Prűdek és paráznák

Sportingbet Regisztracios Bonusz

38.
Minek mellbimbó a férfiaknak?

A csimpánzherék vizsgálatának agytompító hatásából kiindulva sok szakember úgy véli, hogy a humor és a szigor között fordított arányosság áll fenn. Tudós kollégáim összevont szemöldökkel méregetik a fejezet címét – Minek mellbimbó a férfiaknak? –, és azt mondják, inkább olyasféle címet kellett volna adnom: „A maszkulin bimbozitás szignifikanciája a filogenézis folyamatában.”
A biológia ősatyja azonban, amennyire tudom, Arisztotelész, aki azt a tételt fogalmazta meg, hogy a biológiában mindennek oka van. Tanítványa, Theophrasztosz a tudományosság szellemében mesterével szembeszegülve a férfiak mellbimbóját a haszontalanság mintapéldájának hozta fel.
Én az ilyen gondolkodókkal értek egyet, nem az úgynevezett tudományos fokozattal rendelkező biológus kollégákkal. Arisztotelésznek, Konfuciusnak nem volt doktorátusa. Nekem sincs. Véletlen ez? Konfucius érthető nyelvet használ, amit viszont a tudósok beszélnek, az számomra kínaiul van.
Minden organizmus alapszabásmintája nőnemű. Az emberi embrió a terhesség első hónapjában többé-kevésbé nőnemű egyedként fejlődik. Azután, a hetedik héttől kezdve, amikor már 1 centiméteresek vagyunk, az Y kromoszómát örökölt embriók hormonzuhanyok sorozatában részesülnek, s ezek mindegyike változtat valamit rajtuk, hogy hímneművé váljanak. Az ősi formát megjelenítő, eredetileg nőivarú embrió fokozatosan férfiasodik a hormonhullámok időzített sorozata által.
Az egyik hullám megváltoztat valamit a nemi szervekben és az agyban; egy másik valami mást igazít át az agyban, aztán jön a harmadik, meg a többi. Ezeknek a hormonfürdőknek a többsége a születés előtt megy végbe, és főként az agyra gyakorolnak hatást. A pubertás idején újabb hormonszökőár sújt le, amely főként a testünket változtatja meg. Ha a méhen belüli hormonáradatok valamelyike nem megy végbe, vagy nem eléggé fejti ki hatását, akkor az embrió férfiasodásának az a bizonyos aspektusa nem változik meg kellőképpen.
Vagány csajok, most ti figyeljetek! Előfordul, hogy a lányokat a méhen belül férfihormonok zuhataga éri. Számos tanulmány (például a Columbia Egyetemen Anke Ehrhardt vezetésével végzett kutatás) azt bizonyítja, hogy azok a lányok, akik a méhben az átlagosnál több androgén hormonnak voltak kitéve, több agressziót tanúsítanak, mint nővéreik. Az S. A. Berenbaum és mások által végzett vizsgálatok kimutatták, hogy ezek a lányok következetesen a labdát választják a könyv helyett, babázás helyett rombolnak, papás-mamás helyett építenek. A kisautókkal ugyanannyit játszanak, mint a fiúk. Ezek a lányok a többi lánynál jobb eredményt érnek el a térérzéket vizsgáló tesztekben, a tárgyelforgatásos tesztekben, és könnyebben találnak meg bizonyos alakzatokat az összetett mintákban – az ilyen tesztekben általában a fiúk jobbak. Ügyesek a nagymozgásos szem-kéz koordinációban, mint a labdadobást és – elkapást gyakorló fiúk, és gyengébbek a szem-kéz finomkoordinációban, ami a szépírást gyakorló vagy cérnát befűző lányok erőssége.
Némelyik közülük képes lenne téged is pépesre verni. A méhen belül tesztoszteron hatásának kitett lányok több energiát használnak el játék közben, játszótársnak fiúkat választanak, többször kezdeményeznek verekedést, kevesebbet képzelegnek az anyaságról, a játék babák szinte egyáltalán nem érdeklik őket, nem vágynak csecsemők dajkálására, és a csinos ruhák helyett a praktikus öltözéket kedvelik.
Az a legérdekesebb, hogy ezek a kislányok sokszor a kultúrájukban szokásos női elvárásoknak sem tesznek eleget; nem hordanak ékszereket, nem használnak kozmetikumokat, nem sokat törődnek a hajviseletükkel. Sok kultúrában a legférfiasabb férfiak festik az arcukat, ők viselnek ékszereket, ők fonják be a hajukat, ők hordanak tarka ruházatot, a nők meg praktikusan öltözködnek. Ha a férfiak és a nők választásai kultúráról kultúrára változnak, akkor valószínűleg nem a biológia szabályozza őket. Ha a kulturális környezettől függetlenül egyetemesek, akkor viszont valószínűleg biológiai jellegűek.
Ezeknek a lányoknak megmondták, hogy ők lányok, a nemi szerveik olyanok, amilyenek a lányoknak szoktak lenni, de mégis ösztönösen úgy érzik, hogy el kell utasítaniuk a hagyományosan lányokhoz társított kellékeket. És mindez egy méhen belüli kis tesztoszteronfürdő miatt.
Tragikus genetikai balfogás? Dehogy. Az emberi szexualitás skálája annyira folyamatos és következetes, hogy azokról az emberekről, akik valahol a közepe táján – a nemek közötti senki földjén – helyezkednek el, egy működőképes génreprodukáló stratégia hordozóiként kell gondolkodnunk: ezt a stratégiát az anyatermészet sikeresnek ítélte. Mondhatnánk, hogy a fiús lányok és a lányos fiúk részei a természet tervének – ha a természetnek lennének tervei. Helyesebb úgy mondani, hogy a fennmaradásért és a szaporodásért folytatott versenyben a fiús lányok és a lányos fiúk nyertesek. Különben nem lennének jelen ilyen nagy számban.
A hormonhullámok időzített sorozata nincs mereven, óraműszerűen szabályozva. Új játékszabályok, tervek keletkeznek spontán módon, rögtönzéssel.
Egyes, eredetileg nőnemű embriók teljes mértékben hímneművé változnak. Mások genetikai kódja olyan, hogy megállnak valahol félúton. Más esetekben az anyát érő környezeti hatások változtatnak a hormonok finom összetételén a méhen belül.
Az az embrió, aki megkapott néhány tesztoszteronzuhanyt, de valamelyik mégis kimaradt, az sok szempontból hímneművé válhat, de nem minden szempontból.
Lehet, hogy azt a tesztoszteronlöketet nem kapta meg, amely a nőkhöz való vonzódást plántálta volna belé, vagy azt a képességet, hogy képes legyen térbeli alakzatokat gondolatban elforgatni, és kizárt volna minden lehetőséget a lakberendezés iránti esetleges érdeklődésre. Katharine Hepburnben pedig van valami, amitől őrülten dögös.
Az Y kromoszóma nélküli embrió, aki csak egyetlen tesztoszteronfürdőben részesül, a többi viszont kimarad az életéből, a legtöbb vonatkozásban nő marad, de nem mindegyikben. Lehet, hogy annak az egy tesztoszteronfürdőnek a hatására a lányokhoz fog vonzódni, és alpári vicceket fog mesélni nyilvánosan – vagy rájön, hogy a rögbiben van valami ellenállhatatlan.
A heteroszexuális nő, ha frusztráltnak érzi magát, mert a pasija képtelen felfogni, hogy ő mit érez, és ezért a meleg barátjához fordul vigaszért, lehet, hogy nem is a meleg és a heteró férfiak viselkedését megkülönböztetni rendelő kulturális szokáshoz igazodik. Lehet, hogy az egyik férfi megkapta azt a méhen belüli hormonfürdőt, amely után kevésbé fogékony lett érzelmileg, viszont jobban megy neki a mértani feladatok megoldása. Egy másik meg talán nem kapta meg azt a méhen belüli hormonzuhanyt, így az érzelmi intuíció és a gépek iránti vonzódás tekintetében ő nőnemű maradt. A nők felismerik egymásban a női vonásokat – ugyanúgy, ahogy a heteró férfiak jól, fesztelenül érzik magukat más heteró férfiak társaságában, a meleg férfiak meleg férfiak társaságában felszabadultak, és a leszbikusok is népes csoportokat alkotnak. Intuitív érzékkel ismerjük fel azt, ha valaki valamiben azonos velünk. Hivatalosan azonban tagadjuk, a legtöbben így közlekedünk a világban.
A méhen belüli tartózkodásunk során számos hormondagály közül választhatunk. Egyeseknek olyan génjeik vannak, hogy az intrauterin lehetőségek között úgy válogatnak, mint a svédasztalnál: „Kérem ezt a péniszt, a mechanikai érzéket meg a szakállt, de az agresszivitást nem, ha lehet.” – És voilá! Megszületett az érzékeny New Age-es pasi.
Egy másik magzat meg azt mondja: „Az Y kromoszóma nem kell, kérem viszont a vaginát, a derék-csípő arányt, a hátborzongató telepatikus képességet, amely pontosan elárulja, hogy a pasim éppen mit rejteget előlem. Nulla képességet kérek ahhoz, hogy odataláljak a repülőtérre, de kérem azt a hiénaszerű tesztoszteronzuhanyt, amitől agresszív leszek, képtelen arra, hogy belássam a tévedésemet, és kérem a nőstény hiénák igényét, hogy a hím a porban csússzon előttük a szexért.” – És voilá! Megszületett a barátnőm.
Ennek a sok hormonális dagálynak az időzítése olyan, hogy befolyást gyakoroljon a választásainkra. A legtöbb a méhen belül megy végbe, de életünk során más dagályok és apályok is lezajlanak a hormonháztartásunkban. A serdülőkor a randizási játékokra készít fel. A férfiak tesztoszteronszintje 35 éves korukon túl csökkenni kezd: akkor, amikor szükségessé válik a párosodásról a szülői tevékenységre való átállás. A nők 35 fölött egyre kalandosabb kedvűek lesznek, ahogy a fogamzóképességük csökken. A férfiak életében ötven év körül áll be a midlife crisis néven ismert válságos időszak: amikor a nemzőképességük fogyatkozni kezd. A nőknél ötven körül hirtelen beáll a menopauza, a terhesség ettől kezdve túlságosan veszélyes, viszont a nagymamaszerep betöltése szükséges a törzs fennmaradása szempontjából. Ezek a válságok azoknak az időzített hormonális változásoknak a nyomán állnak elő, amelyeket a pleisztocén kori szavanna körülményei szabályoztak be. Olyan áldozatok ezek, amelyeket mindannyiunknak meg kell hoznunk. Vannak, akik ezt méltóságteljesebben teszik, mint mások.
Az olyan faj esetében, amelyben a legtöbb egyed vagy teljesen hím-, vagy teljesen nőivarú, a jelek szerint néhány fajta kisebbségi stratégia valahová a skála közepe felé vezetett, és ez is hozzájárult az ember családjának fennmaradásához. A természetben a sokféleség: előny.
Most már tudod, minek a férfiaknak mellbimbó. A férfiak alapvetően nőneműek – csak fel vannak turbózva mindenféle spéci extrával.
Most ismertetek néhány tudományos adatot, amelyek miatt minden nő imádni fog és minden férfi utálni. De francba a férfiakkal! Kit érdekelnek, nem igaz, hölgyeim? Kegyedéknek csak egy pasira van szükségük, aki hajlandó elárulni férfitársait a nők felszabadítása érdekében! Itt jövök be én a képbe! (Minden férfi addig támogatja a feminizmust, ameddig azt hiszi, hogy így majd többen fognak lefeküdni vele.)
Hölgyem, vannak szórványos jelek, amelyek arra utalnak, hogy a kegyed férje is képes lehet szoptatásra.
Ugye, hogy erre közelebb hajolt a könyvhöz?
Ha a férfi elég alkoholt iszik, megindul a tejelválasztása. A máj elfojtja a női hormonjainkat, a nők azonban annyi ilyen hormont termelnek, hogy az bőven átjut a májon. Ha viszont a férfi túl sok Budweisert nyom be a szervezetébe, és legyengíti a máját, a kínos kis titok napvilágra kerül. A pasinak megindul a teje, mint a dajak repülőkutya hímjének. Minden férfiban ott rejtőzik, és kitörni készül egy nő.
A férfi tejelválasztását azzal is elő lehet idézni, hogy előbb kiéheztetjük, majd megetetjük. A második világháború után ötszáz hadifogoly szabadult fel a japán koncentrációs táborokban. Amikor évekig tartó koplalás után hirtelen jó és bőséges táplálékhoz jutottak, emlőjük nőtt, és tej is termelődött benne. Beindultak a női hormonok, még mielőtt a májuk magához tért az alultápláltságból, és leállította ezt a hülyeséget.
Tudom, hogy csak tudományos adatokat kellene közölnöm, de pletykás fajhoz tartozom. Szájról szájra járnak mindenféle szóbeszédek – például egy dél-amerikai törzsről, amelyben a férfiak a mellükre veszik a csecsemőket, és hat héten belül képesek lesznek a szoptatásra; vagy azokról az érzékeny amerikai férfiakról, akik néhány hónapon át mellszívó készüléket alkalmaznak önmagukon, és ennek hatására tejelni kezdenek; vagy olyan férfiakról, akik az asszonyuk terhességét olyan mély empátiával élik át, hogy nemcsak a szülési fájdalmakat szenvedik végig, de idővel a tejük is megindul. Gondoljanak bele, hölgyeim. Ha a nőkből lehetnek élsportolók, elnök-vezérigazgatók vagy favágók, akkor a férfiak is megpróbálkozhatnak a szoptatással. Miért is ne? Hiszen kegyedék képviselik azt a nemet, amelyik feltalálta a hímeket. Ne feledjék: hímneműnek lenni csupán címzetes kinevezés.
Ha a férfiak valójában hormon-álruhába bújt nők, akkor nem kellene a petetermelőknek és a spermatermelőknek remekül kijönniük egymással? Dehogynem. A sperma és a pete okozta problémák valójában csak másodlagos mellékhatásai a mélyebb, ősibb sperma- és petemegoldásnak.

fel