Szexvadászok
Sportingbet Regisztracios Bonusz
6. fejezet
A
napi posta éppen akkor pottyant be a levélrésen, amikor Liliane lement
reggel a konyhába. Ez is barna boríték volt, de nem olyan vastag, mint
az első. Felvette, és a konyhába vitte.
A Williammel töltött éjszaka teljesen kiszikkasztotta. Másnap reggel
olyasféle érzések közt ment be dolgozni, mintha másnapos lenne – nem a
túlfogyasztott alkohol, hanem a túlfokozott kéj következtében, ami
ugyanazzal az eredménnyel járt. Mikor munka után hazaért, olyan fáradt
volt, hogy a tévé előtt aludt el este kilenc órakor. Mikor feleszmélt,
nagy nehezen az ágyba vonszolta magát, és tíz órát aludt egyhuzamban.
Csak az ébresztőóra csörömpölésére riadt fel. A rákövetkező nap
pontosan ugyanez történt, de ezúttal már sikerült felébrednie valamivel
az ébresztőóra jelzése előtt, és most először érezte azt, hogy végre
kipihente magát.
A péntek mozgalmas napnak ígérkezett. Az egész délelőttöt
tárgyalásokkal töltötte, utána találkozója volt egy biztosítótársaság
képviselőjével, akivel egy szerződést kellett megbeszélnie.
Ahogy készítette a kávéját, a boríték rámeredt a konyha asztalról.
Elhatározta, hogy ezúttal figyelmen kívül hagyja. Muszáj volt a
munkájára összpontosítania, és nem akarta, hogy bármi elterelje a
figyelmét.
Ami William és őközötte történt, nagyon izgalmas volt, kár lenne
tagadni. De zavarba ejtő is volt. Minél többet gondolkodott rajta,
annál inkább meggyőzte magát, hogy William sofőrje volt az, és nem
William, aki olyan erőteljesen szeretkezett vele, William pedig nézte
őket. Hogy ő maga hogyan jutott el a saját kielégüléséhez, ha eljutott,
arról sejtelme sem volt.
Nem arról volt szó, hogy Liliane–nek mindez ellenére lett volna. Igazán
nem panaszkodhatott. Nem ugratták be, nem erőszakoskodott vele senki.
Bármelyik pillanatban letéphette volna szeméről a kötést, hogy
kiderítse az igazságot. Inkább az nyugtalanította, hogy annyira
belekeveredett a fantáziába, amelyet William alkotott meg a számára,
hogy egyetlen percre sem jutott eszébe leállítani. Ez volt az, ami
aggasztotta.
Abból, amit a férfi még az étteremben mondott neki, és abból, ahogyan a
kis „kéjszoba” elő volt készítve, nyilvánvaló lett számára, hogy a
férfi számtalanszor csinált már ilyet. Úgy gondolta, hogy a többi nő,
aki odakerült, bizonyára rámenősebb és fantáziadúsabb lehetett, és
magától álltak elő fantáziáikkal. Vajon hányat kefélt meg közülük a
szőke sofőr, vagy mindkét férfi úgy, hogy bekötötték a szemét? Vajon
még miféle titkokat rejt a kis fémszekrényke?
A gondolatba beleborzongott. Kivette a hűtőből a narancslét, és két
nagy kortyot ivott belőle. Azután fogott egy bögre kávét, és leült vele
a konyhaasztalhoz. Félretolta a borítékot. Úgy festett, mintha öt vagy
hat levél lenne benne.
Megitta a kávéját, és felment a hálóba. A szokásos módon finoman
kikészítette arcát a munkához, azután bement az öltözőszobába, hogy
megfelelő üzleti öltözéket válasszon. Egy tengerészkék kosztüm mellett
döntött. Kibújt a köntöséből, és öltözködni kezdett.
A szexuális kalandok iránti kíváncsisága nem múlt el, ebben biztos
volt. De most egy kis pihenőre volt szüksége. Valahogy úgy érezte
magát, mint aki túl sokat evett. El kell telnie egy kis időnek, mielőtt
újból az evésre gondol.
Habár William beszélt neki az ő kis „játékairól”, fogalma sem volt
róla, mit várhat tőle. Mivel azelőtt olyan keveset törte a fejét az
erotikán, és száműzte a témát a mellékes dolgok közé, valósággal
sokkolta, hogy olyan emberekkel találkozhat, akik ennek épp az
ellenkezőjét teszik, és kifinomult, bonyolult utakon–módokon valósítják
meg erotikus elképzeléseiket. Amint ezen töprengett, rájött, hogy
találkozott már ilyesmivel. Elsőrendű példa az, amikor rajtakapta a
férjét, Johannt azzal a transzvesztitával. A fiú nem is fejezhette
volna ki jobban erotikus lényének titkait – nőnek öltözött,
leborotválta a lábait, megtanulta, hogyan kell parókát és kozmetikai
szereket használni.
Liliane úgy érezte, az ő erotikus kívánságai ehhez képest nagyon
kezdetleges állapotban vannak. És pontosan azért, mert olyan keveset
foglalkozott vele, hogy mi is hozhatja lázba igazán. Ami eddig történt
vele kalandozásai során, mind izgalmas és érdekes volt, de egyik
élményét sem élvezte jobban vagy kevésbé a másiknál – szó sincs róla,
hogy abba kellene hagynia a kísérletezést. Tudni akarta, hogy mi minden
van még a palettán.
Felvette kosztümkabátját, és még egyszer a tükörbe pillantott. Az
elmúlt két napban a szeme fáradt volt és fénytelen. De most visszatért
belé a fény.
– Ötvenezer, és nem fordulunk a nyilvánossághoz.
– Nem hiszem, hogy ennyit megengedhetünk magunknak.
– Ebben az esetben a tárgyalóteremben találkozunk – és minden a
legszélesebb nyilvánosság elé kerül.
– Mi nem félünk ettől. Ügyfeleink teljeskörű, kiterjedt vizsgálatokat
végeztek, és kiderítették, hogy valamennyi biztonsági előírást
teljesítették és az iparban megkövetelt szintre fejlesztették.
– Ha nem tették volna – mondta Liliane határozottan –, akkor
biztosíthatom, hogy mindenképpen törvény elé vinném ezt az esetet,
függetlenül attól, milyen kártérítésben állapodunk meg. Az a lényeg,
hogy a munkahelyi biztonságról mindenkinek van elképzelése. Ha a
közönség úgy érzi, hogy az említett cég hanyagul bánik az
alkalmazottaival, akkor le fogja vonni a következtetést, hogy az
ügyfeleivel is ugyanilyen hanyagul bánik – ami egy vezető hajózási
társaság esetében, ahol a jó hírnév alapvető ugyebár, nem túl
szerencsés következmény.
– Huszonötezer.
– Huszonötezer nevetséges ajánlat. Most már világos, hogy ez a
felelőtlenség tökéletes példája. Az ügyfelem egy évet töltött kórházban
az életéből. Az önök ajánlata még a kiesett keresetét sem pótolja, nem
beszélve a szenvedésről és a megrázkódtatásról.
– Ez az utolsó ajánlatunk.
– Rendben.
– Liliane fogta a kezében tartott iratcsomót, beletette a táskájába, és
felállt.
– Hát, akkor találkozunk a tárgyalóteremben.
– Harminc – mondta Gerard Ferlington a Colonel Biztosító Társaság
részéről, viktoriánus korabeli íróasztala mögül. Tripla tokája volt, és
akkora hasa, hogy úgy tűnt, ingének gombjai bármikor lepattanhatnak.
– Ég önnel – mondta Liliane.
Már az ajtónál járt, mikor a másik utána vakkantott:
– Negyven.
A biztosítási alkudozás olyan pókerjátékra hasonlított, amelyben látni
lehet a lapokat. De Liliane kiválóan értett a blöffölés mesterségéhez.
Kinyitotta az ajtót, és nyugodtan kisétált az irodából a zsúfolt külső
terembe. És csak ment.
Gerard hatalmas pocakja már mögötte imbolygott.
– Negyvenöt!
Liliane odaért a lifthez, és megnyomta a hívógombot. Azután megfordult
és ránézett a férfira.
– Már megmondtam önnek utolsó ajánlatomat, Gerard. Vagy elfogadja, vagy
nem. Alku nincs.
A férfi szeme híven tükrözte dühét.
– Rendben, a fene egye meg. Elfogadom. Küldjön egy hivatalos levelet a
megállapodásról, és én aláírom.
– A pénzt postafordultával várom – mondta Liliane.
– Meg fogja kapni.
Liliane elmosolyodott, és kinyújtotta a kezét.
– Igazán öröm önnel üzletet kötni, Gerard – mondta, amint kezet ráztak.
Olyan volt, mintha egy nedves halat rázogatna.
A mosoly sokáig nem is hagyta el az ajkát. Úgy indult el a találkozóra,
hogy az ügyfele azt mondta, megelégszik huszonötezer fonttal. De
Liliane megduplázta ezt az összeget.
Rápillantott az autója műszerfalán lévő digitális órára. Öt óra volt,
már nincs értelme visszamenni az irodába. Ehelyett elővette a
mobiltelefonját, elmondta ügyfelének a jó hírt, aztán hazament.
Igazán ünnepi hangulatba került. Sajnos az egyetlen ember, akivel
szívesen ünnepelt volna együtt, nem volt elérhető. Sam azt mondta neki,
hogy egy hétre Ausztráliába kell mennie borvásárló körútra. Csütörtökön
ment el. Igazán nagy kár. Három vagy négy óra, amit az ágyban töltene
vele, megfelelő jutalom lenne fáradozásaiért. Érezte, hogy a
szeméremteste lüktet, mikor eszébe jut utolsó találkozásuk.
Úgy látszik, az étvágya visszatért.
Leállította a kocsiját, és bement a házba. A konyhában elővett egy
poharat, és kinyitott egy újabb üveg fehér bort, majd felköszöntötte
önmagát a sikeréért.
A barna boríték csöndben szemezett vele a konyhaasztalról. Felvette és
feltépte, tartalmát a konyhaasztalra ürítve. Öt levél volt benne.
Leült és kinyitotta az elsőt. Újabb magányos szív, egy férfi, aki
társat keres magának élete hátralévő részére. A második levél ugyanaz
volt. A fénykép kis, kopasz embert ábrázolt kellemetlen mosollyal.
Liliane kortyolt a borából. Kinyitotta a harmadik levelet.
Helló, 38–as! Kezdjük az elején! Mi egy házaspár vagyunk. Igen, tudjuk,
hogy nem párokat keresel, de arra gondoltunk, megírjuk neked, hogy nem
tudod, mit mulasztasz. Azt írod, szeretőt keresel – nos, én vagyok az a
szerető. Meg tudom adni neked azt, amire szükséged van, és a feleségem
még többet tud nyújtani. Sokkal, de sokkal többet! Ha azt hiszed, hogy
mostanság remek erotikus élményekben van részed, csak várj, amíg ágyba
nem bújsz velünk kettőnkkel! Egészen más élmény. OK, tudom, hogy
először kicsit ijesztően hangzik, de hát az élet nem színjáték, igaz?
Hívj fel minket, és megélheted életed legizgalmasabb napját.
Adam és Sarah.
A levélhez mellékelt fényképen magas, szőke lányt lehetett látni apró
piros bikiniben, amelynek melltartója alig bírta a két hatalmas cici
terhét. Sötét hajú férfi állt mögötte vigyorogva, jobb kezének ujjait a
bikini nadrágjának elejébe dugva, amitől az anyag kidudorodott.
Liliane félredobta a levelet. Határozottan nem ez volt az, amire
vágyott. De a levélről eszébe jutott a másik hasonló, amit egy
házaspártól kapott az első csomagban. Felment a hálószobába. Azokat a
leveleket, amelyeket megtartott, az éjjeliszekrénye felső fiókjába
tette. Leült az ágyra, kivette az előző házaspár levelét, és gondosan
újra elolvasta.
Azt mondta Williamnek, hogy neki nincsenek erotikus fantáziái, és ez
tökéletesen igaz is volt. De most behunyta a szemét, és hanyatt feküdt
az ágyon, megpróbálta elképzelni, milyen lenne elmenni annak a
házaspárnak az otthonába, csakis abból az egyetlen okból, hogy
szexuális kapcsolatot létesítsen a férjjel, miközben a feleség nézi
őket. Milyen lenne úgy vetkőzni le, hogy közben mindketten nézik?
Elképzelte, hogy ott fekszik egy ágyon az ismeretlen férfival, aki
becézgeti a testét, miközben a feleség minden mozdulatukat követi a
tekintetével. Vajon ő is meztelen lenne?
Liliane észlelte, hogy az érverése felgyorsul. Felült. Még egy érdekes
levelet tett félre a fiókba. Most kivette. A hosszú barna hajú nő
ránézett a fényképről, változatlanul kérdő tekintettel.
Felvette a telefonkagylót, és tárcsázta Samantha és Roger számát.
Gyorsan csinálta, mielőtt még meggondolhatná magát.
– Igen? – már a második csengetésnél felvették a kagylót. Női hang
szólt bele.
– Samantha?
– Igen.
Liliane szíve olyan hevesen vert, hogy alig bírt lélegzetet venni.
– Ó, helló, én vagyok a harmincnyolcas postafiók gazdája. Írtak nekem.
– Helló! Örülök, hogy hallom a hangod.
– Az asszonynak meleg, szívélyes hangja volt.
– Remélem, nem baj, hogy írtunk neked.
– Nem. Ami azt illeti, éppen... arra gondoltam, hogy találkozhatnánk–e.
– Hát persze.
– Csak épp... még sosem csináltam ehhez hasonlót. Soha életemben.
Megfelel nektek, ha csak leülünk és beszélgetünk?
– Természetesen. Mi magunk is éppen ezt javasolnánk neked. Miért nem
jössz el hozzánk? Megihatunk együtt egy üveg bort. Megismersz minket,
mi is megismerünk téged, és ha úgy találjuk, hogy nem túl jó ötlet
összejönni, senkinek sem kell megsértődnie.
– Ez tetszik.
– Remek. Mikor érnél rá?
Liliane vett egy mély lélegzetet. A nő hangja kedves és értelmes volt,
és egy hosszú hétvégének néztek elébe. Liliane úgy érezte, a Gerard
Ferlington felett aratott győzelme szinte mindenre képessé teszi.
– Mit szólnátok a ma estéhez? – kérdezte, és a szíve a torkában
dobogott.
– Jó lesz. Nyolc körül? Hadd adjam meg a címünket!
– A nő megmondta a címet, és adott némi útbaigazítást.
– Azt hiszem, tudom, merre van – mondta Liliane. Ismerte azt a
környéket.
– Jut eszembe, hogy hívnak?
– Liliane.
– Hát, akkor a viszontlátásra, Liliane.
Liliane letette a telefont. A keze remegett, egész teste lázban égett.
Egyáltalán nem volt benne biztos, hogy miért is tette, amit tett. Ez is
csupán egy újabb lépés volt a szexuális egyenrangúsága felé vezető
úton. Remélte, hogy nem repíti túlságosan messzire.
A ház különálló, modern épület volt, amely egy saroktelken épült, és
meglepően nagy kert vette körül ahhoz képest, hogy a környéken milyen
kis területek jutottak a többi háznak.
Nem volt egyszerű dolog parkolóhelyet találni errefelé, a járdaszegély
zsúfolásig telt autókkal, de végül is Liliane–nek sikerült befurakodnia
valahová nem túl messze a saroktól. Bezárta az autót, és visszafelé
sétált a ház irányába. Hihetetlenül bizonytalannak érezte magát,
hevesen vert a szíve. Olyasféle érzés volt, amellyel a fogorvoshoz megy
az ember, eltekintve attól, hogy most idegessége beteges izgalommal
párosult.
Piros nyári ruhát viselt négyszögletes nyakkivágással, a fehér La Perla
fűzőt, a fehér csipkés öntapadós harisnyáját, és szívdöglesztő piros
tűsarkú cipőt. Éppen olyan soká tartott, míg eldöntötte, hogy milyen
alsóneműt vegyen fel, mint amilyen soká válogatott a ruhái között.
A sűrű sövényben egy kis fakapu látszott, és hosszú ösvény vezetett a
bejárati ajtóhoz. Megnyomta a csengőgombot. Valahol odabent megszólalt
a csengő.
– Helló!
Az ajtót alacsony, karcsú szőke nő nyitotta ki. Térdig érő, fekete
vászonruhát viselt mandaringallérral, szűkített derékkal és egyenes
szoknyával. Eléggé kerek, de nagyon csinos arca volt, hatalmas, kék
szemekkel, kicsi, pisze orral, és érzéki, húsos szája. Hosszú szőke
haját lófarokba kötötte. Kezet nyújtott.
– Samantha vagyok. Te pedig Liliane, igaz? Ugye, milyen fura helyzet?
– Bizony – mondta Liliane.
– Gyere be!
Samantha bevezette Liliane–t a ház tágas, négyszögletes nappalijába.
Nem volt benne kandalló, salaktégla padlózata és fehérre festett falai,
amelyen drámai színekben pompázó festmények lógtak, élénk ellentétet
alkottak. A helyiség közepén két egyforma, sötétzöld kanapé állt
egymással szemközt, köztük kis négyszögletes dohányzóasztallal,
amelynek tetejét kétujjnyi vastag üveglap alkotta. A nappali hátsó
részében étkezőasztalt és körülötte székeket lehetett látni, valamint
franciaablakokat, amelyek a kertre nyíltak.
Egy magas, karcsú férfi ült az egyik kanapé sarkában. Habár nem
lehetett több harmincöt évesnél, sűrű haja teljesen fehér volt.
Farmerkék inget és fehér nadrágot viselt. Az ing nyaka nyitva volt, és
Liliane láthatta, hogy mellkasát szőrzet díszíti, amely nagyobbrészt
szintén fehér. Hosszúkás arca, kiugró járomcsontja és élénk, zöld
szemei voltak. Elmosolyodott, amitől két kisfiús gödröcske jelent meg
az arcán.
– Roger vagyok – mondta felállva, és megrázta Liliane kezét.
Arckifejezéséből kitűnt, hogy maga is tisztában van a helyzet
furcsaságával, de ugyanakkor humorosnak is találja.
– Kér egy italt? Vörösbort? Vagy valami mást?
Egy üveg bor állt az asztalon három pohárral.
– Az jó lesz – mondta Liliane, és a bor felé intett.
– Kérlek, ülj le – mondta Samantha. Maga is leült a kanapéra, és
mindhárom pohárba töltött a borból. Egyet Liliane felé nyújtott, aki
vele szemben ült a másik kanapén.
– Azt mondtad, még sohasem csináltál ilyet. Nos, az első alkalom mindig
a legeslegrosszabb!
– Nem, én azt hiszem, minden alkalom egyformán feszélyező – mondta
Roger.
– Sok bátorság kell hozzá. De végtére is arról van szó, hogy az ember
megkapja az élettől azt, amit akar. Legalábbis mi így érezzük.
– A férfinak hosszú lábai voltak, és nem viselt zoknit a világoskék,
mokaszinszabású cipőjéhez. Liliane azon kapta magát, hogy a férfi
szemébe bámul. Mindkét szeme sarkában nevető ráncok futottak szét,
amelyek elmélyültek, amikor mosolygott.
– Nos, csupán szerettem volna bemutatkozni egy kissé – mondta, és
felállt. – Úgy gondoljuk, jobb, ha Samantha veszi kezébe a dolgokat.
Kivéve, ha van valami, amit tőlem szeretne megkérdezni.
Egy táncos laza könnyedségével állt fel. Hosszú ujjai és ápolt körmei
voltak, keze fejét szőke szőrzet borította. Állhatatosan vizsgálta
Liliane arcát. Liliane–nek az a kényelmetlen érzése támadt, hogy a
férfi máris mindent tud róla, amit tudni érdemes, mintha titkai nyomban
napvilágra kerültek volna. Az a fajta férfi volt, aki olyan benyomást
keltett, mintha minden létező helyzetben feltalálná magát, megtalálná a
módját, hogy megoldja a felmerülő problémákat, kiismerné a
lehetőségeket. Olyan könnyedséget és magabiztosságot sugárzott, amit
Liliane hihetetlenül vonzónak talált. Mivel nem kapott választ,
elmosolyodott, és kiment a folyosóra, borospoharával a kezében.
Becsukta maga mögött az ajtót, és Liliane hallotta, hogy felmegy a
lépcsőn.
– Mióta csináljátok ezt?
– Nos... másfél éve. Minden énmiattam történt.
– Samantha hátradőlt a kanapén, lerúgta magáról roppant magas sarkú
cipőjét, és maga alá húzta a lábát. Hússzínű, nagyon fényes
nylonharisnya simult rá.
– Szeretem Rogert, igazán szeretem. Amint elmondtam a levelemben, az
egész úgy kezdődött, mint a házasságunk megmentésére tett kísérlet.
Attól tartok, eleinte kissé elragadtattam magamat.
Liliane belekortyolt a borába.
– Milyen értelemben? – kérdezte.
– Ó, ez egy hosszú történet – mondta Samantha.
– Nem akarlak untatni vele. Az a helyzet, hogy igazából mindig is
sejtettem, mi lakik a lelkem mélyén, csak elnyomtam magamban. Mindig
nagyon heves érzelmekkel viseltettem a nők iránt – vagyis a lányok
iránt – már iskolás koromban is. Szerettem, ha megérintenek,
megcirógatnak. De akkoriban még nem jutott eszembe, hogy ennek erotikus
tartalma is lehet.
– És mi történt?
– Grafikus vagyok. Egyszer kaptam egy megbízást, hogy tervezzek logót
egy divatháznak. Elmentem a nőhöz, aki az üzletet vezette, és ő
elcsábított engem.
– Tényleg? Pontosan hogyan?
– Nagyon egyszerűen. Egyetlen pillantást vetett rám, és megkérdezte,
hogy ágyba vihet–e. Annyira megdöbbentem, hogy egyszerűen faképnél
hagytam.
– De?
– De a dolog nem hagyott nyugodni. Állandóan ő járt a fejemben. Isteni
csaj volt. Magas, elegáns, csodálatosan öltözködött. Vissza kellett
mennem hozzá, mert meg kellett mutatnom a rajzaimat. Az irodája bent
volt a lakásában. Megmondtam neki, hogy végiggondoltam a javaslatát.
Tíz perc múlva már ágyban voltunk. Olyan érzéseket keltett bennem,
amelyeket azelőtt nem is ismertem.
– Azt mondtad, megvadultál.
– Valóban. Egyszerűen nem tudtam betelni vele. Egy időben még leszbikus
bárokba is eljártam. De az egészben az volt a fura, hogy miközben volt
női szeretőm, hihetetlen vágy ébredt bennem a férfiak iránt is. Folyton
visszajártam Rogerhez, és elképesztő sóvárgás volt bennem a szex után.
Néha előfordult, hogy már az előszobában rávetettem magamat. Tényleg
hihetetlen volt.
– De nem kerestél más férfiakat?
– Azt nem. Ezen a téren Roger tökéletesen elegendő volt nekem. Még egy
kis bor?
– Samantha kigöngyölte a testét, és előrehajolt, hogy még egyszer
töltsön mindkettejüknek.
– És mivel a szexuális energiáim ilyen hihetetlen magaslatokba
röppentek, nem is gyanította, hogy mit csinálok. Egészen addig, amíg
egy napon túlságosan hamar haza nem érkezett, és ágyban nem talált
engem a gyönyörű, vörös hajú asszisztensemmel.
– És akkor mi történt?
– Ó, akkor tényleg majdnem elváltunk. Azután Roger azt javasolta,
kössünk kompromisszumot. Kecske is, káposzta is... valahogy így.
– És beválik?
– Eddig igen. Valójában az egész azzal járt, hogy a szex nagyon előkelő
helyre került a dolgok fontossági sorrendjében. Mindketten szeretjük.
Ha kettőnk közül az egyiket nem érdekelné különösebben, akkor,
gondolom, nem működhetne, de mivel mindketten igazán élvezzük, nem
járunk rosszul. Mindketten az erotikus élmények széles skálájában
részesülünk, és együtt is maradhatunk. Nem éppen hagyományos házassági
berendezkedés, de hát nincsenek kötelező szabályok az együttélésre,
vagy igen?
– Nem, szerintem sincsenek.
– Hát, akkor most mesélj magadról te, Liliane. Téged mi vitt rá, hogy
hirdetést adj fel a Rokon Lelkek–ben?
– Engem? – Liliane úgy érezte, megkedvelte Samanthát. Olyan üdítő volt
a nyíltsága és a nyitottsága.
– Régebben nem nagyon foglalkoztatott a szex. Nagyon lekötött a munkám.
Azután egyszer ágyban találtam a férjemet egy... – habozott – ...egy
másik férfival.
– Atyavilág!
– Egy transzvesztitával.
Samantha felnevetett meleg, mély csengésű hangon.
– Tényleg?
– Fekete harisnyák, leborotvált lábszár, barna női paróka. Egyébként
egész vonzó nő lett belőle.
– Biztosan borzasztó sokkoló lehetett.
– Az volt, de nem emiatt lettem ilyen...
– Liliane keresgélte a szót – kísérletező kedvű. Egy pár héttel ezelőtt
találkoztam egy férfival, és akkor történt valami, nem is tudom
biztosan, hogy mi. Egyszerre ráébredtem, hogy mi az, ami hiányzik. És
rám jellemző módon elhatároztam, hogy bepótolom, amit elmulasztottam.
Érthető ez valamennyire?
– Hát persze. Úgy képzelem, hogy jó sokan feleltek a hirdetésedre.
– Igen. De a legtöbb olyan pasasoktól jött, akik kétségbeejtően
magányosak, vagy ellenkezőleg, olyan ellenállhatatlannak képzelik
magukat, hogy szerintük elég, ha elküldik nekem a péniszük fotóját,
mire érett gyümölcsként tehetetlenül az ölükbe hullok.
Samantha ismét jóízűen nevetett.
– Meghiszem azt! Figyelj, én igazán örülök, hogy telefonáltál.
Liliane örömmel észlelte, hogy idegessége teljesen eltűnt.
Feszélyezettségét növekvő izgalom váltotta fel.
– Mindig ilyen könnyű? – kérdezte.
– Könnyű? – Samantha nem értette.
– Úgy értem, sikerült elérned, hogy ezt az egészet kezdem teljesen
normális dolognak érezni.
Samantha mosolygott.
– Nem az én érdemem. Ez egy spontán jelenség, ami vagy kialakul
magától, vagy nem.
– Tehát, mik a játékszabályok? – kérdezte Liliane.
– Szabályok?
– Ha úgy döntök, hogy ágyba bújok a férjeddel.
– Liliane érezte, hogy a pulzusa gyorsabban kezd verni.
– Ó, igen. Nincsenek szabályok. Kivéve azt az egyet, hogy én is ott
vagyok a szobában. Akkor én is láthatom, mi történik, és nincsenek
köztünk titkok. Vagy utólagos hazugságok.
– És ő is ezt teszi, amikor te...
– Igen.
– És te csak nézed?
– Igen.
– Ez a második állítás kissé bizonytalanabb volt, mint az első.
– Eddig azok a lányok, akikkel Roger lefeküdt, mind heterók voltak. Még
nem találkoztunk olyasvalakivel, aki – hogy is mondják a Rokon Lelkek
hirdetői? – kettős érdeklődésű. Talán, ha találtunk volna valakit...
– Kettős érdeklődésű?
– Olyan valaki, aki a saját nemével is szívesen kísérletezik.
– Én még sohasem csináltam ehhez hasonlót – mondta Liliane. Közben
eszébe jutott, hogy maga sem tudja, igazat beszél–e vagy sem. Ha
William tényleg összehozta őt a sofőrjével, akkor nem ez lesz az első
alkalom, amikor hármasban szeretkezik.
– De nem félsz tőle?
– Nem. – Liliane kiitta a borát. Úgy érezte, a finom ital a fejébe
szállt. Enyhén mámorosnak érezte magát. De lehet, hogy ennek semmi köze
nem volt a borhoz.
– Akarsz még egyszer beszélni Rogerrel?
– Nem szükséges. Nagyon vonzó férfinak találom.
– És nagyon jó szerető.
– Azt hiszem, erről én magam szeretnék meggyőződni – mondta Liliane
hűvösen.
– Jó. Akkor már csak egy kérdés marad hátra.
– Micsoda?
– Hogy mikor?
Liliane érezte, hogy a szíve verdesni kezd. Nagy különbség van a
között, hogy beszélgetünk valamiről és a között, hogy meg is tesszük.
Talán megjelenhetett az arcán egy kis riadalom, mert Samantha
megkérdezte:
– Nem akarsz hazamenni és átgondolni, és esetleg felhívni minket a jövő
héten?
– Nem – mondta elszántan Liliane. Már tudta, mit akar. Nem lett volna
értelme, hogy halasztgassa.
– Határozottan nem szeretnék hazamenni, Samantha, ha ti nem bánjátok.
Nagyon is oldottnak és... – ismét csak töprengenie kellett a helyes
kifejezésen – ... nyitottnak érzem magamat. Azt reméltem, hogy itt
maradhatok.
Samantha elmosolyodott.
– Nagyon elszánt nő vagy.
– A munkám során azt tapasztaltam, hogy legjobb a nyílt beszéd. És az
utóbbi időben a magánéletemben is nagyon jól bevált.
– Rendben. Akkor hát a következőket fogjuk tenni.
– Samantha az órájára nézett.
– Várj tíz percet. Gondold át még egyszer a dolgot. Ha mégis
meggondolod magadat, csak felállsz, és kisétálsz az ajtón. Így nincs
rajtad nyomás. Ha úgy döntesz, hogy itt maradsz, a hálószobát fent
találod az emeleten, a lépcsőtől balra a második ajtó.
– A szőke lány felállt.
– Várni fogunk.
– Samantha ezzel rámosolygott Liliane–re, biztatóan megérintette a
vállát, azután kisétált az ajtón. Liliane hallotta a lépteit a lépcsőn.
Felállt és az órájára pillantott. Háromnegyed kilenc volt. Odament az
ablakhoz, és kinézett a kertet körbevevő díszsövényre. Habár a szíve
olyan hevesen vert, hogy a dobhártyáján is hallotta a ritmusát, mégis
tökéletesen nyugodtnak érezte magát. Emlékezett rá, hogyan érezte magát
Sammel az első alkalommal – milyen volt, mikor ő tartotta kézben az
eseményeket, ő dönthette el, mit szándékszik tenni. Most is ő tartotta
kézben saját életét, és ezt nagyon izgalmasnak találta. Töprengett,
vajon ez volt–e az, amit annyira hiányolt régebben a szexuális
életéből, amikor mindig meg kellett várnia, hogy a férfiak
kezdeményezzenek. Most semmi mást nem kellett tennie, csak felsétálni a
lépcsőn. Szabadon választhatott.
Az órájára pillantott. Már majdnem kilenc óra volt. Ha őszinte magához,
be kell vallania, hogy már az első percben eldöntötte, maradni fog –
abban a minutumban, amikor megpillantotta Rogert. Úgy vélte, lehetnének
különféle gátlásai amiatt, hogy Samantha is ott lesz a szobában velük,
de nem tudott felfedezni magában egyet sem.
Liliane kinyitotta a nappali szoba ajtaját, kiment a hallba, és
elindult felfelé a lépcsőkön. A lépcsőtől balra eső második ajtó az
emeleten nyitva állt. A nappali világosság átadta helyét az esti
fényeknek, és Liliane éppen most láthatta a nap utolsó sugarait egy
nagy ablakon át, amely a kertre nézett. Még jobban kitárta az ajtót.
A hálószoba aránylag kicsi volt. Rózsamintás tapéta díszítette. Az
ágytakarót levették az ágyról, és takarosan összehajtva egy székre
tették. A tapétához illő ablakfüggönyöket behúzták, és az ágy két
oldalán két kis éjjeli lámpa égett, amely vöröses fényével rózsaszínű
ragyogásba vonta a szobát.
Roger az ágyon feküdt, fejét két párnával támasztotta fel. Meztelen
volt, de alsótestét eltakarta egy rózsaszín lepedő. Samantha mellette
ült. Ő is levette magáról a ruháját, és most csak egy szoros, fekete
szatén kombi dressz volt rajta. A fényes hússzínű harisnya, amelyet
viselt, öntapadós volt, és keskeny gumírozása belevágott a combjába.
Éppen férje ágaskodó hímtagját cirógatta, amely kirajzolódott a lepedő
alatt.
– Isten hozott – mondta Roger.
– Kényelmesen elhelyezkedtél – mondta Liliane olyan nyugodtan, amilyen
nyugodtan csak tudta.
– Úgy is érzem magamat.
Egy pillanatig nem történt semmi, mintha mindannyiuk fején átfutottak
volna annak következményei, hogy Liliane besétált az ajtón.
– Akarsz a fürdőszobába menni? – kérdezte Samantha, megtörve a varázst.
Egy ajtóra mutatott az ágytól balra.
Liliane becsukta maga mögött a hálószoba ajtaját.
– Nem – mondta.
– De lehúzhatnád a cipzáromat.
– Hát persze – mondta Samantha, és felállt. Most, hogy levette extra
magas sarkú cipőjét, még sokkal kisebbnek látszott, mint odalent.
Liliane hátat fordított neki, és érezte, amint a cipzárja kettéválik
Samantha ténykedése nyomán. Azon gondolkodott, vajon hányszor csinálta
már ezt a házaspár.
Hagyta, hogy ruhája a padlóra hulljon, majd kilépett belőle. Samantha
felkapta, és ráhajtotta az ágy támlájára.
– Ez igazán csinos – mondta Samantha – micsoda finom selyem.
– Szeretem a harisnyákat – mondta Roger.
– Én is inkább harisnyát viselek, mint láthatod – mondta Samantha.
– Annyira szexis. És sokkal hozzáférhetőbb.
– Gyere, ülj ide mellém az ágyra – mondta Roger, és Liliane
engedelmeskedett.
– Igazán nagyon csinos vagy – mondta, és megcirógatta Liliane térdét.
Liliane feléje fordult, megsimogatta a férfi arcát, majd előrehajolt,
és könnyedén szájon csókolta, kétszer egymás után. Ugyanakkor
végigfuttatta ujját a férfi mellkasának sűrű szőrzetén.
– Istenem, micsoda mellek – mondta Samantha.
– Bárcsak az enyém is ilyen lenne.
– Bámulatos – mormogta Roger, és rájuk meredt.
A fehér fűző feszes volt és mélyen kivágott, Liliane mellei kivillantak
a csipkés felső részből. Roger keze megindult Liliane oldalán,
végigsimította a drága selymet, majd megragadta Liliane jobb mellét, és
finoman gyúrni kezdte a lágy húst. Másik karjával átölelte Liliane
nyakát, és magához húzta, erősen megcsókolta a száját, nyelve kutatva a
szájába bújt.
Liliane visszacsókolta, rászorította ajkait a férfiéra, és érezte, hogy
felbuzog benne a szenvedély első árama. Ez a sok beszéd a szexről azt
eredményezte, hogy megkívánta magát az aktust. Félrehúzta a lepedőt.
Anélkül, hogy félbehagyta volna a csókot, megmarkolta a férfi
hímtagját. Forró volt, és nagyon kemény. Liliane gyúrni kezdte, és
Roger felnyögött, a nyögés Liliane csókjába fulladt.
A férfi Liliane combjai közé fúrta a kezét, ujjai a fűző selymének alsó
részét bontogatták.
– Szeretném végignyalogatni a tested minden kis porcikáját – lehelte,
kissé elhúzva a száját. Nyelvét most beledugta Liliane fülének
kanyarulataiba, és ujjait a szeméremtestébe fúrta. A kettős hatástól
Liliane felsóhajtott.
A férfi szája most rátért a vállára. Kezével lehúzta Liliane válláról a
fűző pántját, és ajkaival csókolgatta és majszolta a lágy bőrt, majd
kiszabadította Liliane karját a fűzőből. Nyalogatni kezdte a torok
finom ízületeit, szája forró volt és nedves. Liliane teste megremegett.
Roger most lehajtotta a másik vállpántot is, és Liliane másik karját is
kisegítette a fűzőből. Liliane most hanyatt dőlt az ágyon, és a férfi
fölé hajolt. Keze megragadta a fűző felső részét, és lassan lefelé
hámozta a csipkés holmit, olyan lassan, hogy Liliane–nek az a benyomása
támadt, mintha saját magát ingerelné így. Szeme mohón rátapadt Liliane
melleire.
– Gyönyörű – mondta mély meggyőződéssel, mikor a két cici végre
napvilágra került. A fehér selyem kellemesen cirógatta Liliane bőrét.
Érezte, hogy lecsúszik bal mellbimbójáról, és látta a férfi sóvár
pillantását.
– Milyen finom – duruzsolta Roger, előrehajolt, és kicsiny, bizsergető
csókokkal borította el Liliane mellét. Mikor már az egész
rendelkezésére álló felületet beborította velük, a mellbimbóra
koncentrált, olyan erősen szívta be ajkai közé, hogy a körülöttük lévő
puha felület is a szájába került. Kissé hátrahúzta a fejét, amitől
Liliane melle felfelé húzódott, és feszes, piramis alakú húsidom lett
belőle, miközben Liliane testét éles kéjhullám járta át.
Roger most a másik mellére tért át, és megismételte vele ugyanezt az
eljárást, végigcsókolta a mell minden négyzetcentiméterét, majd bekapta
a mellbimbót, és felfelé húzta az egészet. Bal kezének ujjai ugyanekkor
szorosan megmarkolták Liliane bal mellét, és lágyan gyúrogatták, míg
jobbjával változatlanul a szeméremtestét becézte, amelynek redői közé
benyomult a selyem alsónemű.
Liliane teste reszketett. Érezte, hogy csiklója lüktet és hüvelyének
izmai ritmikusan összehúzódnak. Ha eleinte voltak is benne kósza
gátlások azért, amiért belement ebbe a szituációba, azok mindenesetre
teljesen eltűntek, a pillanat heve felszippantotta őket.
Roger legyűrte a fehérneműt a dereka alá. Amint haladt lefelé,
megcsókolta és megnyalogatta Liliane testének minden egyes
négyzetcentiméterét, amely napvilágra került. Mikor a feszes fehér
selyem Liliane csípőjéig csúszott, Liliane felemelte a fenekét, és
hagyta, hogy a férfi lehúzza a holmit hasán és combjain át. Az ágyéki
rész olyan mélyen belenyomódott Liliane szeméremajkai közé, hogy szinte
ki kellett hámoznia közülük.
Roger most a hasát és a szeméremszőrzetét csókolgatta, azután a
combjaira tért. Miközben kezével tovább csúsztatta a fehérneműt Liliane
térdére, szája is lefelé haladt, bizsergető csókokkal látta el a
harisnyák csipkés szegélyét és a sima nylonba burkolt bőrfelületet,
egészen a lány bokájáig, ahol is végre teljesen levette a ruhadarabot,
majd Liliane cipőjét is. Ezek után bekapta a lábujjait, és szopogatni
kezdte, amitől újabb kéjhullám öntötte el Liliane testét.
Felnézett, hogy lássa, mit csinál a férfi. Roger ott térdelt az
oldalánál, ágyékából bőszen meredezett felfelé erekciója. Már nedves
volt saját előváladékától, amely szétkenődött a hasán, és egy kis
nedves ösvényt eredményezett az ott sarjadó finom szőrzetben. Szájában
tartotta Liliane harisnyás lábujjait. A helyzetben az volt a különös,
hogy mintha valami titkos összeköttetés lett volna az ujjak és Liliane
szeméremtestének idegpályái közt, mert mindkettőben elektromos
ingerületek keletkeztek.
A férfi ajkai ismét rátértek Liliane bokájára, a harisnyán keresztül
majszolgatta a bőrét. Liliane látta, hogy a szeme az ő meztelen
ágyékára tapad. Felfelé haladt a térdéig, majd kezével széttárt a
Liliane combjait és közibük térdelt, szemét a szeméremtestére
függesztve.
– Micsoda szerencsés fiú!
A hang egy pillanatra megzavarta Liliane–t. Annyira elmerült saját
érzületeiben, hogy teljesen elfeledkezett Samantháról. Elfordította a
fejét, és látta, hogy ott ül az ágy lábánál egy kis rózsaszín
öltözőszéken. A lábát keresztbe tette, bal kezének ujjait jobb
hónaljában tartotta, amitől az alkarja eltakarta melleit.
A két nő szeme egy pillanatra találkozott. Liliane testén átfutott az
izgalom. Ha volt is valaha kétsége afelől, hogy Samantha jelenléte csak
fokozza majd a helyzet pikantériáját, az mindenestől eltűnt. Samantha
arcának kifejezése nem árult el ugyan semmit, ha felizgatta is a
jelenet, nem látszott meg rajta. Szemét Liliane csupasz mellén
legeltette, azután hosszú, karcsú combjain, amelyeket a harisnya
csipkés szegélye díszített, és tekintete szinte kifejezéstelen volt.
Roger közben szintén a combjáig jutott. Liliane érezte, hogy a szája a
fehér csipkéről áttér a meztelen bőrfelületre. Olyan közel volt Liliane
öléhez, hogy punciján érezhette forró leheletét.
– Milyen lágy – duruzsolta a férfi.
– Mint a selyem.
Liliane még jobban széttette lábait, és érezte, hogy szeméremajkai
kettéválnak. Nedves volt. Még azt is érezhette, ahogy nedvei
megindulnak a hüvelyében, és biztosan tudta, hogy egész nyitott öle
nedvektől fénylik.
A férfi most ajkával a másik térdére tért át, és ismét elkezdett
felfelé haladni a másik combon. Jobb keze Liliane hasára csúszott, majd
a szeméremszőrzetébe bújt. Úgy cirógatta, mintha egy macskát simogatna,
elsimította a rakoncátlan fürtöket.
Ajkai Liliane húsát majszolták. Már a másik harisnya fölött járt, és
sebesen közeledett ismét Liliane ágyéka felé. Csókolgatta a combhajlat
ízületeit, azután a szeméremtest hasítékához ért. Kissé elidőzött a
völgyecskében, azután ismét kerülgetni kezdte csókjaival, így ingerelte
Liliane–t.
Ő már türelmetlenül vágyott a behatóbb kapcsolatra, és felfelé lökte
ágyékát az ágyról. A férfi nyomban odanyomta száját a lába közéhez, és
csókolgatni kezdte szeméremajkait, nyelvével kutatva köztük. Liliane
hangosan sóhajtozni kezdett. A nyelv a csiklója felé haladt, el is érte
a duzzadó, kemény rügyecskét, jobbra–balra löködte, és újabb és újabb
kéjhullámokat indított el vele. Ugyanakkor ujjai Liliane combján
haladtak felfelé. Megtalálták hüvelyének nyílását, és belényomultak.
Liliane érzékelte, hogy milyen hosszúak a férfi ujjai, egészen mélyre
hatoltak, és Liliane hüvelyének selymes falai készségesen kettéváltak
előttük.
Liliane megadta magát a gyönyöröknek. Lehunyta a szemét, és testét át–
meg átjárták a kéj hullámok. Még a férfi nyelvének érdességét is
érzékelte, amint az a csiklóját dörzsölte. Roger szája életre keltette
Liliane egész testét. Ahol csak járt, megelevenedett hús, bőr és
idegszálak jelezték útját, új erogén zónákat alkottak egész
testfelületén, és életre keltették egész érzékiségét. Liliane csiklója
egyre vadabbul lüktetett az erősödő kéjhullámok alatt.
Liliane elélvezett. A férfi szakértő módon nyúlt hozzá. Liliane
orgazmusa hullámokban érkezett, a csúcsokat hullámvölgyek követték, és
a ritmus, amellyel a férfi nyelve ide–oda löködte kis kéjrügyét,
tökéletesen követte a gyönyör hullámzását. Hosszú ujjai nem előre–hátra
csúszkáltak benne, hanem szétnyitotta és összecsukta őket, mint egy
ollót, amitől Liliane hüvelyének selymes, nedves húsa újabb
gyönyörhullámok tanyájává vált.
Azt érezte, hogy mindezek a különálló érzületek összeolvadnak, eggyé
válnak benne, olyan egészet alkotnak, amely sokkal hatalmasabb, mint
egyes elemei. De nem csak a fizikai örömérzet hangolta fel ennyire. Az
a tény, hogy tudta, Samantha végignézi az egészet, kék szemei
rámerednek az ágyon elnyúló csupasz testére, újabb dimenzióval
gazdagította gyönyörét, élesebbé és ízesebbé tette.
Küszködött, hogy kinyissa a szemét, hogy újra láthassa Samantha arcát,
de már túl késő volt. Az orgazmus, amely a csiklójából eredt,
elárasztotta a testét, és megakadályozta benne, hogy bármi egyebet
tegyen, mint hogy érez. Minden idegszála megfeszült, felkészülve a
megrázkódtatásra, azután teljesen elmerült az egymásra torlódó
kéjhullámokban, amelyek mintha sohasem akartak volna véget érni.
De azért persze véget értek, és Liliane kinyitotta a szemét. Samantha
még mindig ott ült a székben, de a szenvtelen kifejezés eltűnt arcáról,
tekintete elhomályosult, agya mintha befelé összpontosított volna.
Szétnyitotta keresztbe tett lábait, és ujjai féloldalra húzták fekete
szatén kombidresszének alját. Liliane–nek úgy tűnt, mintha
megpillantotta volna a szeméremajkait, és valamit, ami mintha
beleágyazódott volna Samantha hüvelyébe.
De még mielőtt jobban szemügyre vehette volna, Roger arca jelent meg a
szemei előtt, és egész testével fölébe került. Megcsókolta a száját,
nyelvét betolta ajkai közé, meglendítette a csípőjét, és hímtagja
behatolt Liliane nyitott, csuromvizes hüvelyébe. A Samanthával
kapcsolatos összes gondolat kiszállt Liliane fejéből, amint nyársra
húzták ezen a kemény húsdárdán. Hüvelye nyomban mohón rátapadt, és
minden vágyteli érzés, orgazmusának minden különleges érzülete
újjáéledt, és a sóvárgása – ha lehet – még erősebb lett, mint az imént.
– Milyen finom... – susogta a férfi a fülébe. – Milyen selymes vagy...
Mozogni kezdett benne, ezúttal cseppet sem gyengéden. Mélyen belenyomta
a hímtagját, azután csaknem teljesen kihúzta, jobb keze Liliane mellébe
markolt. Miközben ki–be járt benne, ujjai a ráncos kis mellbimbóját
gyömöszölték.
– El tudnál élvezni újra? – kérdezte súgva.
– Igen... – felelte Liliane.
Nem is kellett volna kérdeznie. Liliane egész teste tűzben égett,
kinyújtózott alatta, mint valami képzeletbeli napozóágyon, és
idegszálai máris megfeszültek. Minden lökés, amely a belsejét érte,
gyönyörhullámokat fakasztott fel a zsigereiben. Másodpercek alatt
eljutott oda, hogy csiklója rángani kezdett. Felemelte combjait, és
lábát behajlított térdekkel hátrahúzta a testéhez, mire a férfi
hímtagja még mélyebbre merült benne, felfelé fordított szeméremteste
szinte elnyelte a fütyköst.
– Ó, istenem...
– Liliane jobbra–balra vetette a fejét, és érezte, hogy ismét rátör az
orgazmus. Olyan volt, mintha minden, ami előzőleg történt, csak
hozzáadott volna a kéjhez – ezúttal olyan erős gyönyört érzett, hogy
sikoltozni kezdett tőle. Liliane egész világa, minden idegszála, minden
érzülete abba a pontba koncentrálódott, ahol a férfi makkja nekiütődött
méhének.
De érzületei ezúttal nem akartak elhalványulni, és a férfi nem is
hagyta, hogy így legyen. Tovább döfölte, erőteljesen mozgatta a
csípőjét, újra meg újra beledöfte hímtagját, és Liliane hüvelyének
selymes nedvessége mindkettejük kéjét fokozta.
De Liliane most mást akart.
– Forduljunk meg – mondta, leengedve lábait.
– Én szeretnék felül lenni. Gyönyört akarok nyújtani neked.
Még szinte ki se ejtette a száján, máris érezte, hogy a férfi két keze
a teste alá nyomul, és erősen megragadja. Roger a testéhez szorította
Liliane testét, és egyetlen lendülettel hanyatt fordult, magával
ragadva őt is. Liliane ott találta magát a férfi testén fekve anélkül,
hogy Roger hímtagja kicsusszant volna a testéből.
– Ügyes fiú! – dicsérte, és elmosolyodott.
Óvatosan felhúzta lábait, amíg csak meg nem nyergelte a férfi csípőjét
– közben vigyázott, hogy egy pillanatra se eressze el. Ebben a
testhelyzetben a férfi hímtagja még mélyebbre került, de Liliane volt
az, aki irányíthatott. Leereszkedhetett rá, és ha szétterpesztette a
lábait, a vonzó férfiszerszámnak minden milliméterét ő uralta.
– Ezt akartad? – kérdezte Roger.
– Igen. Olyan remek fütykösöd van...
Lovagolni kezdett a férfi hasán, lendületesen fel–alá mozgott az ágyon,
és élvezte, ahogy a hímtag újra és újra elmerül a testében. Ránézett a
férfi testére, amely elnyúlt alatta. Minden egyes mozdulattól a férfi
arcán kissé összerándultak az izmok.
Liliane most azt akarta, hogy ő is gyönyörűséget szerezzen a férfinak,
aki olyan különleges örömökben részesítette. Érezni akarta, mikor
elélvez, amikor ondója a teste mélyére lövell. Ha minden igaz, testének
ebben a hihetetlenül felajzott állapotában ettől ő is újra élvezni
fog... Végigfuttatta kezét saját testén, és egyik ujját a szeméremajkai
közé dugta. Csiklója megrándult, mikor az ujj megérintette.
– Segíthetek?
Liliane már megint elfeledkezett Samantháról. A szék üres volt.
Hátrafordult, és látta, hogy Samantha ott áll mögötte, szeme Liliane
fenekére tapad, és azt nézi, ahogy a férje fütyköse eltűnik alatta. A
szőke lány előrenyúlt, és Liliane vállára tette a kezét.
Mozdulata varázslatos volt. Közelebb lépett, és kezét lecsúsztatta
Liliane mellére.
– Nem! – kiáltotta hangosan Liliane. De a teste mást mondott. Amint
Samantha keze hozzásúrlódott kemény mellbimbójához, újfajta érzések
rohamától kezdett remegni a teste. Csiklója azonnal rángatózni kezdett
ujja alatt, és amint leereszkedett Roger hímtagjára, életének eddigi
leggyorsabb, villámszerű orgazmusa csapott le rá. Olyan erős és
koncentrált volt, mint az első kettő, de Liliane tudta, hogy ezúttal
nem Roger idézte elő. Nem akarta tovább gondolni a dolgot, de maga
előtt sem tagadhatta, hogy Samantha volt az, aki most ebben az
élményben részesítette.
Roger hangosan felnyögött. Liliane kinyitotta a szemét. Samantha ujjai,
skarlátpirosra festett hosszú körmeivel, még mindig mellének húsába
mélyedtek. De a szőke lány másik keze volt az, amelyik a nyögést
előidézte. Liliane látta, hogy férje herezacskóját szorongatja, gyúrja,
és Roger hímtagja megrándult odabent Liliane hüvelyének csúszós
alagútjában, amely szorosan rátapadt. Erőteljes sugárban ondó tört elő
belőle, amelyet egy másik követett, majd újabb és újabb. Liliane
mindegyiket külön–külön megérezte. Samantha ujjai addig folytatták
szakértő játékukat, míg ki nem sajtolták férje fütyköséből az utolsó
cseppet is.