Prűdek és paráznák

36.
A homo Homo sapiens

Sok transzszexuális ember számolt már be arról a mélyen felkavaró felismerésről, amely hatéves koruk óta kísérti őket: hogy tévedésből születtek a testükbe. Megrázó interjúikban gyakran úgy beszélnek a saját testükről, mint álarcról, amelyet kényszerűségből kell viselniük.
D. F. Swaab, az amszterdami ideggyógyászati továbbképző intézet munkatársa a hollandiai agykutató intézetben felboncolta férfiból nővé változtatott transzszexuálisok agyát, és úgy találta, hogy a hímnemű transzszexuálisok agya női szerkezetű.
A szexuális viselkedést a hüllőagy, a hipotalamusz szabályozza. Ha legközelebb nedvesedést vagy merevedést tapasztalsz magadon, ne felejtsd el megköszönni a hipotalamusznak. A hipotalamuszban található a stria terminalis (BSTc), amelyet az utca embere BST nucleusnak hív, és amely körülbelül akkora, mint egy rizsszem. A hímneműek agyában a BST nucleus körülbelül 50 százalékkal nagyobb, mint a nőké. A nőké rövid szemű rizs, a férfiaké hosszú szemű. Ettől leszünk férfiak. Mindegy, hogy hetero- vagy homoszexuális vagy. A férfiak hipotalamuszában a BST rizsszeme átlagosan 50 százalékkal nagyobb, mint a nőké.
Kivéve a férfi transzszexuálisokat.
Egyes becslések szerint 350 ezer ember közül egy úgy érzi, hogy tévedésből született férfinak vagy nőnek. Swaab felboncolta tizenegy transzszexuális férfi agyát – vagyis olyanokét, akik gyerekkoruk óta nőnek érezték magukat –, és más agyakkal összehasonlítva megállapította, hogy a transzszexuálisok – és csakis a transzszexuálisok – agyában a BST nucleus mérete a nőkével egyezik meg. Tanulmányukban a kutatók kijelentették: „A BSTc nagyságát nem befolyásolták a felnőttkori nemi hormonok, és a szexuális irányultságtól független volt.”
Swaab hozzátette: „Eredményeink azt jelzik, hogy az agy egyéb struktúrái is szerepet játszhatnak”, és „ez valószínűleg csak a jéghegy csúcsa”. Swaab gyanítja, hogy „sejtek és az őket összekötő rostok egész hálózata lehet ott, és mi valószínűleg csak az elsőt találtuk meg”.
Agyunkban az a kis rizsszemnyi képződmény olyan lehet, mint az Anglia nevű kis sziget, amely valaha uralta az egész világot. Ha a tested férfinak néz ki, de te mégis nőnek érzed magad, ne ess kétségbe. Agyadban egy picinyke birodalom, amely a szexualitásodat uralja, éppen olyan, mint a nőké. A hipotalamuszod szerint nő vagy, pénisz ide vagy oda.
A férfiból nővé vált transzszexuálisoknak tehát jellegzetesen női agyszerkezetük van. Vajon a meleg férfiak agyának felépítése is ennyire jellemző a meleg férfiakra?
A kaliforniai La Jollában működő Salk Intézet munkakatársa, dr. Simon Le-Vay neurobiológus akaratán kívül, egyik napról a másikra híres ember lett, amikor górcső alá vette a hipotalamusz egy másik képződményét, „a férfira jellemző szexuális viselkedés” szabályozóját. Ennek mérete: 1 mm. Az agykutatók a férfierő központjának ezt a szexi nevet adták: INAH3.
A kutatások szerint heteroszexuális férfiakban az INAH3 átlagosan kétszer-háromszor akkora, mint a nőké. Homoszexuális férfiakban az INAH3 megint csak átlagosan ugyanakkora, mint a nőké.
LeVay, aki maga is meleg, kijelentette: „Állítom, hogy a meleg férfiak szervezetében női INAH3 található – azon a bizonyos területen női agyuk van.”
LeVay politikai viharok kellős közepében találta magát. Postaládája megtelt minden rendű és rangú gyűlölködő és rajongó levelekkel. A homofóbok imádták. A melegek ajnározták. A homofóbok gyűlölték. Gyűlölték a melegek is. Az emberek hálálkodtak neki, amiért tisztázta a homoszexuálisokat. Mások szidalmazták, mint öngyűlölő homoszexuálist. Volt, aki úgy érzékelte, hogy LeVay térdre kényszerítette a vallásos jobboldalt. Mások úgy értelmezték, hogy fegyvert adott a vallásos jobboldal kezébe.
Vedd észre, hogy a fentiekben az „átlagosan” szót kiemeltem. Ebben rejlik ugyanis LeVay felfedezésének tudományos kritikája. A kutató által a férfiak agyában talált INAH3-képződmények mérete bizonyos határok között váltakozott. A legnagyobb méretű INAH3-ok többsége heteroszexuális férfiaké volt. A legkisebbeket meleg férfiak agyában találta. A méretskálán azonban széles átfedést tapasztalt. Ha középméretű INAH3 kerül a mikroszkóp alá, képtelenség megállapítani, hogy heteroszexuális vagy homoszexuális ember agyával van-e dolgunk.
Ez a bírálat azonban szintén meggyengül, ha figyelembe vesszük, hogy a szexuális beállítódásnak is vannak fokozatai.
Vajon a szexualitás is olyan, folyamatos skála, mint amilyet az INAH3 különböző méretadatai adnak ki?
No és vajon a leginkább gondolatébresztő kutatások miért férfiagyak tanulmányozásából származnak? Biztos vagyok benne, hogy a nőknek semmi kifogásuk a férfiagy módszeres kutatása ellen, de hol vannak a leszbikusokról szóló adatok? Már megint a nők húzzák a rövidebbet?
Ezekre a kérdésekre a válasz az ősi nőstényekben rejlik – ők ugyanis négyszer annyi ideje vannak jelen, mint a hímek. A hímnem alig több, mint egymilliárd évvel ezelőtt jelent meg a Földön. Az ősi nőivarú élőlények lassú, elhúzódó folyamat során alakították ki a hímeket.
Ha jártál biológia szakkörbe, talán emlékszel még, hogy be kellett vágni Ernst Haeckel biológiai tételét: „Az ontogenezis a filogenézis rekapitulációja.”
Ez a tudományos halandzsaszöveg azt jelenti, hogy a magzati fejlődés megismétli az evolúciót. Mielőtt az emberi magzat emberi külsőt öltene, majomhoz hasonlít. Azelőtt olyan, mint egy kétéltű. Előtte kopoltyúja van és uszonyai. Azt megelőzően meg úgy fest, mint egy kis féreg. És a magzati fejlődés kezdetén minden organizmus nősténynek néz ki.
Ez nem jelenti azt, hogy a hímek az evolúció fejlettebb fokán állnak, mint a nőstények. Ez azt jelenti: a nőstények feltalálták a hímeket, hogy a szaporodást megkönnyítsék. A nőstények az első nem, a hímek a második. Isten nem a férfi oldalbordájából formálta ki a nőt. Az őskori csajok csapata formálta ki a női ribo(rda)szómákból.

A riboszómák a minden sejtben megtalálható molekuláris gépezetek, amelyek molekulánként építik fel az organizmusokat, alapanyagként csak 20 aminosavat használnak, a műveletet pedig a DNS-ben kódolt utasítások alapján hajtják végre.
Hallottad ezt? Épp most hegesztettek egy fehérjemolekulát a körmödhöz. A riboszómák a fizikai munkások, amelyek a testedben szünet nélkül zajló építkezésen dolgoznak. Körülbelül hárommilliárd éven keresztül ezt az egész ügyet nőneműek intézték.
Régente, amikor még mindenki nőnemű egysejtű volt, úgy hoztuk létre a lányainkat, hogy kettéhasadtunk. Amikor a szaporodás szempontjából előnyössé vált az egyének közötti géncsere, megkezdtük a szexet, ami változatosságot, sokféleséget eredményezett. Egyes leszármazottak kisebbek lettek, mások nagyobbak. Ez érdekesebbé tette a szexuális versengést. A nőstények kiadták az utasítást a riboszómagyárnak, hogy alkosson kisebb leszármazottakat, amelyek a mozgékonyság érdekében feláldoznak bizonyos mennyiségű tápanyagot.
Ezek lettek a hímek. Az egysejtű nőneműek egyszeriben nem akartak többé szinglik maradni. A hímek génjeinek felhasználásával akartak utódokat létrehozni. Azért találták fel a hímeket, hogy legyen, aki a géneket hordozza egyiküktől a másikig.
Figyeld meg, hogy a kezdet kezdetétől a hímek mozgékonyabbak, agresszívabbak, éhesebbek, a nőstények stabilabbak, fogékonyabbak, tápanyagokkal jobban ellátottak. A férfinak az áll érdekében, hogy ne legyen finnyás, a nőnek viszont az az érdeke, hogy nagyon is válogasson.
Ez azt is jelenti, hogy minden hímet a nőstények testrészeinek tervrajzaiból kellett megalkotni. E fejlődési folyamat sok fokozatban ment végbe, és nem minden hím járta végig a hímséghez vezető összes szakaszt, a nők közül pedig néhányan tettek egy-egy lépést a hím állapot irányába.

fel