Prűdek és paráznák

29.
Szerelmi halál

Douglas Adams a Vendéglő a világ végén című regényében leír egy jövőbeli jelenetet, amelyben a földönkívüliek olyan teheneket tenyésztettek ki, amelyek nemcsak beszélni tudnak, de kifejezetten könyörögnek azért, hogy egyék meg őket. Mielőtt a sütőbe vonulnának, bemutatkoznak a vacsoravendégeknek, és felkérik őket, hogy tapogassák meg a zaftos, puha hátszínjüket. Szórakozunk ezen, olyan nevetségesnek hangzik. Hiszen olyan géneket nem lehet kiválogatni, amelyek hatására az állat azt akarja, hogy megegyék. Vagy mégis?
A fekete özvegy hímje közösülés közben hátraszaltóval veti magát a nőstény rágói közé. A nőstény pedig felfalja, úgyhogy a párzás nekrofiliában végződik.
Hülyeség? A hím öngyilkossága stratégiai lépés. Azok a hímek, amelyek lehetővé teszik, hogy az udvarlás kannibalizmussal végződjék, több gént örökítenek tovább, mint azok, amelyek túlélik az aktust, mert ha a nőstény jóllakik, csökken az esélye annak, hogy újra párosodik, utat engedve a riválisok spermájának. Elmés öngyilkosság!
Valószínű, hogy a pók ezt nem számítja ki így. A gének hülyévé és impulzívvá teszik. Arra nézve, hogy ez a hím szaporodási stratégia mennyire univerzális, még várom a beérkező adatokat.
A mérsékelt feministák kevés ideológiai támogatást találnak az állatvilágban.
Szinte minden faj esetében a hímek agresszívabbak, dominánsabbak és érzéketlenebbek, a nőstények pedig többet törődnek az utódok nevelésével.
A radikális feministák azonban rengeteg kedvükre való példát találhatnak a rovarok birodalmában. A nőstény rovarok gyakran nagyobbak, agresszívabbak és okosabbak a hímeknél. A közösülés közben a nőstény imádkozó sáska leharapja a párja fejét, és nyakcsonkjából issza a vért, ami éppenséggel fokozza a fej nélkül maradt hím teljesítményét. Ebből mindenféle metafora származtatható, de azok megtárgyalásától most eltekintek.
Az udvarlás könnyen kinyírhat. Sok állat mindent kockára tesz a szerelemért. A szentjánosbogár lámpácskájában a szerelem világol, mint szemafor az éjszakában, ami könnyű prédává teszi őt a denevérek számára. A nőstény szúnyog zümmögése zene a hím füleinek, de idegesíti azt az óriást, akinek vérére szüksége van az utódok táplálása céljából.
Az élő szervezetek megalkotása során az anyatermészet újra meg újra bebizonyítja, hogy a szex fontosabb, mint a túlélés. Ha a pillanatnyi örömért az életet is feláldozó gének több eleven utódot eredményeznek, akkor az öngyilkos szexuális viselkedés válik uralkodóvá a populációban, egészen odáig, hogy a hím pókok önként hajtják magukat a nőstény halálos harapása alá. Micsoda napja lett volna Freudnak, ha kianalizálhat egy hím pókot!
A hímek azért hibbannak meg, mert a sperma értéktelen. A hímek számára a hencegés, a magamutogatás fontosabb a biztonságnál, mert a szex többet ér, mint az élet. Minden nemzedékben lesz néhány hím, aki több anyaméhet termékenyíthet meg, de sokkal többen szűzen halnak meg. A hímek közötti verseny szinte mindig bőszültebb, vadabb, mert a spermatermelők számára magasabb a tét.
Nézd meg, hogy ugrándozik a hím gazella, hogy magára vonja a figyelmet, amikor megpillantja a tigrist. Nem fog ebbe belepusztulni? Nézd meg a páva hatalmas, mindenbe beleakadó farktollait, amelyek miatt a ragadozók könnyűszerrel elkaphatják. Nem fog ebbe belepusztulni? Nézd meg a kamasz fiút, aki fölspécizett kocsijával száguldozik a lakóövezetben. Nem fog ebbe belepusztulni? Nézd meg azt a húsz oroszlánfókát, amint véres verekedésben döntik el, hogy melyik fog majd párosodni a nőstényekkel, ahelyett hogy demokratikusan megosztoznának rajtuk. Nem fognak ebbe belepusztulni?
A túlélés másodlagos. Minden a szex. A túlélési ösztön arra van kitalálva, hogy a szaporodási ösztönt szolgálja. Szerencsére van már neocortexünk, amely az információ tárolására és újrahasznosítására szolgál, így az emberek messze túlélhetik szaporodási életszakaszukat, hogy bölcsességüket továbbadják utódaiknak. Ezért van, hogy az elefántbika típusú férfiak többet adnak a saját biztonságukra, mint a hím elefántfókák.
Alan Rogers népességgenetikus a biztosítási statisztikákat tanulmányozva kiszámította, hogy a fiatal férfiaknak következetesen el kellene tekinteniük a jövőtől, majd pedig, idősebb korukban, egyre többet kellene foglalkozniuk a jövővel. Ha fiatal spermatermelő vagy, munkál benned a késztetés, hogy nagy kockázatokat vállalj. Ha méhed van, a kockázatvállaló fiatal férfiakat bomlott elméjűnek látod. A fiatal spermatermelő számára azonban a méhekért folyó verseny megnyerése érdekében az a leginkább épelméjű eljárás, ha őrültségét bebizonyítja a többi spermatermelő számára. A virtus: őrültség. A tesztoszteron kockázatvállalásra hajtja az állatokat, mert a spermatermelők nagy tétekben játszanak: vagy sok utódod van, vagy egy sincs.
Ez nemcsak azt magyarázza meg, miért támad némelyik férfiban gyilkos féltékenység, ha valaki lefekszik a feleségével – megmagyarázza azt is, hogy más férfiak teljesen rendjén valónak tartják, ha valaki lefekszik a feleségükkel.

fel