Szex és New York

Az utolsó csábítás New Yorkban: Mr. Big és a szerelem

A negyvenes filmproducer, akit Samantha Jonesnak fogunk nevezni, röviden Samnek, belép a Bowery bárba, mire szokás szerint mindenki felnéz, hogy ki jött vele. Samantha mindig legalább négy pasival közlekedik, és a játék lényege az, hogy kitaláljuk, közülük éppen melyik a szeretője. Persze ez nem túl nehéz játék, mert elég könnyű kiszúrni a barátját. Mindig a legfiatalabb, és olyan jóképű hollywoodi, második vonalbeli férfi színészek. Általában vidám, lüke arckifejezéssel ül az asztalnál (ha nemrég ismerkedett meg Sammel) vagy éppen unatkozó, lüke arckifejezéssel (ha már voltak együtt pár helyen). Az utóbbi esetben kezd a pasinak derengeni, hogy az asztalnál senki nem fog szólni hozzá. Minek is beszélnének vele, hiszen néhány hét múlva már a nevére se fog emlékezni senki.
Mindnyájan csodáljuk Samet. Először is, nem könnyű dolog huszonöt éves pasikat fogni, ha az ember elmúlt negyven. Másodszor, Sam egy igazi New York-i jelenség. Ha valaki New Yorkban történetesen sikeres, nőnemű és nincs férjnél, két választása van. Verheti a fejét a falba, hogy ő miért nem tud normális kapcsolatban élni valakivel, vagy megrántja a vállát, és úgy fogja fel a szexet, mint a férfiak. Mint Sam.
Mostanában komoly döntéshelyzetbe kerültek ezzel kapcsolatban a New York-i nők. Manhattan történetében ugyanis, most először, rengeteg harmincas és negyvenes nőnek van annyi pénze és hatalma, mint a férfiaknak – vagy legalábbis pont elég ahhoz, hogy: úgy érezhessék, semmiben nem szorulnak a férfiakra, a szexet kivéve. És. bár ez a paradoxon a pszichoanalitikusok rendelési idejének tekintélyes részét tölti ki, nemrégiben a barátnőm, Carrie, a harmincas éveiben járó újságírónő azt javasolta, hogy teázzunk együtt a Mayfair Hotelben, és próbáljuk ki a dolgot a gyakorlatban. Ne törődjünk a szerelemmel mint olyannal, csak használjuk a hatalmunkat, és így próbaijuk megtalálni az örömünket. Mint látni fogják, a dolog működik. Többé-kevésbé.

TESZTOSZTERON NŐK, HÜLYE PASIK

– Úgy érzem, kezdek férfivá változni – mondja Carrie. Rágyújt aznapi huszadik cigarettájára, és amikor a főpincér odarohan, és megkéri, hogy itt ne dohányozzon, azt válaszolja neki:
– Még véletlenül se akartam senkinek kellemetlenséget okozni – és a szőnyegen tapossa el a csikket.
– Emlékeztek, amikor lefeküdtem azzal a Drew nevű pasival? – kérdezi. Mindannyian bólogatunk. Mindannyian meg-könnyebbültünk akkor, mert hónapok óta nem feküdt le senkivel.
– Hát, nem éreztem utána semmit. Annyit mondtam neki, hogy mennem kell dolgozni, drágám. Majd beszélünk. Utána teljesen elfelejtettem azt a palit.
– De mi a fenének kellene érezned bármit is? – kérdezi Magda.
– A férfiak se éreznek. Én se érzek serunit a szex után. Szeretnék persze érezni valamit, de minek?
Mindannyian elégedetten hátradőlünk, és a teánkat szürcsölgetjük, mintha valami exkluzív klub tagjai lennénk. Kemények vagyunk és büszkék, és nem volt könnyű ilyenekké válnunk. Meg kellett küzdenünk a teljes függetlenségért, amikor már megengedhetjük magunknak, hogy úgy bánjunk a férfiakkal, mint szexuális segédeszközökkel. Mindennek ára a sok munka, a magány és annak a felismerése volt, hogy talán soha nem lesz senkink, úgyhogy jobb, ha gondoskodunk magunkról, minden tekintetben.
– Az ismétlődő sérülésektől elhaltak a szövetek – mondom.
– Az a sok férfi, akik mind csalódást okoztak. Egy idő után az ember már nem is akarja, hogy érzései legyenek. Csak élni akarja az életét.
– Szerintem a hormonok miatt van – állítja Carrie.
– Valamelyik nap a fodrásznál voltam vitaminos hajpakoláson. mert azt mondták, máskülönben töredezni fog a hajam. A Cosmót olvastam, azt írták, hogy a nőkben is vannak férfi tesztoszteron hormonok, és az egyik tanulmány szerint azok a nők, akiknek magas a tesztoszteron szintje, agresszívebbek, sikeresebbek, több szexpartnerük van, és kisebb a valószínűsége, hogy férjhez mennek. Volt valami vigasztaló ebben, mert végre nem éreztem magam abnormálisnak.
– A nagy trükk az, hogyan lehet a férfiakat együttműködésre bírni – mondja Charlotte.
– New Yorkban a férfiak két szempontból is kudarcot vallanak – panaszkodik Magda.
– Járni ugyan nem akarnak az emberrel, de az se tetszik nekik, ha csak szexet akarsz tőlük. Nem úgy működnek, ahogy kellene.
– Hívtatok már fel pasit éjfélkor azzal, hogy „szeretnék átjönni hozzád", úgy, hogy az illető beleegyezett? – veti fel Carrie.
– Az a gond, hogy a szexet nem lehet egyszer és mindenkorra letudni – mondja Charlotte. A fantasztikus szeretőket csak úgy hívja: szexisten. De még neki is vannak gondjai. Legújabb hódítása egy költő, aki hihetetlenül jó az ágyban, viszont ragaszkodik hozzá, hogy együtt vacsorázzanak, beszélgessenek meg minden. Mostanában már nem keresi Charlotte-ot.
– Fel akarta olvasni nekem a költeményeit, engem meg nem érdekelt.
– A vonzalmat a taszító érzéstől csak egy hajszál választja el – folytatja.
– A férfiak általában akkor kezdenek taszítóan hatni rám, amikor azt akarják, hogy vegyem őket emberszámba, és ne csak izélésre használjam őket.
Felteszem nekik a kérdést: szerintük mi a módszere annak, hogy a nők úgy viszonyuljanak a szexhez, mint a férfiak.
– Igazi bestiának kell hozzá lenni – mondja Charlotte.
– Vagy annak, vagy pedig hihetetlenül kedvesnek és aranyosnak. Beszivárgunk a réseken. Ez összezavarja a férfiakat.
– A kedves-aranyossal már elkéstünk – világít rá Carrie.
– Akkor szerintem, legyünk igazi bestiák – mondja Magda.
– De egyvalamiről megfeledkeztél.
– Miről?
– A szerelemről.
– Na ne – mondja Carrie. Hátradől a székében. Farmernadrág van rajta, és egy régi Yves Saint Laurent blézer. Úgy ül, mint egy férfi, szétvetett lábakkal.
– Rajtam nem fog múl ni, olyan bestia leszek hogy csak na.
Mindnyájan ránézünk és nevetünk:
– Mi van? – kérdezi.
– Te már úgyis az vagy.

ISMERKEDÉS MR. BIGGEL

Carrie délután háromkor meg akarja nézni Az utolsó csábítást, anyaggyűjtési szándékkal. Azt hallotta, hogy a film egy olyan nőről szól, aki a pénz, a forró szex és a hatalom utáni hajszában minden pasit felhasznál és kihasznál, aki csak az útjába kerül, és soha nem bánja meg, soha nem kiált fel, hogy jaj, istenem, mit tettem!
Carrie nem jár moziba. Úrilánynak nevelték, és az anyukája azt mondta neki, hogy csak a proligyerekek járnak moziba. Ezért aztán nagy élmény neki a mozi. Elkésik, és amikor a jegyszedő felvilágosítja, hogy már elkezdődött a film, azt mondja:
– Anyagot gyűjtök, vazze! Azt hitte, tényleg ezt a filmet akarom megnézni, a szabadidőmben?
Amikor kijön, csak az a jelenet jár a fejében, amiben Linda Fiorentino felszed egy pasit a bárkin, és aztán a parkolóban dugnak, a terelőláncba kapaszkodva. Erről szólt volna az egész?
Carrie vesz magának két pár szandált, és levágatja a haját.
Vasárnap este koktélpartira megy, Joophoz, a divattervezőhöz. Ez is egy olyan parti, amely akár egy filmben is lehetne: nagy a tömeg, nyüzsögnek a meleg fiúk, és igaz, hogy Carrie-nek másnap dolgoznia kell, mégis tudja, hogy túl sokat fog inni, és túl későn megy majd haza. Carrie nem szeret esténként hazamenni, és nem szeret lefeküdni aludni.
Mr. Joop ügyesen úgy intézi, hogy a parti felénél elfogyjon a pezsgő, ezért az emberek a konyhaajtón dörömbölnek, és könyörögnek, hogy a pincér adjon nekik egy pohár bort. Egy szivarozó férfi halad arra, és az egyik férfi, akivel Carrie éppen beszélget, megjegyzi:
– Gyerekek, ki volt ez? Úgy néz ki, mint Ron Perelman, csak fiatalabb és jóképűbb kiadásban.
– Tudom, ki ez – mondja Carrie.
– Ki?
– Mr. Big.
– Tudtam! Mindig összekeverem Mr. Biget és Mr. Perelmant.
– Mennyit fizetsz? – kérdezi Carrie.
– Mennyit fizetsz, ha most odamegyek, és beszélgetek vele?
Ez az új dilije, mióta rövid haja van. Rázza a haját beszéd közben, a srácok meg csak nézik és nevetnek.
– Meg vagy őrülve – mondják.
Carrie egyszer már látta Mr. Biget, de nem gondolja, hogy a férfi emlékszik rá. Carrie épp az irodában volt, ahol néha dolgozni szokott, és az Inside Edition készített vele interjút egy cikkéről, amit a csivavákról írt. Mr. Big pedig egyszer csak besétált, és elkezdte magyarázni az operatőrnek, hogy menynyi csivavát látni Párizsban, miközben Carrie lehajolt, és megkötötte a férfi cipőfűzőjét.
A partin Mr. Big a radiátoron üldögél a nappaliban.
– Szia – köszön rá Carrie.
– Emlékszel rám?
A férfi tekintetéből látja, hogy fogalma sincs, kicsoda ő. Carrie arra kíváncsi, hogy Mr. Big bepánikol-e.
Mr. Big megforgatja szájában a szivart. Kiveszi, elfordul, lepöccenti róla a hamut, aztán visszanéz Carrie-re.
– Hát már hogy a jó büdös francba ne emlékeznék!

MÉG EGYSZER MR. BIG (AZ ELAINE-BEN)

Az eset után Carrie napokig nem fut össze Mr. Biggel. Időközben történik valami. Véletlenül összeakad egy író barátjával, akivel már hónapok óta nem találkozott, és az illető azt mondja neki:
– Mi történt veled? Annyira megváltoztál.
– Megváltoztam?
– Úgy nézel ki, mint Heather Locklear. Megcsináltattad a fogad?
Aztán az Elaine-hen üldögél. és egy nagy író, egy igazi nagy író, belenget neki, aztán leül melléje, és azt mondja:
– Nem vagy te olyan kemény, mint amilyennek mutatod magad.
– Ismerjük egymást?
– Úgy járkálsz_ itt fel-alá, mintha olyan kibaszottul jó lennél az ágyban.
Carrie-nek már a nyelve hegyén van, hogy „tényleg?", de inkább elneveti magát, és azt mondja:
– I tát, lehet, hogy az is vagyok.
A férfi tüzet ad neki.
– Ha járni akarnék veled, hosszú ideig együtt kellene lennünk. Nem akarnék veled egyéjszakás kalandot.
– Drágám – inti le Carrie -, rossz helyen kopogtatsz. Utána buliba megy, egy Peggy Siegal-film bemutatóját ünneplik, és összefut egy híres filmproducerrel meg egy másikkal is, aki elviszi a kocsiján a Bowery bárha. És ott van Mr. Big.
Mr. Big mellé ül a sarokpadra. Egymáshoz érnek. Mr. Big azt kérdezi tőle:
– És, mit csinálsz mostanában?
– Azonkívül, hogy minden este buliba járok? – Igen, mi a munkád?
– Ez a munkám. Anyagot gyűjtök egy cikkhez a barátnőmnek. Nőkről szól, akik úgy viszonyulnak a szexhez, mint a férfiak. Tudod, lefekszenek valakivel, és utána nem éreznek semmit.
Mr. Big nagy szemeket mereszt rá.
– De te nem vagy ilyen?
– Miért, te ilyen vagy?
– Egy cseppet sem. Egy fél cseppet sem – mondja a férfi. Carrie Mr. Bigre néz.
– Mi van veled?
– Á, értem már! – kiáltja Mr. Big.
– Még soha nem voltál szerelmes.
– Tényleg? – Tényleg.
– Na és te voltál?
– Hát, már hogy a jó büdös francba ne lettem volna! Felmennek Mr. Big lakására. Mr. Big kinyit egy üveg Crystal pezsgőt. Carrie nevetgél, tovább beszélgetnek, aztán Carrie kijelenti:
– Mennem kell.
– Hajnali négy óra van – mondja a férfi. Feláll.
– Nem engedlek haza ilyen későn.
Ad neki egy pólót meg egy boxeralsót, és bemegy a fürdőszobába, amíg Carrie átöltözik. Carrie bemászik az ágyba, és a párnára hajtja a fejét. Lehunyja a szemét. Mr. Big ágya olyan kényelmes! A legkényelmesebb ágy, amiben életében megfordult.
Mire a férfi visszajön a fürdőszabából, Carrie már mélyen alszik.

fel