Prűdek és paráznák

27.
Csajszik és pasik: mi okozza a féltékenységet?

Azt hittem, hogy a szabados életstílus egy Don Juan szerelmi életét biztosítja.
Ehelyett A rózsaszín párduc Clouseau főfelügyelőjének szerelmi életében találtam magam. A barátnőm úgy viselkedett, mint Clouseau segédje, Cato, aki váratlan érzelmi kung-fu támadásokat intézett ellenem. Képzeld el, hogy Jim Carrey pornófilmben szerepel. Ez volt az életem. Ha film készülne a laza éveimről, azt a Dumb és Dumber cselekményére lehetne alapozni, és mindkét címszerepet én játszhatnám. Ugyanolyan méltatlan helyzeteket, ugyanolyan fizikai fájdalmakat kellett elszenvednem, ugyanannyi ketchup loccsant az arcomba.
A házasságtörő férfiak több, mint a fele azt állítja, hogy boldog a házassága.
A férfiak nem azért lépnek félre, mert házassági problémáik vannak. Az extra szex jó! A férjek félrelépésének valószínűsége negyven- és hatvanéves koruk között a legvalószínűbb, amikor a legvagyonosabbak. Ezért van az, hogy azok a legerényesebb férfiak, akik számára nem nyílik lehetőség.
A házasságtörő nők többsége azt állítja, hogy a házassága boldogtalan, és háromnegyed részük azt mondja: hosszú távú elkötelezettséget remél a viszonytól; nekem ez úgy tűnik, mintha megfelelőbb társra akarnának szert tenni.
Egy nőnemű barátom egyszer azt mondta, hogy egy bizonyos közös ismerősünk nyilván azért fekszik le fűvel-fával, mert bizonytalan abban, hogy mennyire vonzó. Nem nevettem ki, de nem sok híja volt. Nagyon jól tudtam, miért csajozik annyit az illető: azért, mert az jó! A nők azok, akik akkor hűtlenkednek, ha rosszul érzik magukat a bőrükben. A férfiak inkább olyankor lépnek félre, ha nagyon biztosak önmagukban.
A tudományos folyóiratokban megjelent összes tanulmány és vizsgálat eredménye egyszerűen összefoglalható: A férfiak azért csalnak, mert magabiztosak és kanosak, a nők inkább azért, mert úgy érzik, hogy szeretethiányuk van. A férfiak elismerésre vágynak. A nők dédelgetésre. A nők a szeretetért szeretkeznek. A férfiak azért, mert szeretik csinálni.
De mit éreznek a férfiak, és mit a nők akkor, ha megcsalják őket? David Buss pszichológus elektródákat erősített férfiak és nők bőrére, megkérte őket, hogy képzeljenek el különféle helyzeteket, amelyben a párjuk megcsalja őket, és mérte a verítékezésük, homlokráncolásuk és szívritmusuk egyenetlenségeit.
Képzeld el, hogy a házastársad lefekszik az újságkihordóval. Képzeld el, hogy a házastársad két éve rendszeresen találkozgat hétvégeken az egyik munkatársával, de szexre sohasem került sor közöttük. Képzeld el, hogy a házastársad egy alkalommal összefeküdt valakivel, de soha többé nem is fogja látni az illetőt. Képzeld el, hogy a házastársad drága ékszert vesz egy közeli barátjának, akit te nem ismersz – és te tudod, hogy utál vásárolni.
Buss világosan, közérthetően kínaiul közli a férfiak és a nők reakciói közötti különbséget. „A bőr vezetőképességének emelkedése 1,4 mikroSiemens. A homlokra helyezett elektróda a musculus corrugator 7,75 mikrovoltnak megfelelő értékű összehúzódását mutatta.”
Ezek a tudósok… folyton csak a szenzációt hajhásszák. Buss azt akarja mondani, hogy a férfiak és a nők egyaránt verítékezni kezdtek és a homlokukat ráncolták, a különböző forgatókönyvek esetében különböző mértékben. Ha a test reakcióit összehasonlítjuk az interjúkkal, világos képet kapunk.
A nők féltékenyebbek az érzelmi kötődés miatt, mint a szexuális hűtlenség miatt. A férfiak féltékenységének tárgya inkább a szexuális hűtlenség, mint az érzelmi kötődés. A nők attól tartanak, hogy párjuk titkos szexuális kapcsolata esetleg érzelmi kötődéshez vezethet. A férfiak viszont attól, hogy ha a párjuk érzelmileg kötődik egy férfihoz, az esetleg titkos szexuális kapcsolathoz vezethet. Párjuk hűtlenkedése esetén a nők inkább megalázottságot és elhagyatottságot éreznek, a férfiak inkább megalázottságot és dühöt. A legszélsőségesebb fiziológiai reakciót – amikor minden kis rezgő rajztű rémítő magasságban táncolt a grafikonon – akkor mérték a kísérlet során, amikor a férfiak azt képzelték el, hogy a párjuk forró szexbe bonyolódik egy másik férfival.
Miért? Az apa sohasem lehet biztos abban, hogy a gyerek tőle van. Az anya sohasem lehet biztos abban, hogy a párja minden anyagi erejét a közös gyerekükre fordítja.
Amikor a csecsemő kibújik a testedből, bizonyos lehetsz benne, hogy a te génjeidet hordozza. Ha viszont valaki másnak a testéből bújik elő, nem lehetsz biztos abban, hogy a te génjeid vannak benne. Az anyaméhetlenekben és az anyaméhesekben más-más érzelmek alakultak ki a szaporodási érdekvédelemmel kapcsolatban. A nő féltékenysége a javakat őrzi. A férfi féltékenysége a méhet.
Ez a tendencia persze nem univerzálisan, csak statisztikailag igaz. Minden kultúrában találni olyan asszonyokat, akik féltékenyebbek az egy éjszakás kalandokra, mint a titkárnő társaságában lebonyolított titkos kirándulásokra, és találni olyan férfit is, aki nem érzi különösebben fenyegetve magát, ha az aszszony szexel az újságkihordóval, ha közben őt szereti. A szexuális kiválogatódás az eltelt sok évezred alatt úgy intézte, hogy a férfiak és a nők viselkedésbeli különbségei olyanok legyenek, mint a testmagasságbeli különbségek. Vannak magas nők és vannak alacsony férfiak is. A kultúrákon átívelő tendencia azonban az, hogy a magasabb férfiak és az alacsonyabb nők statisztikai többsége túlnyomó.
Sok hím csimpánz bolondul a legkorosabb, ráncos nőstény csimpánzokért.
Az idő kegyetlenül bánik a Homo sapiens nőstényével, mert az agyunk túlságosan nagy ahhoz, hogy könnyen szülessünk meg. Ez azt jelenti, hogy az életkor előrehaladtával növekszik a terhesség veszélyessége; ennek következtében a látásunk úgy alakult, hogy a szépséget a termékenységben találjuk meg, márpedig a termékenységet a fiatalság jelzi. Mivel a spermatermelés sokkal kevésbé veszélyes, mint egy embergyereket kihordani, a férfiak sokkal tovább maradnak termékenyek, a látásunk nem is alakult olyanná, hogy a középkorú férfiakat kevésbé találjuk vonzónak. Sőt azt mondjuk rájuk: disztingvált, ami azt jelenti: a férfi idősebb korára valószínűbben nyeri el a csoport többi tagjától való előnyös megkülönböztetést. A férfiak egyébként csak a hímnemű vesztesektől különböztetik meg magukat – például az irodalomkritikusoktól. A legtöbb férfi számára egy élet munkája kell a sikerhez, recsegő-ropogó testük akkor egyszeriben szerfölött kelendővé válik, ők meg nekiállnak félredugni, ahogy csak bírnak, még mielőtt a prosztatamegnagyobbodás elkezdődik.
Sajnos minél kisebb a kereslet az ember iránt, annál kanosabb. A tizenhat éves fiúkat gyötri legjobban a vágy, ám a legtöbb nő sem férjet, sem az utódok apját nem közülük választja. A negyvenéves nőket is gyötri a vágy, ám a férfiak nagyobb érdeklődést tanúsítanak a húszévesek iránt, akik közül sokan még azt sem tudják, miként érhetik el az orgazmust. A természet szerint akkor erősebb bennünk a kívánság, amikor kevésbé vagyunk kívánatosak.
Azok a pleisztocén kori férfiak, akik a negyvenéves nőkkel szemben előnyben részesítették a húszéveseket, több gyereket nemzettek. A fiatal nők előtt több termékeny esztendő állt, nagyobb esélyük volt arra, hogy egészséges csecsemőket hozzanak a világra. Azok a pleisztocén kori nők, akik a húszéves férfiaknál többre becsülték a negyvenöt éveseket, több gyereket neveltek föl. A pleisztocénban az a férfi, aki megérte a negyvenöt évet, nagy valószínűséggel hatalmat birtokolt a törzsben, és tisztelet övezte, szemben a húszéves suhanccal, aki esetleg soha nem viszi semmire. Sok evolúciós biológus szerint a házasfelek közötti átlagos korkülönbség – ami nagyon durván négy és fél évre tehető – a férfi és a női érdekek közötti kompromisszum. Csakhogy sokan messze kívül esnek ezen az átlagon. Ezek legtöbbje gyönyörű nő és dúsgazdag férfi.
Karl Grammer etológus egy német párkereső szolgálatnál 1000 férfi és 1500 női ügyfél adatait vizsgálta meg, és azt találta, hogy a férfi vagyonának emelkedésével párhuzamosan csökken az általa keresett nő életkora. Minél több a Deutsch Mark, annál jungabb a Frau.
A melegek és leszbikusok szerelmi élete is arról árulkodik, hogy mit akarnak valójában a nők és mit a férfiak. Leszbikus ismerőseim vicce: „Első randi: kávé.
Második randi: bútorszállítás.” Az elköteleződés hamarabb kialakul, mint ahogy a férfiak lefutnának az alapvonalig. A meleg férfiaknak is van egy viccük: „Első randi: szex. Második randi: bemutatkozás.” Van ehhez még egy poén. „Második randi? Mi is az?” Ismerős melegek mesélik, hogy ha a frissen felcsípett idegen a kocsiban a nevük iránt érdeklődik, ez a rutinszerű válaszuk:
„Dumálni akarsz, vagy szexelni?” Ettől általában becsukódnak a szájak, és meglazul a ruházat. Még haza sem érnek, már elkezdődik a szex. Nem hinném, hogy ez a stílus nők esetében beválna.
Természetesen sok meleg férfi él elkötelezett párkapcsolatban, és vannak kicsapongó leszbikusok is. A San Francisco homoszexuális férfitársadalmát felölelő, még az AIDS elterjedése előtt készült Kinsey-jelentés szerint azonban a meleg férfiak 75 százaléka száznál több partnert strigulázott, 25 százalékuk pedig ezernél is többet. A legtöbb leszbikus viszont tíznél is kevesebb partnert ismert életében.
A heteroszexuális párkapcsolat és házasság a férfi- és női vágyak közötti kompromisszumot jeleníti meg. A nő akkor adja meg magát, amikor lefekszik.
A férfi akkor, amikor megnősül. A megadás: kockázatvállalás, ezért csak annak adja meg magát az ember, akiben megbízik. Ezért van az, hogy a leszbikusoknak jut az elkötelezettség, a meleg férfiaknak meg a szex.
Megfigyelések szerint az Egyesült Államokban a férfi gazdagságát a felesége szépségén lehet a legjobban lemérni; a nő vonzerejét pedig azon, hogy mennyire vagyonos a férje.
Minél gazdagabb a férfi, annál tökösebbnek érzi magát, annál könnyebben indul rá a fiatalokra, szépekre. Minél szebb a nő, annál jogosabban formálhat igényt a vagyonra, a státusra. Mi, többiek pedig a szórakoztató műfajokban figyelhetjük, ahogy a gazdag és szép emberek megszerzik, amire vágynak. A Dallas című tévésorozat nagyon népszerű lett az olyan társadalmakban, mint például Pakisztán, ahol a házastársakat a család rendeli össze, és a nők fátylat viselnek, hogy a férfiakat megkíméljék bájaiktól. Amikor legutóbb megnéztem az adatokat, a Baywatch sorozat egymilliárd nézőt mondhatott a magáénak, ami azt jelenti, hogy öt év alatt annyi embert térített meg, mint az iszlám ezer év alatt. A burzsoázia diszkrét bája című művészfilmnek a legutóbbi vetítésen kilenc nézője volt, egytől egyig Berkeley lakosai. Ha a film címéből a legtöbb ember a szavak felét sem érti, abból már tudni lehet, hogy a filmet nem tömegfogyasztásra szánták. Hasonlítsd össze a Baywatch és a Biblia tömeghatását (mindkettőben nagy szerephez jut a szex és a társadalmi státus), és be fogod látni, hogy bizonyos emberi preferenciák univerzális érvényűek.
A férfiakat a termékenység és az egészség vonzza. A nőket a státus és a vagyon. Mindkét felet vonzza az intelligencia, a kedvesség, a jómód. És mindkét felet vonzza a jó humorérzék. Lesz is rá szükségük.
Ahogy a nők idősödnek, fokozatosan egyre lejjebb adják a társ iránti igényüket. A férfiak gazdagodnak, és folyamatosan egyre magasabb igényekkel lépnek fel. Akkor házasodunk, amikor a lehetőségeink szűkülnek. Ha termékeny testű, bőséges tulajdonú társat nem tudunk szerezni, beérjük a rokonszenves személyiségjegyekkel. A legtöbb ember a harmadik-negyedik helyezettel lép házasságra.

„A szexet a világ miden kultúrájában a nők által a férfinak nyújtott szolgáltatásnak tekintik. A férfiak féltékenysége minden kultúrában erőszakosabb, mint a nőké. A férfiak a világon mindenütt könnyebben hozhatók gerjedelembe, mint a nők, és a vizuális ingerek minden kultúrában erősebben hatnak a férfiakra, mint a nőkre. Az átlagos férj mindenütt idősebb a feleségénél, és az átlagos férfi mindenütt agresszívabb az átlagos nőnél. A férfiak a világ minden kultúrájában a termékenységet tekintik a női vonzerő központi vonásának, a nők pedig a magas társadalmi helyzetet tekintik a férfi vonzerő legfontosabb mozzanatának.” (James Lett: Science, Reason and Anthropology: The Principles of Rational Inquiry [Tudomány, ész és antropológia – A racionális kutatás alapelvei]; 1997.)

A randizás játszmája révén beérett genetikai termés alapján ítélve az anyatermészet a következő sorrendben favorizál bennünket: a legelőnyösebb helyzetben a magas státusú férfiak vannak. A második helyen a szép, fiatal nők. A harmadik helyen a kevésbé vonzó, idősebb nők. A legkevésbé előnyös helyen az alacsony státusú férfiak – mondjuk, például, a szerkesztők. (Bizony, rólad beszélek, te piros filctollas szamuráj.)
A hím elefántfókák 80 százaléka sohasem párosodik, de egy sikeres hímnek akár kilencven leszármazottja is születhet. A nőstény elefántfókák 60 százaléka még ivarérett kora előtt elpusztul, ám mindazok, amelyek megérik a felnőttkort, óhatatlanul utódokat hoznak a világra. A legsikeresebb nőstényeknek tíz borjuk is születik.
Az anyatermészet gyakorlatilag az összes fajnál úgy állította be a dolgokat, hogy a legtöbb nőstény továbbadja a génjeit, a legtöbb hím viszont belepusztul a próbálkozásba, és néhány, nagyon csekély számú elit hím monopolizálja a nőstényeket. Akármilyen magas a tét a párkapcsolatért versengő nőstények között, a hímek számára még sokkal magasabb, ezért is van, hogy a hímek képesek meghalni is a szexért.
Több férfi hal meg párkapcsolat nélkül, mint ahány nő. Válás után több férfi házasodik újra és hoz létre újabb gyerekeket, mint ahány nő. Több férfi hal meg erőszak által, mint ahány nő.
A fiatalság elmúlik, a státus megmarad – legalábbis addig, amíg a fiatalabb majmok el nem hódítják. Az ifjú tesztoszteronbajnokok mindig ott ólálkodnak, lesve az alkalmat, hogy a kivénhedt vezetőt letaszítsák a piedesztálról. Az alfa hímeknek vannak szövetségeseik és ellenségeik, de barátjuk kevés. A hosszú gyerekkor hosszú párkapcsolatot követel, ami lejjebb srófolja a hímek harciasságát, de szinte minden faj spermatermelői össze szoktak kapni a petetulajdonosok miatt.
Az idő nem bánik tisztességesen a nőkkel. A státus a férfiakkal nem bánik rendesen. Csakhogy minden nőnek szükségszerűen van fiatalkora, és a legtöbben továbbörökítik génjeiket. Hatalomra kevés férfi jut, sok közülük fölös mennyiségben is továbbörökítheti a génjeit, sok hatalom nélküli férfi viszont nem adja tovább a magáéit.
Ennek a dinamikus folyamatnak a drámája nem csak kint a világban tombol.
Ugyanez tombol benned is.

fel