Prűdek és paráznák

22.
A kamu orgazmus a férfiakat csapja be,
a valódi viszont a nőket

Itt van. Megjött a motorral közlekedő pasi, aki az eldugult ereszcsatornát szokta kitisztítani. Tudod róla, hogy öntelt, link, hogy rossz apa. Azt is tudod, hogy a férjed a legmegbízhatóbb, legönzetlenebb férfi, akivel valaha találkoztál.
És mégis: csak akkor mégy ki az újságért a fürdőköntösödben, amikor a csatornatisztító megérkezik. Az a pasi élettársként kész katasztrófa lenne. De akkor miért fantáziálsz róla újra meg újra?
Az orgazmusod a ludas. Saját, titkos működési elve van neki.
A többi állat nősténye nem ismeri az orgazmust. Igaz, van némi vita abban, hogy a nyúl és a vadászgörény nőstényének lehet-e orgazmusa, rajtuk kívül néhány majom, például a colobus, a rövid farkú makákó és a bonobo is érez némi örömöt. A humán női orgazmus azonban még a bonobóét is elhomályosítja. A szaporodáshoz a nőstény részéről nincs szükség a gének kilövellésének nagy pillanatára, akkor meg minek ez a felhajtás a csúcspont körül? Miért van a Homo sapiens nőstényének ugyanúgy orgazmusa, mint a hímnek?
Hogy ezt kiderítsük, vegyük szemügyre a házasságtörő nőket, a here ravaszdi formálóit.
Ha a jó géneket és a kellő gondoskodást ugyanaz a hím szállítja, az a legjobb.
Ez a feleség stratégiája, faltól falig. Ha a gének az egyik hímtől jönnek, az ellátmány meg egy másiktól, akkor a javakra koncentráló feleségi stratégia összekapcsolódhat a szeretői stratégiával, amely a génekre hajt. Ezt nevezzük így: házasságtörő stratégia.
Számoljuk össze egy átlagos Homo sapiens nőstény életének összes közösülését. A legtöbb a férjéhez kötődik. Szexuális élményeinek nagyon csekély hányada fűződik titkos szeretőhöz. És mégis, egy brit kórház újszülöttjeinek vércsoportvizsgálata során véletlenül kiderült, hogy a csecsemők 10 százalékának apja nem az anya férje! Soha többé nem tudok már úgy ránézni az óvodai ágyacskákra, ahogy azelőtt. A brit lakosság szélesebb körében végzett genetikai mintavétel a tejesember-effektus mértékét inkább az 1 százalék közelében határozta meg, de én mégsem vagyok nyugodt. Hogy fordulhat elő ilyesmi?
A tudomány megtalálta a vétkest. A női orgazmus az. Hölgyek, az evolúció azért találta ki a kegyedék orgazmusát, hogy ésszerű terveiket megtorpedózza!
Jól van, tudom, ez a tudományos felfedezés némelyik olvasó számára talán nem jelent olyan nagy meglepetést. De akkor mit szóltok a következőhöz? Az orgazmusod valójában spermaosztályozó rendszer. Az orgazmus némelyik férfi spermáját kicsit oldalvást sorolja, félreteszi, hogy szükség esetén felhasználható legyen, más férfiakét meg előbbre veszi, azonnali felhasználásra, kézbesítésre a petefészekhez, elsőbbséggel. A szortírozórendszer gyakran ellentmond a nők tudatos spermahasználati döntéseinek. Ne feledjétek, lányok, ha több szeretőt választotok, az orgazmusnak vétójoga van.
Hogy merészeli az orgazmusod felülbírálni a döntéseidet? Honnan veszi a bátorságot?
Akárhonnan.
A természetben aránylag ritka a monogámia. Az emlősök 5 százaléka monogám. Ezek többsége kutya vagy majom. A madárfajoknak azonban hivatalosan 92 százaléka monogám. Talán róluk vehetnénk példát.
Nézzük meg őket. A kedves kis madárkák együtt nevelgetik fiókáikat, egy másik boldog madárpár tőszomszédságában, íme a családi értékek! Szeretnénk, ha egészségesek maradnának, ugye? Végezzünk a vérükön laborvizsgálatot.
Egy német ornitológus, Wolfgang Forstmeier lefuttatott néhány rutinszerű DNS-vizsgálatot a tojásból frissen kikelt barnafüzike-fiókákkal, és kiderítette, hogy azok 45 százalékának apja nem a tojó párja, hanem a szomszéd.
A kis feslettek! Hogy tehettek ilyet? Kérdezd a női géneket. A fiókák hosszú gyerekkora azt jelenti, hogy az evolúció során a hímek megtanultak gondoskodni a tojók fészkéről, így a tojók rájöttek, hogy nem feltétlenül fontos a jó géneket és a megfelelő ellátást ugyanattól a hímtől megkapniuk. Megtehetik, hogy a jó fészkelő- és etetőképességgel rendelkező hímmel lépnek „házasságra”, de titokban egy szexi, tarkább farkú rosszfiúval csináltatják fel magukat. Amíg az apa otthon ül, és vigyáz a gyerekekre, az asszonyka kirepül, és felszarvazza. A tojók annyira ügyesen űzik üzelmeiket, hogy rászedték az ornitológusokat is – a DNS-vizsgálatokig ők sem sejtették, hogy félrekettyintés zajlik.
E lotyós stratégia vezetett el a hímek ezzel versengő stratégiájához: a paranoiához. Ha a férj nem éppen a tojásokat vagy a fiókákat bébiszitteli, akkor a párja után kémkedik, hazafelé terelgeti, vijjogással jelöli a területe határait, és zuhanó bombázóként intéz támadásokat a flörtölési távolságon belülre tévedő szerencsétlen hímek ellen. És valahányszor a sorsüldözött, felszarvazott férj egy kicsit megpihen, a tojó már iszkol is egy bokor mögé, hogy lezavarjon egy gyors numerát valamelyik hosszú farkú hímmel. Ez felháborító, de neki végül is a jövendő fiókákra kell tekintettel lennie. A javakról már gondoskodott, most a legjobb géneket kell beszereznie.
A biológusok ezt úgy nevezik: „a szexi fiúgyermekek stratégiája”. Ha valamely véletlenszerűen kiválasztott tulajdonság, például a színes farok, szexi tulajdonságnak minősül, a szexi hímekkel való párosodás további szexi hímek világrajöttét mozdítja elő, és a szexi külső a következő nemzedékekben jót tesz a géneknek. Ez a jelenség önmagát táplálja, és rosszfiú-madarakat hoz a világra, amelyek az eldugult ereszcsatornákat tisztogatják, mialatt a férj dolgozik, gyűjti a gilisztákat.
A „szexi fiúgyermekek stratégiája” nagyon gyakori a természetben. A foltos oldalú sivatagi gyík nősténye, ha a jó test és a jó menedék között kell választania, akkor hajlamos a kisebb testű párra szavazni, ha annak nagyobb a területe, és ott több szikla található, amely menedéket szolgáltat az utódoknak.
Ez a feleség stratégiája: a javak szem előtt tartása. A legjobb gének érdekében viszont a szerető stratégiájának veheti hasznát. A foltos oldalú hímek egy része úgy teszi a szépet, hogy a nősténynek megmutatja tágas otthonát. A másik csoport fekvőtámaszok bemutatásával udvarol. Habár a nőstény foltos oldalúak a vagyonos hímekkel lépnek házasságra, titokban a sportos hímekkel párosodnak. Ezeknek a nőstényeknek különleges tehetségük van a sperma tartósítására, de ezt mindenféle orgazmusos hókuszpókusz nélkül teszik. A rosszfiúktól szerzett spermából újabb rosszfiú hímecskék lesznek. A birtokos hímektől szerzett spermából lánygyíkok születnek.
Miért? Mert a párkapcsolatra lépő tojók általában tágas területeket követelnek meg, ahol bőséges a táplálék a fiókák számára. A „szexi fiúgyermekek stratégiája” azonban sok fajban felbukkan. A szexi hímekkel folytatott titkos szex újabb szexi hímek világrajöttét eredményezi, s azok majd további nőstényeket fognak elcsábítani. Hímeket világra hozni kockázatos. A hím leszármazottak sok utódot nemzhetnek, de az is lehet, hogy egyet sem. A nőstények nem tudják olyan mértékben szaporítani a génjeiket, mint a hímek, de a fiaikon keresztül mégis megtehetik; ezért van, hogy a nőstények időnként magukra öltik a hímek nagyobb kockázattal járó viselkedésformáját, és viszonyt folytatnak egy-egy szexi hímmel. A párkapcsolatra lépett nőstények számára állandó a feszültség:
felelősségteljes, gondoskodó hím vagy szexi rosszfiú?
A sperma preferenciális ügykezelése sok, párkapcsolatban élő faj esetében a kicsapongó nőstények szervezetében megy végbe. Természetesen a kultúra is számít. A piros vállú csiröge (más néven vörös szárnyú gulyamadár) erkölcsileg lezüllött társadalmi közegében a tojók közösüléseinek 18 százaléka a házassági köteléken kívül megy végbe, és a fiókák 48 százaléka házasságtörő kapcsolat gyümölcse. A szilárdabb morális tartású csirögék esetében a tojók közösüléseinek 6 százaléka házasságon kívüli, és a fiókák 23 százaléka származik ilyen kapcsolatból.
Még azok a piros vállú csiröge tojók is, amelyeknek házastársán vasectomiaműtétet hajtottak végre, vagyis elkötötték az ondózsinórját, csodával határos módon képesek megfoganni! (Azért megnézném magamnak azt az egyetemi hallgatót, aki madarakon végez vasectomiát. Ezért küldte egyetemre a mamája?)
Az engedékenyebb és a tartózkodóbb madárfeleségek egyaránt megtalálják a módját, hogy házasságtörő géneket szerezzenek be. Azt nem tudjuk, hogyan csinálják, de azt igen, hogy miért.
Emlékszel a pólós kísérletre? A kékbegy tojók többnyire monogám életűek, de a szeretőktől fogant fiókák immunrendszere aktívabb, mint a férjektől származóké. (Talán kékbegy tojókon is le kellene folytatni a pólós vizsgálatot – feltéve hogy a hímek hajlandók apró kis pólókat hordani.) Megint ugyanazt a mintát látjuk: házasodj a vagyonért, párosodj a génekért.
De mindenki tudja, hogy a madárkák szívesen csaponganak, és a gyíkok rajonganak a szűk résekért. Mi, fejlett majmok bezzeg nem hárítjuk el a férjek által leadott spermát a titkos szeretők spermája kedvéért! De vajon igaz ez?
A nőstény csimpánzok büszkén vállalják a szerető szerepét. Úgy párosodnak, ahogy csimpánzhölgyekhez illik: sokfelé és nyilvánosan. Van azonban kevésbé nyilvános párzási stratégia is: a pásztoróráké. A nőstény sok hímmel párosodik, és a domináns hímnek még különjuttatást is biztosít, de néha kivételt tesz egy bizonyos, alacsony státusú hímmel: ezzel kisurran valahová, és kettesben szexel vele. Az ezt követő felháborodásból arra lehet következtetni, hogy az efféle magánjellegű szexet sok csimpánz Isten ellen való véteknek tartja. Nehéz nem észrevenni ebben az eljárásban a romantikát, nehéz kettejüket nem szeretőknek tekinteni. Ezek a kapcsolatok, bár ritkák, mégis eredményeznek terhességet. Sőt, egy felmérés szerint a csimpánzok titkos viszonyai a kufircok teljes mennyiségének alig 2 százalékát teszik ki, de a DNS-vizsgálatok feltárták, hogy az utódok 50 százaléka ezekből származik!
Így tehát, jóllehet a nőstények huszonötször annyi közösülést bonyolítanak le számos „férjükkel”, az újszülöttek felét az a néhány titkos szerető nemzi.
Ha a hím csimpánzok hozzájutnának ezekhez az adatokhoz, új távlatok nyílnának meg előttük, ami bőven rájuk is férne. Akármilyen ádáz versengés folyik a hím csimpánzok között egy kis pluszszexért, a nőstények akkor is megtalálják a módját, hogy olyan génekre tegyenek szert, amilyenekre szükségük van. Lehet, hogy a hímeknek kevesebbet kellene hadakozniuk egymással, és akkor többet udvarolhatnának a hölgyeknek.
És ez még nem minden. Habár az összes szex negyedrésze domináns hímeknek jut, akik őrzik a párjukat, és elpáholják a betolakodókat, a szex háromnegyed része mégis szabadon, jószerével bárki más által zajlik. Ennek ellenére az utódok fennmaradó 50 százaléka domináns hímektől származik. Tekintsük át a statisztikát.
A szex 73 százaléka mindenki számára szabad, és nagyon kevés utódot eredményez.
A szex 25 százaléka a domináns hímmel zajlik, és az utódok majdnem fele ebből származik.
A szex 2 százaléka titkos, romantikus, és az utódok másik fele származik belőle.
Ez annyit jelent, hogy a csimpánzcsajok valamiféle fogamzásgátló módszert alkalmaznak. Hogy ez a naptármódszer-e, vagy valami más befolyásolja a hormonjait, például olyasmi, mint az orgazmus, vagy az érzelmi állapota szex közben – akármi légyen is, a nőstény csimpánz képes a párosodásai háromnegyed részében megakadályozni a teherbe esést.
Kettős kivételezésnek vagyunk itt tanúi. A nőstény csimpánzok a nagy hatalmú hímek spermáját akarják megszerezni. Meg akarják szerezni azonban az olyan hímek spermáját is, akikkel bizalmas viszonyban vannak. Csak úgy akárkinek a spermájából azonban nem kérnek.
Ez azt jelenti, hogy a nőstények szexuális tevékenységük 75 százalékát szociális manipulációra használják. A hím orgiázók mit sem sejtenek erről, de ez a teljesen kötetlen szex nem a szaporodást szolgálja. A nő szabadossága társadalmi stratégia. Lehet ezért hibáztatni? Nincs egy kitüntetett hím megbízva az apasággal, de az összes együttvéve elegendő védelmet és játékot biztosít az utódoknak. Ráadásul az a kellemetlen szokásuk is megvan, hogy az ismeretlen kölyköket megölik. Egy csomó hím csimpánz kiad egy jóravaló apát, ezért szexel a nőstény mindegyikükkel. Így azoknak a nőstényeknek a kölykeit, akikkel viszonya volt, minden hím a sajátjának tekintheti, és feltámad benne valami megfoghatatlan, atyai védelmezési ösztön.
Az átlagos, tökös csimpánzhím ondótermelése nem elhanyagolható. A nőstények testsúlyának nem csekély részét a bennük lévő sperma teszi ki. Amikor a spermiumok osztályozására kerül sor, a nőstény csimpánzoknak komoly bürokratikus rendszerük működik odabent. A kurválkodás a nőstények érdekeit leginkább szolgáló stratégia: a hímeket versenyeztetni, mindegyikkel szexuális kapcsolatra lépni, csak a legjobb spermát hasznosítani, minden hímet befogni bébiszitternek. Ha többférjű csimpánzanya vagy, a szex egész napos elfoglaltság. Sose becsüljük le a nők hatalmát. Nincs az az alfa hím, aki egyszerre ennyi majmot tudna manipulálni.
De magatokról se képzeljetek túl sokat, nőstény főemlősök. Nem kell nagyon dörzsöltnek lenni ahhoz, hogy a szex segítségével túljárjatok a hím eszén. Nem hinném, hogy a lemmingeket nagyon értelmesnek gondolnátok. A nőstény lemmingek mégis annyi hímmel párosodnak, ahánnyal csak bírnak. És nem is a spermájuk miatt. A szex nemcsak létrehozza az utódokat: meg is óvja őket. Egy hím lemming 42 százalékot megölt azoknak a nőstényeknek a kölykeiből, akik nem szexeltek vele. Így a nőstények minden hímmel párosodnak, és minden hím azt hiheti, hogy az összes gyerek az övé. Még szép.
De ugye mi, emberek, nem úgy kavargatjuk a spermát a medencénkben, mint a hastáncosok? Ugye mi ésszerű döntéseket hozunk?
Ugye?
Hölgyeim, használjuk most az evolúciós biológia eszközét arra, hogy kiderítsük, miféle párválasztásokba cselezi be kegyedéket a tudattalanjuk.

fel