Prűdek és paráznák

Sportingbet Regisztracios Bonusz

10.
A lugasépítő madár példája:
a művészet szerepe a csajozásban

Miért vágynak a művészek a művészetre? Miért fölösleges a művészet, és miért tartjuk mégis szent dolognak? Az evolúciós biológusok szerint a művészet az udvarlás egyik fajtájaként fejlődött ki. Vegyük szemügyre a művészvilág nagy hódítóját, a lugasépítő madár hímjét.
Minden hím lugasépítő óriási Tádzs Mahalt épít, több százszor akkorát, mint a saját testsúlya, és nem egyéb célból, mint azért, hogy a létesítmény belsejébe csalogassa a tojót a három másodpercig tartó nemi aktusra. A „lugas” néha akkora, hogy akár egy ember is beléphet, anyagának sokszínűségét virágszirmok, pillangószárnyak, bogyók adják; ezek az építmények, a madár szőtte katedrálisok látomásként merednek az arra járó elé az erdő egyhangúságában, teljesen új értelmet adva a „szerelmi fészek” kifejezésnek. Némelyik faj zöld mohából még gyepet is készít, vagy a palota kapujához vezető sétányt, országutat. A hím madarak büszkén parádéznak, énekelnek, szteppelnek elkészült remekművük körül, viszont vandál módon igyekeznek kárt tenni egymás lugasaiban, akár valami romantikus komédia szereplői.
A tojók meg eljátsszák a műkritikust. A szimmetriát és a színharmóniát nagyon fontosnak tartják, aminthogy a hím madár násztánca esetében is a szimmetriának és a testrészek koordinációjának van igen nagy esztétikai szerepe. A tojók meghozzák esztétikai ítéletüket, és belépnek a lugasba.
Puff! Ezzel vége is az előjátéknak. Semmi kedveskedés, dédelgetés. A hím a párosodás után azonnal nekiindul, hogy felhajtsa a következő rajongót, a tojó meg elsiet, hogy összeeszkábáljon egy teáscsésze nagyságú, alkalmas fészket, hogy abban ülhessen a tojásain, majd egyedülálló anyaként fölnevelje fiókáit.
Lehetséges, hogy fejlett művészi érzékünk ugyanilyen alantas célra fejlődött ki? Sok evolúciós biológus így gondolja. A remekművek megalkotására sarkalló gének az őskori környezetben előnyt élvezhettek, ha az emberek szexuálisan vonzónak tekintették a művészeket. A szexuális kiválogatódás elmélete azt mondja ki, hogy az őskori emberek és asszonyok előszeretettel párosodtak kreatív emberekkel, mert a kreativitás jó genetikai adottságokra mutat.
Ez az evolúció legszexibb mozzanata. A legnagyobb evolúciós hajtóerő az, amitől beindulunk. Az antilopvadászatra, a bogyók gyűjtögetésére irányuló szükségletünk sokkal lassabban mozdít előre bennünket az evolúcióban, mint az a döntésünk, hogy kivel fekszünk le. A környezet hatására váltunk képessé arra, hogy fussunk, lélegezzünk, együnk, leguggoljunk, tárgyakat elhajítsunk, gumókat, gyökereket ássunk ki, menedéket keressünk. A nő és a férfi azonban egymás hatására lett okos, kreatív, szellemes, hűséges és szép. Évezredek során át a párválasztásunk alakította testünket, elménket. Az organizmusok önmagukat alakítják. Amikor legközelebb úgy döntesz, hogy lefekszel valakivel, jusson eszedbe: az egész faj forog kockán. Ha idiótával szexelsz, az idióta génekre szavazol.
Hogy megértsük, miért gyorsítja meg a párválasztás az evolúciót (a természetes kiválogatódáshoz képest), előbb fel kell ismernünk a természetes és a szexuális kiválogatódás közötti különbséget.
A természetes kiválogatódás általi evolúció teszi lehetővé, hogy az organizmusok megoldják a természetben előforduló problémákat. A szexuális döntések általi evolúció teszi lehetővé, hogy az organizmusok vonzást gyakoroljanak a másik nemre. A kettőt nem nehéz megkülönböztetni egymástól.
Előbb a természetes kiválogatódásról. A természetes kiválogatódás által létrejött alkalmazkodási módszereknek a természetben előforduló problémákat kevés energiaráfordítással, hatékonyan és nagyon specializáltan kell megoldaniuk. Az azonos fajhoz tartozó egyedek csekély változatosságot mutatnak, mert a kevésbé hatékony alkalmazkodást a természetes kiválogatódás kirostálja. A természetes kiválogatódás arra törekszik, hogy a dolgok optimális hatékonysággal működjenek: különösebb fakszni nélkül minden el legyen intézve. Ennek köszönhető az organizmusok spártai szépsége: a gepárd alakja, a béka ujjai, a sas szárnya, a szúnyog agya, a kenguru tökéletes veséje.
A természetes kiválogatódás hatása megmutatkozik az organizmusok működésében is: a táplálkozásban, az alvásban, a helyváltoztatásban, a gázok kiválasztásában.
A szexuális kiválogatódással más a helyzet. Az általa létrehozott alkalmazkodási módok lényege, hogy látványosak, nagyszabásúak legyenek, minél pazarlóbbak, annál jobb, és a partner lenyűgözésén kívül más céljuk nincs is. Ebben a fajokon belül is nagy a változatosság, mert minden egyed meg akarja különböztetni magát szaporodási versenytársaitól. Innen ered az organizmusok barokkosan magamutogató szépsége: az oroszlán sörénye, a tukán színei, a nárcisz szirmai, a varacskos disznó varacskja, az ember szükségtelenül megnövekedett emlője és pénisze.
A szexuális kiválogatódás hatása is megfigyelhető az organizmus viselkedésében: a kakas peckes léptei, a lugasépítő madár alkotásai, a béka kuruttyolása, az amatőr tudós biológiáról szóló könyve…
Ha gnúra vadászó oroszlánt látsz, a természetes kiválogatódás által kitermelt minőséget és viselkedést látod. Ha észreveszed, hogy a hím oroszlán felborzolja sörényét, kidülleszti mellkasát, vagy a nőstény oroszlán a hátára hemperedik, és farkát szemérmesen a levegőbe emeli, a szexuális kiválogatódás által kitermelt minőséget és viselkedést látod.
A szexuális kiválogatódás sokkal gyorsabban változtatja meg az organizmusokat, mint a természetes szelekció, mert az élettelen környezet nem törődik azzal, hogy kit választ, a párzásra kész állatot viszont nagyon is érdekli, hogy kit választ. A kegyetlen természet által támasztott megpróbáltatások és viszontagságok sokkal lassabban formálnak bennünket, mint azok a megpróbáltatások és viszontagságok, amelyeket egy-egy randi érdekében kell végigszenvednünk.
Most már tudjuk, miért volt Picassónak annyi csaja. Láttál már fotót Picassóról? Nem volt egy Robert Redford. Nem is járt valami őrült elegánsan. De baromi klassz lugast tudott építeni, és ahhoz is értett, hogyan lépdeljen-táncoljon körülötte. Értette a dürgést. A művészetet nem találni kell, hanem tálalni.
Hölgyek, ha a pasi legközelebb zsörtölődni kezd, mert egy menő étterembe vitetitek magatokat, emlékeztessétek, hogy ha nem ember lenne, hanem ausztráliai arany lugasépítő madár, akkor húsz méter magas, többtonnás építményt kéne emelnie a kedvetekért, kizárólag csak a lába meg a csőre használatával.
Ha viszont a pasi tényleg összehozza a húszméteres építményt – amelyet orchideákból, csigahéjakból, felöklendezett gyümölcsökből és a szomszéd házáról lopott zsindelyből rak össze –, akkor kezdhetsz aggódni, mert a pasi utánanézett a lugasmadárnak, és azt is tudja, hogy a hímnek a kotlás első percétől kezdve egy szalmaszálat sem kell keresztbe tennie többé.
Mindjárt más szemmel néz az ember a Trump-felhőkarcolóra, hát nem?
A művészet olyan, mint a cinege füttyszava: a szellemi épség tanújele, a szexuális célú cifrálkodás egyik formája. A rajongócskák a jó énekesekre buknak, legyenek bár hímek vagy nőstények. A zene és a tolldísz hozzásegít a szexhez.
Nem csoda, hogy Gene Simmons neve éppen génnel kezdődik.
A nőstények szexuális díszelgése a természetben ritka, de két esetben előfordul: ha a promiszkuus nőstényeknek meg kell küzdeniük a hímekért, vagy ha a faj monogám, ezért a hímnek és a nősténynek egyaránt el kell kápráztatnia a másik nemet. Amelyiknek nincs szüksége arra, hogy elkápráztassa a párját, az szürke és feltűnésmentes lesz. Amelyiknek versengenie kell a párjáért, az lesz pompázatos. Egy monogám tengeri madárfaj, a bóbitás alka tojója jókora tollfejdíszt visel, ezzel jelzi a hímeknek, hogy egészséges.
A mi fajunkban az az izgalmas, hogy a nők ugyanúgy kifejlesztették a szexuális önreklám technikáit, ahogy a férfiak, a művészi kreativitást is beleértve. Ez azt mutatja, hogy a pleisztocén korban a hím- és nőnemű hominidáknak egyaránt versengeniük kellett a párjukért. Azonos nemű riválisok között folyó verseny nélkül nem lenne értelme formás melleket, szakállt fejleszteni, kanásztáncot járni vagy nyerni a kanasztában.
Hoppá, várjunk csak, hiszen én is szeretek művészkedni, csak úgy, a művészet kedvéért. Ilyenkor az ember nem azért strapálja magát, hogy több gyereket csinálhasson, de öröklött génjei sikerekre ösztönzik, ugyanis volt idő, amikor ez tette lehetővé, hogy valaki több gyereket csináljon. Az ember valutája a szaporodás lehetősége – ezért dolgozik, akár tisztában van vele, akár nem. Miért, mit gondoltál, talán a tudomány előmozdítása érdekében írom ezt a könyvet? Korán megtanultam, hogy ha a férfiak egyáltalán csinálnak valamit, annak csakis egyetlen oka lehet: a nők.
Tizenkét éves koromban cserkészcsapatom egyhetes táborozást szervezett egy kanadai szigetre. Nők nem jöhettek velünk. A srácok többségének szigorú apja volt. Azért támogatták a cserkészkedésünket, mert, úgymond, az majd fegyelemre szoktat bennünket. Ám abban a pillanatban, amint a lakatlan szigetre tettük a lábunkat, az apák egy egész hétre felhagytak a tisztálkodással, a borotválkozással, a gyerekneveléssel, izmaik mozgatásával, mi, srácok pedig szabadon megalakíthattuk a magunk kis Legyek ura-társadalmát, beleértve az arcfestést és a kövér kisfiúk zrikálását is.
Elképedtem: ezek az egykor oly tekintélyes pátriárkák annyi energiát sem képesek mozgósítani, hogy kiszálljanak a függőágyból, vagy lesöpörjék a morzsát a hasukról! Utasításaik abból álltak, hogy ennivalót, piát és vizet rendeltek tőlünk, ebben a sorrendben. Egyikük kikövetelte, hogy ássunk latrinát részeg botorkálási távolságban a függőágyától.
Fel nem foghatom, miért nem volt képes közelebb vinni a függőágyát ahhoz a latrinához, amelyet már kiástunk. Otthon az apám azért is megbüntetett, ha nem tartottam tisztán a körmömet, itt, a szigeten viszont mindent szabad volt: felgyújtani az aljnövényzetet; benzinnel felrobbantani a vadméhek fészkét; baltával fákat irtani; motorcsónakkal gyáva nyulat játszani; éjnek évadján embervadászatot rendezni mezítláb, a mérges szömörcésbe hajszolva a menekülő zsákmányt; húszméteres szikláról sekély vízbe ugrálni; Jack Daniel'st inni; kihányni; hagyni, hogy a bicskámmal okozott sérüléseim elgennyesedjenek. Aztán a hatodik napon, amikor eljött az ideje, hogy visszatérjünk a nők világába, apáink kikászálódtak a függőágyból, némi szappanhasználatra vették rá magukat, tiszta inget húztak, kijózanodtak, és kiadták az utasítást, hogy a főzőedényekről sikáljuk le a hat nap alatt lerakódott, legyektől sűrűn látogatott mocskot. Aztán majd leszedjük a piócákat is a hátadról, anyád meg ne lássa.
Lehet, hogy a férfi a ház ura, de a nő uralkodik benne. Öt éven keresztül hivatásos pesztonka voltam. (Ne röhögj, próbáld ki inkább, milyen kiadó nélküli, kezdő írónak lenni.) Több tucat családhoz fűzött bensőséges kapcsolat, és bár tudományos felmérést sosem végeztem, bízvást megengedhetek magamnak egy általánosítást az apukákról és az anyukákról, amely alól egyetlen kivételt sem tapasztaltam soha. Ha a gyerekekről van szó, a nők vaskézzel uralkodnak.
Az apáknak csak annyi fogalmuk van a dolgok állásáról, mint akkor volt, amikor még csak udvaroltak az asszonynak.
Ilyenek történtek, ha apuka vette fel a telefont.
– Halló!
– Hahó, itt Joe beszél. Azt akartam volna megkérdezni… Hánykor kell Maurice-nak bevenni az orvosságot?
– Ööö… Hát… a feleségem most nincs itt, úgyhogy…
– Tudja véletlenül, hogy reggeli után bevette-e? Mert az üvegre az van ráírva, hogy négyóránként…
– Hát izé, az a helyzet, hogy mi mindig mindenben közösen döntünk, és én nem akarok bajt okozni.
– Hát jó. És azt meg tudná mondani, hogy el kell-e ma mennem Clarice-ért az oviba? Mert ha igen, akkor addig önnek kell idejönnie vigyázni Maurice-ra. És hozza magával Zeldát is, különben balhét csinál.
– Mi az, már Zelda nevű gyerekem is van?
– Maurice kedvenc plüssállatát hívják Zeldának. Meg tudja tenni?
– Ööömm… Hát… addig nem mozdulhatok innen, amíg a feleségem nem jön meg, úgyhogy…
– Oké, de elárulná, hogy mikorra várja vissza?
– Nem mondott részleteket.
– Akkor átadna neki egy üzenetet?
– Ööö… nem biztos.
– Hogyhogy nem biztos?
– Nem találok tollat.
Ezzel szemben mi történt, ha anyucit sikerült telefonvégre kapnom?
– Itt az anyuka beszél.
– Halló, itt…
– De jó, hogy hívott! Maurice-nak a kocsiban 8.20-kor beadtam a gyógyszerét, hogy a következő adag 12.20-kor legyen esedékes, miután megebédelt. Rákapcsoltam egy automata csipogót az uzsonnatáskájára, hogy el ne felejtsék. A kocsit majd akkor tankolja meg, ha már Maurice-t letette, ne előtte. Délben felhősödés várható, úgyhogy a szünetben szükség lesz a kék dzsekijére, a karateedzéshez a karateruhájára is. Clarice még mindig ki van borulva attól, amit a barátnője, Jane mondott Jillnek Joannáról meg a fiúról, aki tetszik neki, úgyhogy Joe, legyen szíves, dicsérje majd meg, hogy milyen csinos, amikor negyed 4-kor a zenekari próbára viszi, mert ott találkozni fog Joannával. A kocsi műszerfalán beállítottam a csipogót, hogy el ne felejtse.
– Azt hiszem, ezt azért föl kell írnom.
– Már felírtam. Öntapival rányomtam a telefonra, ott van a kezében.
Az anyukák sosem beszélik meg az apukákkal, mielőtt kibocsátanak egy rendeletet.
Az anyukák ötperces bontásban ismerik a gyerekeik időbeosztását, és tudják az összes barátjuk nevét, akár képzeltek, akár valóságosak. Az apukák még az aranyhalat sem képesek rendesen ellátni. Az anyukák annyira képben vannak, hogy az apukák meg sem próbálnak versenyre kelni velük, örülnek, ha az utasításoknak eleget tudnak tenni.
Miért rosszabb anyák a férfiak, mint a nők? Mert a spermagyártók a szexhez és az erőszakhoz értenek.

fel