Szex és New York

Sportingbet Regisztracios Bonusz

10.

Belvárosi macák és greenwichi öreglányok

Látogatás a városból nemrég kiköltözött barátoknál? Ebben az élményben a legtöbb manhattani nőnek volt már része, de csak kevesen érezték közben jól magukat. Ami azt illeti, többségük különös lelkiállapotban tért vissza New Yorkba, mely állapotban sajátosan keveredett a fülig érő száj és a megsemmisítő érzés.
Jolie Bemard azelőtt ügynök volt, rockzenekarokkal foglalkozott az International Creative Managementnél. Öt évvel ezelőtt, ha éppen nem a világ másik felén járt cowboycsizmában, és rocksztárokkal töltötte az idejét, akikkel néha le is feküdt, szóval, ha éppen nem ezt csinálta, akkor New Yorkban lakott, egy egyszobás lakásban, melyet fekete bőrkanapékkal és egy hatalmas hifirendszerrel tett otthonossá. hosszú szőke haja volt, karcsú, izmos teste, nagy cicije, és amikor hazaért, mindig kábé egymillió üzenet várta a rögzí-tőjén, amikor viszont szórakozni indult, tele volt pénzzel és anyaggal. Azt lehet mondani, hogy híres ember volt.
Aztán történt valami. Senki se hitte volna, de megtörtént, amiből megint csak az a tanulság, hogy az ilyesmit soha nem lehet előre tudni. Harmincöt éves lett, megismerkedett egy befektetési bankárral, aki a Salomon Brothersnél dolgozott, és mire kettőt számoltunk, összeházasodtak, Jolie gyereket várt, és kiköltöztek Greenwichbe.
– Semmi nem változik – mondta Jolie.
– Ezután is mindig együtt lógunk majd, eljöhettek hozzánk vendégségbe, nyáron kint fogunk grillezni a kertben.
Persze, persze, mondtuk erre mindnyájan.
Eltelt két év. Hallottuk, hogy megszületett az első kis poronty, aztán a második is. A nevüket nem bírtuk megjegyezni, ahogy azt sem, hogy fiúk, lányok vagy vegyes páros.
– Figyelj, mi van Jolie-val? – kérdezgettem néha Mirandát, aki azelőtt Jolie legjobb barátnője volt.
– Nemtom – felelte mindig Miranda.
– Akármikor hívom, nem tudunk nyugodtan beszélni. Jön a kertész, rajtakapja a bébiszittert, hogy a mosókonyhában füvezik, vagy az egyik gyerek vonyít.
– Hát ez szörnyű tényleg szörnyű – állapítottuk meg mindannyian, aztán az egészet elfelejtettük.
Aztán, úgy egy hónapja, bekövetkezett az elkerülhetetlen: lila virágdíszes, kis fehér meghívók érkeztek, amelyek Jolie négy városi barátnőjét egy esküvő előtti buliba hívták, amelyet Jolie-ék házában tartottak. Az esemény szombaton volt esedékes, délután egy órakor – Miranda szerint csak azért, mert ez a legalkalmatlanabb időpont, ráadásul ez az a dolog, amihez az embernek a legkevésbé van kedve szombat délután. Kibumlizni Connecticutba.
– Jolie könyörgött a telefonban – néz ránk Miranda.
– Azt mondja, szeretné, ha a régi New York-i barátnői eljönnének, hogy ne legyen olyan unalmas.
– A halál csókja – mondom.
A négy nő mégis megállapodik, hogy elmennek – Miranda, harmincöt éves, egy kábeltévé vezetője, Sarah, harmincnyolc éves, és saját PR-cége van; Carrie, harmincnégy éves, afféle újságíró és Belle, szintén harmincnégy éves, bankár, a társaságból az egyetlen, aki férjnél van.

RÉGI GREENWICH, ÚJ ELLENSÉGEK

Szombatra persze olyan szép lett az idő, mint az idén még soha. Süt a nap, huszonegy fok van. A csajok a pályaudvaron találkoznak, és mindenki azonnal panaszkodni kezd, hogy ebben a gyönyörű időben be lesznek zárva Jolie-ék házába – igaz, tősgyökeres New York-i pincebogárként, egyébként sem menne ki egyikük sem a lakásból, ha nem muszáj.
A bajok a vonaton kezdődnek. Carrie szokás szerint reggel négykor került ágyba, és szörnyen másnapos. Egyfolytában úgy érzi, mindjárt rosszul lesz. Belle összeveszik az előtte ülő nővel, akinek a gyereke folyton feltérdel az ülésen, hátrafordul, és a nyelvét öltögeti.
Aztán Sarah kíméletesen közli velünk, hogy Jolie az Anonim Alkoholistákhoz jár – már három hónapja -, ami azt jelenti, hogy a buliban nem lesz szesz.
Carrie és Miranda azonnal elhatározzák, hogy a következő állomáson leszállnak a vonatról, és visszamennek New Yorkba, de Belle és Sarah nem hagyja. Aztán Sarah azt javasolja Carrie-nek, hogy neki is el kéne mennie az Anonim Alkoholistákhoz.
A vonat megérkezik Old Greenwhich-be, és a négy nő bepréselődik egy zöld-fehér taxi hátsó ülésére.
– Miért csináljuk ezt? – kérdezi Sarah.
– Mert muszáj – feleli Carrie.
– Azt ajánlom nekik, hogy ne legyenek elöl a kerti szerszámok – mondja Miranda. – Ha kerti szerszámot látok, sikítok.
– Ha gyereket látok, sikítok.
– Oda nézzetek! Fák! Fű! Érzitek a frissen vágott fű illatát? – lelkendezik Carrie, aki titokzatos módon, hirtelen jobban lett. Gyanakodva méregetik.
A taxi egy fehér, gyarmati stílusú ház előtt áll meg, melynek értékét nyilván emeli a csúcsos palatető és az emeleti erkélyek. A gyep valószerűtlenül zöld, és a kertben a fák köré rózsaszín virágokat ültettek.
– Nézzétek, milyen helyes kiskutya! – kiált fel Carrie, és az ugatva feléje száguldó golden retrieverre mutat. Amint a kutya a kert határához ér, valami visszalöki, mintha egy láthatatlan kötélnek ütközött volna.
Miranda rágyújt egy kék Dunhillre.
– Láthatatlan villanypásztor – magyarázza.
– Itt mindenkinek ilyen van. Lefogadom akármibe, hogy erről ma még hallani fogunk.
A négy nő egy pillanatra megáll a kocsifelhajtón, és a kutyát bámulja, aki a kert közepén ül, és vitézül csóválja a farkát.
– Menjünk vissza New Yorkba most rögtön! – kéri Sarah.
Odabent már ücsörög néhány nő a nappaliban, keresztbe vetett lábbakkal, a térdükön kávéscsészét egyensúlyozva. A földön ágyterítő, rajta uborkás szendvicsek és quesadilla salsaszósszal. Kissé távolabb bontatlan üveg Fehérbor, egyik oldala párás. A leendő menyasszony, Lucy, egy kicsit megretten a New York-i nők érkezésekor.
Mindenkit lemutatnak mindenkinek.
Egy Brigid Chalmers nevű nő, tetőtől talpig Hermesbe öltözve, Bloody Marynek látszó italt kortyolgat.
– Késtetek, lányok. Jolie már azt hitte, el se jöttök – mondja abban a hűvös, sajátosan undok stílusban, amit csak a nők használnak egymás között.
– Hát, a menetrend – vonogatja Sarah bocsánatkérően a vállát.
– Ne haragudj, ismerlek valahonnan? – suttogja Miranda Carrie fülébe. Ez annyit jelent, hogy Miranda a maga részéről mostantól háborúban áll Brigiddel.
– Bloody Maryt iszol? – kérdezi Carrie.
Brigid és egy másik nő összenéznek.
– Igazából Virgin Mary, mert alkoholmentes – feleli. Tekintete egy pillanatra Jolie felé rebben.
– Az évek hosszú során elegem lett az alkoholból meg a bulizásból. Egy idő után, nem is tudom, valahogy unalmas lesz. Az ember fontosabb dolgok felé fordul.
– Nekem a legfontosabb dolog most egy vodka lenne – mondja Carrie, halántékára szorított ujjakkal.
– Hihetetlenül másnapos vagyok. Ha nem kapok vodkát...
– Raleigh! – kiáltja az egyik kanapén ülő nő. Hátrafordulva próbál benézni a másikszobába.
– Raleigh! Menj ki a kertbe játszani!
Miranda Carrie-hez hajol.
– Most a kutyájának szólt, vagy a gyerekének?

HÁZAS SZEX

Miranda Brigidhez fordul.
– Mondd csak, Brigid – szólítja meg -, te mit is csinálsz egész pontosan?
Brigid kinyitja a száját, és ügyesen belehelyez egy quesadillát.
– Otthon dolgozom. Saját tanácsadó cégem van.
– Értem – bólogat Miranda.
– És mivel kapcsolatban adsz tanácsokat?
– Számítógépekkel.
– Ő a környék Bill Gates-e – mondja egy másik nő, akit Marguerite-nek hívnak, és Eviant iszik borospohárból.
– Ha valami gond van a számítógéppel, csak szólunk Brigidnek, és ő megoldja.
– Ez nagyon fontos annak, akinek számítógépe van – szól közbe Belle.
– A számítógépek annyira trükkösek tudnak lenni. Különöse n, ha az ember nem mindennap használja.
– Elmosolyodik.
– És mi a helyzet veled, Marguerite? Hány gyereked van?
Marguerite elpirul kissé, és elfordítja a fejét.
– Egy – mondja kicsit szomorkásan.
– Az én gyönyörű kis angyalkám Persze már nem olyan kicsi. Nyolcéves kisfiú, és nagyon fiús korszakban van éppen. De most próbálkozunk egy kis testvérrel.
– Margie a lombikbébi programot csinál ja – magyarázza Jolie, aztán hozzáteszi: – Annyira örülök, hogy az én két kicsim már megszületett.
Sajnos Carrie épp ebben a pillanatban lép be a konyhából, egy nagy pohár jeges vodkát kortyolva.
– A porontyokról jut eszembe, hogy Belle-t fel akarja csinálni a férje, de ő nem akarja. Úgyhogy elment a gyógyszertárba, és vett egy olyan micsodát, amivel meg lehet állapítani a peteérés időpontját. Az eladónő sok szerencsét kívánt neki, mire ő: “Dehogy, félreérti a helyzetet. Azt akarom megtudni, mikor dughatok úgy, hogy ne legyek terhes!" Hát nem oltári?
– Nem bírnék nyáron terhes lenni – magyarázza Belle.
– Milyen hülyén néznék ki fürdőruhában?
Brigid visszatereli a beszélgetést eredeti medrébe.
– És te mivel foglalkozol, Miranda? – kérdezi.
– Te ugye New Yorkban laksz?
– Tudod, én egy kábeltévés társaság egyik igazgatója vagyok.
– Jaj, imádom a kábeltévét! – lelkendezik egy Rita nevű nő, akinek a nyakában három vastag aranylánc lóg, plusz egy tizenkét karátos zafír eljegyzési gyűrű meg egy zafírberakásos jegygyűrű.
– Bizony – feleli Belle édesen mosolyogva.
– Miranda a mi kis Bob Pittmanünk. Tudjátok, a Music Television alapítójára gondoltam.
– Én tudom! – mondja Rita.
– A férjem a CBS tévétársaságnál dolgozik. Majd megmondom neki, hogy ismerlek, Miranda. A személyi titkárnője voltam, amíg mindenki rá nem jött, hogy járunk. Akkor még házasember volt.
Összenéz néhány connecticuti nővel.
Carrie leroskad Rita mellé, és közben véletlenül leönti egy kis vodkával.
– Jaj, ne haragudj – szabadkozik.
– Olyan ügyetlen vagyok ma. Szalvétát?
– Nem történt semmi – feleli Rita.
– Csak annyira lenyűgöztél – magyarázkodik Carrie.
– Megszerezni egy nős férfit! Erre én sose lennék képes. Valószínűleg a végén inkább a feleségével barátkoznék össze.
– Erre vannak a tanfolyamok az Oktatási Centrumban – jelenti ki szárazon Sarah.
– De nekem nem lenne kedvem tanfolyamra járni egy rakás szerencsétlennel – mondja Carrie.
– Sok ismerősöm vett már részt tanfolyamon az Oktatási Centrumban – meséli Brigid.
– Melyik is volt a kedvencünk? – kérdezi tőle Rita.
– A szado-mazo? Hogyan legyünk úrinők?
– Hát, az én férjemet tényleg csak lovaglópálcával lehet ébren tartani – mondja Brigid.
– Házas szex.
Lucy bátran felnevet.

KERTVÁROSI MEGLEPETÉS: A BIDÉ

Carrie feláll, és nagyot ásít.
– Megmondaná valaki, hol a vécé? De nem a vécére megy. Nem is olyan részeg, mint amilyennek látszik. Lábujjhegyen fellopakodik a lépcsőn, amelyet perzsa futószőnyeg borít, és arra gondol, ha Jolie helyéhen lenne, biztosan tudná a szőnyeg pontos fajtáját, mert az embernek ilyen dolgokat illik tudnia, ha egy gazdag bankár felesége, akinek otthont teremt a kertvárosban.
Carrie Jolie hálószobájába megy. Süppedős fehér padlószőnyeg, mindenütt ezüstkeretes fényképek. Néhány profi fotón Jolie látható fürdőruhában, hosszú szőke haja leomlik a vállain.
Carrie sokáig nézegeti a fényképeket. Milyen lehet Jolie-nak lenni? Hogy történt az egész? Hogyan talál az ember valakit, aki szerelmes lesz belé, és ilyen dolgokkal veszi körül? Carrie harmincnégy éves, soha még a közelébe se került ennek, és jó eséllyel nem is fog.
Pedig úgy nőtt fel, hogy ilyen életet képzelt magának. Ezt akarta, és úgy gondolta, ő is így él majd. De azok a férfiak, akiket ő akart, vagy nem ilyen életet akartak, vagy őt nem akarták. Akik pedig ilyen életet akartak, túl unalmasak voltak. Carrie belép a fürdőszobába. A padlótól a mennyezetig fekete márványburkolat. Bidé. Lehet, hogy a kertvárosi férjek csak akkor szeretnek lukra játszani, ha a feleség frissen mosdott. Nem úgy, mint a New York-iak. Carrie kis híján felsikolt.
A fürdőszobában van egy 30x40 centis fotó, melyen Jolie látható terhesen, Demi Moore-stílusban, egy átlátszó fésülködőköpenyt leszámítva teljesen meztelenül. A köpeny szétnyitva, jól látni Jolie hatalmas melleit és óriási pocakját. Büszkén néz a kamerába, kezét a hasán nyugtatja, valamivel óriási, kidomborodó köldöke fölött. Carrie lehúzza a vécét, és lélekszakadva lerohan a lépcsőn.
– Már az ajándékokat bontogatjuk – néz rá Brigid megrovóan.
Carrie leül az egyik Miranda melletti székre.
– Mi a baj? – kérdezi tőle Miranda.
– Egy fotó. A hálószoba melletti fürdőszobában. Nézd meg te is – feleli Carrie.
– Elnézést – mondja Miranda, és kimegy.
– Miben sántikáltok ti ketten? – kérdezi Jolie.
– Semmiben – mondja gyorsan Carrie. A leendő menyasszonyra pillant, aki egy piros, fekete csipkével díszített selyembugyit tart a kezében, amelyen alul, középen praktikus lyukat hagytak. Mindenki nevet. Végül is erről szól a nászajándék: poén.

RESZKETEK

– Láttad azt a fényképet? Nem hittem a szememnek – mondja Miranda hazafelé a vonaton.
– Ha valaha terhes leszek – feleli Belle -, kilenc hónapig ki se teszem a lábam a lakásból. Senkivel sem fogok találkozni.
– Én meg tudnám szokni – szól Sarah álmodozva, miközben az ablakon hámul kifelé.
– Ház, autó, bébiszitter. Olyan kezelhetőnek látszik az életük. Féltékeny vagyok.
– De mit csinálnak egész nap? Ezt szeretném tudni – mondja Miranda.
– Még szex sincs az életükben – teszi hozzá Carrie. Közben új barátjára, Mr. Bigre gondol. Egyelőre minden király vele, de egy év, két év múlva – ha egyáltalán eltart addig – vajon mi lesz?
– Nem fogjátok elhinni, nút hallottam Brigidről – meséli Belle.
– Amíg ti az emeleten voltatok, Jolie berángatott a konyhába. Légy szíves. legyél kedves Brigidhez – mondta – Nemrég rajtakapta a férjét, Tadet egy másik növel."
A másik nő Brigid szomszédja, Susan volt. Susan és Tad New Yorkban dolgoznak, és úgy egy éve mindennap egy autóval mennek a vonatig meg vissza. Amikor Brigid este tízkor beléjük botlott, mind a ketten he voltak rúgva, és az autóban ültek, ami egy zsákutca végében parkolt. Brigid épp a kutyát sétáltatta. Feltépte a kocsi ajtaját, és rácsapott Tad pucér valagára. „A kisfiad náthás, és szeretne jó éjszakát puszit adni az apjának"– mondta, azzal visszament a házba. Ezután Brigid egy hétig nem vett tudomást a helyzetről. Közben Tad egyre idegesebb lett, néha egy nap tízszer is felhívta az irodájából. De valahányszor megpróbálta szóba hozni a dolgot, Brigid mindig a gyerekekre terelte a beszélgetést. Végül szombat este, amikor Tad berúgott, mint az állat, és épp egy újabb adag Margaritát kevert a teraszon, Brigid kipakolt.
– Megint terhes vagyok. Tizenkét hetes. Úgyhogy, most már nem kell aggódnunk, hogy elvetélek. Nem is örülsz, drágám? – azzal a fejére borította a margaritás kancsót.
– Jellemző – szól Carrie, egy gyufával tisztogatva a körmét.
– Úgy örülök, hogy az én férjemben meg lehet bízni – sóhajt fel Belle.
– Reszketek – mondja Miranda. Most pillantják meg New Yorkot, késő délutáni barna színeiben fölébük magasodik, ahogy a vonat átmegy a hídon.
– Muszáj innom valamit. Velem tart valaki?
Az Icibe mennek. A harmadik koktél után Carrie felhívja Mr. Biget.
– Hali – mondja Mr. Big.
– Mi az ábra?
– Szörnyű volt – kuncog Carrie.
– Tudod, mennyire utálom az ilyet. Nem bírtak másról beszélni, csak gyerekekről, magániskolákról, meg arról, hogy golyózták ki a barátaikat a városi klubból, és hogyan törte össze a bébiszitter az új Mercit.
Hallja, ahogy Mr. Big kifújja a szivarfüstöt.
– Ne is törődj vele, kölyök. Majd megszokod – mondja.
– Nem hinném – feleli Carrie.
Hátrafordul, és az asztaluk felé néz. Miranda már odarángatott két pasit egy másik asztaltól, egyikük mély beszélgetésbe bonyolódott Sarah-val.
– Menedéket kérek a Bowery bárban – mondja, és leteszi a kagylót.

fel