Szexvadászok
Sportingbet Regisztracios Bonusz
7. fejezet
Ne haragudj, hogy áthágtam a határokat.
Már odalent ültek a nappaliban ismét, vörösboros poharakkal az
asztalon. Samantha fehér fürdőköpenybe burkolta fekete szaténba
bújtatott testét. Roger éppen zuhanyozott odafent.
– Nem kell bocsánatot kérned, Samantha. Igazán nem.
– Liliane még nem igazán tudta, hogyan is érez azzal kapcsolatban, ami
történt, de azt igen, hogy egyáltalán nem haragszik a szőke lányra.
Tekintetbe véve, hogy önként ment bele ebbe a helyzetbe, enyhén szólva
nevetséges lett volna, ha most megsértődik.
– Még sohasem csináltam ilyet, Liliane. Igazán soha. De volt benned
valami, ami... Nem tudtam ellenállni. Ha tudni akarod az igazat,
rendkívüli erőfeszítésembe került, hogy ne vessem rád magamat.
Liliane nevetett, hogy feloldódjon a feszültség, azután kortyolt a
borából.
– És ilyet sem éreztél azelőtt?
– Nem. De igen. Nem. Úgy értem, a nők némelyike igazán vonzó volt. De
mégis könnyű volt kívül maradnom az eseményeken. De veled...
– Igen?
– Lehetek őszinte?
– Azt hiszem.
– Tebenned van valami, Liliane. Előfordult valaha, hogy... Nem baj, ha
ilyet kérdezek? Voltál már együtt nővel?
– Nem.
– És nem is gondoltál rá? Nem szerepelt a fantáziáidban?
– Te vagy a második ember egy héten belül, aki a fantáziáim iránt
érdeklődik.
– És?
– Nekem valahogy nem nagyon voltak szexuális fantáziáim. És a
közelmúltban meg annyi minden történt, hogy nem is volt szükségem rá.
– Mire szoktál gondolni maszturbálás közben?
– Azt se nagyon szoktam. Talán ezért van, hogy nem is nagyon értek
hozzá.
– Még sohasem képzelted el magadnak, milyen lenne, ha egy nő nyúlna
hozzád?
– Nem... – Liliane habozott.
– Akkor miért ilyen tétován mondod?
– Egy leszbikus nőtől is kaptam levelet. Ő többször eszembe jutott.
– Hogyan?
– Nem is tudom. Nem igazán erotikus módon. Úgy értem, sose képzeltem
azt, hogy ott térdel az ágyamon egy műpénisszel a derekán.
– De a levele felizgatott?
Liliane egy pillanatra eltöprengett. Nem tudta elválasztani
gondolataiban a hosszú barna hajú nő személyét attól az erotikus
közegtől, amelyben a levelével találkozott. Ha eszébe jutott a nő kérdő
tekintete, erotikus kíváncsiságot érzett, de ez olyan helyzetben
történt, amikor eleve erotikára vadászott.
– Talán az érdeklődés lenne
rá a legjobb szó. Mondjuk, hogy felkeltette az érdeklődésemet. Cserébe
én is kérdezhetek valamit, ha már a témánál vagyunk?
– Bármit.
– Mit tartogatsz a fehérneműd alatt?
Most Samantha kezdett nevetni. – Szóval kiszúrtad? Hát, a kis
barátocskáimat.
– Barátocskáidat?
– Elől is és hátul is. Hogy ne unatkozzunk.
– Műpéniszek?
– Kicsi, diszkrét darabok. Roger általában a szájával szedi ki őket,
mielőtt saját magát dugná a helyükre. A kombi dressz ideális viselet,
mert biztonságosan benntartja mindkettőt, csinos és feszes. Néha
napközben is magamban hordom őket, ha igazán fel vagyok hangolva.
Liliane ismét belekortyolt a borába.
– Mi a véleményed, mit kellene tennem? – kérdezte. Volt valami Samanthában, amitől úgy érezte, hogy lehet őszinte hozzá.
– Mivel kapcsolatban?
– Azzal az érzéssel kapcsolatban, amit te idéztél fel bennem.
– Amit én idéztem fel? Bocs’, de most nem bírlak követni.
– Amikor megérintettél. Tudod, hogy elélveztem miattad.
– Azt hittem, azt a férjem csinálta.
– Nem. Te csináltad.
– Liliane ellenállhatatlanul megborzongott, mikor eszébe jutott.
– Ne aggódj emiatt. Aludd ki magad jól az éjszaka. Reggelre teljesen el
fogsz feledkezni róla. Nagyon fel voltál ajzva. Lehet, hogy az volt az
utolsó csepp a pohárban.
Ez igaz lehet – gondolta Liliane. Tényleg nagyon fel volt húzva. Talán
csak kissé elszaladt vele a képzelete.
– Lassan mennem kell – mondta.
– Kösz mindent.
– Részünkről a szerencse, Liliane. Azt hiszem, helyesen döntöttél. Jó
volt veled.
Liliane felállt.
– Most mit csináltok?
Samantha szélesen elmosolyodott.
– Nem találod ki?
– Végigfuttatta tenyerét a testén, és rászorította a szeméremdombjára.
Együtt mentek ki az ajtóhoz. Mikor Samantha kinyitotta, Roger jelent
meg a lépcsősor tetején. Egy kis törülközőt viselt a dereka köré
csavarva.
– Viszlát, Liliane. Jó mulatság volt. Remélem, még viszontlátjuk
egymást.
– Viszlát.
Roger eltűnt a hálószobában.
– Én is azt remélem, hogy eljössz még hozzánk – mondta Samantha.
– Úgy lesz.
– Ezt vehetem ígéretnek?
– Igen.
– Meglehetős önbizalommal Liliane előrehajolt, és megcsókolta Samantha
arcát.
Amint Liliane kifelé sétált a kerti úton, hallotta, hogy csukódik a
bejárati ajtó. Elképzelte Samanthát, amint egyenesen felsétál a
hálószobába. Roger nyilván ott fekszik az ágyon meztelenül. Samantha
odatérdel mellé az ágyon, majd a férfi vállai fölé helyezkedik, és
kikapcsolja a fekete szatén kombi dressz alján a kapcsokat.
Előrearaszol, és szeméremtestét a férje szájához emeli...
Liliane ekkor szándékosan megálljt parancsolt kósza gondolatainak.
Becsukta maga mögött a kertkaput, és ment, hogy megkeresse a kocsiját.
– És akkor mit csináltál?
– Természetesen beleegyeztem.
– Molly! Hogy kerülhetsz bele ilyen helyzetekbe?
– Természetadta tehetségem van hozzá.
Liliane ott ült Molly Anderson lakásának kicsiny teraszán, és a folyó
déli partjára látott. A Chelsea–kikötő és a lenyugvó nap képe
lélegzetelállítóan szép volt.
– Még egy kis pezsgőt?
– Üres gyomorra nem.
– Mindjárt kész lesz az étel. Vörösboros marhasalátával.
– Istenien hangzik.
Molly volt Liliane legrégebbi barátja. Ismerték egymást azóta, hogy
mindketten alapfokú képzettséget szereztek a jogi egyetemen. Sajnos az
utóbbi években egyre kevesebbet tudtak találkozni. Molly felhagyott a
joggal, amikor férjhez ment, és habár a házasság nem tartott túl soká,
a válási megállapodással olyan jól járt – többek közt övé lett a lakás
és a Mercedes is a garázsban –, hogy talán soha többé nem kell
kényszerből dolgoznia.
– Tehát akkor mi is történt?
Liliane úgy érezte, muszáj beszélgetnie valakivel Így hát felhívta
Mollyt, aki meghívta magához vacsorára szombat estére. A teraszon
tanyáztak le. Rendkívüli forróság volt, az év eddigi legmelegebb
napjait élték, és a Temze felől érkező hűs szellő enyhítette az esti
levegőt, kellemessé tette a teraszon való üldögélést. Molly buzgón
mesélte Liliane–nek kalandját, amelybe múlt héten bonyolódott egy
férfival valami partin. A férfi meghívta őt egy igencsak költséges
vacsorára, azután felhívta a lakására. Először itallal kínálta, majd
megkérdezte, nem bújna–e ágyba vele pénzért. Mégpedig elég sok pénzért.
Ötszáz fontért.
– Az a helyzet, hogy pénz nélkül is lefeküdtem volna vele. Igazán vonzó
pasi volt.
– És?
– Odaadta nekem a pénzt ötvenfontos bankjegyekben, csak úgy. Azután
felvitt a hálószobájába, és azt mondta, hogy vetkőzzek le. Azt akarta,
hogy harisnyatartót és harisnyákat viseljek. Tiszta új cuccokat szedett
elő, még a csomagolópapír is rajtuk volt. Biztos elment vásárolni,
direkt erre az alkalomra. Én egyáltalán nem bántam – egy csomó férfi
van, aki kifejezetten bukik a harisnyákra. Szóval kiment a
fürdőszobába, én meg levetkőztem, és felvettem ezeket a holmikat. A
tűsarkú cipőm rajta volt a lábamon.
– És aztán?
– Nos, az ízlések és pofonok különbözők, ahogy mondani szokás. A pasas
bejött egy fényes fekete műanyag esőkabáttal a kezében, és arra kért,
hogy azt is vegyem fel. Gondoltam, a pokolba is, most már benne vagyok,
és felvettem. Őrajta csak egy kis törülköző volt a dereka köré tekerve,
és abban a pillanatban, amint belebújtam az esőkabátba, a farka
felmeredt, mint az Eiffel–torony. Mondtam neki, hogy kotont kell
viselnie. Miután felhúzta magára, odajött hozzám és mögém állt,
átölelt, megtapogatta a melleimet az esőkabáton át, és egy mulatságos
kis köhögő hang jött ki a torkán. A következő dolog, amit észleltem, az
volt, hogy a pasas rohan a fürdőszobába. Másodpercekig tartott az
egész. Nem egész két másodpercig. Atyavilág. Van egy pár fura alak a
világon.
– És mire költöd el azt a pénzt?
– Lehet, hogy veszek egy új esőkabátot.
Mindketten nevetésben törtek ki. Molly elnézést kért, és kiment, hogy
utánanézzen a konyhában az ételnek. A kis teraszon azért volt elég
hely, hogy két kényelmes fonott széket helyezzenek el rajta egy kis
kerek étkezőasztallal, amelyet Molly tarka vászonterítővel takart le.
Molly nem volt különösebben szép nő. Kissé duci volt és alacsony, arca
kerek és mosolygós, szőke haját merev fürtökbe göndörítette, de olyan
sok életkedv és energia volt benne, hogy soha nem okozott neki gondot,
hogy a férfiak tucatjait vonzza magához.
Pár perc múltán Molly visszajött egy tálcával, amelyen ennivalót
hozott: egy illatozó jénai tálat a főfogással, kenyereskosarat, nagy
tál üde zöld salátát és egy üveg vörösbort.
– És te hogyan töltöd mostanság a napjaidat? Azt kell mondanom, hogy
még életedben nem néztél ki ilyen jól.
– Ó, mindenfélét csinálok.
– Liliane kifejezetten azért jött el ma vacsorázni a barátnőjéhez, hogy
beszámoljon neki az elmúlt hetek eseményeiről, de most mégsem tudta,
hogyan fogjon hozzá.
– Új pasid van?
– Molly szerint csakis a férfiak lehettek az eredendő
okai egy nő jó testi–lelki állapotának vagy a hiányának.
– Nem is egy.
– Ezzel mindenesetre igazat mondott.
– Nem is egy? Ez nem vall rád.
– Úgy döntöttem, hogy a munka nem minden.
– És mik ezek, barátságok vagy szex?
– Szex.
– Sohasem hittem volna, hogy egyszer ezt fogom hallani tőled, Liliane.
Mindig úgy gondoltam, hogy te a tartalmas, komoly kapcsolatok híve vagy.
– Pont az a baj, hogy így is volt.
– És most?
– Most rájöttem, hogy a szex önmagában is lehet érdekes.
– Konkrétan kik a szerencsés választottak?
– Kezdtem egy ismerős jogásszal pár héttel ezelőtt.
– Még csak ennyi ideje?
Molly közben levette a jénai tál fedelét, és felszállt a vörösboros
marhahús fűszeres illata. Szedett belőle két tányérra, és az egyiket
letette Liliane elé.
– Igen. A tipikus hazug csirkefogó volt. Meghívott vacsorázni, azután a
lakásába. Valószínűleg eltalálta egy gyenge pillanatomat, mert percek
alatt levett a lábamról. Mielőtt észbe kaptam volna, már ágyba bújtam
vele.
– Hát, ez nem az igazi Liliane Woodstock – nem hiszem el.
– És a pasi jó volt. Igazán jó. A legjobb, amit addigi életemben
átéltem, igazság szerint. A többiek, akikkel addig voltam, mind
amatőrnek tűntek mellette.
– De kell, hogy legyen egy de.
– Pontosan. Kiderült, hogy házasember, és mi a hitvesi ágyban
szeretkeztünk.
– Ó, a csirkefogó – mondta Molly vigyorogva.
– Igazán prűd vagy,
Liliane.
– Szó sincs róla. Csak nem szeretem, ha hazudnak nekem. De azt kell,
hogy mondjam, hálás vagyok neki. E miatt az eset miatt jöttem rá,
hogy...
– Hogy létezik egy számodra ismeretlen, színes birodalom, ami csakis a
szexuálisan emancipált, felnőtt lányokra vár... És elindultál
megkeresni az igazit.
– Nem az igazit. Hanem egy jó numerát.
– Istenem, Liliane, teljesen paff vagyok.
– Molly látványosan kimutatta érzéseit.
– És találtál hozzá embert?
– Igen.
– Liliane belekóstolt a marhasültbe.
– Ez isteni!
– És az ki volt?
– Még a vezetéknevét se tudom.
– Ez is igaz volt.
– És?
– És micsoda?
– Többnek is kell lenni. Te mondtad, hogy nem is egy.
– Olvastad már valaha a Daily Heraldot?
– Nem mondod!
– Mit nem mondok?
– Ne mondd, hogy a Rokon Lelkekhez fordultál! Jézusom, Liliane, ezt
sose gondoltam volna rólad. És mi történt? Mindent el kell mesélned! Ez
aztán a jó sztori! ! Sokan válaszoltak neked? És miket küldtek,
fényképet a farkukról és egy levelet, amiben leírják, hogy mi mindent
tennének veled?
– Olyan is volt.
– Szóval mi történt? Érzéki ámokfutásba kezdtél?
Liliane elmosolyodott. Molly nem változott egy cseppet sem. Az élethez
való viszonya üdítően egyszerű volt. Sose utasított el semmit, amit az
élet tálcán kínált neki, a szórakozást, mulatságot, örömöket, és
sohasem törte a fejét a következményeken.
– Hát, azért nem egészen.
– Juj, mondjad már! Tudni akarom az összes részletet. Biztos, hogy
tudnál mesélni!
– Kérdezhetek tőled valami egészen személyeset, Molly?
– Liliane kiitta a borát, és a barátnőjére nézett.
A nap lement, és a maradék esti fény narancsszínű árnyalatot kapott,
amely kiszínezte Molly kerekded arcát, amelyen a széles mosolytól két
kis gödröcske keletkezett.
– Nem muszáj válaszolnod.
– Bökd már ki. – Molly is ivott, és szakított magának egy darab
kenyeret, amivel elkezdte kimártogatni a marhasült szaftját.
– Előfordult már veled, hogy... Csináltál már olyat, hogy... úgy értem,
kipróbáltad valaha... vagyis, na, szeretkeztél már életedben nővel?
Molly harsányan nevetett.
– Ez minden? Jaj, Liliane, azt hittem tudsz róla. Nem emlékszel Peggyre, tudod, a vörös hajú lányra a kollégiumban, aki mindig
körülöttem lógott? Nem vetted észre, hogy leszbikus? Majd megveszett
azért, hogy belebújhasson a bugyimba.
– És te megengedted neki?
– Olykor. Egész jó móka volt. Nagyon ügyesen csinálta.
– És azóta?
– Hiszen ismersz, Liliane, nem vagyok az az ember, aki bármit is
visszautasít, ami szembejön vele és elég érdekes. Ne érts félre, nem
keresem az ilyesmit. De ha valakitől ajánlatot kapok, általában
elfogadom. Emlékszel Brandonra?
– Az első munkahelyi főnököd?
– Pontosan. A felesége olasz volt, igazi arisztokrata szépség, egy
grófnő, vagy ilyesmi. Az utolsó karácsonyon, mielőtt eljöttem onnét,
volt egy parti, ahol ajtót–ablakot szélesre tárt előttem. Valentino
cuccokat hordott, márkás parfümöket és selyem fehérneműt – de
valamilyen okból megtetszett neki az én kis malacka–fazonom. Addig
mesterkedett, míg be nem keveredtünk a papíráruraktárba, és ott
egyszerűen lerohant.
– Tényleg?
– Aha. Adriana ezek után állandóan hívogatott. Volt egy szép nagy
házuk. A válásom után úgy döntöttem, szükségem van egy kis
kikapcsolódásra, és elfogadtam a meghívását. Egy egész délutánt
töltöttem el vele.
– Ezt sose mesélted.
– Azt gondoltam, nagyon megrázna téged.
– És megtetted... úgy értem...
– Azt hiszem, mindent megtettünk, amit két nő megtehet egymással. Igen.
És nagyon jó volt. A szex minden körülmények közt élvezetes, nekem az a
véleményem Az élet túl rövid ahhoz, hogy azon törd a fejed, honnét
érkezik a gyönyör.
Az égvilágon semmiben sem változtatta meg ez a kaland az életemet fő
vonalakban. Nem ment el a kedvem a férfiaktól miatta, sőt csak
hozzájárult az általános készenlétemhez. És olyan kényelmes Ha éppen
nem találok egy kellemes fickót, akivel ágyba bújhatok, akkor ott van
helyette egy nő. A nőkkel sokkal könnyebb kezdeményezni.
– Még mindig találkozol Adrianával?
– Olykor–olykor, ha megjön a gusztusom egy kis luxushoz. Selyem
lepedőik vannak!
Liliane elszántan ette finom vacsoráját. Mikor befejezte, ő is tisztára
törölte a tányérját a puha kenyérdarabokkal.
– Hát, akkor most rajtad a sor – mondta Molly.
– Miért ez a hirtelen támadt érdeklődés a nemi életem iránt?
Liliane ránézett a barátnőjére. A tekintetük találkozott, és Liliane
ugyanazt a rokonszenvet érezte most is, amit a lány mindig felkeltett
benne.
– Azért, mert nem tudom, mit tegyek.
– Csak nem arról van szó, hogy egy leszbi csaj próbál meg beférkőzni a
bugyidba?
– Nem egészen.
– Liliane–ből egyszerre minden kitört, és Molly tátott
szájjal bámult, míg a barátnője, akit mindig józannak és állhatatosnak
ismert, beszámolt a Samanthával és Rogerrel közös szeretkezésről,
valamint az érzésekről, amelyeket az esemény felkeltett benne. Liliane
megemlítette azt a levelet is, amit a hosszú barna hajú nőtő1 kapott,
és hogy minduntalan felmerül lelki szemei előtt az a tekintet, amellyel
a nő néz rá a fényképéről.
– Nohát, te akartad, vagy nem? – kérdezte Molly. Félretolta a
tányérokat, és középre tette a salátástálat.
– Egyél egy kis sajtot! – biztatta.
– Igen, de mégsem tudom, mit kezdjek ezzel az egésszel. Megrémít.
Molly vigyorgott. Két nagy gyertyát tett az asztalra, és felkelt, hogy
gyufával meggyújtsa őket. A kis lángok remegő fénye hajladozott a folyó
felől érkező esti szellőben. Egy hatalmas vontató úszott a folyón, és
két nagy uszályt húzott maga után.
– Ki is mondta azt, hogy ha tanácsot kérsz olyanoktól, akiket ismersz,
úgyis csak azt fogod hallani, amit akarsz? Érted, mire célzok, Liliane.
Számomra egyszerű a dolog. Ha érdekel az ügy, vágj bele. Ha jól esik,
csináld. Ha nem, felejtsd el. Nem is jöttél volna el hozzám, ha arra
számítottál volna, hogy majd azt mondom, bűnös és erkölcstelen dolgokba
fogtál.
– Azt nem tudtam, hogy nőkkel is volt kapcsolatod.
– Az mindegy. Ismered az életfilozófiámat: minden órádnak szakaszd le
virágát.
– Élvezd az életet, amíg teheted...
– Mollynak igaza volt, természetesen. Ha Liliane elmondta volna ezeket
a kalandokat a másik főiskolai barátnőjének, Patricia Holgersnek, aki
férjnél volt, három gyereket szült és útban volt a negyedik, és vidéken
éltek a gazdálkodó férjével – nos, aligha számíthatott volna
megértésre. Patricia minden bizonnyal teljesen ledöbben, és azt mondja
neki, óriási hibát követ el. Liliane valóban azért jött Molly
otthonába, mert tudta, hogy Molly bátorítani fogja őt és nem ítéli el.
Azért jött ide, mert tudta, hogy a barátnője azt mondja majd neki, amit
hallani akar.
– Rendben van – mondta, és három különböző szeletkét vágott az elébe
tett sajtos tál választékából.
– Ha már az őszinte vallomásoknál tartunk, légy szíves, mesélj el
mindent erről az Adrianáról.
Molly hátradőlt a karosszékben.
– Mit szeretnél tudni?
– Liliane, Mr. McQuintire van a vonalban – mondta Sheila, mikor Liliane
felvette az irodájában a telefont.
– Mit akar?
– Talán a testedet.
– Akkor csatlakozhat a sorban állókhoz – mondta Liliane.
– Kapcsold
csak be.
– Helló, Liliane, hogy van? – kezdte a férfi.
– Jól, és ön?
– Köszönöm, megvagyok. Azért hívom, mert az ellenfeleinktől kaptam egy
ajánlatot.
– Igazán? Azt hittem, az utolsó leheletükig küzdeni fognak.
– Az ajánlat egészen jó. Meg kell mondanom, Freeman azt nyilatkozta,
hogy nagy hatással volt rá az a teljesítmény, amit maga beletett.
Köztünk szólva, szerintem ezen múlt a dolog. A maga összefoglalójában
minden eshetőségről szó volt. Világossá vált előttük, hogy nem
ugrálhatnak túl sokat.
– Tehát, mi az ajánlat?
– Kétmillió, plusz a költségek.
– Te jó ég.
– Biztos vagyok benne, hogy az ügyfelünk boldogan elfogadja majd.
– Ez gyakorlatilag a teljes követelés. Kétlem, hogy ha pereskedtünk
volna, megkapunk ennyit.
– De nem ám. Most megyek, és veszek egy üveg pezsgőt a győzelem
tiszteletére. Gondolom, nem jön el velem vacsorázni?
– Nem, James, köszönöm – mondta Liliane határozottan.
– Nos, gratulálok, Liliane. Remélem, hogy lesz még alkalmunk együtt
dolgozni.
Liliane letette a telefont. Megkérte Sheilát, hívja fel neki Jacob
Arnold Freemant, és mesélje el neki a jó híreket. A hivatalos
beleegyezéséről készült iratot elfaxolják McQuintire–nek, aki elkészíti
az iratokat a másik fél jogászaival.
A győzelem éppoly örömteli volt, mint amilyen váratlan. Ez jelentősen
hozzájárul majd Liliane jövedelmének növekedéséhez, és újabb trófeát
jelent a karrierjében. Igazán volt rá oka, hogy ünnepeljen, és más
másodszor a héten. És akár az elsőnél, Liliane most is azt érezte, hogy
a győzelem elsöpri minden más aggodalmát is.
Két napja magával hordta a levelet a táskájában. Legalább egy tucatszor
elővette már, azután mindig újra visszatette. Most felvette a telefont.
– Sheila, öt perc városi vonalat kérek, megszakítás nélkül.
– Nem akarta, hogy Sheila épp a telefonbeszélgetés kellős közepén
robogjon be.
Kinyitotta kézitáskáját, és kivette a levelet, azután felvette a
telefont és megnyomta a gombokat. Mobiltelefon számát hívta.
– Igen? – Úgy tűnt, a hang nagyon messze van.
– Nos... Odette–tel beszélek?
– Igen. – A hang közelebb jött.
– Tartsa a vonalat, le kell parkolnom.
Liliane–nek úgy tűnt, egy autó motorjának brummogását hallja. Pár
pillanat múlva megszűnt a zaj.
– Na, most már jobb. Kivel beszélek?
A nőnek amerikai akcentusa volt.
– Én vagyok a harmincnyolcas postafiók.
– Helló, harmincnyolcas! Szent ég, már teljesen lemondtam rólad.
Örülök, hogy hallom a hangodat. Hogy hívnak?
– Liliane.
– Szép klasszikus név.
– Arra gondoltam, hogy találkozhatnánk.
– Hát, az igazán érdekes lenne. Én most éppen vidéken vagyok, de holnap
visszajövök a városba.
– A holnap megfelel. Beülünk együtt egy italra valahová?
– Hát, persze. A lakásomat éppen most renoválják, szétszedték és újra
össze kell rakni, úgyhogy kénytelen voltam kiköltözni. A Hilton
Szállóban lakom most, a park mellett. Ismered?
– Igen.
– Mi lenne, ha ott találkoznánk nyolckor, lent a bárban?
– Nekem megfelel.
– Nálad van a fényképem, igaz? Akkor fel fogsz ismerni.
– Rendben.
– Remek. Viszlát, szivi.
Liliane letette a telefont. Szíve hevesen vert, és a légkondicionáló
ellenére verejtékcseppek gyöngyöztek a homlokán.
Egyre nagyobb lett a forróság. A tévében megszaporodtak a
melegrekordról szóló híradások, az aggodalmas figyelmeztetések az
általános felmelegedéssel és szárazsággal kapcsolatban. A vízügyi
társaságok vízkorlátozást rendeltek el Dél–Anglia legnagyobb részében.
Az alváshoz is túl meleg volt. Vagy talán Liliane túl sok mindent
forgatott a fejében. Korán lefeküdt, mivel hálószobája volt a ház
leghűvösebb helyisége, és olvasni akart, de a szeme túl fáradt volt
hozzá. Ennek ellenére, mikor letette a könyvet, az álom elkerülte őt.
Feküdt, és a másnap estére gondolt. Odette oldottnak és magabiztosnak
tűnt. Liliane elképzelte, amint a lány ott ül a szállója bárjában,
ugyanazzal a kifejezéssel az arcán, mint amit a fotón lehetett látni.
Keresztbe teszi a lábát, és a tekintete egyszerre néz Liliane szemébe
és lát át rajta.
Nem nagyon tudta kiverni a fejéből azt, ami Samantha és közötte
történt. Megpróbálta elfogadni azt a magyarázatot, hogy azoknak az
izgalmas élményeknek a kellős közepén, amelyekben éppen részesült,
Samantha érintése nem jelentett túl sokat. De ahogy telt–múlt az idő,
egyre inkább úgy érezte, hogy ez nem igaz.
Bármi is történt vele az utóbbi időben, azt a szexuális étvágyat,
amelyet Daniel keltett fel benne, egyelőre semmi sem tudta kielégíteni.
Felébresztett egy alvó oroszlánt, és az most felfalni készült Liliane
életét.
Amit viszont Molly mondott neki, az megnyugató volt. Ha valaha is
eszébe jutottak leszbikus nők, Liliane mindig férfiöltönyben képzelte
el őket, zselével hátrasimított hajjal, leszorított mellekkel. Ez
teljesen idegen volt tőle. De amikor Adrianára gondolt, akit a
legelegánsabb és legkifinomultabb nőnek ismert, akivel valaha is
találkozott, és elképzelte vele jó barátnőjét, Mollyt az ágyban, az
sokkal elfogadhatóbbnak tűnt.
Liliane félrehajtotta az egy szál lepedőt, amivel takarózott. Meztelen
volt. Valószínűleg telihold van odakint, mert elég fény szivárgott be a
redőny résein át ahhoz, hogy lássa a testét. Végignézett magán. Melleit
kétfelé húzta a súlyuk, és lapos hasa alatt szeméremszőrzete
göndörödött hetykén. Azon túl láthatta ékességeit, két hosszú, karcsú
lábát. Egy kis izgalom éledt a zsigereiben. Miközben nézte magát, a
mellbimbói megmerevedtek.
Mintegy önkéntelenül megmarkolta a bal mellét, felfelé nyomta a
ruganyos félgömböt a mellkasán. A mellbimbója lüktetni kezdett.
Anélkül, hogy bármi többet is akart volna, mint kielégíteni a
kíváncsiságát, a hüvelyk– és mutatóujja közé csípte ezt a mellbimbót,
és megszorította. Még erősebben kezdett lüktetni, amire a másik
mellbimbója is reagált.
Liliane jól emlékezett rá, hogyan nyalogatta és csókolgatta végig Roger
a testét tetőtől–talpig, és arra is, milyen hatással volt rá. Másik
kezével megragadta a jobb mellét, majd azt a mellbimbót is ujjai közé
csípte, és most mindkettőt csavargatni kezdte. Olyan élvezetes volt,
hogy felnyögött tőle.
Felemelte a fejét, és a kis kanapéra nézett. Elképzelte, hogy Samantha
ül rajta. Látta maga előtt, amint a fekete szatén kombidressz testének
hajlataihoz tapad, kicsiny mellei előredomborodnak, és hűvös,
szenvtelen tekintete őt fürkészi. Emlékezett rá, hogyan húzta félre a
szőke lány a trikó alját, és látta azt a valamit, amiről most már
tudta, hogy egy kis vibrátor vége volt. Liliane, miközben még mindig
azzal áltatta magát, hogy csak saját testét óhajtja felfedezni, jobb
kezével végigsimított a testén, a hasáig. Szeméremszőrzete mintha
villanyossággal telt volna meg, selymesen bizsergett. Félresimította,
azután lejjebb csúsztatta a kezét, a két lába közé.
– Nem akarom – mondta hangosan, és egyszerre elhúzta a kezét.
Megpróbált nyugodtan feküdni, mindkét kezével az oldala mellett,
szorosan lehunyt szemmel, szinte vigyázzállásban. De már túl késő volt.
A teste apró borzongásokkal életre kelt, különböző pontokon lüktetni
kezdett, és a lüktetés sehogy sem akart abbamaradni.
Bosszankodott magára, amiért elkezdett valamit, amit nem akart
befejezni, és hasra fordulva kinyitotta éjjeliszekrénye középső
fiókját. Selyem nyaksálakat tartott benne. Kivette az elsőt, ami a keze
ügyébe akadt, felült, és a kendőt takarosan összehajtogatta egy hosszú
csíkba. A szemére tette, és hátul a feje hátulján szorosan megkötötte,
olyan szorosan, hogy a selyem nekinyomódott a szemgolyóinak. Ettől az
érzéstől lüktetni kezdett a szeméremteste.
Körbetapogatott a sötétben, és kinyitotta a legfelső fiókot. Ujjai
rátaláltak a vibrátor eltéveszthetetlen formájára. Kivette.
Hanyatt feküdt az ágyon. Egész teste várakozón remegett, mellbimbói
kemény kis kavicsokként meredtek felfelé. Egymáshoz dörzsölte combjait,
és érezte, hogy szeméremajkai közül szivárog a nedvesség.
Agyának sötét képernyőjén, a kötés mögött, képek táncoltak és
villództak. Látta Rogert feküdni a duplaágyon, és Williamet, amint felé
közelít a kendővel. Maga előtt látta Sam ágaskodó fütykösét, amint a
testébe hatol. Azután a gondolataiban Odette jelent meg, a színes
fotóról nézett ki rá, és szemmel követte minden mozdulatát.
Liliane erősen megmarkolta a vibrátort, és térdben meghajlítva
szétnyitotta lábait. Elfordította a vibrátor kapcsolóját, és hangos
zümmögést hallott. A rezgés átterjedt a kezére és alsókarjára. Lassan
felfelé futtatta vibrátor hegyét a combján, és bedugta a szeméremajk,
közé. Egy kis kéjes kiáltást hallatott, amint a szerszám eltalálta a
csiklóját.
Odette az ágy lábánál foglalt helyet. Ugyanaz a fekete szatén fehérnemű
volt rajta, amit Samantha viselt, és ugyanaz a harisnyatartó. Hosszú
haját hátrasimította a hátára. Mosolygott, de mosolya afféle kritikus,
fanyar mosoly volt, és szeme Liliane ágyékára meredt.
– Szóval ez az, amit látni akarsz? – kérdezte Lilian hangosan, kihívóan
képzeletbeli látogatójától, és egész teste hevesen lüktetett a vágytól.
Felemelte a csípőjét és lefelé tolta a vibrátort, míg szét nem nyitotta
vele szeméremajkait. Másik kezével megmarkolta bal mellét, gyúrni
kezdte a húst, olyan erősen, hogy elöntötte a fájdalom. A fájdalom,
ahogy most már előre tudta, nyomban gyönyörré változott, túlfűtött
élvezetté, ami nemrég ismert meg.
Most már nem voltak fenntartásai. Egész teste az orgazmusért folytatott
küzdelem színterévé vált, minden idegszála felajzottan várakozott. De
egyelőre visszatartotta a vibrátort, ingerelte saját magát.
Kinyitotta a szemét, de persze semmit se látott. Egy pillanatra
átvillant az agyán William. Érezte a forró kemény péniszt, amint a
feneke nyílásába hatol. A hüvelye összerándult, mintha csak magába
akarná szívni a vibrátort.
Odette most lábra állt. Magas volt. Egyik lábát feltette az ágyra, és
elkezdte legöngyölni a harisnyáját. Mindkettőt lehúzta és a padlóra
hullatta. Könnyedén lebegtek lefelé, mint a tollak. Aztán a barna lány
lehajolt, és meglazította a kombidressz alját. Liliane felemelkedett,
hogy többet lásson. A lány ágyékát sűrű fekete szőrzet fedte.
– Ó, istenem...
– Liliane teste megremegett az éles kéjhullám alatt.
Elengedte a mellét, és kezét a csiklójára tette. Amilyen könnyedén csak
tudta, ujja hegyével megérintette a kis idegcsomót, amitől kéjes
érzületek futottak szét a testében. Hüvelye ismét összerándult, mint
egy erős marok, figyelmet követelve. Csuromnedves volt. Liliane érezte,
hogy a nedvesség apró patakokban csordogál a szeméremajkain.
Elképzelte, amint Odette odatérdel az ágyra őmellé, lehajtja a fejét,
és ajkai alig pár centiméterre kerülnek Liliane mellétől. Kinyújtja a
nyelvét, és megcélozza vele Liliane mellbimbóját, miközben keze
megindul Liliane hasán.
– Nem! – kiáltotta Liliane hangosan. De a kéz nem állt meg.
Hozzásúrlódott szeméremszőrzetéhez, azután lefelé araszolt, és rázárult
szeméremdombjára.
– Ó, istenem...
– Liliane ujjai ott táncoltak a csiklóján. Egész sor kéjhullám fakadt
fel benne, és még sürgetőbbé tette szükségét. Érezte, hogy a
szeméremajkai nyílnak és csukódnak, mint egy mohó száj, de még mindig
kívül tartotta a vibrátort, és érezte, hogy a rezgések kívülről
szétáradnak az ágyékában.
– Ó, kérlek – mondta hangosan képzeletbeli szeretőjének.
Az érzések egyre fokozódtak, egész teste kinyúlt a mohó sóvárgástól, és
agyműködése is felélénkült, a fantáziája elszabadult. Minden idegszála
pattanásig feszült, és orgazmus a sebesen közeledett, most úgy, hogy
Odette képzeletbeli alakja legalább annyira fokozta izgalmát, mint a
fizikai ingerlés.
Keze már olyan gyorsan mozgott, hogy szinte belefájdult. A kettős hatás
következtében, amit ficánkoló ujjai és a vibrátor rezgései keltettek, a
csiklója erőteljesen rángani kezdett. Liliane hátravetette a fejét,
annyira, hogy torka szinte egy magasságba került állával. A rezgések a
feneke lyukára is kiterjedtek, és a záróizmok összehúzódtak.
– Kérlek... – rimánkodott a láthatatlan személynek, aki a gyönyörét
irányította, de közben pontosan tudta, mit kíván. Ezúttal gyötrést és
ingerlést kívánt. Valahol agyának egy zugában, amely még mindig képes
volt logikusan gondolkodni, azon csodálkozott, hogy is élhette eddigi
életét úgy, hogy nem részesült ezekben a csodálatos élményekben,
amelyeket most átélt.
Azután a teste nem bírta tovább. Mint amikor túl szorosra feszítenek
egy rugalmas húrt, végül elpattant. Érezte, hogy rátör az orgazmus,
kiindulva a csiklójából, és az utolsó töredékmásodpercben, még mielőtt
teljesen elárasztotta volna, gyorsan beletaszította a vibrátort a
hüvelyébe, olyan mélyre, hogy a kapcsolós töve szinte eltűnt a
testében. Összeszorította a lábait, hogy bent tartsa, és a rezgések
hatására azon nyomban másodszor is elélvezett, éppoly hevesen, mint
először. Az orgazmus fergeteges kéjhullámokkal száguldott át egész
testén, és olyan heves érzéseket eredményezett, hogy Liliane hallotta a
saját hangját, amint folyamatosan nyögdécsel, míg csak az érzületek el
nem kezdtek lassacskán csöndesedni.
Háton fektében elnyúlt, és hagyta, hogy a lába ernyedten szétnyíljon.
Érezte, hogy a vibrátor magától kicsusszan a hüvelyéből. Mikor az ágyra
pottyant, még egy utolsó gyönyörhullámot érzett, azután az oldalára
fordult, és labdává gömbölyödött, mint egy elégedett macska. Egy perc
múlva már mélyen aludt.