Szex és New York

Sportingbet Regisztracios Bonusz

4.

A házasság szentsége Manhattanben:
örök vénlányok és leprás agglegények

Ebéd másnap. Gonoszul pletykálunk egy pasival, akivel csak most ismerkedtem meg. Közös barátainkról beszélgetünk. Ő a férjet ismeri, én a feleséget. Igaz, hogy soha nem láttam a férjet, és a feleséggel is évekkel ezelőtt találkoztam utoljára (leszámítva azt a pár alkalmat, amikor összefutottunk az utcán), de persze mindent tudok róluk.
– Rossz vége lesz ennek – mondom.
– Az az ember olyan naiv. Vidéki szegény. Bostoni lévén, semmit nem tudott a nőről, az meg kapva kapott a lehetőségen. New Yorkban már olyan sok pasival járt, hogy kezdett rossz híre lenni. Egy New York-i krapek nem vette volna el.
Nekiestem a sült csirkémnek. Érdekelt a téma.
– A New York-i nők tudják. Tudják, mikor kell férjhez menniük, és akkor meg is teszik. Lehet, hogy túl sok pasival feküdtek le, vagy látják, hogy nem ível majd magasra a karrierjük, vagy éppen gyereket akarnak. Addig csak halogatják a dolgot. De ha elérkezett a kellő pillanat, és ők kihagyják...
– megvonom a vállam.
– Akkor annyi nekik. Valószínűleg soha nem mennek férjhez.
Az asztalunknál ülő másik férfi egy vállalatnál dolgozik, rendes apatípus, és Westchesterben lakik. Elszörnyedve mered ránk.
– És mi van a szerelemmel? – kérdezi. Szánakozva mérem végig.
– Na ne.
Amikor férj-, illetve feleségvadászatról van szó, New Yorknak megvannak a maga sajátos párzási szertartásai, amelyek annyira bonyolultak és kifinomultak, mint egy Edith Whartonregény. A szabályokat mindenki ismeri – de senki nem akar beszélni róluk. A végeredmény az, hogy New Yorkban kitenyészett egy bizonyos fajta nő – okos, vonzó, sikeres és... soha nem megy férjhez. Harminc-, esetleg negyven-egynéhány éves, és ha a tapasztalatoknak hinni lehet, valószínűleg soha nem is fog férjhez menni.
Vannak persze kivételek. Mindnyájan ismerjük a sikeres színpadi szerzőt, aki feleségül vette a nála néhány évvel idősebb divattervezőnőt. De ha az ember szép, sikeres, gazdag és mindenkit ismer, a szokásos szabályok nem vonatkoznak rá. De mi van akkor, ha valaki negyvenéves, csinos és tévéproducer, vagy éppen saját PR-cége van, és mégis csak egy garzonlakásban él, és tábori ágyon alszik – röviden, Mary Tyler Moore megfelelője a kilencvenes években? Kivéve, hogy az a valaki le is feküdt minden pasival, ahelyett hogy éjfél után két perccel kirúgta volna őket. Szóval, mi van ezekkel a nőkkel? Mert ilyen nők ezerszám, sőt, talán tízezer szám vannak New Yorkban. Sok ilyet ismerünk, és csodáljuk őket. Utaznak, adót fizetnek, és szemrebbenés nélkül kifizetnek négyszáz dollárt egy pár Manolo Blahnik pántos szandálért.
– Nincs semmi baj ezekkel a nőkkel – mondja Jerry, harminckilenc éves vállalati jogász. Ő történetesen feleségül vette az egyik ilyen nőt, aki ráadásul három évvel idősebb nála.
– Nem őrültek, még csak nem is neurotikusak. Nem olyanok, mint a Végzetes vonzerő hősnője.
Jerry kis szünetet tart.
– Miért van az ismerőseim között oly sok remek vénlány és olyan kevés remek agglegény? Nézzünk szembe a tényekkel, New Yorkban agglegénynek lenni gáz.

M&M

– A helyzet a következő – mondja Jerry.
– A nőknek van esélyük rá, hogy férjhez menjenek New Yorkban. Ez a lehetőség valamikor huszonöt és harmincöt éves koruk között adatik meg nekik. Vagy inkább harminchat.
Abban egyetértünk, hogy ha egy nő egyszer már férjhez ment, akkor mindig van lehetősége arra, hogy ezt másodszor is megtegye. Valahogy megtanulja, hogyan cserkéssze be a vadat.
– De ha egy nő harminchét vagy harmincnyolc éves lesz, akkor már van neki ez az... izé – mondja Jerry.
– Csomag. TO sok idő telt el. És az idő onnantól már ellenük dolgozik.
Ha még nem lenne feleségem, és megtudnám, hogy egy nő Mort Zuckermannal vagy a könyvkiadós Marvinnal jár (ketten együtt röviden M&M), azt mondanám, felejtsd el. Ki akar a sorban a huszadik lenni? És ha még valami más csomagjuk is van, például gyerek vagy egy-két elvonókúra, az már tényleg gond.
Jerry elmesél egy történetet. Tavaly nyáron szűk körű vacsorán vett részt Long Islanden. A vendégek tévés és filmes személyiségek voltak. Jerry és a felesége épp egy negyvenéves, egykori modellt próbáltak meg összehozni egy nemrég elvált pasassal. Azok ketten beszélgettek, és hirtelen felmerült Mort Zuckerman neve, aztán Marviné, mire a pasas Jerry és a felesége szeme láttára vesztette el az érdeklődését a nő iránt.
– Van egy-két leprás agglegény New Yorkban – mondja Jerry.
– Ezek a nőkre nézve halálos veszedelmet jelentenek.
A sztorit még aznap megosztom Annával, aki harminchat éves, és szeret mindennel vitába szállni, amit a férfiak állítanak. Minden pasi szeretne vele lefeküdni, és ő azért dobja őket, mert nem elég komolyak. Járt a híres M&M-mel, és Jerryt is ismeri. Amikor meghallja a lényeget, ordítozni kezd velem.
– Jerry egyszerűen féltékeny! Ő is szeretne olyan lenni., mint azok a pasik, de nincs hozzá se pénze, se hatalma. Kaparjuk meg egy kicsit a felszínt, és kiderül, hogy fél New York Mort Zuckerman szeretne lenni.
George, harminchét éves befektetési bankár, szintéri a leprás agglegényekben látja a legfőbb problémát.
– Ezek a palik – a plasztikai sebész, a Times szerkesztője, a termékenységi klinika őrült tulajdonosa – ugyanabból a nőkínálatból szemezgetnek, és a helyzet nem jut egyről a kettőre – állítja.
– A magam részéről én sem szeretnék olyan nővel járni, akit már mindenki felpróbált közülük.

GYEREK VAGY CSÁBOS FEHÉRNEMŰ?

– Ha az ember történetesen Diane Sawyer, mindig talál magának férjet. De még a csillagos ötös vagy öt alá nők is könnyen rajtaveszthetnek. A gond az, hogy New Yorkban az emberek egyre kisebb és kisebb csoportokat választanak maguknak. Olyan emberekkel van dolgunk, akik rendkívül kivételes helyzetben vannak, és ennek megfelelően az elvárásaik is hihetetlenül magasak.
– Aztán ott vannak az ember barátai. Nézz csak magadra – mondja George.
– Semmi baj sincs azokkal a pasikkal, akikkel eddig jártál, de azért mindig kicikiztük őket.
És ez tényleg így van. A maga mócíján minden hapsim nagyon jó fej volt, de a barátaim mindegyikükben találtak hibát. Egyszerűen nem hagytak nekem békét, állandóan azt kérdezgették, hogy vagyok képes elviselni ezeket a – szerintem egyébként megbocsátható – hibákat. Most aztán egyedül vagyok, és a barátaim végre boldogok.
Két nappal később George és én összefutunk egy buliban.
– Az egész a gyerekszülésről szól – mondja.
– Ha egy férfi meg akar házasodni, akkor gyereket is akar, és az ember nem szeretne harmincöt évesnél idősebb feleséget, mert akkor rögtön gyereket kell vállalni, és akkor semmi másra nem marad idő előtte.
Elhatároztam, hogy kikérem Peter véleményét is, akivel kétszer randiztam. Peter, aki egyébként negyvenkét éves és író, tökéletesen egyetértett George-dzsal.
– Igen, az egész az életkorról és a biológiáról szól – állítja.
– Ésszel fel sem fogja az ember, micsoda elemi vonzereje van egy szülőkorban lévő nőnek az első találkozáskor.
A valamivel idősebb, mondjuk negyvenéves, nő nehezebb helyzetben van, mert a férfiak nem érzik azt az erős első vonzalmat. Velük többször kell találkoznod, mielőtt vágyat éreznél, hogy lefeküdj velük, és akkor már az egész valami másról szól.
Talán a szexi fehérneműről?
– Szerintem az egyedülálló, középkorú nők jelentik a legnagyobb problémát New York Cityben! – csattan fel Peter, aztán elgondolkodva hozzáteszi:
– Ez rengeteg nőnek okoz szenvedést, pedig sokan tagadják.
Peter elmesél egy történetet. Van egy nőismerőse, negyvenegy éves. Mindig rendkívül szexi pasikkal járt, és remekül érezte magát. Aztán elkezdett egy húszéves fiúval járni, és emiatt mindenki kíméletlenül kinevette. Később egy újabb, vele egyidős szexi pasival járt, aki elhagyta, attól kezdve pedig nem tudott magának férfit fogni. Fizikailag teljesen lerobbant, elvesztette az állását, és vissza kellett költöznie Iowába az anyjához. Mindez a nők számára rosszabb egy lidérces rémálomnál, bár egy ilyen történettől a férfiak még csak nem is érzik magukat kellemetlenül.

ÍGY LÁTJA ROGER

Roger az Upper East Side egyik éttermében ül, vörösbort iszik, és jól érzi magát. Harminckilenc éves, a saját befektetési alapját vezeti, és a Park Avenue-n lakik egy hatszobás lakásban. Azon morfondírozik éppen, amit én a magam részéről a harmincas férfiak hatalomátvételének nevezek.
– Ha az ember huszonéves fiatalember, vagy csak nemrég múlt harminc, a kapcsolatait a nők irányítják – magyarázza Roger.
– Idáig rendben van. De mire ígéretes házasuló korba kerül a harmincas évei végére, úgy érzi, hogy felfalják a nők.
Más szóval, egyik pillanatról a másikra a férfi kerül hatalmi helyzetbe.
Roger elmeséli, mi történt vele egyszer egy koktélpartin. Kicsit korábban érkezett, és látta, hogy hét egyedülálló harmincöt-negyven éves nő van jelen, mindegyik Upper East Side-i szőke, fekete koktélruhában, egyik szellemesebb, mint a másik.
– Ilyenkor az ember már tudja, hogy egyszerűen nem mondhat olyat, ami rosszul sül el – mondja Roger.
– A nőknél ilyenkor egyesül a kétségbeesés a maximális szexuális vonzerővel. Rendkívül veszélyes kombináció: Látod a pillantásukban a birtoklási vágyat, kiegészülve a cash flow iránti egészséges tisztelettel. Az az érzésed támad; hogy amint kilépsz a szobából, mindent lenyomoznak rólad. A legszörnyűbb az egészben, hogy a legtöbb ilyen nő tényleg érdekes, mert nem mentek csak úgy férjhez. De ha megpillantod, mi tükröződik a tekintetükben, hogyan érezhetnél szenvedélyt?
Térjünk vissza Peterhez, aki most lovalja bele magát Alec Baldwinnal kapcsolatos felháborodásába.
– A gond az elvárásoknál kezdődik. Az idősebb nők nem akarják beérni a kínálat maradékával. Ha nem vagyok képes olyan pasit találni, aki laza és életképes, akkor csesszétek meg, maradok inkább magamnak, mondják. Akit ezek a nők igazából szeretnének megkapni, az Alec Baldwin. Egyetlen nő sincs New Yorkban, aki ne utasított volna vissza életében már vagy tíz, csodás, szerelmes férfit, csak azért, mert túl kövér volt az illető, vagy nem volt elég hatalma, vagy nem volt elég gazdag, vagy nem volt elég akármilyen. Csakhogy azok az igazán szexi pasik, akikre ezek a nők várnak, a húszéves kiscsajokra hajtanak.
Mostanra Peter már szinte kiabál.
– Miért nem mennek férjhez egy kövér emberhez? Miért nem mennek férjhez egy gusztustalan, kövér zsírszalonnához?
kétszer randiztam. Peter, aki egyébként negyvenkét éves és író, tökéletesen egyetértett George-dzsal.
– Igen, az egész az életkorról és a biológiáról szól – állítja.
– Ésszel fel sem fogja az ember, micsoda elemi vonzereje van egy szülőkorban lévő nőnek az első találkozáskor.
A valamivel idősebb, mondjuk negyvenéves, nő nehezebb helyzetben van, mert a férfiak nem érzik azt az erős első vonzalmat. Velük többször kell találkoznod, mielőtt vágyat éreznél, hogy lefeküdj velük, és akkor már az egész valami másról szól.
Talán a szexi fehérneműről?
– Szerintem az egyedülálló, középkorú nők jelentik a legnagyobb problémát New York Cityben! – csattan fel Peter, aztán elgondolkodva hozzáteszi:
– Ez rengeteg nőnek okoz szenvedést, pedig sokan tagadják.
Peter elmesél egy történetet. Van egy nőismerőse, negyvenegy éves. Mindig rendkívül szexi pasikkal járt, és remekül érezte magát. Aztán elkezdett egy húszéves fiúval járni, és emiatt mindenki kíméletlenül kinevette. Később egy újabb, vele egyidős szexi pasival járt, aki elhagyta, attól kezdve pedig nem tudott magának férfit fogni. Fizikailag teljesen lerobbant, elvesztette az állását, és vissza kellett költöznie Iowába az anyjához. Mindez a nők számára rosszabb egy lidérces rémálomnál, bár egy ilyen történettől a férfiak még csak nem is érzik magukat kellemetlenül.

ÍGY LÁTJA ROGER

Roger az Upper East Side egyik éttermében ül, vörösbort iszik, és jól érzi magát. Harminckilenc éves, a saját befektetési alapját vezeti, és a Park Avenue-n lakik egy hatszobás lakásban. Azon morfondírozik éppen, amit én a magam részéről a harmincas férfiak hatalomátvételének nevezek.
– Ha az ember huszonéves fiatalember, vagy csak nemrég múlt harminc, a kapcsolatait a nők irányítják – magyarázza Roger.
– Idáig rendben van. De mire ígéretes házasuló korba kerül a harmincas évei végére, úgy érzi, hogy felfalják a nők.
Más szóval, egyik pillanatról a másikra a férfi kerül hatalmi helyzetbe.
Roger elmeséli, mi történt vele egyszer egy koktélpartin. Kicsit
korábban érkezett, és látta, hogy hét egyedülálló harmincöt-negyven éves nő van jelen, mindegyik Upper East Side-i szőke, fekete koktélruhában, egyik szellemesebb, mint a másik.
– Ilyenkor az ember már tudja, hogy egyszerűen nem mondhat olyat, ami rosszul sül el – mondja Roger.
– A nőknél ilyenkor egyesül a kétségbeesés a maximális szexuális vonzerővel. Rendkívül veszélyes kombináció: Látod a pillantásukban a birtoklási vágyat, kiegészülve a cash flow iránti egészséges tisztelettel. Az az érzésed támad; hogy amint kilépsz a szobából, mindent lenyomoznak rólad. A legszörnyűbb az egészben, hogy a legtöbb ilyen nő tényleg érdekes, mert nem mentek csak úgy férjhez. De ha megpillantod, mi tükröződik a tekintetükben, hogyan érezhetnél szenvedélyt?
Térjünk vissza Peterhez, aki most lovalja bele magát Alec Baldwinnal kapcsolatos felháborodásába.
– A gond az elvárásoknál kezdődik. Az idősebb nők nem akarják beérni a kínálat maradékával. Ha nem vagyok képes olyan pasit találni, aki laza és életképes, akkor csesszétek meg, maradok inkább magamnak, mondják. Akit ezek a nők igazából szeretnének megkapni, az Alec Baldwin. Egyetlen nő sincs New Yorkban, aki ne utasított volna vissza életében már vagy tíz, csodás, szerelmes férfit, csak azért, mert túl kövér volt az illető, vagy nem volt elég hatalma, vagy nem volt elég gazdag, vagy nem volt elég akármilyen. Csakhogy azok az igazán szexi pasik, akikre ezek a nők várnak, a húszéves kiscsajokra hajtanak.
Mostanra Peter már szinte kiabál.
– Miért nem mennek férjhez egy kövér emberhez? Miért nem mennek férjhez egy gusztustalan, kövér zsírszalonnához?

BARÁTNAK REMEK, FÉRJNEK POCSÉK

Ezt a kérdést felteszem Charlotte-nak, az angol újságírónőnek.
– Megmondom miért – mondja.
– Én jártam néhány ilyen pasival – alacsonnyal, kövérrel, csúnyával -, és semmi különbséget nem tapasztaltam. Éppen olyan értéktelen, önző alakok voltak, mint a jóképűek. Egyébként is, ha egy nő már elmúlt harmincöt, és még nincs férjnél, azt mondja magában, miért kellene megállapodnom?
Charlotte elmeséli, hogy épp most mondta le a randit egy rendkívül ígéretes, negyvenegy éves bankárral, aki nemrégiben vált el, pusztán azért, mert túl kicsi a micsodája.
– Mutatóujj – sóhajt Charlotte.
Sarah közbekotyog. Épp most sikerült pénzt szereznie az első filmjére, és ettől valósággal eksztázisban van.
– Még hogy a nők ne tudnának férjhez menni? Ez annyira beszűkült gondolkodás, hogy vitatkozni se érdemes vele. Ha meg akarsz szerezni egy pasit, fogd he a szád. Csak ülj ott, ne szólj egy szót se, és érts egyet mindennel, amit a száján kiejt.
Szerencsére felhív a barátnőm, Amalita, és elmagyarázza ezt az egész férjhezmenősdit. Elmagyarázza, hogy igaz, a legfantasztikusabb nők gyakran maradnak egyedül, és nem örülnek neki, de azért kétségbe sem esnek miatta.
– Nyuszikám – búgja a telefonba. Jó hangulatban van, mert előző éjjel szexelt egy huszonnégy éves joghallgatóval.
– Mindenki tudja, hogy a New York-i férfi barátnak remek, de férjnek pocsék. Dél-Amerikában, ahol felnőttem, van egy mondás: jobb egyedül, mint rossz társaságban.

fel