Szex és New York

Sportingbet Regisztracios Bonusz

13.

Szépek és fiatalok

Egy szép napon négy nő megbeszéli, hogy együtt ebédelnek egy Upper East Side-i étteremben. A beszédtémát is meghatározzák: milyen érzés fiatal szépségnek lenni New Yorkban? Milyen érzés, ha az embernek udvarolnak, fizetik az italát, zaklatják, irigylik, félreértik? Milyen érzés bombázónak lenni, ha az ember még huszonöt sincs?
Elsőként Camilla érkezik. Százhetvenhét centi magas, sápadt fehér bőre van, telt szája, kerek arccsontja, pici orra. Camilla huszonöt éves, de már öregnek érzi magát. Tizenhat éves korában kezdett modellkedni. Amikor hónapokkal ezelőtt a belvárosban összeismerkedtem vele, éppen egy híres tévéproducert kísért kötelességtudóan, ami azt jelenti, hogy mosolygott, és ha kérdeztek tőle valamit, válaszolt. Ettől eltekintve nem nagyon törte magát, igaz, néha egyedül gyújtotta meg a cigarettáját.
A Camilla-hoz hasonló nőknek nem kell nagyon törniük magukat. Különösen a férfiakkal szemben nem. A legtöbb nő gyilkolni tudna azért, hogy Scotty-val, a tévéproducerrel randizzon, Camilla viszont unatkozott mellette.
– Nem az esetem – közli egykedvűen.
– Túl öreg (negyven-egynéhány), nem elég vonzó, és nem elég gazdag. Camilla azt mondja, nemrég jött vissza St. Moritz-ból, ahol egy fiatal európai gróffal volt, szerinte az az igazi buli. Az a tény, hogy Scotty vitán felül az egyik legígéretesebb agglegény New Yorkban, semmit sem jelent neki. Camilla a trófea, nem Scotty.
A másik három nő késik, Camilla-nak pedig be nem áll a szája.
– Nem vagyok bestia – mondja, miközben körbepillant az étteremben -, de az a helyzet, hogy New Yorkban a legtöbb lány egyszerűen hülye. Üresfejűek. Semmiről nem tudnak társalogni. Nem tudják mikor, melyik villát kell kézbe venni. Nem tudják, hogy kell a szobalánynak borravalót adni a magánházaknál.
Nem sok olyan nő van New Yorkban, mint Camilla. Mindnyájan egy titkos klub tagjai, a tagsághoz pedig elég, ha valaki rendkívülien szép és fiatal (tizenhét és huszonöt között, vagy legalábbis nem szabad ennél többet bevallani), van egy kis esze, és képes órákig üldögélni egy étteremben.
A „van egy kis esze" persze relatív meghatározás. Camilla barátnője, Alexis például így beszél:
– Olvasó embernek tartom magam. Érdekel az irodalom. Képes vagyok például leülni, és az első szótól az utolsóig elolvasni egy képes magazint.
Hát igen, ezek a lélegzetelállító lányok nem illenek a New York-i átlagba, mert az őket statisztikailag megillető résznél sokkal többet kapnak. Mindenki őket bámulja, őket hívják meg, nekik vesznek ajándékot, ígérnek ruhákat, pénzt, utazást magánrepülőgépen, vacsorát egy jachton Dél-Franciaországban. Ezek a nők mennek el a legjobb fogadásokra és jótékonysági rendezvényekre azokkal az agglegényekkel, akiknek a neve kiemelt betűtípussal jelenik meg a női magazinok pletykarovatában. Őket hívják el, nem minket. Ők mindenhez hozzájuthatnak. New York az ö osztrigájuk. Vagy talán mégsem?

BESZÉLJÜNK A ROHADÉKOKRÓL!

Megjönnek a többiek is. Camilla mellett, aki azt állítja magáról, hogy tulajdonképpen nincs férjnél, de már dolgozik egy Park Avenue-i család fiatal sarján, itt van még Kitty, a huszonöt éves nagy reményű színésznő, aki jelenleg Huberttel, a még mindig híres, de már nem nagyon foglalkoztatott, ötvenöt éves színésszel él. Shiloh, a tizenhét éves modell, akinek ideg-összeroppanása volt három hónappal ezelőtt, és mostanában nemigen mozdul ki otthonról, valamint Teesie, aki szintén modell, huszonkét éves, nemrég költözött New Yorkba, és akinek az ügynöksége azt tanácsolta, mondja mindenkinek azt, hogy még csak tizenkilenc.
Ezek a lányok barátnők, mivel párszor már együtt mentek el szórakozni esténként, és még az is előfordult, hogy – Kitty szavaival élve – ugyanazokkal a rohadékokkal jártak.
– Beszéljünk a rohadékokról! – javasolja valamelyikőjük.
– Ismeri valaki ezt az S. P.-t? – kérdezi Kitty. Kitty-nek hosszú, leomló barna haja van, zöld szeme és kislányos hangja.
– Öreg, ősz hajú pasas, olyan a feje, mint a sütőtök, és mindenütt nyomul. Ezt hallgassátok! Egyszer a Bowery bárban odajön hozzám, és azt mondja: Te még túl fiatal vagy, ezért nem veszed észre, hogy le akarsz feküdni velem, és mire észrevennéd, már túl öreg leszel, és addigra nekem nem lesz kedvem hozzád.
– A pasik mindig megpróbálnak megvenni – meséli Camilla.
– Egyszer egy fazon azt mondta nekem: Gyere el velem St. Barts-ba a hétvégére! Nem kell lefeküdnünk, becsszóra. Csak fogdosni szeretnélek. Ez minden. Amikor visszajött St. Barts-ból, azt mondta: miért nem jöttél el velem? Megmondtam, hogy nem fogunk lefeküdni. Mire én: nem jöttél még rá, hogy ha elmegyek valakivel, akkor szeretnék lefeküdni vele?
– A régi ügynökségemnél valaki egyszer rá akart dumálni valami gazdag pasira – veszi át a szót Teesie. Hosszú hattyúnyaka és picike feje van.
– Ez a gazdag pasi az egyik modellügynök barátja volt, és az illető odaígért neki.
Teesie hirtelen teljesen felháborodik, gyorsan odainti a pincért.
– Ne haragudjon, a poharam nem tiszta.
Shiloh, aki talán nem akarja hagyni, hogy a többiek lekörözzék, most gyorsan megszólal.
– Nekem ígérte: már repülőjegyet meg utazást magánrepülőn. Ilyenkor csak mosolygok, és soha többé nem állok velük szóba.
Kitty közelebb hajol:
– Nekem egy fickó plasztikai mellműtétet és saját lakást ígért. Azt mondta, én akkor is gondoskodom a barátnőimről, ha már szakítottunk. Kis kopasz ausztrál pali volt.

DASH A MARK HOTELBEN

– Azt mondjátok meg, miért van az, hogy mindig a ronda pasik jönnek az ilyen ajánlatokkal? – kérdezi Tessie.
– A legtöbb férfi túl rámenős – állapítja meg Shiloh. Pirított mandulaszín bőre, hosszú, egyenes, fekete haja és hatalmas kék szemei vannak, Egy top meg egy bokáig érő szoknya van rajta.
– Ez nekem túl sok. Végre találtam egy fickót, aki nem ilyen, erre ő meg most Indiában van. Vele nem éreztem magam megfélemlítve. Nem próbált egyből letapizni.
– Kétféle pasi van – mondja Camilla.
– Vannak a gennyládák, akiket csak a dugás érdekel, és van az, aki egyből halálosan beléd szeret. Ezek annyira szánalmasak.
– Melyik az a típus, aki egyből beléd szeret? – kérdezi Kitty.
– Jaj, tudod! Scotty. Capote Duncan. Dash Peters. Capote Duncan harmincas déli író, akit mindig szép fiatal lányokkal látni. Dash Peters híres hollywoodi ügynök, aki gyakran jön New Yorkba. Mindketten jártak már olyan harmincas nőkkel, akik a szépségük mellett valami másban is sikeresek voltak, és össze is törték ezeknek a nőknek a szívét,
– Én is jártam Dash Peters-szel – mondja Teesie. Rövid, sötét haját igazgatja.
– Folyton arra próbált rádumálni, hogy aludjak: nála a Mark Hotelben, Kosárszám küldözgette a virágot, mindig fehéret. Könyörgött, hogy szaunázunk. Aztán arra próbált meg rávenni, hogy menjek el vele valami hülye buliba a Long Island-re, de nem voltam rá hajlandó.
– Én Dél-Franciaországban találkoztam vele – meséli Camilla. Camilla néha idétlen, kitalált európai akcentussal beszél, mint ahogy most is.
– Vett neked valamit? – kérdezi Teesie, könnyednek szánt hangon.
– Nem igazán – feleli Camilla, és int a pincérnek.
– Hozna, kérem, egy másik jeges Margaritát? Ez nem elég hideg. Teesie-re néz.
– Csak valami Chanelt.
– Ruhát vagy kiegészítőt?
– Ruhát. Chanel táskából már rengeteg van. Uncsi.
Pillanatnyi csend áll be, aztán Shiloh szólal meg.
– Én már szinte nem is járok el szórakozni. Nem bírom. Spirituális lettem.
A nyakában hasítottbőr-szíjon egy kristály lóg. Shiloh-nak az tett be végképp, amikor megismerkedett egy híres harmincas filmszínésszel, aki látta a fényképét az újságban, és kinyomozta, melyik ügynökségnél dolgozik. Megadták neki Shiloh telefonszámát, és mivel épp akkor látta a pasit egy filmben, és helyesnek találta, két hétig nála lakott Los Angelesben. Aztán a férfi New Yorkba jött, és kezdett furcsán viselkedni. Nem volt hajlandó elmenni sehová, kivéve sztriptíz bárokba, ahol extra szolgáltatásokra próbálta rávenni a lányokat.
– Méghozzá ingyen, mert olyan híres – meséli Shiloh.
Kitty az asztalra könyököl.
– Pár éve azt mondtam magamnak: túl sokszor átvertek már. Ezért elhatároztam, hogy elveszem egy fickó szüzességét, és aztán elhagyom. Tudom, hogy rossz vagyok, de az illető már betöltötte a huszonegyet, és szerintem már éppen ideje volt, hogy lefeküdjön valakivel, szóval megérdemelte. Olyan édes voltam vele, amennyire csak bírtam, aztán soha többet nem álltam szóba vele. Nem számít, milyen szép vagy. Ha el tudod hitetni a fazonnal, hogy te vagy az, akit keres, meg tudod szerezni.
– Ha a pasi azt mondja, hogy nekem a neccharisnya és a vörös rúzs tetszik, egyből tudort, hogy felszínes – mondja Teesie.
– Ha Hubert lány lenne, a legócskább csaj lenne a világon – állapítja meg Kitty.
– Egyszer azt mondtam neki: igen, miniszoknyát hordok, de bugyit azt veszek alá. Alaposan meg kellett leckéztetnem. Egyfolytában azzal izélgetett, hogy feküdjek le vele és egy másik nővel. Végül aztán tudjátok mit csináltam? Van ez a George nevű meleg haverom, ismeritek. Néha puszilkodunk egymással, de csak úgy, mint a gyerekek. Szóval, azt mondom Hubertnek: édesem, George nálunk alszik ma este. Mire Hubert: és hol fog aludni? Hát velünk, a mi ágyunkban, mondom. Annyira kíván téged! Totál kiakadt. Mondom neki: édesem, ha tényleg szeretsz, megteszed nekem ezt a kis szívességet, mert én tényleg szeretném. Tudjátok, – mondja Kitty, miközben rendel még egy Margaritát -, ezt meg kellett tennem. Most egálban vagyunk.

SZIA KITTY!

– Az öreg pasik undorítóak – mondja Camilla.
– Soha többet nem járok öreg pasival. Pár éve úgy döntöttem, miért kéne ronda, öreg, gazdag pasikkal elmennem szórakozni, amikor isteni, fiatal, gazdag pasikkal is elmehetek? Azonkívül az öreg pasik nem is értik meg az embert. Bármennyire is azt hiszik. Az egy másik generáció.
– Nekem nincs bajom az idősebb pasikkal – mond ellent Kitty.
– Persze azért, amikor Hubert először felhívott, olyanokat kérdeztem, hogy hány éves vagy, és mennyi haj van még a fejeden? Nagyon be kellett dobnia magát. Amikor először jött el értem, piszkos hajjal smink nélkül mentem el vele. Arra gondoltam: ha tényleg annyira kellek neked, nézd meg jól, hogy nézek ki igazából. Azután, hogy először töltöttük együtt az éjszakát, mire felébredtem, minden szobában volt egy csokor a kedvenc virágomból. Kinyomozta, ki a kedvenc íróm, és minden könyvét megvette. A tükörre pedig borotvahabbal felírta, hogy szia Kitty!
A nők visítanak.
– Jaj de aranyos! – kiált fel Teesie.
– Imádom a pasikat!
– Én is imádom a pasikat, de időnként ki kell pihennem őket – mondja Shiloh.
– Hubert imádja, ha elszúrok valamit – folytatja Kitty.
– Imádja, ha annyira sok ruhát vásárolok, hogy nem bírom kifizetni. Imádja, ha jöhet ő, és mindent megoldhat. A férfiaknak szükségleteik vannak, és mi vagyunk az istennők, akik kegyesen megadjuk nekik, amit kérnek – mondja diadalmasan. A második Margaritánál tart.
– Másrészt a férfiak... nagyobbak. Súlyosabbak. Támaszok.
– Olyasvalamit adnak, amit a nők nem képesek – helyesel Shiloh.
– Egy férfinak gondoskodnia kell a barátnőjéről.
– Huberttel annyira biztonságban érzem magam! Biztosítja nekem azt a boldog gyerekkort, amiben soha nem volt részem – veszi vissza a szót ismét Kitty.
– Én nem veszem be a feminista dumát. Igenis a férfiaknak kell irányítaniuk! Hagyjuk őket, hadd tegyék. Fogadjuk el a nőiességünket.
– Szerintem a férfiak annyira bonyolultak tudnak lenni. De mindegy, mert ha valamelyik nem válik be, mindig van másik – mondja Teesie.
– Fogyóeszköz.
– Igen, inkább a többi nővel van a gond – helyesel Camilla.
– Lehet, hogy beképzelt dumának hangzik, de ha szép vagy, mindent megkaphatsz – szól Kitty.
– És ezt a többi nő is tudja. Ezért nem bírnak bennünket. Különösen az idősebb nők. Mert szerintük az ő vadászterületükön garázdálkodunk.
– Egy csomó nő csak akkor kezdi felfogni a korát, amikor betölti a harmincat – mondja Camilla.
– Akkortól a férfiak leírják őket. Persze, ha úgy nézel ki, mint Christie Brinkley, gond egy szál se.
– A nők általában undokul viselkednek velem – panaszkodik Kitty.
– Megjegyzéseket tesznek rám. Azt hiszik, buta liba vagyok. Hogy kettőig se tudok számolni. Azt hiszik, a pénze miatt élek Huberttel. Én meg annyira bepöccenek ettől, hogy direkt még rövidebb szoknyát veszek fel, és még jobban kisminkelem magam.
– Ja, és nem veszik maguknak a fáradságot, hogy megkérdezzék. Egyserűen csak így gondolják és kész – ért egyet Kitty-vel Teesie.
– A nők általában irigyek – mondja Shiloh.
– És ennek semmi köze a korukhoz. Jézusom, mennyire gusztustalanok tudnak lenni! Meglátnak egy csinos lányt, és rögtön felvesznek egy pózt. Annyira szánalmas és megdöbbentő. Sokat elárul egy nő életéről. Annyira nem bíznak magukban, és olyan boldogtalanok, hogy nem bírják elviselni, ha egy másik nőnek jobban megy a sora. Ezért van az, hogy a legtöbb barátom férfi.
A másik három nő összenéz, bólogatnak.
És mi van a szexszel, kérdezi valaki.
– Én minden pasinak azt hazudom, hogy akkori fütyit, mint az övé, még életemben nem láttam – mondja Kitty. A többi nő idegesen nevetgél. Kitty szívószállal kiszürcsöli a maradék Margaritát.
– Ez a túlélési technikám.

fel