Szex és New York

Ki viszi ágyba a sztármodelleket?

Épp csak egy kevéske izgalom söpör végig a tennen, amikor péntek este az összeesküvős filmjeiről híres rendező, akit nevezzünk, mondjuk, Gregory Roque-nak, lép be a Bowery bárba. A GAF (Gerald Rudolph Ford) és a Majom című botrányfilmek
alkotója, Mr. Roque, viseltes tweedzakóban, lehajtott fejjel igyekszik az asztalához. Hat fiatal nő nyüzsög körülötte, egy ismert modellügynökség új sztárjai. Egyik
sincs még huszonegy éves (ketten nemrég töltötték he a tizenhatot), és legtöbbjük nem látta Mr. Roque filmjeit, mivel – őszintén szólva – kurvára nem érdeklik őket az ilyen filmek.
Két kis tolóhajó próbálja a csapatot együtt tartani, és a cél felé terelni: Jack és Ben, harmincas éveik elején járó, jellegtelen, befektetésicég-tulajdonosok, az egyik lapátfogú, a másik zselézett bajú.
Első látásra vidám csapatnak látszanak. A lányok mosolyognak, Mr. Roque a pamlagon foglal helyet, körülötte a szép kisasszonyok, a két fiatalember pedig a teremnek háttal lévő székekre ül, mintha azon őrködnének, hogy hívatlan betolakodók ne zavarják Mr. Roque-ot, ne próbálják megszólítani, vagy pláne valamelyik lányt elrabolni.
Mr. Roque hol az egyik, hol a másik lány felé fordul, néhány szót beszélgetnek. A fiatalemberek élénken társalognak. De a jelenet valójában nem olyan bájos, mint amilyennek látszik. Először is, ha az ember jobban megnézi a lányokat, feltűnik, hogy arcukat az öregség ráncaihoz hasonlóan eltorzítja a tömény unalom. Semmiről sem tudnak Mr. Roque-kal beszélni, még kevésbé egymással. De mindenkinek dolga van az asz-talnál, amit lelkiismeretesen teljesítenek is. Ott ülnek, szépek, gyönyörűek, egy idő után pedig beszállnak Mr. Roque limuzinjába, és átmennek a Tunnelbe, ahol Mr. Roque kényszeredetten táncol az egyik lánnyal, aztán rájön, hogy halálosan unatkozik, és hazamegy egyedül. A lányok még maradnak, bedrogoznak, aztán Jack, a zselés hajú, elkapja az egyik lányt, és közli vele:
– Te hülye kis kurva!
– A lány pedig hazamegy vele. Jack ad még neki drogot, a lány meg leszopja.
Ez a forgatókönyv lényegében minden este lejátszódik New York vendéglőiben és éjszakai klubjaiban. Ott láthatók azok a gyönyörű fiatal modellek, akik vándormadárként, csapatokban rajzanak New Yorkba, meg a kísérőik, a Jackhez és Benhez hasonló férfiak, akiknek gyakorlatilag abból áll az életük, hogy etetik, itatják, és változó sikerrel elcsábítják őket. A fiatal lányok legjobb barátai a modellezők.
A modellezők különös emberfajta. Nem egyszerűen bugyivadászok – akkor lefeküdnének bárkivel, aki szoknyát hord. A modellezők nem nőzni akarnak, hanem modellezni. Imádják a szépségüket, és utálnak bennük minden egyebet.
– Hülyék, mint a seggem, ide-oda sodródnak, nincsenek értékeik, van viszont rengeteg ruhájuk – mondja Jack. A modellezők egy saját világot hoznak létre, saját bolygókkal (Nobu, Bowery bár, Tabac, Flowers, Tunnel, Expo, Metropolis) és a körülöttük keringő holdakkal (lakások, legtöbb a Union Square környékén, amelyeket a modellközvetítő ügynökségek bérelnek nekik) és istennőkkel (Linda, Naomi, Christy, Elle, Bridget). Isten hozott ebben az új világban! Nem valami szép.

A MODELLEZŐK

Nem mindenkiből lehet modellező.
– A modellekhez gazdagnak, jóképűnek és jó esetben a művészvilághoz tartozónak kell lenni – állítja Barkley, az ígéretes művész, akinek olyan arca van, mint Boticelli angyalainak, és hozza szőke kifutófiú-frizurája.
A művész lakásán ülünk, a Sohóban, amelyet – egyél) kiadásaihoz hasonlóan – a szülei fizetnek. A papája ugyanis vállfamágnás Minneapolisban. Ez jól jön Barkley-nek, mert a modellezés nem olcsó – italok az éjszakai klubokban, vacsorák, taxi az egyik klubtól a másikig és a drogok (nagyrészt marihuána, néha heroin vagy kokain). És kell még hozza szabadidő, rengeteg szabadidő. Barkley szülei azt hiszik, hogy fest, ő viszont egész nap a modelleket szervezi estére.
– Őszintén szólva, egy kicsit össze vagyok zavarodva ezzel a modellüggyel – mondja Barkley.
Közben fel-alá járkál a lakásban, bőrnadrágban, ing nélkül. Hajat mosott, a mellén kábé három szőrszál. A modellek imádják. Szerintük klassz srác, és még kedves is.
– Úgy kell hinni velük, mint a normál lányokkal – meséli. Rágyújt egy cigarettára.
– Tudnod kell úgy bemenni egy helyre, hogy odamész a legjobb nőhöz, és egyből ráhajtasz különben véged. Ugyanaz van, mint a kutyákkal, nem szabad kimutatni, hogy félsz.
Cseng a telefon. Hanna. Amszterdamban fotózik. Barkley kihangosítja. Egyedül van, és be van lőve.
– Úgy hiányzol, bébi! – nyöszörgi. A hangja olyan, mint a kígyóé, amelyik épp most próbál kibújni a bőréből.
– Ha most itt lennél, ledugnám a fütyidet a torkomba. Aaaaaa. Annyira jó, bébi.
– Látod? – kérdezi Barkley. A haját babrálja, amíg Hannával beszél. Rágyújt egy füves cigire.
– Most együtt füvezünk, bébi.
– Kétféle modellező van, azok, akiknek bejön, és azok, akiknek nem – világosít fel Coerte Felske, a Felszínes férfiak szerzője. A regény egy olyan férfiról szól, aki modellekre hajt.
A csúcson a szupermodell-kefélők vannak. Ezeket a pasikat olyan sztárokkal látni együtt, mint Elle Macpherson, Bridget Hall, Naomi Campbell.
– Ott vannak mindenhol, ahol sok a modell, Párizsban, Milánóban, Rómában – folytatja Mr. Felske.
– Ezeknek a férfiaknak rangjuk van a modellek világában. Úgy választanak modellt, mint lőhető agyaggalambot. Megrágják és kiköpik a lányokat.
De nem minden modellező ilyen nagy ász. Manhattanben, ami egy kihagyhatatlan állomás a fiatal modellek életében, nem elég gazdagnak lenni. Vegyük például George-ot és társát, Charlie-t. George és Charlie minden este modellekkel vacsoráznak, egyszerre akár tizenkettővel is.
George és Charlie lehetnének közép-európaiak vagy akár közel-keletiek, de igazából New Jersey-ből jöttek. Export-import vállalkozásaik vannak, és bár még egyikük sincs harminc, egyenként több milliót érnek.
– Charlie soha senkit nem bír ágyba vinni – nevet George, bőrhuzatú tárgyalószékében forogva, az irodájában lévő mahagóni íróasztal mögött. A padlón perzsaszőnyegek, a falakon eredeti festmények. George azt mondja, őt nem érdekli a szex. Szerinte ez egy sport.
– Ezeknek a férfiaknak a lányok státusszimbólumot jelentenek – erősíti meg Mr. Felske.
– Lehet, hogy azt hiszik, nem elég jóképűek, de az is lehet, hogy szétfeszíti őket az ambíció.
Tavaly George teherbe ejtett egy tizenkilenc éves modellt. Öt hete ismerte. Most van egy kilenc hónapos fiuk. Soha nem szokott találkozni vele. A lány a következőt akarta: havi 4500 dollár gyerektartás. 500 000 dolláros életbiztosítás, és 50 000 dollár egyetemi tanulmányokra lekötve.
– Szerintem ez egy kicsit sok, nem gondolod? – kérdezi George. Amikor mosolyog, látszik, hogy a fogai az ínyénél szürkék.

A WILHELMINÁS LÁNYOK

Hogy kerül az ember olyan helyzetbe, mint George?
– A lányok csapatokban közlekednek – magyarázza Barkley.
– A csapatok nagyon zártak. A modellek együtt járnak bulizni, egy lakásban laknak. Csak akkor érzik magukat biztonságban, ha szórakozni is együtt mennek el. A pasikat ez elriasztja.
A dolog egyrészt pompás, mert ha húsz modell van egy helyen, nem a legjobb nőre kell ráhajtani. Ha egy modell van, ő lesz a legjobb nő a teremben, és az van, amit ő akar. f-la egy négy-öt modellből álló csapatból választod ki az egyiket, a lány úgy érezheti, hogy ő jobb a többinél.
Az első lánnyal megismerkedni nehéz ügy. Legjobb egy közös barát segítségével megtenni.
– Ha az ember egyszer már hozzáfért az áruhoz, és az egyik lány révén már bekerült a köreikbe – magyarázza Mr. Felske -, akkor több esélye van, mint a civileknek.
Három évvel ezelőtt George egy éjszakai klubban összefutott egy lánnyal, akit még a középiskolából ismert. A lány egy modellügynökkel volt. Bemutatták George-ot néhány modellnek. Volt nála drog. Végül többen felmentek a lány lakására. A drog kitartott másnap reggel hétig. Az egyik modellel le is feküdt. A lány hajlandó volt másnap találkozni vele, de csak akkor, ha a többiek is jöhettek. Mindet elvitte vacsorázni. Aztán folytatta a dolgot.
– Egy szenvedélybetegség kezdete volt – állítja fel a diagnózist George.
George mostanra ismeri az összes lakást. ahol modellek laknak. Egy modell általában ötszáz dollárért együtt lakhat öt másik modellel egy zsúfolt, két-három hálószobás lakásban, és elalhat az egyik emeletes ágyon. George-nak résen kell lennie, mert a modellek jönnek-mennek, és lakásonként legalább egy lánnyal jóban kell lenni.
A kínálat viszont kiapadhatatlan.
– Ilyen könnyű – mondja George, felveszi a kagylót, és tárcsázza a számot.
– Halló, Susan ott van? – kérdezi.
– Susan Párizsban van.
– Óóóó – mondja csalódott hangon.
– Egy régi barátja vagyok (igazság szerint két hónapja ismeri), és éppen most érkeztem vissza New Yorkba. A francba! Te ki vagy?
– Sabrina.
– Szia, Sabrina, én George vagyok. Körülbelül tíz percig beszélgetnek.
– Lehet, hogy lenézünk a Bowery vagyunk páran. Nincs kedved eljönni?
– Hát... tulajdonképpen, miért is ne – feleli Sabrina. Szinte hallani, ahogy kiveszi a hüvelykujját a szájából.
– Ki van még ott veled? – kérdezi George.
– Mit gondolsz, lehet, hogy ők is jönnének?
George leteszi a kagylót.
– Igazság szerint, ha elmegyünk valahová, jó, ha több pasi van, mint lány. Ha több lány van, versengeni kezdenek egymással. Elcsendesednek. Ha egy lány jár valakivel, és ezt elmondja a többi lánynak, nagy hibát követ el. Azt hiszi, hogy a lakótársai a barátai, de ez nem így van. Csak véletlenül került össze velük. A lányok egyfolytában próbálják elvenni egymástól a pasikat.
– Egy csapat hosszú szempillájú őzike – ábrándozik Mr. Felske.
George azt mondja, van egy bevált módszere.
– A modellek lakásai között, szexuális elérhetőség szempontjából, szigorú hierarchia uralkodik.
A wilhelminás lányok a legkönnyebb esetek. Willi olyan lányokat gyűjt be, akik lakókocsiban vagy a londoni East Enden nőttek fel. Az Elite-nek két lakása van, az egyik a külvárosban, a Nyolcvanhatodik utcában, a másik a belvárosban, a Tizenhatodik utcában. A belvárosi lakásban a lányok sokkal barátságosabbak. Az Eileen Ford-lányokhoz meg hozzá sem lehet érni. Ennek az egyik oka az, hogy ha felhívod őket, Eileen szobalánya leteszi a telefont.
bárba ma este. Már
Egy csomó lány a Huszonnyolcadik utca és a Union Square között lakik. Ott van Például a Zeckendorf Towers, a Tizenötödik utcában. Meg az a hely, a Huszonkettedik utca és a Park Avenue sarkán. Az idősebb modellek, akik sokat dolgoznak, többnyire az East Side-on laknak.

A MODELLEZŐ KISSZÓTÁRA

tárgy = modell
civil nő = olyan nő, aki nem modell
– Egyfolytában arról beszélgetünk, hogy milyen nehéz lenne visszaszokni a civil nőkhöz – mondja George.
– Soha nem találkozom velük, bár igazság szerint nem is igen töröm magam.
– Egy modellt könnyebb ágyba vinni, mint egy civil nőt, aki a karrierjét építi – állítja Sandy, a gyönyörű, zöld szemű színésznő.
– A civil nők ugyanis tudják, hogy mit akarnak a pasiktól.

A TÁRGY ELEMZÉSE

Csütörtök este a Barolo étteremben, Mark Baker, a tulajdonos és promóciós szakember egyik különleges partiján. A működési elv a következő: a promóciós szakember kapcsolatban áll az ügynökséggel. Az ügynökségek tudják, hogy melyik promóciós megbízható, azaz melyikük az, aki gondját viseli a lányoknak, szórakoztatja őket. A promóciósnak viszont szüksége van a modellezőkre, akik elviszik a lányokat vacsorázni. Ugyanis a promóciósnak nem mindig van pénze arra, hogy a lányokat etesse. A modellezőknek viszont mindig van. És hát, valakinek etetni kell őket. A modellezők összeismerkednek olyan emberekkel, mint Mr. Roque. Mr. Roquenak lányok kellenek. A modellezőknek is lányok kellenek, és szívesen mutatkoznak Mr. Roque társaságában is. Így mindenki boldog.
Csütörtök esténként odakint a járdán nagy a zsivaj, lárma. Az emberek lökdösődnek, próbálják elkapni az ajtóban álló magas, undok arcú pasas pillantását, aki talán félig ázsiai, félig olasz. Bent a helyiség tele van. Mindenki táncol, mindenki magas és szép.
Beszélgetünk egy olyan lánnyal; aki európai akcentussal próbál beszélni. Aztán egy Tennessee államban született lánnyal. aki hazalátogatott, és most jött vissza.
– Trapézgatya volt rajtam és telitalpú cipő, a régi barátom meg is kérdezte: Carol Ann, mi ez a cucc rajtad? Én meg azt válaszoltam neki: próbáld megszokni, drágám. Ez New York. Jack sodródik mellénk, és beszélni kezd.
– Lehet, hogy a modellek nem észlények, de tudnak manipulálni. Három típus van. Az első, aki most érkezett vidékről. Általában fiatalok, tizenhat-tizenhét évesek. Sokat járnak szórakozni. Nincs túl sok munkájuk, de valamit azért akarnak tenni a. boldogulásuk érdekében, ezért meg kell ismerkedniük fontos emberekkel, például fotósokkal. A második típusba tartoznak az olyan lányok, akik sokat dolgoznak. Egy kicsit idősebbek, huszonegy évesek és afölöttiek, kábé öt éve vannak már a szakmában. Nem járnak el szórakozni, és sokat utaznak, ezért szinte soha nem lehet őket látni. És a harmadik típus, a szupermodellek. Ők a nagymenő pasikra hajtanak, akik tehetnek értük valamit. Mindegyiküknek istene a pénz, talán mert a karrierjük bizonytalan. Ha nincs húsz-harminc millkád, rád se néznek. Ehhez még ott van "a nagy nő" komplexusuk. Nem járnak össze olyan lányokkal, akik nem topmodellek, átnéznek a többi modellen, vagy szívatják egymást.
Jackkel lemegyünk a mosdókhoz, és ott beszélgetünk tovább.
– Huszonegy évesen ezek a lányok már sok mindenen túl vannak – mondja Jack.
– Múltjuk van. Gyerekük. Rengeteg pasi, akikkel lefeküdtek. Ellenszenves pasik. A legtöbben szétment családból jöttek. Szépek. Fiatalok. Iskolázatlanok. Nincsenek értékeik, érted? Jobban szeretem az idősebb lányokat. Olyat kell találni, aki még nincs túl mindenen. Én egy ilyet keresek.

HA EGY MEGVAN, MIND MEGVAN

– Az a trükk, hogy az ember megszerez egy befutott nőt, olyat, mint Hunter Reno vagy Janna Rhodes – mondja George.
– Ezek olyan lányok, akik címlapfotókon szerepeltek Európában. Ha egy megvan, mind megvan. Az éjszakai klubokban az idősebb lányokra kell figyelni. Akik korán haza akarnak menni, mert másnap korín kell kelniük és dolgozniuk kell. Az ember kikíséri őket a taxihoz, akár egy igazi úriember, azután visszamegy, és megtámadja a fiatalokat.
– Ezek a lányok csak egy kis kényelmet szeretnének – mondja Mr. Felske.
– Hisz annyira fiatalok! Most keresik a helyüket a felnőttek világában. Még nem alakultak ki teljesen, és akkor megismerkednek ezekkel a férfiakkal, akik már az összes trükköt ismerik. Nehéz dolguk lehet!
A lakásba visszatérve, Barkley kinyit egy kólát, és leül egy bárszékre a szoba közepén.
– Azt gondolnád, ugyan, ki lehet szebb egy modellnél! De butuskák, ide-oda sodródnak, elszúrják az életüket, és sokkal könnyebben megkaphatók, mint azt az ember gondolná. Sokkal könnyebb megdugni egy modellt, mint egy átlag lányt. Mert a modell csajok egyfolytában ezt csinálják. Olyanok, mint a normális emberek, amikor szabadságukat töltik. Nem otthon vannak, ezért olyanokat csinálnak, amiket általában nem szoktak. Csak éppen ezek a lányok soha nincsenek otthon, mert egyik helyről a másikra utaznak. Ezért ilyenek.
Barkley belekortyol a kólájába, és megvakarja a hasát. Délután három óra van, még nincs egy órája, hogy felébredt.
– Ezek a lányok nomádok – folytatja.
– Minden városban van pasijuk. Felhívnak engem, amikor éppen New Yorkban dolgoznak, és szerintem valaki mást hívnak fel, amikor Párizsban, Rómában vagy Milánóban vannak. Amikor itt vannak, úgy teszünk, mintha együtt járnánk. Fogjuk egymás kezét, mindennap találkozunk. Sok lány ezt akarja. Aztán elmennek.
Barkley ásít.
– Nem tudom. Olyan sok szép lány van, hogy az ember egy idő után már inkább olyasvalakit keres, aki meg tudja nevettetni.
– Hihetetlen, hogy az ember néha mit meg nem tesz azért, hogy ezekkel a lányokkal lehessen – mondja George.
– Egyszer még a templomba is elkísértem egy lányt és a kislányát. Most már csak az idősebb lányokkal járok el. Rövidesen abba kell hagynom ezt az életmódot. Nem tudom tőlük a munkámat végezni. Elkefélem miattuk az életemet.
George megvonja a vállát, és kinéz harmincnegyedik emeleti irodája ablakán. Manhattan középső része látszik.
– Nézz rám! Huszonkilenc évesen vénember vagyok.

fel