Szexvadászok
Sportingbet Regisztracios Bonusz
10. fejezet
Szóval, milyen a pasas?
– Egy kicsit furcsa.
– Furcsa? Mi az, amit nem mondtál el nekem?
– Igyál még egy kis bort.
– Nem. Nem akarok berúgni, még mielőtt odaérünk. Bármelyik percben itt
lehet.
– Liliane felállt, és az ablakhoz sétált. Tíz perc múlva nyolc.
– Ne beszélj mellé, milyen a pasas?
– Ó, igazán elbűvölő és fantáziadús.
– Akkor mi benne a furcsa?
– Szeret mindenféle játékokat játszani.
– Milyen játékokat? Szexuális játszmákat?
Liliane azt kívánta, bárcsak ne lett volna ilyen őszinte.
– Igen.
– És te úgy gondolod, hogy ez a party afféle...
– Nem lehetetlen.
– Ó, ez istenien hangzik. Imádom az ilyet.
– Tényleg?
– Mmm! – Ahelyett, hogy megpróbálta volna elrejteni kövérkés alakját, Molly egy borzasztón szűk ruhába préselődött, amely minden hajlatára
rátapadt. Pántnélküli ruha volt mély kivágással, és rövid szoknyával,
amely látni engedte vaskos combjait. Élénk rózsaszín, rugalmas anyagból
készült, amelybe apró rózsaszín hímzések ezreit szőtték. Testszínű
harisnyanadrágot és bokapántos, rózsaszín tűsarkú cipőt viselt hozzá,
amely jócskán megnövelte testmagasságát, és feltűnő sminket tett fel,
már–már skarlátszínű szemhéjfestéket. – Figyelj, ti ketten együtt
vagytok?
– Együtt?
– Összetartoztok?
– Nem, a legkevésbé sem. Csak érezd magad szabadnak.
– Ebben az esetben azt fogom tenni. Úgy hangzik, mintha a pasas nekem
való eset lenne.
Liliane elhatározta, hogy ha el is fogadja William meghívását a
partyra, nem egyedül megy. Mikor péntek reggel szóról szóra előadta
Mollynak, amit William kilátásba helyezett a partyról, a lány
hallatlanul izgalomba jött, és habozás nélkül rá állt, hogy vele
menjen. William roppantul örült a jó hímrnek, és felajánlotta, hogy
értük megy nyolc órakor.
Liliane a legfeltűnőbb estélyi öltözékét választotta ez alkalomra, egy
mandarin nyakú, ujjatlan aranylamé ruhát, amely hátul a derekáig ki
volt vágva, és nem lehetett melltartót venni hozzá. Szűk, bokáig érő
szoknyája volt hátul egy kis hasítékkal, hogy lépni lehessen benne, és
az aranyszín kelme szorosan rátapadt fenekének, combjainak és
csípőjének minden görbületére. Aranyszínű tűsarkú szandált vett hozzá,
és fekete harisnyát, amelyet aranyszálak szőttek át. Még egy kis arany
csillámot is talált arcfesték–készletében, amit a szemhéjára
simíthatott. Haját már a tegnapi ebédidő alatt tökéletesre vágatta, így
hát tudta, hogy a lehető legjobban néz ki.
És úgy is érezte magát. Lehetett volna kimerült is a Rogerrel és
Samanthával töltött éjszaka után, de épp ellenkezőleg, az élmények
felvillanyozták. Ez volt számára mindennek a netovábbja. Nyilvánvaló
volt, hogy a nőkkel való szeretkezés, a szex Odette–tel vagy
Samanthával mindig egészen másmilyen lesz, mintha férfival bújik ágyba,
de sose gondolta volna, hogy ennyire más. A női érintés gyöngédsége, a
két hasonló szerkezetű test egymásba olvadó lágysága, az a sajátosság,
hogy nemcsak a saját érzületeit éli át, amit a lányoktól kap, de azt
is, amit ő maga szerez nekik, egészen új dimenziókat nyitott a szex
birodalmában. De arra is jó volt az élmény, hogy még valamire
ráébredjen. Még Odette–tel is, aki műpéniszt használt, Liliane úgy
érezte, hogy a hüvelye kimarad a buliból, el van hanyagolva, valahogy
nem nyer kellő figyelmet. Emiatt történt, hogy olyan vágy ébredt benne
a férfinem iránt. Ha mind a kettőben részesülhet, ha egy nő hozzáértő
kedveskedését egy férfi keménysége és ereje követi, akkor az a
gyönyörök netovábbja számára. Mikor Roger belenyomta remek hímtagját a
testébe, amelyet Samantha olyan csodálatosan előkészített és felajzott,
Liliane megismerkedett az extázis szó valódi értelmével. Mikor megitták
az első üveg Mumm pezsgőt, a másodikat felvitték magukkal a
hálószobába, és csakhamar kiderült, hogy az aktust ugyanazzal a
szenvedéllyel még egyszer megismételhetik.
– Mire gondolsz? – kérdezte Molly.
Liliane változatlanul az ablakon bámult kifelé.
– Ó, semmire.
– Végül is belevágtál?
– Mibe?
– Emlékszel a beszélgetésünkre? Azon törted a fejedet, hogy ágyba bújsz
egy nővel, nem igaz?
Liliane megfordult és szemügyre vette a barátnőjét. Molly kerek arcát
széthúzta a mosoly.
– Itt van!
– Mire eldöntötte, mit feleljen, éppen oda suhant a ház elé a ragyogóan
fényesre suvickolt Rolls–Royce, és megállt egy másik autó mellett. A
szőke sofőr kipattant, és hátrament, hogy kinyissa az ajtót Williamnek.
A férfi kiszállt. Elegáns szmokingot és fekete csokornyakkendőt viselt.
Fellépdelt a lépcsőkön, és becsengetett.
Molly elfintorodott.
– Most megmentett a csengő. De ne hidd, hogy később nem szedem ki
belőled!
Liliane mosolygott.
– Rendben. Én is el szeretném neked mondani.
– Kiment a hallba, és ajtót nyitott Williamnek.
– Hűha, az áldóját – mondta William kitágult szemmel.
– Istenien nézel ki. Raymond el lesz tőled ragadtatva.
– Igazán kedves vagy. Gyere be egy percre.
– Bevezette Williamet a nappaliba.
– Ez itt a barátnőm, Molly. Molly, ez itt William.
– El vagyok bűvölve, drágám. – Úgy is nézett ki, William nyilvánvaló
tetszéssel legeltette szemét Molly gömbölyded formáin.
Molly felállt. Mikor William kétfelől arcon csókolta, Molly
rákacsintott Liliane–re a válla fölött, és ajkai azt a szót formálták,
hogy „pompás”.
– Milyen jó kis autó – mondta Molly.
– Mindketten falrengetően néztek ki. Jobb lesz, ha máris útnak
indulunk.
– Hát persze.
– Liliane felkapta kis aranyszínű estélyi táskáját, és kinyitotta a
bejárati ajtót. Beállította a riasztót, majd mikor vendégei kiléptek és
William beterelte Mollyt az autóba, Liliane bezárta az ajtót, és
táskájába tette kulcsait.
A szőke sofőr nyitva tartotta az utasülés ajtaját. Amint Liliane
közeledett, arca rezzenéstelen maradt, semmit sem árult el abból, amit
tudhatott. Liliane az autó hátuljához lépett, és közben egyenesen
belenézett a fiú szemébe. Ha ott is volt William furcsa szobájában, ha
valóban ő volt, aki olyan intim módon került kapcsolatba vele,
mindenesetre nem adta semmi jelét.
– Egy tövis két gyönyörű rózsa között – mondta William, mikor Liliane
is beült mellé. Molly már ott ült a másik oldalán.
– Szóval ki ez a Raymond? – kérdezte Liliane, miközben a sofőr beült a
kormány mögé, és az autó halkan tovább suhant az utca mentén.
– Raymond Tetley, Nottingham grófja, már egészen biztosan hallottál
felőle.
– Szóval az a Raymond – mondta Liliane. Persze, hogy hallott róla. Alig
telt el nap, hogy Nottingham grófja ne szerepelt volna a lapok
pletykarovatában a fotókon, általában valami hiányosan öltözött szépség
társaságában. Egy évvel ezelőtt a fiatal, csodálatosan szép felesége
elvált tőle egy nagy nyilvános érdeklődést keltett per kíséretében,
amely sokáig szerepelt az újságok címlapján. Az asszonyka elmondta,
hogy bevásárló körútjáról tért vissza, mikor ágyban találta a férjét két
nővel, akik közül az egyik egy grófnő volt, a másik egy prostituált.
Arra is bizonyítékokkal szolgált, hogy férje gyakran kényszerítette
olyasmikre, amiket ő kicsapongó szexuális magatartásnak tekintett, és
sokszor akarta rávenni, hogy ágyát más nőkkel is megossza.
– Nem kell ám mindent elhinni, amit az újságok írnak – mondta William,
mintha csak olvasna Liliane gondolataiban.
– Miféle party lesz ez, William? – kérdezte Molly.
– Majd meglátjátok – felelte William, és megdörzsölte az orrát az ujja
hegyével.
– Úgy hangzik, mintha jó mulatság készülne – mondta Molly, és
megszorította William térdét.
– Jól fogsz mulatni, azt garantálom – mondta a férfi.
Liliane egyáltalán nem volt benne biztos, hogy miután megtudta,
pontosan hova mennek, izgalmat érez vagy némi visszatetszést.
Kétségtelen, egy pár héttel ezelőtt még azt követelte volna, hogy
William azonnal vigye haza. De most már másképpen gondolkodott. Többé
nem félt a saját szexualitásától. Sőt mi több, kíváncsi volt erre a
Raymond Tetley–re. Fényképeiből ítélve vonzó férfi volt, és ezt a
vonzerőt sokan méltányolták számos női hódolója közül. Arról is híres
volt, hogy rendkívül fényűző partikat ad, és természetesen érdekes lesz
belepillantani abba, hogy hogyan is élnek az igazán gazdagok.
Az autó nyugat felé haladt, lágy rugózása és halk motorja szinte
álomszerűvé tette az utat. William láthatólag teljesen beleesett
Mollyba, végeláthatatlan kérdésekkel ostromolta az életét illetően, és
idejének nagy részét annak szentelte, hogy belebámuljon a kivágásába –
a lány mellei és combjai szinte hipnotikus hatást gyakoroltak rá.
Egy pár mérföld után az autó lekanyarodott a főútról, és egy keskeny
mellékútra tért. Tíz vagy tizenöt perccel később megérkezett egy
hosszú, ősréginek tűnő vörös téglafalba illesztett nagy, kétszárnyú
kovácsoltvas kapuhoz, amelyet téglaoszlopok tartottak. Piros felöltős
fiatalember állt a kapu előtt. Egy kis táblát tartott a kezében.
William leengedte az ablaküveget és kiszólt. – William Manners,
harmadmagával – mondta.
A fiú megnézte a tábláját, amelyen egy papírlap feküdt egy névsorral,
egy jelet tett rá a tollával, majd gondosan megvizsgálta az autó
belsejét, talán azt nézte, nincs–e potyautas. Miután látta, hogy minden
rendben, elégedetten bólintott. – Köszönöm, uram – mondta, majd odament
a baloldali téglaoszlopba épített kis digitális szerkezethez, és
beütött négy számot. A vaskapu feltárult. Mikor keresztülhajtottak
rajta, ismét becsukódott.
– Raymond kényes a magánélete diszkréciójára – mondta William. –
Tudjátok, mire képes a sajtó manapság.
Az autó kavicsos felhajtón haladt a ház felé. A kertet gyönyörűen
karbantartották, néhány ősöreg cédrus és tölgy állt benne, és magas
bokrok, amelyeket teljesen körülvett a téglafal. Egy Anna királynő
korabeli, pompás ház előtt álltak meg. Az autófeljáró előtt nagy
szökőkút lövellte az égnek csillogó sugarait. Mikor a Rolls megállt,
Liliane egy csomó más méregdrága kocsit pillantott meg: egy Ferrarit,
két Mercedest, egy Porschét, és még legalább három másik Rolls–Royce–t,
amelyek a ház oldalánál parkoltak egy nagy, kavicsos területen.
A sofőr kiszállt, és kinyitotta nekik az ajtót.
Liliane szállt ki először. A nagy, fatáblás bejárati ajtó előtt egy
vonzó szőkeség ácsorgott. Hihetetlenül szűk, pánt nélküli fehér szatén
halcsontos kombidresszt viselt, olyan magasra felvágva oldalt, hogy
kilátszott ágyékának hajlata, és a fűző merevített felső része felfelé
nyomta és kidomborította a melleit. Hosszú, karcsú lábait fehér
neccharisnyába bújtatta, és hozzá félhosszú, magas sarkú fehér fűzős
csizmát viselt.
– Mr. Manners, jó estét – mondta szélesen mosolyogva a szőke nő.
– Jó estét, Diana. Gyönyörűen néz ki, mint mindig.
– Köszönöm, uram. Parancsoljon erre fáradni.
A szőkeség kinyitotta az ajtót, és bevezette őket egy nagy
előcsarnokba. Jobbra kanyargós lépcsősor vezetett fel az első emeleti
lépcsőfordulóba, a pillért címerpajzs díszítette. A lány kinyitott egy
ajtót a baloldalon, és intett, hogy lépjenek be.
Liliane nem azt találta, amire számított. Azt hitte, hatalmas party
lesz több száz vendéggel. Ehelyett csak mintegy kéttucatnyian
álldogáltak egy hosszúkás nappaliban, többnyire pezsgőspohárral a
kezükben, amit három ugyanolyan öltözékű lány szolgált fel, mint az,
aki kint fogadta őket. Csak öt nő volt a vendégek között, akik a
legújabb Versace–, St Laurent–, Lagerfeld–estélyiket viselték, de a
többi vendég mind fekete frakkba és szmokingba öltözött férfi volt.
– Willy, öregfiú, de örülök, hogy eljöttél.
Raymond Tetley, ha lehet, még vonzóbb volt, mint a fényképein. Magas
volt, karcsú, a haja nagyon sötét, egy vastag fürt minduntalan a
homlokára hullott, és mindig fejének egy rándításával terelte vissza a
fejére. A szeme olyan sötét barna, hogy már–már feketének hatott.
Magas, kiemelkedő járomcsontja volt, egyenes orra, és húsos, érzéki
szája, amely mintha nem lett volna teljesen összhangban azzal, amit
mondott.
– Raymond, ez itt Molly és Liliane.
Raymond szertartásosan megcsókolta kétfelől Molly arcát. Azután
Liliane–hez fordult, és ugyanúgy tett.
– Ez a ruha istenien áll önnek – mondta, és szeme végigpásztázta a
csillámló aranyszín anyagot a nyakától a bokájáig, közben megpihent a
hóna alatt, ahol Liliane keblei kivillantak oldalt, a ruha drámai
kivágásának szélénél, mely a derekáig futott le hátrafelé.
– Köszönöm – mondta Liliane.
Raymond szintén szmokingot viselt, mint William, csak fehéret, és hozzá
piros csokornyakkendőt kötött.
– Igazán boldog vagyok, hogy itt van.
– A férfi szeme belemélyedt
Liliane szemébe. Olyan érzése támadt, mintha ő lenne az egyetlen nő a
szobában, mintha a férfi minden figyelmét őrá összpontosítaná.
–
William említette, hogy ön jogász. Mi a közelebbi szakterülete?
– Főként a biztosítások.
– Ez igazán érdekes. Tessék, parancsoljon pezsgőt.
Az egyik lány odaérkezett hozzájuk egy tálcával, amelyen pezsgőspoharak
álltak, és Raymond megkínálta vendégeit. Két újabb férfi vált ki a
tömegből, és jött oda hozzájuk, ők is bemutatkoztak. Láthatólag
mindkettőt teljesen lenyűgözte Molly dekoltázsa, akárcsak Williamet.
– Hadd vezessem önöket a svédasztalokhoz – mondta Raymond, finoman
megfogta Liliane könyökét, és a helyiség másik végébe kormányozta.
Három hosszú asztal roskadozott az ételek súlya alatt, mindegyiken
másféle fogások sorakoztak. Az elsőn előételek: saláták, kaviár,
osztriga, rákfélék, pármai sonka díszes tálakon, spárga, füstölt lazac
és szalámi, különböző méretű tányérok, szalvéta és ezüst evőeszközök
társaságában. A középső asztalon hideg lazacsült, homár és többféle
sült és főtt, forró húsféle szerepelt mély, fedeles ezüst tálakban,
változatos körítéssel. A harmadikon sütemények, gyümölcsök, hideg
üdítők és válogatott sajtok díszlettek. Két szakács állt az asztaloknál
magas sipkában, és segítettek a vendégeknek, hogy telerakhassák
tányérjaikat.
– Ha még képesek rá, hogy meg fékezzék étvágyukat, szívesen megmutatnám
önöknek az úszómedencét.
– És én szívesen meg is nézem – mondta Liliane. Bármit is írtak az
újságok a grófról, a személyes varázsát nem említették, és Liliane azon
kapta magát, hogy élénken reagál rá.
A férfi kivezette egy sor franciaablak egyikén át egy kövezett
teraszra, amelyen nagy terrakotta agyagedények díszlettek virágzó
cserjékkel. A teraszon túl hatalmas, négyszögletes úszómedence vonta
magára a figyelmet. Egyik végét vízeséshez hasonlatosan alakították ki,
a víz egy növényzettel sűrűn beültetett magaslatról zuhogott alá. Két
leányzó tempózott kényelmesen a medence vizében, és egyik sem bajlódott
azzal, hogy fürdőruhát húzzon magára.
– Igazán gyönyörű – mondta Liliane.
– Most jöjjön, bemutatom egy pár embernek.
Visszasétáltak a társalgóba. Raymond odavitte Liliane–t egy csoport
férfihoz és bemutatta, azután ragaszkodott hozzá, hogy visszakísérje a
svédasztalhoz. Megmutatta neki, hogy mi az, amit feltétlenül érdemes
megkóstolnia. A beluga–kaviárt mindenképpen. Liliane szabadkozott, de a
férfi hatalmas adagot halmozott a tányérjára. Vendégek jöttek–mentek
körülöttük, mosolyogtak, beszélgettek. Raymond elnézését kérte, míg
bemutatkozott egy másik vendégnek, egy egyedülálló úrnak, és Liliane
azon kapta magát, hogy javában beszélget egy másik hölgyvendéggel.
– Ugye, milyen elbűvölő ember? – csevegett a nő.
– Engem különben Mandynek hívnak.
– Természetes vörös haja volt, földig érő, hát nélküli, állógalléros
smaragdzöld ruhát viselt, és egy nagy smaragd kitűző ragyogott eléggé
kicsiny mellei fölött.
– Liliane vagyok, és egyetértek. Tényleg kedves ember.
– Még nem voltál itt, ugye?
– Még nem.
– Kivel jöttél?
– Williammel. – Rámutatott a férfira, aki éppen Mollynak segédkezett,
hogy kiválassza az első adag harapnivalót.
– Ó, Willy. Ő mindig eljön. Boszorkányos fantáziája van, azt hiszem,
ezért hívja meg Raymond minden alkalommal.
– Elnézést – mondta Raymond, és újból megjelent Liliane könyöke
mellett.
– Ezek már az utolsó érkező vendégek.
– Azt hittem, többen lesznek – mondta Liliane.
–Tényleg? Jöjjön, vegyen magának egy kis homárt.
Megették a főfogást, és beszélgettek más vendégekkel. Liliane
megpillantotta Mollyt a terem másik oldalán Williammel, és
rákacsintott. A szőke lány visszakacsintott, és ajkával szavakat
formált a levegőben, de Liliane nem értette. A pezsgő helyett most
vörös és fehér bort szolgáltak fel, mindkettő elsőrendű óbor.
Egészen addig, amíg a legtöbb vendég be nem fejezte az étkezést, és a
tányérokat és evőeszközöket el nem takarították az útból, Liliane nem
vett észre semmi rendkívülit. Raymond bemutatta őt egy magas, nyakigláb
férfinak, aki a reklámszakmában dolgozott, és hármasban beszélgettek a
teraszon, a francia ablakokon kívül. Balzsamos, meleg nyáréjszaka volt,
az egész területet tompa fény árasztotta el most, hogy a nap lement, és
az úszómedence víz alatti világítása és a ház fényei egybevegyültek.
Egy férfi úszott most egyedül a medencében, csapásai nyomán
felfröccsent a víz, és csillagszóróként sziporkázott a fénysugarak
alatt.
A teraszon szerte számos kényelmes nap ágyat és karosszéket helyeztek
el, és Liliane szeme megakadt egy férfin, aki épp az egyik napágyon
heverészett. Egy pincérlány pezsgővel kínálta, mire ő felnyúlt, és
lehúzta a lányt maga mellé az ágyra a csuklójánál fogva, majd beledugta
kezét a szoros fűző kivágásába, a lány mellei közé. A lányt láthatólag
cseppet sem ejtette zavarba ez a támadás, még a tálca sem billent meg a
kezében.
– Kér kávét, vagy valami egyéb innivalót? – kérdezte Raymond, aki egész
este ott állt Liliane mellett, és készséggel teljesítette valamennyi
kívánságát.
– Igen, kávét – felelte Liliane, és visszaléptek a teraszról a
társalgóba.
Két hosszú asztalról már eltakarították az ennivalót, és a szakácsok
eltűntek. Egy melegített tálcán ezüst csészékben kávé állott.
– Feketén iszom – mondta Liliane, és elvett egy kis csészét.
Körülnézett, Mollyt kereste, de sehol sem látta, a lány egyszerűen
eltűnt. Eltűnt William is, és vele együtt a vendégeknek legalább a
fele. A sarokban Diana ült, az a lány, aki az ajtónál fogadta őket, egy
kis vajszínű kereveten. Miközben Liliane nézte, egy férfi lépett mögé
kibomlott csokornyakkendővel és nyitott ingnyakkal. Végigfuttatta kezét
Diana csupasz vállán, majd lefelé csúsztatta a mellén, és benyúlt a
merevített melltartóba. Miközben így cselekedett, egy másik, kopaszodó
és pocakos úr lépett oda hozzájuk, és letérdelt Diana elé. A lány
felemelte fehér csizmás lábait, és a férfi vállára tette. Liliane
látta, hogy mond is valamit, de túl messze volt ahhoz, hogy hallhassa.
A férfi nyomban lehajtotta a fejét, és nyalogatni kezdte a fehér szatén
kombi dressz alját, amely feszesre húzódott a lány lába között.
Raymond követte Liliane tekintetét.
– Gyönyörű lány, nemde? – kérdezte könnyedén, mintha a világ
legtermészetesebb dolga lenne a látvány, a lány, akit két férfi ily
módon becéz nyilvánosan.
– De hát valamennyien azok, nem gondolja?
– De igen – mondta Liliane szórakozottan, fogalma sem volt, mit kellene
mondania.
– Látom, Willy már odébbállt. Maga mióta ismeri?
– Nem régóta.
A hölgyvendégek egyike, egy hosszú hajú szőkeség, aki magas nyakú,
hosszú ujjú, bokáig érő fekete ruhát viselt, önfeledten társalgott egy
férfival és egy másik nővel, aki rövid, redőzött, mélykivágású fehér
ruhában volt. Megint csak túl messze voltak ahhoz, hogy Liliane
hallhassa őket, de a férfi mintha rámutatott volna a szőke nő
mellkasára. Erre a másik nő felemelte a kezét, és könnyedén megmarkolta
a szőke bal mellét. A férfi közben a szőke mögé került, lehúzta ruháján
a cipzárt, majd lehámozta a ruhát a vállairól és a karjáról. A ruha a
földre hullt. A szőke kilépett belőle. Fekete csipkefűzőt viselt és
fekete harisnyát, de nem volt rajta bugyi. Liliane azon kapta magát,
hogy döbbenten bámulja a nő sűrű ágyékszőrzetét. A férfi végigfuttatta
kezét a nő hasán, és cirógatni kezdte, a másik nő pedig előrelépett, és
szájon csókolta a szőkeséget.
Liliane most már nem kételkedett benne, hogy ezek a jelenetek korántsem
a fékezhetetlen vágy véletlenszerű, egyedi megnyilvánulásai, hanem
előre eltervezett és rutinszerű események ezen a partyn. Az étel és az
ital csak előzetes étvágygerjesztő volt az este lényegét alkotó fő
tevékenységhez.
Végül is gyanított valami effélét, miután William felhívta telefonon.
Az autóút alatt a gyanúja csak még inkább megerősödött. De most, mikor
szembe kellett néznie a valósággal, az érzései kevésbé voltak
ellentmondóak a dologgal kapcsolatban. Talán Raymond miatt és a hatás
miatt, amit a férfi gyakorolt rá, talán azért, mert a szex már
elsőrendű helyre került érdeklődésének homlokterében, és könnyű volt
erotikus étvágyát, illetve kíváncsiságát felkelteni. Vagy az hatott rá,
ahogy a fekete fűzős szőkeség szenvedélyesen csókolózott a fehér ruhás
másik nővel, mert ettől megelevenedtek emlékei Odette–tel és
Samanthával töltött éjszakáiról. Akár ezért, akár azért, de Liliane azt
tapasztalta, hogy az eseményekre a teste sürgető, elementáris
izgalommal reagál.
Hirtelen észrevette, hogy bármerre néz, mindenütt hasonló jelenetek
zajlanak. Tőle jobbra, csupán pár lépésnyire, az egyik pincérlány
térdelt egy meglehetősen kövér hímnemű vendég előtt, éppen lehúzta
sliccén a cipzárt, és elővette az illető úr péniszét, majd a szájába
vette. Mandy, a vörös hajú nő, ott állt mellettük.
– Felvisszük magunkkal ezt? – kérdezte a férfitól, és fejével a térdelő
lány felé intett.
– Azt hittem, őt akarod – mondta a férfi, és ő viszont Liliane felé
intett a fejével.
Mandy egyenesen Liliane szemébe nézett.
– Ő még új. Azt hiszem, Raymondot illeti meg az első éjszaka joga.
– Felemelte a hangját, hogy Raymond mindenképpen meghallja.
– Nem így van, Raymond?
– De bizony – mondta Raymond. Megragadta Liliane karját, és odahajolt
hozzá.
– Nagyon birtokló természetem van – súgta a fülébe.
Liliane igyekezett nyugodt maradni és egyenletes hangon beszélni.
– Szóval a pincérlányok...
– A vendégek rendelkezésére állnak – mondta a férfi.
– Személyesen választom ki mindegyiket.
– Pontosan úgy vigyorgott, mint egy kisfiú, akit csínytevésen értek.
Liliane most már értette, miért van kevesebb nő, mint férfi.
– És én találtam ki a mundérjukat is.
– És én vagyok az ön partnere ma éjszakára? – kérdezte Liliane.
– William elmagyarázta, vagy talán nem? – kérdezte Raymond, és enyhén
idegesnek látszott.
– Mit kellett volna elmagyaráznia?
– Mindent. Azt, hogy hogy működik a mi kis... csoportunk.
– Ja, igen – hazudta Liliane.
– Akkor jó. Már aggódtam. Menjünk fel mi is. Azt kell mondanom, William
mindig a létező leggyönyörűbb nőkkel hozakodik elő. Fogalmam sincs,
hogy csinálja.
Liliane tudta. A Rokon Lelkek hasábjain keresztül.
Raymond átment vele az előcsarnokba. A pincér lányok egyike a lépcsősor
közepén térdelt. Valószínűleg a magasan felvágott fehér kombi dresszből
kigömbölyödő fenekének elbűvölő látványa tette, hogy a vele foglalkozó
úr többé nem tudott uralkodni magán. Megragadta, lehúzta hátul a
ruhadarab cipzárját, és lehámozta róla a combjáig, hogy hozzáférjen az
ágyékához. Most éppen avval volt elfoglalva, hogy jókora erekcióját
betolja a kínálkozó nyíláson. Mikor elmentek mellettük a lépcsőn,
Liliane odapillantott, és látta, hogy a fehér necc harisnyának nincs
közepe, a lábak közt nyílás található, mely bebocsátást biztosít az
olyan sürgős esetekben, amilyen ez is.
– Erre – mondta Raymond, és megfogta a kezét.
Az első emeleten hosszú folyosó húzódott, melynek mindkét oldalán ajtók
nyíltak. Némelyik nyitva állt, némelyik csukva volt.
– Csak nézzen körül bátran, ráérünk – mondta Raymond.
– A csukott ajtó azt jelenti, hogy a bent lévők egy kis diszkréciót
óhajtanak. A nyitott ajtó szabad belépést jelent.
Liliane megtorpant már az első nyitott ajtó előtt, mert megismerte az
ágyon térdeplő szőke nő bondor frizuráját. Molly volt az. Ruhájának
elejét lehúzták, a szoknyáját pedig felhajtották. Egy nagydarab, izmos
férfi lendületesen kefélte hátulról. Közben ott térdelt előtte William,
és hímtagja Molly szájába hatolt, a lány pedig fel–le csúsztatta rajta
ajkait. Mellei ritmikusan nekiütődtek a mellkasának, egész teste
rázkódott a hátul lévő férfi kemény lökései alatt.
Raymond megfogta Liliane kezét, és továbbvezette. A következő ajtó
csukva volt, de Liliane–nek úgy rémlett, furcsa csattanó zajt hall,
amit fájdalomkiáltás követ.
A következő ajtó ismét csukva volt, de a negyedik nyitva, és Liliane
érezte, hogy a pulzusa felgyorsul, mikor megpillantotta az ágyon zajló
jelenetet. Az egyik pincérlány feküdt hanyatt az ágyon, a fehér szatén
fűző nélkül, ám a roppant praktikusan megalkotott hálós harisnya a
helyén maradt. Arcát teljesen eltakarta annak a nőnek az ágyéka, aki
fölébe magasodott, és szeméremtestét hozzádörzsölte a lány szájához.
– Raymond, angyalom – mondta, mikor megpillantotta őket.
– Éppen ilyet írt fel nekem az orvos!
– Látom, hogy jól mulatsz, Catherine – mondta a férfi.
– Ó, Raymond, gyere és csatlakozz hozzánk!
– Raymond megrázta a fejét, de nem mondható, hogy Liliane
megkönnyebbült ettől, mert neki a látott jelenettől vadul lüktetni
kezdett a csiklója.
Catherine előrehajolt, szétterpesztette kezeivel a pincérnő lábait, és
nyalogatni kezdte a szemérmét fentről lefelé. Egy perc után figyelmét a
felső régiókra összpontosította, és nyelve célba vette a csiklót.
Liliane kénytelen volt elfojtani egy sóhajt, mert élénken felidéződött
emlékezetében az, amikor ő részesült mindeme gyönyörűségekben.
Raymond ismét tovább vezette. – Ez az én szobám – mondta, és kinyitott
egy ajtót a folyosó legvégén. Behúzta magával Liliane–t, megfordult, a
karjaiba vonta, és erősen szájon csókolta. Liliane azonnal reagált rá.
Ha volt is benne némi neheztelés Williammel szemben, amiért nem mondta
el neki pontosan, mire számíthat, és amiért feltálalta őt Raymondnak
mint afféle „új nőt”, mindenesetre nem ez volt az a pillanat, amikor
kifejezhette. Visszacsókolta Raymondot, és testével hozzá simult. A
férfi keze a cipzárja után kutatott a hátán. Liliane hallotta a
surrogást, amint lefutott a fenekéig. Anélkül, hogy megtörte volna a
csókot, Raymond lehámozta róla a ruhadarabot. Liliane közben bíbelődni
kezdett a férfi ingének gombjaival, és agya lázasan pörgött. Nagyon
hosszú utat tett meg szexuálisan, és nagyon rövid idő alatt, de még
sohasem találkozott ezzel a pőre, nyilvános bujasággal, ami mindenütt
zajlott körülötte. Egy hang azt súgta neki a fejében, hogy ez mind
nagyon csúf dolog, de Liliane könnyűszerrel elhessegette.
Raymond most hátrahúzódott. Letépte magáról szmokingját, kikötötte
csokornyakkendőjét, lerúgta a cipőjét, és közben nézte a ruhájából
kilépő Liliane–t, aki már szintén lehúzta cipőjét és harisnyáját.
– Egyszerűen tökéletes – mondta a férfi. Leült az ágy szélére, lehúzta
a zokniját, azután felállt, és levette a nadrágját. Jókora erekciója
kibukkant boxeralsójának nyílásán.
Liliane előrelépett, és megragadta a kezével, erősen megszorította. A
hímtag megrándult, és ő érezte, hogy testét elárasztja a szenvedély.
Térdre ereszkedett, átmenetileg elengedte a hímtagot, és lehúzta a
férfiról a fehér alsónadrágot a bokájáig, majd ismét megragadta a férfi
fütykösét. Vissza tűrte rajta a bőrt, olyan hevesen, hogy Raymond
felszisszent, majd becsúsztatta szájába a makkot. Azután előrenyomult,
amíg csak az egész férfiszerv el nem tűnt a szájában, és érezte, hogy
nekiütődik a torkának. Kezével megragadta a herezacskót, és gyömöszölni
kezdte, ujjaival táncoltatta a heregolyókat.
Az izgalma tetőfokára hágott. Behunyta a szemét. Maga előtt Molly
meztelen képét látta, mintha az elméjébe égették volna, vagy belenézett
volna a napba. Látta a kövérkés, elégedett testet, a ritmikusan
himbálódzó melleket, a hátát, amely hidat formált a két férfi között,
akik teste két végén helyezkedtek el. Még sohasem látta meztelenül a
barátnőjét, nemhogy szexuális aktus közben. Töprengett, milyen lenne,
ha kezét belesüllyesztené abba a készséges húsba, és csiklója rettentő
lüktetésbe fogott szeméremajkai közt.
Igyekezett Raymondra összpontosítani, előre–hátra mozgatta a fejét,
nyalogatta a hímtag alját, nyálában fürdette, azután ismét mélyre
szívta, amilyen mélyre csak tudta. Érezte, hogy lüktet.
– Nem – mondta most a férfi mély, rekedtes hangon –, ne így!
Megfogta Liliane vállait, és lábra állította, kihúzva hímtagját a
szájából. Azután ismét szájon csókolta, megfordította, és leültette
úgy, hogy most mindketten az ágy szélén ültek. Azután felemelte a
kezeit, és megragadta Liliane melleit, majd megcsípte a mellbimbóit.
Liliane hagyta, hogy hanyatt fektesse. A férfi az ágyra térdelt Liliane
mellé, megfogta apró fekete bugyijának szélét, és lehúzta róla hosszú
lábain keresztül. Mikor a bokájáig ért, kisegítette belőle lábait, és
csókolni kezdte bal lábának lábikráját. Felfelé haladt a térdéig,
közben le sem vette a szemét Liliane ágyékáról.
Liliane kiszabadította a lábát, és az ágy közepére tornászta magát.
Tudta, hogy a férfi változatlanul a szemérmére függeszti a szemét.
Szétterpesztette a lábait. – Nézz csak – mondta hangosan. A szavak
éppen annyira felizgatták, mint a férfit, akinek a hímtagja látványosan
megrándult.
Liliane mindkét kezét végig futtatta a lába közt. Széthúzta duzzadt
szeméremajkait, hagyta, hogy a férfi belenézzen nedves, fénylő,
csuszamlós ölébe, azután egyik ujját rátette a csiklójára, amely máris
megdagadt. Mikor megérintette, lüktetni kezdett. Odaszorította a
testéhez, majd jobbra–balra mozgatta. Nyomban megérezte, hogy
idegszálai nagyobb sebességre kapcsolnak, és felkészülnek arra, ami
most már elkerülhetetlenül közeledett.
– Szeretem nézni – mormolta a férfi kimeredt szemmel. Kezébe vette a
szerszámát, és finoman mozgatni kezdte öklét fel–le. Liliane növelte
mozdulatainak sebességét, és riszálni kezdte a csípőjét. Semmit sem
tervezett el előre. Amióta gyanakvása beigazolódott odalent, ösztönösen
cselekedett, hagyta, hogy teste átvegye az uralmat a józan esze fölött.
Nem akart belegondolni, mit is jelent mindez, nem akarta, hogy erkölcsi
megfontolások irányítsák. Csak az számított, amit érzett. Nem tudta,
miért akarja, hogy a férfi lássa őt így elélvezni, de azt akarta,
mégpedig nagyon.
– Ó, igen... – motyogta, érzületei fokozódtak, még erősebbek lettek,
orgazmus a közeledett, és a sokatmondó előjelektől bizseregni kezdett a
teste.
Belenézett Raymond szemébe. Tökéletesen idegen volt számára, és ő úgy
viselkedett vele, mint egy szajha, minden régi tabutól megszabadulva.
És pontosan ez izgatta fel, legalább annyira, mint a fizikai ingerek.
Az, hogy eljött erre a partyra, és látta, amit látott, újabb mérföldkő
volt önismereti körútján.
Érezte, hogy kéjes érzületek áradnak szét a csiklója körül. Felemelte
fenekét az ágyról, szinte megcélozta ölével a férfit, és érezte, amint
ebben a pillanatban rátör az orgazmus.
De szinte még azelőtt, mielőtt észrevehette volna, mi történik, a férfi
rajta volt. A szó szoros értelmében rávetette magát, kezével megragadta
a csuklóit, combjait a lábai közé préselte, és nagy hímtagja máris utat
talált a combja közt. Egyetlen hosszú mozdulattal betöltötte egész
hüvelyét, a gyönyörök cseppfolyós barlangját. Hogy ettől a villámgyors
aktustól megnyúlt–e, kiteljesedett–e orgazmusa, amit maga indított el,
vagy egy új orgazmus virágzott ki az előző hullámain, Liliane meg nem
tudta volna mondani, de újabb erős kéjhullámot érzett, amitől hangosan
felnyögött, és lélegzet után kapkodott, mert a szenvedély felemésztette
a levegőjét.
Raymond szorosan átkarolta, majd a hátára fordult, és őt is magával
vitte. Hímtagja kiszökkent Liliane testéből, de amint Liliane térdre
állt a teste két oldalán, visszatolta a hüvelyébe. Egy metronóm
egyenletes ritmusával mozgott benne ki–be, egész teste olyan erős és
kemény volt, mint a hímtagja. Talán csak percekig tartott, de mintha
órákig mozogtak volna így összefonódva, megosztva egymással minden
érzületet. Liliane éppúgy érezte a férfi gyönyörűségét, mint a magáét,
tudta, hogy mindjárt elélvez, és a férfi is vele együtt.
Noha Liliane hüvelye teljes hosszában rátapadt a férfi hímtagjára, mint
valami bársonykesztyű, amelyet a kőkemény húsdárdára húztak, méhe
szájánál Liliane mégis azt érezte, hogy megnyílik neki, mint egy virág,
beengedi magába, helyet készít az élvezete számára. És tudta, hogy
pontosan ez az az érzés, amelytől a férfi elélvez majd. Érezte, hogy
Raymond lökései lelassulnak, teste megmerevedik, izmai megfeszülnek,
amíg csak egész teste olyan nem lett, mint az acél, és teljesen
mozdulatlanná vált, Liliane testének középpontjába temetett
hímtagjával, amely így új helyet csinált magának. Azután a hímtag
hirtelen rángatózni kezdett Liliane hüvelyének nedves, selymes, forró
falai közt, és a férfi ejakulált, forró ondósugarak lövelltek a
testébe, mire Liliane is elélvezett, teljes erőből lefelé szorította
magát a férfi testére, elszántan, hogy minden csepp érzést kisajtol
belőle éppúgy, ahogy önmagából.
Azután a hangulat egy pillanat alatt megváltozott – olyan drámaian,
mintha elfordítottak volna egy kapcsolót. Hirtelen sötét felhők
tornyosultak az égen, és a fényes napsütésnek vége szakadt.
Mikor Liliane kinyitotta a szemét, érezte, hogy súly nehezedik az
ágyra. Hátrapillantott a válla fölött, és azt látta, hogy egy meztelen
férfi térdel a teste fölött. Kezében tartotta merev péniszét, és éppen
valami kenőcsöt nyomott rá valami tubusból, majd bekente vele.
Félredobta a tubust, és Liliane fenekének félgömbjei közé nyomta a
péniszét.
– Nem! – sikoltotta Liliane. De az volt a baj, hogy nem gondolta
komolyan. És a férfi tudta ezt.
Liliane érezte, hogy a végbélnyílása előbb ellenáll, majd enged. Amit
olyan élénken elképzelt William házában, a fekete kötéssel a szemén, az
most megtörtént vele. Egész teste beleremegett, amint a férfi
belenyomult a fenekébe. Raymond még mindig elég merev volt ahhoz, hogy
érezze, amint a két hímtag egymás mellett fészkel a testében, csak egy
kis fallal elválasztva.
– Ó, istenem...
A férfi visszahúzódott, majd megint előrenyomult. Mire másodszor is
megtette, a szinte hihetetlen fizikai élvezettől és annak sokkoló
felismerésétől, hogy mi is történik vele voltaképp, Liliane ismét az
orgazmus határára került. De nem ettől élvezett el. Miközben azon kapta
magát, hogy vonagló csípővel hátrafelé tolat az ismeretlen férfi
hímtagján, egy férfién, akit emlékezete szerint még soha életében nem
látott, azt érezte, hogy Raymond fütyköse megmoccan a belsejében.
Másodpercek alatt új életre kelt, újra kőkemény lett, és ismét mozogni
kezdett a hüvelyében. Ez okozta azt az éles, szinte fájdalmas
orgazmust, amely elárasztotta a testét, amelybe minden porcikája
beleremegett, és a tudat, hogy éppen két férfi teste közé préselődik,
csak hozzájárult a szokatlan gyönyörökhöz, amelyek birtokba vették a
testét.
De ezzel még mindig nem volt vége. Mikor ismét felnézett, meglátta azt
az embert, aki Mandyvel volt az előcsarnokban. Éppen az ágyra mászott.
Meztelen volt, a hímtagja kicsi, de nagyon vastag, és mereven előreállt
hatalmas pocakja alól. Raymond feje mellé helyezkedett az ágyon,
felemelte Liliane fejét, és belenyomta a szájába a hímtagját. Liliane
mélyen a torkába szívta. Előbb még két hímtag volt benne, most már
három.
– Nohát, ez aztán tényleg nem semmi.
– Ez egy nő hangja volt. Mivel Liliane nem nagyon tudta megmozdítani a
fejét, csak a szemét forgatta körbe, hogy lássa, ki az. Megpillantotta Mandyt, aki az ágy mellett állt. Kicipzározta zöld ruháját, és az a
földre hullott. Alatta semmi mást nem viselt, csak egy pár fehér
öntapadós harisnyát. Melle kicsi volt és feszes, szeméremdombja
teljesen szőrtelen. Liliane látta, hogy szeméremdombja és a
szeméremajkak hasítéka csurom nedves.
– Most én következem, Raymond, megígérted.
Kinyitotta az éjjeliszekrény fiókját, és kivett egy hatalmas vörös
műanyag péniszt, amely a megszólalásig hasonlított egy ágaskodó
férfitagra. Ő is feltérdelt az ágyra négyük mellé, és belenyomta a
szerszámot a saját hüvelyébe. Láthatólag nem talált ellenállásra.
Raymond hímtagja ismét teljes merevségében pompázott. Liliane érezte,
amint erőteljesen ki–be jár benne. A másik férfi és ő kitaláltak egy
ritmust, amikor az egyik előrenyomult, a másik hátrahúzódott. Az, aki
hátul volt, éppen élvezni készült. Liliane érezte, hogy a hímtagja
lüktet és megdagad, fájdalmasan szétfeszíti a fenekét. Felnyögött, ám a
hangot elfojtotta a harmadik darab hús a szájában. Mikor megérezte,
hogy a kettes számú fütykös vadul rángatózni kezd a hátuljában, a
szájában levő is rángani kezdett. A két férfi szinte egyszerre élvezett
el, és forró ondót lövelltek belé kétfelől.
De még mindig nem volt vége. Mikor a két férfi visszavonult, ismét
Raymondot hagyva egyeduralkodóként a terepen, Liliane érezte, hogy
Mandy lejjebb helyezkedik az ágyon. Most már el tudta fordítani a
fejét, és láthatta, hogy a vörös nő a combjai közé dugja a fejét.
Érezte Mandy ajkának lágy mozgását a combjai belső felén, majd a nő
Raymond hímtagjának tövét kezdte nyalogatni, amitől az összerándult, és
Raymond felnyögött. Habár csak pár perccel azelőtt élvezett el, a
hímtagja lüktetni kezdett. Mandy beszívta szájába a heréit, szopogatta
őket, nyelvével hengergette ide–oda.
Mandy nyelvének közelsége Liliane–re is hatást gyakorolt. A
figyelmeztető hang a fejében ismét megszólalt, és most már hangosabban
közölte vele, hogy nem szabadna ennyire élveznie ezt az egészet, de
Liliane nem tudta elnyomni fizikai reakcióit. Érezte Mandy combját,
amint az övéhez dörgölődzik, és forró lehelete a szeméremajkait éri.
Azt is érezte, hogy Raymond hímtagja hevesen megrándul a testében. És
akkor megint elélvezett, zsinórban negyedszer, átsöpört rajta a
gyönyör, és minden mást kitörölt az agyából, az egész világmindenség
leszűkült a hüvelyére, amely eszelősen szorongatta Raymond kemény
hímtagját.
Valószínűleg a férfi is elélvezett, mert kéjesen nyögött, de Liliane
már nem érezte. Semmi mást sem érzett. Egyáltalán semmit.
Mikor kinyitotta a szemét, a hátán feküdt, és Mandy hevert mellette.
Legnagyobb megdöbbenésére William és Molly is ott állt az ágy mellett
Raymond és a két másik férfi társaságában. Mindannyian meztelenek
voltak.
– Gyerünk! – biztatta William Mollyt.
Liliane látta, hogy Molly szeme szinte lángol, eszelős izgalom tüzes
szikrái táncolnak az íriszén. Molly felmászott az ágyra. Minden
tétovázás nélkül megnyergelte Mandy vállait, és ágyékát rászorította a
szájára. Előrehajolt, megragadta a vörös műanyag falloszt, ami még
mindig bele volt ágyazódva Mandy hüvelyébe, kihúzta, azután lehajtotta
a fejét és csókolgatni kezdte a szőrtelen szeméremajkakat. Mindkét nő
egyszerre sóhajtozni kezdett, a testük remegett. Azután rátaláltak egy
közös ritmusra, majszolták és nyalták egymás szemérmét, és kölcsönös
orgazmusuk közeledett.
Liliane azonban semmit sem érzett ennek láttán. Lassan felkelt az
ágyról. A férfiak az új látványosságra figyeltek, és senki sem
állította meg őt. Liliane felszedte ruháját a földről és belebújt,
megtalálta a cipőjét, bugyiját és harisnyáját. Összeszedte őket és
kiment velük a folyosóra.
A szemben lévő nyitott ajtón át a szokásos duplaágyra látott, amelyen
egy nagy kövér férfi feküdt. A pincérlányok egyike, még mindig a fehér
szatén dresszében, az arcán ült, és oda dörzsölte a férfi szájához az
ágyékát, míg egy másik csinos, meztelen nő a férfi testén ült, fel–le
ugrándozott a csípőjén, mint valami rodeólovas, és ingerelte magát a
férfi fütykösével.
Liliane felhúzta a cipőjét. Felvette a bugyiját, felhúzta a ruha
cipzárját. A harisnyát a markába gyűrte. A kézitáskáját biztosan lent
hagyta az előcsarnokban vagy a társalgóban, bár nem emlékezett rá, hogy
hol. Amint végigment a folyosón, mindenfelől az extázis sikolyait, a
gyönyör nyögéseit, a fájdalom sóhajtásait hallotta, de nem törődött
velük, egyenesen előre nézett. Egyik hang sem ébresztett semmiféle
rezonanciát a testében. A teste teljesen megsüketült.
Lement a földszintre, be a társalgóba. Simán megtalálta a kézitáskáját
egy szék támláján. A fekete fűzős szőke nő a padlón feküdt, alatta
átellenben a rövid fehér ruhás nő teste hevert. Mindkettejük ruhája fel
volt tűrve a derekukon, és szájukat egymás combközére tapasztották.
Közben egy férfi, egy hatalmas termetű férfi akkora kezekkel, mint egy
péklapát, és akkora fejjel, mint egy hordó, a szőke mögé térdelt, és
hátrafelé rángatta a csípőjét, hogy hüvelyét nevetségesen kicsiny, de
annál hetykébb péniszére húzza.
Liliane levette kézitáskáját a szék támlájáról. Valami elpattant benne.
A sétálás már nem segített rajta, futni kezdett. Kirohant az
előcsarnokba, majd a bejárati ajtónak rontott. Kitaszította, és
kifutott a kavicsos sétányra. Nem volt nála pénz, és nem tudta, hogyan
jut haza, de nem bánta. Muszáj volt eltűnnie onnét.
Rohanni kezdett a kocsifeljárón. Megbotlott és elesett, eltépte a
ruháját, és a kavicsok felsértették a térdét. Talpra ugrott, és ismét
futni kezdett, de kibicsaklott a bokája, és a fájdalom lelassította.
Tudta, hogy őrültséget csinál. Az út csak egy vidéki bekötőút volt
odakint, és veszélybe sodorhatja magát, ha megpróbál leállítani egy
kocsit ebben a ruhában, hogy vigye haza. De képtelen volt most a józan
ész szavára hallgatni. El kellett tűnnie onnét.
Hallotta, hogy egy autó közeledik mögötte. Félrelépett a fűbe. Az autó
egy méterrel előrébb megállt. William Rolls–Royce–a volt.
– Hé, jól van?
A szőke sofőr kiszállt az autóból. Elébe állt, és az arcát nézte.
– Kérem... – mondta Liliane, és megpróbálta kikerülni bal felől.
A fiú olyan gyorsan állta el az útját, hogy Liliane beleütközött.
– Mi
baj van? – kérdezte a fiú, kedves és gyöngéd hangon.
– Kérem, haza tudna vinni? Kérem!
A fiú nem szólt egy szót sem. Átkarolta Liliane vállát, odavezette az
autóhoz, és kinyitotta neki az utasülés ajtaját. Liliane bekecmergett a
hátsó ülésre, összehúzta magát a sarokban, mint egy kislány, és sírni
kezdett.
– Van brandy a beépített italszekrényben – mondta a fiú csöndesen, és
beszállt a volán mögé.
– Hazavisz engem? – kérdezte Liliane, félve, hogy a fiú megfordul a
kocsival és visszaviszi őt ahhoz a házhoz.
Válaszképpen a fiú indított. A nagy kocsi előrelendült. A kovácsoltvas
kapu automatikusan kinyílt. Liliane egy óra múlva otthon volt.