Prűdek és paráznák
Sportingbet Regisztracios Bonusz
20.
Arccal az arcunk felé
Nevetés. Sírás. Felhördülés. Öklendezés. Sikoly. Morgás. Sóhaj. Az ámulat
óóó-ja. Ezeket csak annyira képes akarattal szabályozni az ember, amennyire a
tüsszentést. E nyolc önkéntelen hanghoz nyolc arckifejezés társítható.
A mosoly, a szomorú arc, a megdöbbent arc, az undorodó arc, a rémült arc,
az összevont szemöldök, a rajongó tekintet, a leesett áll mindenütt érvényes
jelzés, még a gyerekek is értik. Ez a nyolc reflexszerű arckifejezés nyolc ősi
érzelmet közöl, éspedig: öröm, bánat, meglepetés, viszolygás, félelem, düh,
szeretet,
félelemmel vegyes tisztelet. Ezt a nyolcat süketnémán született gyerekek is
megjelenítik. Az arcunk olyan, mint kutyának a farka: reflex, amely akkor is
működik, ha elhatározod, hogy titkolózni fogsz: érzelmi jelzéseket küld a
falkatársaknak.
Utazz el velem Pápua Új-Guineába, és ismerkedj meg a vadászó-gyűjtögető
fore néppel. Kultúrájukban olyan bizarr praktikákat figyelhetsz meg, hogy
olyat még életedben nem láttál (kivéve, ha Berkeley-ben laksz, ahol én). De még
náluk is tudni fogod, mit jelent a mosoly, mit jelent a homlokráncolás, milyen
arckifejezés jelzi a meglepetést, a rémületet, a haragot vagy a félelmet.
Akármerre jársz a világban, érteni fogod, mit jelent a sírás, a nevetés, és
minden anya
játszik kukucskálóst a kisgyerekével.
Most pedig keresd fel a helyi könyvkereskedést. Meg fogod találni a nyolc
univerzális arckifejezésnek megfelelő műfajokat.
A műfajok megjelenítik a viselkedést szabályozó gének palettáját. Tervem az,
hogy új irodalmi műfajt teremtek apám kedvenc arckifejezése, a görbe szemmel
nézés alapján.
A könyvesboltok krimirészlege kielégíti bennünk a főemlősök rejtvénymegoldó
kíváncsiságát. A sci-firészleg az új eszközök iránti, velünk született
érdeklődésre apellál. A várakozásra való ráhangolódásunkat, azt az állapotot,
amikor
minden érzékünk egy bekövetkezésre váró eseményre van kihegyezve, a rejtelmes
történetek aknázzák ki.
Végső soron mi is hát az „irodalom”? A kánon őrzőitől azt a benyomást szerezzük,
hogy a közkedvelt, népszerű műfajok valami okból olcsók, silányak, és
létezik egy „magasabb” művészi élmény, amely felette áll mindennek, ami csupán
„zsigeri”.
William Faulkner az irodalmi Nobel-díj átvétele alkalmából mondott beszédében
felszólította a jövő írónemzedékeket, hogy ne csupán „a zsigereknek” írjanak.
Pedig épp abban a pillanatban azért kapta meg a legnagyobb irodalmi elismerést,
mert ő volt a legnagyobb zsigeri író, akit valaha látott ez az ország.
Vérfertőzés, sorozatgyilkosság, elmebaj, faji háború, kasztráció, temetetlen
holtak, bibliai özönvíz, ragadozó medve, kukoricacsővel végrehajtott nemi
erőszak… Faulknernél minden megvan. A pasi úgy játszott a génjeinken, mint a
xilofonon. Egy váratlan, emelkedett pillanatban felszólította a hozzám hasonló
írókat, hogy lépjenek túl az endokrin rendszeren. De ehhez nem mutatott jó
példát. Mégis, mit akart mondani? Ha nem a zsigereknek, akkor miknek?
Kérdezzük meg a tudományt.