Szex és New York

15.

Szereti a kisegerét, de nem viszi haza anyunak megmutatni

Az alábbi történet egy piszkos kis titokról szól a randik természetrajzában. Mindenkivel megesett már, egyik vagy másik oldalról.
Két férfi iszogat a Princeton Klubban. Késő délután van. Mindketten harminc-egynéhány évesek, egyetemista korukban csinos fiúk voltak. Már nem annyira jóképűek, ráadásul középtájon úgy hat kiló túlsúllyal rendelkeznek. Együtt jártak egyetemre, és friss diplomásként egyszerre költöztek New Yorkba. Jó harátok. A barátságuk őszinte, ami a férfiakkal ritkán fordul elő. Tudnak beszélgetni. Például sikertelen fogyókúrákról. Meg nőkről.
Walden épp most lett társtulajdonos egy cégképviseleteket ellátó ügyvédi irodában, és nemrég volt az eljegyzése egy bőrgyógyász doktornővel. Stephen kapcsolata három éve tart. Egy országos tévécsatorna magazinműsorának producere. Walden menyasszonya elutazott, hogy részt vegyen valami kollagén témájú kongresszuson. Walden egyedül mindig magányosnak érzi magát. Eszébe jut, amikor hónapokig egyedül volt: visszatekintve olyan érzés, mintha évekig tartott volna. Ilyenkor mindig ugyanaz jut eszébe: a nő, akivel jól érezte magát, és az, hogy hogyan viselkedett vele.
Walden egy olyan bulin ismerte meg, ahol valahogy csupa szép ember vett részt. New Yorkról lévén szó, a lányon rövid, fekete ruha volt, ami jól kihangsúlyozta a melleit, pedig anélkül is elég nagyok voltak. Az arca átlagos volt, a haja viszont gyönyörű: hosszú, fekete, csigás.
– Legalább egy király dolog mindegyikőjükben van – mondja Walden, és belekortyol a Martinijébe.
De a haján kívül is volt valami ebben a lányban, akit Libby-nek hívtak. Egyedül ült a kanapén, és mégsem érezte ettől kényelmetlenül magát. Odalépett hozzá egy másik lány, egy szép lány, lehajolt, és súgott valamit Libby fülébe. Libby nevetett. De nem állt fel. Walden a kanapé mellett állt, és sört ivott üvegből. Azon gondolkodott, melyik szép lányra kellene ráhajtani, a kínálkozó lehetőséget kereste. Libby-vel összenéztek, a lány rámosolygott. Barátságosnak látszott. Walden leült mellé, és úgy érezte, hogy egy pillanatra révbe ért.
De még mindig azon gondolkodott, hogy feláll, és ráhajt valamelyik szép lányra. Aztán mégis ülve maradt. Libby a Columbián végzett, aztán a Harvardra járt, a jogi karra. A jogról beszélgettek. Libby a gyerekkoráról mesélt, arról, hogy milyen volt gyereknek lenni négy nővérrel Észak Karolinában. Huszonnégy éves volt, és most nyert meg egy pályázatot, hogy dokumentumfilmet készítsen. Walden-hez hajolt, és levett egy hajszálat a pulóveréről. Az enyém, mondta és nevetett. Sokáig beszélgettek. Walden megivott még egy sört.
– Nem akarsz feljönni hozzám? – kérdezte aztán Libby. Akart. Volt elképzelése arról, hogy mi fog történni. Lefekszenek egymással, aztán másnap reggel hazamegy, és elfelejti az egészet. Mint a legtöbb New York-i férfi, rögtön beskatulyázta magában a nőket. Kategóriákra osztotta őket: egyéjszakás kaland, potenciális barátnő, forró, kéthetes flört. Akkoriban egy csomó nővel lefeküdt, és a végén mindig könnyes jelenetek következtek az előcsarnokban, s&, néha még rosszabb is.
Libby egyértelműen egyéjszakás kaland volt. Nem volt elég szép ahhoz, hogy járjanak, és nyilvános helyen együtt lássák őket.
– De ez mégis, mit jelent? – szól közbe Stephen.
– Egyszerűen úgy gondoltam, hogy csúnyább nálam – feleli Walden.
Amikor Libby lakásához értek, amely egy egyszerű, két hálószobás lakás volt, egy Harmadik sugárúti toronyházban, amiben az unokatestvérével együtt lakott, a lány kinyitotta a hűtőszekrényt, és kivett egy sört. Ahogy a nyitott hűtőnél előrehajolt, Walden látta, hogy egy kicsit duci. Libby megfordult, kinyitotta a sört. és odanyújtotta Walden-nek.
– Csak azt akarom, hogy tudd – mondta -, nagyon szeretnék veled lefeküdni.
Egy szép lány soha nem mondana ilyet, gondolta Walden, letette a sört, és elkezdte vetkőztetni Libby-t. Megharapdálta a tarkóját, és kicsatolás nélkül vette le a melltartóját. Lehúzta a harisnyáját. A lányon nem volt bugyi. A hálószobába mentek.
– Úgy éreztem, megszűntek a gátlásain – mondja Walden.
– Mivelhogy nem volt szép. A tét alacsony volt, a gerjedelmem és érzelmeim a magasba szöktek. Nem volt semmi nyomás rajtam, mert tudtam, hogy nem járhatok vele.
A lányt átölelve aludt el.
– Másnap reggel – meséli tovább – felébredtem, és nagy-nagy
nyugalmat éreztem. Kipihentem magam. Ezt megelőzően totálisan zilált voltam, de Libby mellett hirtelen olyan békés lett az élet. Hosszú ideje ez volt az első őszinte érzelmi kapcsolatom. Azonnal pánikba estem, és el kellett rohannom onnan. Zsebre dugott kezekkel ment haza. Tél volt, és a kesztyűjét ott felejtette a lány lakásán.
– Az ilyesmi mindig télen történik – mondja Stephen.

TÉNYLEG CSAK BARÁT

Walden nem találkozott vele néhány hónapig. Visszatért a zilált életéhez. Ha Libby csak egy kicsit is szebb lett volna, járt volna vele. Ehelyett két hónapig várt, aztán elhívta ebédelni. Előtte sokat fantáziált a lányról. Megebédeltek, aztán lemondták a délutáni programjaikat, felmentek Libby lakására és szeretkeztek. Ettől kezdve hetente többször találkoztak. Közel laktak egymáshoz, ezért vagy a környékbeli helyeken ettek, vagy a lány főzött.
– Olyan könnyen tudtam neki az érzelmeimről beszélni – meséli Walden.
– Még sírni is mertem előtte. Elmondtam neki a legtitkosabb szexuális vágyaimat, és azután el is játszottuk azokat. Arról beszélget-tünk, hogy az egyik barátnőjével hármasban fogjuk csinálni. Ö is elmondta a vágyait, méghozzá hihetetlenül részletesen. Arra kért, hogy náspángoljam el. Sötét titkai voltak, miközben kívülről nézve annyira gyakorlatiasnak tűnt. Azon törtem a fejem, hogy vajon azért alkotta-e ezt a bonyolult belső világot magának, mert senki nem akart járni vele? Tudod, ha valaki nem a szépség olimpiai bajnoka, akkor nagyon érdekes személyiséggé válhat.
Közben Libby-t megkörnyékezte, Walden szavaival élve, valami slampos alak. De Walden nem érezte fenyegetve magát. Megismerkedett Libby barátaival, de öt nem mutatta be a saját barátainak. Soha nem töltöttek együtt egy egész hétvégét, még egy teljes napot sem. Soha nem mentek együtt partira.
– Nem akartam benne hiú reményeket kelteni – magyarázza.
Libby nem tiltakozott, nem követelőzött. Egyszer megkérdezte Walden-t, azért rejtegeti-e őt, mert nem elég szép.
– Azt hazudtam, hogy nem. Tudod, ha becsuktam a szemem, minden szempontból tökéletesen elégedett voltam Libby-vel.
Walden rendel még egy italt.
– Mindig az jutott róla eszembe, hogy vajon én is csúnya vagyok-e belül, és ez köt-e össze bennünket?
– Persze, titokban minden férfi utálja a szép lányokat, mert középiskolás korában hiába hajtott rájuk – mondja Stephen. Neki is van egy hasonló története.
Ellen nagyapja tévés nagymenő volt. Igazi nagyágyú. Stephen egy munkahelyi összejövetelen ismerkedett meg a lánnyal. Mind a ketten kimentek az erkélyre rágyújtani, és beszélgetésbe elegyedtek. Vicces lány volt. Igazi, pihentagyú poéngyáros. Valaki mással járt. Azután még többször is összefutottak munkahelyi eseményeken.
– Igazán jól összebarátkoztunk – meséli Stephen -, ami nők esetében ritkán történik meg velem. Nem voltak vele szexuális terveim. El lehetett vele menni szórakozni, és úgy lehetett vele süketelni, mint egy másik férfival. Lehetett vele filmekről beszélgetni, vagy a Letterman-show-ról. Értett a televíziózáshoz. A legtöbb nő nem érti meg a tévét. Ha egy szép lánnyal a televízióról kezdesz beszélgetni, elhomályosul a tekintete.
Moziba is jártak, de csak mint barátok. Lehet, hogy a lány titokban próbálta behálózni, ám ha így is volt, Stephen mindenesetre nem vette észre. Megbeszélték egymással a kapcsolataikat. Hogy mivel elégedetlenek. Stephen akkor éppen járt valakivel, aki elutazott Európába három hónapra, és Stephen kényszeredetten, lelkesedés nélkül levelezett vele.
Egyik délután éppen ebédeltek, amikor Ellen elkezdte mesélni, mit csináltak legutóbb a barátjával. Vazelines kézzel kiverte a srác farkát. Stephen-nek hirtelen szárba szökkent a cerkája.
– Elkezdtem szexuális lénynek tekinteni – magyarázza.
– Ez a helyzet az ilyen lányokkal, akik nem éppen bombázók: ki kell tenniük az asztalra a szexet. Nem tudnak finoman célozni rá.
Ellen szakított a barátjával, Stephen pedig egyszerre rengeteg nővel találkozgatott. Mesélt Ellennek ezekről a nőkről. Egyik este éppen egy étteremben vacsoráztak, amikor Ellen hirtelen áthajolt az asztal fölött, és olyan nyelves puszit adott a fülébe, hogy a lábával dobolt tőle az asztal alatt. Felmentek a lányhoz, és szeretkeztek.
– Szuper volt. Objektíven nézve jobban teljesítettem, mint bármely más nővel valaha. A második és harmadik forduló is megvolt. Negyvenöt perces dugás.
A kapcsolat kezdett kibontakozni. Ágyból nézték a tévét, ami akkor is ment, amikor szeretkeztek.
– Egy szép nő soha nem engedné, hogy bekapcsolt tévé mellett szeretkezz vele. Pedig valahogy olyan megnyugtató, ha megy közben a tévé. Nem te vagy a középpontban. Az olyan nők mellett, mint Ellen, elengedheted magad.
Stephen elismeri, hogy Ellen szempontjából a kapcsolatuk hagyott némi kívánnivalót.
– Valószínűleg többször voltunk moziban, amikor még csak barátok voltunk, mint az alatt a hat hónap alatt, amíg együtt jártunk. A randijaink a legrosszabb fajta randik voltak: kínai kaját vettünk elvitelre, és kivettünk pár filmet a kölcsönzőből. Bűntudatom volt. Felszínesnek éreztem magam. Külső szépség tekintetében nem volt valami nagy szám a csaj, és rosszul éreztem magam attól, hogy állandóan ezen jár az eszem. Pedig klassz lány volt.

AZTÁN MEGTÖRT

Később Ellen elkezdett nyomulni.
– Mikor mutathatlak be a nagyapámnak? – kérdezgette Stephen-től.
– Tényleg szeretne megismerkedni veled.
– Össze akartam ismerkedni a nagyapjával – mondja Stephen.
– Hihetetlen nagy ász volt. De nem tudtam megtenni. Ha bemutatnak a nagyszülőknek, az már tényleg komoly kapcsolat.
Megoldásképpen Stephen elkezdett keríteni Ellennek, megpróbálta összehozni más pasikkal. Megbeszélték, kivel tudna járni. Egyik este Ellen elment egy butiba, ahol Stephen egyik barátjával kellett volna megismerkednie. De a tagot nem érdekelte a dolog, erre Ellen bekattant. Felment Stephen-hez, és szeretkeztek.
Néhány héttel később Stephen találkozott egy lánnyal, egy cicababával, egy késő esti bulin, egy gusztustalan lakásban, egy átalakított raktárépületben, valami bohémtanyán. Egyből bemutatta a lányt a szüleinek, bár nem tudott olyan
jókat dumálni vele, mint Ellennel. Továbbra is lefeküdt mindkét lánnyal, és amiket Ellentől tanult, azt az új lánnyal is megcsinálta. Ellen minden részletre kíváncsi volt. Miket csináltak. Milyen volt az új lány az ágyban, milyen volt megérinteni, miről beszélgettek.
Aztán megtört. Egy vasárnap délután felment Stephen lakására. Ordítva veszekedtek. Ököllel ütötte Stephen-t.
– De szó szerint bokszolt, ütött, ahol ért – mondja Stephen. Aztán elment, de két hét múlva telefonált.
– Telefonon kibékültünk. Aztán felmentünk hozzá a szokásosért. De amikor a döntő pillanathoz értünk, kirúgott az ágyából. Nem haragudtam meg rá. Túl dühös voltam magamra, és öt is tiszteltem. )ó neked, gondoltam magamban. Walden a bárpultnak támasztja a térdét.
– Úgy fél évvel azután, hogy szétmentünk Libby-vel, eljegyezte magát valakivel. Felhívott, és elújságolta, hogy férjhez megy.
– Szerelmes voltam Ellenbe, de soha nem mondtam meg neki – mondja Stephen.
– Én is szerelmes voltam Libby-be – mondja Walden.
– Egyszerűen csak szerelmes.

fel