Prűdek és paráznák

32.
Miért könnyű megtalálni a péniszedet?

Kezdjük egy tudományos ténnyel: bazi nagy péniszem van. Legalábbis a majmokéhoz képest. A legtöbb majommal összehasonlítva a leggyatrábban ellátott hím Homo sapiens is szuperméretű.
A „herebajnok”, a csimpánz pénisze teljesen merev állapotban (hihi) 75 mm.
Az orangután pénisze a teljes merevedés állapotában (haha) 38 mm. Az izomkolosszus gorilla teljesen merev pénisze (bruhaha) 31,5 mm. Ha ezeknek a legényeknek a dákója nincs merevedésben, egyáltalán nem is látszik.
A Homo sapiens merev dákója átlagosan 127 mm hosszú, és használaton kívül is jól megfigyelhető. Egyes biológusok úgy vélik: azért járunk fölegyenesedve, hogy fitogtassuk.
Nézzük meg, milyen felismerésre jutott Andrea Dworkin!

„A pénisznek a hím erőszakosságát kell megtestesítenie, hogy valóban hím legyen. Az erőszakosság azonos a hímnemmel, a hímnem azonos a hímvesszővel, az erőszak tehát maga a pénisz, illetve a belőle kilövellt sperma. Amit a pénisz megtehet, azt a férfinak erőteljesen kell tennie, hogy valóban férfi legyen.” (Andrea Dworkin: Pornography: Men Possessing Women [Pornográfia – Nőket birtokló férfiak]; 1981.)

Óhatatlanul arra kell gondolnom, hogy engem ebben a bekezdésben faroknak neveztek. Van valami, amit ezek az ultrafeministák egyáltalán nem értenek:
azt, hogy a péniszt nem lehet csak úgy sértegetni. A férfierő jelképe egyszersmind a legérzékenyebb testrészünk is. E pénisz-paradoxonból származó patológia az a szegletkő, amelyre a civilizációnk épült. Kegyedéknek hogy tetszene, hölgyeim, ha valamelyik civilizáció a csiklójukat használná szegletkőnek? Képzeljék el, hogy a Washington-emlékmű olyan, mint egy nedves, duzzadt klitorisz. Akkor talán a nők is fogalmat alkothatnának arról, hogy milyen nyomás alatt kell nekünk teljesítenünk. A pisai ferde toronytól mindig frászt is kapok.
Úgy kellene nevezni: a pisai majdnem lekókadt torony. Nem is csoda, hogy az olaszok elvesztették a háborút.
A nők csak saját magukat okolhatják amiatt, hogy a férfiak oly megszállottan kényesek a hímtagjukra.
Íme a tudományos bizonyíték: emlékezz csak vissza arra, amikor megkülönböztettük a természetes kiválogatódás által előidézett vonásokat (amelyek a természeti erők miatt előállt problémákra adott válaszok) a szexuális kiválogatódás által létrehozott vonásoktól (amelyek a másik nem által támasztott problémára adnak választ).
A hímvessző nem old meg semmiféle problémát a természetben. Még soha senki nem lasszózott meg egyetlen gnút sem a farkával. Ami a természetes kiválogatódást illeti, a pénisznek csak egy feladata van: lője ki a spermát. A gorilla tömzsi, vézna kis csutakja a maximum, amit a természetes kiválogatódás hajlandó spendírozni erre a célra.
A természetes kiválogatódás minden tulajdonságot a leggazdaságosabb, minimalista megoldásig leegyszerűsít, és a faj minden egyede számára ugyanazt a szabásmintát használja. A gorilla incifinci pénisze tökéletes példája a természetes kiválogatódás által létrehozott tulajdonságnak.
A Homo sapiens pénisze minden vonásában azt mutatja, hogy a szexuális kiválogatódás alkotta meg. A nagysága például korfüggő, vagyis csak a pubertás után nyeri el teljes méretét. A pénisz ráadásul „udvarlásfüggő”, azaz teljes terjedelmében csak udvarlás idején mutatkozik. A különböző férfiak pénisze más és más. Ha merev, egészen szembeszökő. Akár a pávakakas farka, a hímtag is erős reakciót vált ki a nőstényekből, akár viszolygást, akár izgalmat, akár gyorsan hervadó érdektelenséget. Mindez azt árulja el nekünk, hogy a férfi péniszét a női párválasztások alkották ilyenre.
A természetes kiválogatódás szempontjából a túlméretezett dákónak nincs értelme. Ha hím állaton valami értelmetlenséget látsz, akármibe lefogadhatod, hogy a nők kedvéért, az ő döntésük nyomán keletkezett. A pénisz, mint az öszszes többi, szexuálisan kiválasztott tulajdonság, arra szolgál, hogy megmutassa:
mennyi energia mehet itt veszendőbe.
Más főemlősöknek csont van a dorongjukban. Ha egy hím csimpánz ivarzó nőstényt észlel, ceruzavékony dákója úgy pattan fel, ahogy a Penthouse karikatúráin rajzolják. Testednek szinte minden mozgó alkatrészéhez csontokra van szükség. Még az olyan könnyű súlyú szerkezet, mint a füled, még az is merevítést igényel, hogy a helyén maradjon.
A nőstények párválasztásai nyomán a Homo sapiens hímjeinek csont nélküli rúdja lett. Az emberi pénisz felfújható vérballon. Nem is csoda, hogy eléggé viccesen néz ki. Fölemelni egy húsdarabot, és mereven tartani csont nélkül: ehhez komoly hidraulikai szerkezetre van szükség. A Homo sapiens hímje nem habozik energiát kölcsönözni immunrendszerétől, hogy megemelje szervezetében a tesztoszteron (a dákó-üzemanyag) szintjét, így megnő az esélye a megbetegedésre. Olyan ez, mintha elvágnád a fronton harcoló mikroszkopikus hadsereged utánpótlásvonalait, mert fel akarsz pumpálni energiával valamilyen fejedelmi dísztárgyat. Még egy példa arra, hogy a hímek miként kockáztathatják életüket a szexért.
A férfiak a haláltól sem félnek annyira, mint az impotenciától. Különös bizonytalanságban élnek a péniszükkel kapcsolatban, mert ösztönösen tisztában vannak vele, hogy – akárcsak a páva farka – az erekció is nagyon pontosan jelzi, mennyire vagyunk egészségesek. Rengeteg apróság jöhet közbe, és az erekció máris károsodik. Ezt itt nem fogom részletezni, mert félek, hogy a magamét is elpechelem.
Ugyanígy van ez a lugasépítő madár lugasával, a tukán csőrével, a gibbon ordításával vagy a férfiasság bármely más megnyilvánulásával. Elég egy mikroszkopikus vírus, egy apró rákos elváltozás, a megfelelő táplálék hiánya, és a nőstények máris észreveszik az „elsődleges fitneszindikátor” jelzését, legyen bár agy, lugas vagy erekció. A hibátlan farkát mutogató pávakakas azt mondja:
– Nézd, mennyi energiát pazarolhatok el ezekre a tökéletesen szimmetrikus farktollakra! Semmi élősködő! Semmi kedvezőtlen genetikai mutáció! Gyere, szívem, csináljunk úgy, ahogy a Discovery Channelben láttuk!
Minél több ősasszony választott ősembert az értelmetlen és céltalan péniszteljesítmény alapján, annál nehezebb mutatványok irányába fejlődött a pénisz.
„Most pedig – jelenti be a mutatványos nemi szerv – tekintsék meg a függőleges erekciót, csont nélkül, a saját súlyom tízszeresét megemelve, és ehhez az agy vérellátásának felét fogom kikölcsönözni!”
A nők hüledezve azt mondják: „Óóóó!”, gyűjtik a nagy pénisz génjeit, és a következő generációban a léc megint magasabbra kerül. Ez így megy néhány millió évig, és a vége ez a nevetségesen túlméretezett, csont nélküli izé.
A magukat inkább mozgással mutogató fajok hímjeinek gyakran nincsenek mutogatni való díszeik a nemi szervükön. A kócsagok például szökdécselnek, táncolnak, miközben a péniszük nem is látszik.
A díszes nemi szervű fajok hímjei gyakran sokkal kevesebb mutatvánnyal dicsekednek. A mandrill majomnak pszichedelikus színekben pompázik a herezacskója, neki semmit sem kell bizonyítania. Tudja, hogy eleve dögös.
A legtöbb faj hímjének vagy nagy dákója, vagy nagy mutatványa van. Végezz el egy antropológiai kísérletet: a helyi táncklubban meggyőződhetsz arról, hogy a Homo sapiens hímjeinek többsége nem táncol valami ügyesen. Az én, zenére végrehajtott botladozásomban sincs meg az a csáberő, amit remélek tőle.
Azt hiszem, az agresszív viselkedés és a nagyméretű pénisz valahogy összefügg azzal, ahogy az emberek autót vezetnek. Én például nagyon nyugodtan vezetem a tömzsi kis fehér kocsimat.
A gorillák a mellüket döngetik. A csimpánzhímek személyes támadásokat mutatnak be. A nagy fehér kócsagok táncolnak. Nekünk, embereknek gigantikus péniszünk van. Akinek nincs, az jár óriási terepjáróval.
A nőket hibáztathatjuk a nagy heréink miatt, de nekik köszönhetjük az óriási péniszünket is. A nők úgy döntöttek, hogy nagyobb, a gravitációnak jobban ellenálló pénisszel fölszerelt hímeket tenyésztenek ki. Következésképpen arról, hogy a férfiak megszállottan kényesek a péniszükre, a nők tehetnek. A bizonyítási eljárást ezennel befejeztem.
A házasok számára van még egy rossz hírem. A monogám főemlősök pénisze általában apró. A hűséges természetű bolíviai éji majomé olyan pöttömnyi, mintha nem is lenne. A promiszkuus főemlősök pénisze hagyományosan nagy, mert a versenynek része az is, hogy a spermát a cél közelébe kell juttatni. Legközelebb, ha a feleséged azt állítja, hogy hű hozzád, csak mutass a hímtagodra, és mondd azt:
– Igen? Akkor hogyhogy ilyen nagy a farkam?
Ha legközelebb a férjed megesküszik, hogy a srácokkal szórakozott valahol, ezzel vágj vissza:
– Bizonyítsd be! Mutasd azt a pinduri kis éjimajom-kukidat!
Ha meg akarod mérni a női párválasztás jelentőségét az emberi evolúcióban, a pénisz tökéletes mérőrúd lehet. A Homo sapiens dákójának formatervét, működési elvét, méretezését mind-mind női döntések alakították, az elképzelést nők nemzedékei adták kézről kézre, mindegyik a maga specifikációi szerint alakított a péniszen, így állt elő az a sokféle különböző változat, amely a sokféle különböző férfin megfigyelhető. A lágy, elegáns vonalú, érzékeny pénisz női szobormű. Ezért is óvjuk annyira.
Miután a hím és nőstény hominidák a szaporodási képesség jeleként elkezdték kiválasztani egymás erogén zónáit, a dolgok kicsúsztak a kezükből. A nők annak érdekében, hogy a férfiakat magukhoz vonzzák, céltalanul terjedelmes kebleket növesztettek, amelyek kifejezetten megnehezítik az utódok táplálását.
A gyerekek és a felnőtt férfiak ugyanazért a ciciért versengenek egymással. A gyerekeknek az a jó, ha a cici kisméretű, és sok tejet ad. A férfiak azt szeretik, ha duzzad a zsírtól, és csak úgy néz ki, mintha sok tejet adna. A női mellek méret és forma tekintetében hatalmas változatosságot mutatnak, rengeteg energiát pazarolnak el, és viselésük kényelmetlen: tökéletes bizonyítéka ez annak, hogy a hímek választásai alapján váltak ilyenné.
A kezünk nem csak eszközöket és civilizációt hozott létre: jóval többet tett annál. A testünk fizikai formáját is megalkotta. A női testen kalandozó férfikéz valójában formálja a nőt. A férfiak párválasztásai hozták létre a kerekded melleket és a homokórához hasonlatos alakot; mindkettő erős túlzással hangsúlyozza a gyerekcsinálási képességet, ám valójában nem szolgál más célt, csak azt, hogy csábítsa a hímeket.
Egyes evolúciós biológusok felvetették a „péniszkiegészítés” elméletét. Lehetséges, hogy a pénisz mérete a korai, vadászó hominidák számára státusjelkép volt. A szexuális kétalakúság jegyei gyakran az azonos nemű fajtársakra gyakorolt hatásuk miatt alakulnak ki. A cerkófmajmok, ha fenyegetést éreznek, pózolni kezdenek, ádáz képet vágnak, és vörös-fehér-kék nemi szervük erekciójával reagálnak.
Dr. R. H. Stubbs, egy hivatásos pénisznövelő (aki számomra hősies alak: eleven cáfolata a „nomen est omen” mondásnak, hiszen a neve kis rosszindulattal csonkot, csikket, csutkát jelent angolul) megjegyezte, hogy a férfiak többsége, akik beavatkozásért fordulnak hozzá, a sportöltözőbeli kínos helyzetekre hivatkozik, és csak egyharmaduk panaszkodik a hálószobai kínos helyzetekre. Ez nem is annyira bizarr, mint amilyennek hangzik. Nem vitás, hogy a duzzadó izmok a férfiak számára fontosabbak, mint a nők számára. Ennek az az oka, hogy az izmok a hímek megfélemlítését szolgálták, nem a nők elcsábítását. Ha a pénisz nagysága a hím hominidák körében státusjelzőként szerepelt, a státus pedig több eleven utódot jelentett, akkor a hímek párválasztásának szerepe lehetett a pénisz megformálásában is.
Vallási vezetők azt hangoztatják, hogy testünket Isten keze formálta, a biológia azonban arról tanúskodik, hogy a péniszt talán mégis inkább bizonyos nemű emberek keze alakította ki.

fel