Prűdek és paráznák

9.
Az idióta gén

Elvileg bármelyik hím hominida megtermékenyítheti a törzs összes nőstényét. A készletek azonban szűkösek. Húsz aktus, amelyből tíz gyerek származik, nem sok jót tesz a géneknek, ha ezek a gyerekek éhezni kényszerülnek, vagy alacsony státust foglalnak el a törzsben. A véletlenszerűen előállt genetikai mutáció, amely arra késztette a hímet, hogy erőit egyetlen nőstényre és annak gyermekeire összpontosítsa, tovább örökítődött, mert az ilyen hímek leszármazottai közül többen érték el az ivarérett kort.
De az azért sosem árt, ha néhány spermiumot imitt-amott elhullajt az ember.
Végül is a világ teli van anyaméhekkel. A puszta szex a hím részéről nem nagy befektetés. Azok az utódok, akikről gondoskodik, meg azok, akiket sorsukra hagy, nem okvetlenül ugyanannak a méhnek a gyümölcsei. Abból, hogy a Homo sapiens hímjét mély kötődés fűzi leszármazottaihoz és a párjához, még nem következik az, hogy a limbikus rendszer mélyén nem őrzi a hímringyók ősi stratégiáját. A kurválkodás minden spermagyártó működésének alapesete.
Az állatfajok többségének hímjei „mennyiségi” stratégiát követnek: megtermékenyíteni a lehető legtöbb nőstényt, és az utódokat a véletlenre bízni. Ez általában kegyetlen versengést okoz a felnőtt hímek között.
Burney LeBoeuf zoológus és társai 115 hím elefántfókát tanulmányoztak; az öt legnagyobb testű, legvadabb harcostól származott az utódok 85 százaléka. A hím fókák 90 százaléka szűzen hal meg – és még azok is, akik a harcokban-orgiákban pünkösdi királyságot szereznek, a következő évben mind elpusztulnak a kurta dicsőség során szerzett súlyos sebekben.
A kacsacsőrű emlősöket ki lehet nevetni hülye külsejük miatt, de szemtől szemben ez mégsem ajánlatos. Náluk ugyanis egyforma számú hím és nőstény egyed születik, majd a hím ifjoncok mérgezett tüskéikkel öldösni kezdik egymást. Mire a nemzedék eléri az ivarérett kort, minden hímre hat nőstény jut. A győztes, soknejű harcosok ezután látnak hozzá a kacsacsőrű kis rohadékok új generációjának előállításához.
Más állatfajok hímjei „minőségi” stratégiát fejlesztettek ki: állíts elő néhány kiváló utódot, és maradj mellettük, hogy biztosan felnövekedjenek, és maguk is tovább szaporodjanak. Ez jelentékenyen lecsökkenti a hímek egymás közti versengését, mert az apaság lefoglalja őket. Általánosságban: minél több hím apáskodik, annál kevesebb a viaskodás.
A vörös róka hímje odaadó férj és apa. Hatóránként hazavisz egy döglött nyulat, és megtanítja a kölyköket cserkelni, vadászni. Képes elásni az ennivalót, hogy a kicsinyek megtanulják kiszimatolni. Arról még sincs szó, hogy ha arra billeg egy fiatal, tüzelő rókalány, a vörös róka hímje nem veszi észre. A rókák, akárcsak mi magunk, többszörösen monogám természetűek.
A Mongóliából származó dzsungáriai törpehörcsög elkötelezett apa. Learatja a környéket, a magvakat a pofazacskójába gyűjti, visszaszalad odújába, megáll a kölykök előtt, és két mancsával ütni kezdi a pofáját, hogy csak úgy záporoznak a magvak a csemetékre – ahogy John Belushi csinálta az egyetemi kávézóban a Party zóna című filmben. A hörcsögapuka ugyanígy jár el, amikor bábaként működik közre párja szülésénél: mellső mancsaival pofozgatja az asszonyt.
Nem könnyű eldönteni, hogy az anya örül-e ennek, de az igyekezet az, ami számít. Ha viszont apuci üzleti úton járva megismerkedik egy másik nősténnyel, patkányként viselkedik.
A házastársi kapcsolatok szempontjából sajnálatos, de a túlsúlyban lévő „minőségi” stratégia sohasem lesz kizárólagos a „mennyiségi” stratégiával szemben, ha a szervezet milliószám termeli a spermiumokat. Akármennyit áldoz is energiáiból a hím, hogy utódai életben maradásáról és státusáról gondoskodjék, mindig lesz fölösleges spermája. Ha a szervezet úgy működik, mint a gejzír, nehéz hűségesnek maradni. Chris Rock, a komikus azt mondja: „A férfi annyira hűséges, amennyire a lehetőségei.”
Ez azt jelenti, hogy a férfiak kétféle nemi vágyat örökölnek, mert kétféle gyermeket nemzenek: olyat, akit fölnevelnek, és olyat, akit sorsára hagynak. A feleség gyerekeit és a szerető gyerekeit.
Vannak férfiak, akiket erősen sarkall a vágy, hogy megtermékenyítsenek valakit, de később, amikor szívük mélyére néznek, meglepve tapasztalják, hogy egyetlen vágyuk van: menekülni. Ugyanezek a férfiak szerelemből is teherbe ejthetnek valakit, és egész életük munkáját annak a feleségnek, annak a családnak szentelhetik. Nem is biztos, hogy a férfinép ezt előre, cinikusan eltervezi.
Nemünk reprodukciós történelme kétféle hajlamot hagyományozott ránk: a párkapcsolatban elköteleződő és a spermavető stratégiáját, így az evolúció két különböző érzelmi mintával látott el bennünket.
A nők kevésbé hajlamosak erre a kettősségre. A gyermek: test a testükből, és nem számít, hogy az apja szent vagy csirkefogó. Nincsenek szétszórni való, fölösleges peték, és a gyereket sem lehet az apja mellére fektetni, amíg a nő a cimboráival cselleng.
Egy kutató egy felmérésben megkérdezte az embereket, mi az a minimális intelligenciaszint, amit randevú esetén megkövetelnek a partnerüktől. A férfi és a női válaszadók egyaránt az átlagos intelligenciát jelölték kívánatosnak. Arra a kérdésre azonban, hogy milyen intelligens legyen az illető akkor, ha a randevú során le is fekszenek egymással, a nők azt válaszolták, hogy ahhoz bizony átlagon felüli intelligenciára lenne szükség. A férfiak válasza: hát, ahhoz inkább átlag alatti intelligenciára lenne szükség.
A hosszú gyermekkorú Homo sapiens hímjének érzései is úgy állnak össze, hogy szereti ugyan az első számú párját és tőle való gyermekeit, de attól még képes érzelmi elkötelezettség nélküli, kiegészítő szexre. Az évezredek során a hímnemű Homo sapiens úgy fejlődött, hogy bizonyos nőneműekre potenciális feleségként, másokra potenciális szeretőként tekint. A jellegzetes női aggodalom, miszerint a szex után is „tisztelni” fogják-e őket, hirtelen úgy hangzik, mintha a női gének firtatnák: „Potenciális feleség vagy szerető vagyok?”
Ez a nőnem nagy dilemmája. A nők tudják, hogy a férfiak elbűvöléséhez erotikus viselkedés szükségeltetik. Azt is tudják azonban, hogy ha a férfiak csapodárnak tekintik, akkor könnyen a szerető kategóriájába sorolhatják őket, nem a feleség kategóriájába. A férfi arra vágyik, hogy apasága bizonyos legyen, ezért kevéssé hajlamos a javait promiszkuus nőre fordítani.
Freud imigyen elemezte a férfiak madonna/ringyó komplexusát: „Ahol szeretnek, ott nincs vágy, ahol vágyakoznak, ott nem képesek szerelemre.”
Hát ennyire azért nem vészes a helyzet, Sigmund. A férfiak képesek egyszerre szeretni és kívánni ugyanazt a nőt, de csak akkor, ha az a nő megtestesíti a férfi két szaporodási célját: a gyerekcsinálásra való testet és a gyereknevelésre alkalmas viselkedést. A jó test és a jó anya nem mindig esik egybe, ezért van az, hogy minden férfi a playboyt és az apát is a génjeiben hordozza. A jó gének és a jó apák sem mindig esnek egybe, ezért van az, hogy minden nő a szeretőt és a feleséget is a génjeiben hordozza. Sok nő a szerető stratégiájával hoz a világra egészséges gyerekeket, de mégis a feleség stratégiája bizonyult sikeresebbnek.
Különben a nők nem törekednének inkább a feleség státusába.
De hát ez itt a 21. század! – mondod erre. A nők már bebizonyították, hogy képesek a leghatalmasabb férfiakéval egyenértékű presztízsre szert tenni! Mi a fenét érdekelné a modern kor nagyjövedelmű, nagymenő csajait, hogy mennyit képes egy pasi megkeresni?
Buss több felmérést is idéz, amelyek egymástól függetlenül ugyanazt a meglepő tényt igazolják: az Egyesült Államokban a magas jövedelmű nők sokkal határozottabban követelik meg a férfipartner magas státusát. A milliomosnők milliárdos férfiakat akarnak. B. J. Ellis kimutatta, hogy még a feminista szervezetek vezetőinek párválasztásában is a gazdag férfiak vannak előnyben. Az elnöki-uralkodói családból kikerülve Jackie Kennedy és Diana hercegnő is milliárdossal bújt össze. Kleopátra is köztudomásúlag nehezen talált magának elfogadható pasit. Ha a szó szoros értelmében istennek tartanak valakit, akkor császárnál alább nem adhatja – és már az is egy lépés lefelé. A csúcson lévő nők számára nehéz fölfelé házasodni, de a csúcson lévő nők mégis erre törekszenek.
Minden ragadozó kedvenc prédája a kiszolgáltatott, fiatal egyed. A mi gyerekeink sokáig maradnak gyámoltalanok. Legősibb érzelmeink akkor alakultak ki, amikor a férfiak és a nők nagyon is szem előtt tartották ezt a tényt. Ezért aztán nem számít, hogy logikusan megállapítható: a mai, magas jövedelmű, modern fogamzásgátlókkal fölszerelt nőknek nincs szükségük a férfi segítségére; a mélyen gyökerező, pleisztocén kori igény a társra mindig is része lesz az ember természetének. Akár szükségünk van egymásra gyakorlatilag, akár nem, érzelmileg mindenképpen egymásra vagyunk utalva.
Tudom, hogy van elég ennivaló. Te is tudod, hogy van elég ennivaló. Az emlősök limbikus rendszere azonban, amely a vágyainkat irányítja, visszaemlékszik arra, hogy ha beüt az éhínség, a fiatalok halnak meg először, miközben a hatalmasok begereblyézik a szajrét.
És bármelyik nem, akár a hím, akár a nőstény gereblyézi be a szajrét, a másik nem kedvéért teszi.
Amikor a társadalomban férfiak döntenek a javakról és az erkölcsi normákról, mindig háremet szerveznek: extra anyaméhekkel veszik körül magukat. És mi van, ha nők szerzik meg a hatalmat? Skacok, képzeljétek el a pornón edzett fantáziáitok pontos ellentétét, aztán látogassatok el a Kamerunban élő bakweri törzshöz, és vessétek össze, mennyire hasonlít a kettő.
A nyugat-afrikai bakweri törzsben a csajok valóságos feminista utópiát valósítottak meg, amely a férfiak számára egyáltalán nem hasonlít semmiféle piára.
A társadalmak nemi egyensúlyát a tömeges ki- vagy bevándorlás teljesen felboríthatja. A bakweri törzsben minden nőre 2,5 férfi jut. Az ültetvényeket a nők birtokolják, a pénzt is mind ők zsebelik be. A nők mégsem tartanak fiatal, nemzőképes férfiakból álló istállót, hogy szexuális szeszélyeiket kielégítsék. Nem alkotnak Jóságos Földanya társadalmat sem a szocialista vagyonmegosztás jegyében. Ehelyett eldobható férjeket szednek maguknak a tulajdonnal rendelkező férfiak csekély számarányú csoportjából, kifacsarják őket, aztán kidobják, amint egy gazdagabb pasi hozzáférhetővé válik. A bakweri nők igáslóként bánnak a férfiakkal, és az anyagi szűkölködést szégyentelen módon válóoknak tekintik.
Ötven olyan kultúra közül, ahol a jövedelem elégtelensége válóoknak számít, negyvenkilencben csak a nő kezdeményezheti a válást. Az ötvenedikben a férj és a feleség egyaránt indíthat válópert anyagi elégtelenség jogcímén. Olyan kultúra nem létezik, amely csak a férfinak engedné meg, hogy elváljon a feleségétől, mert az nem gondoskodik róla megfelelően. Ezzel szemben általános emberi jelenség, hogy a férfiak megosztják javaikat a nőkkel.
A News Digestben, Nancy Etcoff cikkében olvastam: Suzanne Frayser antropológus 48 hagyományos kultúrában végzett felmérést elvált emberek körében.
A nők által említett két fő válóok közül az egyik az volt, hogy a férfi nem gondoskodott kellőképpen a családjáról. A férfiak által említett első számú válóok a terméketlenség (amiért jellemzően a nőket teszik felelőssé).
Érdekes: a bakweri nők gazdasági hatalma nem mentesíti őket a prostitúció alól. Hahó, Kamerunban kínálati piac működik! Sok egyedülálló bakweri nő tekintélyes vagyont halmoz fel magának azáltal, hogy szédületes összegeket kér szexuális szolgáltatásokért a rászoruló férfiaktól. Mire ezek a női vállalkozók házasulandó korba kerülnek, tengernyi pénzük, óriási birtokuk van, készen állnak arra, hogy magukhoz vegyék az első férjüket, és a vérét is kiszívják, mint megannyi fekete özvegy. Szerencsére odáig azért nem mennek el, hogy a férj tetemét föletetnék az utódokkal – bár a barátnőm néha olyan szemekkel néz rám, mintha képes lenne ezt is fontolóra venni.
Magamtól itt most szünetet tartanék, pihennék egy keveset, de jobb, ha folytatom az írást: őriznem kell a versenytársakkal szemben megszerzett előnyömet. Délelőtt ezen a könyvön dolgozom, de éjszakánként váltok, és nagy irodalmi művemet alkotom. Munkál bennem bizonyos belső elhivatottság...

fel