Prűdek és paráznák

31.
Széles csípő, nagy fenék;
széles váll, nagy duma

A tanzániai hadza törzs férfitagjai, akárcsak a mi őseink, szavannás-erdős, vegyes növényzetű területen élnek, és rajonganak a kövér asszonyokért. Minél kövérebb, annál jobb. Az olyan társadalmakban, ahol a női munka különösen energiaigényes, a terjedelmes női derékbőség annak a jele, hogy az illető jó gyűjtögető, és annyira népszerű az asszonyok között, hogy nem kell megerőltetnie magát a munkával. A kövérség ezen kívül a korai pubertás, a kései menopauza és a rendszeres ovuláció jele is. Mmm, ez igen! A bőséges tejelválasztás reményéről ne is beszéljünk. Ennyi hájat fenntartani: ahhoz státus kell.
A párizsi férfiak, őseinkkel ellentétben, olyan városban élnek, amely teli van kényelmes fotelekkel, és cukros süteményeket árulnak minden utcasarkon – ők viszont a sovány nőket szeretik. Minél soványabb, annál jobb. Azokban a társadalmakban, ahol mindenütt van mélyhűtött ennivaló, és a koszorúerek olyanok, mint a majonézes üveg belseje, a sovány nők tovább élnek; a tendencia az, hogy nagyobb vagyonnal is rendelkeznek, és így több időt fordíthatnak testedzésre. Zsírszegény étrendet tartani az iparosodott országokban kifejezetten költséges, a szerényebb körülmények között élők többnyire magas zsírtartalmú ennivalóval táplálkoznak. Ahhoz, hogy az ember kellően sovány legyen, státusra van szüksége.
Két kutató, név szerint Stunkard és Sobal, górcső alá vett 144 felmérést, amelyek a vagyon és a testsúly kölcsönhatását vizsgálták, és kiderült, hogy a grafikonon két erőteljes, egymással ellentétes irányú tendencia érvényesül. A nyugati országokban minél alacsonyabb az átlagos nő testsúlya, annál magasabb a társadalmi állása. Az élelmiszer-hiányos társadalmakban, szintén átlagosan, minél nagyobb a nő testsúlya, annál magasabb a státusa.
Beverly Hills-i esküvők előtt a menyasszonyok önkéntes száműzetésbe vonulnak „zsírégető farmokra”, vagy a Weight Watchers (Súlyfigyelők) mozgalmához csatlakoznak, hogy belefogyjanak a menyasszonyi ruhába. A nigériai annang népcsoportban a serdülő lányokat afféle hizlalószobákban különítik el, hogy megfelelően dundivá váljanak a szexhez. A személyi edzők szigorú fegyelmet kényszerítenek rájuk. Semmiféle testmozgást nem engedélyeznek. Kötelező az állandó zabálás. Amikor az annang lányok eléggé testessé válnak az ovulációhoz és a párválasztáshoz, a többi lány irigykedve nézi átmenetileg gömbölyded idomaikat.
Azokban a kultúrákban, ahol jól tápláltak az emberek, a vékony nőket kedvelik, mert soványnak lenni nehezebb. Ahol alig van mit enni, a kövér nőket kedvelik, mert ott meghízni nehezebb. Bármerre vetődj a világban, a férfiak azt a formát kedvelik, amelynek elérése nagyobb erőfeszítést követel.
A történelem folyamán a legtöbb társadalomban a férfiak a testes nőkre buktak. Mégpedig azért, mert a legtöbb társadalom ágrólszakadt volt. Roberta Seid történész szerint mióta a mi társadalmunk túltáplálttá vált, a soványság a múlt század fordulóján „preferencia” lett, az 1950-es években „előítélet”, az 1960-as években „mítosz”, az 1970-es években „megszállottság”, az 1980-as években pedig „vallás”. Vedd kézbe az Ezek Mind Csinosabbak Nálad című magazin bármelyik lapszámát, és meglátod, mire gondolok. Minél gazdagabbak vagyunk, annál girhesebbnek szeretjük látni az asszonyainkat. Van fogalmad róla, milyen nehéz Manhattan szívében úgy kinézni, mint egy koncentrációs tábor lakója?
Nézd meg azt az illatszerplakátot: a nőnek sötét karikák vannak a szeme alatt, a bordái kibökik a bőrét, melle semmi, csípője semmi, a tekintete komor, a szája legörbed… Szexi, mi?
Amikor a parasztok a földeken dolgoztak, az urak meg a kastélyaikban henyéltek, a fehér emberek a halvány bőrszínt tartották szépnek. Attól fogva, hogy az ipari forradalom a gyárakba, fedél alá kényszerítette a munkásságot, és csak a gazdagok engedhették meg maguknak, hogy egzotikus helyekre utazzanak, a fehér ember a napbarnított bőrszínt kezdte szépnek tartani. Ha egy népet leigáznak, az alávetettek következő nemzedéke már a hódítókat fogja szebbnek tartani. Csupáncsak azért, mert azoknak nagyobb a presztízsük.
A szépségeszmény a kultúrák között igen változékony, de egyvalami mégis állandó: a presztízs szép. A státusszimbólumok változnak, de a státushoz való vonzódás nem, még akkor sem, ha gazdag kamaszok azt veszik a fejükbe, hogy az utca mocskával való érintkezés jelképezi a státusukat. A harmadik világbeli férfiak a testes szőkékért bomlanak. Az iparosodott kultúrákban a férfiak a karcsú napbarnítottakat bírják. Akármi legyen is a magas társadalmi állás jelképe, annak birtokosát igyekszünk a magunkévá tenni.
Van azonban a női szépségnek egy szabványa, amely olyan, mintha kőbe vésték volna – pedig csak csontba és húsba van írva. Ebben gyakorlatilag minden egyes kultúra egyetért, szinte nincs is helye engedménynek. Mindenhol minden férfinak ugyanaz a 0,70-es derék-csípő arány tetszik: tehát ha a derékbőség éppen 70 százaléka a csípő méretének.
Ez a 0,70-es derék-csípő arány annyira egyértelmű, hogy mindenféle testalkat esetén érvényesül. A tanzániai hadza férfiak a 0,70-et duci formába öntve szeretik. Jamaicában az a jó, ha a 0,70-es alkat szikár, mint a joint. Az Európában és Ázsiában talált, őskori Vénusz-figurák mind irtózatosan kövérek, de a legtöbbjükön lemérhető a termékenység isteni aránya, a 0,70. Ha a történelem előtti szobrászok férfiak voltak, a jelek szerint ők is az univerzális derék-csípő arányban hittek, de ahhoz a részlethez nem ragaszkodtak csökönyösen, hogy a nőknek fejük is legyen. A városi randivonalon előforduló nőktől ugyanezt a megjegyzést hallani.
Nézd meg az Egyesült Államok szépségkirálynőit az 1920-as évektől az 1980-as évekig. Van köztük telt alkat és van köztük sudár. De mind a nyolcvan esetében a derék-csípő arány 0,69 és 0,72 közé esik. És a híres, közismert szépségek?
Sophia Loren, Audrey Hepburn és Marilyn Monroe egyaránt 0,70-es derék-csípő aránnyal rendelkezett – már attól kezdve, amikor a világ észrevette őket. És mi a helyzet a végletekkel, mint a kamasz lány alkatú Twiggy és a nagyszabású Elle MacPherson? Twiggy a fénykorában 0,73 volt, Elle pedig 0,69. Még az alacsony termetű Kate Moss is pont telibe trafálja a 0,70-es arányt.

Az utóbbi 500 évben számtalan tanulmány elemezte Egyiptom, Afrika, India és Görögország szobrászati, festészeti műalkotásait, és az derült ki, hogy a testalkat, a testsúly változott ugyan, de a derék-csípő arány változatlan maradt.
Ugyanezt bizonyította a Playboy középső kihajtós fényképeinek tüzetes elemzése; e kutatás elvégzéséhez valami okból nem volt szükség anyagi támogatásra.
Egyetlen kivétel ismeretes: a Peru délkeleti részén, elszigetelten élő macsigenka törzsben a kívánatos derék-csípő arány magas értékű. Ők a cső alakú aszszonyokat szeretik. Egy férfi egy 0,70-es arányú nő körvonalai láttán azt a megjegyzést tette: ez olyan, mintha hascsikarása lenne.
Az eszkimó nők testén a zsír egyenletesebben oszlik el, hogy jobban védje őket a hidegtől, így a derék-csípő arány rajtuk nem annyira hangsúlyos.
Amerikai férfiak, amikor az esőerdőben élő yanomamo törzs asszonyait ábrázoló képeket mutattak nekik, ugyanazokat a nőket jelölték vonzónak, mint akiket a yanomamo férfiak. Amerikai és ázsiai férfiak egymástól függetlenül megegyező módon választották ki a legvonzóbb amerikai és ázsiai típusú nőket.
Dél-afrikai és amerikai férfiak egyetértettek abban, hogy mely dél-afrikai és amerikai nőket döntenék meg a legszívesebben. Kínai, indiai és angol férfiak mind egybehangzóan bökték ki ugyanazokat a bombázókat. A női szépség mindig egyet jelent az egészség és a termékenység jeleivel. A férfiak éretten szeretik.
Az európai divat története azt mutatja, hogy a férfiak kitömték a vállukat meg az ágyékukat, a nők pedig mindenféle őrültségeket követtek el a fűzőkkel, krinolinokkal, turnűrrel, miegymással. Még arra is képesek voltak, hogy műtétileg eltávolíttassák néhány bordájukat, hogy közelebb kerülhessenek a 0,70-es arányhoz, a termékenység jelképéhez. Rémes feladat kordában tartani a derékbőséget.
A menopauza előtti életkorban a legtöbb egészséges nő derék-csípő aránya 0,67 és 0,80 között van, a legtöbb nem elhízott férfi esetében 0,85 és 0,95 között van ez a mérőszám. Ez jókora különbség. A derékbőség karbantartása nehéz feladat. Miért, hogy a nők mégis rákényszerülnek?
Mi vagyunk az egyetlen faj, amelynek dereka van. A pubertáskor előtt a lányoknak nincs derekuk. A menopauza után az idősebb nőknek sincs derekuk.
A nők azért fejlesztettek derekat, hogy megmutassák: képesek nagy fejű gyerekeket is a világra hozni. A férfiak vonzódni kezdtek a derék iránt, mert a keskeny derék szélesebbnek mutatja a csípőt, a széles csípő pedig nagy agyak megszülésére való képességet jelez. A nőknek az áll az érdekében, hogy fenékre hízzanak, s ezzel hangsúlyozzák a csípő méretét. A nők testsúlyának egynegyedét a combok teszik ki. Micsoda mázlisták!
Mindannyian mázlisták vagyunk. Az emberi evolúciót valójában a nők derekának köszönhetjük. A nőstény hominidák csípeje mind szélesebb és szélesebb lett, míg végül elérte azt a végső határt, amin túl már képtelenek lettek volna járni. Márpedig nomád faj esetén a járás elengedhetetlen. Ennél fogva a nagy agykoponyájú csecsemőknek egyre korábban kellett megszületniük, így az agy fejlődésének nagy része nem a méhen belül ment végbe, hanem már idekint, a közösségben; így lett belőlünk kulturálisan képlékeny, formálható állat, és így lett belőlünk géniusz.
A csípő olyan lett, mint a páva farka: a másik nemnek tetszik, ezért aztán fejlődik, akár praktikus, akár nem. A csípő szélesebb már nem tud lenni, hát akkor a derék lesz karcsúbb. A nők azért fejlesztették ki a karcsú derekat, hogy átejtsék a férfiakat. A férfiak azt hiszik, hogy a csípő széles, pedig a derék karcsú. És még ezután is folyt a verseny a férfiakért. A termékeny nők az evolúció során eltávolították a hájat a hasukról, és a csípőtájékon meg a mellükön rakták le. Ha olyan fajban születtél, amelyben versengened kell a párkapcsolatért, akkor a termékenységet nem lehet túlhangsúlyozni.
A majmok is hatalmas aggyal születnek, de az csak feleakkora, mint amekkorára később, a születés után megnő majd. Az ember ebben is kivételes. Mi akkora aggyal születünk, amely csak egyharmada a teljesen kifejlett agynak. Az embercsecsemő feje ennek ellenére is teljesen aránytalan a test többi részéhez képest. A fej olyan súlyos, hogy az újszülött föl sem tudja emelni. A kis poronty tíz-tizenkét hónapos koráig járni sem tud. A hosszú kisgyerekkor és a végtelenbe nyúló serdülőkor valójában maga a súlyos ár, amelyet az óriási agyért fizetünk.
Akár hasznát is vehetnénk. Tudományos bizonyítékom van arra, hogy amikor önmagunkat kritizáljuk a tükörben, hülyeséget csinálunk. Különösen kegyedék, hölgyeim. Jó, tudom, ha lehajolnak valamiért a strandon, az emberek azt hiszik, napfogyatkozás van. Na és? Az alábbiakban ismertetett tudományos felmérés tanúsága szerint a fenekük nem is olyan súlyponti kérdés, mint gondolnák.
Amerikai férfiaknak és nőknek különféle férfiakat és nőket ábrázoló rajzokat mutattak. Minden rajz hasonló volt, azzal a különbséggel, hogy az ábrázolt személyek testalkata a kövértől a soványig változott. A nőktől azt kérdezték: melyik rajzolt férfit találják a legvonzóbbnak? A legtöbbször kiválasztott pasi derék-csípő aránya igencsak szerény volt. Több nő választotta az enyhén testes pasit, mint a szuper atletikus macsót.
Azután felkérték a nőket, hogy válasszák ki, szerintük a férfiak melyik rajzolt nőt találják a legvonzóbbnak. A legtöbb nő a csontsoványakat jelölte meg.
Majd a férfiakat is megkérdezték, melyik rajzolt nőt találják a legvonzóbbnak. A férfiak szűkebb tartományban válogattak, mint a nők, de szinte mindegyik a mérsékelten karcsú, ám mégis kebles rajzot választotta. A csontsoványat nagyon kevesen jelölték meg.
Végül megkérdezték a férfiakat, hogy szerintük a nők melyik pasit tartják a legvonzóbbnak? A legtöbb férfi az atletikus macsóra tippelt.
Mind a férfiak, mind a nők túlbecsülik azt, hogy mit kíván a másik nem. A nők azt képzelik, hogy a férfiak a szupervékony nőket kedvelik, holott a legtöbb amerikai férfinak a teltkarcsú nők tetszenek. A férfiak azt hiszik, hogy a nők a kigyúrt izompacsirtákra buknak, de a nők inkább a zömökebb típust kedvelik, némelyik nőnek kifejezetten a köpcös, testes alkat a zsánere.
Más szóval: szexibb vagy, mint gondolod.
Ne feledd: Marilyn Monroe hihetetlenül nagy, 16-os méretű ruhákat hordott, de a derék-csípő aránya tökéletes 0,70 volt, és bizony fél évszázadon át a férfiorgazmusok nagy része hozzá kötődött.
De ez így nem igazságos. Ha némelyik nő a köpcös pasit választja, akkor az amerikai férfiak miért nem rajonganak a dundi nőkért? Hát rajonganak éppen, de csak annyiban, hogy a derék-csípő arány fontosabb számukra, mint a soványság jelei. A kutatók elkülönítették azokat a férfiakat, akik a sovány nőt ábrázoló rajzot választották. Ezeknek a férfiaknak megmutattak egy kövérre rajzolt nőt, akinek testén a derék-csípő arány 0,70 volt, meg egy sovány nőt, akinél ez az arány magasabb. A férfiak többsége a kövér, homokóra idomú nőt választotta, mert azon a varázslatos 0,70-es arányt érzékelték. A státusszimbólumok változékonyak. A derék-csípő arány örök.
De felejtsd el a fart meg a pocakot. Megmondom, mi az, ami tényleg segít ágyba vinni valakit: a duma. Ha nem tudsz lyukat beszélni valakinek a hasába, szingliként halsz meg. Íme a tudományos bizonyíték.
Körülbelül 60 ezer szót ismersz, de csak mintegy 4 ezret használsz közülük rendszeresen. A maradék 56 ezer szó minden megszólalásod alig 2 százalékában kap szerepet.
Válassz ki egy szót abból a maradék 56 ezerből. Azt a szót körülbelül egymillió kimondott szavad között csak egyszer használod. Egymillió szó: az nagyjából hússzor annyi, mint ahányat beleírtam ebbe a könyvbe. Ahhoz, hogy a társadalom tagjaként működhess a világban, 1000 szónál is kevesebbre van szükséged. Ebből a 60 ezer szóból körülbelül 100 az, amelyből a beszélgetéseid 60 százaléka összeáll. Mi a nyavalyának tanultál meg 60 ezer szót?
Te pernahajder! Kinek akarsz imponálni?
A másik nem tagjainak.
Törzsi jellegű, pletykás fajhoz tartozol, ami azt jelenti, hogy ha imponálni akarsz a párodnak, mindenkinek imponálnod kell. Az emberi szókészlet óriási tömege tisztán díszítő jellegű. Semmi értelme azt mondanod, hogy szeretnél közösülni, párosodni, párzani, kamatyolni, szeretkezni, kettyinteni, tekerni, fűrészelni, összebújni, ha tökéletesen megteszi egy ideülő, kifejező ige: dugni. A szókincsed ugyanaz, mint páván a díszes farok.
A szókészlet egyénenként erősen változó, ami azt jelzi, hogy a szexuális kiválogatódás által létrehozott vonásról van szó. Hatalmas pazarlás nyilvánul meg benne, mint általában a szexhez kötődő vonások, szokások mindegyikében. A gyerekeknek tizennyolc éven keresztül minden áldott nap körülbelül tizenöt szót kell megtanulniuk, hogy a 60 ezres szókincset egyáltalán megközelítsék.
Mérhetetlen tékozlása ez a szellemi erőnek, amit mindenféle más, hasznos dologra lehetne fordítani, például arra, hogy az ember miként termelje meg a saját ennivalóját, vagy hogyan amortizálja a szülei jelzáloghitelét. De nem, a kis nyavalyások inkább dumálnak. Persze kell is, ha flörtölésben túl akarnak tenni a vetélytársakon.
Skacok, hiába, hogy a gibbon esetében ez beválik, de ha ti is csak azt rikkantjátok: „Húúúú!”, amikor egy termékeny nő popsija kerül a szemetek elé, abból nem lesz szex. Nekünk az udvarláshoz szellem kell. A színes pávatoll a mi esetünkben a színes kifejezés. A szöveg megmutatja legszexibb szervünk egészségi állapotát: azt, hogy az agyunk mennyire okos, színes, kreatív. A szeméremsértően nagy szókincs valójában magamutogató vonás, amely azért fejlődött ki, mert az őseink szexhez jutottak általa. Ezért van az, hogy én is olyan int-ranzi- gensen manifesztálom a verbalitásomat.
Hoppá, lehet, hogy ezzel kitaláltam a következő csajozós dumámat.
Ácsi! Van egy másik csajozós dumám is, és az még jobb.

fel