Prűdek és paráznák

24.
Miért nehéz megtalálni a klitoriszt?

Még egyetlen férfi sem keresett fel szexológust ezzel a panasszal: „Sohasem volt orgazmusom, azt sem tudom, hol a péniszem!”
Miért van a Homo sapiens nőstényének elrejtve a csiklója? De annyira, hogy némelyik Homo sapiens nőstény maga sem találja a sajátját? Miért nehezítette meg az anyatermészet a nők örömhöz jutását?
Ehhez az alábbi biológiai talányt kell megfejtenünk.
A pénisz és a férfi orgazmusa – mindkettő rendkívül fontos a szaporodás szempontjából. A péniszt könnyű megtalálni, a férfi orgazmusa könnyen elérhető.
A csikló és a női orgazmus – ezek sem fejlődtek volna ki, ha nem lennének fontosak a szaporodás szempontjából. A csikló mégis olyan, mint a Loch Ness-i szörny: legendák övezik, néhány elmosódott fényképen figyelhető meg, és néhány megszállott kutató állítja, hogy sikerült megpillantania, de a lényegét tekintve leginkább hinni kell benne. A női orgazmus elérése pedig olyan, mint eljutni a nirvánába.
Nem mintha a nemi szervek elrejtése rossz gondolat lenne.
A legtöbb afrikai ragadozó pénisze és heréje apró, és úgy el van rejtve, mint valami becses ékszer. A nemi szervek mindig védettségben vannak, az állat hasa alatt, hátul, ahol nem lehet leharapni.
A fölegyenesedve járó Homo sapiens pénisze azonban kérkedően exponált helyen van, a szőrzet még külön rá is irányítja a figyelmet, és a felszerelés éppen a hiéna fogainak magasságában helyezkedik el. Akár a páva farka, ez is olyan, mintha hangosan kiabálna: „Hahó, ragadozók! Ezt faljátok fel!”
Mi az oka annak, hogy a Homo sapiens hímek legérzékenyebb és a szaporodás szempontjából legfontosabb testrésze ilyen szabadon himbálózik a szélben?
A biológia megmondja, mi az oka: az, hogy a nőknek így tetszik. A nők párválasztásainak sorozata alakította a péniszt ilyenné: ugyanúgy, ahogy a pávatyúkok döntései nyomán alakult ki a pávakakas farka. Aminek a nők örülnek, azt a párjuk felépíti, hogy a nők kedvében járjon.
No most, én szeretem orgazmushoz juttatni a nőket. Vajon a hímek párválasztása miért nem hatott oda, hogy a klitorisz feltűnőbb legyen? Ha jó akarok lenni egy nőnél, nincs kedvem keresgélni, ahogy a húsvéti tojást szokás. Miért van az, hogy a nőkkel kapcsolatban soha semmi sem egyszerű?
A pszichológiában ne keresd a választ. A férfiak mindig is annyira tanácstalanok voltak a csikló dolgában, hogy például Sigmund Freud, akit általában nagyon okos embernek szokás tartani, egész elméletet alapozott arra a nézetre, hogy a hüvelyi orgazmus miért magasabb rendű a csiklói orgazmusnál. Sajnálom szegény Freudnét…
A nőkhöz is hiába fordulsz válaszért. Eveken át tartó kérdezősködéssel sem jutottam semmire. A barátnőim ingerülten reagáltak. Akiket a buszon kezdtem faggatni, kikérték maguknak. Tudományos felmérést folytatni nem könnyű. A szó szoros értelmében kutatnom, könyvtáraznom kellett, mire megértettem, mi is a csikló, hol található, és hogyan működik. Külön köszönet illeti a Hite-jelentést.
Ez nem igazság. A nőknek nem kell anatómiai atlaszokat bújniuk, hogy megtalálják a péniszemet. Nekem meg, miután megvolt a mozi, a vacsora, miután úgy tettem, mintha érdekelne Oprah Winfrey, és miután sokáig üldögéltünk a kanapén, miért kell még felderítői tevékenységet is folytatnom egy labiális labirintusban?
Csak nőknek lehet annyira elvarázsolt örömszerzési helyük, hogy még a neve is ilyen: „G-pont”. Tudod, miért ez a neve? Mert végig kell próbálgatnod az összes pontot A-tól F-ig, H-tól Z-ig, mire megtalálod. Annyit jegyezz meg, hogy belül van, úgy 6-7 centiméternyire, és legfelül. Lehet, hogy a férfiaknak ezért jobb az irányérzékük. A kognitív térérzék vizsgálata kiderítette, hogy a férfiak elvontan, térképekben gondolkodnak, a nők viszont inkább toronyiránt közlekednek.
Képzelj el egy vadászó-gyűjtögető törzset New Yorkban: a férfiaknak tapogatással kell megtalálniuk egy aknafedél alá rejtett tárgyat a Lincoln-alagút fölött, utána be kell mászniuk, hogy felkutassanak egy másik, láthatatlan, rejtett pontot egy sötét, föld alatti barlang mennyezetén. A nőknek viszont az Empire State Buildinget kell megtalálniuk. Felkészülni! Vigyázz! Rajt!
Szerintem nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy ez a meccs meg van bundázva, és most már egészen biztos, hogy az anyatermészet nem pasi. A Grafenberg-pontot egy férfiról nevezték el, és mi, férfiak ezt a Grafenberget a barlangászat Kolumbuszának tekinthetjük.
Legközelebb, ha szexelsz egy nővel, tartsd magadnál ezt a könyvet útmutatónak. Kezdd azzal, hogy tenyérrel felfelé beilleszted az ujjadat, és csalogató-hívogató mozdulatokat végzel vele. Az izgalmi állapotban lévő G-pont olyan tapintású, mint egy szivacsos dió. A férfiak prosztatájának felel meg, tehát minden nőben megvan. A G-ponton könnyebb úgy elérni az orgazmust, ha szeretkezéskor a nő van felül, két kezével a sarka mögött megtámaszkodik, és egészen hátrahajol. (Ha még nem múltál el 18 éves, akkor ezt a bekezdést ugordát.)
A női orgazmus nem fejlődött volna ki, ha a női örömre nem lenne életbevágóan nagy szükség a terhesség létrejöttéhez és a párkapcsolat megszilárdításához. De akkor miért nem lett könnyebb a férfiak számára? A női öröm kezelőgombját fel lehetett volna szerelni egy rúd végére, amely büszkén kimeredhetne a nő testéből, hogy lássa ország-világ!
Jó, közben én is rájöttem, hogy az pénisz lenne, úgyhogy húzzuk ki az előzőeket. A hím nemi szervek előállításában a természet mindig is ezt a formatervet alkalmazta. A mandrillnak élénkpiros a pénisze, a csúcsa élénksárga, a herezacskója orgonalila. Hogyhogy a nők klitorisza nem foszforeszkál világoszöldben?
A cerkófmajom pénisze vörös, a szeméremszőrzete fehér, a herezacskója kék.
Elfelejthetjük a fehér fejű sast, mint nemzetijelképet: ez a majom az Egyesült Államok nemzeti színeit viseli, a piros-fehér-kék bemutató jól érzékelhetően hordozza az üzenetet, amelyet országunk a címerállat által közölni akar a világgal.
Ha felizgulok, nem tudom eltitkolni. Mi lenne, ha a nők felizgult állapotában egy zászlócska pattanna elő a vaginájukból, ezzel a felirattal: „Kész vagyok!”
Vagy petárdák lövellnének ki az ágyékukból?
Az európai férfiak 450 évvel ezelőtt hímzett ágyékkupakba pakolták a cuccukat. A hulu törzs harcosai a főemlősök herezacskójának összes színére pingálják ki az arcukat: oldalt élénksárgára, a szem környékét vörösre, a szakállukat kékre. Sok vadászó-gyűjtögető törzsben a férfiak óriási péniszhosszabbítókat viselnek. Új-guineai törzsfőnökök állandóan mereven felfelé álló pénisztokot hordanak, amely olyan hosszú, hogy felér a hasznavehetetlen mellbimbójukig. Arra az esetre, ha a nők mégsem vennék a lapot, időnként péniszparádéra is sor kerül. A férfiak ezt térítésmentesen végzik. Hogy van az, hogy a nők sosem rendeznek ilyet?
Ismerjük el: a nőknek valóban van egy tenyérnyi szőrbozontjuk, amely felhívja a figyelmet a szaporodást szolgáló testtájra. Ez felkelti a férfiak figyelmét.
Ó, ahhoz nagyon értenek, a férfiak figyelmének felkeltéséhez: dalmahodó kebel, kerek csípő, sima bőr, az ékességekhez való érzék, rebbenő szempillák, jellegzetes járás. De innentől már nem olyan egyértelmű a dolog. Miért van az, hogy a Homo sapiens nőstényének oly sok testrésze szolgálja a férfiak figyelmének felkeltését, olyan azonban igen kevés akad, amely eligazítja a férfit abban, hogy mit kezdjen vele?
Valójában, ha megfigyeljük a medencetájunk evolúcióját, a fejlődés iránya töretlenül az egyre mélyebb vagina felé halad, amihez persze hosszabb péniszre van szükség, ami még mélyebb vaginát eredményez, és ettől a pénisz még hoszszabbá válik. Már nem sok híja van, hogy az embernek a saját erekciója vágjon a szeme közé. De miért menekül előlünk a petefészek? Talán a nők agyába akarja befészkelni magát? (Ez magyarázatot adna egy-két dologra.) Végül is: akarnak a nők gyereket, vagy nem akarnak? Mi a fenére jó ez a bújócska a női anatómiával?
Ha az ember tudományos elméletet akar felállítani a nőknek való örömszerzésről, a legkevésbé arra van szüksége, hogy nőket kérdezzen meg. Mi, férfi teoretikusok hagyományosan nem ezt az utat járjuk. Ha nem tudod, miért nem, veregesd meg a legközelebbi nő vállát, és mondd azt: „Elnézést, ön miként szereti legjobban a csiklója ingerlését? Tudományos felmérést végzek, úgyhogy szíveskedjék szemléltetni is.” Előzetes becslésem szerint az illető nem fog hozzájárulni a tudomány fejlődéséhez – addig legalábbis nem, amíg érvényben van a nők biológiai adottsága, a szemérem iránti igény. A Nők Nagy Rejtélyének felderítésében egyetlen szaktekintélyhez fordulhatsz: a hímnemű amatőr biológushoz.
Felkészültél? Akkor tessék.
A nők csiklója mindenestül rólunk, férfiakról szól. Nem azért mondom ezt, merthogy a csikló remekül beleillik az összes többi, szexualitással kapcsolatos teóriába, amit a férfiak valaha kiagyaltak. Nem, most biológusként beszélek.
A rejtett csikló funkciója: segítségével megítélhető, hogy a hím mennyire jó szerető.
Gondolj bele a női gének szemszögéből. Ha a csikló kívül csüngene, mint a pénisz, könnyű lenne megtalálni, ingerelni, és tulajdonosát, akárcsak a pénisz, sűrű közösülésre hajtaná. A nők azonban testileg-lelkileg válogatósabbra vannak teremtve. A női gyönyör olyasmi, amit ki kell érdemelni. A klitoriszt megtalálni nem könnyű, az anyatermészet így gondoskodott arról, hogy a nők a legcsábítóbb férfiakat válasszák.
Ez mindenekelőtt a „szexi fiúgyermekek stratégiáját” segíti. A legjobb szeretőkkel való párosodás által a nő olyan fiakat hoz a világra, akik a legjobban értenek a nők megörvendeztetéséhez, akik fölcseperedvén több nőt csábítanak el, és több „jószerető-gént” adnak tovább. Amikor a nők párt választanak, a jövő aszszonyaira is tekintettel kell lenniük.
Segít ezen felül a „párkapcsolat megszilárdítása” nevű stratégiában is. A szex a gyerekek előállítására való, a szexualitás célja azonban a gyerekek fölnevelése.
Az ovuláció, a csikló és a női érzelmek rejtelmes világa mind arra szolgál, hogy a Homo sapiens hímet élethosszig tartó bébiszittelésre és gondoskodásra sarkallja. Valóban segíti a kötődést és az intuíciót, ha a nőket nehéz elcsábítani.
Ezért van az, hogy a nőknek fontos az előjáték, a közösülésre viszont nehezen kaphatók, és ezért panaszkodnak a férfiak arról, hogy a nők csak játszanak velük. A női érzelmek szerkezetileg olyanok, hogy próbára teszik a férfi képességeit: vajon mennyire képes kedvében járni a nőnek, mennyire hajlandó munkát, gyengédséget befektetni, vadul védelmezni az utódokat? Látni akarják a férfit működésben, egy kis gyengédséget akarnak megtapasztalni, és ha némi gyilkos szenvedély is megvillan a megfelelő pillanatban, az sem árt. Magas az igényszint, és a nő semmire sem jutna, ha nyakra-főre az orgazmust hajszolná.
A teste ki akarja próbálni, hogy a férfiban megvannak-e a megfelelő, a női örömszerzésre való gének és a jó atyai gének. Végtére is: nem ez a férfiak szerepe?
A Pénisz Elvének lényege könnyen felfogható: a pénisz nagy mennyiségű spermát képes elhelyezni, továbbá tetszik a nőknek. Ilyenformán a természetes kiválogatódás nyomása arra hajtotta, hogy egyre nagyobb és feltűnőbb legyen.
A Csikló Elve megköveteli, hogy kissé mélyebbre hatoljunk: a klitorisz olyan orgazmust segít elő, amely a bőséges spermát a ritka, becses pete felé tereli. A ritka petének mindig az áll érdekében, hogy spermiumok serege versengjen érte. A természetes kiválogatódás nyomása tehát azt követelte meg a csiklótól, hogy legyen apró, maradjon rejtve, és jelentsen kihívást a hímek számára.
Nézz meg egy péniszt az erekció állapotában. Ha termékeny nő vagy, feltehetőleg akad egy a közeledben. Nem valami kifinomult jelenség, ugye? A hím célja csak annyiban bonyolult, amennyiben a nő megbonyolítja. Ha a gyerekkor hosszú, a természetnek az az érdeke, hogy a petetermelők egy kicsit mindig megfoghatatlanok legyenek. Ha megőrzik titokzatosságukat, a nőstények nagyobb erőfeszítésre késztetik a hímeket, fokozzák a kiválogatódás nyomását abba az irányba, hogy a hímek érzékenyebbé és jobb apákká váljanak.
A kiszámítható nő nem szexi. A titokzatos nő, az szexi. Ezért kergetik a nők őrületbe a férfiakat, jó és rossz értelemben egyaránt. A petetermelőnek nem érdeke, hogy „kiismerjék”. A csikló és a nő pszichológiája egyaránt arra való, hogy éppen az elérhetőség határán legyen, éppen csak egy kicsit ingerlően, hogy a férfit a szexualitás által odakösse, hogy szerelmessé tegye, hogy ott tartsa az utódok felnevelése érdekében. A mi fajunk esetében a nők párválasztása idézte elő azt, hogy a férfiak mélyen rezonáljanak a nők érzéseire.
Berzenkednek, hölgyeim? Szívesebben szexelnének egy páviánhímmel? A páviánhímek nem töltik az időt olyasmivel, hogy „kiismerjék a nőket”. Szívesebben verekednek, mint atyáskodnak. Csak azért, mert a Homo sapiens hímjének empátiás képességei nem érik el a női mércét, még messze túltesznek nőiességben a hím páviánokon. Sok hím Homo sapiens meghízik, amikor a párja másállapotba kerül, szervezetük ösztrogénszintje megemelkedik, néhányan reggeli rosszulléteket, szülési fantomfájdalmakat is átélnek. Ez a nőies viselkedés is a kegyedék párválasztásai nyomán alakult ki, hölgyeim.
Ha a Homo sapiens nőstényén múlik, csengetés nélkül senki sem léphet a palotájába. A Homo sapiens nősténye az örömnek olyan magasságaiba képes eljutni, hogy már ebből is kiderül, milyen fontos volt a nők párválasztása a pleisztocén kori szavannán. Sok más bizonyíték is emellett szól: a pénisz kényelmetlen nagysága, a hímek és a nőstények testméretének aránylag csekély különbsége, a hímek kisméretű szemfogai, az agy hasonlósága, a mély kapcsolat, amely a férfiak és a párjuk meg az utódaik között kialakul – mindez a női párválasztás evolúciós erejéről beszél. A hominidák körében sokkal több udvarlás történt, mint amennyi nőrablás. A szerelem gyakoribb volt, mint az erőszak. A családapák többen voltak, mint a kalandorok. Az emberi evolúció szempontjából létfontosságú volt, hogy a férfiak a gyönyör tetőfokára juttassák az asszonyokat, az emberi férfiak evolúciója szempontjából pedig létfontosságú volt, hogy a nők kevésbé erőszakos, anyáskodóbb hímeket válasszanak.
Forró szex. Béke. Szerelem. Ezt mind a rejtett csiklónak, a rejtett ovulációnak és a nők bonyolult érzelmi világának köszönhetjük.
Most így áll a helyzet, és nekünk, hímeknek ezzel kell szembenéznünk.
De van itt egy mélyebb rejtély is: miért van angolul a csiklónak rendhagyó többes száma? Egyedül clitoris, többedmagával: clitorides. Milyen körülmények között mondana valaki ilyesmit: „Hölgyeim, a klitorideszt itt szíveskedjenek elhelyezni?” Ha ezt a faramuci többes számot nők találták ki, miért nem használják sohasem olyankor, ha a közelben vagyok? Ha férfi találta ki, akkor mi a trükkje, és lehet-e tőle órákat venni? Szívesen kerülnék olyan élethelyzetbe, amelyben egyszerre több klitorisz emlegetése indokolt.
A nemekkel kapcsolatban sok más nyelvészeti rejtély is felmerül. Az egyiket amatőrbiológus-társam, George Carlin jóvoltából ismerem; részt vettem az egyetemen tartott előadásán. Több évtizedes antropológiai és lexikográfusi kutatómunka eredményeként Carlin a férfiak maszturbációjára használt szlengkifejezéseket ismertette. Csak mondta és mondta és mondta. A hallgatóság a tudomány iránti érdeklődéssel hallgatta. Húsz perc alatt ért a végére.
Aztán felsorolta a női maszturbációra használt szlengkifejezéseket. Kettő volt összesen. Az egyik így hangzik: „levesfőzés” (making soup). Carlin bizonygatta, hogy kutatása teljes körű, és felhívást tett közzé: ha valaki ismer egy harmadik szlengkifejezést is a női maszturbációra, azonnal értesítse.
Miért van szükségük a férfiaknak több ezer kifejezésre a csirkefojtogatásra, ha a nőknek elég kettő is a lélek csirkelevesének körülírásához?
Ez mélyrehatóbb elemzést kíván. Nietzsche cinikus akart lenni, amikor azt mondta: „A nő számára a férfi: eszköz. A cél a gyermek.” Persze maga se volt különb. Őrültként végezte, a szifilisz miatt, amit alighanem egy nyilvánosházban szerzett, amikor férfimódra személytelen szexet keresett, olyat, amelynek nem a gyermek a célja.
Különben is: ilyen emelkedett gondolkodású filozófus, mint Nietzsche, mit keresett egy kuplerájban? Hogyhogy nem a nők fizettek a szexért őneki?

fel