Prűdek és paráznák
Sportingbet Regisztracios Bonusz
23.
Nem neked van orgazmusod,
hanem megfordítva
Egy kutatás felmérte, mennyi csupasz bőrt mutatnak magukból a diszkóba
táncolni járó nők. (Egyébként valamennyien a Homo sapiens nőstényei.) A kutatók
érzékelték, hogy a közszemlére tett testfelület nagysága ciklikusan változik.
A hónap bizonyos időszakában kevesebbet mutattak meg magukból, a hónap
más szakaszában sokat. A kutatók megkérdezték a nőket, hogy mikor van a
menstruációjuk. Kiderült: a nők tudattalanul bár, de az ovuláció idején
választottak ledérebb öltözéket.
Jaj, kedves női emlősök, ne adjátok az ártatlant. Ovuláció idején a nőstény
patkányok az áramütést is elviselve másznak át a drótkerítésen, hogy a hímhez
eljussanak. Ismerem a Homo sapiens néhány nőnemű példányát, akik képesek
ennél nagyobb fájdalomnak is kitenni magukat, csak hogy hímet kaparintsanak
a markukba.
Ha azt hiszed, ravasz női tudattalanod csak a ruházatod megválasztásába
szól bele, jól meg fogsz lepődni.
Ha olyan pasi vagy, mint én, és meglátsz egy könyvet ezzel a címmel: Emberi
spermiumok versenye: Közösülés, maszturbáció, hűtlenség, akkor azt a könyvet
kézbe fogod venni. A cím a három kedvenc témámat és az egyik kedvenc hobbimat
foglalja magában. A könyv csak még nagyobb zavart támasztott bennem. Hogy
ismerhetném ki jobban a nőket, ha egyszer ők maguk sem ismerik magukat?
Némelyik nő azt sem tudja, hol a csiklója. Másoknak arról nincs fogalmuk, hogy
mikor van az ovulációjuk.
Persze nem is kell tudniuk. A hűtlen feleségek ovuláció idején tudattalanul
fordulnak a szeretőjük felé. Nagy-Britanniában egy 3679 főre kiterjedő felmérés
feltárta, hogy a nők a legtermékenyebb négy nap alatt hűtlenkednek a
legszívesebben, és az egyidejű orgazmusnak is a félrekettyintéskor a legnagyobb
a valószínűsége. Ez a felfedezés aztán tényleg felnyitotta a zsilipeket a
vaginakutatás
előtt.
Ha a nőstény gyíkok, madarak, csimpánzok ki tudták fejleszteni a maguk
spermaszortírozó módszerét, mi vajon miért ne tudtuk volna? Létezik is, és a
neve: női orgazmus.
Elmondom, hogyan működik. A női orgazmus vagy elzárja a sperma előtt az
utat, vagy mélyebbre szippantja a spermát. Hogy mikor melyik történik, az
időzítéstől függ. Ha a nő orgazmusa több, mint egy perccel a férfi ejakulációja
előtt
következik be, akkor elzárja a sperma útját. Ha kevéssel vagy közvetlenül az
ejakuláció előtt, akkor a méhszáj beszívja, és továbbítja az ondót a petefészek
felé.
Csakhogy a férfiak orgazmusa rendszerint hamarabb következik be, vagy
még annál is hamarabb. Ki tudja ezt megjósolni? Ne aggódjatok, lányok, nem
kell jósnővé válnotok. Az anyatermészet B-tervről is gondoskodott. Ha a férfi
előbb megy el, nektek negyvenöt percen belül kell elérni az orgazmust, hogy a
szervezet beszippantsa a spermát. Ha kivárjátok a negyvenöt percet, és csak
utána élveztek, akkor megint elzárjátok a sperma útját.
Skacok, vigyetek magatokkal stoppert az ágyba, és derítsétek ki, mennyire
szeret benneteket a lány. Az egyidejű orgazmus azt jelenti, hogy nemcsak jó
vagy a nősténynél, de még az orgazmusotok is hasonlít. A két orgazmust nehéz
összehangolni, de a fogamzás valószínűbb akkor, ha ez történik. Ha a lány túl
hamar vagy túl későn jut el az orgazmushoz, akkor nem a spermádat akarja, hanem
a támogatásodat.
Hát jól van, kedves férjek. Kapjátok össze magatokat, mert megrázó tudományos
felfedezés következik. Előbb üljetek le. Helyes.
A nők orgazmusa általában háromszor annyi spermát tart meg a házasságon
kívüli kapcsolatból, mint a férjükkel elért orgazmusból. Ez talán összefügg
azzal a ténnyel, hogy ha az ember néhány napon át nem látja a feleségét,
háromszor annyi spermát ejakulál, mint általában. A férjjel való szex elsősorban
a kapcsolat fenntartásának eszköze. A titkos szeretővel való szex elsősorban a
gének
megszerzését szolgálja, és csak másodsorban az esetleges következő, jövendőbeli
férjjel való kapcsolat megalapozását.
Hahó, te férj, nem kellene itt felfüggeszteni az olvasást, és paranoiásan
kirohanni, hogy megnézd, mit csinál az asszony?
Visszajöttél? Helyes. Pánikra semmi ok. A nők azért monogámiapártiak, mert
különlegesnek akarják érezni magukat. A női orgazmus gyakorisága monogám
kapcsolatban kétszerese a nyitott kapcsolatban mért gyakoriságnak, és a férjjel
folytatott szeretkezés révén elért orgazmus gyakorisága négyszerese az
egyedülálló nők orgazmussűrűségének. Ovuláció idején azonban a feleségek
félrelépésének nagyobb a valószínűsége, és a félrelépésből származó spermát
nagyobb valószínűséggel tartják meg, mint a házastársét. Így tehát az
orgazmométer alapján megállapítható, hogy a nők akkor a legkevésbé
orgazmékonyak,
amikor nem éreztetik velük a különlegességüket, monogám kapcsolatban
orgazmatívabbak, legkivált akkor, ha házasságban élnek – habár szaporodás
szempontjából az orgazmusuk akkor bizonyul a leghatékonyabbnak, amikor
házasságot törnek.
És van még valami, amiről nem feledkezhetünk meg: hogy a nőnek milyen
gyakran van orgazmusa, ha szexel, annak semmi köze sincs ahhoz, hogy milyen
gyakran akar szexelni. Egyes nők több szexet kívánnak a házasságkötés
előtt, mint utána, és a legtöbb nő az ötvenhez közeledve több szexet akar; az
azonban, hogy a nők szexuális vágyai életük során és napról napra miként
változnak, az külön történet, és több könyvet lehetne írni róla. Hogy a férfi
szexuális vágyai miként változnak élete folyamán, egyetlen haikuban
összefoglalható:
Harmincöt előtt
farkam előttem ébredt.
Most meg bealszik.
A spermaversenyben, a nők ruhaválasztásában, orgazmusának időzítésében
van egy fontos, közös vonás: az, hogy mindez tudatosság nélkül megy végbe.
Csak úgy megtörténik. A férj spermiumainak száma megszaporodhat, és ezek
versenyre kelhetnek a szerető spermiumaival anélkül, hogy a férj egyáltalán
tudna a szerető létezéséről. A nők azért választják azt a bizonyos ruhát, mert
aznap épp olyan kedvük van, nem pedig azért, mert tudatosan teherbe akarnak
esni egy idegentől a tüszőrepedés éjszakáján. Mindannyian tanakodtunk már,
hogy miért történik az orgazmus és miért nem, és mindannyian igyekeztünk
már valami módon kontrollálni, több-kevesebb sikerrel. De valójában nem tőlünk
függ. Ha a génjeink szaporodási ütemtervéről van szó, mindaz, ami számunkra
tudatos döntésnek tűnik, valójában talán csak a biológiai marionett zsinórja.
A férfiaknak hasonló problémájuk adódhat az orgazmus elodázásával. Emlősagyuk
ütemterve azt írja elő: tartsd még egy kicsit, hogy kielégítsd ezt a nőt,
és szorosabbra fűzd a párkapcsolatot. A hüllőagy ütemterve ezzel szemben a
következő: párkapcsolat, oda ne rohanjak; nyomás, add le hamar azt a spermát.
A férfiorgazmus jóval hosszabb múltra tekint vissza, mint a mély párkapcsolatok.
A férfi- és a női orgazmus közötti feszültség annak a másik fajta feszültségnek
felelhet meg, amely a férfi elköteleződéstől való félelme és a nő
beteljesüléstől való óvakodása között áll fenn. Ezért van az, hogy az orgazmus
elérése
érdekében sok nőnek koncentrálásra van szüksége, sok férfinak pedig, hogy az
orgazmust késleltesse, valami másra kell gondolnia. Az én módszerem az, hogy
a Yankees baseballcsapat játékosainak ütésátlagát sorolom magamban. Abban a
pillanatban, amint a férfi arra gondol, amit éppen művel, máris vége van.
Hibáztathatsz-e azért, ha ezt a stratégiát a kapcsolatokra is kiterjesztjük?
Most már azt is tudjuk, miért hiszik az ösztöneink, hogy okosabbak, mint a
józan eszünk. Mert régebb óta léteznek. Még a gekkók is ismerik a szexuális
vonzódást, amelyet ősi környezetük formált ki; képesek párosodni és utódokat
hozni a világra, miközben a leghalványabb sejtelmük sincs arról, hogy mit
művelnek. Mindent azért csinálnak, mert csinálni akarják, nem azért, mert
kigondolták, hogy mit kellene tenni. Párzási viselkedésünk kitűnően működött
mindaddig, amíg a számító neocortex meg nem jelent a színen. Nem szívesen
mondom, de legalantasabb ösztöneink jóval hosszabb élettartamot tudnak
felmutatni, mint legmagasztosabb eszméink. Hüllőagyunk még a neocortex
installálása
előtt megszerezte magának a vétójogot.
Az egyik barátom éppen szerelmes. Nőnemű, és zseniális biokémikus. Az
összes tudományos fejtágítót kitüntetéssel végezte el. Döbbenetesen okos; képes
például úgy előadni a tudományos felfedezéseit, hogy egész idő alatt egyetlen
érthető szót sem használ. Mégis, amikor a pasijáról beszél, ilyeneket mond:
„Figyelted, hogy mustárt tesz a szendvicsére? Komolyan mondom: mustárt! Ez
annyira rá vall!”
Az orgazmus beszél belőle. A zsenik is síkhülyén viselkednek, ha szerelembe
esnek, mert a sajátjukat kiegészítő immunrendszert orrontanak. Hüllőagyuk
eldöntötte, hogy Ez Ő, és az emberi neocortex mindent elkövet, ami csak
lehetséges, hogy a mustárfogyasztást romantikusnak tüntesse fel. Ha a génjeid
szaporodásra hajtanak, a legcsekélyebb szükségük sincs arra, hogy értelmesen
gondolkodj.
A neocortex arra van teremtve, hogy társadalmi kapcsolatot ápolj mindazokkal,
akikkel nem akarsz gyereket csinálni. Ha az orrod azt közli veled, hogy az
immunrendszered tökéletesen kiegészíti a falu bolondjának immunrendszerét,
akkor a génjeid nem akarják, hogy az agyad rájöjjön: ez egyet jelent a
társadalmi öngyilkossággal. A szerelem biológiai szerepe az, hogy szenvedélyes,
impulzív és hülye legyél. Ezért olyan jó érzés. Figyeld meg: a gyíkok például
sohasem
lesznek szerelmesek. Nincs rá szükségük. Már eleve hülyék.
Jegyezzék meg, hölgyeim. A menő öltönytől indulnak be? Az a feleség vagyonra
irányuló stratégiája. Az immunrendszertől indulnak be? Az a szerető
stratégiája, és a génekre hajt.
Így kellene a férfiak és nők kettős párosodási stratégiájáról gondolkodnunk.
Nem azért akarunk megtenni ezt-azt, mert szaporítani kívánjuk a génjeinket.
Azért akarunk megtenni ezt-azt, mert ezek a tettek szaporították az őseink
génjeit. A nők nem tudatosan választják azt a stratégiát, hogy az egyik férfinak
a javait, a másiknak a genetikai anyagát szerzik meg. A nők érzéseit a biológia
alakítja úgy, hogy az optimális sperma és az optimális fészek megszerzéséhez
igazítsa a stratégiáját. Ez a két különböző reprodukciós cél – az egyik az
utódok
létrehozása, a másik az utódok felnevelése – kétféle viselkedési stratégiát
javall.
Ha a vagyon és a jó gének ugyanabban a hímben találhatók, tiszta haszon. Ha
nem, beindul a fantázia.
Sajnos hiába értjük, hogy honnan származnak a vágyaink, ez még nem jogosít fel
arra, hogy nekilássunk mindet meg is valósítani. Találhatunk bármilyen
biológiai magyarázatot, amely megmutatja, miként hozta létre a természetes
kiválogatódás a gyilkosságra való késztetést, az sohasem fogja igazolni a
gyilkosságot. Ha az őseink számára valamely cselekedet a szaporodás
szempontjából
kifizetődött, attól még nem vált erkölcsileg elfogadhatóvá.
Ami természetes, az nem biztos, hogy jó is. A betegség is természetes. A
gyilkosság, az erőszak, a hazugság, a házasságtörés mind teljesen természetes,
csakúgy, mint ahogy a szeretet, az együttérzés, a bizalom és a hűség is. A gének
annyira amorálisak, hogy saját érdekeik szolgálatában az erkölcsöt és az
erkölcstelenséget is megteremtették. A darwini kiválogatódás egy sor érzelemmel
ruházott fel bennünket, többek között a gyilkos dühvel is. És nem mondta meg,
milyen cselekedeteket válasszunk a lehetségesek közül.
Ki kopog? A csatornatisztító fazon az: a pénzéért jött.
Madáragyad az imént rávett, hogy lazítsd meg a köntösödet, mielőtt ajtót
nyitnál. Az emberi neocortex viszont azt mondja: állj ellent az ösztönnek, ne
kockáztasd a becses párkapcsolatot.
Szabad gének várakoznak az ajtód előtt. A férjed heréinek mérete azt mondja,
hogy némelyik nőnemű ősöd sikert ért el a házasságtörési stratégiával. A férfiak
és a nők testméretének aránya azt mondja, hogy némelyik hímnemű ősöd
sikerrel ölt és alázott meg más férfiakat.
A megvalósulásért sóvárgó orgazmus jajongása azt mondja, hogy a kurválkodás néha
kifizetődött. Elszoruló szíved viszont így érvel: néha a hűség is kifizetődik.
Hogy döntesz?