Szex és New York

17.

New Yorkban tombol a hőség.

Mr. Biget szexuális pánik keríti hatalmába
A nyári meleg miatt a városban megszaporodtak
az utcai fantáziálások, részeges mulatozások,
otthoni összeveszések és légkondicionált rémálmok

New York augusztusban egészen más. Olyan, mintha egy korrupt és részeges dél-amerikai diktátor országában élnénk: egekig szökő infláció, drogkartellek, poros utak, eldugult vízvezetékek. Semmi jóra nem számíthatsz, és egy csepp eső sem esik.
A legtöbb New York-i pszichésen összeroppan a hőség miatt. Ilyenkor kellemetlen gondolatok és érzések bugyognak a felszínre. Ez azután ahhoz a fajta kellemetlen viselkedéshez vezet, ami igazi New York-i specialitás. Alattomos. Szemétkedő. Kapcsolatok mennek szét. Akiknek meg nem szabadna összejönni, összejönnek.
A városban tombolt a hőség. Harmincöt fok vagy még több, napok óta. Mindenki gyűrött.
A hőség miatt senkiben sem bízhatsz, legkevésbé magadban.
Carrie Mr. Big ágyában feküdt, reggel nyolckor. Úgy érezte, nincs valami jól. Ami azt illeti, rohadtul biztos volt benne, hogy nincs jól. Hisztérikusan belezokogott a párnába.
– Carrie. Nyugodj meg. Nyugodj már meg! – utasította Mr. Big. Carrie felé fordult, az arca groteszk, foltos maszk.
– Nincs semmi bajod. Munkába kell mennem. Most azonnal. El fogok késni miattad.
– Segítenél nekem? – kérte Carrie.
– Nem – felelte Mr. Big, arany mandzsettagombjait a keményített mandzsetta lyukaiba fűzve.
–.Segíts magadon. Egyedül kell megoldanod.
Carrie a takaró alá dugta a fejét, és tovább sírdogált.
– Hívj fel pár óra múlva – mondta Mr. Big, és kisétált az ajtón.
– viszlát.
Két perccel később visszajött.
– Itt hagytam a szivartárcámat.
. Átment a szobán, és közben Carrie-t nézte, aki már megnyugodott.
– Szia – köszönt el tőle még egyszer Mr. Big.
– Szia-szia.
A fojtogató hőség és pára már tízedik napja tartott.

MR. BIG RITUÁLÉJA KÁNIKULA IDEJÉN

Carrie mostanában túl sok időt töltött Mr. Big-gel. A férfi lakása légkondicionált. Az övé is, csak nála nem működik. A következő koreográfiát alakították ki. Valóságos szertartást. Minden este tizenegykor, ha aznap nem voltak együtt, Mr. Big telefonál.
– Milyen a lakásod?
– Nagyon meleg.
– Mit csinálsz most?
– Izzadok.
– Nem akarsz átjönni, és itt aludni? – kérdezi ilyenkor Mr. Big, kicsit szinte félénken.
– Dehogynem, miért is ne – így Carrie. Ásít.
Azzal végigszáguld a lakáson, ki az ajtón (el az éjszakai portás mellett, aki mindig sötét pillantásokat vet rá), és bevágódik egy taxiba.
– Helló, szia! – köszönti Mr. Big, amikor meztelenül ajtót nyit. Kicsit álmosan mondja, mint akit meglep, hogy Carrie-t látja.
Aztán ágyba bújnak. Ilyenkor vagy a Letterman-show vagy a Leno-show megy a tévében. Mr. Big-nek csak egy szemüvege van. Azt felváltva használják.
– Nem gondoltál még arra, hogy új légkondit szereltess be? – kérdezi kis idő elteltével Mr. Big.
– De – feleli Carrie.
– Úgy 150 dolcsiból meg lehetne úszni.
– Tudom. Mondtad.
– Csak azért mondom, mert mégse alhatsz itt minden este.
– Ne aggódj. Engem nem zavar a hőség.
– De én nem szeretném, ha melegem lenne. Nálad.
– Ha csak azért hívsz át, mert sajnálsz, inkább ne hívj. Csak akkor van kedvem átjönni, ha hiányzom. Ha nem tudsz elaludni nélkülem.
– Hát, persze hiányzol. Úgy is van. Hiányzol.
– Aztán néhány másodperc múlva:
– Van elég pénzed?
Carrie rámered:
– Rengeteg.

LANGUSZTA VACSORÁRA

Van ebben a hőségben valami. Lazák leszünk tőle. Mintha he lennénk rúgva, pedig nem is. Az Upper East Side-on Newbert hormonszintje magasra szökött. Gyereket akar. Tavasszal a felesége, Belle, azt mondta neki, hogy nem lenne képes nyáron nagy pocakkal létezni, mert nem akarna fürdőruhában mutatkozni. Mostanában azt mondja, hogy azért nem szeretne nyáron teherbe esni, mert nem akarja, hogy a hőségben még a reggeli rosszullétekkel is kínlódnia kelljen. Newbert emlékeztette, hogy befektetési bankárként amúgy is minden napját a hűvös, légkondicionált irodaépület zöld üvege mögött tölti. Mindhiába.
Newbert eközben szakadt boxerben lézeng a lakásban egész nap, és arra vár, hogy mikor telefonál az ügynöke az új regényével kapcsolatban. Show-műsorokat néz a tévében. A körömágyát piszkálja tompa tárgyakkal. Naponta húszszor felhívja Belle-t. Belle mindig olyan édes.
– Szia, Pookie – mondja a férfinak.
– Mi a véleményed a Revlon rozsdamentes acélcsipeszről, a kiszélesedő végűről? – kérdezi Newbert.
– Szerintem remekül hangzik – feleli Belle.
Ebben a hőségben Belle-nek egyik este munkavacsorája van japán ügyfelekkel. Hajlongás, kézfogás, hajlongás, kézfogás. Aztán Belle és az öt sötét öltönyös férfi elmennek a City Crab nevű rákvendéglőbe. Körülbelül a vacsora felénél váratlanul megjelenik Newbert. Eléggé be van sajnos rúgva. Az öltözéke azt sugallja, hogy a hegyekbe indul táborozni. Valamiért elhatározza, hogy bemutatja, hogyan táncolt Robin Hood. Damasztszalvétákat tömköd terepszínű sortja zsebébe, aztán mindkét kezében egy-egy szalvétát forgatva néhány lépést előretipeg, egyik lábával kirúg előre, aztán néhány lépést hátratipeg, és a másik lábával kirúg hátra. Közben oldalra is kirúg párszor, ami, szigorúan véve, nem tartozna a Robin Hood-tánchoz.
– A férjem – mutatja he Belle az ügyfeleinek, egészen természetesen.
– Imád viccelődni.
Newbert kis fényképezőgépet vesz elő, és fotózni kezdi a japán ügyfeleket.
– Mosolyogni, ferdeszeműek! – mondja nekik.

KANNIBÁLOK A LE ZOO ÉTTEREMBEN

Carrie abban az új étteremben, a Le Zoo-ban van egy csomó emberrel, akiket tulajdonképpen nem is ismer, köztük az új IT-fiúval, Ra-val. Az étteremben kábé három asztal van, és túl sokan foglaltak asztalt ma estére, ezért egy csomóan az utcán álldogálnak. Valaki időről időre kihoz néhány üveg fehérbort az étterem elé. Egykettőre kialakul a buli a járdán. Most kezdődött a hőség nemrég, az emberek még kedvesek: Annyira meg akartalak már ismerni! Muszáj lenne együtt dolgoznunk! Gyakrabban kellene összejönnünk! Carrie is mindenkivel beszélget, senkit sem utál. És úgy érzi, hogy kivételesen öt sem utálja senki.
Odabent az étteremben Carrie Ra és Ra főnöknője közé ül. Valaki a Nem York Times-tól mindenkit lefényképez. Ra nem sokat beszél. Csak néz, a kecskeszakállát simogatja és bólogat. Vacsora után Carrie felmegy Ra-val Ra főnöknőjéhez füvezni. Valahogy ez látszik természetesnek, nyár van, itt a hőség. A fú erős. Későre jár, kikísérik Carrie-t a taxihoz.
– Úgy hívjuk ezt a helyet, hogy zóna – mondja Ra főnöknője. Carrie-t bámulja.
Carrie úgy gondolja, érti, amit a nő mond, hogy mi a zóna, és hogy miért vannak ők hirtelen mind benne.
– Miért nem költözöl ide hozzánk, a zónába? – kérdezi Ra.
– Szeretnék – Feleli Carrie, és komolyan is gondolja, de közben azt mondja magának: haza kell mennem.
Áttaxizik a városon, de még mielőtt hazaérne, egyszer csak azt mondja a sofőrnek:
– Itt álljon meg.
Kiszáll, és gyalog megy tovább. Még mindig azt mondogatja magának, hogy haza kell mennie. A városban tombol a hőség. Egy nő megy a járdán, alig néhány lépéssel előtte. Lebegő fehér szoknya van rajta, mintha egy fehér zászló lenne. Ez megőrjíti Carrie-t. Carrie hirtelen olyan lesz, mint a cápa, aki vérszagot érez. Arról fantáziál, hogy megöli a nőt és megeszi. Rémisztő, hogy mennyire élvezi ezt a fantáziálást. A nőnek közben fogalma sincs róla, hogy követik. Mit sem sejt, szép kövéren slattyog tovább a járdán. Carrie elképzeli, amint a fogaival beletép a nő puha, fehér húsába. A nő hibája, le kéne fogynia vagy valami. Carrie megáll, aztán befordul a kapualjba, ahol lakik.
– Jó estét, Miss Carrie – köszönti a portás.
– Jó estét, Carlos!
– Minden oké?
– Persze, minden a legnagyobb rendben.
– Akkor jó éjszakát – búcsúzik Carlos, bekukkantva a lift nyitott ajtaján. Mosolyog.
– Jó éjszakát, Carlos – Carrie úgy mosolyog rá, hogy az összes foga kilátszik.

A KÉK ANGYAL

Hőségben rossz elmenni szórakozni. De egyedül otthon maradni még rosszabb.
Kitty a Fifth Avenue-i lakásban lézeng, ahol ötvenöt éves színész barátjával, Huberttel él. Hubertnek megint kezdenek sikerei lenni. Most éppen Olaszországban forgat, egy érdekes, fiatal, amerikai rendezővel, aztán majd Los Angelesbe utazik, egy tévésorozat próbafelvételeire. Kitty néhány nap múlva utána utazik Olaszországba. Az jár a fejében: még csak huszonöt éves vagyok. Túl fiatal vagyok én ehhez.
Ötkor végre csörög a telefon.
– Kitty, te vagy az? – férfihang.
– Igeeen?
– Ott van Hubert?
– Nincs.
– Szia, Dash vagyok.
– Dash! – mondja Kitty, kissé összezavarodva. Dash Hubert ügynöke.
– Hubert Olaszországban van.
– Tudom. Felhívott, és megkért, hogy vigyelek el valahová, ha New Yorkban járok. Azt mondta, lehet, hogy magányos vagy.
– Értem.
– Kitty rájött, hogy a férfi valószínűleg hazudik, és most kellemesen borsódzik a háta.
A Bowery bárban találkoznak este tízkor. Stanford Blatch is befut. Dash barátjaként jön, de persze Stanford mindenkinek barátja.
– Stanford – szólítja meg Dash. Hátradől.
– Mi is az a felkapott új hely? Azt szeretném, hogy az itt jelen lévő, gondjaimra bízott személy jól érezze magát. Úgy néz ki, mint aki unatkozik.
A két férfi összenéz.
– Én a Kék Angyalt szeretem – feleli Stanford.
– De nekem fura ízlésem van.
– Akkor a Kék Angyalba megyünk – dönti el Dash.
A Kék Angyal valahol a SoHó-ban van. Besétálnak. Koszos kis hely, forgácslapból késszült dobogókkal a táncoslányoknak.
– Idén nyáron a nyomor lett trendi – mondja Stanford.
– Ne fárassz. Én évek óta ilyen helyekre járok – feleli Dash.
– Tudom. Te az a fazon vagy, aki a kocsi kihangosítójába azt mondja: Tudod tartani egy percre? Éppen leszopnak a Palisades Parkway sarkán, és mindjárt elélvezek.
– Az a Sunset Boulevard-on történt.
Leülnek közvetlenül a dohogó elé. Nemsokára megjelenik egy nő. Egy csokor margaréta van a kezében, ami úgy néz ki, mintha most húzta volna ki a csatornából. Anyaszült meztelen. Vézna, és ráadásul narancsbőre van.
– Ha egy sovány lánynak narancsbőre van, az nagy gáz, mert egyből meglátszik – suttogja Kitty Dash fülébe.
Dash ránéz. Elnézően mosolyog. Jól van, ki fogom bírni, gondolja Kitty.
A nő egy tollboát ragad magához, és táncolni kezd. Tépkedi a virágok szirmait. Izzad, mint a ló. Lefekszik és hentereg a koszos dobogón. Amikor felkel, csirketollak és gyűrött szirmok borítják a testét. Aztán széttárja a lábait, és Kitty arca felé tolja magát. Kitty érzi a nő szagát. Magában pedig azt gondolja, oké: ezt is túléltem.
A következő szám a leszbishow. Akció. A kisebbik nő nyög. A nagyobbik nő elkezdi fojtogatni. Kitty látja, hogy a kisebbik nő nyakán kidagadnak az erek. Ez tényleg fojtogatja. Ez egy kokóklub, gondolja Kitty. Stanford rendel még egy pohár fehérbort.
A nagyobbik nő megragadja a kisebbik haját és megrántja. Kitty azon morfondírozik, nem kéne-e beavatkoznia. A nő haja lejön, mivel paróka, feltűnik alatta égővörös, rövidre nyírt igazi haja.
– Vége a műsornak – közli Dash.
– Gyerünk haza!
Kint még mindig iszonyú hőség van.
– Hát ez meg mi a franc volt? – kérdezi Kitty felháborodva.
– Miért, mit vártál? – kérdez vissza Dash.
– Na, viszlát, Kitty! – szól Stanford undokul.

A TŐRÉSPONT

A hőség tizedik napjára Carrie már túlságosan is kötődik Mr. Big-hez. Nagyon is túlságosan. Ekkor történik, hogy kiborul. Pedig jól kezdődött az este: Mr. Big üzleti vacsorára ment. Először semmi gond. Carrie a barátnőjével, Miranda-val találkozik. Az a terv, hogy a légkondicionált lakásban megnézik az Ab Fab sorozat néhány videóra vett részét. De aztán elkezdenek inni. Később Miranda felhívja a drogfutárát. Carrie már jó ideje nem találkozott Miranda-val, mert folyton Mr. Big-gel volt elfoglalva, így Miranda elkezdi izélgetni.
– Tudod, annyira szeretném megismerni. Miért nem mutatsz be neki?
– Aztán bedobja a bombát. Ismer egy lányt, aki akkoriban randizgatott Mr. Big-gel, amikor Carrie és Mr. Big még csak alig egy hónapja voltak együtt.
– Azt hittem, csak egyszer találkozott vele – mondja Carrie.
– Jaj dehogy! Egy csomószor találkoztak. Cso-mó-szor. Ezért nem hívtalak egy álló hónapig. Nem bírtam eldönteni, hogy megmondjam-e neked vagy se.
– Ez szar ügy – mondja Carrie.
Másnap reggel, a kiborulás után, Carrie Mr. Big ágyában fekve megpróbálta megfogalmazni, hogy igazából mit is akar. Úgy érezte, hogy az élete megváltozott, de vajon tényleg így van-e? Azt mondogatja magának: még mindig nem mentem férjhez. Még mindig nincsenek gyerekeim. Lesz ez még másképp egyáltalán?
És ha igen, mikor?
Vagy a zóna, vagy Mr. Big, gondolja magában. A zóna vagy Mr. Big.
Aznap délután Mr. Big virágot küld neki. Az üdvözlőkártyán ez áll: Meglátod, minden rendbe fog jönni. Szeretettel, Mr. Big.
– Miért küldtél nekem virágot? – kérdezi tőle Carrie később.
– Olyan aranyos vagy.
– Csak azt akartam, hogy tudd, van valaki, aki szeret téged – feleli Mr. Big.
Pár nap múlva Carrie és Mr. Big Westchester-be utaznak hétvégére, Mr. Big házába, hogy Mr. Big golfozhasson. Kora reggel el is megy. Carrie később kel fel, kávét főz. Kisétál a kertbe, körbejárja. Elsétál az utca végéig. Visszasétál. Bemegy a házba és leül. ,Most mihez kezdjek?" – gondolja, és maga elé képzeli Mr. Biget a golfpályán, amint hihetetlen távolságokra üti a golflabdát.

fel