Szex és New York
Sportingbet Regisztracios Bonusz
13.
Szépek és fiatalok
Egy szép napon négy nő megbeszéli, hogy együtt ebédelnek egy
Upper East Side-i étteremben. A beszédtémát is meghatározzák: milyen érzés
fiatal szépségnek lenni New Yorkban? Milyen érzés, ha az embernek udvarolnak,
fizetik az italát, zaklatják, irigylik, félreértik? Milyen érzés bombázónak
lenni, ha az ember még huszonöt sincs?
Elsőként Camilla érkezik. Százhetvenhét centi magas, sápadt fehér bőre van, telt
szája, kerek arccsontja, pici orra. Camilla huszonöt éves, de már öregnek érzi
magát. Tizenhat éves korában kezdett modellkedni. Amikor hónapokkal ezelőtt a
belvárosban összeismerkedtem vele, éppen egy híres tévéproducert kísért
kötelességtudóan, ami azt jelenti, hogy mosolygott, és ha kérdeztek tőle
valamit, válaszolt. Ettől eltekintve nem nagyon törte magát, igaz, néha egyedül
gyújtotta meg a cigarettáját.
A Camilla-hoz hasonló nőknek nem kell nagyon törniük magukat. Különösen a
férfiakkal szemben nem. A legtöbb nő gyilkolni tudna azért, hogy Scotty-val, a
tévéproducerrel randizzon, Camilla viszont unatkozott mellette.
– Nem az esetem – közli egykedvűen.
– Túl öreg (negyven-egynéhány), nem elég vonzó, és nem elég gazdag. Camilla azt
mondja, nemrég jött vissza St. Moritz-ból, ahol egy fiatal európai gróffal volt,
szerinte az az igazi buli. Az a tény, hogy Scotty vitán felül az egyik
legígéretesebb agglegény New Yorkban, semmit sem jelent neki. Camilla a trófea,
nem Scotty.
A másik három nő késik, Camilla-nak pedig be nem áll a szája.
– Nem vagyok bestia – mondja, miközben körbepillant az étteremben -, de az a
helyzet, hogy New Yorkban a legtöbb lány egyszerűen hülye. Üresfejűek. Semmiről
nem tudnak társalogni. Nem tudják mikor, melyik villát kell kézbe venni. Nem
tudják, hogy kell a szobalánynak borravalót adni a magánházaknál.
Nem sok olyan nő van New Yorkban, mint Camilla. Mindnyájan egy titkos klub
tagjai, a tagsághoz pedig elég, ha valaki rendkívülien szép és fiatal (tizenhét
és huszonöt között, vagy legalábbis nem szabad ennél többet bevallani), van egy
kis esze, és képes órákig üldögélni egy étteremben.
A „van egy kis esze" persze relatív meghatározás. Camilla barátnője, Alexis
például így beszél:
– Olvasó embernek tartom magam. Érdekel az irodalom. Képes vagyok például
leülni, és az első szótól az utolsóig elolvasni egy képes magazint.
Hát igen, ezek a lélegzetelállító lányok nem illenek a New York-i átlagba, mert
az őket statisztikailag megillető résznél sokkal többet kapnak. Mindenki őket
bámulja, őket hívják meg, nekik vesznek ajándékot, ígérnek ruhákat, pénzt,
utazást magánrepülőgépen, vacsorát egy jachton Dél-Franciaországban. Ezek a nők
mennek el a legjobb fogadásokra és jótékonysági rendezvényekre azokkal az
agglegényekkel, akiknek a neve kiemelt betűtípussal jelenik meg a női magazinok
pletykarovatában. Őket hívják el, nem minket. Ők mindenhez hozzájuthatnak. New
York az ö osztrigájuk. Vagy talán mégsem?
BESZÉLJÜNK A ROHADÉKOKRÓL!
Megjönnek a többiek is. Camilla mellett, aki azt állítja magáról, hogy
tulajdonképpen nincs férjnél, de már dolgozik egy Park Avenue-i család fiatal
sarján, itt van még Kitty, a huszonöt éves nagy reményű színésznő, aki jelenleg
Huberttel, a még mindig híres, de már nem nagyon foglalkoztatott, ötvenöt éves
színésszel él. Shiloh, a tizenhét éves modell, akinek ideg-összeroppanása volt
három hónappal ezelőtt, és mostanában nemigen mozdul ki otthonról, valamint
Teesie, aki szintén modell, huszonkét éves, nemrég költözött New Yorkba, és
akinek az ügynöksége azt tanácsolta, mondja mindenkinek azt, hogy még csak
tizenkilenc.
Ezek a lányok barátnők, mivel párszor már együtt mentek el szórakozni esténként,
és még az is előfordult, hogy – Kitty szavaival élve – ugyanazokkal a
rohadékokkal jártak.
– Beszéljünk a rohadékokról! – javasolja valamelyikőjük.
– Ismeri valaki ezt az S. P.-t? – kérdezi Kitty. Kitty-nek hosszú, leomló barna
haja van, zöld szeme és kislányos hangja.
– Öreg, ősz hajú pasas, olyan a feje, mint a sütőtök, és mindenütt nyomul. Ezt
hallgassátok! Egyszer a Bowery bárban odajön hozzám, és azt mondja: Te még túl
fiatal vagy, ezért nem veszed észre, hogy le akarsz feküdni velem, és mire
észrevennéd, már túl öreg leszel, és addigra nekem nem lesz kedvem hozzád.
– A pasik mindig megpróbálnak megvenni – meséli Camilla.
– Egyszer egy fazon azt mondta nekem: Gyere el velem St. Barts-ba a hétvégére!
Nem kell lefeküdnünk, becsszóra. Csak fogdosni szeretnélek. Ez minden. Amikor
visszajött St. Barts-ból, azt mondta: miért nem jöttél el velem? Megmondtam,
hogy nem fogunk lefeküdni. Mire én: nem jöttél még rá, hogy ha elmegyek
valakivel, akkor szeretnék lefeküdni vele?
– A régi ügynökségemnél valaki egyszer rá akart dumálni valami gazdag pasira –
veszi át a szót Teesie. Hosszú hattyúnyaka és picike feje van.
– Ez a gazdag pasi az egyik modellügynök barátja volt, és az illető odaígért
neki.
Teesie hirtelen teljesen felháborodik, gyorsan odainti a pincért.
– Ne haragudjon, a poharam nem tiszta.
Shiloh, aki talán nem akarja hagyni, hogy a többiek lekörözzék, most gyorsan
megszólal.
– Nekem ígérte: már repülőjegyet meg utazást magánrepülőn. Ilyenkor csak
mosolygok, és soha többé nem állok velük szóba.
Kitty közelebb hajol:
– Nekem egy fickó plasztikai mellműtétet és saját lakást ígért. Azt mondta, én
akkor is gondoskodom a barátnőimről, ha már szakítottunk. Kis kopasz ausztrál
pali volt.
DASH A MARK HOTELBEN
– Azt mondjátok meg, miért van az, hogy mindig a ronda pasik jönnek az ilyen
ajánlatokkal? – kérdezi Tessie.
– A legtöbb férfi túl rámenős – állapítja meg Shiloh. Pirított mandulaszín bőre,
hosszú, egyenes, fekete haja és hatalmas kék szemei vannak, Egy top meg egy
bokáig érő szoknya van rajta.
– Ez nekem túl sok. Végre találtam egy fickót, aki nem ilyen, erre ő meg most
Indiában van. Vele nem éreztem magam megfélemlítve. Nem próbált egyből
letapizni.
– Kétféle pasi van – mondja Camilla.
– Vannak a gennyládák, akiket csak a dugás érdekel, és van az, aki egyből
halálosan beléd szeret. Ezek annyira szánalmasak.
– Melyik az a típus, aki egyből beléd szeret? – kérdezi Kitty.
– Jaj, tudod! Scotty. Capote Duncan. Dash Peters. Capote Duncan harmincas déli
író, akit mindig szép fiatal lányokkal látni. Dash Peters híres hollywoodi
ügynök, aki gyakran jön New Yorkba. Mindketten jártak már olyan harmincas
nőkkel, akik a szépségük mellett valami másban is sikeresek voltak, és össze is
törték ezeknek a nőknek a szívét,
– Én is jártam Dash Peters-szel – mondja Teesie. Rövid, sötét haját igazgatja.
– Folyton arra próbált rádumálni, hogy aludjak: nála a Mark Hotelben, Kosárszám
küldözgette a virágot, mindig fehéret. Könyörgött, hogy szaunázunk. Aztán arra
próbált meg rávenni, hogy menjek el vele valami hülye buliba a Long Island-re,
de nem voltam rá hajlandó.
– Én Dél-Franciaországban találkoztam vele – meséli Camilla. Camilla néha
idétlen, kitalált európai akcentussal beszél, mint ahogy most is.
– Vett neked valamit? – kérdezi Teesie, könnyednek szánt hangon.
– Nem igazán – feleli Camilla, és int a pincérnek.
– Hozna, kérem, egy másik jeges Margaritát? Ez nem elég hideg. Teesie-re néz.
– Csak valami Chanelt.
– Ruhát vagy kiegészítőt?
– Ruhát. Chanel táskából már rengeteg van. Uncsi.
Pillanatnyi csend áll be, aztán Shiloh szólal meg.
– Én már szinte nem is járok el szórakozni. Nem bírom. Spirituális lettem.
A nyakában hasítottbőr-szíjon egy kristály lóg. Shiloh-nak az tett be végképp,
amikor megismerkedett egy híres harmincas filmszínésszel, aki látta a fényképét
az újságban, és kinyomozta, melyik ügynökségnél dolgozik. Megadták neki Shiloh
telefonszámát, és mivel épp akkor látta a pasit egy filmben, és helyesnek
találta, két hétig nála lakott Los Angelesben. Aztán a férfi New Yorkba jött, és
kezdett furcsán viselkedni. Nem volt hajlandó elmenni sehová, kivéve sztriptíz
bárokba, ahol extra szolgáltatásokra próbálta rávenni a lányokat.
– Méghozzá ingyen, mert olyan híres – meséli Shiloh.
Kitty az asztalra könyököl.
– Pár éve azt mondtam magamnak: túl sokszor átvertek már. Ezért elhatároztam,
hogy elveszem egy fickó szüzességét, és aztán elhagyom. Tudom, hogy rossz
vagyok, de az illető már betöltötte a huszonegyet, és szerintem már éppen ideje
volt, hogy lefeküdjön valakivel, szóval megérdemelte. Olyan édes voltam vele,
amennyire csak bírtam, aztán soha többet nem álltam szóba vele. Nem számít,
milyen szép vagy. Ha el tudod hitetni a fazonnal, hogy te vagy az, akit keres,
meg tudod szerezni.
– Ha a pasi azt mondja, hogy nekem a neccharisnya és a vörös rúzs tetszik,
egyből tudort, hogy felszínes – mondja Teesie.
– Ha Hubert lány lenne, a legócskább csaj lenne a világon – állapítja meg Kitty.
– Egyszer azt mondtam neki: igen, miniszoknyát hordok, de bugyit azt veszek alá.
Alaposan meg kellett leckéztetnem. Egyfolytában azzal izélgetett, hogy feküdjek
le vele és egy másik nővel. Végül aztán tudjátok mit csináltam? Van ez a George
nevű meleg haverom, ismeritek. Néha puszilkodunk egymással, de csak úgy, mint a
gyerekek. Szóval, azt mondom Hubertnek: édesem, George nálunk alszik ma este.
Mire Hubert: és hol fog aludni? Hát velünk, a mi ágyunkban, mondom. Annyira
kíván téged! Totál kiakadt. Mondom neki: édesem, ha tényleg szeretsz, megteszed
nekem ezt a kis szívességet, mert én tényleg szeretném. Tudjátok, – mondja Kitty,
miközben rendel még egy Margaritát -, ezt meg kellett tennem. Most egálban
vagyunk.
SZIA KITTY!
– Az öreg pasik undorítóak – mondja Camilla.
– Soha többet nem járok öreg pasival. Pár éve úgy döntöttem, miért kéne ronda,
öreg, gazdag pasikkal elmennem szórakozni, amikor isteni, fiatal, gazdag
pasikkal is elmehetek? Azonkívül az öreg pasik nem is értik meg az embert.
Bármennyire is azt hiszik. Az egy másik generáció.
– Nekem nincs bajom az idősebb pasikkal – mond ellent Kitty.
– Persze azért, amikor Hubert először felhívott, olyanokat kérdeztem, hogy hány
éves vagy, és mennyi haj van még a fejeden? Nagyon be kellett dobnia magát.
Amikor először jött el értem, piszkos hajjal smink nélkül mentem el vele. Arra
gondoltam: ha tényleg annyira kellek neked, nézd meg jól, hogy nézek ki
igazából. Azután, hogy először töltöttük együtt az éjszakát, mire felébredtem,
minden szobában volt egy csokor a kedvenc virágomból. Kinyomozta, ki a kedvenc
íróm, és minden könyvét megvette. A tükörre pedig borotvahabbal felírta, hogy
szia Kitty!
A nők visítanak.
– Jaj de aranyos! – kiált fel Teesie.
– Imádom a pasikat!
– Én is imádom a pasikat, de időnként ki kell pihennem őket – mondja Shiloh.
– Hubert imádja, ha elszúrok valamit – folytatja Kitty.
– Imádja, ha annyira sok ruhát vásárolok, hogy nem bírom kifizetni. Imádja, ha
jöhet ő, és mindent megoldhat. A férfiaknak szükségleteik vannak, és mi vagyunk
az istennők, akik kegyesen megadjuk nekik, amit kérnek – mondja diadalmasan. A
második Margaritánál tart.
– Másrészt a férfiak... nagyobbak. Súlyosabbak. Támaszok.
– Olyasvalamit adnak, amit a nők nem képesek – helyesel Shiloh.
– Egy férfinak gondoskodnia kell a barátnőjéről.
– Huberttel annyira biztonságban érzem magam! Biztosítja nekem azt a boldog
gyerekkort, amiben soha nem volt részem – veszi vissza a szót ismét Kitty.
– Én nem veszem be a feminista dumát. Igenis a férfiaknak kell irányítaniuk!
Hagyjuk őket, hadd tegyék. Fogadjuk el a nőiességünket.
– Szerintem a férfiak annyira bonyolultak tudnak lenni. De mindegy, mert ha
valamelyik nem válik be, mindig van másik – mondja Teesie.
– Fogyóeszköz.
– Igen, inkább a többi nővel van a gond – helyesel Camilla.
– Lehet, hogy beképzelt dumának hangzik, de ha szép vagy, mindent megkaphatsz –
szól Kitty.
– És ezt a többi nő is tudja. Ezért nem bírnak bennünket. Különösen az idősebb
nők. Mert szerintük az ő vadászterületükön garázdálkodunk.
– Egy csomó nő csak akkor kezdi felfogni a korát, amikor betölti a harmincat –
mondja Camilla.
– Akkortól a férfiak leírják őket. Persze, ha úgy nézel ki, mint Christie
Brinkley, gond egy szál se.
– A nők általában undokul viselkednek velem – panaszkodik Kitty.
– Megjegyzéseket tesznek rám. Azt hiszik, buta liba vagyok. Hogy kettőig se
tudok számolni. Azt hiszik, a pénze miatt élek Huberttel. Én meg annyira
bepöccenek ettől, hogy direkt még rövidebb szoknyát veszek fel, és még jobban
kisminkelem magam.
– Ja, és nem veszik maguknak a fáradságot, hogy megkérdezzék. Egyserűen csak így
gondolják és kész – ért egyet Kitty-vel Teesie.
– A nők általában irigyek – mondja Shiloh.
– És ennek semmi köze a korukhoz. Jézusom, mennyire gusztustalanok tudnak lenni!
Meglátnak egy csinos lányt, és rögtön felvesznek egy pózt. Annyira szánalmas és
megdöbbentő. Sokat elárul egy nő életéről. Annyira nem bíznak magukban, és olyan
boldogtalanok, hogy nem bírják elviselni, ha egy másik nőnek jobban megy a sora.
Ezért van az, hogy a legtöbb barátom férfi.
A másik három nő összenéz, bólogatnak.
És mi van a szexszel, kérdezi valaki.
– Én minden pasinak azt hazudom, hogy akkori fütyit, mint az övé, még életemben
nem láttam – mondja Kitty. A többi nő idegesen nevetgél. Kitty szívószállal
kiszürcsöli a maradék Margaritát.
– Ez a túlélési technikám.