mind-mind a gyerekek érdekében van. A nők kacérkodása, menstruációs nyafogása, hiúsága, a cuccok és cipők iránti rajongása – ez is mind a gyerekek érdekét szolgálja. Ha úgy gondolunk a férfi és női „sztereotípiákra”, mint a mirigyek által az eljövendő gyermekek védelme érdekében genetikusan eltervezett reflexekre, akkor kicsivel nagyobb mozgásteret is engedhetünk egymásnak.
Ha úgy gondolod, hogy a még meg sem született gyerekek megóvása érdekében kialakított érzelmi fegyvertár el van túlozva, akkor csak várj, amíg megszületnek.
Sajnos mindenkinek az érzelmei úgy alakultak, hogy hasznot húzhasson a másik nem tulajdonságaiból. Minden becses biológiai adottságod egyben gyengeség is, amivel vissza lehet élni. Dönthetsz úgy, hogy nyílt leszel és őszinte, de az érzelmeink a természetes kiválogatódás könyörtelen logikája szerint vannak megszerkesztve. A génjeid nem érik be azzal, hogy kicselezik a szeretteidet.
Kicseleznek téged is. Úgyhogy járjunk végére a titkaiknak, és cselezzünk vissza.
A hímnemű Homo sapiens számára könnyű potenciális férj-jelöltként viselkedni, amikor szexre vadászik. Miután a szexhez hozzájutott, gyakran maga is meglepődik érzelmei megváltozásától. Végül is minden férfi rendelkezik annyi spermiummal, hogy az a törzs minden asszonya számára elég lenne. A természetes kiválogatódás során a férfi péniszt és agyvelőt kapott, de vérből csupán annyit, hogy egyszerre csak az egyiket tudja működtetni.
A női érzelmek pedig úgy alakultak, hogy a nő ebből a vérellátási problémából húzzon hasznot. Sok, párkapcsolatban élő faj nőstényei a javakat birtokló, megállapodott hímekhez vonzódnak. E fajok nőstényei a kockázatos, veszélyes hímekhez is vonzódnak, akiknek „rosszfiúgénjei” életerős utódokban öröklődnek tovább. Ez két különböző típusú vonzódás.
Ha spermatermelő vagy, és fajodnál a gyerekkor hosszú, a darwinista szelekció az évszázadok során szaporodási érdekeidet kétféle stratégiára osztotta:
mennyiségire és minőségire. Az egyik a gyerekcsinálást hangsúlyozza, a másik a gyereknevelést. Minden férfiban mindkét stratégiához megvannak az érzelmek, mert minden férfi olyan hominidáktól származik, akik mindkét stratégia segítségével nemzettek igen életképes utódokat. Minden férfi a génjeiben hordozza az apát és a szoknyapecért is.
Ha méhed van, és a gyerekkor hosszú, akkor a darwinista szelekció az évszázadok során szaporodási érdekeidet kétféle, más-más célú stratégiára osztotta:
az egyik a javakat, az ellátást, a másik a jó géneket célozza meg. A kettő nem mindig esik egybe egyetlen hím személyében. A javak legjava alighanem a férjedtől származik. A legjobb gének pedig alighanem valaki másnak a férjétől.
Minden nőben mindkét stratégiához megvannak az érzelmek, mert minden nő olyan hominidáktól származik, akik mindkét stratégia segítségével hoztak a világra igen életképes utódokat. Minden nő a génjeiben hordozza a feleséget és a szeretőt.
Az érzelmek: ösztönök, az ösztönök természetes és szexuális szelekcióból származnak, és félelmeinkben a pleisztocén kor dinamikája érhető tetten. A nők attól félnek, hogy elhagyják őket. A férfiak attól, hogy csapdába csalják őket. A nők attól félnek, hogy a férfi egy másik nő gyermekét fogja erőfeszítéseivel támogatni. A férfiak attól félnek, hogy erőfeszítéseikkel egy másik férfi gyermekét támogatják. A spermavetők és a gyermekhordók más-más félelmeket és késztetéseket hoztak magukkal a pleisztocén szavannáról.
Ez a kulcs a hosszú gyermekkort megélő állatok kettős párzási stratégiájához, amit a következő fejezetben fogunk elmagyarázni. Ha egyszer megértettük az elszánt dinamizmust, amely a pleisztocén korban az érzelmeinket kialakította, hímjeink és nőstényeink jobban meg fogják érteni egymást. Az evolúciós biológia elárulja nekünk, hogyan zúgunk bele valakibe, és miként tartósíthatjuk ezt az állapotot. Aztán majd eljutunk a melegek szerelméhez, a természet által kitalált, megdöbbentő génmásolási módszerhez.
Először térjünk rá a jó és a rossz kislányokra, a jó meg a rossz kisfiúkra, meg a gyerekekre, akiket összehoztak.

fel