Szexvadászok
Sportingbet Regisztracios Bonusz
3. fejezet
A
férfi egy sarokasztalnál telepedett le. Egy üveg pezsgő állt előtte
jeges vödörben, két karcsú pohár és a Daily Herald társaságában.
– Sam? - kérdezte Liliane, és meglengette a vörös rózsát, amelyet
délután vásárolt a virágosnál.
– Helló, Liliane! Istenien néz ki!
Az meglehet, gondolta Liliane. A szokásosnál jóval, több időt fordított
a megjelenésére. Élénksárga, ujjatlan, kivágott ruhát viselt, amelynek
aránylag rövid volt a szoknyarésze. Fényes, pezsgőszín nylonharisnyába
bújtatta karcsú lábait, és a ruhához illő sárga tűsarkú cipőt húzott.
Látta, hogy a férfi kritikus szemekkel vizsgálja végig, miközben feláll
és kezet nyújt neki. Magabiztos kézfogása volt.
– Pezsgőt rendeltem. Vagy szeretne inkább valami mást?
– Jó lesz a pezsgő.
A Bécsi Kávézó modern, minimalista berendezést hely volt, fapadlóval,
vajszínű falakkal és csőváza: asztalokkal, meg székekkel, amelyeknek fa
részeit színesre festették.
Sam pezsgőt töltött neki, miközben Liliane leült, és tekintetével
követte Liliane lábainak mozgását, mikor keresztbe tette őket.
– Hát, akkor koccintsunk - mondta -, az új élet kezdetére.
– Erre szívesen iszom - mondta Liliane.
Koccintottak, és mindketten belekortyoltak a pezsgőbe.
– Nos, akkor hol kezdjük? - kérdezte Sam.
– Addig már eljutottunk, hogy
maga még sosem csinált ilyet.
– Miért, maga igen?
– Csak egyszer.
Igazán vonzó férfi - gondolta magában Liliane. Samnek sűrű, göndör,
fekete haja volt. Arca markáns volt és kissé viharvert, mintha
tengerész lenne vagy kertész, aki sok időt tölt a szabadban. Szemében
vidám szikrák villogtak, amint nyugtázta furcsa helyzetüket. Liliane
rájött, hogy azt várta, csalódni fog. A nap folyamán, ahogy az estét
várta, lassanként egyre szkeptikusabb lett ennek az egész ügynek a
kimenetelét illetően. Az a férfi, akinek a Rokon Lelkek hasábjain kell
hirdetnie magát, biztosan unalmas, rosszkedvű és cseppet sem vonzó
alak. Nos, nem is tévedhetett volna nagyobbat! A társadalmi
játékszabályok láthatólag alaposan megváltoztak. A válások számának
robbanásszerű megnövekedése azt eredményezte, hogy az egyedülállók
rétege kiterjedt és színes csoporttá alakult, amely már nem csak a
társadalom számkivetettjeiből és amolyan szerencsétlen flótásokból áll.
– No és milyen eredménnyel?
– Hát, a jelölt csinos hölgy volt, de azt hiszem, igazából gazdag férj
után vágyakozott, és én nem voltam elég gazdag neki. De az is lehet,
hogy egész másról volt szó. Akárhogy is, nem akart több találkozót.
– És maga mit keres? - kérdezte Liliane.
– Nem tudom egészen biztosan. De úgy hiszem, rá fogok ismerni, ha
megtalálom. És maga?
– A leghalványabb gőzöm sincs - felelte Liliane. Amint kimondta, már
tudta, hogy nem mondott egészen igazat. Most, hogy itt ült ennek a
teljes mértékben ismeretlen, de vonzó idegennek a társaságában,
ráeszmélt, hogy pontosan tudja már, mit akar, és ezen maga is
meglepődött. Szexet akart. Még csak beszélgetni sem akart különösebben.
És tartós kapcsolatra sem vágyott.
A férfi, mintha csak olvasna a gondolataiban, megszólalt:
– Persze, azok közül, akik ezt a lapot olvassák, sokan kifejezetten
csak a szex iránt érdeklődnek.
– Igazán? - kérdezte Liliane.
– És maga nem így van ezzel?
– Ne értsen félre, Szeretem a szexet.
– De?
– De még jobban szeretem, ha igazán kedvelem azt, akivel ágyba bújok.
Liliane valamilyen okból nevetésre fakadt.
– És mennyi ideig tart, amíg megkedveli a partnerét?
– A maga esetében két vagy három perc elég volt - vigyorgott a férfi.
– Ó, hát ez remek. Úgy érti, ha valamilyen csintalanságon törném a
fejem magával kapcsolatban, akkor szabad lenne a pálya?
– Csak vicceltem.
– Ó, de kár.
– Szóval maga komolyan gondolja?
Ugyan miért hazudozzak? - kérdezte magától Liliane.
– Nos, ha tudni akarja az igazat, komolyan gondolom. Maga igen vonzó
férfi. Mindketten felnőtt emberek vagyunk. Ugyanúgy eltölthetek magával
két vagy három órát az ágyban is, mint ahogy itt ülünk és pezsgőzünk.
Nagyon megrémítem?
Lehet, hogy a férfi nem rémült meg, de Liliane mindenesetre megdöbbent
saját rámenősségén. Nem tervelte ki előre a mondatait, gesztusait. Ám
az a tény, hogy a férfi teljesen idegen volt számára, és nem volt közös
múltjuk, közös barátaik, családtagjaik vagy üzleti viszonyuk, azt
jelentette most számára, hogy szabadon viselkedhet, nem kell
következményektől tartania.
– Talán zavarba ejti, ha egy nő magához ragadja a kezdeményezést? Vagy
talán máris elintézett magában, mint afféle dühöngő nimfomániást?
Most a férfin volt a nevetés sora.
– Egyikről sincs szó.
– Kiitta a pezsgőjét.
– Maga nagyon vonzó nő. Szíves-örömest ágyba bújok magával bármikor.
Elég egyszerű ez így?
– Igen.
– De előbb tudni szeretném, miért csinálja.
– Hogyhogy miért?
– Ez nem olyasmi, amit maga általában tenni szokott, Liliane. Ebben
biztos vagyok. Maga nem ilyen... - keresgélte a szót - ...szabados
természetű a férfiakkal szemben. Maga most kipróbálja ezt a magatartást
úgy, mintha egy új ruhát próbálna fel, hogy kiderítse, hogy áll
magának. Talán ez az oka, amiért jelentkezett a hangpostán: egy új női
személyiséget keres. Igazam van? Én pedig tudni szeretném, mi okozta az
életében ezt a változást.
A férfi egyenesen Liliane szemébe nézett, őt pedig megrohanta az
izgalom, amint elképzelte magát vele az ágyban. Samnek igaza volt. Még
soha életében nem viselkedett így senkivel.
– Több dologból áll össze. A közelmúltban erőm ön felül belevetettem
magam a munkámba, hogy túltegyem magamat a válásom keserűségén. Azt
hiszem, jó ideig nem is vettem észre, mi hiányzik az életemből. Amikor
rájöttem, úgy döntöttem, segítek magamon.
– Többé-kevésbé ez az igazság - gondolta Liliane.
– Érdekes. És véletlenül én vagyok az első?
– Igen.
– Megtisztelő.
– No és maga?
– Hogy én miért hirdetek az újságban? Mert képtelen vagyok ismeretséget
kötni a baráti körömön kívül, és némi újdonságra vágytam. Ilyen
egyszerű.
– A szex kedvéért?
– Igen. De nem csak azért. Szeretek ismeretségeket kötni.
– Házasember?
– Elvált, mint maga.
– A férfi nem bocsátkozott részletekbe, és Liliane nem volt abban a
hangulatban, hogy túl sokat kíváncsiskodjék.
– Nos hát, hogy a maga kifejezésével éljek, úgy érzem, illik rám a
felpróbált ruha - mondta Liliane.
– Üdítő érzés, hogy ilyen őszinte lehetek egy férfival.
– És milyen izgalmas - gondolta. Azelőtt, élete előző szakaszában
Liliane mindig a hagyományos szereposztást követte, és megvárta, amíg a
férfi kezdeményez. Az a tény, hogy most ő diktálja a tempót, új
dimenziókba emelte izgalmát.
– Tehát, mi a szándéka?
– Ágyba szeretnék bújni magával - mondta Liliane.
– Most már csak azt kell eldönteni, hogy...
A férfi vigyorgott.
– Nálad vagy nálam?
– Én itt lakom egy ugrásnyira.
A férfi felemelte a poharát és egy hajtásra kiitta.
– A többit elvisszük magunkkal - közölte, és odaintette a pincérnőt.
Liliane egész testében bizsergett. Mintha csak enyhe elektromos
áramütés érte volna. Bevezette házába a férfit.
– Nem baj, ha nem bonyolítjuk le a hagyományos idegenvezetést? -
kérdezte. Tudta, hogy teljes mértékben szokatlanul viselkedik, de olyan
izgalmasnak találta.
– Nem.
– Akkor erre gyere.
– Poharak? - kérdezte a férfi, és felemelte a pezsgősüveget.
Liliane kivette Sam kezéből a pezsgősüveget, és letette a nappaliban az
asztalra.
- Majd később - mondta. Megfogta a férfi kezét. Hűvös érintése volt.
Odavezette a lépcsőhöz, majd szembefordult vele.
– Nagyon követelőző kedvemben vagyok - mondta.
A férfi odahúzta magához és szájon csókolta. Nyelve benyomult Liliane
ajkai közé, nedvesen és forrón, és Liliane magába szívta.
– Csak követelőzz - mondta mosolyogva a férfi.
A hálószobába érve Liliane becsukta kettejük mögött az ajtót. Semmit
sem tervezett el előre. De azért mégis a legszebb fehérneműjét vette
fel ezen az estén. Erre azért gondolt.
– Kellemes hely - mondta a férfi. Megfogta a kezét, és ismét a karjaiba
vonta. Ezúttal könnyedén megcsókolta a száján.
– Megtennél nekem valamit? - kérdezte Liliane.
– Bármit.
– Ülj csak le ide. Szeretnék mutatni neked valamit.
– Liliane a kis heverő felé intett.
– Lehet, hogy nagyon frusztrálódni fogok - mondta Sam, és megint
megcsókolta.
– Kérlek!
– Hát, ha ezt akarod...
– Ezt.
Liliane rájött, hogy most már pontosan tudja, mi akar csinálni, habár
egy perccel ezelőtt még fogalma se volt róla.
Sam letelepedett, és keresztbe tette a lábát. Kék szövetnadrág és fehér
ing volt rajta. Kényelmes, mokaszin jellegű cipőt viselt, kis
bőrleffentyűvel az orrán.
– Így képzelted? - kérdezte kíváncsian.
Liliane bólintott. Hátat fordított a férfinak, és leengedte a ruhája
jobb oldali vállpántját a karjára, majd a baloldalit is. Azután
lecsúsztatta a ruhát, kígyózó mozdulatokkal leengedte a csípőjén át,
míg csak a földre nem hullott.
– Nagyon szép - mondta Sam.
Liliane egy La Perla márkájú fehér selyem kombidresszt viselt, a
legdrágább fehérneműt, amit valaha is vásárolt. A kényes holmit a
lehető legfinomabb csipkebetét díszítette a csípőjén és a melleknél, és
a combkivágás olyan magasra szökött, hogy látni lehetett ágyékhajlatát.
A pezsgőszínű harisnya gumírozott, széles csipkeszegéllyel tapadt a
combjára. Liliane általában nem viselt harisnyát; ezeket egy fiók
mélyén találta, ahol több elfeledett karácsonyi ajándék lapult.
Leült az ágy szélére, és Samre nézett. Látta, hogy a férfi szeme mohón
magába szívja testének látványát.
A vajszínű vibrátor előkelő helyre került, az éjjeliszekrény felső
fiókjába. Liliane kinyitotta a fiókot, és kivette. Még soha életében
nem viselkedett ilyen szabadosan, de az izgalom, hogy ő alakíthatja az
eseményeket, és hogy íme, kezébe vette életének irányítását, párosulva
a szokatlan élménnyel, hogy immár ő maga dönthet saját szexuális
szükségletei felől ahelyett, hogy egy férfi vezérletére várna, szinte
hihetetlenül felajzották. Csodálkozott, vajon miért tartott ilyen soká,
amíg ráébredt, hogy éppen erre a helyzetre vágyott.
– Ezt akartad bemutatni nekem? - kérdezte Sam, a szerszám felé intve
fejével. Becsületére legyen mondva, igazán alkalmazkodni próbált a
helyzethez.
– Arra gondoltam, érdekes látvány lehet neked - felelte Liliane.
Felállt, és lehámozta az ágyról a fehér ágytakarót, miközben mindvégig
érezte a férfi szemét kombidresszének keskeny hátsó pántján, amely
kettéválasztotta kemény, alma formájú fenekét.
– Gyönyörű a lábad - mondta Sam.
Liliane elhelyezkedett az ágyon. Pontosan középre feküdt, és térdben
behajlítva szétterpesztette lábait, cipője tűsarka meggyűrte a fehér
lepedőt. A támlás heverő az ágy lábával szemben helyezkedett el,
úgyhogy a férfi tökéletes rálátást nyerhet Liliane hosszú lábaira, és
közöttük a feszes fehér selyemdarabkára, amely alig takarja el a
szemérmét.
Liliane mindkét kezét végigfuttatta csípőjén és combjain, cirógatta a
csupasz bőrt a harisnya szegélye fölött. Éppoly selymes volt a bőre,
mint a selyem fehérnemű, vagy az a gödröcske a combjai tövénél
legbelül. Megérintette a csipkeszegélyt, az érdes felület izgató
ellentétben állt a bőre simaságával, és ez csak még tovább ajzotta. Úgy
látszik, ezúttal minden csak fokozta izgalmát. Érezte, hogy a csiklója
folyamatosan lüktet és mellbimbói olyan kemények, mint két kis
jéggolyó. Töprengett, vajon a férfi látja-e, milyen nedves a szemérme,
hogy mennyire átáztatta a fehér selymet.
Három kis fémkapocs tartotta össze a kombidressz alját. Liliane
egyenként kipattintotta őket, és a selyem szétvált, kitakarta ágyékát.
Látta, hogy a férfi tekintete tüzetesen megvizsgálja a szeméremtestét.
Teljesen idegen volt számára, még a vezetéknevét se tudta! Mikor ágyba
bújt Daniellel a szokásos köntörfalazások nélkül, nagy lépést tett
előre, de ehhez képest az is csak egy kis semmiségnek tűnt.
Felemelte fenekét, és még jobban széttárta lábait. Érezte, hogy
szeméremajkai szétnyílnak. A férfi most láthatja ölének minden intim
kis részletét, csiklójának rózsaszín rügyecskéjét, hüvelyének
sötétbíbor nyílását.
Liliane az éjjeliszekrény felé nyúlt, és megragadta a vibrátort.
– Gyakran használod ezt a holmit? - kérdezte Sam, és hangjának remegése
elárulta izgalmát.
– Ó, szinte állandóan - hazudta Liliane -, imádom.
Combjai közé illesztette a szerszám hegyét. Amint a műanyag kúp a
csiklójához ért, érzületek sokasága rohant rá, és szinte leterítette.
Mindezidáig főképpen az izgalmas új helyzetnek köszönhette
felajzottságát, vagyis a képzeletének, de most a teste átvette az
irányítást. Mintha kiszáradt taplót ért volna a tűz egyetlen szikrája,
az egész lángra lobbant. Akármi is történt vele, akármi is tette őt
olyan vakmerővé és elszánttá, mindenesetre olyan erotikus képességeket
keltett fel benne, amelyekre most már ráhagyatkozhatott.
Csiklójához szorította a szerszámot, és elfordította a kapcsolót.
Hangos zümmögés töltötte be a szoba légterét, és újabb kéjes hullám
rohant át Liliane testén. Egész teste beleremegett. Ha ez így megy
tovább, pillanatokon belül elélvez! De képtelen volt rá, hogy
félretegye a szerszámot. Gyorsan belenyomta másik keze ujjait a
hüvelyébe, hogy felerősítse érzületeit.
– Ó, atyám! - hallotta Liliane, és felemelte a fejét, hogy lássa a
férfi reakcióját. Az őrjöngő vágy, amit Sam szemében látott, volt az
utolsó csepp a pohárban. Hátravetette fejét a lepedőkön, hogy nyaka
szinte derékszögbe került a gerincével, és hagyta, hogy az orgazmus
hulláma átseperjen rajta, hirtelen, ha nem is váratlanul - ugyanúgy,
mint múlt éjszaka, de legalább tízszeres hevességgel, amit a férfi
jelenlétének köszönhetett.
Orgazmusának erejétől Liliane szeme lecsukódott. Lassan, amint az
érzületek kissé alábbhagytak, felnyitotta pilláit. Sam egyenesen
rábámult, és nadrágja elejét jókora erekció feszegette.
Liliane feltápászkodott, és otthagyta a vibrátort az ágyon. Odament a
heverőhöz, és megállt Sam előtt szétvetett lábbal, csípőre tett kézzel.
Szeméremtestének édeskés-fanyar illata keveredett a parfümje aromájával.
A férfi felnézett rá.
– Micsoda mutatvány - mondta. Kinyújtotta jobb
kezét, és megragadta Liliane combját. Cirógatni kezdte a bőrét felfelé,
az ágyékáig.
– Most már nagyon szeretnék szeretkezni veled, Liliane.
– Csak mindent szép sorjában - mondta Liliane mosolyogva, még mindig
élvezve azt, hogy ő irányít. Letérdelt. Még több bujaság! Hát, most már
soha nem lesz vége?
Liliane kinyújtotta a kezét, és a férfi nadrágjának hajlásai közt a
slicce után kutatott. Sam semmi jelét nem adta, hogy le szeretné
állítani. Liliane lehúzta a cipzárt, és a férfi hímtagja előreszökkent.
Boxeralsót viselt, és az ágaskodó szerszáma már kibújt a hasítékon.
Hímvesszeje körül volt metélve, makkja nagyon sima volt és rózsaszín.
Liliane fontolgatás nélkül lehajtotta a fejét és szájába vette a
makkot. Erősen szívni kezdte. A férfi felnyögött. Liliane végigfuttatta
nyelvét a makk kiemelkedő peremén, azután beljebb szívta torkába az
egész hímvesszőt, amilyen mélyre csak tudta, és érezte, hogy a
hüvelyizmai összerándulnak. Mintha csak egyenes összeköttetés lenne a
két szerv között, az egyiknek az érzületei hasonló érzéseket váltottak
ki a másikban is. Sam lenyúlt, és két keze közé fogta Liliane fejét.
Kissé elhúzta magától.
– Ez nagyon finom, de én jobban szeretek igazából szeretkezni - mondta.
– Én is - mondta Liliane őszintén.
Liliane lábra állt. Visszament az ágyhoz, és leült a szélére. Sam
vetkőzni kezdett. Széles, szőrtelen mellkasa volt. Hasán nem volt egy
deka felesleges háj sem Levette a cipőjét és a zokniját, kibújt a
nadrágjából majd a boxeralsójából. Hímtagja éles szögben ágaskodott a
hasa előtt.
Liliane gyors orgazmusa azzal a következménnyel járt, hogy csak még
mohóbban kívánta a folytatást. Érezte, hogy szemérme hevesen lüktet,
miközben a férfi meztelen testét vizsgálja.
– Akkor hát rajtam a sor? - kérdezte a férfi.
– Hogy érted?
– Nekem is volna néhány elképzelésem.
– Mint például?
Sam odajött hozzá, és leült Liliane mellé. Karjával átölelte a vállát,
és erősen szájon csókolta. Miközben nyelve Liliane ajkai közé nyomult,
kezével megragadta a jobb mellét, és ujjai közé szorította a ráncos,
kemény kis mellbimbót.
– Feküdj hanyatt, és tűrj, asszony! - mondta, félbeszakítva a csókot.
Liliane engedelmeskedett. Ennek a kalandnak minden stációja az érzékek
iskolájának újabb leckéje volt számára. Most, hogy a férfi hátra
döntötte őt az ágyon, Liliane testének minden idegszála csak úgy
bizsergett a kéjes várakozástól. Eszébe jutott a fantasztikus érzés,
mikor Daniel hímtagja behatolt a testébe, és eszeveszetten vágyakozott
rá, hogy újra átélhesse azt az élményt.
Sam mellé térdelt, azután előrehajolt és a selyem fehérneműn keresztül
megcsókolta a bal mellét. Félrehúzta a könnyű anyagot, hogy hozzáférjen
a mellbimbójához, majd a szájába vette és a fogaival harapdálni kezdte.
Aztán megismételte ugyanezt a másik mellbimbóval.
– Finom - sóhajtotta Liliane. Csípője önkéntelenül vonaglani kezdett,
ismerős ritmusban.
Sam két keze lefelé mozdult Liliane testén, simogatta a selymen át,
majd bebújt alá, és becézte a bőrét. Cirógatta a harisnyák szegélye
feletti csupasz részt, amely furcsa módon még érzékenyebb lett a
csipkeszegély szorításától.
Sam jobb kezének ujjai most Liliane szeméremajkaihoz érkeztek. Érezte,
hogy egy ujj választja szét a duzzadt, nedves lebenyeket. Majd Sam
rátalált a lüktető csiklóra, odaszorította a szeméremcsonthoz, és
Liliane hangosan felnyögött. Az ujj ezek után jobbra-balra mozogni
kezdett, anélkül, hogy enyhítette volna nyomását, és a kis idegcsomó
vele együtt rándult ide-oda.
Liliane hirtelen valami hideget és keményet érzett, amint a hüvelyébe
hatol. Sam felkapta a vibrátort, és belenyomta a testébe.
– A tiédet akarom - lihegte Liliane.
– Tudom - felelte Sam, de csak még mélyebbre nyomta a szerszámot
Bekapcsolta a motort. Liliane érezte, hogy az erős rezgések szétáradnak
a testében, és hüvelyizmai önkéntelenül szorosan megmarkolták a kemény
tárgyat, amely közibük fúródott. Ugyanekkor Sam mutatóujja könnyedén,
de nagyon gyorsan dörzsölni kezdte a csiklóját A kétfajta érzület
egybeolvadt és felfokozta egymást. Harmadikként egy újabb ingerület
csatlakozott hozzájuk, mikor Sam előrehajolt, és szájába vette Liliane
jobb mellbimbóját, majd erősen szívni kezdte.
Liliane ismét felnyögött, teste felívelt az ágyról. Nagyon kívánta a
férfi hímvesszejét, de ez az ingerlés máris a csúcsra repítette,
éspedig csodálatosan. Úgy érezte, még sohasem volt ilyen nyitott,
idegei még életében nem voltak ilyen fogékonyak az ingerületekre. A
férfi szakértő módjára nyúlt hozzá, és a vibrátor rezgései átterjedtek
a csiklójára, és felerősítették érzületeit.
– Rögtön elélvezek - suttogta teljesen szükségtelenül, hiszen biztos
volt benne, hogy a férfi tudja jól, mi zajlik benne. Liliane úgy hevert
előtte az ágyon, mint egy nyitott könyv.
Sam még mélyebbre nyomta a vibrátort, és még erősebben szívta Liliane
mellbimbóját, meg mellének egy részét is vele együtt, miközben
nyelvével pöckölte a mellbimbót.
Liliane hevesen elélvezett - orgazmusa egyszerre eredt csiklójából és
hüvelyéből, és már nem is tudott különbséget tenni a kettő között
Jobbra-balra vetette fejét, szeme kifordult, egész teste görcsösen
remegett Még életében nem érzett semmi ehhez foghatót. És ugyanabban a
pillanatban, amikor orgazmusa elárasztotta, és érzületei a legteljesebb
extázis magaslataira ragadták, Sam hirtelen kirántotta testéből a
vibrátort, és egész testével ránehezedett, majd nagy, meredező
hímtagját nyomta a vibrátor helyébe.
Liliane a szó szoros értelmében sikoltozni kezdett. Az ellentét olyan
döbbenetes és olyan gyönyörűséges volt a hideg, élettelen tárgy és a
között a lüktető, kemény, eleven férfiszerszám közt, hogy szinte eszét
vesztette tőle. Egészen újfajta érzések széles skáláját élte át az
orgazmusa közben és mellett. Minden érzület megsokszorozódott, elnyúlt,
gazdagabb lett. Levegő után kapkodott, szenvedélyének tüze felégette
tüdejének teljes oxigénkészletét. Orgazmusa egyre csak tartott, szinte
a végtelenségig, karjai és lábai szorosan ráfonódtak a férfi testére,
akárcsak hüvelyizmai a hímtagjára.
Valahol gyönyöreinek ködén át érzékelte a kemény, forró hímvesszőt,
mely mélyen beágyazódott zsigerei közé. Lassan mozogni kezdett, fel-alá
siklott hüvelyének nedves, selymes falai közt, ellenállhatatlanul és
kérlelhetetlenül. A férfi két keze lefelé csúszott a hátán, egészen a
fenekéig, és megmarkolta. Liliane most már a férfi gyönyörét kívánta.
– Élvezz el a kedvemért - kérte súgva.
Sam nem felelt, de a mozgása felgyorsult, és Liliane érezte, hogy egyre
jobban lüktet a testében. Szeretett volna még jobban megnyílni neki,
kívánta, hogy hatoljon még mélyebbre, hogy érezhesse ejakulációját
testének sötét mélységeiben.
Sam mellkasa szétlapította Liliane melleit. Farkának kivételes
vastagsága egészen szétfeszítette szeméremajkait, lecsupaszította
csiklóját. Hímtagjának töve minden lökésnél beleütközött a kis
kéjrügyecskébe, és amint megpihent volna, újabb, még erősebb lökés
érte. A férfi fáradhatatlanul rohamozott, ritmusa nem lankadt,
erőteljes teste egyre mélyebbre és mélyebbre lökte remek szerszámát.
Liliane, legnagyobb megdöbbenésére, azt érezte, hogy újabb orgazmus
felé közeledik. Azok után, amit épp az imént átélt, nem hitte volna,
hogy ez lehetséges. De a csiklója máris vadul lüktetett, és a hüvelye
ritmikusan rángott. A férfi tökéletesen egyenletes ritmusa ismét a
csúcs felé repítette őt.
Liliane felemelte ágyékát, hogy még jobban a férfi lökései elé tárja,
és még mélyebbre engedje őt. Ez volt utolsó tudatos mozdulata. Amint a
hímtag újra beléhatolt, és csiklója ismét összerándult, harmadszor is
rátört az orgazmus. Liliane egész teste rángott és remegett, próbált
megbirkózni az ismeretlen erejű szenvedéllyel, közben érezte, hogy a
férfi hímtagja erőteljes rángásokba kezd a belsejében, és még egyszer,
utoljára elmerül benne. Érzékei alighogy felfogták az új gyönyört,
belseje szinte forró, cseppfolyós örvénnyé változott a férfi
ejakulációjának lüktetésére.
Egy darabig egyikük sem mozdult. Aztán Sam lassan legördült Liliane
testéről, és elnyúlt az ágyon. Mosolygott, arcán talányos kifejezés ült.
– Nos, megkaptad, amit akartál? - kérdezte, és egy ujjával cirógatta
Liliane arcát.
– Igen. Nagyon is - felelte Liliane, és ezúttal az igazat mondta.
A konferencia két órán át tartott. James Winston McQuintire, az ügyész,
alighanem a legunalmasabb fickó volt a városban, aki azzal nyerte meg
ügyeit, hogy teljesen elgyötörte, lestrapálta, halálra untatta
ellenfeleit. Annyira visszaélt türelmükkel, hogy a végén mindenki már
csak szabadulni szeretett volna tőle. Sajnos, szónoklatait nem
korlátozta csak a szószékre, munkatársait is az őrületbe kergette
tanácskozásaival, amiket az ügyeiről tartott.
Liliane kibámult az ablakon, és azt kívánta, bárcsak ne vállalta volna
el ezt az ügyet. Ügyfele beperelt egy biztosítótársaságot, akik nem
fizették meg a kárát annak az építési biztosításnak ellenére, amelyet
náluk kötött. Házának jó része később egyszerűen összeomlott, de a
biztosítótársaság kijelentette, hogy a ház állapota már előzőleg is
rossz volt, csak az ügyfél eltitkolta előlük. McQuintire az ügyfél
családjának régi ismerőse volt, ők ragaszkodtak hozzá, hogy a vén
szószátyárhoz forduljanak. Valószínű, hogy meg is nyeri a pert. De
ettől még a tanácskozás cseppet sem lett szórakoztatóbb.
McQuintire nemcsak átkozottul unalmas volt, hanem ráadásul hiú majom
is, akinek nincs ízlése. Élénkvörös selyembrokát mellényt viselt, ami
szörnyűségesen illett sárga csíkos zakójához és dohányszín
nyakkendőjéhez. Régimódi arany zsebórát hordott, amelynek lánca
hivalkodón kilógott mellényzsebéből. Ezt minden öt percben megnézte,
mintha csak ki akarná hangsúlyozni, hogy milyen rettentően elfoglalt
ember.
Liliane szerencséjére, akinek ezen a napon nagyon nehezére esett a
koncentráció, Jamesnek az volt a szokása, hogy mindent kétszer mondott.
Amit Liliane előszörre esetleg elmulasztott, azt másodjára
meghallhatta. Nem aludt túl sokat az elmúlt éjszaka. Sam éjfélkor ment
el tőle, de Liliane utána is képtelenségnek találta az alvást. Habár
testileg teljesen kimerült, az agya sehogy se akart kikapcsolni.
Hosszas, önkéntelen magyarázkodásokba fogott önmagával, hogy mit is
csinált és miért, és közben újra meg újra visszajátszotta elméjében az
eseményeket - minden gyönyörteli mozdulatot, érzést, minden egyes kéjes
behatolást. De még ezzel sem elégedett meg. Gondolataiban minduntalan
felmerült Daniel képe és a vele történtek is, és összehasonlítgatta
élményeit azokkal az érzésekkel, amelyeket Sam ébresztett benne. Mindig
is volt hajlama arra, hogy agyonelemezze a dolgokat. Amikor a
munkájáról volt szó, akkor ez határozottan előnyös tulajdonságnak
bizonyult. De most, a magánéletében - különösen azok után, ami az
utóbbi öt napban történt vele -, talán jobban járt volna, ha nem
rágódik minden apró részleten, és nem próbál meg magyarázatot találni a
maga számára minden szóra, minden kis mozdulatra.
De képtelen volt leállítani az agyát. Már a reggel is így indult. Egyre
csak az elmúlt éjszaka eseményein törte a fejét. És egy tanácskozás,
amelyet történetesen James Winston McQuintire vezet, tökéletes alkalmat
ad a további ábrándozásra.
Mindenféle hasonlat jutott eszébe arról, ahogy viselkedett. Oly sokévi
szexuális hiányérzet és több hónapnyi teljes önmegtagadás után olyan
volt az egész, mint valami atomrobbanás, amely mindent elsöpört a
múltjából. Mint amikor egy vadállatot elkapnak és egy darabig fogságban
tartanak - mikor végül megint szabadjára engedték, örömében eszeveszett
tombolásban tört ki.
– A fő probléma meglátásom szerint az építtető beszámolójában rejlik,
aki 1994-ben vizsgálta meg a szóban forgó építményt. Ki kell
jelentenünk, hogy ebben beszámolóban semminemű utalás nincs a ház
fennforgó állapotára... - hallotta valahonnét.
Liliane teste még mindig bizsergett. Élénken tudatában volt annak, hogy
mellbimbói hozzá súrlódnak melltartója selymes anyagához, és bár
képzelete játékának vélte, mégis úgy érezte, mintha csiklója
folyamatosan duzzadt állapotban kikukucskálna szeméremajkai közül.
Bugyijának eleje minduntalan hozzádörzsölődött, akárhogyan is
helyezkedett, és egész álló nap csak fészkelődött a székén, hogy
elkerülje ezt az intim érintést, persze teljesen reménytelenül.
De egy valamit biztosan tudott attól a pillanattól fogva, hogy Sam
kisétált a házából. Soha többé nem hagyja, hogy szexuális életében
visszaálljon az az állapot, mint régen! Többé nem fordulhat elő, hogy a
szex csak egészen csekély szerepet kapjon a mindennapjaiban. Ha
belegondolt, úgy érezte, hogy azelőtt, teljesen méltatlanul, nem úgy
tekintett a testére, mint egy csodálatos hangszerre, amely képes
gyönyörűen muzsikálni - vagyis jól reagálni az erotikus ingerekre. Most
már tudta, hogy a teste igenis fantasztikus érzületek eszköze lehet, és
eltökélte, hogy ezentúl az elsőrendű felhangoltság állapotában fogja
tartani, ellátja rendszeres élményekkel.
Jacob Arnold Freeman felállt. Liliane rábámult, mikor kinyújtotta a
kezét, nem egészen értette, mi történhetett közben, míg ő elmerült
ábrándjaiban. Eltartott egy darabig, míg rájött, hogy a tanácskozás
véget ért.
– Köszönöm a hathatós segítséget, Liliane - mondta Freeman.
– Biztos vagyok benne, hogy győzni fogunk.
– Ó, Liliane, egy pillanatig maradjon még, ha lehetséges - mondta McQuintire, miközben ő is megrázta Freeman kezét.
– Nekem mennem kell – mondta Freeman.
– Megy a vonatom.
– Persze - mondta Liliane.
Mikor Freeman becsukta maga mögött az ajtót, McQuintire előjött az
íróasztala mögül, és pocakját egyensúlyozva a szélére telepedett,
pontosan az előtt a nagy bőr karosszék előtt, ahol Liliane foglalt
helyet.
– Csak egy percre - mondta a férfi, és a hangja kissé zavartnak tűnt.
– Mi az, James? - kérdezte Liliane, és meg sem próbált barátságos lenni.
– Vissza kell mennem az irodámba.
– Nos, arra gondoltam... esetleg ha...
Liliane letette a padlóra keresztbe vetett lábait, menetkészen. Semmi
kedve nem volt találgatni.
– Ki vele!
– Nos, kedvesem, mi már ismerjük egymást egy pár hónapja. Jó pár
hónapja. Arra gondoltam, hogy...
– Hogy mi?
– Hát, ha kedve lenne... nos hát, arról van szó, hogy van egy munkám az
északkeleti városrészben, ami miatt sűrűn járok oda. Van egy egészen
kedves kis szálló arrafelé, ott szoktam aludni, ha korán kell kelnem...
– A férfi arca bíborszínűre váltott.
– Isteni vörösboruk van. És Stilton sajtjuk.
– És? - sürgette Liliane, azon törve a fejét, vajon mi következik most.
– Hát, tudja... Eljöhetne velem oda vacsorázni...
Liliane felnevetett. Egy héttel ezelőtt még annyiban hagyta volna ezt
az egészet, és kisétál a férfi hivatalából egyetlen szó nélkül. De
azóta sok minden megváltozott, és ő kíváncsi volt a részletekre.
– Folytassa, James - mondta, és felvonta egyik szemöldökét.
– Nos, én tehát...
– A bíbor szín a férfi arcán még jobban elmélyült.
– Szóval, olyan bájos szobák vannak a szállóban.
Liliane felállt. Egy lépést tett a férfi felé, úgyhogy csak húsz centi
távolság volt köztük.
– Azt akarja mondani nekem, James, hogy meg akar kefélni? Erről van szó?
– Nem. Dehogy. Nos, ami azt illeti... Igen. De nem úgy értettem...
Vagyis...
– Igazán kedves magától, James - mondta Liliane, és egyik kezével
megveregette a férfi arcát.
– De tudja, az a gyanúm, hogy ahhoz férfi kell.
Sikerült megőriznie rezzenéstelen arcvonásait, míg csak ki nem ért a
folyosóra. Akkor fülig elvigyorodott. James eddig még sohasem tett felé
egyetlen gesztust sem. Töprengett, vajon múlt éjszakai kalandja
hagyott-e nyomot rajta, kirobbanó hormonok illatát, vagy valami sajátos
aurát, ami miatt a férfi megszimatolta erotikus energiáit.
Még akkor is vigyorgott, amikor visszaért az irodájába.
– Helló, Liliane - üdvözölte vidáman Sheila, mikor átsétált a
várószobán.
– Két Üzeneted van. Normann és Smith, valamint Vivianne Harding. Egyik
sem sürgős. De miért nevetsz? Mi bújt beléd?
– James Winston McQuintire. Vagy legalábbis szeretne.
– Mi a szösz? Csak nem tett ajánlatot?
– Azt hiszem, valahol a Stilton sajt és a portói bor közé képzelt el
magának - gúnyolódott Liliane, és utánozta a férfi nyegle tónusát.
– Úristen, már a puszta gondolattól is borsódzik a hátam - mondta Sheila.
– Nekem is - felelte Liliane.
– Adj nekem tíz percet, légy szíves. Utána bekapcsolhatod a telefonokat.
Liliane még akkor is mosolygott, amikor becsukta maga mögött az irodája
ajtaját, és letette irattáskáját az asztalára. Leült a forgószékébe, és
kinyitotta a táskát. Kivette belőle a Daily Herald új, aznapi
példányát, és kinyitotta a középső oldalpárnál. Már elhatározta, hogy
mit fog tenni ma délelőtt. Ha igazán kézbe akarja venni sorsának
irányítását, akkor nem lesz elegendő, ha hirdetésekre válaszolgat. Az
üzenethagyós módszer azt jelenti, hogy a férfiak az ő üzenetére
alapozva választhatják ki őt, ha akarják. De neki arra van szüksége,
hogy ő adjon fel hirdetést. Ebben az esetben ő lesz az, aki választ.
Felvette a telefont, és tárcsázta a megfelelő számot.
– Rokon Lelkek - jelentkezett egy női hang.
– Üdvözlöm. Miben segíthetek önnek?
– Jó napot. Egy hirdetést szeretnék feladni.
– Melyik rovatba, hölgyem?
– Egyedülálló heteroszexuálisok.
– Igen. Soronként és hetenként tíz fontba kerül. Két sor a minimum.
Hangpostát vagy postafiókot óhajt?
– Hogyan? - Liliane nem volt felkészülve erre a kérdésre.
– Nos, rendelkezésére áll a hangposta, ami olyan, mint az üzenetrögzítő
a telefonon. Vagy kaphat egy postafiókszámot, és akkor postán kaphatja
meg a válaszokat a hirdetésére. Mi gyűjtjük össze a küldeményeket, és
azután eljuttatjuk önhöz.
Liliane eddig nem gondolt rá, hogy ilyen szolgáltatás is létezik, és
most határozottan megtetszett neki. Úgy gondolta, több esély van rá,
hogy megfelelőképpen dönt a jelöltek között, ha látja a leveleiket, és
nem csak egy rövid üzenetet hall a telefonban.
– Ó, igen. Ebben az esetben a postafiókot választom.
– Ez tizenöt fontba kerül, plusz egy font minden levélért, amely önnek
érkezik.
– Rendben.
– Jó. Akkor tehát lenne szíves megmondani a hitelkártyája számát és a
lejárati határidőt?
Liliane elővette a tárcáját, és megadta a szükséges információkat.
– Nos, akkor bediktálhatja a hirdetését.
Liliane már az éjszaka közepén megfogalmazta a hirdetést. Le is írta,
és fejben számtalanszor újraírta. Végül úgy döntött, hogy a lehető
legegyszerűbben és legcélszerűbben fogalmaz.
– Vonzó külsejű, karcsú, 32 éves barna nő szeretőket keres, nem
barátokat. Tartós kapcsolat kizárva - mondta lassan.
A nő visszaolvasta neki a hirdetést, azután hozzátette:
– Mi még beleírjuk, hogy „válaszokat az ilyen és ilyen számú
postafiókba kérjük.”
– Hányszor menjen a hirdetés?
– Két lapszámba tegyék be.
– Rendben.
– A női hang közölte vele a hirdetés árát, és azt, hogy az összeget a
hitelkártyájáról fogják levonni. A Daily Herald hetente jelenik meg, a
következő csütörtökön várható. Liliane hirdetése ebben már benne lesz.
– Köszönöm - mondta Liliane.
– Részemről a szerencse - mondta a nő, és letette a kagylót.
Ilyen egyszerű volt az egész.