Prűdek és paráznák

26.
A szabad szerelemnek háború a vége

Szabados, nem monogám életet élő kaliforniai fickó voltam. Az idősebb George Bush valahogy úgy emlegetett bennünket: a jacuzzi népe. Tisztában voltam az eszményeimmel. A szerelem legyen szabad. A szerelem ne törekedjék kizárólagosságra. A „birtoklási vágy” szitokszónak minősült. Mielőtt pornóutópiánknak csimpánzokhoz méltó visítozás és hajtépés közepette vége szakadt volna, egy gorilla alfa hím gondtalan életét éltem. Még vegetáriánus is lett belőlem.
Volt egy elsődleges kapcsolatom. A barátnőm nem bánta, hogy lefekszem a háremem tagjaival. Sőt, legbensőbb bizalmasom lévén az összes intim részletet hallani akarta. Hanem amint a kettőnkre vonatkozó intim részleteket is elkezdtem más nőkkel megbeszélni, óriási cirkuszt rendezett a konyhámban, az üvegholmi nagy részét elhajigálta, és olyan hangmagasságot ért el, amelyre, azt hittem, csak a feldühödött nőstény csimpánz képes.
Csalódott voltam. Mi baja lett egyszeriben? Hát nem tudja, hogy a birtoklás mennyire primitív? Csak nem gondolja azt, hogy a meghittség korlátozható, hogy kisajátíthatja a bizalmamat?
Végül is nem viseltem el nagyon rendesen, hogy bensőséges kapcsolatokat ápol sok hímnemű barátunkkal? Szerettem őt, hát természetesen nyitottan viszonyultam ahhoz, hogy még több szeretetre tegyen szert. Még azt sem bántam, ha megosztja az intim titkokat. Bátran henceghetett a nagyszerűségemmel, amennyit csak akart! Idealisták vagyunk, kötelességünk tágítani a béke és a harmónia körét, így férfitársaim sem zárhatók ki belőle.
Csak amikor ténylegesen lefeküdt az egyikkel, akkor tört rám az ellenállhatatlan késztetés, hogy hippicimborám fejét bezúzzam valamilyen nagyobbfajta sportszerrel. Időt nem vesztegetve rárontottam riválisomra a saját területén, az előkertjében, szemfogaimat villogtattam, és döngve püfölni kezdtem a mellkasomat. Üvöltöttünk, lökdösődtünk, lábunkkal a földet kapáltuk, és lófarkon ragadtuk egymást. Két érzékeny, New Age-es pasi összecsapása volt ez.
A teljes jacuzzis törzs spontán módon átváltotta eszményeit: a béke és a szeretet helyét háború és gyűlölség váltotta fel. Ronda kis titkok kerültek nyilvánosságra, teljes hangerővel. Hippicsibék rángatták egymás nyakláncát, azzal fojtogatták egymást. Az egyik pasit, aki egy másik nővel nemzett szerelemgyereket, jól fejbe suhintották az anyai ösztön boldogabbik végével. A kommunánk úgy járt, mint a kommunizmus. Kiborult a csernobili.
A szex, a bensőséges párkapcsolat nem valamiféle ajándék a világmindenségtől, amit azért kapunk, hogy örüljünk neki. A szex és a bensőséges párkapcsolat költséges felelősségvállalás, amelyet a pleisztocén szavannán zajló élethalálharc hozott létre, a mirigyeink pedig megannyi taposóaknaként viselkednek:
akkor robbannak fel, ha valaki veszélyezteti a szaporodási érdekeinket. A hoszszú gyerekkorú majmok már úgy születnek, hogy bennük van a párjuk iránti, tulajdonosi érdeklődés. Ha közönyös vagy valaki iránt, azt hagyod, hadd menjen. Ha szeretsz valakit, azt megpróbálod birtokolni.
A szóhasználatunk is elárulja valódi érzéseinket: a férjem, a feleségem, a gyerekem. A genetikai érdekeim azonosak velem. A szerelem nem szabad, nem ingyenes. A szerelem drága.
A féltékeny hímek több utódot nemzenek, mint a toleráns hímek. A fajunkban azok a hímek, akik utálták, ha felszarvazták őket, akik öltek, ha valaki a párjukkal hált, több gént örökítettek tovább, mint azok, akik nem bánták, ha a párjuk más férfiaktól is elfogad spermaadományt. A hím majmok esetében a féltékenység gyanakvásban vagy erőszakban nyilvánul meg.
Ha ez nem lenne általánosan, mindig igaz a fajunkra, akkor a férfiak és a nők testmérete nem csak csekély mértékben különbözne egymástól, a férfiakban nem lenne ösztönös az ambíció, és a nőstények nem vonzódnának az ambícióhoz. És nem a férfibüszkeség legprimitívebb megsértése lenne az emberölési esetek leggyakoribb indítóoka. A férfibecsület nyilvános megsértése a státus csökkenését eredményezi, márpedig a pleisztocén férfi számára a státus hozta meg a szexet. A férfiak olykor a halálos kimenetelű erőszakot többre becsülik, mint a sértés elfogadását. Marvin Wolfgang elítélt bűnözőkkel készített interjúkat Philadelphiában, ezek alapján 12 féle kiváltó okot különböztetett meg, és számításai szerint az esetek majdnem 40 százalékát „valamilyen banális öszszezördülés okozta: sértés, szidalom, lökdösődés stb.”.
Engedd kicsit jobban szabadjára azt az ősembert. Ha a feje utánafordul egy ismeretlen, formás tompornak, ha azt képzeli, hogy csorba esett a férfiasságán, és ezen felbőszül, olyankor a főemlősi agya szólal meg, mert emlékszik még arra az időre, amikor háremet tartott, amikor minden ismeretlen, formás tompor és a hímek hierarchiája is élet-halál kérdése volt. A büszkeség és a promiszkuitás csak a modern társadalomban tűnik ostobaságnak. A büszkeség és a promiszkuitás a hímek számára nagyon is hatékony stratégia volt, már jóval azelőtt, hogy őseink kimásztak volna a tengerből, elveszítették volna uszonyaikat, és megtanulták volna, hova érdemes beülni egy kávéra. Vadonatúj neocortexünk, amelyet nemrég alkotott számunkra a társadalom és a beszéd, csupán vékony bevonat az ősi, állati agyunkon. A neocortex célja: kordában tartani ösztöneinket, a társadalomban való hosszú távú tervezés érdekében. Csakhogy az ésszerűségnek is az a célja, hogy az ösztönöket szolgálja. Ösztönök nélkül a rációnak nem lenne célja.
A Microsoft egyik legfelső vezetőjéről, Steve Ballmerről készült egy videófelvétel, amelyik bejárta a világhálót. Ezen beszédet tart az alárendeltjeinek. Aki föltette a netre, ezt a címet adta neki: Monkey Boy, majomfiú. Féltékenységi ösztönünk arra sarkall, hogy azokat, akiknek magasabb a társadalmi állásuk, mint a miénk, tehát a gazdag és híres embereket, megalázzuk, megszégyenítsük; foglalkozzunk hát egy kicsit ezzel a Ballmerrel. Ha elolvassuk a beszéd leírt szövegét, abban arról van szó, hogy egy vállalkozó arra buzdítja alárendeltjeit: őrizzék a Microsoft eszményeit, a szorgalmat és az innovációt. Ha viszont hang nélkül nézzük végig a filmet, egy majomfaj alfa hímjének magamutogatását figyelhetjük meg. Ballmer végigszökdécsel a színpadon, hadonászik, és kifejezetten majomszerű pofákat vág. Agyában a nyelvért és az elemzőképességért felelős neocortex lelkesítő beszédet tart. A főemlősi limbikus rendszer által irányított testbeszéd ezalatt azt mondja: „Én vagyok az alfa hím! Meghágok minden nőt, akit csak akarok. Hú! Hú! Hú! Á! Á! Á!” Vannak pillanatok, amikor olyan benyomást kelt, mintha láthatatlan ürülékkel dobálózna.
Biztos, hogy én nem így viselkedtem. Én tudományos emberhez méltó érveléssel bebizonyítottam: nekem megvan a jogcímem ahhoz, hogy több partnerem legyen, míg viszont a barátnőmnek meg kell őriznie tisztaságát, kivéve az én esetemben. Nem mintha féltékeny lettem volna a cimboránkra, aki Holdfénynek nevezte magát, csak az zavart, hogy nem szólt nekem a köztük létrejött szexuális kapcsolatról, még mielőtt létrejött volna, ami ugyanolyan, mintha hazudozott volna, a szó heideggeri értelmében. Bonyolult filozófiai alaphelyzet, amelynek megértéséhez nagyméretű férfiagyra van szükség. Azt javasoltam a lánynak, hogy olvasson Foucault-t. Erre ő felhívta a figyelmemet arra, hogy körben járkálok, és úgy hadonászom a villával, mint törzsi harcos a lándzsájával, de ez nem jelenthetett cáfolatot a mély, ősi ösztönre, amely filozófiámat diktálta. Holdfény elárulta az ideológiát, ez itt a baj. Ezek után az a legésszerűbb reakció, ha rózsaszín fényű sólámpámmal szétzúzom Holdfény koponyáját, és a nőmet batikolt csadorba burkolom tetőtől talpig. Ez az ő védelmét szolgálja! Még ennyit sem képes felfogni?
A selyemmajmoknál a kicsapongó hímek több élő utódot nemzenek, mint a monogámok, mert több spermát szórnak szerte. Azok a nőstények azonban, amelyek ezekkel a pernahajderekkel párosodnak, kevesebb utódot nevelnek fel, mint a monogám hímekkel párosodók, mert a promiszkuus hímek kevésbé vesznek részt a gyerekgondozásban. Ez feszültséget jelent a hím és a nőstény érdekei között. Még ha a hosszú gyerekkor hasonlóvá alakítja is a hímek és a nőstények viselkedését, a spermatermelők génjeinek szempontjából mindig jobb a poligünia (többnejűség), a petehordozók számára mindigjobb a monogámia. (Kivéve ha a nőstény némi rosszfiúgént akar becsempészni.)
Sok társadalomban a férfiak legálisan tarthatnak több feleséget; az ilyen házasságokból származó gyerekek életben maradásának valószínűsége csekélyebb, mint a monogám házasságból származóké, és a második-harmadik feleségek kevesebb életben maradó gyereket hoznak a világra, mint az elsők. A többnejű férfiaknak azonban együttvéve több gyerekük lesz. A sok feleség szaporodásilag előnyös a férfi számára. Sok feleség közül lenni egynek a nő számára hátrányos helyzet. Mondani sem kell: a társfeleségek nem mindig jönnek ki jól egymással, és a poligüniát megengedő társadalmakban a legtöbb válást a feleségek összeférhetetlensége okozza. (A poligüniában élő férfiak ugyanis, saját bevallásuk alapján, hiba nélkül való szentek.)
Különleges esetekben a nők örömmel osztoznak a gazdag férjen, és jó barátnőkké válnak. Ezeket vajon miért nem ugrasztja egymásnak a féltékenység? A férj megosztása szaporodás szempontjából csak akkor előnyös a nőnek, ha a férfi vagyonának és a belőle élőknek az aránya alacsony, magyarán: ha a férfinak elég pénze van húsz nő és család eltartására is, de csak tízet tart. Így a férj vagyona nem oszlik túlságosan sokfelé. Ezek a jól ellátott nők (legyenek bár mormonok, pakisztániak vagy aleutok) gyakran szoros kapcsolatokat alakítanak ki egymással, és dróton rángatják az alfa hímet. Egységfrontba tömörülnek, és semmi jelét nem adják a féltékenységnek. Laura Betzig antropológus fogalmazta meg a legjobban, amikor ezt a kérdést tette fel a nőknek: „Mi lenne ön szívesebben: John F. Kennedy harmadik felesége, vagy Bozo, a zenebohóc első felesége?”
Mi, kispénzű pasik is szerezhetünk pluszfeleségeket magunknak. Öregem, eleged van a tulajdonosi szemléletben megrögzött nyugati nőkből, akik szemellenzősen viszonyulnak ahhoz, ha lefekszel a húgukkal? Vannak még nyitott gondolkodású társadalmak, ahol a nincstelenek is kiélhetik minden fantáziájukat. Azokon a vidékeken számos fogamzóképes, pucér nő osztozik önként egyetlen férfi nemzőszervén, és még főznek is az illetőre. Ha ott akarsz élni, ahol a nők egymásnak ajánlgatják a péniszedet, menj olyan helyre, ahol sokféle halálos betegséget lehet összeszedni. Egy pornósztár életét élheted, csak annyit kell tenned, hogy meztelenül járkálsz a cecelegyek sűrűjében, és olyan folyó vizét iszod, amelybe beteg gyerekek ürítenek. Ha torzulások, fekélyek és hirtelen halál nélkül megéred a felnőttkort, sok extra szexre számíthatsz.
A járványokkal, betegségekkel sújtott társadalmakban a nők néha a poligüniát választják, mert inkább osztoznak a legegészségesebb férfin, mint hogy kizárólagos joguk legyen a leghűségesebbre. Semmi sem imponál úgy a nőknek, mint a masszív immunrendszer. Mondd utánam: Patriarchális poliszokban, ahol patogén paraziták potyognak a plafonról, a példamutató parentális províziós politika poligüniát posztulál. Punktum.

fel