Szex és New York

Sportingbet Regisztracios Bonusz

Utolsó fejezet

– Figyelj! Gyere már el bulizni! – Samantha Jones (a barátainak csak Sam) telefonál egy soHói galériából.
– Ezer éve nem láttalak.
– Nem tudom – tétovázik Carrie.
– Azt mondtam Mr. Big-nek, lehet, hogy vacsorát főzök. Épp egy koktélpartin van...
– Elment szórakozni, te meg otthon várod? Na ne viccelj már! Nagyfiú, meg tud vacsorázni egyedül is.
– Meg ott vannak a növények is.
– Növények?
– Szobanövények. Ez az új mániám. Vannak leveles dísznövények is, de engem nem érdekel a levelük, csak a virágjuk.
– Szóval a virágjuk – mondja Sam.
– Hát ez remek! Aztán tiszta, csengő hangon felkacag.
– Ülj he egy taxi-ba! Fél órára eltűnsz. Legfeljebb negyvenöt percre.
Amikor Carrie megérkezik a buliba, Sam azt mondja:
– Milyen kis csinos vagy. Akár egy hírolvasó-bemondó.
– Kösz szépen – feleli Carrie.
– Ez az új stílusom. Korai Stepford-feleség.
Púderkék kosztüm van rajta, a szoknya térdig ér, cipője az ötvenes éveket idéző, szaténselyemből készült darab.
– Pezsgőt? – kérdezi Sam, a közelükben tálcával elhaladó pincérre mutatva.
– Kösz, nem kérek. Próbálok nem inni.
– Jó, akkor iszom helyetted is.
– Sam elvesz két poharat a tálcáról. Biccent a terem másik végéhen álló, napbarnított, szőke nő felé.
– Látod azt a lányt? Neki például tökéletes élete van. Huszonöt évesen hozzáment Roger-hez, a mellette álló pasashoz. Aki forgatókönyvíró. A legutóbbi három filmje bombasiker volt. Pedig ő is csak egy lány, mint mi, nem modell, de szép, aztán egyszer csak megismerkedett Roger-rel, aki szerintem elbűvölő, okos, szexi, kedves és vicces, így a csajnak soha nem kellett dolgoznia, két gyerekük van, bé-biszitterük, remek lakásuk New Yorkban és egy tökéletes házuk a Long Island-en, és soha semmiért nem kell aggódnia.
– És?
– És épp ezért utálom – mondja Sam.
– Pedig nagyon kedves.
– Miért ne lenne kedves?
A lányt nézik. Körbejár, mindenkihez van egy kedves szava, van, akivel nevetgél egy kicsit. A ruhája rendben, a sminkje rendben, a haja rendben, és megvan benne az a könnyedség, ami a megkérdőjelezhetetlen ranggal együtt jár. Felnéz, megpillantja Sam-et, és integet.
– Hogy vagy? – kérdezi Sam-től lelkesen, odalépve hozzá.
– Nem láttalak a... legutóbbi buli óta.
– A férjed tényleg befutott, nem gondolod? – mondja Sam.
– Hát igen. Tudod, kivel vacsoráztunk tegnap este?
– Egy híres hollywoodi rendező nevét mondja.
– Tudom, hogy az embernek nem kell hasra esni a sztárok előtt, de tényleg izgalmas volt – meséli, Carrie-re pillantva.
– És veled mi újság? – kérdezi Sam.
– Hogy vannak a gyerekek?
– Remekül. És épp most sikerült pénzt szereznem az első dokumentumfilmemhez.
– Ne mondd! – lelkendezik Sam. Megigazítja a vállán a táskája pántját.
– És miről fog szólni?
– Az év női politikusjelöltjeiről. Néhány hollywoodi színésznő már szólt, hogy szívesen lesz narrátor. Az egyik tévécsatornához is elvisszük. Sokat kell majd Washingtonban lennem, úgyhogy megmondtam Roger-nek és a gyerekeknek, hogy egy ideig nélkülem kell boldogulniuk.
– Mit gondolsz, hogy bírják majd?
– Nézd, Sam, én is épp ezt kérdezem magamtól. Úgy értem, van ez a projekt, és nem tudnám megcsinálni, ha nem lennék férjnél. Roger-tól annyi önbizalmat kaptam. Ha valami nem sikerül, sikoltozva berohanok az irodájába. Roger nélkül nem tudnék megbirkózni vele. Begubóznék, és soha nem vállalnék igazi kockázatot. Nem is értem, hogy bírjátok ti, lányok, éveken át.
– Rosszul leszek tőle – közli Sam, amikor a lány elmegy.
– Miért kap az ilyen pénzt dokumentumfilmre? Soha életében nem csinált még semmit.
– Mindenkiből lehet sztár – mondja Carrie
– Szerintem Roger-nek társaságra lesz szüksége, amíg az asszony nincs otthon. Én biztos hozzámennék egy ilyen fazonhoz.
– Te csak ilyenhez mennél hozzá – feleli Carrie, és rágyújt egy cigarettára.
– Olyan fazonhoz, akinek már van felesége.
– Szemét vagy – mondja Sam.
– Ezután mit csinálsz? – kérdezi Carrie.
– N.-nel vacsorázom -Sam egy híres festőt nevét mondja.
– És te? Hazamész?
– Azt ígértem Big-nek, hogy vacsorával várom.
– Ez annyira aranyos. Vacsorával várom!
– Na persze – mondja Carrie. Elnyomja a cigarettáját, és a forgóajtón keresztül kimegy az utcára.

JÁRNI? MICSODA BUTASÁG!

Sam-nek jó hete volt.
– Volt már olyan heted, hogy – nem is tudom, hogy magyarázzam – bemész valahová, és minden pasi veled akar lenni? – kérdezi Carrie-től.
Sam elment egy buliba, ahol véletlenül összefutott egy pasassal, akit már hét éve nem látott. Az illető olyan fajta krapek volt, aki után – hét évvel ezelőtt – minden nő bomlott az Upper East Side-on. Jóképű, vagyonos, jó összeköttetésekkel bíró családhól való, aki modellekkel randizik. Most meg, meséli Sam, járni szeretne valakivel.
A buliban Sam hagyta, hogy beszorítsa egy sarokba. A hapsi már legurított pár italt.
– Mindig olyan szépnek tartottalak – mondta Sam-nek.
– Csak féltem tőled.
– Féltél? Tőlem? – nevetett Sam.
– Okos voltál. És kemény. Azt gondoltam, ízekre tépsz.
– Szóval azt mondod, hogy egy bestia vagyok.
– Dehogy vagy bestia. Csak azt gondoltam, hogy nem tudok majd lépést tartani veled.
– És most?
– Most nem tudom.
– Szeretem, ha a férfiak okosabbnak tartanak maguknál – mondja Sam Carrie-nek.
– Mivel általában igazuk van.
Elmentek vacsorázni. További italok.
– Jézusom, Sam – lelkesedett a férfi.
– El se hiszem, hogy veled vagyok.
– Miért nem? – kérdezte Sam, koktélos poharát a magasba tartva.
– Annyit olvastam rólad a lapokban. Annyira akartam veled lenni. De azt gondoltam: Sam már híres lett.
– Nem vagyok híres. Még csak nem is akarok híres lenni – azzal smárolni kezdtek.
Sam megfogta a pasi micsodáját. Jó nagy volt neki.
– Van valami ezekben az igazán nagy szezámokban – meséli Sam Carrie-nek -, amitől megjön a kedvem a szexhez.
– Szóval lefeküdtél vele? – kérdezi Carrie.
– Nem – feleli Sam.
– Azt mondta, haza akar menni. Aztán másnap felhívott. járni akar velem. El tudod ezt hinni? Micsoda butaság.

A BESZÉLŐ TÖRPEPAPAGÁJ

Carrie és Mr. Big Carrie szüleinél töltik a hétvégét. A házban mindenki főz. Mr. Big hősiesen próbál alkalmazkodni.
– Megcsinálom a mártást – ajánlkozik.
– Csak el ne szúrd! – súgja oda neki Carrie.
– Mi haj van a mártásommal? Remek mártás tudok csinálni – méltatlankodik Mr. Big.
– Legutóbb whiskyt vagy mit tettél bele, és szörnyű lett.
– Az én voltam – szól közbe Carrie apja.
– Jaj, ne haragudj, apa – mondja Carrie undok hangon.
– Elfelejtettem.
Mr. Big erre nem szól semmit. Másnap visszamennek New Yorkba, és Mr. Big barátaival vacsoráznak. A társaságban csupa olyan pár van, akik már évek óta házasok. Valaki a papagájokra tereli a szót. Azt meséli, volt egy papagájuk, amelyik tudott beszélni.
– Egyszer a Woolworth-ben vetem egy törpepapagájt tíz dolcsiért, és megtanítottam beszélni – mondja Mr. Big.
– A törpepapagájok nem beszélnek – szól közbe Carrie.
– Ez beszélt – bizonygatja Mr. Big.
– Azt mondta: helló, Snippy. Úgy hívták a kutyámat.
A kocsiban hazafelé Carrie így szól Mr. Big-hez:
– Ez tiszta hülyeség! Mindenki tudja, hogy a törpepapagájok nem tudnak beszélni.
– De ez beszélt – mondja Mr. Big. Rágyújt egy szivarra. Aztán egy szót se szólnak hazáig.

NE CSINÁLD!

Carrie és Mr. Big a Long Island-en töltik a hétvégét. Még nincs egészen tavasz, de már elég fülledt a levegő. Kivesznek pár filmet. Mr. Big csak akciófilmeket hajlandó nézni.
Carrie egy ideig vele tartott, de most már nem nézi meg őket.
– Tiszta időpocsékolás – mondja.
– Akkor olvass – tanácsolja Mr. Big.
– Unom az olvasást. Elmegyek sétálni.
– Eljövök én is veled – ajánlkozik Mr. Big.
– Ha ennek a filmnek vége.
Így aztán Carrie a férfi mellé telepszik, nézi a filmet és duzzog.
A Palm-ba mennek vacsorázni. Carrie mond valamit, amire a férfi azt feleli:
– Ez tiszta hülyeség.
– Tényleg? Milyen érdekes, szóval, szerinted hülye vagyok. Közben meg okosabb vagyok, mint te – mondja Carrie.
Mr. Big nevet.
– Ha ezt hiszed, tényleg hülye vagy.
– Ne baszogass! – csattan fel Carrie. Áthajol az asztalon, és hirtelen olyan dühös lesz, hogy azt se tudja kicsoda.
– Ha baszogatsz, presztízskérdést csinálok belőle, hogy tönkretegyelek. És egy pillanatig se hidd, hogy nem fogom élvezni.
– Korábban kell neked ahhoz felkelni, hogy engem baszogassál – mondja Mr. Big.
– Dehogy kell. Még erre se jöttél rá? – megtörli a szája sarkát a szalvétával. Ne csináld, gondolja magában. Ne csináld már ezt. Hangosan pedig azt mondja:
– Bocsáss meg, azt hiszem, egy kicsit feszült vagyok.
Másnap reggel, amikor visszaérnek New Yorkba, Mr. Big így szól hozzá:
– Majd beszélünk.
– Beszélünk? Úgy érted, ma este nem is látlak?
– Nem tudom – feleli Mr. Big.
– Lehet, hogy egy kis szünetet kéne tartanunk, néhány napig külön lenni, amíg túljutsz ezen a rosszkedven.
– De már túljutottam.
Felhívja a férfit a munkahelyén. Mr. Big azt mondja:
– Nem tudom, most mi van – Carrie pedig nevet, és azt feleli:
– Ne butáskodj már, nem lehet az embernek rossz napja?
Ez még nem a világ vége. Egy kapcsolatban néha van ilyen. És bocsánatot is kértem.
– Nem akarok balhét.
– Ígérem, kedves leszek. Most talán nem vagyok kedves? Látod? Már el is szállt a rosszkedvem.
– Akkor jó – mondja a férfi.

HA NINCS OTTHON MR. BIG

Múlik az idő. Mr. Big hetekre elutazott egy üzleti ügyben. Carrie Mr. Big lakásában lakik. Stanford Blatch néha átjön, és Carrie-vel úgy viselkednek, mint két kamasz, akinek elutaztak a szülei: füveznek, whiskyt isznak citrommal, kakaós sütit sütnek, és hülye filmeket néznek. Rendetlenséget csinálnak, és amikor reggel jön a bejárónő, térden állva kell kivakarnia a gyümölcslé foltokat a fehér szőnyegből.
Néhányszor Samantha Jones is telefonál. Meséli Carrie-nek, hogy micsoda érdekes, híres pasikkal találkozgat, milyen remek bulikra meg vacsorákra jár.
– És te, mit csinálsz mostanában? – kérdezi a végén, Carrie pedig azt feleli:
– Munka, csak a munka.
– El kéne mennünk valahova. Ha nincs otthon Big, cincognak a csajok – mondja Sam. De soha nem jön kész tervvel, és Carrie úgy érzi, nincs is kedve beszélgetni Sam-mel. Aztán Carrie-nek hirtelen rosszkedve lesz, mégis felhívja Sam-et, és együtt ebédelnek. Először jól indul. Aztán Sam arról kezd beszélni, hogy milyen filmes munkákban van benne, és micsoda nagykutyákkal dolgozik együtt. Carrie-nek is épp most indult be a saját munkája, amire Sam azt mondja:
– Hát ez aranyos, igazán aranyos ötlet!
– Mi olyan aranyos benne? – kérdezi Carrie.
– Aranyos. Könnyed. Tudod, nem olyan, mint Tolsztoj.
– Nem akarok Tolsztoj lenni – mondja Carrie. De persze akar.
– Hát ez az! Ide figyeli, ezer éve ismerlek. Ki mondja meg neked az igazat, ha nem én. De ne ess kétségbe, ennek semmi köze hozzád.
– Tényleg? Kíváncsi vagyok.
– Azonkívül valószínűleg úgyis feleségül mész Mr. Big-hez, és gyereket szülsz neki. Ugyan már! Mindenki ezt akarja.
– Hát nem vagyok szerencsés lány? – mondja Carrie és fizet.

MONDD MEG AZ IGAZAT!

Mr. Big hazatér üzleti útjáról, Carrie-vel St. Barts-on töltik a hosszú hétvégét.
Első éjszaka Carrie azt álmodja, hogy Mr. Big-nek viszony-a van egy sötét hajú lánnyal. Carrie vacsorázni megy Mr. Big-gel. és Mr. Big ezzel a lánnyal van, a lány Carrie székén ül és csókolóznak.
– Mi folyik itt? – kérdezi Carrie az álomban.
– Semmi – feleli Mr. Big.
– Mondd meg az igazat!
– Szerelmes vagyok belé. Együtt akarunk lenni.
Carrie érzi, hogy belehasít a fájdalom és hitetlenség ismerős érzése.
– Rendben – feleli.
Kimegy a rétre. Hatalmas, aranyos nyergű lovak érkeznek az égből, le a hegyoldalra. Amikor a lovakat meglátja, rájön, hogy Mr. Big és Mr. Big vele kapcsolatos érzései nem is olyan fontosak.
Felébred.
– Rosszat álmodtál? – kérdezi tőle Mr. Big.
– Gyere ide! Kinyújtja karját Carrie után.
– Hozzám ne érj! – kiáltja Carrie.
– Rosszul vagyok.
Az álom napokig kísért.
– Mit csináljak? – kérdezi Mr. Big.
– Egy álommal nem tudok versenyezni.
Az úszómedence szélén ülnek, a lábukat a Vízbe lógatják. A napfény szinte fehér.
– Szerinted eleget beszélgetünk? – kérdezi Carrie.
– Nem. Valószínűleg nem beszélgetünk eleget. Körbeautóznak egy kicsit, aztán visszamennek ebédelni a strandra, és arról beszélgetnek, hogy milyen csodálatos itt minden, és mennyire ki tudják itt pihenni magukat. Felkiáltanak, amikor egy tyúk megy át az úton két, a tojásból frissen kibújt csibéjével. Meg amikor felfedezik, hogy egy kis angolna az apály miatt egy pocsolyában foglyul esett. Meg amikor döglött patkányt látnak az út szélén.
– Barátok vagyunk? – kérdezi Carrie Mr. Big-től.
– Volt idő, amikor tényleg barátok voltunk. Amikor úgy éreztem, hogy érted a lelkemet – feleli Mr. Big. Épp egy keskeny, kanyargós betonírton hajtanak végig.
– Az ember csak addig próbálkozik, amíg végül ráun, vagy a másiknak elege lesz belőle.
Egy darabig egyikük sem szól, azután Carrie megkérdezi:
– Miért nem mondod soha, hogy szeretlek?
– Mert félek. Félek, ha azt mondom, szeretlek, azt fogod hinni, hogy össze kell házasodnunk.
– Mr. Big lelassít. Áthajtanak egy fekvőrendőrön, és elmennek egy színpompás művirágokkal teli temető mellett. Az út szélén meztelen felsőtestű fiatalemberek cigarettáznak.
– Nem tudom – folytatja Mr. Big.
– Miért nem jó az, ahogy most vagyunk?
Később, amikor már csomagolnak, Mr. Big így szól Carrie-hez:
– Nem láttad a cipőmet? Légy szíves, ne felejtsd itt a samponomat!
– Ne aggódj, drágám, nem felejtem itt – feleli Carrie könnyedén.
Bemegy a fürdőszobába. A tükörben jól néz ki. Jó színe van, karcsú és szőke. Összecsomagolja a piperecuccait. Fogkefe. Arckrém. A férfi samponja még mindig a zuhanyfülkében van. Carrie elhatározza, hogy nem vesz róla tudomást. És ha terhes lennék? – gondolja. Nem mondaná meg a férfinak, titokban elvetetné a gyereket, és soha többet szóba se állna vele. Vagy inkább mégis megtartaná, és egyedül felnevelné, de az egy kicsit húzós lenne. Mi lenne, ha annyira utálná a férfit, amiért az nem akar vele lenni, hogy a végéri a gyereket is meggyűlölné?
A hálószobába megy, és felveszi a magas sarkú cipőjét és a szalmakalapját. A kalapot méretre csináltatta, több mint ötszáz dollárba került.
– Drágám – mondja.
– Igen? – szól vissza a férfi. Háttal áll Carrie-nek. A bőröndjébe csomagol.
Carrie azt akarja mondani:
– Ennyi volt, drágám. Itt a vége. Remekül éreztük magunkat együtt. De mindig úgy vagyok vele, akkor kell abbahagyni, amikor a legjobb. Meg tudod ezt érteni?
Mr. Big felnéz:
– Mi az? Akartál valamit mondani, cicám?
– Jaj, semmit! Csak azt, hogy ott felejtettem a samponodat a fürdőszobában.

ROHADT SZEMÉT

Carrie a gépen hazafelé öt Bloddy Mary-t iszik meg, és egész úton veszekszenek. A repülőtéren. A limuzinban. Carrie addig nem fogja be a száját, amíg a férfi azt nem mondja neki:
– Akarod, hogy kitegyelek a lakásodnál? Azt akarod? Amikor a férfi lakásába érnek, Carrie felhívja a szüleit:
– Csúnyán összevesztünk – mondja.
– Ez egy rohadt szemét. Mint minden férfi.
– Mi bajod van? – kérdezi az apja.
– Semmi, semmi, remekül vagyok – feleli.
De aztán Mr. Big kedves lesz hozzá. Ráveszi Carrie-t, hogy vegyen fel egy pizsamát. és a kanapén üldögél vele.
– Amikor először láttalak, megtetszettél – mondja neki.
– Aztán nagyon megtetszettél. De most... most már szerelmes vagyok beléd.
– Mindjárt hányok tőled – mondja neki Carrie.
– Miért én, cicám? – kérdezi a férfi.
– Miért éppen engem választottál azok közül a férfiak közül, akikkel jártál?
– Miért téged választottalak?
– Most mi van? Most, hogy így beléd estem, ki akarsz szállni. Le akarsz lépni. Komolyan mondom, nem tudom mit csináljak.
– Dehogynem. Pont ez a lényeg.
– Nem értem. Mi a különbség a mi kapcsolatunk és a te korábbi kapcsolataid között?
– Semmi. Ez is éppen olyan, mint a többi. Egyelőre kielégítő.
Másnap reggel Mr. Big szokás szerint jókedvű, ami nagyon bosszantó.
– Segíts nekem nyakkendőt választani, cicám – kéri, mint mindig.
Odahoz öt nyakkendőt az ágyba, ahol Carrie még mindig aludni próbál, felkapcsolja a lámpát, és odaadja neki a szemüvegét. Az öltönyéhez tartja a nyakkendőket.
Carrie futólag rájuk pillant.
– Azt vedd – mondja. Leteszi a szemüvegét, a párnának dől, és becsukja a szemét.
– De hiszen meg se nézted rendesen!
– Ez a megmásíthatatlan döntésem – közli Carrie.
– Végül is egyik nyakkendő nem olyan, mint a másik?
– Szóval, még mindig haragszol. Nem értem. Boldognak kéne lenned. Tegnap este óta, úgy érzem, sokkal jobbak a dolgok.

OTTHON, ÉDES OTTHON

– A gyerek éhes, a bébiszitter meglépett, én meg le vagyok égve – panaszkodik Amalita a telefonba.
– Hoznál nekem egy kis pizzát, nyuszikám, csak két-három szelet kolbászosat, majd később megadom.
Amalita egy barátja ismerősének a lakásában lakik az Upper East Side-on. Egy mellékutcában, amihez hasonlót Carrie már sokat látott: piszkos téglaépületek, keskeny kapuk, elvitelre kért kínai kajamaradékok, az utcán koszos emberek sétáltatják a csimbókos szőrű kutyájukat, nyáron pedig kövér nők üldögélnek a lépcsökön. Carrie hosszú ideig azt hitte, soha nem fog tudni megszabadulni ettől a környéktől. Megveszi a pizzát egy helyen, ahol azelőtt sokszor vett pizzát, nem messze attól a háztól, ahol négy évig élt, amikor le volt égve. Még mindig ugyanaz a piszkos kezd alak süti a pizzát, a kasszánál meg a felesége ül, aki soha nem szól egy árva szót sem.
Amalita lakása egy négyemeletes, lift nélküli, rozoga lépcsős ház legfelső emeletén van, a folyosó végén. Valaki megpróbálta a lehető legjobb formába hozni a salakbeton falakat, de nem sikerült neki.
– Nézd – mondja Amalita -, ez átmeneti állapot. A lakbér nem túl magas. Havi ötszáz.
A kislánya, gyönyörű sötét hajú, kék szemű gyerek, a földön ül, és egy halom régi újságot és magazint lapozgat.
– Hát – mondja Amalita -, azóta se hallottam Righty felől. Miután el akart vinni magával a turnéra, és miután elküldtem neki a könyvet, amit kért. Ezek a pasik nem akarnak olyan lányt, aki fantasztikusan tud baszni. Vagy legalább jól. Olyan lányt akarnak, aki szarul baszik.
– Tudom – feleli Carrie.
– Ott! Mama! – mondja a kislány büszkén. Egy fényképre mutat, amelyen Amalita látható az ascoti lóversenyen, kalapban, Lord Akárkicsoda társaságában.
– Egy japán üzletember be akart dugni valami lakásba – meséli Amalita.
– Tudod, mennyire utálom az ilyet, de az a helyzet, hogy momentán le vagyok égve, nyuszikám. Csak a gyerek miatt vettem számításba ezt a lehetőséget. Szeretnék találni neki egy ovit, és ahhoz pénz kell. Tehát igent mondtam. Eltelik két hét, és nem jelentkezik. Se bú, se bá. Ilyenek ezek.
– Amalita a kanapén ül joggingnadrágban, és darabokat tör le a pizzából. Carrie egy fából készült keskeny széken ül. Farmer van rajta és póló, a hónaljánál sárga foltok. Mindkét lánynak zsíros a haja.
– Ha visszagondolok – mondja Amalita -, úgy érzem, nem kellett volna lefeküdnöm ezzel a pasival, és nem kellett volna lefeküdnöm azzal a pasival. Talán másképpen kellett volna csinálnom sok mindent.
Egy kis szünetet tart.
–Tudom, hogy azon gondolkodsz, otthagyod Mr. Biget. Ne tedd! Tarts ki mellette! Persze hogy szép nő vagy, és egymillió pasi kéne hogy hívogasson, hogy mind veled akarjon járni. De te meg én tudjuk, mi az igazság. Tudunk egyet-mást az életről, nem igaz?
– Mama! – mondja a kislány. Egy magazin van a kezében, dupla oldalas kép Amalitá-ról. Fehér Chanel kosztüm van rajta a St. Moritz-i sípályán, azután egy limuzinból száll ki egy Rolling Stones-koncerten, és szemérmesen mosolyog fekete kosztümben, fekete gyöngysorral, egy szenátor oldalán.
– Carrington! Hagyj most egy kicsit! – mondja Amalita megjátszott komolysággal a hangjában. A kislány ránéz és kacag. A levegőbe dobja a magazint.
Odakint süt a nap. A napfény beszűrődik a piszkos ablakon.
– Gyere ide, nyuszikám – szól a gyerekhez Amalita.
– Gyere, és egyél egy kis pizzát.
– Szia, megjöttem! – mondja Mr. Big.
– Szia – feleli Carrie. Az ajtóhoz siet és megcsókolja.
– Hogy sikerült a koktélparti?
– Jól, jól.
– Vacsorát főzök.
– Remek. Úgy örülök, hogy nem kell itthonról elmennünk.
– Én is – mondja Carrie.
– Kérsz egy italt? – kérdezi a férfi.
– Kösz, most nem. Majd iszom egy pohár bort a vacsorához.
Carrie gyertyát gyújt, és leülnek az étkezőben. Carrie nagyon egyenesen ül a székén. Mr. Big egyre csak beszél és beszél, valami üzletről, amit éppen most próbál összehozni, Carrie pedig bámulja, bólogat, és bátorító hangokat hallat. De igazából nem figyel oda.
Amikor Mr. Big elhallgat, Carrie azt mondja:
– Úgy örülök. Az amaryllis végre virágzik. Négy virágja van.
– Négy virágja – mondja Mr. Big. Aztán:
– Úgy örülök, hogy rákaptál a virágokra.
– Hát nem szuper? – kérdezi Carrie.
– Elképesztő, hogy fejlődnek, ha az ember egy kicsit odafigyel rájuk.

EPILÓGUS

Stanford Blatch filmje, A divat áldozatai végül is több mint kétszázmillió dollárt söpör be világszerte. Stanford vesz egy Challenger típusú magánrepülőgépet, amit belülről úgy rendezett be, mintha Elizabeth Taylor budoárja lenne a Cleopátrából.
River Wilde még mindig a regényén dolgozik. A regényben Mr. Big nyárson megsüt egy gyereket, aztán megeszi. Stanford Blatch mindenütt ott van, de semmi sem történik vele.
Samantha Jones úgy dönt, hogy a maga részéről végzett New Yorkkal. Elmegy Los Angelesbe az Oscar-díj átadására, és megismerkedik Tyler Kydd-del egy buliban, ahol mindketten meztelenül pancsolnak az úszómedencében. Jelenleg együtt élnek, de Tyler megfogadta, hogy soha nem veszi el Sam-et feleségül, mert miután nem kapta meg az Oscar-díjat a legjobb színész kategóriában, Samantha azt mondta:
– Figyelj, csak azért történt, mert a film olyan kis aranyos volt.
Sam viszont Tyler következő filmjének a producere, ami művészfilm lesz.
Amalita Amalfi kislánya a híres Kitford Óvodába jár New Yorkban. Amalita saját tanácsadó céget alapított. Három állandó munkatárssal dolgozik, és van egy kis személyzet is sofőr, bébiszitter és bejárónő. Nemrég vette meg az első márkás ruhát a lányának.
A Csont még mindig modellkedik.
Magda, a regényíró elmegy egy fogadásra, amit egy New York-i tűzoltókról szóló falinaptár kiadása alkalmából tartanak A harminchárom éves Mr. Szeptember felszedi őt, és azóta elválaszthatatlanok.
Packard és Amanda Deale-nek újabb gyerekük születik, egy kislány. Zseninek nevelik a gyerekeiket. Amikor Carrie legutóbb náluk vacsorázott, Packard azt mondta Chester-nek: tudod, hogy a mézzel pirított mogyoró csak nemrég, a mi életünkben jelent meg? Chester bólintott.
Brigid Chalmers elhagyja a férjét. Legutóbb hajnali négykor látták a Tunnel-ben. Barkley-val táncolt vadul.
Az örök agglegények még mindig nem keltek el.
Belle és Newbert elmegy egy koedukált balra-ajándék buliba, amit a Fifth Avenue-n tartanak. Newbert ragaszkodik hozzá, hogy vicces, csíkos zsákbamacskakalapot vegyen fel, aztán mindenkivel tequilát itat, ő meg a pohárszéken táncol. A hifitorony tönkremegy, Newbert pedig kiesik az ötödik emeleti ablakon. Szerencsére a vászon előtető megfogja. Newbert két hónapig van kórházban, ezalatt Belle a bankja elnöke lesz. Még mindig nem terhes.
Miután Ray-jel tölti az éjszakát, Skipper Johnson visszatér New Yorkba, és szőrén-szálán eltűnik. Két hónap múlva kerül elő, és mindenkivel közli, hogy totál szerelmes.
Mr. Marvelous ellen egy házasságon kívül született gyermek miatt apasági keresetet adnak be. Ő ragaszkodik a DNS-teszthez, és kiderül, hogy a gyerek nem tőle van.
Carrie és Mr. Big még mindig együtt vannak.

VÉGE

fel