Prűdek és paráznák
Sportingbet Regisztracios Bonusz
12.
Miért tartózkodók a nők, miért tanácstalanok a férfiak?
A titkos ovuláció tehet róla. Ott kezdődött a zavar. A Homo
sapiens hímje olyanná vált, mint általában a nőstény emlősök, éspedig abban a
tekintetben, hogy hosszú távú kötődés fejlődött ki benne az utódok iránt.
A Homo sapiens nősténye olyanná vált, mint általában a hím emlősök, éspedig
abban a tekintetben, hogy kanosabbá vált.
Úgy bizony: kanossá. A legtöbb nőstény emlős a ciklusa alatt mindvégig szűzies
életet él. Aztán hirtelen, arra a néhány napra, amíg az ovuláció tart, a nőstény
emlősök változáson mennek keresztül, dr. Jekyllből megannyi Mr. Hyde válik.
Megkezdődik az ösztrusz: az ivarzás. Ez annyit jelent, hogy a nőstény óriási
reklámot növeszt, ezzel a felirattal: „Hű, de be vagyok gerjedve!” A majmok
esetében ez óriási rózsaszín fenékben nyilvánul meg, vagy csábító illatban, vagy
abban a szokásban, hogy a nőstény a hím orrához nyomja a micsodáját. Magas
szintű logikai műveletek segítségével a hímek ebből képesek kikövetkeztetni,
hogy a nőstény szexelni akar.
Az ivarzás alatti szexnek gyakran terhesség az eredménye.
Mi vagyunk az egyetlen olyan emlős, amelynek nincs ivarzási időszaka. Az ember
nősténye egyedülálló abban a tekintetben, hogy a peteérése észrevehetetlen, és a
ciklus teljes tartama alatt fogékony a szexre. Ahelyett, hogy a fogamzó képesség
néhány napos időszakára nimfomániába zuhanna, mint a legtöbb emlős, a Homo
sapiens nősténye állandóan felajzott állapotban van, csak nem annyira elszántan
és végletesen. Fajunk hímjei nem tudják, hogy a nő szervezete éppen készen áll-e
a fogamzásra, ezért az ivarzáshoz való vonzódás génjei nem maradtak fenn. Az
ember hímjeinek túlnyomó többségét egyáltalán nem vonzza a kifordult, rózsaszínű
fenék. A hominidák hímjeit a kiválogatódás kényszere inkább arra szorította,
hogy egész hónapban vonzódjanak és szexeljenek, hátha sikerül kihúzniuk a
nyerőszámot. Az ösztrusz időszakán kívüli szex szinte sohasem vezet
terhességhez.
Az ember esetében a legtöbb közösülés nem a megtermékenyítést szolgálja, hanem a
kötődést erősíti. Az evolúciós biológusok szerint a Homo sapiens nősténye azért
alakította ki ezt a szexuális titokzatosságot, hogy a hímeket izgalomban tartsa,
és azok hajlamosak legyenek a tartós kapcsolatra.
A testünkbe kódolt működés az agyunkba is bele van kódolva, ez okozza a nők
legendás tartózkodását és a férfiak tanácstalanságát. A férfiak szeretnék
kitalálni, miként vehetnék rá a nőket a szexre, a nők meg azt szeretnék, hogy a
férfiak folyamatosan találgassanak.
A titkolózás paranoiát szül. Nézd meg, hogy a Homo sapiens kultúráinak többsége
miként kezeli a menstruációt. A hímek rémülten menekülnek tőle, és szigorú
rendszabályokat alkotnak. A nők úgy rejtegetik a ciklusukat, mint valami
szégyenletes dolgot, és titokzatos rituálékkal leplezik.
A páviánoknál bezzeg nincs ez a hülyeség. A nőstény pávián nyilvános előadás
keretében vezeti elő menstruációs ciklusát. Minden áldott nap gondoskodik róla,
hogy a csoport összes tagja pontosan tudja, hol tartózkodik éppen, és milyen
érzések foglalkoztatják. A feneke az ovuláció idején élénk rózsaszínű lesz, a
fogamzás után kivörösödik, majd teljesen eltűnik, amikor az állat éppen nincs
termékeny időszakban. A páviáncsoport esetleges vak tagjai kedvéért minden
szakasznak megvan a jellegzetes szaga is. A hím páviánoknak nem sokat kell
töprengeniük, hogy kiókumlálják, mikor párosodjanak bármelyik adott nősténnyel.
Ezért aztán a páviánhímeket egyáltalán nem ejti rabul a nőstény szaporodási
lehetőségeinek titokzatossága. Minden percben pontosan tudják, hogy éppen
mennyire termékeny, és ahhoz igazítják az időbeosztásukat. A premenstruációs
szindróma első jelére már indul is a versengés a férfiak klubjában. Ez az oka
annak, hogy a páviánoknál nincsenek gondoskodó apukák. A legcsekélyebb mértékben
sem érdeklődnek a nők érzései iránt. Nincs is szükségük rá. Amit tudniuk kell,
azt mind megmutatja az illatos, pszichedelikus színekben pompázó cucc.
Mi, Homo sapiens hímek színváltó fenekek híján honnan tudhatnánk, mi zajlik le
odabent? A Homo sapiens hímjei mind a mai napig nem tudtak olyan készséget
kifejleszteni, amelynek segítségével a fogamzás valószínűségét a hangulat
változásából olvashatnák ki. A Homo sapiens nőstényeiben kialakult az a
képesség, hogy ciklusukat összehangolják a törzs összes többi nőtagjáéval, így a
hímeket valósággal fejbe kólintja a hormonok dagálya, de a férfiak számára még
ez is túlságosan finom jelzés. Lehet ezért hibáztatni bennünket? Alig hétmillió
évvel ezelőtt még rózsaszín fenekekről szólt az egész.
A férfiak tanácstalansága ráadásul nem is itt ér véget. Nemsokára megtudjuk,
milyen trükkökkel hitetik el a nőstény majmok a hímekkel, hogy övék a döntés.
Olyan ügyesen csinálják, hogy még az őket figyelő Homo sapiens hímet is sikerült
rászedniük.
De előbb ki kell derítenünk, miért vagy ennyire perverz.