Szexvadászok

Sportingbet Regisztracios Bonusz

3. fejezet

A férfi egy sarokasztalnál telepedett le. Egy üveg pezsgő állt előtte jeges vödörben, két karcsú pohár és a Daily Herald társaságában.
– Sam? - kérdezte Liliane, és meglengette a vörös rózsát, amelyet délután vásárolt a virágosnál.
– Helló, Liliane! Istenien néz ki!
Az meglehet, gondolta Liliane. A szokásosnál jóval, több időt fordított a megjelenésére. Élénksárga, ujjatlan, kivágott ruhát viselt, amelynek aránylag rövid volt a szoknyarésze. Fényes, pezsgőszín nylonharisnyába bújtatta karcsú lábait, és a ruhához illő sárga tűsarkú cipőt húzott.
Látta, hogy a férfi kritikus szemekkel vizsgálja végig, miközben feláll és kezet nyújt neki. Magabiztos kézfogása volt.
– Pezsgőt rendeltem. Vagy szeretne inkább valami mást?
– Jó lesz a pezsgő.
A Bécsi Kávézó modern, minimalista berendezést hely volt, fapadlóval, vajszínű falakkal és csőváza: asztalokkal, meg székekkel, amelyeknek fa részeit színesre festették.
Sam pezsgőt töltött neki, miközben Liliane leült, és tekintetével követte Liliane lábainak mozgását, mikor keresztbe tette őket.
– Hát, akkor koccintsunk - mondta -, az új élet kezdetére.
– Erre szívesen iszom - mondta Liliane.
Koccintottak, és mindketten belekortyoltak a pezsgőbe.
– Nos, akkor hol kezdjük? - kérdezte Sam.
– Addig már eljutottunk, hogy maga még sosem csinált ilyet.
– Miért, maga igen?
– Csak egyszer.
Igazán vonzó férfi - gondolta magában Liliane. Samnek sűrű, göndör, fekete haja volt. Arca markáns volt és kissé viharvert, mintha tengerész lenne vagy kertész, aki sok időt tölt a szabadban. Szemében vidám szikrák villogtak, amint nyugtázta furcsa helyzetüket. Liliane rájött, hogy azt várta, csalódni fog. A nap folyamán, ahogy az estét várta, lassanként egyre szkeptikusabb lett ennek az egész ügynek a kimenetelét illetően. Az a férfi, akinek a Rokon Lelkek hasábjain kell hirdetnie magát, biztosan unalmas, rosszkedvű és cseppet sem vonzó alak. Nos, nem is tévedhetett volna nagyobbat! A társadalmi játékszabályok láthatólag alaposan megváltoztak. A válások számának robbanásszerű megnövekedése azt eredményezte, hogy az egyedülállók rétege kiterjedt és színes csoporttá alakult, amely már nem csak a társadalom számkivetettjeiből és amolyan szerencsétlen flótásokból áll.
– No és milyen eredménnyel?
– Hát, a jelölt csinos hölgy volt, de azt hiszem, igazából gazdag férj után vágyakozott, és én nem voltam elég gazdag neki. De az is lehet, hogy egész másról volt szó. Akárhogy is, nem akart több találkozót.
– És maga mit keres? - kérdezte Liliane.
– Nem tudom egészen biztosan. De úgy hiszem, rá fogok ismerni, ha megtalálom. És maga?
– A leghalványabb gőzöm sincs - felelte Liliane. Amint kimondta, már tudta, hogy nem mondott egészen igazat. Most, hogy itt ült ennek a teljes mértékben ismeretlen, de vonzó idegennek a társaságában, ráeszmélt, hogy pontosan tudja már, mit akar, és ezen maga is meglepődött. Szexet akart. Még csak beszélgetni sem akart különösebben. És tartós kapcsolatra sem vágyott.
A férfi, mintha csak olvasna a gondolataiban, megszólalt:
– Persze, azok közül, akik ezt a lapot olvassák, sokan kifejezetten csak a szex iránt érdeklődnek.
– Igazán? - kérdezte Liliane.
– És maga nem így van ezzel?
– Ne értsen félre, Szeretem a szexet.
– De?
– De még jobban szeretem, ha igazán kedvelem azt, akivel ágyba bújok.
Liliane valamilyen okból nevetésre fakadt.
– És mennyi ideig tart, amíg megkedveli a partnerét?
– A maga esetében két vagy három perc elég volt - vigyorgott a férfi.
– Ó, hát ez remek. Úgy érti, ha valamilyen csintalanságon törném a fejem magával kapcsolatban, akkor szabad lenne a pálya?
– Csak vicceltem.
– Ó, de kár.
– Szóval maga komolyan gondolja?
Ugyan miért hazudozzak? - kérdezte magától Liliane.
– Nos, ha tudni akarja az igazat, komolyan gondolom. Maga igen vonzó férfi. Mindketten felnőtt emberek vagyunk. Ugyanúgy eltölthetek magával két vagy három órát az ágyban is, mint ahogy itt ülünk és pezsgőzünk. Nagyon megrémítem?
Lehet, hogy a férfi nem rémült meg, de Liliane mindenesetre megdöbbent saját rámenősségén. Nem tervelte ki előre a mondatait, gesztusait. Ám az a tény, hogy a férfi teljesen idegen volt számára, és nem volt közös múltjuk, közös barátaik, családtagjaik vagy üzleti viszonyuk, azt jelentette most számára, hogy szabadon viselkedhet, nem kell következményektől tartania.
– Talán zavarba ejti, ha egy nő magához ragadja a kezdeményezést? Vagy talán máris elintézett magában, mint afféle dühöngő nimfomániást?
Most a férfin volt a nevetés sora.
– Egyikről sincs szó.
– Kiitta a pezsgőjét.
– Maga nagyon vonzó nő. Szíves-örömest ágyba bújok magával bármikor. Elég egyszerű ez így?
– Igen.
– De előbb tudni szeretném, miért csinálja.
– Hogyhogy miért?
– Ez nem olyasmi, amit maga általában tenni szokott, Liliane. Ebben biztos vagyok. Maga nem ilyen... - keresgélte a szót - ...szabados természetű a férfiakkal szemben. Maga most kipróbálja ezt a magatartást úgy, mintha egy új ruhát próbálna fel, hogy kiderítse, hogy áll magának. Talán ez az oka, amiért jelentkezett a hangpostán: egy új női személyiséget keres. Igazam van? Én pedig tudni szeretném, mi okozta az életében ezt a változást.
A férfi egyenesen Liliane szemébe nézett, őt pedig megrohanta az izgalom, amint elképzelte magát vele az ágyban. Samnek igaza volt. Még soha életében nem viselkedett így senkivel.
– Több dologból áll össze. A közelmúltban erőm ön felül belevetettem magam a munkámba, hogy túltegyem magamat a válásom keserűségén. Azt hiszem, jó ideig nem is vettem észre, mi hiányzik az életemből. Amikor rájöttem, úgy döntöttem, segítek magamon.
– Többé-kevésbé ez az igazság - gondolta Liliane.
– Érdekes. És véletlenül én vagyok az első?
– Igen.
– Megtisztelő.
– No és maga?
– Hogy én miért hirdetek az újságban? Mert képtelen vagyok ismeretséget kötni a baráti körömön kívül, és némi újdonságra vágytam. Ilyen egyszerű.
– A szex kedvéért?
– Igen. De nem csak azért. Szeretek ismeretségeket kötni.
– Házasember?
– Elvált, mint maga.
– A férfi nem bocsátkozott részletekbe, és Liliane nem volt abban a hangulatban, hogy túl sokat kíváncsiskodjék.
– Nos hát, hogy a maga kifejezésével éljek, úgy érzem, illik rám a felpróbált ruha - mondta Liliane.
– Üdítő érzés, hogy ilyen őszinte lehetek egy férfival.
– És milyen izgalmas - gondolta. Azelőtt, élete előző szakaszában Liliane mindig a hagyományos szereposztást követte, és megvárta, amíg a férfi kezdeményez. Az a tény, hogy most ő diktálja a tempót, új dimenziókba emelte izgalmát.
– Tehát, mi a szándéka?
– Ágyba szeretnék bújni magával - mondta Liliane.
– Most már csak azt kell eldönteni, hogy...
A férfi vigyorgott.
– Nálad vagy nálam?
– Én itt lakom egy ugrásnyira.
A férfi felemelte a poharát és egy hajtásra kiitta.
– A többit elvisszük magunkkal - közölte, és odaintette a pincérnőt.

Liliane egész testében bizsergett. Mintha csak enyhe elektromos áramütés érte volna. Bevezette házába a férfit.
– Nem baj, ha nem bonyolítjuk le a hagyományos idegenvezetést? - kérdezte. Tudta, hogy teljes mértékben szokatlanul viselkedik, de olyan izgalmasnak találta.
– Nem.
– Akkor erre gyere.
– Poharak? - kérdezte a férfi, és felemelte a pezsgősüveget.
Liliane kivette Sam kezéből a pezsgősüveget, és letette a nappaliban az asztalra.
- Majd később - mondta. Megfogta a férfi kezét. Hűvös érintése volt. Odavezette a lépcsőhöz, majd szembefordult vele.
– Nagyon követelőző kedvemben vagyok - mondta.
A férfi odahúzta magához és szájon csókolta. Nyelve benyomult Liliane ajkai közé, nedvesen és forrón, és Liliane magába szívta.
– Csak követelőzz - mondta mosolyogva a férfi.
A hálószobába érve Liliane becsukta kettejük mögött az ajtót. Semmit sem tervezett el előre. De azért mégis a legszebb fehérneműjét vette fel ezen az estén. Erre azért gondolt.
– Kellemes hely - mondta a férfi. Megfogta a kezét, és ismét a karjaiba vonta. Ezúttal könnyedén megcsókolta a száján.
– Megtennél nekem valamit? - kérdezte Liliane.
– Bármit.
– Ülj csak le ide. Szeretnék mutatni neked valamit.
– Liliane a kis heverő felé intett.
– Lehet, hogy nagyon frusztrálódni fogok - mondta Sam, és megint megcsókolta.
– Kérlek!
– Hát, ha ezt akarod...
– Ezt.
Liliane rájött, hogy most már pontosan tudja, mi akar csinálni, habár egy perccel ezelőtt még fogalma se volt róla.
Sam letelepedett, és keresztbe tette a lábát. Kék szövetnadrág és fehér ing volt rajta. Kényelmes, mokaszin jellegű cipőt viselt, kis bőrleffentyűvel az orrán.
– Így képzelted? - kérdezte kíváncsian.
Liliane bólintott. Hátat fordított a férfinak, és leengedte a ruhája jobb oldali vállpántját a karjára, majd a baloldalit is. Azután lecsúsztatta a ruhát, kígyózó mozdulatokkal leengedte a csípőjén át, míg csak a földre nem hullott.
– Nagyon szép - mondta Sam.
Liliane egy La Perla márkájú fehér selyem kombidresszt viselt, a legdrágább fehérneműt, amit valaha is vásárolt. A kényes holmit a lehető legfinomabb csipkebetét díszítette a csípőjén és a melleknél, és a combkivágás olyan magasra szökött, hogy látni lehetett ágyékhajlatát. A pezsgőszínű harisnya gumírozott, széles csipkeszegéllyel tapadt a combjára. Liliane általában nem viselt harisnyát; ezeket egy fiók mélyén találta, ahol több elfeledett karácsonyi ajándék lapult.
Leült az ágy szélére, és Samre nézett. Látta, hogy a férfi szeme mohón magába szívja testének látványát.
A vajszínű vibrátor előkelő helyre került, az éjjeliszekrény felső fiókjába. Liliane kinyitotta a fiókot, és kivette. Még soha életében nem viselkedett ilyen szabadosan, de az izgalom, hogy ő alakíthatja az eseményeket, és hogy íme, kezébe vette életének irányítását, párosulva a szokatlan élménnyel, hogy immár ő maga dönthet saját szexuális szükségletei felől ahelyett, hogy egy férfi vezérletére várna, szinte hihetetlenül felajzották. Csodálkozott, vajon miért tartott ilyen soká, amíg ráébredt, hogy éppen erre a helyzetre vágyott.
– Ezt akartad bemutatni nekem? - kérdezte Sam, a szerszám felé intve fejével. Becsületére legyen mondva, igazán alkalmazkodni próbált a helyzethez.
– Arra gondoltam, érdekes látvány lehet neked - felelte Liliane. Felállt, és lehámozta az ágyról a fehér ágytakarót, miközben mindvégig érezte a férfi szemét kombidresszének keskeny hátsó pántján, amely kettéválasztotta kemény, alma formájú fenekét.
– Gyönyörű a lábad - mondta Sam.
Liliane elhelyezkedett az ágyon. Pontosan középre feküdt, és térdben behajlítva szétterpesztette lábait, cipője tűsarka meggyűrte a fehér lepedőt. A támlás heverő az ágy lábával szemben helyezkedett el, úgyhogy a férfi tökéletes rálátást nyerhet Liliane hosszú lábaira, és közöttük a feszes fehér selyemdarabkára, amely alig takarja el a szemérmét.
Liliane mindkét kezét végigfuttatta csípőjén és combjain, cirógatta a csupasz bőrt a harisnya szegélye fölött. Éppoly selymes volt a bőre, mint a selyem fehérnemű, vagy az a gödröcske a combjai tövénél legbelül. Megérintette a csipkeszegélyt, az érdes felület izgató ellentétben állt a bőre simaságával, és ez csak még tovább ajzotta. Úgy látszik, ezúttal minden csak fokozta izgalmát. Érezte, hogy a csiklója folyamatosan lüktet és mellbimbói olyan kemények, mint két kis jéggolyó. Töprengett, vajon a férfi látja-e, milyen nedves a szemérme, hogy mennyire átáztatta a fehér selymet.
Három kis fémkapocs tartotta össze a kombidressz alját. Liliane egyenként kipattintotta őket, és a selyem szétvált, kitakarta ágyékát. Látta, hogy a férfi tekintete tüzetesen megvizsgálja a szeméremtestét. Teljesen idegen volt számára, még a vezetéknevét se tudta! Mikor ágyba bújt Daniellel a szokásos köntörfalazások nélkül, nagy lépést tett előre, de ehhez képest az is csak egy kis semmiségnek tűnt.
Felemelte fenekét, és még jobban széttárta lábait. Érezte, hogy szeméremajkai szétnyílnak. A férfi most láthatja ölének minden intim kis részletét, csiklójának rózsaszín rügyecskéjét, hüvelyének sötétbíbor nyílását.
Liliane az éjjeliszekrény felé nyúlt, és megragadta a vibrátort.
– Gyakran használod ezt a holmit? - kérdezte Sam, és hangjának remegése elárulta izgalmát.
– Ó, szinte állandóan - hazudta Liliane -, imádom.
Combjai közé illesztette a szerszám hegyét. Amint a műanyag kúp a csiklójához ért, érzületek sokasága rohant rá, és szinte leterítette. Mindezidáig főképpen az izgalmas új helyzetnek köszönhette felajzottságát, vagyis a képzeletének, de most a teste átvette az irányítást. Mintha kiszáradt taplót ért volna a tűz egyetlen szikrája, az egész lángra lobbant. Akármi is történt vele, akármi is tette őt olyan vakmerővé és elszánttá, mindenesetre olyan erotikus képességeket keltett fel benne, amelyekre most már ráhagyatkozhatott.
Csiklójához szorította a szerszámot, és elfordította a kapcsolót. Hangos zümmögés töltötte be a szoba légterét, és újabb kéjes hullám rohant át Liliane testén. Egész teste beleremegett. Ha ez így megy tovább, pillanatokon belül elélvez! De képtelen volt rá, hogy félretegye a szerszámot. Gyorsan belenyomta másik keze ujjait a hüvelyébe, hogy felerősítse érzületeit.
– Ó, atyám! - hallotta Liliane, és felemelte a fejét, hogy lássa a férfi reakcióját. Az őrjöngő vágy, amit Sam szemében látott, volt az utolsó csepp a pohárban. Hátravetette fejét a lepedőkön, hogy nyaka szinte derékszögbe került a gerincével, és hagyta, hogy az orgazmus hulláma átseperjen rajta, hirtelen, ha nem is váratlanul - ugyanúgy, mint múlt éjszaka, de legalább tízszeres hevességgel, amit a férfi jelenlétének köszönhetett.
Orgazmusának erejétől Liliane szeme lecsukódott. Lassan, amint az érzületek kissé alábbhagytak, felnyitotta pilláit. Sam egyenesen rábámult, és nadrágja elejét jókora erekció feszegette.
Liliane feltápászkodott, és otthagyta a vibrátort az ágyon. Odament a heverőhöz, és megállt Sam előtt szétvetett lábbal, csípőre tett kézzel. Szeméremtestének édeskés-fanyar illata keveredett a parfümje aromájával.
A férfi felnézett rá.
– Micsoda mutatvány - mondta. Kinyújtotta jobb kezét, és megragadta Liliane combját. Cirógatni kezdte a bőrét felfelé, az ágyékáig.
– Most már nagyon szeretnék szeretkezni veled, Liliane.
– Csak mindent szép sorjában - mondta Liliane mosolyogva, még mindig élvezve azt, hogy ő irányít. Letérdelt. Még több bujaság! Hát, most már soha nem lesz vége?
Liliane kinyújtotta a kezét, és a férfi nadrágjának hajlásai közt a slicce után kutatott. Sam semmi jelét nem adta, hogy le szeretné állítani. Liliane lehúzta a cipzárt, és a férfi hímtagja előreszökkent. Boxeralsót viselt, és az ágaskodó szerszáma már kibújt a hasítékon. Hímvesszeje körül volt metélve, makkja nagyon sima volt és rózsaszín. Liliane fontolgatás nélkül lehajtotta a fejét és szájába vette a makkot. Erősen szívni kezdte. A férfi felnyögött. Liliane végigfuttatta nyelvét a makk kiemelkedő peremén, azután beljebb szívta torkába az egész hímvesszőt, amilyen mélyre csak tudta, és érezte, hogy a hüvelyizmai összerándulnak. Mintha csak egyenes összeköttetés lenne a két szerv között, az egyiknek az érzületei hasonló érzéseket váltottak ki a másikban is. Sam lenyúlt, és két keze közé fogta Liliane fejét. Kissé elhúzta magától.
– Ez nagyon finom, de én jobban szeretek igazából szeretkezni - mondta.
– Én is - mondta Liliane őszintén.
Liliane lábra állt. Visszament az ágyhoz, és leült a szélére. Sam vetkőzni kezdett. Széles, szőrtelen mellkasa volt. Hasán nem volt egy deka felesleges háj sem Levette a cipőjét és a zokniját, kibújt a nadrágjából majd a boxeralsójából. Hímtagja éles szögben ágaskodott a hasa előtt.
Liliane gyors orgazmusa azzal a következménnyel járt, hogy csak még mohóbban kívánta a folytatást. Érezte, hogy szemérme hevesen lüktet, miközben a férfi meztelen testét vizsgálja.
– Akkor hát rajtam a sor? - kérdezte a férfi.
– Hogy érted?
– Nekem is volna néhány elképzelésem.
– Mint például?
Sam odajött hozzá, és leült Liliane mellé. Karjával átölelte a vállát, és erősen szájon csókolta. Miközben nyelve Liliane ajkai közé nyomult, kezével megragadta a jobb mellét, és ujjai közé szorította a ráncos, kemény kis mellbimbót.
– Feküdj hanyatt, és tűrj, asszony! - mondta, félbeszakítva a csókot.
Liliane engedelmeskedett. Ennek a kalandnak minden stációja az érzékek iskolájának újabb leckéje volt számára. Most, hogy a férfi hátra döntötte őt az ágyon, Liliane testének minden idegszála csak úgy bizsergett a kéjes várakozástól. Eszébe jutott a fantasztikus érzés, mikor Daniel hímtagja behatolt a testébe, és eszeveszetten vágyakozott rá, hogy újra átélhesse azt az élményt.
Sam mellé térdelt, azután előrehajolt és a selyem fehérneműn keresztül megcsókolta a bal mellét. Félrehúzta a könnyű anyagot, hogy hozzáférjen a mellbimbójához, majd a szájába vette és a fogaival harapdálni kezdte. Aztán megismételte ugyanezt a másik mellbimbóval.
– Finom - sóhajtotta Liliane. Csípője önkéntelenül vonaglani kezdett, ismerős ritmusban.
Sam két keze lefelé mozdult Liliane testén, simogatta a selymen át, majd bebújt alá, és becézte a bőrét. Cirógatta a harisnyák szegélye feletti csupasz részt, amely furcsa módon még érzékenyebb lett a csipkeszegély szorításától.
Sam jobb kezének ujjai most Liliane szeméremajkaihoz érkeztek. Érezte, hogy egy ujj választja szét a duzzadt, nedves lebenyeket. Majd Sam rátalált a lüktető csiklóra, odaszorította a szeméremcsonthoz, és Liliane hangosan felnyögött. Az ujj ezek után jobbra-balra mozogni kezdett, anélkül, hogy enyhítette volna nyomását, és a kis idegcsomó vele együtt rándult ide-oda.
Liliane hirtelen valami hideget és keményet érzett, amint a hüvelyébe hatol. Sam felkapta a vibrátort, és belenyomta a testébe.
– A tiédet akarom - lihegte Liliane.
– Tudom - felelte Sam, de csak még mélyebbre nyomta a szerszámot Bekapcsolta a motort. Liliane érezte, hogy az erős rezgések szétáradnak a testében, és hüvelyizmai önkéntelenül szorosan megmarkolták a kemény tárgyat, amely közibük fúródott. Ugyanekkor Sam mutatóujja könnyedén, de nagyon gyorsan dörzsölni kezdte a csiklóját A kétfajta érzület egybeolvadt és felfokozta egymást. Harmadikként egy újabb ingerület csatlakozott hozzájuk, mikor Sam előrehajolt, és szájába vette Liliane jobb mellbimbóját, majd erősen szívni kezdte.
Liliane ismét felnyögött, teste felívelt az ágyról. Nagyon kívánta a férfi hímvesszejét, de ez az ingerlés máris a csúcsra repítette, éspedig csodálatosan. Úgy érezte, még sohasem volt ilyen nyitott, idegei még életében nem voltak ilyen fogékonyak az ingerületekre. A férfi szakértő módjára nyúlt hozzá, és a vibrátor rezgései átterjedtek a csiklójára, és felerősítették érzületeit.
– Rögtön elélvezek - suttogta teljesen szükségtelenül, hiszen biztos volt benne, hogy a férfi tudja jól, mi zajlik benne. Liliane úgy hevert előtte az ágyon, mint egy nyitott könyv.
Sam még mélyebbre nyomta a vibrátort, és még erősebben szívta Liliane mellbimbóját, meg mellének egy részét is vele együtt, miközben nyelvével pöckölte a mellbimbót.
Liliane hevesen elélvezett - orgazmusa egyszerre eredt csiklójából és hüvelyéből, és már nem is tudott különbséget tenni a kettő között Jobbra-balra vetette fejét, szeme kifordult, egész teste görcsösen remegett Még életében nem érzett semmi ehhez foghatót. És ugyanabban a pillanatban, amikor orgazmusa elárasztotta, és érzületei a legteljesebb extázis magaslataira ragadták, Sam hirtelen kirántotta testéből a vibrátort, és egész testével ránehezedett, majd nagy, meredező hímtagját nyomta a vibrátor helyébe.
Liliane a szó szoros értelmében sikoltozni kezdett. Az ellentét olyan döbbenetes és olyan gyönyörűséges volt a hideg, élettelen tárgy és a között a lüktető, kemény, eleven férfiszerszám közt, hogy szinte eszét vesztette tőle. Egészen újfajta érzések széles skáláját élte át az orgazmusa közben és mellett. Minden érzület megsokszorozódott, elnyúlt, gazdagabb lett. Levegő után kapkodott, szenvedélyének tüze felégette tüdejének teljes oxigénkészletét. Orgazmusa egyre csak tartott, szinte a végtelenségig, karjai és lábai szorosan ráfonódtak a férfi testére, akárcsak hüvelyizmai a hímtagjára.
Valahol gyönyöreinek ködén át érzékelte a kemény, forró hímvesszőt, mely mélyen beágyazódott zsigerei közé. Lassan mozogni kezdett, fel-alá siklott hüvelyének nedves, selymes falai közt, ellenállhatatlanul és kérlelhetetlenül. A férfi két keze lefelé csúszott a hátán, egészen a fenekéig, és megmarkolta. Liliane most már a férfi gyönyörét kívánta.
– Élvezz el a kedvemért - kérte súgva.
Sam nem felelt, de a mozgása felgyorsult, és Liliane érezte, hogy egyre jobban lüktet a testében. Szeretett volna még jobban megnyílni neki, kívánta, hogy hatoljon még mélyebbre, hogy érezhesse ejakulációját testének sötét mélységeiben.
Sam mellkasa szétlapította Liliane melleit. Farkának kivételes vastagsága egészen szétfeszítette szeméremajkait, lecsupaszította csiklóját. Hímtagjának töve minden lökésnél beleütközött a kis kéjrügyecskébe, és amint megpihent volna, újabb, még erősebb lökés érte. A férfi fáradhatatlanul rohamozott, ritmusa nem lankadt, erőteljes teste egyre mélyebbre és mélyebbre lökte remek szerszámát.
Liliane, legnagyobb megdöbbenésére, azt érezte, hogy újabb orgazmus felé közeledik. Azok után, amit épp az imént átélt, nem hitte volna, hogy ez lehetséges. De a csiklója máris vadul lüktetett, és a hüvelye ritmikusan rángott. A férfi tökéletesen egyenletes ritmusa ismét a csúcs felé repítette őt.
Liliane felemelte ágyékát, hogy még jobban a férfi lökései elé tárja, és még mélyebbre engedje őt. Ez volt utolsó tudatos mozdulata. Amint a hímtag újra beléhatolt, és csiklója ismét összerándult, harmadszor is rátört az orgazmus. Liliane egész teste rángott és remegett, próbált megbirkózni az ismeretlen erejű szenvedéllyel, közben érezte, hogy a férfi hímtagja erőteljes rángásokba kezd a belsejében, és még egyszer, utoljára elmerül benne. Érzékei alighogy felfogták az új gyönyört, belseje szinte forró, cseppfolyós örvénnyé változott a férfi ejakulációjának lüktetésére.
Egy darabig egyikük sem mozdult. Aztán Sam lassan legördült Liliane testéről, és elnyúlt az ágyon. Mosolygott, arcán talányos kifejezés ült.
– Nos, megkaptad, amit akartál? - kérdezte, és egy ujjával cirógatta Liliane arcát.
– Igen. Nagyon is - felelte Liliane, és ezúttal az igazat mondta.

A konferencia két órán át tartott. James Winston McQuintire, az ügyész, alighanem a legunalmasabb fickó volt a városban, aki azzal nyerte meg ügyeit, hogy teljesen elgyötörte, lestrapálta, halálra untatta ellenfeleit. Annyira visszaélt türelmükkel, hogy a végén mindenki már csak szabadulni szeretett volna tőle. Sajnos, szónoklatait nem korlátozta csak a szószékre, munkatársait is az őrületbe kergette tanácskozásaival, amiket az ügyeiről tartott.
Liliane kibámult az ablakon, és azt kívánta, bárcsak ne vállalta volna el ezt az ügyet. Ügyfele beperelt egy biztosítótársaságot, akik nem fizették meg a kárát annak az építési biztosításnak ellenére, amelyet náluk kötött. Házának jó része később egyszerűen összeomlott, de a biztosítótársaság kijelentette, hogy a ház állapota már előzőleg is rossz volt, csak az ügyfél eltitkolta előlük. McQuintire az ügyfél családjának régi ismerőse volt, ők ragaszkodtak hozzá, hogy a vén szószátyárhoz forduljanak. Valószínű, hogy meg is nyeri a pert. De ettől még a tanácskozás cseppet sem lett szórakoztatóbb.
McQuintire nemcsak átkozottul unalmas volt, hanem ráadásul hiú majom is, akinek nincs ízlése. Élénkvörös selyembrokát mellényt viselt, ami szörnyűségesen illett sárga csíkos zakójához és dohányszín nyakkendőjéhez. Régimódi arany zsebórát hordott, amelynek lánca hivalkodón kilógott mellényzsebéből. Ezt minden öt percben megnézte, mintha csak ki akarná hangsúlyozni, hogy milyen rettentően elfoglalt ember.
Liliane szerencséjére, akinek ezen a napon nagyon nehezére esett a koncentráció, Jamesnek az volt a szokása, hogy mindent kétszer mondott. Amit Liliane előszörre esetleg elmulasztott, azt másodjára meghallhatta. Nem aludt túl sokat az elmúlt éjszaka. Sam éjfélkor ment el tőle, de Liliane utána is képtelenségnek találta az alvást. Habár testileg teljesen kimerült, az agya sehogy se akart kikapcsolni. Hosszas, önkéntelen magyarázkodásokba fogott önmagával, hogy mit is csinált és miért, és közben újra meg újra visszajátszotta elméjében az eseményeket - minden gyönyörteli mozdulatot, érzést, minden egyes kéjes behatolást. De még ezzel sem elégedett meg. Gondolataiban minduntalan felmerült Daniel képe és a vele történtek is, és összehasonlítgatta élményeit azokkal az érzésekkel, amelyeket Sam ébresztett benne. Mindig is volt hajlama arra, hogy agyonelemezze a dolgokat. Amikor a munkájáról volt szó, akkor ez határozottan előnyös tulajdonságnak bizonyult. De most, a magánéletében - különösen azok után, ami az utóbbi öt napban történt vele -, talán jobban járt volna, ha nem rágódik minden apró részleten, és nem próbál meg magyarázatot találni a maga számára minden szóra, minden kis mozdulatra.
De képtelen volt leállítani az agyát. Már a reggel is így indult. Egyre csak az elmúlt éjszaka eseményein törte a fejét. És egy tanácskozás, amelyet történetesen James Winston McQuintire vezet, tökéletes alkalmat ad a további ábrándozásra.
Mindenféle hasonlat jutott eszébe arról, ahogy viselkedett. Oly sokévi szexuális hiányérzet és több hónapnyi teljes önmegtagadás után olyan volt az egész, mint valami atomrobbanás, amely mindent elsöpört a múltjából. Mint amikor egy vadállatot elkapnak és egy darabig fogságban tartanak - mikor végül megint szabadjára engedték, örömében eszeveszett tombolásban tört ki.
– A fő probléma meglátásom szerint az építtető beszámolójában rejlik, aki 1994-ben vizsgálta meg a szóban forgó építményt. Ki kell jelentenünk, hogy ebben beszámolóban semminemű utalás nincs a ház fennforgó állapotára... - hallotta valahonnét.
Liliane teste még mindig bizsergett. Élénken tudatában volt annak, hogy mellbimbói hozzá súrlódnak melltartója selymes anyagához, és bár képzelete játékának vélte, mégis úgy érezte, mintha csiklója folyamatosan duzzadt állapotban kikukucskálna szeméremajkai közül. Bugyijának eleje minduntalan hozzádörzsölődött, akárhogyan is helyezkedett, és egész álló nap csak fészkelődött a székén, hogy elkerülje ezt az intim érintést, persze teljesen reménytelenül.
De egy valamit biztosan tudott attól a pillanattól fogva, hogy Sam kisétált a házából. Soha többé nem hagyja, hogy szexuális életében visszaálljon az az állapot, mint régen! Többé nem fordulhat elő, hogy a szex csak egészen csekély szerepet kapjon a mindennapjaiban. Ha belegondolt, úgy érezte, hogy azelőtt, teljesen méltatlanul, nem úgy tekintett a testére, mint egy csodálatos hangszerre, amely képes gyönyörűen muzsikálni - vagyis jól reagálni az erotikus ingerekre. Most már tudta, hogy a teste igenis fantasztikus érzületek eszköze lehet, és eltökélte, hogy ezentúl az elsőrendű felhangoltság állapotában fogja tartani, ellátja rendszeres élményekkel.
Jacob Arnold Freeman felállt. Liliane rábámult, mikor kinyújtotta a kezét, nem egészen értette, mi történhetett közben, míg ő elmerült ábrándjaiban. Eltartott egy darabig, míg rájött, hogy a tanácskozás véget ért.
– Köszönöm a hathatós segítséget, Liliane - mondta Freeman.
– Biztos vagyok benne, hogy győzni fogunk.
– Ó, Liliane, egy pillanatig maradjon még, ha lehetséges - mondta McQuintire, miközben ő is megrázta Freeman kezét.
– Nekem mennem kell – mondta Freeman.
– Megy a vonatom.
– Persze - mondta Liliane.
Mikor Freeman becsukta maga mögött az ajtót, McQuintire előjött az íróasztala mögül, és pocakját egyensúlyozva a szélére telepedett, pontosan az előtt a nagy bőr karosszék előtt, ahol Liliane foglalt helyet.
– Csak egy percre - mondta a férfi, és a hangja kissé zavartnak tűnt.
– Mi az, James? - kérdezte Liliane, és meg sem próbált barátságos lenni.
– Vissza kell mennem az irodámba.
– Nos, arra gondoltam... esetleg ha...
Liliane letette a padlóra keresztbe vetett lábait, menetkészen. Semmi kedve nem volt találgatni.
– Ki vele!
– Nos, kedvesem, mi már ismerjük egymást egy pár hónapja. Jó pár hónapja. Arra gondoltam, hogy...
– Hogy mi?
– Hát, ha kedve lenne... nos hát, arról van szó, hogy van egy munkám az északkeleti városrészben, ami miatt sűrűn járok oda. Van egy egészen kedves kis szálló arrafelé, ott szoktam aludni, ha korán kell kelnem...
– A férfi arca bíborszínűre váltott.
– Isteni vörösboruk van. És Stilton sajtjuk.
– És? - sürgette Liliane, azon törve a fejét, vajon mi következik most.
– Hát, tudja... Eljöhetne velem oda vacsorázni...
Liliane felnevetett. Egy héttel ezelőtt még annyiban hagyta volna ezt az egészet, és kisétál a férfi hivatalából egyetlen szó nélkül. De azóta sok minden megváltozott, és ő kíváncsi volt a részletekre.
– Folytassa, James - mondta, és felvonta egyik szemöldökét.
– Nos, én tehát...
– A bíbor szín a férfi arcán még jobban elmélyült.
– Szóval, olyan bájos szobák vannak a szállóban.
Liliane felállt. Egy lépést tett a férfi felé, úgyhogy csak húsz centi távolság volt köztük.
– Azt akarja mondani nekem, James, hogy meg akar kefélni? Erről van szó?
– Nem. Dehogy. Nos, ami azt illeti... Igen. De nem úgy értettem... Vagyis...
– Igazán kedves magától, James - mondta Liliane, és egyik kezével megveregette a férfi arcát.
– De tudja, az a gyanúm, hogy ahhoz férfi kell.
Sikerült megőriznie rezzenéstelen arcvonásait, míg csak ki nem ért a folyosóra. Akkor fülig elvigyorodott. James eddig még sohasem tett felé egyetlen gesztust sem. Töprengett, vajon múlt éjszakai kalandja hagyott-e nyomot rajta, kirobbanó hormonok illatát, vagy valami sajátos aurát, ami miatt a férfi megszimatolta erotikus energiáit.
Még akkor is vigyorgott, amikor visszaért az irodájába.
– Helló, Liliane - üdvözölte vidáman Sheila, mikor átsétált a várószobán.
– Két Üzeneted van. Normann és Smith, valamint Vivianne Harding. Egyik sem sürgős. De miért nevetsz? Mi bújt beléd?
– James Winston McQuintire. Vagy legalábbis szeretne.
– Mi a szösz? Csak nem tett ajánlatot?
– Azt hiszem, valahol a Stilton sajt és a portói bor közé képzelt el magának - gúnyolódott Liliane, és utánozta a férfi nyegle tónusát.
– Úristen, már a puszta gondolattól is borsódzik a hátam - mondta Sheila.
– Nekem is - felelte Liliane.
– Adj nekem tíz percet, légy szíves. Utána bekapcsolhatod a telefonokat.
Liliane még akkor is mosolygott, amikor becsukta maga mögött az irodája ajtaját, és letette irattáskáját az asztalára. Leült a forgószékébe, és kinyitotta a táskát. Kivette belőle a Daily Herald új, aznapi példányát, és kinyitotta a középső oldalpárnál. Már elhatározta, hogy mit fog tenni ma délelőtt. Ha igazán kézbe akarja venni sorsának irányítását, akkor nem lesz elegendő, ha hirdetésekre válaszolgat. Az üzenethagyós módszer azt jelenti, hogy a férfiak az ő üzenetére alapozva választhatják ki őt, ha akarják. De neki arra van szüksége, hogy ő adjon fel hirdetést. Ebben az esetben ő lesz az, aki választ.
Felvette a telefont, és tárcsázta a megfelelő számot.
– Rokon Lelkek - jelentkezett egy női hang.
– Üdvözlöm. Miben segíthetek önnek?
– Jó napot. Egy hirdetést szeretnék feladni.
– Melyik rovatba, hölgyem?
– Egyedülálló heteroszexuálisok.
– Igen. Soronként és hetenként tíz fontba kerül. Két sor a minimum. Hangpostát vagy postafiókot óhajt?
– Hogyan? - Liliane nem volt felkészülve erre a kérdésre.
– Nos, rendelkezésére áll a hangposta, ami olyan, mint az üzenetrögzítő a telefonon. Vagy kaphat egy postafiókszámot, és akkor postán kaphatja meg a válaszokat a hirdetésére. Mi gyűjtjük össze a küldeményeket, és azután eljuttatjuk önhöz.
Liliane eddig nem gondolt rá, hogy ilyen szolgáltatás is létezik, és most határozottan megtetszett neki. Úgy gondolta, több esély van rá, hogy megfelelőképpen dönt a jelöltek között, ha látja a leveleiket, és nem csak egy rövid üzenetet hall a telefonban.
– Ó, igen. Ebben az esetben a postafiókot választom.
– Ez tizenöt fontba kerül, plusz egy font minden levélért, amely önnek érkezik.
– Rendben.
– Jó. Akkor tehát lenne szíves megmondani a hitelkártyája számát és a lejárati határidőt?
Liliane elővette a tárcáját, és megadta a szükséges információkat.
– Nos, akkor bediktálhatja a hirdetését.
Liliane már az éjszaka közepén megfogalmazta a hirdetést. Le is írta, és fejben számtalanszor újraírta. Végül úgy döntött, hogy a lehető legegyszerűbben és legcélszerűbben fogalmaz.
– Vonzó külsejű, karcsú, 32 éves barna nő szeretőket keres, nem barátokat. Tartós kapcsolat kizárva - mondta lassan.
A nő visszaolvasta neki a hirdetést, azután hozzátette:
– Mi még beleírjuk, hogy „válaszokat az ilyen és ilyen számú postafiókba kérjük.”
– Hányszor menjen a hirdetés?
– Két lapszámba tegyék be.
– Rendben.
– A női hang közölte vele a hirdetés árát, és azt, hogy az összeget a hitelkártyájáról fogják levonni. A Daily Herald hetente jelenik meg, a következő csütörtökön várható. Liliane hirdetése ebben már benne lesz.
– Köszönöm - mondta Liliane.
– Részemről a szerencse - mondta a nő, és letette a kagylót.
Ilyen egyszerű volt az egész.

fel