Prűdek és paráznák

35.
Szulák

Haha! Ezt a címet csak azért találtam ki ide, hogy a heteró férfiak és a leszbikus nők figyelmét fölkeltsem. Akár hiszed, akár nem, mindent el fogok mondani a szulákról, amit csak tudnod érdemes, de közben egyetlen nőt sem fogok emlegetni.
A kék lábú szulák, akárcsak a lugasépítő madarak, egyedül azzal a céllal építenek fészket, habár ők homokból, hogy a párjukat lenyűgözzék. Szex után a szulák többnyire lebontják a szerelmi találkahelyet, és másikat építenek, olyat, amely a fókáknak jobban megfelel majd. A szulák rengeteget parádéznak is egymás előtt, mutogatva magukat a csajoknak.
Az udvarlás úgy kezdődik, hogy az egyik szula körözni kezd egy fészek fölött. Ha a bentlakó érdeklődést mutat, akkor az udvarlójelölt leszáll, és megvillogtatja kék lábait. Ha a házigazda még mindig figyel, akkor a jövevény az ég felé emeli csőrét, begyét kidülleszti, és fütyülni kezd. A fészek tulajdonosának jellemző reakciója erre az, hogy csőrét a tollai közé dugja. Ezután belépnek a fészekbe, ahonnan csakhamar nyögdécselés és füttyszó hangzik fel. A párzás többnyire hátulról történik.
Kutatói munkám során egyszemélyes szafarira indultam, hogy más, parádézó fajokat is bemutassak. Anyagi támogatást nem kaptam. Valami okból, ha az ember szépirodalommal foglalkozik, és nincs doktorátusa, nem tekintik tudományos tényezőnek. Expedíciómat magam finanszíroztam. Teliraktam a kocsimat tudományos felszereléssel, és 8 kilométert hajtottam a San Franciscó-i Baker Beachbe.
A meleg férfiak, akár a lugasépítő madarak és a szulák, szintén csak párszerzés céljából építenek fészket a homokban. Baker Beach telis-tele van ennek a parádézó fajnak a különleges homokváraival. Az udvarlás azzal kezdődik, hogy az, aki körözni kezd, az autójából kivillantja valamelyik testrészét. Többnyire nem a lábát. Ha a homokvárban tartózkodó érdeklődést tanúsít, az érkező közelebbi szemügyre vétel céljából megközelíti a homokvárat. Közvetlenül mielőtt belépnének a fészekbe, az érkező többnyire az ég felé emeli péniszét, és mellét kidülleszti. Ez alkalommal inkább a fészek tulajdonosa füttyent, és gyakran a tollai közé rejti a csőrét. Belépnek a homokfészekbe, ahonnan csakhamar nyögdécselés és kuncogás hangzik fel, bár füttyszó ekkor már nem.
Tudományos érdeklődéstől hajtva közelebb kúsztam. Egy szempillantás múlva azonban távozni kényszerültem, mert a megfigyelt példányok nekem is bemutatták udvarlási rítusaikat. Kezdetben zavarba jöttem, bosszankodtam.
Hát nem jöttek rá a trópusi sisakom láttán, hogy kutatási céllal vagyok itt? De végül is még sohasem fordult elő, hogy finom urak ilyen látványosan tegyék nekem a szépet, így hát csakhamar magam is megpróbálkoztam a szulatojó riszálásával. Felfújtam tollazatomat, és püspökfalatomat billegettem. Az udvarló hívogatás egyszeriben abbamaradt. Annyi baj legyen. Folytassuk az adatgyűjtést.

Miután a megfigyelt példányok túlestek a párosodáson, elhagyták a fészket, és az autóparkolóban elvegyültek a faj nőnemű egyedeivel. Megpróbáltam becsatlakozni a szellemes társalgásba, de a nőstényeket szemmel láthatóan jobban érdekelték a meleg férfiak, akik mindig mesterei a szónak, hogy a fene enné meg őket. Kémkedésem miatt a meleg férfiak szófukarrá váltak a jelenlétemben.
Lassan elhátráltam, egy délutánt a néma megfigyelésnek szenteltem, és végül eljutottam a végkövetkeztetéshez.
Ha valaki olyan testalkattal rendelkezik, mint Rock Hudson, olyan ruhatárral, mint Elton John, annyira ápolt, mint Liberace, olyan szellemes, mint Oscar Wilde, ha tucatszám rajongják körül a nők, és ezeket az adottságait nem arra használja, hogy a nőket az ágyába csábítsa, az az én szememben nem normális.
Erre már csak ráadás a homokban szexelni.
Amikor egyesek azt hangoztatják, hogy a homoszexualitás döntés kérdése, én azonnal azt hallom belőle, hogy az illetőnek homoszexuális hajlamai vannak.
Én a magam részéről egyáltalán nem úgy éltem meg a heteroszexualitásomat, mintha döntés kérdése lenne. Nem az történt, hogy elértem a serdülőkort, számba vettem a lehetőségeket, és azt mondtam magamnak: „Aha, hát akkor én, asszem, heteró leszek.” Nem, én csak a dolgaimmal foglalkoztam, mint mindig, tologattam a kis teherautómat, amikor egyszer csak arra jött Suzie Plimpton, én meg azt mondtam: „Húúúú!” Tudtam, hogy utálnom kéne. Tegnap még utáltam is. Összes kortársamtól úgy értesültem, hogy a lányoknak vésztőragályuk van, és a környezetemben minden gyerek tudta, hogy az borzasztó fertőző. De mégis, minden logikus ok nélkül, hirtelen nagyon-nagyon szerettem volna Suzie-t megérinteni. Mi ütött belém? El akarom kapni a ragályt?
A felső tagozatban éveken keresztül úgy éltem meg nyiladozó heteroszexualitásomat, mint valami szégyenteljes titkot, amelyről senkinek sem szabad tudomást szereznie. A civilizáció történetében soha senki sem érzett még így, csak a nyámnyila nyikhajok. A péniszem spontán gimnasztikája is nyilvánvalóan olyan tünet, amely miatt muszáj lesz orvoshoz fordulnom. Küzdöttem ellene minden rendelkezésemre álló eszközzel, de végül is be kellett ismernem önmagam előtt: heteroszexuális vagyok. Évekig tartó szégyenkezés árán szedtem öszsze a bátorságot egy coming outhoz.
Nincs a világon olyan hatalom, amely rávett volna, hogy „döntés” nyomán vonzónak találjam a takonnyal lövöldöző Billyt. Pedig bámulatra méltó pontossággal tudott takonnyal célba találni. Irigyeltem tőle a felköpős, szájjal elkapós trükkjét is. Amikor megpróbáltam utána csinálni, a köpés mindig beterítette az arcomat. Sosem tudtam olyan koherens köpetet előállítani, amilyet Billy. Ő határozottan olyan karakter volt, akiről érdemes példát venni. Vele akartam lenni.
Bírtam. Megérinteni azonban mégsem akartam. Ám feltett szándékunk, miszerint minden eszközzel undort keltünk a lányokban, egyszer csak váratlanul mégsem tűnt annyira jó ötletnek. Ez ellentmondott mindennek, amiben hittem, de mégis úgy tűnt, hogy a lányoknak volt igazuk. Mibennünk van a vésztőragály.
Felnőtt lettem. Ma már mindenütt a férfiakban van a ragály. Ha a cimborám térde hozzám ér az asztal alatt, úgy reagálok, mint amikor a másodikban egy kislány ért hozzám „Júúúj!” Akármi legyen a vésztőragály ellentéte, az van a nőknek. Inverz ragály.
Jerry Springer show-műsorát antropológusként szoktam nézni. Amikor a cowboykalapos fazon azt mondja benne, hogy ő bizony eljár melegeket verni, mert a buzik rossz, bűnös döntést hoztak, én ezt már úgy hallgatom, hogy tudom: a tagnak homoszexuális érzései vannak, de ezt le akarja tagadni. Ezért dühös azokra, akik másként döntöttek. Nekem eszembe se jut bántani a melegeket – végül is annál több nő jut nekem –, de arra sem érzek indíttatást, hogy fedett helyen cowboykalapot viseljek.
Egyébként azt sem hagyhatom figyelmen kívül, hogy a Baker Beach-i homokfészkekben a cowboykalap jobban beválik, mint a trópusi sisak.
Nem kellene a heteróknak hálát érezni a melegek iránt? Lépten-nyomon kiderül, hogy a legjobban kinéző, legjobban öltözködő pasik melegek, és ez nagyon nagy dolog. Ez azt jelenti: a heteró nők nem tehetnek mást, mint hogy a hozzám hasonló pasikkal randizzanak. Minden erőmmel támogatom, hogy a lehető legtöbb férfi térjen be homoszexuálisnak, miáltal a heteró nők hatalmas tömegei fognak kétségbeesetten az anyagi csőd szélén álló prózaírók környékére özönleni. Amikor az ajtószomszédaim elolvasták ezt a fejezetet, egyetértettek a közhellyel, miszerint a meleg férfiak jobb külsejűek és jobban öltözködnek és szellemesebbek, mint én, de alig győzték visszafojtani a nevetést, amikor Liberace, Elton John és Rock Hudson nevét említettem. Ez a lista, jelentették ki, jellegzetesen olyan, amilyennek a heteró férfi a klassz meleg férfit elképzeli. „Miért? – kérdeztem. – Hát ki lenne klasszabb ezeknél?” Azt felelték: ha meg akarom érteni, miért vonják magukra minden nőnek a figyelmét, akivel randizni akarok, további kutatásokat kell végeznem.
Saját jól felfogott érdekemben is lefolytattam a tudományos kutatást azoknak a férfiaknak az ügyében, akik új értelmet adtak a homónak a Homo sapiens kifejezésben.

fel