Szex és New York

16.

Elveszve New Yorkban

Van-e annál rosszabb, ha az ember nőnemű New Yorkban, nincs férjnél és harmincöt éves? Van. Például az, ha az ember nőnemű New Yorkban, nincs férjnél és huszonöt éves.
Ezt a vesszőfutást senki nem kívánja vissza. Rossz döntések sora: rossz pasikkal fekszel le, rosszul öltözöl, rosszul választod ki a lakótársaidat. Rossz a szöveged, nem figyelnek rád, kirúgnak az állásodból, nem vesznek komolyan, és rendszerint úgy bánnak veled, mint egy leprással. De ezt nem lehet elkerülni. Tehát, ha meg akarod tudni, hogyan lesznek a harmincöt éves, New York-i egyedülálló nők olyanok, amilyenek, olvass tovább.
Néhány hete Louis Vuitton buliján Carrie összefutott Cicivel, aki huszonöt éves, és egy virágtervez() asszisztenseként dolgozik. Carrie éppen egyszerre őt embernek akar köszönni, amikor a félhomályhól előtte terem Cici.
– Szíja! – fuvolázza, és amikor Carrie végigméri, megismétli:
– Szíja!
Aztán meg csak bámul szó nélkül.
Carrie kénytelen-kelletlen félbeszakítja a társalgást egy könyvszerkesztővel.
– Mi van, Cici? – kérdezi.
– Mondjad, mi van?
– Nemtom. Hogy vagy? – Remekül. Halál jól – mondja Carrie.
– Mi van veled?
– A szokásos.
A könyvszerkesztő mással kezd beszélgetni.
– Cici, én...
– Olyan régen nem láttalak – mondja Cici.
– Hiányzol. Tudod, hogy őszintén csodállak. Van, aki bestiának hív a hátad mögött, de én mindig azt mondom nekik: dehogyis, ő az egyik legjobb barátnőm. Megvédlek.
– Kösz.
Cici csak áll és néz.
– És te, hogy vagy? – kérdezi Carrie.
– Királyul. Minden este kiöltözöm, és elmegyek valahová, ahol senki észre se vesz, aztán hazamegyek és sírok.
– Ó, Cici! Ne is törődj vele! Elmúlik. Figyelj, most muszáj...
– Tudom – mondja Cici.
– Nincs időd rám. Oké. Majd beszélünk.
Azzal odébbáll.
Cici York és legjobb barátnője, Carolyne Everhardt, huszonöt évesek, és a mai harmincöt évesekhez hasonlóan azért jöttek New Yorkba, hogy karriert csináljanak.
Carolyne Everhardt egy belvárosi lapnak ír az éjszakai életről. Három éve érkezett Texasból. Az a tipikus, szép arcú, egy-kicsit-dundi-vagyok-de-nem-törődöm-vele-vagy-legalább-is-nem-hagyom-hogy-ez-téged-érdekeljen fajta lány.
Cici Carolyne szöges ellentéte: szőke, csontsovány, arca az a fajta furcsán elegáns metszésű, amit a legtöbben észre sem vesznek, mert nem sugárzik róla a „gyönyörű vagyok" tudata. Cici Yorgi asszisztenseként dolgozik, aki befutott, de rejtőzködő virágtervező.
Cici másfél éve jött Philadelphiából New Yorkba.
– Akkoriban egy kicsit olyan voltam, mint Mary Tyler Moore – magyarázza.
– A retikülömben fehér kesztyű. Az első hat hónapban el se jártam esténként sehová, annyira féltettem az állásomat. És most?
– Nem vagyunk kedves kislányok. Rosszak vagyunk – mondja Cici, keleti parti kiejtése egyszerre szexi és egykedvű.
– Egyfolytában mindenkit megalázunk – teszi hozzá Carolyne.
– Carolyne a hisztijeiről híres – mondja Cici.
Cici meg senkivel nem áll szóba. Csak sötét pillantásokat vet rájuk.

EZEREGYÉJSZAKA

Carolyne és Cici úgy lettek a legjobb barátnők, ahogy ez New Yorkban lenni szokott: ugyanazt a szemét pasit utálják.
Carolyne, mielőtt Cicit megismerte volna, összejött Sam-mel, aki negyvenkét éves és befektetési bankár. Carolyne mindig összefutott vele, ha elment este valahová. Sam-nek volt már barátnője, egy svájci lány, aki a tévéhez próbált bekerülni. Egyik este Sam és Carolyne összefutottak a Spy-ban, mind a ketten részegek voltak, és elkezdtek smárolni.
Aztán megint összefutottak valahol, felmentek Sam-hez, és lefeküdtek egymással. Ez még párszor előfordult. Aztán a barátnőnek el kellett utaznia egy időre.
A kapcsolatuk ugyanúgy folytatódott tovább. Ha összefutottak, szex lett belőle. Egyik este Carolyne összefutott Sam-mel a System-ben, és a sarokban kiverte a farkát. Aztán kimentek, és a szemetestartályok mögött dugtak egy sikátorban. Utána Sam felhúzta a sliccét, adott egy puszit Carolyne-nak, és így szólt:
– Köszi szépen. Majd beszélünk.
– Carolyne erre elkezdte szeméttel dobálni.
– Még nem végeztem veled, Samuel! – kiabálta.
Néhány héttel később Cici a Casa La Femme-ban üldögélve meglátott két ismerős pasit. Volt velük egy harmadik is, sötét hajú, legombolt gallérú fehér ingben, vászonnadrágban. Cici megállapította, hogy jó teste van. Félénknek tűnt, Cici pedig kikezdett vele. Aznap vágatta le a haját, a szeméből folyton ki kellett fújnia a tincseket, eközben a pasit nézte alulról, és a pezsgőjét iszogatta. A három pasi éppen egy lány szülinapi bulijára igyekezett, aki a SoHó-ban lakott. Cicit is elhívták magukkal. Gyalog mentek. Cici vihorászott, és folyton az ismeretlen pasiba ütközött, aki végül átkarolta.
–
Hány éves vagy? – kérdezte tőle.
– Huszonnégy.
– A legjobb kor.
– Mihez képest? – kérdezte Cici.
– Hozzám képest.
– Miért, te hány éves vagy?
– Harminchat – felelte Sam. Hazudott.
A bulin nagy volt a tömeg. Söröshordó, vodka és gin, mindez műanyag pohárban. Cici éppen elfordult a büféasztaltól, és a söréhe készült belekortyolni, amikor egy jelenést látott, amely sebesen közeledett felé a lakás másik végéből. Nagydarab lány, hosszú sötét haj, piros rúzs és meglepő, hosszú ruha (ha ezt annak lehet nevezni, gondolta magában Cici), amelyet mintha virágmintás, áttetsző selyemkendőkből állítottak volna össze. Ezeregyéjszaka.
A jelenés már éppen majdnem beléjük ütközött, amikor pasi megfordult.
– Carolyne! – kiáltott fel.
– Csodás a ruhád! – Kösz, Sam – mondta Carolyne.
– Ez az új divattervező, akiről beszéltél? – kérdezte Sam. Aki ingyen varr neked egy rakás ruhát, ha írsz róla a lapban? – önelégülten vigyorgott.
– Befognád a szádat? – sikította Carolyne. Cicihez Fordult.
– Te meg ki az isten haragja vagy, és mit keresel az én születésnapi bulimon?
– Ő hívott meg – mondta Cici Sam-re mutatva.
– Szóval te csak úgy elmész, ha valakinek a pasija meghív?
– Carolyne, én nem vagyok a pasid – vágott közbe Sam.
– Tényleg? Nem vagy? Akkor biztos tévedésből feküdtünk le az utóbbi húsz alkalommal. Meg a múltkor véletlenül vertem ki a farkad a System-ben, mi?
– Kiverted a farkat egy night-clubban? – kérdezte Cici.
– Carolyne, nekem barátnőm van.
– Akinek el kellett utaznia. És azóta nem vagy képes levenni rólam a mohó kis kezed.
– Visszajött. Nálam lakik.
– Barátnőd van? – kérdezte Cici.
-Megalázóan viselkedsz-vetett véget a vitának Carolyne.
– Kifelé, és vidd innen az olcsó kis kurvádat is!
– Barátnőd van? – kérdezte ismét Cici. Egész addig ismételgette a kérdést, míg mentek lefelé a lépcsőn, és még az utcán is.
Két héttel később Carolyne összefutott Cicivel egy night-club női mosdójában.
– El akartam mondani neked, hogy találkoztam Sam-mel – mondta Carolyne Cicinek, a száját rúzsozva.
– Térden állva könyörgött, hogy menjek vissza hozzá. Azt mondta, magasan fölötte álltam.
– Mi fölött? – kérdezte Cici, látszólag a púder minőségét vizsgálgatva az orrán a tükörben.
– Jól elszórakozgattál vele? – érdeklődött Carolyne, a kupakot a rúzsra kattintva.
– Dehogy. Senkivel nem szoktam elszórakozgatni. Így lettek Carolyne és Cici a legjobb barátnők.

UTÁLOM MIAMIT

Carrie kábé tavaly ilyenkor ismerkedett össze Cicivel, a Bowery bárban. Carrie az egyik box-ban üldögélt éppen, későre járt, és rosszkedve volt, amikor előbukkant ez a lány, és olyanokat mondott neki, hogy „te vagy az ideálom" meg „olyan szép nő vagy" és hol szerezted ezt a cipőt? Szuperül néz ki," ami Carrie-nek jólesett.
– Hadd legyek a legjobb barátnőd! – kérte végül Cici, mintha egy macska törleszkedne Carrie lábához.
– Légyszi, hadd legyek a legjobb barátnőd!
– Nézd, én...
– Cici vagyok.
– Cici – szólt rá Carrie egy kicsit szigorúan.
– Ez nem így működik.
– Miért nem?
– Mert én már tizenöt éve élek New Yorkban. Tizenöt éve és...
– Aha – mondta Cici összetörve.
– De azért felhívhatlak? Majd felhívlak! -Azzal eltáncikált egy másik asztalhoz, leült, megfordult és visszaintegetett.
Pár héttel később Cici felhívta Carrie-t.
– Muszáj eljönnöd velünk Miamiba.
– Utálom Miamit. Be nem teszem a lábam oda.
– felelte Carrie.
– Ha még egyszer felhívsz, és kiejted azt a szót, hogy Miami, leteszem a kagylót.
– Olyan vicces vagy – mondta erre Cici.
Cici és Carolyne olyan gazdag pasikkal utaztak Miamiba, akiket Carolyne még a texasi egyetemről ismert. Péntek este elmentek mulatni, mindenki berúgott, és Cici smárolt egy Dexter nevű texasi palival. Másnap este viszont teljesen kiakadt tőle, inert
a krapek folyton utána jött, ölelgette, és próbálta megcsíkolni, mintha legalábbis házasok lennének.
– Menjünk fel, és szórakozzunk egy kicsit – sugdosta Cici fülébe. De Cicinek nem volt kedve hozzá, és keresztülnézett rajta, mire Dexter kirohant a házból. Pár óra múlva egy nővel jött vissza.
– Szasztok, skacok – mondta, és Cicinek még integetett is a nappalin áthaladva, amikor a nőt vitte fel az emeletre, ahol orális örömök elébe nézett. Utána lejöttek, és Dexter látványosan felírta a nő telefonszámát.
Cici üvöltözve és sírva rohant ki a házból. Az ajtóban Carolyne-ba ütközött, aki éppen akkor érkezett egy bérelt kocsival. Carolyne véletlenül összefutott Sam-mel, aki történetesen éppen Miamiban volt, és azt akarta, hogy csinálják hármasban, egy agyatlan szőke sztriptíztáncosnővel. Amikor Carolyne azt mondta neki, hogy baszódj meg, Sam fellökte őt a strandon, és azt mondta:
– Csak azért jártam veled bulizni, mert a fényképeken jól nézünk ki együtt.

HATODIK OLDAL!

Két hét múlva Carolyne a Washington Post pletykarovatában szerepelt, a hatodik oldalon. Elment egy buliba a Tunnelbe, és amikor az ajtónál nem akarták beengedni, ordítozni kezdett a biztonsági őrrel. Amikor az őr megpróbálta a taxihoz kísérni, megütötte a férfit, mire az lefogta, és a földre teperte. Másnap Carolyne megpróbálta a kiadójával kirúgatni az illetőt, aztán felhívta a "Hatodik oldalt". Amikor a cikk meg-jelent, húsz példányt vett a lapból.
Aztán Cicit kirakták a lakáshól, ahol egy philadelphiai ügyvédnővel lakott együtt, aki egyébként egy középiskolai osztálytársának a nővére volt. A nő azt mondta Cicinek:
– Cici, te megváltoztál. Komolyan aggódom miattad. Már nem vagy az a kedves lány, akinek megismertelek. Nem tudom, mit csináljak veled.
Cici ordítozott vele egy darabig, hogy csak féltékeny, végül Carolyne kanapéjára költözött.
Körülbelül ez idő tájt egy szerencsétlen írás jelent meg Carrie-ről az egyik pletykarovatban. Ő nem akart tudomást venni róla, de Cici izgatottan felhívta.
– Jesszusom, híres lettél – újságolta neki.
– Benne vagy az újságban! Olvastad?
– És elkezdte beolvasni a telefonba a cikket, ami olyan szörnyű volt, hogy Carrie ordítozni kezdett vele.
– Hadd magyarázzak el neked valamit! Ha talpon akarsz maradni ebben a városban, soha, érted, soha ne hívj fel senkit azzal, hogy valami szörnyűséget olvasol fel róla az újságból. Úgy teszel, mintha nem is láttad volna, világos? És ha megkérdezik, hogy láttad-e, akkor szépen a következőt hazudod: nem, én azt a szemetet soha nem veszem meg. Akkor is, ha rendszeres előfizetője vagy az adott lapnak. Fel bírod fogni? Jézusom, Cici! Mégis, kinek az oldalán állsz?
Cici sírva fakadt, Carrie pedig letette a kagylót. Lelkiismeret-furdalása volt.

MR. MARADÉK

– Be foglak mutatni egy pasinak, akibe tudom, hogy egyből bele fogsz esni, de ne tedd – mondta Carolyne Cicinek. Mégis úgy lett.
Ben negyvenéves. Régebben étterme volt, és fogadásokat szervezett. Kétszer nősült (valójában most is nős, de a felesége visszaköltözött Floridába), és vagy egy tucatszor volt elvonón. New Yorkban mindenki hallott már róla. Ha a neve szóba kerül, az emberek általában a szemüket forgatják, és másról kezdenek beszélni. De a mértéktelen italozás és a kokózás után még mindig maradt valami abból a kedves, szórakoztató, jóképű emberből, aki valaha volt. Cici pedig belezúgott ebbe a maradékba. Két remek hétvégét töltöttek együtt, bár szex valójában nem volt. Aztán elmentek egy buliba, a pasi eltűnt, és amikor Cici rátalált, éppen egy tizenhat éves modellhez dörgölőzött, aki akkor érkezett New Yorkba.
– Undorító vagy! – üvöltötte Cici.
– Na, ne csináld már – kérlelte a férfi.
– Hagynod kell, hogy kiéljem a fantáziáimat. Arról szoktam képzelődni, hogy egy tizenhat éves lánnyal vagyok.
– Vigyorgott, és közben jól látszott, hogy a fogpótlása meglazult.
Másnap reggel Cici hívatlanul beállított a pasi lakásába. Épp ott volt a férfi hároméves kislánya is.
– Hoztam neked valamit – fuvolázta Cici, mintha mi sem történt volna. Az. ajándék egy igazi kis nyuszi volt. Letette a kanapéra, és a kis nyuszi többször odapisilt.
Eközben Carolyne gyakorlatilag beköltözött Sam lakásába. Megtartotta a saját lakását is, de mindig Sam-nél aludt, és minden alkalommal ott hagyott valamit: cipőt, parfümöt, fülbevalót, kitisztított ruhát, hat– vagy hétféle arckrémet. Ez így ment három hónapig. Valentin-nap előestéjén a férfi nem bírta tovább.
– Azt akarom, hogy húzzál el innen! – kiabált, és alig kapott levegőt.
– Nem értem – mondta Carolyne.
– Értened nem muszáj! Csak azt akarom, hogy te és a cuccaid tűnjetek el innen!
Feltépett egy ablakot, és elkezdte kihajigálni Carolyne dolgait.
– Majd én megmutatom neked, te szemét! – kiáltotta Carolyne, és hátulról fejbe verte Sam-et.
Sam megfordult.
– Megütöttél.
– Sam...
– Ezt nem tudom elhinni... megütöttél.
– Hátrálni kezdett.
– Ne gyere közelebb!
– Óvatosan felemelte a földről a macskát.
– Sam – mondta Carolyne, és közelebb lépett.
– Vissza!
Sam a hóna alá kapta a macskát, és fegyverként tartotta maga előtt. Az állat Carolyne felé meresztette a körmeit.
– Azt mondtam, vissza!
– Sam, Sam! – Carolyne a fejét rázta.
– Olyan szánalmasak vagyunk.
– Én nem – mondta Sam. A hálószobába sietett, hona alatt a macskával.
– Ez egy boszorkány, igaz, Puffy? – kérdezte a macskától.
– Egy átkozott boszorkány.
Carolyne tett néhány lépést az ágy felé.
– Nem akartam...
– Megütöttél – mondta Sam fura, kisfiús hangon.
– Soha többet ne üss meg! Soha többet ne üsd meg Sam-et!
– Oké...
– felelte Carolyne óvatosan.
A macska kiszabadította magát Sam kezéből. Átszaladt a szobán.
– Gyere ide, kiscicám – hívta Carolyne.
– Ccccc, kérsz finom tejecskét?
Hallotta, hogy Sam bekapcsolja a tévét.

A PASI GYAKORLATILAG MEGSEMMISÜLT

Carrie mindig csak ígérgette, hogy majd valamikor együtt vacsorázik Cicivel és Carolyne-nal. Aztán végre egyszer tényleg elmentek. Vasárnap este. Ami Carrie egyeden szabad estéje. Carolyne és Cici keresztbe tett lábakkal, hátradőlve üldögéltek a pamlagon, az italukat kavargatták, és nagyon elegánsak voltak. Carolyne a mobilján beszélt.
– Minden este el kell mennem valahová, a munkám miatt – mondta Cici, mint aki már unja az egészet.
– Mindig annyira elfáradok.
Carolyne összecsattintotta a mobilt, és Carrie-re nézett.
– Muszáj elmennünk abba a buliba ma este. Belváros. Rengeteg modell. Gyere el te is – mondta olyan hangon, ami azt jelenti: ne gyere.
– Mesélj már, mi van! Tudod, Sam-mel kapcsolatban...
– Minden oké – felelte Carolyne.
Cici rágyújtott, és másfelé nézett.
– Sam mindenkinek azt híresztelte, hogy sose feküdt le Carolyne-nal, pedig ezren látták, hogy smárolnak, úgyhogy megaláztuk.
– Megtudtuk, hogy egy olyan lánnyal jár, akinek mindenféle nyavalyája van. Felhívtam, és azt mondtam neki: Sam, ígérd meg nekem mint barátnak, hogy nem fekszel le vele – mesélte Carolyne.
– Aztán összefutottunk velük egy villásreggelizőben.
– Mi ki voltunk öltözve. Rajtuk jogging. Odamentünk hozzájuk, kértek egy cigit, mi meg azt mondtuk:
Cigaretta kell?! Tudjátok mit? Kérjetek a pincértől!
– A mellettük lévő asztalhoz ültünk le. Direkt. Ők próbáltak beszélgetni, Carolyne meg folyton a mobilján dumált. Aztán azt mondtam: Sam, hogy van az a lány, akivel a múlt héten láttalak?
– A pasi megsemmisült. Cetliket is küldtünk neki, herpes simplex 19 üzenettel.
– Van olyan? – kérdezte Carrie.
– Dehogy! – felelte nevetve Cici.
– Hát nem érted?
– Oké, oké – mondta Carrie. Egy darabig egy szót se szólt, kényelmesen rágyújtott egy cigire, aztán megkérdezte Cicitől:
– És neked mi bajod van?
– Semmi. Egyedül a karrierem érdekel. Mint téged. Te vagy az ideálom.
A két lány az órájára nézett, aztán egymásra.
– Ugye nem haragszol – mondta Cici Carrie-nek.
– Indulnunk kell a buliba.

fel