Szex és New York
Sportingbet Regisztracios Bonusz
4.
A házasság szentsége Manhattanben:
örök vénlányok és leprás agglegények
Ebéd másnap. Gonoszul pletykálunk egy pasival, akivel csak
most ismerkedtem meg. Közös barátainkról beszélgetünk. Ő a férjet ismeri, én a
feleséget. Igaz, hogy soha nem láttam a férjet, és a feleséggel is évekkel
ezelőtt találkoztam utoljára (leszámítva azt a pár alkalmat, amikor
összefutottunk az utcán), de persze mindent tudok róluk.
– Rossz vége lesz ennek – mondom.
– Az az ember olyan naiv. Vidéki szegény. Bostoni lévén, semmit nem tudott a
nőről, az meg kapva kapott a lehetőségen. New Yorkban már olyan sok pasival
járt, hogy kezdett rossz híre lenni. Egy New York-i krapek nem vette volna el.
Nekiestem a sült csirkémnek. Érdekelt a téma.
– A New York-i nők tudják. Tudják, mikor kell férjhez menniük, és akkor meg is
teszik. Lehet, hogy túl sok pasival feküdtek le, vagy látják, hogy nem ível majd
magasra a karrierjük, vagy éppen gyereket akarnak. Addig csak halogatják a
dolgot. De ha elérkezett a kellő pillanat, és ők kihagyják...
– megvonom a vállam.
– Akkor annyi nekik. Valószínűleg soha nem mennek férjhez.
Az asztalunknál ülő másik férfi egy vállalatnál dolgozik, rendes apatípus, és
Westchesterben lakik. Elszörnyedve mered ránk.
– És mi van a szerelemmel? – kérdezi. Szánakozva mérem végig.
– Na ne.
Amikor férj-, illetve feleségvadászatról van szó, New Yorknak megvannak a maga
sajátos párzási szertartásai, amelyek annyira bonyolultak és kifinomultak, mint
egy Edith Whartonregény. A szabályokat mindenki ismeri – de senki nem akar
beszélni róluk. A végeredmény az, hogy New Yorkban kitenyészett egy bizonyos
fajta nő – okos, vonzó, sikeres és... soha nem megy férjhez. Harminc-, esetleg
negyven-egynéhány éves, és ha a tapasztalatoknak hinni lehet, valószínűleg soha
nem is fog férjhez menni.
Vannak persze kivételek. Mindnyájan ismerjük a sikeres színpadi szerzőt, aki
feleségül vette a nála néhány évvel idősebb divattervezőnőt. De ha az ember
szép, sikeres, gazdag és mindenkit ismer, a szokásos szabályok nem vonatkoznak
rá. De mi van akkor, ha valaki negyvenéves, csinos és tévéproducer, vagy éppen
saját PR-cége van, és mégis csak egy garzonlakásban él, és tábori ágyon alszik –
röviden, Mary Tyler Moore megfelelője a kilencvenes években? Kivéve, hogy az a
valaki le is feküdt minden pasival, ahelyett hogy éjfél után két perccel kirúgta
volna őket. Szóval, mi van ezekkel a nőkkel? Mert ilyen nők ezerszám, sőt, talán
tízezer szám vannak New Yorkban. Sok ilyet ismerünk, és csodáljuk őket. Utaznak,
adót fizetnek, és szemrebbenés nélkül kifizetnek négyszáz dollárt egy pár Manolo
Blahnik pántos szandálért.
– Nincs semmi baj ezekkel a nőkkel – mondja Jerry, harminckilenc éves vállalati
jogász. Ő történetesen feleségül vette az egyik ilyen nőt, aki ráadásul három
évvel idősebb nála.
– Nem őrültek, még csak nem is neurotikusak. Nem olyanok, mint a Végzetes
vonzerő hősnője.
Jerry kis szünetet tart.
– Miért van az ismerőseim között oly sok remek vénlány és olyan kevés remek
agglegény? Nézzünk szembe a tényekkel, New Yorkban agglegénynek lenni gáz.
M&M
– A helyzet a következő – mondja Jerry.
– A nőknek van esélyük rá, hogy férjhez menjenek New Yorkban. Ez a lehetőség
valamikor huszonöt és harmincöt éves koruk között adatik meg nekik. Vagy inkább
harminchat.
Abban egyetértünk, hogy ha egy nő egyszer már férjhez ment, akkor mindig van
lehetősége arra, hogy ezt másodszor is megtegye. Valahogy megtanulja, hogyan
cserkéssze be a vadat.
– De ha egy nő harminchét vagy harmincnyolc éves lesz, akkor már van neki ez
az... izé – mondja Jerry.
– Csomag. TO sok idő telt el. És az idő onnantól már ellenük dolgozik.
Ha még nem lenne feleségem, és megtudnám, hogy egy nő Mort Zuckermannal vagy a
könyvkiadós Marvinnal jár (ketten együtt röviden M&M), azt mondanám, felejtsd
el. Ki akar a sorban a huszadik lenni? És ha még valami más csomagjuk is van,
például gyerek vagy egy-két elvonókúra, az már tényleg gond.
Jerry elmesél egy történetet. Tavaly nyáron szűk körű vacsorán vett részt Long
Islanden. A vendégek tévés és filmes személyiségek voltak. Jerry és a felesége
épp egy negyvenéves, egykori modellt próbáltak meg összehozni egy nemrég elvált
pasassal. Azok ketten beszélgettek, és hirtelen felmerült Mort Zuckerman neve,
aztán Marviné, mire a pasas Jerry és a felesége szeme láttára vesztette el az
érdeklődését a nő iránt.
– Van egy-két leprás agglegény New Yorkban – mondja Jerry.
– Ezek a nőkre nézve halálos veszedelmet jelentenek.
A sztorit még aznap megosztom Annával, aki harminchat éves, és szeret mindennel
vitába szállni, amit a férfiak állítanak. Minden pasi szeretne vele lefeküdni,
és ő azért dobja őket, mert nem elég komolyak. Járt a híres M&M-mel, és Jerryt
is ismeri. Amikor meghallja a lényeget, ordítozni kezd velem.
– Jerry egyszerűen féltékeny! Ő is szeretne olyan lenni., mint azok a pasik, de
nincs hozzá se pénze, se hatalma. Kaparjuk meg egy kicsit a felszínt, és
kiderül, hogy fél New York Mort Zuckerman szeretne lenni.
George, harminchét éves befektetési bankár, szintéri a leprás agglegényekben
látja a legfőbb problémát.
– Ezek a palik – a plasztikai sebész, a Times szerkesztője, a termékenységi
klinika őrült tulajdonosa – ugyanabból a nőkínálatból szemezgetnek, és a helyzet
nem jut egyről a kettőre – állítja.
– A magam részéről én sem szeretnék olyan nővel járni, akit már mindenki
felpróbált közülük.
GYEREK VAGY CSÁBOS FEHÉRNEMŰ?
– Ha az ember történetesen Diane Sawyer, mindig talál magának férjet. De még a
csillagos ötös vagy öt alá nők is könnyen rajtaveszthetnek. A gond az, hogy New
Yorkban az emberek egyre kisebb és kisebb csoportokat választanak maguknak.
Olyan emberekkel van dolgunk, akik rendkívül kivételes helyzetben vannak, és
ennek megfelelően az elvárásaik is hihetetlenül magasak.
– Aztán ott vannak az ember barátai. Nézz csak magadra – mondja George.
– Semmi baj sincs azokkal a pasikkal, akikkel eddig jártál, de azért mindig
kicikiztük őket.
És ez tényleg így van. A maga mócíján minden hapsim nagyon jó fej volt, de a
barátaim mindegyikükben találtak hibát. Egyszerűen nem hagytak nekem békét,
állandóan azt kérdezgették, hogy vagyok képes elviselni ezeket a – szerintem
egyébként megbocsátható – hibákat. Most aztán egyedül vagyok, és a barátaim
végre boldogok.
Két nappal később George és én összefutunk egy buliban.
– Az egész a gyerekszülésről szól – mondja.
– Ha egy férfi meg akar házasodni, akkor gyereket is akar, és az ember nem
szeretne harmincöt évesnél idősebb feleséget, mert akkor rögtön gyereket kell
vállalni, és akkor semmi másra nem marad idő előtte.
Elhatároztam, hogy kikérem Peter véleményét is, akivel kétszer randiztam. Peter,
aki egyébként negyvenkét éves és író, tökéletesen egyetértett George-dzsal.
– Igen, az egész az életkorról és a biológiáról szól – állítja.
– Ésszel fel sem fogja az ember, micsoda elemi vonzereje van egy szülőkorban
lévő nőnek az első találkozáskor.
A valamivel idősebb, mondjuk negyvenéves, nő nehezebb helyzetben van, mert a
férfiak nem érzik azt az erős első vonzalmat. Velük többször kell találkoznod,
mielőtt vágyat éreznél, hogy lefeküdj velük, és akkor már az egész valami másról
szól.
Talán a szexi fehérneműről?
– Szerintem az egyedülálló, középkorú nők jelentik a legnagyobb problémát New
York Cityben! – csattan fel Peter, aztán elgondolkodva hozzáteszi:
– Ez rengeteg nőnek okoz szenvedést, pedig sokan tagadják.
Peter elmesél egy történetet. Van egy nőismerőse, negyvenegy éves. Mindig
rendkívül szexi pasikkal járt, és remekül érezte magát. Aztán elkezdett egy
húszéves fiúval járni, és emiatt mindenki kíméletlenül kinevette. Később egy
újabb, vele egyidős szexi pasival járt, aki elhagyta, attól kezdve pedig nem
tudott magának férfit fogni. Fizikailag teljesen lerobbant, elvesztette az
állását, és vissza kellett költöznie Iowába az anyjához. Mindez a nők számára
rosszabb egy lidérces rémálomnál, bár egy ilyen történettől a férfiak még csak
nem is érzik magukat kellemetlenül.
ÍGY LÁTJA ROGER
Roger az Upper East Side egyik éttermében ül, vörösbort iszik, és jól érzi
magát. Harminckilenc éves, a saját befektetési alapját vezeti, és a Park
Avenue-n lakik egy hatszobás lakásban. Azon morfondírozik éppen, amit én a magam
részéről a harmincas férfiak hatalomátvételének nevezek.
– Ha az ember huszonéves fiatalember, vagy csak nemrég múlt harminc, a
kapcsolatait a nők irányítják – magyarázza Roger.
– Idáig rendben van. De mire ígéretes házasuló korba kerül a harmincas évei
végére, úgy érzi, hogy felfalják a nők.
Más szóval, egyik pillanatról a másikra a férfi kerül hatalmi helyzetbe.
Roger elmeséli, mi történt vele egyszer egy koktélpartin. Kicsit korábban
érkezett, és látta, hogy hét egyedülálló harmincöt-negyven éves nő van jelen,
mindegyik Upper East Side-i szőke, fekete koktélruhában, egyik szellemesebb,
mint a másik.
– Ilyenkor az ember már tudja, hogy egyszerűen nem mondhat olyat, ami rosszul
sül el – mondja Roger.
– A nőknél ilyenkor egyesül a kétségbeesés a maximális szexuális vonzerővel.
Rendkívül veszélyes kombináció: Látod a pillantásukban a birtoklási vágyat,
kiegészülve a cash flow iránti egészséges tisztelettel. Az az érzésed támad;
hogy amint kilépsz a szobából, mindent lenyomoznak rólad. A legszörnyűbb az
egészben, hogy a legtöbb ilyen nő tényleg érdekes, mert nem mentek csak úgy
férjhez. De ha megpillantod, mi tükröződik a tekintetükben, hogyan érezhetnél
szenvedélyt?
Térjünk vissza Peterhez, aki most lovalja bele magát Alec Baldwinnal kapcsolatos
felháborodásába.
– A gond az elvárásoknál kezdődik. Az idősebb nők nem akarják beérni a kínálat
maradékával. Ha nem vagyok képes olyan pasit találni, aki laza és életképes,
akkor csesszétek meg, maradok inkább magamnak, mondják. Akit ezek a nők igazából
szeretnének megkapni, az Alec Baldwin. Egyetlen nő sincs New Yorkban, aki ne
utasított volna vissza életében már vagy tíz, csodás, szerelmes férfit, csak
azért, mert túl kövér volt az illető, vagy nem volt elég hatalma, vagy nem volt
elég gazdag, vagy nem volt elég akármilyen. Csakhogy azok az igazán szexi pasik,
akikre ezek a nők várnak, a húszéves kiscsajokra hajtanak.
Mostanra Peter már szinte kiabál.
– Miért nem mennek férjhez egy kövér emberhez? Miért nem mennek férjhez egy
gusztustalan, kövér zsírszalonnához?
kétszer randiztam. Peter, aki egyébként negyvenkét éves és író, tökéletesen
egyetértett George-dzsal.
– Igen, az egész az életkorról és a biológiáról szól – állítja.
– Ésszel fel sem fogja az ember, micsoda elemi vonzereje van egy szülőkorban
lévő nőnek az első találkozáskor.
A valamivel idősebb, mondjuk negyvenéves, nő nehezebb helyzetben van, mert a
férfiak nem érzik azt az erős első vonzalmat. Velük többször kell találkoznod,
mielőtt vágyat éreznél, hogy lefeküdj velük, és akkor már az egész valami másról
szól.
Talán a szexi fehérneműről?
– Szerintem az egyedülálló, középkorú nők jelentik a legnagyobb problémát New
York Cityben! – csattan fel Peter, aztán elgondolkodva hozzáteszi:
– Ez rengeteg nőnek okoz szenvedést, pedig sokan tagadják.
Peter elmesél egy történetet. Van egy nőismerőse, negyvenegy éves. Mindig
rendkívül szexi pasikkal járt, és remekül érezte magát. Aztán elkezdett egy
húszéves fiúval járni, és emiatt mindenki kíméletlenül kinevette. Később egy
újabb, vele egyidős szexi pasival járt, aki elhagyta, attól kezdve pedig nem
tudott magának férfit fogni. Fizikailag teljesen lerobbant, elvesztette az
állását, és vissza kellett költöznie Iowába az anyjához. Mindez a nők számára
rosszabb egy lidérces rémálomnál, bár egy ilyen történettől a férfiak még csak
nem is érzik magukat kellemetlenül.
ÍGY LÁTJA ROGER
Roger az Upper East Side egyik éttermében ül, vörösbort iszik, és jól érzi
magát. Harminckilenc éves, a saját befektetési alapját vezeti, és a Park
Avenue-n lakik egy hatszobás lakásban. Azon morfondírozik éppen, amit én a magam
részéről a harmincas férfiak hatalomátvételének nevezek.
– Ha az ember huszonéves fiatalember, vagy csak nemrég múlt harminc, a
kapcsolatait a nők irányítják – magyarázza Roger.
– Idáig rendben van. De mire ígéretes házasuló korba kerül a harmincas évei
végére, úgy érzi, hogy felfalják a nők.
Más szóval, egyik pillanatról a másikra a férfi kerül hatalmi helyzetbe.
Roger elmeséli, mi történt vele egyszer egy koktélpartin. Kicsit
korábban érkezett, és látta, hogy hét egyedülálló harmincöt-negyven éves nő van
jelen, mindegyik Upper East Side-i szőke, fekete koktélruhában, egyik
szellemesebb, mint a másik.
– Ilyenkor az ember már tudja, hogy egyszerűen nem mondhat olyat, ami rosszul
sül el – mondja Roger.
– A nőknél ilyenkor egyesül a kétségbeesés a maximális szexuális vonzerővel.
Rendkívül veszélyes kombináció: Látod a pillantásukban a birtoklási vágyat,
kiegészülve a cash flow iránti egészséges tisztelettel. Az az érzésed támad;
hogy amint kilépsz a szobából, mindent lenyomoznak rólad. A legszörnyűbb az
egészben, hogy a legtöbb ilyen nő tényleg érdekes, mert nem mentek csak úgy
férjhez. De ha megpillantod, mi tükröződik a tekintetükben, hogyan érezhetnél
szenvedélyt?
Térjünk vissza Peterhez, aki most lovalja bele magát Alec Baldwinnal kapcsolatos
felháborodásába.
– A gond az elvárásoknál kezdődik. Az idősebb nők nem akarják beérni a kínálat
maradékával. Ha nem vagyok képes olyan pasit találni, aki laza és életképes,
akkor csesszétek meg, maradok inkább magamnak, mondják. Akit ezek a nők igazából
szeretnének megkapni, az Alec Baldwin. Egyetlen nő sincs New Yorkban, aki ne
utasított volna vissza életében már vagy tíz, csodás, szerelmes férfit, csak
azért, mert túl kövér volt az illető, vagy nem volt elég hatalma, vagy nem volt
elég gazdag, vagy nem volt elég akármilyen. Csakhogy azok az igazán szexi pasik,
akikre ezek a nők várnak, a húszéves kiscsajokra hajtanak.
Mostanra Peter már szinte kiabál.
– Miért nem mennek férjhez egy kövér emberhez? Miért nem mennek férjhez egy
gusztustalan, kövér zsírszalonnához?
BARÁTNAK REMEK, FÉRJNEK POCSÉK
Ezt a kérdést felteszem Charlotte-nak, az angol újságírónőnek.
– Megmondom miért – mondja.
– Én jártam néhány ilyen pasival – alacsonnyal, kövérrel, csúnyával -, és semmi
különbséget nem tapasztaltam. Éppen olyan értéktelen, önző alakok voltak, mint a
jóképűek. Egyébként is, ha egy nő már elmúlt harmincöt, és még nincs férjnél,
azt mondja magában, miért kellene megállapodnom?
Charlotte elmeséli, hogy épp most mondta le a randit egy rendkívül ígéretes,
negyvenegy éves bankárral, aki nemrégiben vált el, pusztán azért, mert túl kicsi
a micsodája.
– Mutatóujj – sóhajt Charlotte.
Sarah közbekotyog. Épp most sikerült pénzt szereznie az első filmjére, és ettől
valósággal eksztázisban van.
– Még hogy a nők ne tudnának férjhez menni? Ez annyira beszűkült gondolkodás,
hogy vitatkozni se érdemes vele. Ha meg akarsz szerezni egy pasit, fogd he a
szád. Csak ülj ott, ne szólj egy szót se, és érts egyet mindennel, amit a száján
kiejt.
Szerencsére felhív a barátnőm, Amalita, és elmagyarázza ezt az egész
férjhezmenősdit. Elmagyarázza, hogy igaz, a legfantasztikusabb nők gyakran
maradnak egyedül, és nem örülnek neki, de azért kétségbe sem esnek miatta.
– Nyuszikám – búgja a telefonba. Jó hangulatban van, mert előző éjjel szexelt
egy huszonnégy éves joghallgatóval.
– Mindenki tudja, hogy a New York-i férfi barátnak remek, de férjnek pocsék.
Dél-Amerikában, ahol felnőttem, van egy mondás: jobb egyedül, mint rossz
társaságban.