Prűdek és paráznák

Sportingbet Regisztracios Bonusz

23.
Nem neked van orgazmusod,
hanem megfordítva

Egy kutatás felmérte, mennyi csupasz bőrt mutatnak magukból a diszkóba táncolni járó nők. (Egyébként valamennyien a Homo sapiens nőstényei.) A kutatók érzékelték, hogy a közszemlére tett testfelület nagysága ciklikusan változik.
A hónap bizonyos időszakában kevesebbet mutattak meg magukból, a hónap más szakaszában sokat. A kutatók megkérdezték a nőket, hogy mikor van a menstruációjuk. Kiderült: a nők tudattalanul bár, de az ovuláció idején választottak ledérebb öltözéket.
Jaj, kedves női emlősök, ne adjátok az ártatlant. Ovuláció idején a nőstény patkányok az áramütést is elviselve másznak át a drótkerítésen, hogy a hímhez eljussanak. Ismerem a Homo sapiens néhány nőnemű példányát, akik képesek ennél nagyobb fájdalomnak is kitenni magukat, csak hogy hímet kaparintsanak a markukba.
Ha azt hiszed, ravasz női tudattalanod csak a ruházatod megválasztásába szól bele, jól meg fogsz lepődni.
Ha olyan pasi vagy, mint én, és meglátsz egy könyvet ezzel a címmel: Emberi spermiumok versenye: Közösülés, maszturbáció, hűtlenség, akkor azt a könyvet kézbe fogod venni. A cím a három kedvenc témámat és az egyik kedvenc hobbimat foglalja magában. A könyv csak még nagyobb zavart támasztott bennem. Hogy ismerhetném ki jobban a nőket, ha egyszer ők maguk sem ismerik magukat?
Némelyik nő azt sem tudja, hol a csiklója. Másoknak arról nincs fogalmuk, hogy mikor van az ovulációjuk.
Persze nem is kell tudniuk. A hűtlen feleségek ovuláció idején tudattalanul fordulnak a szeretőjük felé. Nagy-Britanniában egy 3679 főre kiterjedő felmérés feltárta, hogy a nők a legtermékenyebb négy nap alatt hűtlenkednek a legszívesebben, és az egyidejű orgazmusnak is a félrekettyintéskor a legnagyobb a valószínűsége. Ez a felfedezés aztán tényleg felnyitotta a zsilipeket a vaginakutatás előtt.
Ha a nőstény gyíkok, madarak, csimpánzok ki tudták fejleszteni a maguk spermaszortírozó módszerét, mi vajon miért ne tudtuk volna? Létezik is, és a neve: női orgazmus.
Elmondom, hogyan működik. A női orgazmus vagy elzárja a sperma előtt az utat, vagy mélyebbre szippantja a spermát. Hogy mikor melyik történik, az időzítéstől függ. Ha a nő orgazmusa több, mint egy perccel a férfi ejakulációja előtt következik be, akkor elzárja a sperma útját. Ha kevéssel vagy közvetlenül az ejakuláció előtt, akkor a méhszáj beszívja, és továbbítja az ondót a petefészek felé.
Csakhogy a férfiak orgazmusa rendszerint hamarabb következik be, vagy még annál is hamarabb. Ki tudja ezt megjósolni? Ne aggódjatok, lányok, nem kell jósnővé válnotok. Az anyatermészet B-tervről is gondoskodott. Ha a férfi előbb megy el, nektek negyvenöt percen belül kell elérni az orgazmust, hogy a szervezet beszippantsa a spermát. Ha kivárjátok a negyvenöt percet, és csak utána élveztek, akkor megint elzárjátok a sperma útját.
Skacok, vigyetek magatokkal stoppert az ágyba, és derítsétek ki, mennyire szeret benneteket a lány. Az egyidejű orgazmus azt jelenti, hogy nemcsak jó vagy a nősténynél, de még az orgazmusotok is hasonlít. A két orgazmust nehéz összehangolni, de a fogamzás valószínűbb akkor, ha ez történik. Ha a lány túl hamar vagy túl későn jut el az orgazmushoz, akkor nem a spermádat akarja, hanem a támogatásodat.
Hát jól van, kedves férjek. Kapjátok össze magatokat, mert megrázó tudományos felfedezés következik. Előbb üljetek le. Helyes.
A nők orgazmusa általában háromszor annyi spermát tart meg a házasságon kívüli kapcsolatból, mint a férjükkel elért orgazmusból. Ez talán összefügg azzal a ténnyel, hogy ha az ember néhány napon át nem látja a feleségét, háromszor annyi spermát ejakulál, mint általában. A férjjel való szex elsősorban a kapcsolat fenntartásának eszköze. A titkos szeretővel való szex elsősorban a gének megszerzését szolgálja, és csak másodsorban az esetleges következő, jövendőbeli férjjel való kapcsolat megalapozását.
Hahó, te férj, nem kellene itt felfüggeszteni az olvasást, és paranoiásan kirohanni, hogy megnézd, mit csinál az asszony?
Visszajöttél? Helyes. Pánikra semmi ok. A nők azért monogámiapártiak, mert különlegesnek akarják érezni magukat. A női orgazmus gyakorisága monogám kapcsolatban kétszerese a nyitott kapcsolatban mért gyakoriságnak, és a férjjel folytatott szeretkezés révén elért orgazmus gyakorisága négyszerese az egyedülálló nők orgazmussűrűségének. Ovuláció idején azonban a feleségek félrelépésének nagyobb a valószínűsége, és a félrelépésből származó spermát nagyobb valószínűséggel tartják meg, mint a házastársét. Így tehát az orgazmométer alapján megállapítható, hogy a nők akkor a legkevésbé orgazmékonyak, amikor nem éreztetik velük a különlegességüket, monogám kapcsolatban orgazmatívabbak, legkivált akkor, ha házasságban élnek – habár szaporodás szempontjából az orgazmusuk akkor bizonyul a leghatékonyabbnak, amikor házasságot törnek.
És van még valami, amiről nem feledkezhetünk meg: hogy a nőnek milyen gyakran van orgazmusa, ha szexel, annak semmi köze sincs ahhoz, hogy milyen gyakran akar szexelni. Egyes nők több szexet kívánnak a házasságkötés előtt, mint utána, és a legtöbb nő az ötvenhez közeledve több szexet akar; az azonban, hogy a nők szexuális vágyai életük során és napról napra miként változnak, az külön történet, és több könyvet lehetne írni róla. Hogy a férfi szexuális vágyai miként változnak élete folyamán, egyetlen haikuban összefoglalható:

Harmincöt előtt
farkam előttem ébredt.
Most meg bealszik.

A spermaversenyben, a nők ruhaválasztásában, orgazmusának időzítésében van egy fontos, közös vonás: az, hogy mindez tudatosság nélkül megy végbe.
Csak úgy megtörténik. A férj spermiumainak száma megszaporodhat, és ezek versenyre kelhetnek a szerető spermiumaival anélkül, hogy a férj egyáltalán tudna a szerető létezéséről. A nők azért választják azt a bizonyos ruhát, mert aznap épp olyan kedvük van, nem pedig azért, mert tudatosan teherbe akarnak esni egy idegentől a tüszőrepedés éjszakáján. Mindannyian tanakodtunk már, hogy miért történik az orgazmus és miért nem, és mindannyian igyekeztünk már valami módon kontrollálni, több-kevesebb sikerrel. De valójában nem tőlünk függ. Ha a génjeink szaporodási ütemtervéről van szó, mindaz, ami számunkra tudatos döntésnek tűnik, valójában talán csak a biológiai marionett zsinórja.
A férfiaknak hasonló problémájuk adódhat az orgazmus elodázásával. Emlősagyuk ütemterve azt írja elő: tartsd még egy kicsit, hogy kielégítsd ezt a nőt, és szorosabbra fűzd a párkapcsolatot. A hüllőagy ütemterve ezzel szemben a következő: párkapcsolat, oda ne rohanjak; nyomás, add le hamar azt a spermát.
A férfiorgazmus jóval hosszabb múltra tekint vissza, mint a mély párkapcsolatok. A férfi- és a női orgazmus közötti feszültség annak a másik fajta feszültségnek felelhet meg, amely a férfi elköteleződéstől való félelme és a nő beteljesüléstől való óvakodása között áll fenn. Ezért van az, hogy az orgazmus elérése érdekében sok nőnek koncentrálásra van szüksége, sok férfinak pedig, hogy az orgazmust késleltesse, valami másra kell gondolnia. Az én módszerem az, hogy a Yankees baseballcsapat játékosainak ütésátlagát sorolom magamban. Abban a pillanatban, amint a férfi arra gondol, amit éppen művel, máris vége van. Hibáztathatsz-e azért, ha ezt a stratégiát a kapcsolatokra is kiterjesztjük?
Most már azt is tudjuk, miért hiszik az ösztöneink, hogy okosabbak, mint a józan eszünk. Mert régebb óta léteznek. Még a gekkók is ismerik a szexuális vonzódást, amelyet ősi környezetük formált ki; képesek párosodni és utódokat hozni a világra, miközben a leghalványabb sejtelmük sincs arról, hogy mit művelnek. Mindent azért csinálnak, mert csinálni akarják, nem azért, mert kigondolták, hogy mit kellene tenni. Párzási viselkedésünk kitűnően működött mindaddig, amíg a számító neocortex meg nem jelent a színen. Nem szívesen mondom, de legalantasabb ösztöneink jóval hosszabb élettartamot tudnak felmutatni, mint legmagasztosabb eszméink. Hüllőagyunk még a neocortex installálása előtt megszerezte magának a vétójogot.
Az egyik barátom éppen szerelmes. Nőnemű, és zseniális biokémikus. Az összes tudományos fejtágítót kitüntetéssel végezte el. Döbbenetesen okos; képes például úgy előadni a tudományos felfedezéseit, hogy egész idő alatt egyetlen érthető szót sem használ. Mégis, amikor a pasijáról beszél, ilyeneket mond: „Figyelted, hogy mustárt tesz a szendvicsére? Komolyan mondom: mustárt! Ez annyira rá vall!”
Az orgazmus beszél belőle. A zsenik is síkhülyén viselkednek, ha szerelembe esnek, mert a sajátjukat kiegészítő immunrendszert orrontanak. Hüllőagyuk eldöntötte, hogy Ez Ő, és az emberi neocortex mindent elkövet, ami csak lehetséges, hogy a mustárfogyasztást romantikusnak tüntesse fel. Ha a génjeid szaporodásra hajtanak, a legcsekélyebb szükségük sincs arra, hogy értelmesen gondolkodj.
A neocortex arra van teremtve, hogy társadalmi kapcsolatot ápolj mindazokkal, akikkel nem akarsz gyereket csinálni. Ha az orrod azt közli veled, hogy az immunrendszered tökéletesen kiegészíti a falu bolondjának immunrendszerét, akkor a génjeid nem akarják, hogy az agyad rájöjjön: ez egyet jelent a társadalmi öngyilkossággal. A szerelem biológiai szerepe az, hogy szenvedélyes, impulzív és hülye legyél. Ezért olyan jó érzés. Figyeld meg: a gyíkok például sohasem lesznek szerelmesek. Nincs rá szükségük. Már eleve hülyék.
Jegyezzék meg, hölgyeim. A menő öltönytől indulnak be? Az a feleség vagyonra irányuló stratégiája. Az immunrendszertől indulnak be? Az a szerető stratégiája, és a génekre hajt.
Így kellene a férfiak és nők kettős párosodási stratégiájáról gondolkodnunk.
Nem azért akarunk megtenni ezt-azt, mert szaporítani kívánjuk a génjeinket.
Azért akarunk megtenni ezt-azt, mert ezek a tettek szaporították az őseink génjeit. A nők nem tudatosan választják azt a stratégiát, hogy az egyik férfinak a javait, a másiknak a genetikai anyagát szerzik meg. A nők érzéseit a biológia alakítja úgy, hogy az optimális sperma és az optimális fészek megszerzéséhez igazítsa a stratégiáját. Ez a két különböző reprodukciós cél – az egyik az utódok létrehozása, a másik az utódok felnevelése – kétféle viselkedési stratégiát javall.
Ha a vagyon és a jó gének ugyanabban a hímben találhatók, tiszta haszon. Ha nem, beindul a fantázia.
Sajnos hiába értjük, hogy honnan származnak a vágyaink, ez még nem jogosít fel arra, hogy nekilássunk mindet meg is valósítani. Találhatunk bármilyen biológiai magyarázatot, amely megmutatja, miként hozta létre a természetes kiválogatódás a gyilkosságra való késztetést, az sohasem fogja igazolni a gyilkosságot. Ha az őseink számára valamely cselekedet a szaporodás szempontjából kifizetődött, attól még nem vált erkölcsileg elfogadhatóvá.
Ami természetes, az nem biztos, hogy jó is. A betegség is természetes. A gyilkosság, az erőszak, a hazugság, a házasságtörés mind teljesen természetes, csakúgy, mint ahogy a szeretet, az együttérzés, a bizalom és a hűség is. A gének annyira amorálisak, hogy saját érdekeik szolgálatában az erkölcsöt és az erkölcstelenséget is megteremtették. A darwini kiválogatódás egy sor érzelemmel ruházott fel bennünket, többek között a gyilkos dühvel is. És nem mondta meg, milyen cselekedeteket válasszunk a lehetségesek közül.
Ki kopog? A csatornatisztító fazon az: a pénzéért jött.
Madáragyad az imént rávett, hogy lazítsd meg a köntösödet, mielőtt ajtót nyitnál. Az emberi neocortex viszont azt mondja: állj ellent az ösztönnek, ne kockáztasd a becses párkapcsolatot.
Szabad gének várakoznak az ajtód előtt. A férjed heréinek mérete azt mondja, hogy némelyik nőnemű ősöd sikert ért el a házasságtörési stratégiával. A férfiak és a nők testméretének aránya azt mondja, hogy némelyik hímnemű ősöd sikerrel ölt és alázott meg más férfiakat.
A megvalósulásért sóvárgó orgazmus jajongása azt mondja, hogy a kurválkodás néha kifizetődött. Elszoruló szíved viszont így érvel: néha a hűség is kifizetődik.
Hogy döntesz?

fel