Prűdek és paráznák

30.
Hogy van az, hogy a nejed lefekszik az öcséddel, de te nem bánod?

Poliandriának nevezik, ha egy nőnek kettő vagy több férje van. Világunkban, ahol a poligünia (többnejűség) uralkodik, ez a családmodell üdítő kivételt képez. Különösen akkor, ha számításba vesszük, hogy a poliandria kultúrája patriarchális társadalmakban működik. A férfiak megállapodnak egymással abban, hogy ketten fogják ellátni az asszonyt! Az egy asszonyon osztozó két férj szinte mindig testvére egymásnak. A kultúrák nem egészen 1 százaléka engedi meg, hogy egy nő két fivérrel házasodjék, és minden ilyen kultúrának van egy közös vonása: nincs elég területük.
Sétálj át ártatlanul a szomszédod előkertjén, és meg fogod látni, hogy a Homo sapiens területvédő állat. Jelöld meg a gyepet a háza előtt egy kevés ártalmatlan vizelettel, és szenvedélyes területvédő reakciónak lehetsz tanúja. A Homo sapiens utódai szeretnek új területeket meghódítani, új családokat létrehozni. Ezért terjeszkednek a városok. Ha a területfoglaló fajok hímje nem képes területet foglalni, a nőstények nem hajlandók párosodni vele. És mi van akkor, ha egy egész Homo sapiens törzs fogy ki a területből, nincs hová terjeszkednie?
A legtöbb, poliandriában élő társadalom Ázsia déli részén, elszigetelt, zárt területeken található. Ha Tibetre gondolunk, a spiritualitás, a satori jut eszünkbe, pedig eszünkbejuthatnának a kétférjű asszonyok is. Gyanítom, hogy a barátnőm ezért érdeklődik annyira a megvilágosodás tibeti módozatai iránt.
Aztán ott van a nair nép, ők az indiai Malabár-parton laknak, és az uralkodó brahminok kis területekre szorították össze őket. Asszonyaik közül sokat elhurcoltak a külföldi szexipar martalócai, így a nők ott kisebbségben maradnak. Aztán ott vannak a Himalájában élő japán törzsek, a serpák, a bhutiák, a lepcsák.
Meg az északkeleti khaszák, a tamil Naduban élő todák, a keralai naduk. Ezekben a kultúrákban két fivér passzolja egymásnak az asszonyt ide-oda.
Nem könnyű az embernek területi követelésekkel fellépnie, ha hegycsúcson él, vagy magas hegyek, esetleg óceánok veszik körül, vagy túlerőben lévő ellenség zárja el a külvilágtól, aki meghagyja neki az elszigetelt élőhelyet, mert az nem ér annyit, hogy harcoljon érte. Ha a föld nem eléggé termékeny, néha két férfi munkájára is szükség van egy asszony és a gyermekei eltartásához.
A hím ösztönei azonban arra teremtődtek, hogy óvják a családi géneket. Az ember nem osztaná meg a feleségét akárkivel. Ha nincs annyi földterület, hogy a fivérek rendesen osztozhassanak, két testvér ugyanazt a földet fogja művelni és ugyanazzal az asszonnyal hál. Néha azt szeretném, ha a poliandria rendszerét a Sri Lanka-i feministák találták volna ki, de nem. A poliandria: két fivérnek a családi birtok védelmére kötött megállapodása.
A poliandria társadalmaiban is a férfiak irányítják a nőket.
A nők belekényszerülnek a különféle élethelyzetekbe, például miközben az egyik férj dolgozik, hogy az asszony gyerekeinek legyen mit enniük, a másik a nő talpát masszírozza, vagy éppen szexuálisan elégíti ki. A férjek váltásban dolgoznak, egymástól veszik át a feladatokat. Nem véletlen, ha a Sri Lanka-i nők nem nagyon törik magukat azért, hogy felszabaduljanak.
Képzeld el, hogy Sri Lanka-i szülő vagy, és egy kis darab, vacak földterület a birtokod. Két fiad van. Mitévő lehetsz? Oszd ketté a földet, hogy mindkét fiad feleolyan gazdag legyen, mint te vagy? Ha egyszerűen csak átadod a földet az idősebbik fiúnak, az egyet jelentene azzal, hogy a fiatalabbik éhezni fog, nőtlenül hal meg, vagy önként a bátyja rabszolgájául szegődik. (Nagy családban, legidősebb fiúként születtem, ezért nagy híve vagyok az elsőszülöttségi jognak.)
Minek energiát pazarolni a második fiúra, aki úgysem szerezhet saját birtokot, és sohasem fog unokákkal megajándékozni?
A vagyon felhígulásának megakadályozásában a mennyiségi stratégia átadta helyét az abszolút minőségi stratégiának. Minden családi spermát és vagyont egyetlen méhbe kell invesztálni: egyetlen, magas státusú gyermeket kell világra hozni. Egy unoka, akinek több apukája van, jobb, mint több unoka egyetlen apától. A meghódítható területek nélkül maradt kultúrákban a fivérek egyazon nővel lépnek frigyre, és az utódot mindegyik a sajátjaként neveli.
A poliandria elejét veszi a háborúnak. A népesség növekedését korlátozni kell, különben éhínség üti fel a fejét. A férfiak képesek háborút kirobbantani azért, hogy más férfi ne hálhasson a feleségükkel, a fivérek azonban megosztják egymással a feleségüket, hogy a háborút megakadályozzák. Érzelmeink általában kiprovokálják, hogy azt tegyük, ami a génjeink számára a legjobb.
Nem mi vagyunk az egyetlen területszerző faj, amelynek viselkedéséből megtudható, miként határozza meg a hím területének nagysága a hozzá tartozó nőstények számát.
A vörös homlokú jasszána hímjét el szokták csábítani a laza erkölcsű tojók, aztán ott hagyják, hogy egyedülálló szülőként nevelje fel a fiókákat. A fiókák gyakran még csak nem is tőle vannak. A kis repedtsarkúak meg ezalatt nyakrafőre kefélnek, egy költési időszakban átlagosan hatvanötször, gyakran a tojásokon kotló hím csőre előtt.
Ettől elképedtek a biológusok. Mivel lehet magyarázni a nemi szerepek szokatlan felcserélődését?
A válasz? A jasszána szűk területen élő területszerző madár.
A madarak erős versengésben élnek a sűrűn lakott területen, ahol kevés a fészkelőhely, és így sok hím agglegényként végzi életét. A jasszánák evolúciója szűk területen zajlott. A hímek szerencsések, ha egyáltalán megtermékenyíthetik valamelyik nőstényt, ennél fogva a poliandria vált normává. A hím jasszána számára az a legjobb stratégia, ha spermája összekeveredik másokéval, és a legjobbakat remélve akár még odáig is elmegy, hogy fölneveli a fiókákat, hátha az ő utódai. Furcsa, hogy ha a szexet a nők irányítják, a hímekből kitör az úri viselkedés.
A tasmániai vízityúk nem valami szívdöglesztő teremtmény. Leginkább a pulykára hasonlít. Némelyiknek mégis sikerül két férjet is a keze ügyében tartania. Miért ne? A monogám tyúk átlagos utódszáma hat és fél. A poliandrikus tyúk átlagos utódszáma kilenc és fél.
De miért mennek bele ebbe a férjek? Kilenc és fél utód fele kevesebb, mint hat és fél utód mindenestül. Hímenként alig négy és háromnegyed utódra jön ki az átlag.
Mi a válasz? A feleségen csak fivérek osztoznak. A fivérek génjeinek a fele azonos, így a géneknek megfelel, ha ők ketten megfelezik a tyúkot. Ily módon mindkét fivér génjei átlagosan hét és egynegyed utódban jelennek meg, ami jobb, mint a hat és feles átlag.
Igaznak bizonyul a régi közmondás: jobb ma egy veréb, mint holnap hat és fél tasmániai vízityúk fióka. Vagy mi.
Hát az igazi pulykákkal mi a helyzet? Alan H. Krakauer, a Berkeley Egyetem végzős hallgatója fedezte fel, hogy a pulykafivérek összefognak a legidősebb bátyjuk kiházasítása érdekében. Ki gondolta volna, hogy a pulykák ilyen tehetséges kerítők? Miközben a domináns testvér a szokásos előadást produkálja – színes tollait meresztgeti, peckesen lépdel, légzsákját pengeti –, a fivérei is meresztgetik a tollúkat, de a lépdeléstől és a pengetéstől eltekintenek – kábé úgy viselkednek, ahogy Ricky Martin táncosai a színpad hátterében. Ráadásul kifelé fordulnak, hogy elriasszanak bárkit, aki a bratyó bemutatóját meg akarná zavarni. Krakauer tanulmányozta 51 hím, 75 tojó és 325 utód DNS-ét, és megállapította, hogy az altruista, nőtlenséget fogadó fivérek több gént örökítettek tovább. Hogyan? Hát úgy, hogy a magányos hímek által nemzett fiókákhoz képest a testvéri támogatással működő domináns hímek hétszer annyi fiókát nemzettek. Az önkéntes agglegényeknek így, a domináns fivér jóvoltából, több génje öröklődött tovább, mint ahányat bármelyikük képes lett volna előállítani.
Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy nem az egyenes ági leszármazottak száma fontos, hanem a továbbörökített gének százalékaránya. Ha több gént tudsz továbbadni úgy, hogy a feleségedet megosztod a fivéreddel, akkor az evolúció át fog alakítani: kifejezetten feldobott leszel, ha a bratyód etyepetyél a nejeddel. Ha viszont van terület, ahová terjeszkedhetsz, és vannak meghódítható nők, akkor inkább elteszed láb alól a tesódat, mint hogy megengedd neki a nejeddel való etyepetyét.
Egyszer majdnem kinyírtam az öcsémet egy szelet szülinapi torta miatt, úgyhogy jobban teszi, ha rá sem néz a barátnőmre. Ha viszont a családunknak egyáltalán nem lett volna területe, a szüleink ugyanazt mondták volna a barátnőmre is, amit a tortára mondtak annak idején:
– Adj belőle Öcsinek is!
Ő meg bezúdulna a hálószobámba, és azt visítaná:
– Ez nem ér! Én is akarok!
Az eszkimók nem a világ legjobb minőségű földterületeivel rendelkeznek. A férfiak néha meg is osztoznak a feleségeken. A férjtársak azonban lépten-nyomon kioltják egymás életét. Miért nem képesek az eszkimók normális poliandriában élni? Mert ők nem rokonokkal osztják meg az asszonyt. Láthatjuk, hogy a gének differenciált továbbélése érzelmeket gerjeszt, és előrevetíti a várható viselkedést. Ha a párkapcsolatban élő hím génjei megfelelő százalékarányban továbböröklődnek, akkor nincs gyilkos féltékenység. Ha csak csekély arányban öröklődnek, akkor a féltékenység felüti rút fejét.
A humán hímek büszkeségből ölnek, de a hím oroszlánok a háremért ölik egymást. Némelyik hím oroszlán számára a nőstények fölötti uralom megszerzésére az a legjobb módszer, ha csapatba tömörülnek, úgy riasztják el a többi hímet. Hogyan állapodnak meg az oroszlánok a nőstények megosztásában? Az azonos alomban felnőtt oroszlánok között szinte mindig koalíció alakul ki: fivérek, féltestvérek, néha egy-egy unokatestvér, ritka esetekben még egy-egy kívülálló is. E stratégia olyan sikeres, hogy a kiválogatódás ereje arra szorította a nőstényeket: egyszerre több hímnemű kölyköt hozzanak a világra, hogy csapattá formálódva közösen irányíthassák a falkát.
Az evolúciós biológiában újra meg újra azt tapasztaljuk, hogy az állati viselkedésre ezek a genetikai egyenletek adnak magyarázatot. Állítsd be a paramétereket, futtasd le az egyenletet a számítógépeden, és megjósolhatod a viselkedést. Ami a génjeink számára a legkedvezőbb, az fogja megszabni az érzelmeinket. Az evolúciós biológusok már kidolgoztak néhány egyenletet, amelyek megjósolják az együttműködés, a versengés, az önfeláldozás, a rokoni szeretet, az ellenségesség különféle formáit.
Szerte a világon azok a férfiak, akik nagy területeket vagy nagy társadalmi presztízst birtokolnak, pluszfeleségekre tehetnek szert, ha szerencséjük van, a kis területeket birtoklók viszont csak egy fél feleséghez jutnak, ha szerencséjük van. A domináns hímek nem kezdték el feleségek százait összeharácsolni, amíg a mezőgazdaságot fel nem találták. A vadászó-gyűjtögetők között a főnök általában maximum öt feleséget tart.
Tehát így fest a felosztás: ha sok a növényi táplálék, a férfiak vesznek több feleséget. Ha kevés a növényi táplálék, a nők tartanak több férjet.
Vegyes érzelmekkel számolok be e tényekről, mert ezek után a férfiak meg fogják rohanni a veteményeskerteket, a nők meg a szűk, bezárt területekre loholnak; mindenki megérkezik majd a maga földi paradicsomába, és ott senkit se talál majd a másik nemből.
Úgyhogy ha le akarsz feküdni a férjed fivérével, körülzárt helyen kell élned, ahol nincs sok ennivaló, sem szabad földterület. Tudod, mit jelent a férfiaknak az ennivaló meg a terület. A férjed családja könyörögni fog, hogy törődj már kicsit a sógorral is.
Hölgyeim: nincs szükség tökéletes testre ahhoz, hogy több férfi strapálja magát a kegyedék eltartása érdekében. Untig elég, ha a meglévő testüket olyan helyre viszik, ahol a legnagyobb megbecsülésben részesül.

fel