Szexvadászok

Sportingbet Regisztracios Bonusz

8. fejezet

A Hilton Hotel bárja fényes volt és modern. Fekete szőnyeg és fekete, kocka alakú bőr– és krómnikkel fotelek jellemezték, közöttük négyszögletes üvegasztalok álltak. Maga a bárpult S alakú, rozsdamentes acélból készült szerkezet volt, amelynek egész hosszában krómnikkel bárszékek nyújtózkodtak felfelé.
– Miben lehetek a segítségére, hölgyem?
– Egy lófarokba kötött hajú főpincér lépett hozzá, amikor Liliane megállt a bár ajtajában.
– Találkozóm lesz az egyik szállóvendégükkel.
– Értem, hölgyem. Asztalt szeretne, vagy inkább a bárpultnál kíván helyet foglalni?
– Asztalt kérek.
– Erre tessék. – A pincér átment előtte a jókora helyiségen, és egy sarokasztalhoz vezette Liliane–t. A bár másik végében egy háromtagú jazz–zenekar andalító melódiákat játszott.
– Hozhatok önnek egy italt?
– Egy pohár pezsgőt, legyen szíves.
– Máris, asszonyom. – A pincér odébbállt.
Liliane körülnézett. A bár tömve volt, a legtöbb asztalnál férfiak ültek, olykor egy–egy nő társaságában. A falakon ügyesen elhelyezett tükrök függtek, és a bennük visszaverődő képek ismétlődtek szerte a teremben.
Egy fehér lenvászon kabátos, arany parolis pincér magas, karcsú pezsgőspoharat hozott, amelyen kicsapódott a pára. Kicsiny papírterítőre tette, amelyen a szálloda emblémája szerepelt, és mellétett egy kis ezüst tálkát pisztáciával.
– Köszönöm – mondta Liliane.
– Kérem –felelte a pincér.
Liliane utána nézett, amint a férfi visszatért a bárpulthoz. Tíz perc múlva nyolc. Liliane kifejezetten korán akart ideérni. Azt akarta, hogy először ő pillants meg Odette–et, és ha nézheti, amint áthalad a helyiségen, akkor jól szemügyre veszi. Ha valamilyen okból nem tetszik neki, amit lát, ha az a fotó csak ügyes, előnyös szögből készített hamis ábrázolás, vagy egyszerűen csak megérzi azokat a tudat alatti figyelmeztető jeleket, amelyek közlik vele, hogy rossz úton jár, akkor van egy kis ideje másképp határozni. Vagy felemeli kezét és int a nőnek, vagy annyiban hagyja a dolgot, kiissza a pezsgőjét és szépen hazasétál.
Belekortyolt az aranyló pezsgőbe. Tőle balra két nő ült egy asztalnál, és mélyen elmerülve sutyorogtak egymással, a fejük szinte összeért. Mindketten fekete kosztümöt viseltek, és úgy festettek, mintha egyenes munkából jöttek volna.
Liliane megpróbált ellazulni. Nyújtogatta, forgatta nyakát, mivel észrevette, hogy vállában megfeszülnek az izmok. Azután hátradőlt székében, és igyekezett az a látszatot kelteni, mintha egészen oldott lenne. Tapadós piros jersey–ruhát viselt, amit két napja vásárolt. Mélyen kivágott felső része és combközépig érő szoknyarésze volt, talán ez lehetett a legkihívóbb ruhadarab, amit valaha is vett magának. Úgy érezte, ma este ez lesz a legmegfelelőbb. A legcsekélyebb elképzelése sem volt arról, mi tetszhet egy nőnek egy másik nőn, de amikor ezt a ruhát viselte, felizgult tőle, tehát úgy gondolta, ugyanezt a hatást fogja gyakorolni Odette–re is.
Vajon tényleg ezt akarja? Igaz lenne, hogy itt ül ebben a bárban, és találkozni készül egy nővel, aki le akarja fektetni? Ha három héttel ezelőtt valaki azt mondja neki, hogy ilyesmit fog csinálni, azt hiszi, hogy az illető teljesen megőrült.
Fura módon cseppet sem volt ideges. Azok a kavargó érzések, amelyekkel Roger és Samantha háza felé sétált, most teljesen hiányoztak, kivéve az izgalmat. De még az izgalom is más volt. Olyan izgalom, amelyen uralkodott a felfedező elme kíváncsisága. Ezúttal az agya volt az, amely ezt a kirándulást szervezte az ismeretlenbe, nem a teste. Legalábbis Liliane ezt akarta hinni.
– Ha megbocsát...
Liliane felnézett. Egy férfi jött át a helyiségen és állt meg előtte. Remekbe szabott tengerészkék öltöny, fehér selyeming, kék mintás selyem nyakkendő volt rajta. Ragyogóan fényes, fekete cipője úgy festett, mintha kézzel varrták volna.
– Igen?
– Kegyed Amaryllis Hawthorne?
– Nem, nem én vagyok – mondta hűvösen Liliane. A férfinek sűrű szőke hajzata és jégkék szeme volt.
– Ó, de kár! Igazán azt reméltem, hogy maga az – mondta a férfi.
– Sajnálom. Igazán nem tehetek róla.
– Nem, persze, hogy nem.
– A férfi habozott, majd félig elfordult.
– Nos, úgy hiszem... – visszafordult.
– Nem lenne kedve meginni velem egy pohár akármit?
– Várok valakit. És úgy látszik, maga is.
– Igen. Ez igaz. Csak úgy gondoltam...
– Talán majd máskor.
– Hát, az igazán jó lenne. Tessék. – A férfi kivette a tárcáját, elővett belőle egy kis fehér kártyát, és Liliane elé tette.
– Köszönöm – mondta Liliane gúnyos hangon.
– Maga istenien néz ki, tudja? Komolyan.
– Ó, igazán?
A férfi megpillantotta az egyik tükörben valakinek a tükörképét, mire bátortalanul rámosolygott Liliane–re, és elindult egy lány felé, aki most jött be az ajtón. Liliane nézte, amint a férfi megragadja a lány könyökét, és odakormányozza a bárpulthoz. Ahogy a lány felmászott egy székre, a szoknyája jócskán felcsúszott. A férfi rámeredt formás combjaira.
Liliane rá se nézett a névjegykártyára. Az elektromos órát figyelte, amely a falon függött: üres, rozsdamentes kerek acéllap volt, két fekete ponttal, amely a tizenkettes és a hatos szám szokásos helyét jelölte, két egyenes fekete pálca mozgott rajta. A mutatók nyolc órát mutattak.
Liliane a bejáratot felé sandított. Öt perccel később megérkezett Odette. Nem lehetett eltéveszteni. Hosszú, szénfekete haja ráhullott csupasz vállaira. Szűk fekete ruhát viselt, amely teljes egészében csipkéből készült, valamint sima, fényes fekete harisnyát. A csipkeruha alatt apró fekete szaténmelltartót lehetett látni, és még apróbb bugyit, amely alig fedte a lány szemérmét. Magas sarkú bokacsizmát viselt, amelynek sarkát fényes ezüst fóliába burkolták.
Az amerikai lány három lépést tett a bár belseje felé. A főpincér három lépéssel ott termett mellette. Együtt néztek körül a bárban.
Liliane habozás nélkül felemelte a kezét és integetett.
– Helló!
Figyelte, amint Odette odajön az asztalához. Karcsú teste atlétikus benyomást keltett. Magas volt, hosszú lábú, keskeny csípője és feszes, nem túl nagy feneke volt.
– Helló!
– Odette előrehajolt, és arcon csókolta Liliane–t, mintha régóta a legjobb barátnők volnának.
– Sose tudom, hogy mi Európában a szokás: kettő puszit adnak vagy csak egyet? – kérdezte mosolyogva. Nagy szájában feltűnően fehér és szabályos fogak villogtak.
– Franciaországban hármat.
– Tényleg?
– Hozhatok önnek egy italt, hölgyem? – kérdezte a főpincér, aki követte Odette–et az asztalhoz.
– Ugyanazt – mondta Odette, és Liliane pohara felé intett.
– És a hölgynek is még egyet.
A copfos férfi bólintott, és a bárpult felé sétált.
– Figyelj, bocs, hogy nem voltam túl beszédes a telefonban. Utálom a mobilt, különösen, ha úton vagyok. De muszáj, hogy legyen nálam.
– Mivel foglalkozol?
– A Portobellónak vásárolok divatcuccokat.
– Milyen érdekes.
– Liliane tudta, hogy a Portobello egy divatos, méregdrága butikláncolat, amelynek lerakatai vannak Londonban, Rómában, Párizsban és New Yorkban. A lány munkája némi magyarázattal szolgált az őrületes ruházatra, amelyet viselt.
– És te?
– Jogász vagyok.
– Az igazán menő szakma.
A pincér megérkezett a pezsgővel.
–Hát, akkor isten hozott – mondta Odette. Összekoccintották a poharukat.
– Remélem, nem baj, hogy írtam. Nem túl sűrűn csinálom. De volt valami a hirdetésedben, ami megfogott – a „szeretőt, nem barátot” kifejezés nem mindennapos. És azt is gondolom, amit írtam. Sokszor egy nő nem azért nem tud elélvezni, mert nem a megfelelő férfivel van, hanem azért, mert férfivel van és nem nővel.
– Velem nem éppen ez a helyzet – mondta Liliane, gondosan megválogatva szavait.
– Nem? Hát, akkor mi hozott ide?
– A kíváncsiság.
Odette elvigyorodott, ismét kivillantva fogait.
– Hé, sose tudhatod, hogy mire képes a kíváncsiság.
– És te? Feltehetem én is ugyanazt a kérdést? Téged mi hozott ide?
Odette hátradőlt székében. Ha Liliane odapillantott, láthatta, ahogy fekete szatén bugyija belevág az ágyékába.
– Nos, én egyszerűen leszbikus vagyok. Engem nem érdekelnek a férfiak. Egy kicsikét sem. A női testrészektől eltekintve csakis műanyag kerülhet bele a micsodámba. Nem bánom, ha fütyi formája van, de holtbiztos, hogy nem lehet fütyi. Én a nőket szeretem. De válogatós is vagyok. Nem bírom a férfias jellegű női homokosokat, akik szőrösek, ormótlanok és közönségesen viselkednek. Semmi ilyesmi nem vonz.
– Előrehajolt, és felemelte a pezsgőspoharát. Keze vékony volt és formás. Körmeit sötétkékre festette. A szemfesték is sötétkék volt a szemén, már–már fekete. – Ami igazán érdekel, amit a legjobban szeretek, ha olyan csinos lányokra találok, akik még nem próbálták ezt a műfajt. Az az, ami igazán lázba hoz.
– És ezért írsz ilyen leveleket.
– Mint mondtam, csak néha. Legtöbbször közös barátokon keresztül ismerkedem. Tudod, az emberben kifejlődik egy hatodik érzék bizonyos nők iránt. Meg lennél lepve, milyen jól működik. Nem mondom, hogy túl sok olyan nő van, aki titokban leszbi, és pont arra vár, hogy én húzzam elő a bokorból, ahol rejtőzködik, de sok olyan van, akinek eszébe jut... hogy is mondjam... belekóstolni, hogy mi van még a világban. Kíváncsiságból, ahogy te mondanád. Hé, ez itt micsoda?
– Felkapta a névjegyet, ami ott hevert az asztalon.
– Egy pasas fel akart szedni, pont mielőtt te jöttél.
– Tényleg? Atyám, hát sehol sincs biztonságban az ember? De nem csodálom, bomba jól festesz. És téged érdekelt?
– Nem.
– Ha jól értettem, ez neked az első ilyen alkalom?
– Igen.
– És miért pont most? Úgy értem, miért pont most lettél ilyen kíváncsi?
– Mert csak nemrégiben kezdett el igazán érdekelni maga a szex, azt hiszem.
– És most minden lehetségeset kipróbálsz?
– Odette felnevetett.
– Úgy is mondhatjuk.
– Liliane rokonszenvesnek találta az amerikai lányt. Úgy tűnt, ugyanaz az életkedv vibrál benne, ami olyan vonzóvá tette Mollyt.
– Nos, rendben, szivi. Az én gusztusomnak megfelelsz. Akkor hát két választásunk van. Az egyik: elmegyünk vacsorázni az itteni nem túl vacak étterembe, és eszünk egy jó kis vacsorát, majd elköszönünk egymástól. A másik: felviszlek téged a szobámba, és rendelünk kaját a szobaszolgálattól.
Most először az este folyamán Liliane kissé megbántódott ezen a kurta–furcsa ajánlaton.
– De nekem ez az első alkalom!
– Elhiszem. Figyelj, ha szeretnél hazamenni, és inkább felhívsz egy pár nap múlva, nekem nem gond.
Liliane nyugtalanul beleivott a pezsgőjébe. Odette keresztbe tette a lábait. Az amerikai lány pontosan ugyanúgy nézett most rá, ahogy a fényképen, egyik dús, fekete szemöldökét kérdőn magasra húzta.
– A szobaszolgálatot választom – mondta Liliane eltökélten, és letette a poharát.

Lifttel mentek fel a hetedik emeletre egy házaspár társaságában, akik végig a kerti bútorok áráról beszéltek. Odette Liliane–nel végigment egy hosszú, sötétzöld szőnyeggel burkolt folyosón, kivett a kis fekete kézitáskájából egy kártyát, és beleillesztette az egyik ajtó zárszerkezetébe. Az ajtó kitárult.
– Parancsolj – mondta, és előreengedte Liliane–t.
Liliane egy kis előtérben találta magát, amelyet tojáshéjszínű márványkockákkal köveztek. Szárnyas ajtó vezetett be a nagy nappaliba, amelynek ablakaiból pazar kilátás nyílt a Hyde Parkra. A szoba igazán fényűző volt. Úgy látszik, a Portobello rendesen megfizeti az üzletkötőit.
– Micsoda kilátás! – mondta Liliane.
– Ez aztán valami, ugye?
Liliane odament az ablakhoz, és kinézett rajta. Az emberek éppen hazafelé szállingóztak a parkból, bár néhányan még mindig ernyedten heverésztek a füvön vagy napozóágyakon. Odette odajött, és Liliane mellé állt.
– Mikor lesz kész a lakásod? – kérdezte Liliane, aki egyszercsak kissé feszélyezve érezte magát. Úgy találta, pontosan olyan az egész, mintha egy férfival lenne: át kell hidalni azt a távolságot, ami a szavak és a cselekedetek közt van, ugyanaz a kínos kis szünet, amíg valósággá válik az elhatározás, hogy ágyba bújnak egymással.
– Talán egy hónap.
– Merrefelé van?
– Nem messze innen, a szálló háta mögött.
– Jó környék.
– Hé, tudom, mi jár a fejedben, az nem véletlen, hogy a Portobello olyan drága, igaz? De ennek semmi köze hozzá. Én egyszerűen gazdag vagyok. A papám hatalmas vagyont keresett a tőzsdén, és szerencsére nagyvonalú fickó.
– Igazán?
Odette rátette a kezét Liliane tarkójára. Ujjai hűvösek voltak, és Liliane libabőrös lett. A kéz puhán végigfutott a hátán, egészen fenekének hajlatáig.
– Szép segged van – mondta Odette könnyedén.
– Gyere, hadd legyek az idegenvezetőd.
Elvette a kezét, és elsétált. Liliane követte. Odette visszafelé ment az előtérbe, amelyből egy másik ajtó is nyílt. Kinyitotta.
– Hálószoba – mondta, és ezúttal ő ment be elsőnek.
– Fürdőszoba.
– Egy kisebb ajtó mellett állt, amely a nagy duplaágytól balra helyezkedett el, és fehér márvány fürdőszobába vezetett.
– Nagyon szép – lehelte Liliane. A hálószoba is tetszett neki, a puha, fodros függönyeivel, az ugyanolyan ágytakaróval és az oszlopos ágy felett feszülő ágymennyezettel. Egy külön fülkében két szekrénysor állt, az ajtókat teknőcmintásra pácolt fából készítették, akárcsak az éjjeliszekrényeket és egy nagy fiókos szekrényt.
Odette mosolygott. Két lépést tett Liliane felé, és egyenesen a szemébe nézett.
– Ez a legmegfelelőbb pillanat, hogy sarkon fordulj és elrohanj – mondta.
Liliane is elmosolyodott. Szíve úgy vert, mint egy gőzkalapács, de a legkevésbé sem érezte úgy, hogy el szeretne szaladni. Azért volt ott, mert ott akart lenni. Nem könnyen jutott arra az elhatározásra, hogy felhívja Odette–et. Nagyon sok dolognak kellett egybevágnia ehhez. De az a nyugalom és józanság, amely odalent a bárban jellemezte várakozás közben, még mindig vele volt annak ellenére, hogy izgult. Ez mind csak egy tudományos kísérlet – gondolta makacsul.
Mintha felülről látta volna magát és Odette–et ebben a fényűző hálószobában, mintha igazi énje jelen sem lett volna ott, csak kívülről nézné, mint valami pártatlan megfigyelő, hogy mi megy végbe köztük.
– Nem áll szándékomban elfutni – mondta.
– Helyes.
Harminc centi volt köztük. Odette tett egy lépést, és áthidalta a távolságot. Felemelte a kezét, és megérintette Liliane arcát, azután előrehajolt, amíg ajkuk épp összeért. Keze Liliane nyakára kúszott, megfogta a tarkóját, és magához húzta, amitől ajkuk erősebben egymáshoz préselődött.
Liliane magához akarta ragadni a kezdeményezést. Átkarolta Odette–et, és szájába dugta a nyelvét. Megdöbbentette, milyen más érzés, mint férfival csókolózni. Odette teste nem csak készségesebbnek és lágyabbnak tűnt a karjaiban, mint egy férfitest, de szája is olvadékonyabb és puhább volt, szinte összeforrt vele.
Máris érezte, hogy Odette nyelve visszatolja az övét, a két nyelv viaskodott és táncolt egymással. Mikor előretolta a testét, érezte, hogy az amerikai lány kemény melle az övéhez nyomódik, mellbimbói belenyomódtak a lágy húsba, mint két kis kemény kavics – éppúgy, ahogy az övéi. De ami a legjobban megdöbbentette és a legjobban felizgatta, az volt, hogy mikor előretolta a testét, nem érezhette a hasán egy ágaskodó hím tag sajátos nyomását, csak egy másik lapos hasat, és egy másik szeméremcsont kemény dombocskáját.
Liliane felemelte a combját, és Odette lábai közé nyomult vele.
– Hé, lassabban egy kicsit – mondta Odette.
– Hadd legyen szép és finom, bébi.
– Nem gondoltam, hogy ennyire másmilyen érzés – mondta Liliane.
– Miért nem helyezkedünk el kényelmesen? Kinyitnád a cipzáromat, szivi?
Odette háttal fordult Liliane felé. Liliane megfogta a hosszú cipzár nyelvét, és végig lecsúsztatta a fekete csipkeruha hátán. Az amerikai lány egyenként kihúzta karjait a ruha ujjaiból, és hagyta, hogy a földre hulljon. Napbarnította, sima bőre volt. A háta mögé nyúlt, és kikapcsolta a melltartóját, levette, majd félrelökte. Minden zavar nélkül megfordult, és megmutatta magát Liliane–nek. A melle kicsi volt, de kemény és kerek, mindkét cseresznye nagyságú mellbimbója körül jókora bimbóudvarral. A bimbóudvar és a mellbimbók egyaránt sötét pirosas barna színben pompáztak.
Liliane nem is emlékezett, mikor látta utoljára egy másik nő mellét. Sohasem sportolt, sose járt szépségszalonokba, így nemigen találkozott zuhanyozó nőkkel, és olyasféle ruhaüzletekbe se járt, amelyekben nagy, közös öltözőhelyiségek vannak a nők számára.
Odette feltette egyik lábát az ágyra, kinyitotta bokacsizmája kapcsát, majd félrerúgta, és a másikkal ugyanígy tett. Azután beleakasztotta hüvelykujját a fényes fekete harisnyanadrágja szélébe, és lehúzta a térdéig. Leült az ágy szélére, és lehámozta a harisnyát a lábujjairól.
– Most rajtad a sor, szivi – mondta, és egy mozdulattal lerántotta az ágytakarót és az ágynemű zömét a padlóra az ágy lábánál.
Liliane megfogta jersey–ruhája alját, és kígyózó mozdulatokkal a csípője fölé húzta, majd a dereka fölé, végül keresztülhúzta a fején. Testszínű harisnyanadrágot viselt, fehér pamut bugyit és hozzáillő melltartót, amely elől kapcsolódott. A ruha olyan szűk volt, hogy a fehérnemű körvonalait jól ki lehetett venni alatta, de mivel Liliane éppen hogy kihívó akart lenni, ez csak fokozta a vágyott hatást.
Odette lefeküdt az ágy közepére.
– No, és most mit vársz tőlem? – kérdezte.
– Hogy mit várok? – kérdezte értetlenül Liliane, miközben levette a tűsarkú cipőjét.
– Akarod, hogy felkössek egy műpéniszt, és megkeféljelek vele?
Liliane elnevette magát.
– Miért, ezt szoktad csinálni?
– Leült az ágy szélére, és a melltartója kapcsával küszködött, sehogy se akart kinyílni.
– Majd én – mondta Odette. Felült, és odatelepedett Liliane mellé. Ujjait rutinosan beakasztotta a melltartó eleje alá, mire a kapocs szétpattant. Liliane súlyos mellei előrelendültek.
– Mmm, igazán szépek – mondta Odette, lehajtotta a fejét, és megnyalta Liliane bal mellét, nyelvének egész felületével, mint amikor egy gyerek fagylaltot nyal. Amint az érdes felület kapcsolatba került Liliane mellbimbójával, átnyilallt rajta a kéj.
Az amerikai lány letérdelt, lehúzta Liliane válláról és karjairól a melltartó pántjait, majd félrelökte. Liliane mögé került, és mindkét kezével előrenyúlt és megmarkolta a melleit, szorongatta és a bordákhoz nyomta őket.
– Remek cicik – suttogta Liliane fülébe. – Ölni tudnék az ilyen mellekért.
Ujjai rátaláltak Liliane mellbimbóira. Nem csípte meg őket, hanem hengergetni kezdte két ujja között. Közben a száját Liliane vállára tapasztotta, és majszolta, szopogatta a lágy bőrt.
Liliane megborzongott, reflexszerűen hátrahajtotta a fejét. Az amerikai lány szája már a fülénél járt, és nyelve kutatva belemélyedt a füljáratokba. Megcsókolta a füle mögött, a hajvonal tövénél, és ujjai egyre gyúrogatták Liliane mellbimbóit, mintha papírgalacsint pödörgetnének.
Liliane kéjes érzületei egyre fokozódtak. Ismerős kéjhullámok kezdtek sarjadni a zsigereiben. Megfordult, letépte melléről Odette kezeit, hanyatt lökte a lányt az ágyon, ráfeküdt a testére, és hevesen szájon csókolta, nyelvét bedugta a fogai közé. Ahogy feküdt rajta és rászorította a száját, a testét is odadörzsölte a másik lányéhoz. Élvezte azt az olvadékonyságot és lágyságot, amit eddig még nem tapasztalt. A két női test mintha egybeolvadt volna, és eltűnt volna közülük a kétféle bőr határvonala.
– Nagyon be vagyok indulva – zihálta anélkül, hogy száját elvette volna Odette szájáról.
– Azt látom – mondta az amerikai lány, felemelte egyik lábát, és Liliane combjai közé nyomta. Addig tolta felfelé, míg oda nem dörzsölhette Liliane szeméremtestéhez, és Liliane érezte, hogy szivárgó nedvei szétkenődnek Odette combjának bőrén.
Ismét csókolóztak, egyre hosszabban és hevesebben, testük egymáshoz tapadt, Odette combja Liliane hasához szorult. Mellük ellapult egymáson és oldalra tolódott, mellbimbóik bizseregtek a kéjtől. Liliane megdöbbent, hogy teste milyen készségesen reagál ezekre az új élményekre. Azt várta volna, hogy fizikai reakciói tompák és lassúak lesznek, amíg csak agya meg nem barátkozik a helyzettel, a tabuk megtörésével, és időbe telik majd, amíg félreteheti az előítéleteit és teljesen átadja magát a gyönyörnek. De kitűnt, hogy nincsenek ilyen akadályok. A heteroszexuális berögződések másodpercek alatt a semmibe tűntek. Sőt Liliane rájött, hogy csak még jobban fokozza izgalmát az a körülmény, hogy mindeddig afféle tiltott zónának, tabunak tekintette a dolgot.
Odette leengedte a lábát, és hanyatt fordította Liliane–t. Elvette száját az övéről, és rátapasztotta a bal mellére, mohón beszopva a mellbimbóját, míg keze a jobb mellét szorongatta. Mindkettőt egyszerre csipkedte, az egyiket a fogaival, a másikat a sötétre lakkozott körmeivel, dupla fájdalmat okozva így, amit elkerülhetetlenül követett a kivételes gyönyörűség ikerhulláma.
A száj most lejjebb szállt. Nedves nyomot hagyott maga után Liliane bőrén, amint az amerikai lány nyelvével haladt célja felé. Mikor ágyékának közelébe ért, Liliane pulzusa felgyorsult. Széttárta combjait, és önkéntelenül feldomborította ágyékát.
Odette kezei Liliane combjai alá nyúltak, megragadták a bugyija anyagát alul, és félrehúzták. Felemelte a fejét, és megnézte magának Liliane szeméremtestét. Gyöngéden, ujjai hegyével szétválasztotta Liliane szeméremajkait, amitől a szeméremrés bíbor hasítéka napvilágra került, és csiklójának rózsaszín kis rügyecskéje előbukkant rejtekhelyéről.
Liliane felnyögött. Érezte Odette forró leheletét finom húsán. Felemelte a fejét, és megnézte a másik lányt. Lüktető izgalmat érzett, mikor látta, hogy Odette épp az ő ölét nézi. Még sohasem engedte meg egyetlen nőnek sem, hogy azt lássa, amit most Odette lát.
Azután Odette lehajtotta a fejét, és Liliane nézte, amint ajkai szétválnak, és kibújik a nyelve, egyenesen a csiklója irányába. Mikor megérintette, gyönyör cikázott át a testén, mint valami elektromos kisülés. Liliane hátra ejtette a fejét és lehunyta a szemét. A rákövetkező kéjhullám még erősebb volt. Nem tudta biztosan, mit is csinál Odette, de az érzületei olyan élesek és nyersek voltak, mintha a lány nyelve egyenest a csiklója belsejébe hatolt volna. Már számtalanszor csinálták vele ezt különböző férfiak, de sohasem érezte azt, amit most.
Az a józanság, a felfedezés higgadt kíváncsisága, amit korábban érzett, most már nyomtalanul eltűnt. Másodpercek alatt a teste egyetlen gyönyörbombává alakult, amelynek gyújtópontja a csiklójában rejlett. Hüvelyében furcsa érzés keletkezett – nem összeszorult, ahogy szokott, hanem épp ellenkezőleg, megnyílt odabent, és belső izmai ellazultak, ellágyultak. Liliane máris érezte, hogy orgazmusa közeleg, és rátört a tiszta gyönyörűség, amelybe egész teste beleremegett. Hátrafeszítette fejét, és hosszú–hosszú kéjes nyögés tört ki a torkából.
Odette nem hagyta abba. A nyelve mintha nem is rajta mozgott volna Liliane csiklóján, hanem eggyé vált volna vele, együtt rángott és lüktetett Liliane testének ritmusával. Nem körözött körülötte, nem tologatta jobbra–balra, csak tartotta a nyelvével, hátrafelé nyomta a szeméremcsonthoz, amitől felerősödött a lüktetés. Liliane szinte azonnal elélvezett másodszor is, most nem olyan élesen, a kéj inkább olyan volt, mintha egy rejtelmes középpontból hő sugárzott volna szét a tagjaiban.
Küszködött, hogy valamennyire megőrizze az önuralmát. Felemelte a fejét.
– Most te is... – mondta elakadó lélegzettel.
Odette–nek nem kellett megkérdeznie, mit jelent az ajánlat. Felült, és nyomban lehúzta csípőjéről a fekete szatén bugyit. Megemelte a fenekét, és levette a kis ruhadarabot. Liliane látta, hogy sűrű fekete bozont fedi az ágyékát. Odette megragadta Liliane bugyijának szélét, és azt is lehúzta, majd mindkettőt a lepedőre dobta.
Liliane arcába nézett. Arckifejezése már nem volt kérdő, mint korábban, hanem teljesen elragadtatott, szeme mint két keskeny ablak, amelyen át egy vágyteli lélekre látni.
Egy másodpercig nem tett semmit, hagyta, hogy növekedjék köztük a feszültség. Azután ajkai szögletében bujkáló mosollyal meglendítette egyik lábát, és átvetette Liliane testén, meglovagolta a mellkasát, szélesen szétterpesztve a lábait, amitől szeméremteste teljesen kinyílt.
Liliane csak nézte. Életében először azon kapta magát, hogy egy másik nő kitárt punciját bámulja közvetlen közelről. A sajátját sohasem láthatta így. Odette szőrzete buján tenyészett, göndör fekete fürtjei mindenfelé nőttek a lába között, és befedték szeméremajkai, a combjai közét, a feneke két félgömbjének belső oldalát egészen a feneke lyukáig. Szeméremajkai keskenyek voltak, de nyitottak, mint egy csókra éhes száj, és saját nedveitől csatakosan rájuk tapadt a szőr.
Liliane felemelte a kezét. Nagyon gyöngéden, mintha attól tartana, hogy megsebezheti, rátapasztotta tenyerét az amerikai lány szeméremdombjára. A forrósága és nedvessége megdöbbentette, elakadt tőle a lélegzete. Puhatolózva szétnyitotta ujjait, amitől a szeméremajkak is szétnyíltak, és azon kapta magát, hogy egy hüvelynyílás selymes, ragacsos bíbor belsejébe bámul.
Rátette kezeit Odette combjára hátulról, és lefelé húzta a lányt. Odette lassan ereszkedett fölé. Liliane türelmetlenül felemelte a fejét, és rátapasztotta ajkait a másik lány ölére, majd hevesen megcsókolta, és nyelvét bedugta a szeméremajkak közé. Legnagyobb örömére érezte, hogy Odette teste megremeg, mikor nyelve hegye eléri a csikló kitüremkedő, eltéveszthetetlen kis kupoláját.
Most azonban Liliane–nek a legcsekélyebb elképzelése sem volt arról, hogy mihez kezdjen. Mindez teljesen új volt számára. Lehet, hogy nem lesz könnyű, de szerette volna, ha ugyanúgy kielégítheti Odette–et, ahogy Odette kielégítette őt, így hát megpróbált visszaemlékezni rá, mi volt az, amit férfiszeretői csináltak ebben a helyzetben, és mi esett jól neki. Emlékei alapján hátratolta a csiklót a szeméremcsonthoz, azután körözni kezdett rajta a nyelve hegyével.
Odette előrehajolt, kezével éppen elérte az éjjeliszekrényt. Kinyitotta a fiókot, és elővett két kisméretű műpéniszt. Liliane mellé helyezte őket az ágyra, majd két kezét a combjai alá fúrta, és ismét lehajtotta a fejét. Már másodszor temette arcát Liliane ágyékába.
Liliane felnyögött. Hirtelen minden megváltozott. Mintha bezárult volna egy elektromos áramkör, amely mindkettejüket magába foglalja, és mindent áthat. Minden mozdulatra egy ugyanolyan mozdulat felelt. Ahogy Liliane igyekezett Odette gyönyörére összpontosítani, és nyelvével körözött a csiklóján, érezte, hogy Odette is ugyanazt teszi vele. Attól, hogy egyszerre érezte ingerléseinek hatását a másik nőn, és ugyanakkor önmagán is, megduplázódott a gyönyöre. Minden remegés, minden érzület megkettőződött, visszhangra talált a másikban. De szemben a visszhanggal, ezek nem halványultak el. Ehelyett egyre fokozódott a szenvedélyük és a gyönyörük.
Olyan volt, mintha nem lenne elválasztó vonal kettejük teste között, mintha eggyé váltak volna. Amint Liliane nyelvével izgatta Odette csiklóját, úgy érezte, mintha a sajátját izgatná.
Mi több, orgazmusuk is összehangolódott. Mikor Liliane teste eljutott a fordulópontig, érezte, hogy Odette ugyanúgy reagál, ő is közelebb jut a gyönyörhöz ezen a láthatatlan emelkedőn. Hamarosan mindketten az orgazmus határán jártak, nyögdécseltek, levegő után kapkodtak, beleolvadtak egymás gyönyörébe, mintha a magukéba merülnének el. Ha volt egy töredék másodpercnyi különbség a között, ahogy egyik is, másik is elveszítette önuralmát, és átadta magát az orgazmus viharainak, Odette lehetett az első. De még mielőtt Liliane igazából észlelhette volna a kitörő kéjt, amelytől az amerikai lány teste minden porcikájában megrázkódott, már saját orgazmusát élte át, és a két nő kéjes testvériségben kapaszkodott egymásba, amint elmerültek a közös gyönyör óceánjában.
De ez még nem volt a vég, csupán a kezdet. Szinte azonnal, még mielőtt a kicsiny remegések és reszketések teljesen elültek volna, Liliane érezte, hogy újabb kéjforrás lépett az aktusba. Valami hideg és kemény nyomult a hüvelyébe. Ugyanakkor érezte, hogy Odette keze hátrafelé tapogat, és mikor megtalálja az ő kezét, a markába nyom valamit. Nem tartott túl soká, míg rájött, hogy mi az.
Ismét helyreállt a szimmetria. Liliane felemelte a kicsiny szerszámot, és miközben nyelve újból ingerelni kezdte Odette csiklóját, belenyomta hüvelyébe a játékszert. Elbűvölve nézte, ahogy az amerikai lány szeméremajkai maguk közé fogadják a szerszámot, köré zárulnak, mint egy kicsike száj, ahogy nyomul befelé.
Odette bekapcsolta a vibrátort. Fojtott zümmögés töltötte be a levegőt, és Liliane érezte, hogy az ágyéka átveszi a rezgéseket. ő is bekapcsolta a nála lévő eszközt, mire újabb zümmögés csatlakozott az előzőhöz. Megint csak olyan volt, mintha Liliane egyszerre érezné azt a hatást, amit Odette él át, és saját hasonló élményeit. Megint csak tökéletes összhangba került a testük. Liliane újból felvette a küzdelmet saját elsöprő érzéseivel, hogy ugyanabban a ritmusban körözhessen nyelvével Odette csiklóján, ahogy ki–be mozgatja benne a vibrátort, mert Odette is ezt tette vele. És ismét együtt érték el az orgazmust, habár ezúttal talán Liliane járt előrébb egy hajszálnyival.
Szenvedélyes gyönyör árasztotta el mindkettejük testét. Mintha örökké tartott volna, akár egy vihar, amely magas hegyek közt esett csapdába és csak körbe–körbe forog, villámlás és mennydörgés egymás nyomába hág, fizikai ingerület és kéj szoros egymásutánban követte egymást, elválaszthatatlanul. Lassacskán, fokozatosan azért mégis alábbhagyott a vihar, és elültek a páratlan érzések.
Odette zihálva oldalára fordult. – Jól vagy? – kérdezte, miközben megfordult és borzas fekete fejét odatámasztotta Liliane vállához.
– Még remegek – mondta Liliane. Ismét kívülről látta magát, mint külső megfigyelőt, amint lefelé néz saját testére, amely ott fekszik az ágyon meztelenül egy másik meztelen nő mellett, bugyijuk egymásba csavarodva hever a lepedőn a lábuknál, és ott van mellettük két ügyes kis vibrátor is, csurom nedvesen a testük nedveitől. Úgy érezte, mintha a testét elektromos áramütés érte volna, reszketett és megbénult egyszerre. – És van még valami más is – mondta fennhangon.
– Micsoda? – kérdezte Odette.
– Menten éhen halok – vigyorgott Liliane.
Odette felült. Átnyúlt Liliane lábai fölött, miközben mellei súrolták a combját, és sikerült elkapnia a telefont.
– A szobaszolgálatot kérem! – mondta. Tenyerével eltakarta a kagylót, és ránézett.
– Mit ennél?

fel