Szexvadászok
Sportingbet Regisztracios Bonusz
5. fejezet
London
egyik legdrágább éttermében vacsoráztak. Boltozatos mennyezete volt, és
a hatalmas, redőzött, bojtos függönyökkel díszített ablakok egy
gyönyörű, kertre néztek, amelyben a lenyugvó nap fényét gondosan
elhelyezett kerti lámpákkal helyettesítették, hogy a vacsorázók kellő
megvilágításban gyönyörködhessenek a virágzó növényzetben. Rózsaszín
lenvászon terítővel terítették meg az asztalokat, amelyeknek a közepén
György–korabeli gyertyatartó és egy csokor hófehér Neil Marshall rózsa
díszlett. A gyertyák villódzó fénye visszatükröződött a ragyogóra suvickolt ezüst evőeszközökön, és kicsiny fényprizmákat alkotott a
kristálypoharakon.
A férfi Dom Perignon pezsgőt rendelt. A márkás ital ínycsiklandozó
falatkák kíséretében érkezett: ezüsttányéron három apró szendvics
ékeskedett, egy kanálnyi beluga–kaviárral díszített apró sós croissant,
egy kis kosárka leveles tésztából, benne fürjtojással, és egy szeletke
libamáj kerek brióson. Mindketten kaptak egy–egy ilyen kistányért.
A pezsgő mennyei volt.
Liliane elégedetten nyugtázta, hogy ösztöneire hallgatva a lehető
legelegánsabban öltözött fel. Mikor a férfi azt javasolta, hogy itt, az
Aranyoroszlánban találkozzanak, tudta, hogy a legdrágább öltözékét kell
majd viselnie, és örült, hogy van megfelelő darabja. A körülöttük
vacsorázó nők mind St. Laurent, Lagerfeld és Chanel modellekben
pompáztak, de Liliane sima, fekete Guccija sem maradt le mögöttük.
Aszimmetrikus nyakvonala szabadon hagyta finom vonalú vállát, és úgy
tapadt a testéhez, mint valami második bőr. Szoknyarésze hosszú volt,
de combközépig felhasított, így láthatóvá váltak figyelemre méltó
lábai. Fekete, magas sarkú antilop cipőt viselt, ezüst kendőt, és a
lehető legsötétebb árnyalatú piros rúzst, amit a készletében talált.
William láthatólag el volt ragadtatva. Osztrigát rendeltek, utána
naphalat rákmártásban, amely a hely egyik specialitása volt.
– Remélem, nem bánja, hogy idehoztam – mondta William, mikor egy üveg Chassagne–Montrachet pezsgőt rendelt a főfogás mellé.
– Ugyan miért bánnám?
– Mert talán azt gondolhatja, hogy fel akarok vágni.
William pontosan úgy festett, mint a fényképén. Jóvágású volt és
elegáns, az öltönye kifogástalan, az inge tiszta selyem, a cipője kézi
varrású. Márkás karórát viselt, és bal keze kisujján cseppet sem
hivalkodó, egyszerű arany pecsétgyűrűt.
– De hiszen ez gyönyörű hely, William. Igazán tetszik.
– Ennek örülök. Csakis azért választottam, mert jelezni akartam, hogy
megértettem, mire gondol a hirdetésében. Szerető és nem jóbarát, így
fogalmazott, ugye?
Liliane hatkor hívta fel a férfit, és két órával későbbre beszéltek meg
randevút. Liliane tíz percet késett.
– Ó, igen.
– És ha szabad kérdeznem, miért döntött így?
Liliane rámosolygott a férfira.
– Nem szabad. De azért elmondom. A munkámban nagyon sikeres vagyok, de
a házasságom kudarcba fulladt. Az életemet – eddig a munka töltötte ki.
Most úgy döntöttem, ideje örömforrások után néznem, de minden kötöttség
nélkül.
– Józanul hangzik.
– Csak azt ne. A józan megfontolás az utolsó, ami most hiányzik nekem.
Tízéves korom óta a józan megfontolás jegyében élek.
– Mivel keresi a kenyerét?
– Jogász vagyok. És ön?
– Importálok és exportálok ezt meg azt. Szörnyű unalmas.
– De bizonyára jövedelmező...
Megérkeztek az osztrigák nagy fehér tányérokon, héjastul, tört jégbe
ágyazva.
– És a szex? – kérdezte a férfi, miközben Liliane muszlinba burkolt
citromot csepegtetett az osztrigájára. William figyelmesen nézte az
arcát.
– Mi van vele?
– Érdekli?
– Régebben nem érdekelt. Vagyis nem igazán. Úgy értem, mindig tudtam
élvezni, de sohasem foglalkoztatott különösebben. Egészen addig,
amíg...
– Amíg?
Liliane bekapott két osztrigát gyors egymásutánban. Nagyon ízlett neki.
Kettőbe hajtott egy vékony szelet barna kenyeret is, amit hozzá adtak,
és bekapta.
– Nos, találkoztam egy férfival, aki felébresztett bennem valamit,
aminek a létezéséről addig fogalmam se volt.
– Végül is ez az igazság, gondolta magában.
– De?
– Hogyhogy?
– Ha én lennék az, aki újfajta szenvedélyeket ébreszt fel egy nőben,
akkor azt várnám tőle, hogy rám tapad, és mindenáron ki akar sajátítani
magának.
– Bizonyára így van. De ez az illető házasember volt, és én nem járok
házasemberrel. Hazudott nekem, és ettől teljesen kiábrándultam.
– És ezért döntött úgy, hogy feladja a hirdetést?
– Igen. Akkor most beszéljünk magáról. Ha jól értem, az ön számára nem
ez az első alkalom?
– Nem. Én úgy találom, hogy ez jó módszer, hogy olyan nőkkel
találkozhassak, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak.
– William mosolygott. A szája kicsi volt, elég keskeny ajkakkal,
mögöttük szabályos, hófehér fogsor villogott – minden bizonnyal egy
exkluzív és drága fogorvosi szakmunka eredménye, gondolta magában
Liliane.
– Be kell vallanom magának, hogy az én szexualitásom meglehetősen
bonyolult valami.
– Bonyolult? – érdeklődött Liliane. – Az mit jelent?
– Sok mindent. Nekem nagyon élénk képzeletem van. És élvezem, ha
használhatom.
– Nem teljesen értem, mire gondol.
– A szex, amint a levelemben is írtam, az én véleményem szerint az elme
működésében gyökeredzik. Az izgalom korántsem csak fizikai jelenség,
hanem abból is származik, ha szokatlan dolgokat csinálunk, új
ötletekkel kísérletezünk. Nem a Káma Szútra testhelyzeteire gondolok –
az csak geometria.
– És egy tartósabb kapcsolat nem nyújtana több lehetőséget, hogy...
– Egy idegennel nincsenek előítéletek, nincsenek gátlások. Egy jóbarát
esetében, bárkivel, akit jól ismer az ember, rengeteg elvárás, szokás,
konvenció adódik, ami miatt képtelenség spontánul cselekedni, ha a
szexre kerül a sor. Én ezért fordulok a Rokon Lelkek rovatához.
– Értem.
– Liliane ugyanilyen szabadságot élt meg, amikor Sammel találkozott.
Belekortyolt az isteni pezsgőbe, és William szemébe nézett. Jeges kék
tekintet fogadta a pillantását. Liliane még mindig nem tudta biztosan,
hogy mit várhat a férfitól, de volt valami hűvös és számító a
viselkedésében, ami határozottan izgatta.
Elfogyasztották az osztrigákat, és a továbbiakban semmi különösebb
témáról nem beszéltek, míg a naphalat ették. Csak mikor azzal is
végeztek, és Liliane nem kért desszertet, akkor hajolt át William az
asztalon, hogy kezét Liliane kezére tegye.
– Maga, drágám, igazán gyönyörű nő.
– Köszönöm – felelte Liliane.
– Mondja csak, fantáziált már valaha is a szexről?
Liliane egy pillanatig elgondolkodott ezen. Furcsa módon eszébe ötlött
a hosszú hajú barna nő fényképe. Elhessegette.
– Nem igazán.
– Szokott maszturbálni? – kérdezte a férfi olyan könnyedén, mintha csak
azt kérdezné, szokott–e autót vezetni.
– Mint mondtam, szexuális értelemben azelőtt nagyon is elhanyagoltam
magamat. Márpedig a kettő együtt jár, az elszabadult fantázia és a
szertartásszerű maszturbáció, nem igaz?
– Attól, hogy a férfi tökéletesen idegen volt számára, Liliane egészen
fesztelenül tudott beszélgetni vele ilyen kényes témákról. Egy
barátjával sohasem lett volna erre képes.
– De igen.
– Beszéljen erről.
A pincér kihozta nekik a kávét apró fehér porceláncsészékben, és mellé
egy ezüsttányérkán aprósüteményeket.
– Milyen érdekes. Ez általában fordítva szokott lenni nálam.
– Micsoda? Beszélteti a nőket a fantáziáikról?
– Igen.
– És azután kielégíti ezeket a fantáziákat?
– Olykor.
– Mint például milyet?
– Például, ha egy nő arról fantáziál, hogy nyilvános helyen szeretkezik.
– Tényleg?
– Liliane–nek eszébe jutott a jelenet Sammel az ablak előtt, amelyen
nem húzta el a függönyöket. Vajon lehetséges, hogy valaki végignézte az
egész előadást? Megborzongott.
– Fázik? – kérdezte aggódva a férfi.
– Nem, dehogy.
– Egyébként a nyilvánosság előtti szex elég gyakori fantázia a nők
körében.
– Igazán? Azt hiszem, meg tudom érteni, miért. Gondolom, a
leleplezéstől való félelem felfokozza a dolgokat.
– Liliane eltöprengett, mit érzett volna akkor, ha szemtől szembe
meglát egy illetőt, aki bebámul az ablakán a Sammel való hancúrozás
közben.
– És maga... hozzásegíti őket?
– Igen. Akár ezen a szent helyen is.
– Micsoda? Itt, helyben?
William elmosolyodott.
– Drágám, azt hiszem, most megdöbbentettem magát. De beszélnie kellene
a pincérekkel. Elmondanák, hogy viszonylag gyakran előfordul ilyesmi.
Természetesen nekik nem szabad észrevenniük, de rendszerint azzal
végződik az ügy, hogy jókora borravalót kapnak. Legtöbbször persze,
csak kölcsönös cirógatásokról van szó az asztalterítő rejtekében. De
úgy, hiszem, találtak már párocskákat teljesen... összefonódva is.
Liliane azt érezte, hogy a szemérme lüktetni kezd. Elképzelte, amint
William becsúsztatja a kezét a szoknyája alá, miközben ő megpróbálja
fenntartani a diszkrét látszatot. Felajzotta a gondolat. Szinte érezte
a férfi ujjait, amint előrehatolnak a szeméremajkai között, a csiklója
irányába...
– Az a lényeg, ami itt van – mondta most a férfi, és megkopogtatta a
homlokát.
– Az agy kitűz maga elé bizonyos kellemes kis célokat. Maga azt mondja,
nem fantáziál, lehet, hogy így van, legalábbis a tudatos énje szerint,
de biztos vagyok benne, hogy a tudatalattijában megtalálná ezeket a
fantáziákat – az izgalom és a szenvedély afféle kis örvényeit, amelyek
hallgatagon lesben állnak, és várják, hogy beszippanthassák magát... a
végtelenbe.
– Szóval csak az a kérdés, hogy felfedezi–e az ember a fantáziáit?
– Liliane komolyan gondolkodóba esett.
– Pontosan. És mivel magának még nincs saját elképzelése, lenne néhány
javaslatom ahhoz a játékhoz, amelyet esetleg kedve lesz eljátszani.
– Játékhoz?
– Igen. De az is lehet, hogy nyomban elmenekül.
Most Liliane feladata volt, hogy megfogja William kezét.
– Hát, az igazán szégyen lenne.
– Ahhoz az erős fizikai vonzalomhoz képest, amely Sam esetében
megmozgatta, Liliane most nem érzett magában testi reakciókat. De a
férfinak sikerült felkeltenie az érdeklődését, személyével ugyanúgy,
mint a levelével.
– Ebben az esetben máris kérem a számlát. Ha csak nem szeretne még
valamilyen likőrt.
Liliane megrázta a fejét, és egy kortyintással lenyelte az erős kávét.
– Kész vagyok – jelentette ki. Hogy mire, az már más kérdés volt.
Amint az ajtónálló kitárta előttük a nagy bejárati üvegajtót, és
lelkesen jó estét kívánt, egy vörösborszínű Rolls–Royce gördült a
járdához, és megállt. Egyenruhás sofőr sietett kiszállni a volán mögül,
és megkerülte az autót, hogy kinyissa az utasülés ajtaját.
– Igazán szép – jegyezte meg Liliane, miközben elhelyezkedett a
kényelmes bőrülésen, és beszívta azt a jellegzetes tömör illatot,
amely, úgy látszik, csakis a Rolls–Royce autók sajátja.
A sofőr visszaült a volán mögé. Habár ellenzős sapkát viselt, Liliane
egy szőke hajtincset látott kunkorodni a nyakán. Azt is észrevette,
hogy a fiú mohó szemekkel vizsgálgatja őt a visszapillantó tükörben.
Laza mozdulattal keresztbe tette a lábát, amitől szoknyája hasítékjában
megjelent nylonharisnyás lábának legnagyobb része. Nagyon sima, nagyon
fényes harisnyát viselt. Elégedetten észlelte, hogy a sofőr megigazítja
a visszapillantó tükröt.
– Hová, uram?
– Haza, Paul, ha lenne szíves.
Az autó elejét és az utasteret mozgatható üvegablak választotta el
egymástól. Williams megnyomott egy gombot egy kis kapcsolótáblán az
ülése karfáján, és az ablak felsiklott, majd halk kattanással helyére
csusszant.
– Nem is kérdeztem, merrefelé lakik – mondta Liliane.
– Nem túl messze.
Rövid út volt. Pár perc múlva az autó egy hatalmas különálló ház elé
kanyarodott, egy széles úton. A ház szimmetrikus homlokzatával, talán
György–korabeli lehet, vélte Liliane. Virágok és cserepes növények
díszlettek mindenütt, balkonládákban és függő kosarakban, a dupla
fuksziák mályvaszínben és bíborvörösbe pompáztak, mikor rájuk esett a
kigyulladó őrlámpa erős fénye.
A sofőr ismét sietve megkerülte a kocsit, és kinyitotta Liliane
ajtaját. Az épület egyik oldalán nagy garázst lehetett látni.
William elővette kulcsait, és a bejárati ajtóhoz vezette Liliane–t.
– Üdvözlöm szerény otthonomban – mondta, mikor kitárta az ajtót.
A hall padlója cirmos tölgyfából készült, mint az ajtók és minden egyéb
fából való berendezés is. A falakat sötétzöldre festették. Lépcsősor
vezetett a galériaszerűen kialakított lépcsőfordulóba, és mindenütt
festmények díszlettek a falakon, egyenként megvilágítva kis sárgaréz
lámpákkal. Liliane felismerte egyik–másik neves festőt. Más körülmények
között kedvét lelte volna abban, hogy szobáról szobára végigjárja és
felfedezze a házat, és megcsodálja a kétségtelenül ritka műkincseket.
William láthatólag megengedhette magának a legjobbat mindenből. De
Liliane érdeklődésének homlokterében most egészet más szerepelt.
– Szóval ez az a hely, ahová az áldozataidat hozod? – kérdezte
mosolyogva.
– Áldozataimat?
– Hát akkor a kísérleti malacokat.
A férfi mosolygott.
– Hát ilyen benyomást tesz rád?
– Még nem tudom, hogy nekem a pók vagy a legyecske szerepét kell
eljátszanom – mondta Liliane. Most vette észre, hogy a pezsgőből is és
a fehér borból is alighanem jócskán fogyaszthatott. Enyhén mámorosnak
érezte magát.
– Melyiket szeretnéd jobban?
– Egyelőre csak mutasd meg, hol tartod a pókhálódat – felelte Liliane.
William megfogta a kezét és csókot lehelt rá, közben egyenesen Liliane
szemébe nézett.
– Igazán ezt akarod?
– Igen – mondta Liliane habozás nélkül. Igazán azt akarta. Lényének egy
része azt szerette volna, ha a férfi olyan, mint Daniel, a karjába
kapja, és az ágyba viszi olyan elsöprő erejű vággyal, hogy még azt
sincs türelme megvárni, amíg levetkőzik. Másik énje viszont, az
intellektuális és kíváncsi Liliane, ugyanennyire élvezte, hogy nem ez
történik. A legcsekélyebb elképzelése sem volt arról, mit szándékszik
csinálni vele a férfi, de az étteremben lefolytatott társalgásból arra
következtetett, hogy a dolog nagyon más lesz, mint amit eddigi életében
valaha is megtapasztalt.
A férfi felvezette az emeletre. Itt egy hosszú folyosó húzódott, rajta
szárnyas ajtóval, amely minden bizonnyal a fő hálószobába nyílt. De a
férfi elment mellette, és egy másik ajtóhoz irányította Liliane–t, a
folyosó végében. Ismét elővette kulcsait, és kinyitotta ezt az ajtót.
– A gyönyörök helye – mondta, és intett, hogy lépjen be.
Liliane bement. Egy kis, négyzetes szobába lépett, amelynek fehér
szőnyege volt és egyszerű, szürkére festett falai. Sem képek, sem
bútorzat nem volt a szobában, csak egy nagy duplaágy, amelyet a szoba
közepén helyeztek el, és egy kis fém szekrényke, amely az ágy mellett
állt, és különböző méretű fiókokkal rendelkezett. Az ágyat fehér lepedő
fedte.
– Ülj le az ágy szélére – mondta William megváltozott hangon.
– Mit akarsz csinálni?
A férfi kinyitotta a fém szekrényke legfelső fiókját, és kivett belőle
egy széles fekete selyemkendőt.
– Először is bekötöm a szemedet.
Valamilyen okból ezek a szavak az izgalom borzongását idézték elő
Liliane testében, amitől megremegett, de egy pillanatra sem merült fel
benne, hogy tiltakozzék.
– Miért?
A férfi nem felelt. Kifeszítette a kendőt a két keze között, azután
ráillesztette Liliane szemére. Az anyag elég széles volt ahhoz, hogy
Liliane orrát is részben elfedje. Mikor William szorosan megkötötte a
kendőt a tarkóján, Liliane pulzusa sebesen vágtázni kezdett.
Így, hogy megfosztották egyik érzékétől, Liliane azon nyomban
felfedezte, hogy a többi érzékszerv működése élesebb lett. Hallotta,
hogy William átmegy a szobán, az ajtóhoz. Most először érzékelte a
férfi borotválkozás utáni arcszeszének illatát, édes, virágillatú
aromát. A férfi hallhatóan levette a zakóját. Liliane még azt is
hallani vélte, amint kiköti a nyakkendőjét, mert suhogott a selyem,
mikor megrántotta a csomót.
– Állj fel – mondta William.
Liliane engedelmeskedett. Tapintóérzéke szintén kiélesedett.
Megrezzent, mikor William megérintette csupasz vállát. A kéz
végigfutott a kulcscsontján, lefelé a melléig. A ruha ferde kivágása
miatt Liliane nem viselhetett melltartót. Érezte, hogy a férfi ujjai
fürkészve bejárják puha húsát, mellbimbói máris megmerevedtek. Már
akkor érezte, hogy összehúzódnak, amikor William bekötötte a szemét.
– Ezt most le kell vennem rólad – mondta a férfi.
A kezek megfordították Liliane–t. Érezte az ujjakat a cipzárján, amely
a lapockák közétől a fenekéig futott, és most zümmögve szétvált. A
férfi lehámozta Liliane testéről az anyagot, leengedte a csípőjén, és
hagyta, hogy a földre hulljon.
– Lépj ki belőle – mondta William.
Liliane oldalt lépett. Hallotta, hogy a férfi felszedi a ruhát a
földről. Egy vadidegen szobában állt egy emberrel, akit alig három
órája ismert, harisnyában és bugyiban, fekete selyemkendővel a szemén.
Ez volt a létező legbizarrabb helyzet, amit valaha is megtapasztalt, és
hallatlanul izgalmasnak találta. Mindenféle különbség az elme és a test
izgalmai között tökéletesen eltűnt. Egész teste remegett a láztól és a
várakozástól.
– Most a harisnyád – szólt a férfi. Liliane érezte, hogy a kezei
meglazítják a harisnyák szegélyét, majd legördítik azokat a combján,
egészen a bokájáig. – Emeld fel a lábad – hallotta. Felemelte a lábát,
miután előbb körbetapogatózott a levegőben, és megtámaszkodott a férfi
vállán. William lehúzta a cipőjét, majd lehámozta bal lábfejéről a
harisnyát. Azután megismételte az eljárást a jobb lábával.
Liliane bugyija fekete szatén volt és icipici. Nem állt másból, csak
két parányi háromszögből, amelyek közül az egyik a szeméremdombját
fedte, a másik fent csücsült a feneke vágatában. Liliane érezte, hogy a
férfi elől–hátul cirógatja a kis anyagot.
– Most ülj le megint.
Liliane megérezte a matrac szélét a vádlija hátulján, és leült.
– Feküdj le – utasította a férfi. Odatérdelt az ágyra Liliane mellé, és
igazgatta a testét, míg az ágy közepére nem került. Azután érezte, hogy
a matrac megkönnyebbül a férfi súlyától, és ruhadarabok suhogását
hallotta: a férfi vetkőzni kezdett.
– Látod – mondta közben, és hangjának remegése híven közvetítette
izgalmát –, a szemedre tett kötés mögött névtelen és ismeretlen
lehetsz. Mivel te magad nem látsz, könnyedén meggyőzheted magadat
arról, hogy téged sem látnak. Ennek következtében bátran viselkedhetsz
mindenféle gátlások nélkül.
Liliane hallotta, hogy lépések haladnak át a szobán, az ajtóig. Az ajtó
kinyílt, majd ismét becsukódott. Feszülten figyelt, megpróbálta
kideríteni, hogy a férfi a szobában van–e még.
Valami könnyedén végigsimított a testén. Liliane megrezzent tőle. A
valami lefelé lebegett a vállain át a melléig, majd cirógatni kezdte a
mellbimbóit. Selymes érintés volt. Mellbimbói még jobban megmerevedtek.
Olyan kemények lettek, hogy szinte hidegnek érezte őket.
A selyem megcirógatta a hasát és a szeméremszőrzetét, majd lefelé
araszolt a combjára. Liliane szétnyitotta a lábait, a szeméremajkain
akarta érezni a selymet. Az lecsúszott a bal lábán, egészen a bokájáig,
majd visszafelé haladt a jobb lábán, a belső combok mentén, felfelé.
Liliane bugyijának anyaga csak egy vékony kis pánt volt a lába között,
teljesen eltűnt szeméremtestének hasítékában, és fedetlenül hagyta a
szeméremajkait. Mikor a selyem hozzáért ott, felnyögött. Sohasem hitte
volna, hogy egy ilyen pihekönnyű érintés ilyen pikáns élvezetet
okozhat. Felemelte a szemérmét, és odakínálta ennek az érintésnek, de
az elszökött előle.
Érezte, hogy ismét ránehezedik a súly az ágyra a közelében.
– Mivel azt mondod, nincsenek saját erotikus fantáziáid, én most
kitalálok neked egyet.
– Jó. – Liliane hangja rekedt volt és mély. Azon kapta magát, hogy a
lélegzete szaggatottá vált. Elképzelte, amint a férfi az ő csaknem
anyaszült meztelen testén legelteti a szemét.
– Mi lenne, ha azt találtam volna ki, hogy ma éjjel végignézem, amint
itt fekszel az ágyamon az én kis kéjkamrámban, és egy másik férfi
szeretkezik veled?
– Nem! – kiáltotta Liliane rögtön, de hangjának csengése elárulta őt.
Az ötlet határtalanul felizgatta. Williamnek igaza volt, a kötés a
szemén tökéletes névtelenséget biztosított neki, és bármire képesnek
érezte magát.
– Mi lenne, ha már meg is hívtam volna ezt a férfit ide, a szobába, mi
lenne, ha máris itt állna az ágy lábánál, és téged nézne? Például a
sofőröm, aki komolyan érdeklődött irántad. Láttad, amint rád nézett a
tükörben, igaz?
Liliane nem felelt.
– Igaz? – faggatta a férfi.
– Igaz! – mondta Liliane merészen.
– Képzeld csak el, hogy itt áll, téged néz ugyanúgy, ahogy az autóban,
az ágy lábánál... Az a kis bugyi nem kínál túl sok védelmet, ugye? És
meztelen lenne, természetesen. El tudod képzelni ezt?
Liliane megint csak nem felelt. De William most sem hagyta annyiban.
– El tudod?
– Igen.
Liliane érezte, hogy a súly felemelkedik az ágyról. – Ugye, milyen
vastag szeméremajkai vannak, Paul?
Liliane visszatartotta a lélegzetét. Eddig nem jutott eszébe, hogy
bárki bejött volna a szobába, de nem lehetett benne biztos. A kötés
mögött teljes sötétség honolt.
– És milyen imádnivaló mellek. Látod, milyen kemények a mellbimbói?
Mint két kis cseresznye.
Liliane csiklója vadul lüktetett. A képzelete készült kitörni burkából.
– Fogd meg ezt, Liliane.
Hallotta, hogy az egyik fémfiók kinyílik, azután a bal kezébe nyomtak
egy tárgyat. Nem tartott túl soká, míg kitalálta, mi az. A sima műanyag
pénisz nagyobb volt, mint amit ő birtokolt otthon.
– Mit akarsz, mit csináljak vele? – kérdezte.
– Látni akarjuk, hogyan maszturbálsz. El tudsz élvezni ettől?
– Igen.
– Remek. Akkor mutasd meg nekünk. Mutasd meg mindkettőnknek. De először
vedd le a bugyidat.
Liliane bal kezével lehámozta csípőjéről a nadrágocskát. A számára
leírt helyzet olyan erővel hatott rá, hogy úgy érezte, hallja a másik
férfi lélegzetét. De így is akarta. A gondolat, hogy két férfi,
ráadásul két meztelen férfi nézi, hihetetlenül felajzotta. Még sohasem
ötlött fel benne életében, hogy ilyesfajta erotikus ingerekre is
fogékony lehet – ilyen vad és boszorkányos dolgokra –, de úgy látszik,
igenis az. Joggal várhatta volna el önmagától, hogy legalább valahol az
agya hátsó részében motoszkáljon némi szégyenérzet, miközben ott
fekszik meztelenül az ágyon egy idegen szobában, és engedelmeskedik egy
merőben ismeretlen valaki utasításainak, de nem talált magában
semmiféle gátlást. Ez volt az igazság!
Szélesen széttárta lábait, és felfelé domborította szeméremtestét, azt
akarta, hogy nézői jól lássanak minden részletet. Egyik kezét
végigfuttatta a hasán a lába közéig, elfedte a szeméremdombját, majd
azután ujjaival szétnyitotta szeméremajkait. Nedves volt, mégpedig
csurom nedves. Másik kezével oda illesztette a szerszám hegyét a
csiklójához.
– Kapcsold be nekem – mondta.
Súly nehezült az ágyra. Megpróbálta emlékezetébe idézni, hogy nézett ki
a sofőr. Alacsony, köpcös, rendkívül széles mellkassal, de igen fiatal.
Emlékezett rá, hogy a szeme mohón pásztázta végig őt. Elképzelte, hogy
a fiú keze odanyúl, és bekapcsolja a vibrátort.
Zümmögés töltötte be a levegőt. Liliane felnyögött, mikor a rezgések át
járták a csiklóját.
– Jó érzés?
– Igen. – Ott, a feketeség mélyén, a vibrátor hatása mintha még erősebb
lett volna, még jobban birtokba vette volna őt. Erősebben szorította a
testéhez, és nyögdécselni kezdett, ahogy érzületei fokozódtak. Jobbra–
balra vetette a fejét, kéjhullámok száguldottak át rajta. Máris
közeledett az orgazmusa. Idegszálai csomóba rándultak, készültek az
élményre.
Képzeletében két férfi jelent meg élénken, részletekbe menően, nagy,
ágaskodó hímtagjuk mereven előreugrott a hasuk alól, szemük az ő
ágyékára tapadt. Fura módon ő is látta saját magát, elnyúlva az ágyon,
a vibrátorral a lába között. Egy másodpercre, egy egészen apró
töredékmásodpercre valami mást is látott lelki szemeivel: a hosszú hajú
barna nőt a fotón, amint állhatatosan néz a fényképezőgép lencséjébe.
Azután hátravetette a fejét a lepedőn, és elélvezett, a teste
reszketett, torkából hang tört elő, amely inkább a fájdalom zokogására
emlékeztetett, semmint a gyönyör kiáltására.
– Be tudsz fogadni mindkettőnket? – kérdezte William remegő hangon.
– Nem. – Fogalma sem volt, mire gondol a férfi.
– Én azt hiszem, igen.
– Nem!
Érezte, hogy egy test kerül a lábai közé. Egy kéz elvette tőle a
szerszámot. Ujjak nyúltak hozzá, cirógatták a mellét, gyúrták a puha
húst. Mikor megérintették mellbimbóját, olyan éles kéjhullám tört rá,
hogy hangosan felkiáltott.
A kéz a hasára tért. Nyomában olyan heves érzületek ébredtek, mintha
belekarmolta volna útját a bőrébe. Egy kicsit elidőzött a
szeméremszőrzetében, simogatta a dombocska sűrű fürtjeit. Liliane
csiklója megrándult.
– Mondd meg nekem, Liliane, mit szeretnél – szólt a férfi.
– Hát nem látod?
– Mind a kettőnket kívánsz, igaz?
– Igen.
Liliane lényének egyik része szerette volna letépni szeméről a kötést,
és véget vetni ennek a színjátéknak, de másik része, a nagyobbik,
túlságosan felajzott és begerjedt volt ahhoz, hogy abbahagyja.
Williamnek igaza volt. Liliane képzelete lángra lobbantotta az érzékeit
is.
Érezte, hogy a kéz a szeméremajkai közé hatol. A csiklóját kereste. A
sötétségben minden élmény megsokszorozódott, és ez sem volt kivétel.
Liliane csiklója úgy remegett. mint egy hangvilla, amelyet épp most
ütöttek meg. Az ujj gyúrogatta, azután körözni kezdett körülötte.
Liliane nyögdécselt és sóhajtozott, még jobban elnyúlt az ágyon. Vajon
a sofőr nézte őt, vagy talán ő volt az, aki hozzányúlt?
A kéz eltávolodott. Liliane hallotta, hogy ismét kinyílik a fém
szekrényke egy fiókja.
– Fordulj meg.
Liliane agya valahogy nem működött igazán jól. Nem tudta kitalálni,
mire gondolhat a férfi. Csak mikor két kéz ragadta meg a csípőjét, és
oldalra hengerítette, akkor értette meg, mit kívánnak tőle. Hasra
fordult.
– Micsoda gyönyörű segge van, ugye, Paul? – A fantáziajáték
folytatódott.
Egy kéz becézte Liliane fenekének feszes félgömbjeit.
– Térdelj fel – vezényelt William.
Liliane gépiesen engedelmeskedett, mintha csak a férfinak ajándékozta
volna az akaraterejét. Érezte, hogy kezek húzzák szét a fenekét, azután
valami hideg, csúszós anyagot kentek a feneke lyukába. Egy ujj
behatolt, és odabent is bekente a kenőccsel.
Liliane teste megmerevedett. Vajon tényleg két férfi van vele? Vajon
tényleg ketten egyszerre akarják a magukévá tenni? Mivel képzeletében
maga előtt látta a képet, és mivel valójában nem hitte, hogy ketten
lennének, nagyon izgatónak találta a dolgot.
Kezek markolták meg erősen a fenekét. Érezte, hogy egy ágaskodó hímtag
összetéveszthetetlen forrósága és keménysége ütközik a combjának.
Felfelé mozdult, kikerülte a hüvelyét, és elhelyezkedett a fölötte levő
kerek kis nyílás előtt.
– Ne – mondta Liliane, de ezúttal maga sem volt biztos benne hogy
komolyan gondolja–e. Johann gyakran próbálta meg rávenni erre az
aktusra, amit Liliane most már, a későbbi leleplezés fényében nem is
talált meglepőnek, de mikor először próbálkoztak vele, Liliane olyan
fájdalmasnak találta, hogy minden további kísérletnek ellenállt. De
most másnak érezte magát. Teljesen másnak. Ami azt illeti, a teste
egyszerűen elárulta őt. Amint a hímtag végtelenül finoman előrenyomult,
a feneke záróizmai készséggel ellazultak, és nem fejtettek ki
ellenállást.
– Ó, ez az – mondta William, és Liliane érezte, hogy beljebb hatol.
Legalább tudom, hogy William az, gondolta. Amint a férfi makkja
beletemetkezett a testébe, fájdalomhullám tört rá, de szinte nyomban
kéjes érzéssé változott. Nem hasonlított semmilyen más gyönyörre, amit
eddig érzett. Forró volt, tűzforró, olyan kéj, amely azonos frekvencián
és hőfokon volt a fájdalomérzettel. Nyomban szétterjedt a zsigereiben,
áttevődött a szeméremtestére. Liliane csiklója hevesen megrándult.
A férfi előrenyúlt, hogy megragadja elszabadult melleit az egyik
kezével, megpróbálta mindkettőt a mellkasához szorítani, míg másik
kezével valahol a combjánál matatott. Hirtelen megérezte a vibrátor
hegyét a combjai között.
Liliane most már tudta, miben mesterkedik a férfi, és hevesen kívánta
az élményt. Hátrafelé nyomult a férfi ölébe, mélyebbre kényszerítve
magába a hímtagját, és újabb, fájdalommal vegyes kéjhullámot sajtolt ki
belőle. Hüvelye összeszorult, mint egy kéz, amely szeretne megmarkolni
valamit.
A szerszám hegye most behatolt Liliane szeméremajkai közé, és zümmögni
kezdett. Liliane hangosan nyögdécselt, hátravetette a fejét. Testén
eluralkodtak az érzületek. Érezte, hogy a vibrátor lejjebb csúszik,
keresgéli a hüvelybemenetét. A férfi most már teljesen beletemetkezett
a fenekébe, és ágyékszőrzete Liliane combjához súrlódott, de Liliane
fura módon mégis üresnek érezte magát. Szerencsére nem sokáig. A
torpedó formájú vibrátor megtalálta, amit keresett, és egyetlen sima
mozdulattal belemélyedt a hüvelyébe, egyenesen a zsigerei közé, míg
csak a hegye ott nem rezgett a méhe szájánál.
– Ó, istenem... – Liliane egész teste remegett a feje búbjától a
lábujjai hegyéig. Még sohasem érezte ezt életében. Tökéletesen
betöltötték, szétfeszítették, szeméremtestének minden idegszála szinte
sikoltozott az érzületek özönétől, amelyek olyan különlegesek voltak,
hogy azt sem tudta, gyönyört vagy fájdalmat érez. Nem, ez nem volt
igaz. Gyönyört érzett, de olyat, ami eddig nem szerepelt élményeinek
listáján.
A vibrátor erőteljes rezgései kihatottak a szomszédságában lévő
hímtagra is. A két fütykös egészen közel haladt egymáshoz Liliane
testének alagútjaiban, csak egy keskeny választófal volt köztük. A
csiklója ugyanazt a jelenséget érzékelte, és ritmikusan lüktetett.
Liliane úgy vélte, akkor élvezett el, amikor a vibrátor belehatolt. Úgy
vélte, néhány másodperccel később megint elélvezett, amint a rezgések
szétterjedtek erotikus idegpályáin, de képtelenség lett volna pontosan
megmondani. Érzései olyan rendkívüliek voltak, hogy meg sem tudta volna
mondani, mikor végződött az egyik orgazmus, és mikor kezdődött a másik.
Csak annyit tudott, hogy gyakorlatilag folytonosan orgazmusa volt,
teste szinte felduzzadt a gyönyörtől.
És ezt nem csak a fizikai hatásoknak köszönhette. Agya is részt vett az
élvezetben, a selyem, amely szemére simult, emlékeztette rá, milyen
szokatlanul viselkedik. A fantáziájában korábban felhalmozódott
képzetek, a két férfi, akik figyelik, miközben maszturbál, sehogy sem
akartak eltűnni. Ilyen lenne tehát, ha egyszerre két férfi hatolt volna
a testébe? A gondolat csak fokozta izgalmát.
Hirtelen érezte, hogy fenekében megdagad és lüktetni kezd a hímvessző.
Ez újabb hatalmas kéjhullámot indított el a testében. A hímtag
megrándult a szűk húsalagútban, és kitört, több heves sugárban
ejakulált, amitől Liliane orgazmusa újabb magasságokba emelkedett, és
teste minden egyes rándulásra újabb gyönyörrel felelt.
A férfi nem mozdult egy darabig, és Liliane hallotta, hogy hevesen
zihál, levegő után kapkod. Alighanem eleresztette a vibrátort, mert az
lassan kicsúszott Liliane testéből, saját súlyánál és Liliane testének
nedvességénél fogva. Mikor végül a lepedőre pottyant, Liliane
felnyögött, hüvelye összezárult, és végsőkig ajzott idegszálai még egy
utolsó kéjhullámmal ajándékozták meg. A férfi fütyköse lassan elernyedt
és szintén kicsúszott, de Liliane teste erre már képtelen volt
reagálni.
És ekkor történt. Újból érezte, hogy a súly felemelkedik az ágyról, és
amint megfordult, hogy tehermentesítse elgyötört térdeit, karja
beleütközött egy sima, izmos férficomb ruganyos húsába. Valamiért az a
benyomása támadt, bár aligha tudta volna megmagyarázni, miért, hogy a
testrész nem tartozik Williamhez.
– Maradj itt és várj – mondta William.
Liliane ült az ágy szélén, és szíve megújult izgalommal dobogott.
Lehet, hogy William tényleg a sofőrjét vitte hozzá? Azután hallotta,
hogy nyílik az ajtó. Ha tudni akarja az igazat, gyorsan le kell tépnie
szeméről a kendőt, mielőtt be is csukódik. De Liliane ehelyett
mozdulatlanul ült tovább.
Beletelt egy pár perc, mielőtt újra nyílt az ajtó.
Léptek közeledtek hozzá, és fürge ujjak kioldották a szemét eltakaró
fekete selyemkendőt. Liliane megdörzsölte a szemét és felnézett.
William állt előtte sötétkék fürdőköpenyben, erekció nélkül. És persze
kettesben voltak.
A férfi rámosolygott, leült mellé és szájon csókolta. Csak most vette
észre Liliane, hogy ez volt az első csókjuk.