Szexvadászok

2. fejezet

Mihelyt megláttam, kisasszony, királynői szépségétől tótágast állt bennem a genitális szerelem, s jobban felhevültem, mint egy kupa óbortól.
– Hóborttól?
– Lábaihoz helyezem vagyonomat és szívemet. Lennénk csak együtt az ágyban, hússzor egymás után bizonyítanám érzelmem szilárdságát. Sújtson le rám a tizenegyezer szűz haragja, vagy testemet tizenegyezer vessző harapja, ha tódítok.
– Bódító!
– Érzelmeim kézzel foghatóan hitelesek Nem árulok zsákbamacskát. És ez nem üres szólam.
– Kopj le rólam! A párbeszéd a Malesherbes úton hangzott el egy verőfényes májusi reggelen. Virult a természet, még a verebek is a szerelemről csicseregtek a zöldellő párizsi fákon.
Mony Bebascu egy elegánsan okozott csinos lánynak csapta a szelet. A lány a Madeleine felé igyekezett, oly sebesen, hogy a herceg alig tudott lépést tartani vele.
Aztán egyszer csak sarkon fordult, s kacagva így szólt:
– Na most már befejezheti, nem érek rá. A barátnőmhöz megyek a Duphot utcába, de ha nem fél két eszeveszett kéj- és pénzsóvár nőtől, ha van lőpor a puskájában és suska a bukszájában, szóval ha férfi a talpán, akkor jöjjön velem.
Mony megpödörte kackiás bajszát.
– Román herceg vagyok, örökös hospodár - vágta ki büszkén.
– Engem pedig - mondta a lány - Puncilina de Chegbecourte- nak hívnak, tizenkilenc éves vagyok, már tizenöt milliomos erszényét és tíz szuperhím zacskóját lappasztottam le.
Effajta szokványos és kevésbé szokványos dolgokról társalogva tették meg az utat a Duphot utcáig. Aztán felvonóba szálltak és felmentek az első emeletre.
– Mony Bebascu herceg… a barátnőm, Alexine Capbea.
A szertartásos bemutatkozásra egy obszcén japán metszetekkel díszített fényűző budoárban került sor.
A két barátnő ezután hosszú nyelves csókot váltott Szép nagy darab volt mind a kettő.
Puncilina barna volt, szürke szeme hamiskásan csillogott, bal arcának alsó felén szoros szépségpotty díszelgett.
Fakó bőre alatt dúsan buzgott a vér, arcán és homlokán pedig minduntalan ráncba szaladt a bőr, állandó szerelmi és pénzgondjairól árulkodva.
Alexine szőke volt, amolyan hamuszürkébe játszó szőke, amilyet csak Párizsban lát az ember. Bőre világos, csaknem áttetsző. Elragadóan nézett ki bűbájos rózsaszínű pongyolájában, finom volt és pimasz, mint a leghuncutabb múlt századi márkinők.
Miután így összeismerkedtek, Alexine elmondta, hogy volt neki már egy román szeretője, azzal bement a hálószobába, hogy megmutassa a fényképét. A herceg és Puncilina ment utána. Egyszerre vetették rá magukat, s nevetgélve vetkőztetni kezdték. Lehullt a pongyola, csak egy kis batiszt ingecske maradt rajta, s előtűnt szép dundi párnás-gödröcskés húsa.
Mony és Puncilina hanyatt döntötték az ágyra, kiszabadították nagy, kemény, rózsaszín dudáit, s Mony mindjárt rájuk is bukott. Puncilina leguggolt, felhajtotta az ingecskét, szabaddá téve kövér, kerek combjait meg a köztük lévő szőrpamacsot, mely éppen olyan hamuszürkébe játszó szőke volt, mint a haja. Alexine felhúzta lábát az ágyra, a papucsa tompán puffant a padlón. Széttárta a combját, a seggét jól feltolta, hogy a barátnője kényelmesebben nyalhassa, kezével pedig görcsösen kapaszkodott Mony nyakába.
Az eredmény nem sokáig váratott magára, a feneke összehúzódott, egyre nagyobbakat löködött, és elélvezett: – Disznók, ha már felizgattatok, elégítsétek is ki.
– Azt ígérte, hogy hússzor bírja! - mondta Puncilina, azzal levetkőzött.
Levetkőzött Mony is. Egyszerre lettek készen, s míg Alexine ájultan hevert az ágyon, kedvükre megbámulhatták egymást meztelenül. Mony meggusztálta Puncilina formás valagát, mely cérnaszál derék alatt rengedezett, Puncilina pedig megmarkolta Mony hatalmas faszát, mely szőrös töké fölött meredezett.
– Vágj be neki - mondta -, nekem még ráér.
A herceg becserkészte a tátongó pinát, Alexine összerezzent:
– Ne, te gyilkos! - kiáltotta.
De a hatalmas szerszám már tövig beszaladt, s ki-be járt benne, mint egy tolattyú. Puncilina felmászott az ágyra, fekete muffjával ráült Alexine szájára, Mony pedig mélyen benyalt neki a segge lyukába. Alexine veszettül dobálta a tomporát, közben bedugta az ujját Mony seggébe, akinek ettől még nagyobbra duzzadt a fasza. Jól belemarkolt Alexine seggébe, az meg hihetetlen erővel összerántotta, úgyhogy a hatalmas, vérvörös fasz jóformán moccanni sem bírt benne.
A trojka hamarosan akkora vágtába kezdett, hogy sistergett a levegő. Alexine háromszor elélvezett, Puncilina pedig, miután ő is elélvezett, gyorsan megfordult és harapdálni kezdte Mony golyóit Alexine úgy üvöltött, mint a kárhozottak, vonaglott, mint a kígyó, amikor Mony belespriccelte román gecijét Puncilina gyorsan kiakolbólította a betolakodót, aztán egy helycserés támadás után vadul lefetyelni kezdte a habzó trutymót Közben Alexine a szájába vette Mony faszát, szépen letisztogatta, s addig nyalogatta, míg megint fel nem állt.
Egy perc múlva a herceg rávetette magát Puncilinára, de a farkával megállt a kapuban, s csak a csiklaját birizgálta.
Közben a szájával keményen nyaggatta a lány dudáját Alexine nyelve ide-oda fickándozott köztük.
– Vágd be - hörögte Puncilina -, nem bírom tovább.
De a fasz még mindig odakint vesztegelt. Puncilina kétszer is elélvezett, és már a kétségbeesés kerülgette, amikor végre a méhéig bevágott a sistergős mennykő, erre szörnyen bevadult, és akkorát harapott Mony fülébe, hogy egy darabja a szájában maradt. Lenyelte, éktelenül visítozott, s fenségesen dobálta a valagát. Monyt, úgy látszik, felizgatta, hogy patakokban folyik a füléből a vér, mert még nagyobb tempóra vágott, s kis sem jött a puncogóból, míg háromszor bele nem élvezett. Puncilina közben tízszer élvezett el.
Mikor Mony végre kihúzta véreres nagy faszát, csodálkozva vették észre, hogy Alexine eltűnt. De hamarosan megjött, kötszert hozott Mony fülére, meg egy irdatlan nagy kocsisostort.
– Ötven frankért vettem a 3269-es fiáker kocsisától - rikkantotta -, ezzel majd jobb belátásra bírjuk román barátunk, ha nem akarózna felállnia. Hadd kötözzem be a sebét, aztán jöhet a 69-es figura, attól felizgulunk.
Miközben Mony fülét ápolgatta, a következő vérpezsdítő jelenetnek volt szemtanúja. Puncilina és Alexine fejtől lábig fekve buzerálták egymást, Alexine nagy fehér dundi valaga vidáman táncolt Puncilina arcán, gyermekfütyülőhöz hasonló hosszú nyelvük járt, mint a varrógép, pinalé, nyál összefolyt, lucskos szőrük összeragadt, akkorákat sóhajtoztak, hogy meghasadt volna az ember szíve, ha nem a kéjtől jajonganak, s recsegett, nyikorgott az ágy a két széplány édes terhe alatt.
– Bassz seggbe! - kiáltotta Alexine.
Mony azonban annyi vért vesztett, hogy nem akart felállni a farka. Alexine felpattant, felkapta a 3269-es fiáker vadonatúj, szilfa nyelű ostorát, meglengette, s akkorát vágott vele Mony hátára meg az ülepére, hogy az egyből megfeledkezett a füléről, s fájdalmában üvölteni kezdett. A pucér Alexine azonban, mint egy őrjöngő bacchánsnő, egyre csak ütötte.
– Engem is fenekeljetek el! - kiabált oda Alexine Puncilinának, mire az lángoló szemmel, teljes erőből verni kezdte reszkető valagát. Hamarosan Puncilina is izgalomba jött.
– Fenekelj el, Mony! - könyörgött, a herceg pedig, lévén a fenyítés nagymestere, fájdalmát legyőzve ütlegelni kezdte a két ritmikusan csukódó-nyitódó ülepet Mikor végre felállt neki, már nemcsak a füléből dőlt a vér, hanem az összes hurkából, amit a kegyetlen kocsis - ostor harapott a testébe.
Akkor Alexine megfordult, vérvörösre vert, szép fenekét odatolta a hatalmas karó elé, felnyársalta rá magát, és nagyokat rikkantgatva dobálni kezdte csöcsét és tomporát. De Puncilina nevetve szétválasztotta őket. A két nő újrakezdte a buzizást, Mony pedig, amúgy véresen, buzogányát ismét tövig nyomva Alexine seggébe, hatalmasakat döfködött rajta, amit partnere szörnyűségesen élvezett. Lengett a töke, mint a Notre-Dame harangja, össze-vissza verte Puncilina orrát. Egyszer csak Alexine segge összerándult, satuba szorította Mony makkja tövét, úgyhogy a herceg moccanni sem bírt.
Úgy is élvezett el, hatalmasat spriccelve Alexine Capbea mohón nyeldeklő végbelébe Közben az utcán nagy csődület támadt a 3269-es fiáker körül.
Egy rendőr megkérdezte a fiákerest, hová tűnt az ostora.
– Eladtam egy szép hölgynek a Duphot utcából.
– Szerezze vissza, mert rábaszik!
– Értettem, biztos úr - mondta a bivalyerős normand kocsis, majd miután érdeklődött a házmesternél, becsengetetett az első emeleten.
– Alexine anyaszült meztelenül nyitott ajtót, a kocsis azt hitte, hogy káprázik a szeme, aztán hogy Alexine bemenekült előle a hálószobába, üldözőbe vette, elkapta, s hátulról, négykézláb besummantotta neki irgalmatlan husángját. Hamarosan ez is elélvezett.
– A bresti kurva ég rakja bele a loboncos faszát! - ordította.
Alexine rásegített neki néhány lökettel, s egyszerre élvezett el vele, Mony és Puncilina közben a hasukat fogták nevettükben. A kocsis azt hitte, hogy rajta röhögnek, és éktelen haragra gerjedt.
– Rohadt geci tetves szemétláda szarháziak, rajtam röhögtök? Az ostorom, hol az ostorom? Észrevette, felkapta, és teljes erejéből végigvert vele Monyn, Alexine-en és Puncilinán, az ugrándozó csupasz testeket hamarosan vérző hurkák borították. Ettől ismét felmeredt a dákója, ráugrott Monyra, és irgalmatlanul seggbe kúrta.
A bejárati ajtó nyitva maradt, az őrmester, elunván a várakozást, feljött megnézni, hova lett a kocsis, s épp e Pillanatban lépett be a hálószobába. Nem teketóriázott, azonnal elővette szolgálati fütykösét és behelyezte Puncilina seggébe; Puncilina kárálni kezdett, mint a tyúk, és összeborzongott, amikor hozzáért az egyenruha hideg fémgombja.
Alexine sem sokáig árválkodott, kikapta tokjából a rendőr oldalán fityegő gumibotot, s jó mélyre feltolta magának.
Hamarosan mind az öten vinnyogva élveztek, a sok sebből folyt a vér a szőnyegre, a lepedőre meg a bútorokra, miközben lenn az utcán elvezették a sintértelepre az elárvult 3269-es fiákert; a ló végigfingta az utat, iszonyatos bűzfelhőket eregetve.

fel