Szex és New York

11.

A cicababák meglépnek a kertvárosból.
Fedetlen keblek a New York-i éjszakában

Közvetlenül a hazatérés után rossz dolgok történhetnek azokkal a New York-i nőkkel, akik a kertvárosba nemrég férjhez ment, gyermekes barátnőiket látogatják meg.
Miután visszajöttek a greenwichi nászajándékbuliból, másnap reggel Carrie, Miranda, Belle és Sarah körbetelefonálják egymást.
Sarah eltörte a bokáját, amikor hajnali négykor görkorcsolyázni próbált. Miranda a gardróbban dugott valami pasival egy bulin, és nem használtak óvszert. Carrie pedig akkora hülyeséget csinált, hogy meg van róla győződve: rövid viszonya Mr. Biggel ezennel véget ért.

A HUNCUT SZERSZÁM

Mirandának eredetileg nem állt szándékában megőrülni a buliban, és nem kívánta előadni – az ő szavaival élve – Glenn Close imitációját:
– Éppen hazafelé tartottam, hogy a hosszú nap után álomra hajtsam a fejemet, és másnap, vasárnap, dolgozni tudjak. Ezért király, ha az embernek nincs férje, gyereke, és egyedül él. Vasárnap is dolgozhat.
De Sarah rávette, hogy menjenek el a buliba. “Jó kapcsolatokba botolhatunk ott, hidd el" – érvelt Sarah. Sarah, akinek saját PR-cége van, kapcsolatokban látja a világot, amit pasinak is lehet érteni. A buli a Keleti Hatvannegyedik utcában van. Valami gazdag öreg pasi házában. Fekete ruhás harmincas nők, gyakorlatilag egyforma árnyalatú szőke hajjal. Ezek a fajta nők folyton gazdag pasik saját házukban rendezett bulijaiba járnak, és mindig elhozzák a barátnőjüket is. Ezért egész sereg ilyen nőt látni, akik mind pasira vadásznak, és közben úgy csinálnak, mintha nem pasira vadásznának.
Sarah eltűnik a tömegben. Miranda ott ragad a bárnál. Sötét, hullámos haja van, ráadásul testhez simuló lovaglónadrág van rajta, így kilóg a társaságból.
Két lány megy el mellette, és Miranda meg merne esküdni, bar lehet, hogy csak üldözési mániája van, hogy az egyik azt mondja:
– Ez az a lány, Miranda Hobbes. Micsoda egy bestia!
Miranda erre félig magában, úgy hogy senki se hallja, azt mormolja: Pontosan, egy igazi bestia vagyok, drágám, és hála istennek, hogy nem vagyok olyan, mini te. Közben eszébe villan, hogy a kertvárosban a hosszú délután végén, a kalóriaszegény joghurttal díszített kalóriaszegény répatortát olyan hegyes, valódi ezüstből készült tortavillával szolgálták fel, amely könnyen felsérthette volna bárkinek a bőrét.
Egy férfi lép hozzá. Drága, csináltatott öltöny. Jó, nem igazán férfi, mert még csak harmincöt körül lehet. De próbál az lenni. Miranda éppen egy dupla vodka-tonikot igyekszik szerezni a bárpincértől, mikor a férfi így szól hozzá:
– Szomjasak vagyunk, mi?
– Nem, a marhasültemet várom!
– Magának azt is szerzek – mondja a férfi, és kiderül, hogy francia akcentussal beszél.
– Majd szólok, ha kérek – feleli Miranda, és megpróbál eltűnni. Nem akar belebonyolódni a buliba. Elege van abból, hogy kilóg a társaságból, de hazamenni sincs kedve, mert abból is elege van, hogy magányos, és egy kicsit be is van rúgva.
– Guy vagyok – mutatkozik be a férfi.
– Galériám van a Hetvenkilencedik utcában.
Miranda felsóhajt.
– Hát persze.
– Talán már hallott is róla.
– Idehallgass, Guy – kezdi Miranda.
– Igen? – mondja a férfi felélénkülve.
– Elér a fütyid a fenekedig?
Guy ravaszul elmosolyodik. Közelebb húzódik. Kezét Miranda vállára teszi.
– Hát persze.
– Akkor azt javaslom, baszd meg magad.
– Ugyan már! – mondja Guy, és Miranda nem tudja eldönteni, hogy tényleg ilyen hülye, vagy csak azért látszik hülyének, mert francia. Megragadja Miranda kezét, és elkezdi vonszolni a lépcsőn felfelé, Miranda pedig hagyja, arra gondolván, hogy ha egy férfi meg tudja őrizni a nyugalmát, miután megsértették, akkor talán nem is lehet annyira rossz. A gazdag pasas hálószobájában kötnek ki, az ágyon vörös selyem ágyterítő, és kiderül, hogy ennél a Guynál kokó is van. Aztán valahogy smárolni kezdenek. Az emberek közben ki-be járkálnak.
Valamiért a gardróbszobába kerülnek. Patinás fenyőburkolat, nadrágtartók, vállfák, a polcokon kasmírpulóverek és bőrcipők. Miranda elolvassa az egyik ruhacímkét: Savile Row. Unalmas. Amin megfordul, és azt látja, hogy Guy ott áll mögötte. Petting. Sarah megválik szűk nadrágjától. Előbukkan Guy huncut szerszáma.
– Mekkora van neki? – kérdezi Carrie a telefonban.
– Nagy. És francia – feleli Miranda. (Hogy volt erre képes?) A végén Guy azt kéri tőle:
– Drágám, azért a barátnőmnek ne meséld el – és még egyszer utoljára bedugja a nyelvét Sarah szájába.
Aztán minden kiderül: két éve együtt él a barátnőjével, aki gyakorlatilag a menyasszonya, de még nem bírja eldönteni, hogy meg akar-e nősülni, viszont a nő mégiscsak vele él, úgyhogy mit tud csinálni?
Ekkor következik a Glenn Close-imitáció, csak nyúl nélkül. Másnap Guy kinyomozza Miranda telefonszámát, és felhívja azzal, hogy látni szeretné.
– És körülbelül ennyi a pasiválaszték – szögezi le Miranda.

NEWBERT AGGÓDIK

Délben telefonál Belle férje, Newbert, hogy nem tud-e Carrie valamit Belle-ről.
Ha meghalt volna, azt biztosan tudnám – feleli neki Carrie.

A GÖRKORCSOLYÁS KAMASZLÁNY

Aztán ott van Sarah, aki Miranda szerint a saját pincéjében görkorcsolyázott hajnali négykor. Részegen. Harmincnyolc évesen. Felnőtt nő, aki benne ragadt a kamaszlány szerepben. Van valami, ami még ennél is kevésbé vonzó? Nem hinném.
De mit is tehetne Sarah? Harmincnyolc éves, vénlány, és szeretne járni valakivel. A pasikat pedig, mint ahogy az az eddigiekből is kiderült, a fiatalok érdeklik. Még a nászajándékbuliba meghívott nők is, akik idősebbek Sarah-nál, már rég férjnél voltak harmincnyolc évesen. Így aztán görkorcsolyázik a pincében egy huszonöt éves sráccal. Ahelyett, hogy lefeküdne vele. A srác benne lenne, Sarah viszont attól fél, hogy túl öregnek találná a testét.
– Áááá, szia! – mondja Sarah, amikor Carrie délután felhívja. A kanapén fekszik kicsi, de tökéletes lakásában, nem messze a Second Avenue-tól.
– Remekül vagyok, drágám, annyira remekül, hogy azt el sem tudod képzelni – természetellenesen vidám a hangja.
– Csak éppen a bokám van egy kicsit eltörve. A baleseti sebészeten olyan helyes dokik dolgoznak. És Luke végig ott volt velem.
– Luke?
– Igazából Lucas. Olyan helyes hír. Az én kis barátom – kuncog. Ijesztő hangon.
– Honnan szedted a görkorcsolyát?
– Az övé. Azzal jött a buliba. Hát nem aranyos?
Hat hét múlva veszik le a gipszet. Addig Sarah egy lábon fog ugrálni, úgy vezeti majd a saját PR-cégét is. Nincs betegbiztosítása, úgyhogy nem mehet betegszabadságra. A cég egy cérnaszálon lóg.
Jobb ez vagy rosszabb, mint feleségnek lenni a kertvárosban? Jobb vagy rosszabb?
Ki tudja.

BELLE A CARLYLE-BAN

Belle a Carlyle-ból telefonál. Valami baseballjátékosról beszél, a Miami Dolphins csapathól. A Frederick night-clubban. Szóba kerül a férje, Newbert is, valamint a spagettiszósz.
– Remek spagettiszószt tudok csinálni – mondja.
– Jó feleség vagyok.
Carrie helyesel.
Miután Belle hazament a nászajándékbuliból, összevesztek Newberttel. Belle elrohant otthonról, és egyenest a Frederick night-clubba ment. Ott lépett he a képbe a baseballjátékos. Folyton azt mondogatta Belle-nek, hogy a férje nem szereti őt, Belle-t eléggé.
– De szeret – ellenkezik Belle.
– Te ezt nem értheted.
– Én jobban szeretnélek – állítja a baseballjátékos. Belle nevet, elszalad, és kivesz egy lakosztályt a Carlyle Hotelben.
– Koktélt szolgálnak fel. Most – meséli a telefonba. Szerinte Newbert csak azért ideges, mert most küldte el az új regényét a kiadónak. Vagy talán azért, mert ő nem akar gyereket. Amíg ki nem fizették a regény. Ha teherbe esik, úgyis mindennek vége. Most kell jól éreznie magát.

MINDEN ÚT BABY DOLLBA VEZET

A nászajándékbuli után, és miután felhívja új barátját, Mr. Biget, Curie a Bowery bárba siet. Samantha Jones, a negyvenes filmproducer van ott, aki barátainak csak Sam. Carrie legjobb barátnője. Időnként.
Barkley, a huszonöt éves ígéretes festő és modellpecér, odanyomul Samantha asztalához.
– Imádnám, ha időnként felugranál hozzám – mondja Barkley, szőke haját kisimítva a szeméből.
Samantha éppen egy kubai szivart szív. Nagyot szippant belőle, és Barkley arcába fújja a füstöt.
– Meghiszem azt. De miből gondolod, hogy tetszenének a képeid?
– Nem kell, hogy tetsszenek – feleli Barkley.
– Elég, ha én tetszem.
Samantha gonoszul vigyorog.
– Nem vesződöm huszonöt évesnél fiatalabb pasival. Nem vagytok elég tapasztaltak az én ízlésemhez képest.
– Tégy velem próbát – kéri Barkley.
–Vagy legalább hívj meg egy italra.
– Na, lépjünk innen – mondja Samantha.
– Keressünk egy új törzshelyet.
Találnak is. A Baby Dollt, egy sztriptíz bárt a bohémnegyedben. Nem bírják lerázni Barkley-t, ezért inkább hagyják, hogy velük jöjjön. Nem baj az, ha van velük egy férfi a topless bárban. Ezenkívül fű is van nála. Elszívnak egy jointot a taxiban, és amikor kiszállnak a Baby Dollnál, Sam megragadja Carrie karját (Sam soha nem szokott ilyet csinálni.), és azt mondja neki:
– Mindent tudni akarok Mr. Bigről! Nem tudom, hozzád való-e.
Carrie azon morfondírozik, egyáltalán válaszoljon-e, mert ez mindig így megy Sam és közte. Amikor végre boldognak érzi magát egy pasival, jön Sam, és elülteti benne a kételyt, mintha feszítővasat nyomna két fadarab közé. Végül azt feleli:
– Nem tudom. Azt hiszem, bele vagyok zúgva.
Sam erre így szól:
– Tudja ez a tag, hogy te milyen klassz csaj vagy? Hogy szerintem milyen klassz csaj vagy?
Carrie-nek az jár a fejében, hogy egy szép napon Sam meg ő majd együtt visznek ágyba egy pasit. Egy szép napon.
A mixer, aki történetesen nő, azt mondja nekik:
– Olyan jó, hogy nőket is látni itt! – És ingyen italokat kezd nekik töltögetni. Ez mindig gond az ilyen helyeken. Aztán Barkley beszélgetést próbál kezdeményezni. Hogy igazából mennyire szeretne rendező lenni, és hogy igazából a festők is ugyanazt csinálják, és miért is nem hagyja a fenébe az unalmas festést, és kezd el rendezni?
Két lány táncol a színpadon. Hétköznapi csajoknak tűnnek, nem néznek ki túl jól: kicsi, de lötyögős cici, nagy fenék. Barkley már kiabál:
– De mikor jobb vagyok, mint David Salle! Egy kibaszott zseni vagyok!
– Tényleg? Ki szerint?
– Mind kibaszott zsenik vagyunk – szögezi le Carrie, azzal kimegy a mosdóba.
Ehhez át kell mennie a két színpad közötti szűk nyíláson, és úgy le a lépcsőn. A női vécének szürke faajtaja van, amit nem lehet rendesen becsukni. A csempék töredezettek. Carrie Greenwichre gondol. Házasságra. Gyerekekre.
– Még nem értem meg rá – dönti el magában.
Felmegy a lépcsőn, leveszi a ruháját, és táncolni kezd az egyik színhadon. Samantha csak nézi és nevet, de mikor a mixer odalép Carrie-hez, és udvariasan megkéri, hagy szíveskedjen lefáradni a színpadról, abbahagyja.
Másnap reggel nyolckor Mr. Big telefonál. Golfozni készül. A hangja feszült.
– Mikor értél haza? – kérdezi Carrie-től.
– És mit csináltál?
– Nem sok mindent – feleli Carrie.
– Elmentem a Bowerybe. Aztán egy másik helyre is. A Baby Doll bárba.
– Tényleg? És ott történt valami érdekes?
– Túl sokat ittam – Carrie felnevet.
– Más nincs, amit el kéne mondanod?
– Nincs – feleli Carrie azon a kislányhangon, amin hízelegni szokott Mr. Bignek.
– És veled mi van?
– Felhívtak ma reggel – mondja a férfi.
– Valaki azt állítja, hogy félig pucéran táncoltál a Baby Doll bárban.
– Tényleg? És honnan tudja az illető, hogy én voltam az?
– Tudja.
– Most haragszol?
– Miért nem mondtad el? – Haragszol?
– Azért haragszom, mert nem mondtad el. Hogy tudsz úgy járni valakivel, hogy nem vagy hozzá őszinte?
– De honnan tudjam, hogy megbízhatok-e benned?
– Hidd el – mondja a férfi -, én vagyok az egyetlen, akiben meghízhatsz.
És leteszi.
Carrie fogja az összes képet, amit Jamaicában készítettek (milyen boldognak tűnnek, akkor fedezték fel egymást), és kivagdossa az összesből a szivarozó Mr. Biget. Arra gondol, milyen volt vele aludni, ahogy a hátához bújt. Szeretné felragasztani a kivagdosott részeket egy nagy kartonra, és föléírni: Mr. Big szivarral. Alá pedig: hiányzol, és rengeteg csók. Sokáig nézi a képeket. Aztán nem csinál semmit.

fel