Szexvadászok

Sportingbet Regisztracios Bonusz

10. fejezet

Szóval, milyen a pasas?
– Egy kicsit furcsa.
– Furcsa? Mi az, amit nem mondtál el nekem?
– Igyál még egy kis bort.
– Nem. Nem akarok berúgni, még mielőtt odaérünk. Bármelyik percben itt lehet.
– Liliane felállt, és az ablakhoz sétált. Tíz perc múlva nyolc.
– Ne beszélj mellé, milyen a pasas?
– Ó, igazán elbűvölő és fantáziadús.
– Akkor mi benne a furcsa?
– Szeret mindenféle játékokat játszani.
– Milyen játékokat? Szexuális játszmákat?
Liliane azt kívánta, bárcsak ne lett volna ilyen őszinte.
– Igen.
– És te úgy gondolod, hogy ez a party afféle...
– Nem lehetetlen.
– Ó, ez istenien hangzik. Imádom az ilyet.
– Tényleg?
– Mmm! – Ahelyett, hogy megpróbálta volna elrejteni kövérkés alakját, Molly egy borzasztón szűk ruhába préselődött, amely minden hajlatára rátapadt. Pántnélküli ruha volt mély kivágással, és rövid szoknyával, amely látni engedte vaskos combjait. Élénk rózsaszín, rugalmas anyagból készült, amelybe apró rózsaszín hímzések ezreit szőtték. Testszínű harisnyanadrágot és bokapántos, rózsaszín tűsarkú cipőt viselt hozzá, amely jócskán megnövelte testmagasságát, és feltűnő sminket tett fel, már–már skarlátszínű szemhéjfestéket. – Figyelj, ti ketten együtt vagytok?
– Együtt?
– Összetartoztok?
– Nem, a legkevésbé sem. Csak érezd magad szabadnak.
– Ebben az esetben azt fogom tenni. Úgy hangzik, mintha a pasas nekem való eset lenne.
Liliane elhatározta, hogy ha el is fogadja William meghívását a partyra, nem egyedül megy. Mikor péntek reggel szóról szóra előadta Mollynak, amit William kilátásba helyezett a partyról, a lány hallatlanul izgalomba jött, és habozás nélkül rá állt, hogy vele menjen. William roppantul örült a jó hímrnek, és felajánlotta, hogy értük megy nyolc órakor.
Liliane a legfeltűnőbb estélyi öltözékét választotta ez alkalomra, egy mandarin nyakú, ujjatlan aranylamé ruhát, amely hátul a derekáig ki volt vágva, és nem lehetett melltartót venni hozzá. Szűk, bokáig érő szoknyája volt hátul egy kis hasítékkal, hogy lépni lehessen benne, és az aranyszín kelme szorosan rátapadt fenekének, combjainak és csípőjének minden görbületére. Aranyszínű tűsarkú szandált vett hozzá, és fekete harisnyát, amelyet aranyszálak szőttek át. Még egy kis arany csillámot is talált arcfesték–készletében, amit a szemhéjára simíthatott. Haját már a tegnapi ebédidő alatt tökéletesre vágatta, így hát tudta, hogy a lehető legjobban néz ki.
És úgy is érezte magát. Lehetett volna kimerült is a Rogerrel és Samanthával töltött éjszaka után, de épp ellenkezőleg, az élmények felvillanyozták. Ez volt számára mindennek a netovábbja. Nyilvánvaló volt, hogy a nőkkel való szeretkezés, a szex Odette–tel vagy Samanthával mindig egészen másmilyen lesz, mintha férfival bújik ágyba, de sose gondolta volna, hogy ennyire más. A női érintés gyöngédsége, a két hasonló szerkezetű test egymásba olvadó lágysága, az a sajátosság, hogy nemcsak a saját érzületeit éli át, amit a lányoktól kap, de azt is, amit ő maga szerez nekik, egészen új dimenziókat nyitott a szex birodalmában. De arra is jó volt az élmény, hogy még valamire ráébredjen. Még Odette–tel is, aki műpéniszt használt, Liliane úgy érezte, hogy a hüvelye kimarad a buliból, el van hanyagolva, valahogy nem nyer kellő figyelmet. Emiatt történt, hogy olyan vágy ébredt benne a férfinem iránt. Ha mind a kettőben részesülhet, ha egy nő hozzáértő kedveskedését egy férfi keménysége és ereje követi, akkor az a gyönyörök netovábbja számára. Mikor Roger belenyomta remek hímtagját a testébe, amelyet Samantha olyan csodálatosan előkészített és felajzott, Liliane megismerkedett az extázis szó valódi értelmével. Mikor megitták az első üveg Mumm pezsgőt, a másodikat felvitték magukkal a hálószobába, és csakhamar kiderült, hogy az aktust ugyanazzal a szenvedéllyel még egyszer megismételhetik.
– Mire gondolsz? – kérdezte Molly.
Liliane változatlanul az ablakon bámult kifelé.
– Ó, semmire.
– Végül is belevágtál?
– Mibe?
– Emlékszel a beszélgetésünkre? Azon törted a fejedet, hogy ágyba bújsz egy nővel, nem igaz?
Liliane megfordult és szemügyre vette a barátnőjét. Molly kerek arcát széthúzta a mosoly.
– Itt van!
– Mire eldöntötte, mit feleljen, éppen oda suhant a ház elé a ragyogóan fényesre suvickolt Rolls–Royce, és megállt egy másik autó mellett. A szőke sofőr kipattant, és hátrament, hogy kinyissa az ajtót Williamnek. A férfi kiszállt. Elegáns szmokingot és fekete csokornyakkendőt viselt. Fellépdelt a lépcsőkön, és becsengetett.
Molly elfintorodott.
– Most megmentett a csengő. De ne hidd, hogy később nem szedem ki belőled!
Liliane mosolygott.
– Rendben. Én is el szeretném neked mondani.
– Kiment a hallba, és ajtót nyitott Williamnek.
– Hűha, az áldóját – mondta William kitágult szemmel.
– Istenien nézel ki. Raymond el lesz tőled ragadtatva.
– Igazán kedves vagy. Gyere be egy percre.
– Bevezette Williamet a nappaliba.
– Ez itt a barátnőm, Molly. Molly, ez itt William.
– El vagyok bűvölve, drágám. – Úgy is nézett ki, William nyilvánvaló tetszéssel legeltette szemét Molly gömbölyded formáin.
Molly felállt. Mikor William kétfelől arcon csókolta, Molly rákacsintott Liliane–re a válla fölött, és ajkai azt a szót formálták, hogy „pompás”.
– Milyen jó kis autó – mondta Molly.
– Mindketten falrengetően néztek ki. Jobb lesz, ha máris útnak indulunk.
– Hát persze.
– Liliane felkapta kis aranyszínű estélyi táskáját, és kinyitotta a bejárati ajtót. Beállította a riasztót, majd mikor vendégei kiléptek és William beterelte Mollyt az autóba, Liliane bezárta az ajtót, és táskájába tette kulcsait.
A szőke sofőr nyitva tartotta az utasülés ajtaját. Amint Liliane közeledett, arca rezzenéstelen maradt, semmit sem árult el abból, amit tudhatott. Liliane az autó hátuljához lépett, és közben egyenesen belenézett a fiú szemébe. Ha ott is volt William furcsa szobájában, ha valóban ő volt, aki olyan intim módon került kapcsolatba vele, mindenesetre nem adta semmi jelét.
– Egy tövis két gyönyörű rózsa között – mondta William, mikor Liliane is beült mellé. Molly már ott ült a másik oldalán.
– Szóval ki ez a Raymond? – kérdezte Liliane, miközben a sofőr beült a kormány mögé, és az autó halkan tovább suhant az utca mentén.
– Raymond Tetley, Nottingham grófja, már egészen biztosan hallottál felőle.
– Szóval az a Raymond – mondta Liliane. Persze, hogy hallott róla. Alig telt el nap, hogy Nottingham grófja ne szerepelt volna a lapok pletykarovatában a fotókon, általában valami hiányosan öltözött szépség társaságában. Egy évvel ezelőtt a fiatal, csodálatosan szép felesége elvált tőle egy nagy nyilvános érdeklődést keltett per kíséretében, amely sokáig szerepelt az újságok címlapján. Az asszonyka elmondta, hogy bevásárló körútjáról tért vissza, mikor ágyban találta a férjét két nővel, akik közül az egyik egy grófnő volt, a másik egy prostituált. Arra is bizonyítékokkal szolgált, hogy férje gyakran kényszerítette olyasmikre, amiket ő kicsapongó szexuális magatartásnak tekintett, és sokszor akarta rávenni, hogy ágyát más nőkkel is megossza.
– Nem kell ám mindent elhinni, amit az újságok írnak – mondta William, mintha csak olvasna Liliane gondolataiban.
– Miféle party lesz ez, William? – kérdezte Molly.
– Majd meglátjátok – felelte William, és megdörzsölte az orrát az ujja hegyével.
– Úgy hangzik, mintha jó mulatság készülne – mondta Molly, és megszorította William térdét.
– Jól fogsz mulatni, azt garantálom – mondta a férfi.
Liliane egyáltalán nem volt benne biztos, hogy miután megtudta, pontosan hova mennek, izgalmat érez vagy némi visszatetszést. Kétségtelen, egy pár héttel ezelőtt még azt követelte volna, hogy William azonnal vigye haza. De most már másképpen gondolkodott. Többé nem félt a saját szexualitásától. Sőt mi több, kíváncsi volt erre a Raymond Tetley–re. Fényképeiből ítélve vonzó férfi volt, és ezt a vonzerőt sokan méltányolták számos női hódolója közül. Arról is híres volt, hogy rendkívül fényűző partikat ad, és természetesen érdekes lesz belepillantani abba, hogy hogyan is élnek az igazán gazdagok.
Az autó nyugat felé haladt, lágy rugózása és halk motorja szinte álomszerűvé tette az utat. William láthatólag teljesen beleesett Mollyba, végeláthatatlan kérdésekkel ostromolta az életét illetően, és idejének nagy részét annak szentelte, hogy belebámuljon a kivágásába – a lány mellei és combjai szinte hipnotikus hatást gyakoroltak rá.
Egy pár mérföld után az autó lekanyarodott a főútról, és egy keskeny mellékútra tért. Tíz vagy tizenöt perccel később megérkezett egy hosszú, ősréginek tűnő vörös téglafalba illesztett nagy, kétszárnyú kovácsoltvas kapuhoz, amelyet téglaoszlopok tartottak. Piros felöltős fiatalember állt a kapu előtt. Egy kis táblát tartott a kezében.
William leengedte az ablaküveget és kiszólt. – William Manners, harmadmagával – mondta.
A fiú megnézte a tábláját, amelyen egy papírlap feküdt egy névsorral, egy jelet tett rá a tollával, majd gondosan megvizsgálta az autó belsejét, talán azt nézte, nincs–e potyautas. Miután látta, hogy minden rendben, elégedetten bólintott. – Köszönöm, uram – mondta, majd odament a baloldali téglaoszlopba épített kis digitális szerkezethez, és beütött négy számot. A vaskapu feltárult. Mikor keresztülhajtottak rajta, ismét becsukódott.
– Raymond kényes a magánélete diszkréciójára – mondta William. – Tudjátok, mire képes a sajtó manapság.
Az autó kavicsos felhajtón haladt a ház felé. A kertet gyönyörűen karbantartották, néhány ősöreg cédrus és tölgy állt benne, és magas bokrok, amelyeket teljesen körülvett a téglafal. Egy Anna királynő korabeli, pompás ház előtt álltak meg. Az autófeljáró előtt nagy szökőkút lövellte az égnek csillogó sugarait. Mikor a Rolls megállt, Liliane egy csomó más méregdrága kocsit pillantott meg: egy Ferrarit, két Mercedest, egy Porschét, és még legalább három másik Rolls–Royce–t, amelyek a ház oldalánál parkoltak egy nagy, kavicsos területen.
A sofőr kiszállt, és kinyitotta nekik az ajtót.
Liliane szállt ki először. A nagy, fatáblás bejárati ajtó előtt egy vonzó szőkeség ácsorgott. Hihetetlenül szűk, pánt nélküli fehér szatén halcsontos kombidresszt viselt, olyan magasra felvágva oldalt, hogy kilátszott ágyékának hajlata, és a fűző merevített felső része felfelé nyomta és kidomborította a melleit. Hosszú, karcsú lábait fehér neccharisnyába bújtatta, és hozzá félhosszú, magas sarkú fehér fűzős csizmát viselt.
– Mr. Manners, jó estét – mondta szélesen mosolyogva a szőke nő.
– Jó estét, Diana. Gyönyörűen néz ki, mint mindig.
– Köszönöm, uram. Parancsoljon erre fáradni.
A szőkeség kinyitotta az ajtót, és bevezette őket egy nagy előcsarnokba. Jobbra kanyargós lépcsősor vezetett fel az első emeleti lépcsőfordulóba, a pillért címerpajzs díszítette. A lány kinyitott egy ajtót a baloldalon, és intett, hogy lépjenek be.
Liliane nem azt találta, amire számított. Azt hitte, hatalmas party lesz több száz vendéggel. Ehelyett csak mintegy kéttucatnyian álldogáltak egy hosszúkás nappaliban, többnyire pezsgőspohárral a kezükben, amit három ugyanolyan öltözékű lány szolgált fel, mint az, aki kint fogadta őket. Csak öt nő volt a vendégek között, akik a legújabb Versace–, St Laurent–, Lagerfeld–estélyiket viselték, de a többi vendég mind fekete frakkba és szmokingba öltözött férfi volt.
– Willy, öregfiú, de örülök, hogy eljöttél.
Raymond Tetley, ha lehet, még vonzóbb volt, mint a fényképein. Magas volt, karcsú, a haja nagyon sötét, egy vastag fürt minduntalan a homlokára hullott, és mindig fejének egy rándításával terelte vissza a fejére. A szeme olyan sötét barna, hogy már–már feketének hatott. Magas, kiemelkedő járomcsontja volt, egyenes orra, és húsos, érzéki szája, amely mintha nem lett volna teljesen összhangban azzal, amit mondott.
– Raymond, ez itt Molly és Liliane.
Raymond szertartásosan megcsókolta kétfelől Molly arcát. Azután Liliane–hez fordult, és ugyanúgy tett.
– Ez a ruha istenien áll önnek – mondta, és szeme végigpásztázta a csillámló aranyszín anyagot a nyakától a bokájáig, közben megpihent a hóna alatt, ahol Liliane keblei kivillantak oldalt, a ruha drámai kivágásának szélénél, mely a derekáig futott le hátrafelé.
– Köszönöm – mondta Liliane.
Raymond szintén szmokingot viselt, mint William, csak fehéret, és hozzá piros csokornyakkendőt kötött.
– Igazán boldog vagyok, hogy itt van.
– A férfi szeme belemélyedt Liliane szemébe. Olyan érzése támadt, mintha ő lenne az egyetlen nő a szobában, mintha a férfi minden figyelmét őrá összpontosítaná.
– William említette, hogy ön jogász. Mi a közelebbi szakterülete?
– Főként a biztosítások.
– Ez igazán érdekes. Tessék, parancsoljon pezsgőt.
Az egyik lány odaérkezett hozzájuk egy tálcával, amelyen pezsgőspoharak álltak, és Raymond megkínálta vendégeit. Két újabb férfi vált ki a tömegből, és jött oda hozzájuk, ők is bemutatkoztak. Láthatólag mindkettőt teljesen lenyűgözte Molly dekoltázsa, akárcsak Williamet.
– Hadd vezessem önöket a svédasztalokhoz – mondta Raymond, finoman megfogta Liliane könyökét, és a helyiség másik végébe kormányozta. Három hosszú asztal roskadozott az ételek súlya alatt, mindegyiken másféle fogások sorakoztak. Az elsőn előételek: saláták, kaviár, osztriga, rákfélék, pármai sonka díszes tálakon, spárga, füstölt lazac és szalámi, különböző méretű tányérok, szalvéta és ezüst evőeszközök társaságában. A középső asztalon hideg lazacsült, homár és többféle sült és főtt, forró húsféle szerepelt mély, fedeles ezüst tálakban, változatos körítéssel. A harmadikon sütemények, gyümölcsök, hideg üdítők és válogatott sajtok díszlettek. Két szakács állt az asztaloknál magas sipkában, és segítettek a vendégeknek, hogy telerakhassák tányérjaikat.
– Ha még képesek rá, hogy meg fékezzék étvágyukat, szívesen megmutatnám önöknek az úszómedencét.
– És én szívesen meg is nézem – mondta Liliane. Bármit is írtak az újságok a grófról, a személyes varázsát nem említették, és Liliane azon kapta magát, hogy élénken reagál rá.
A férfi kivezette egy sor franciaablak egyikén át egy kövezett teraszra, amelyen nagy terrakotta agyagedények díszlettek virágzó cserjékkel. A teraszon túl hatalmas, négyszögletes úszómedence vonta magára a figyelmet. Egyik végét vízeséshez hasonlatosan alakították ki, a víz egy növényzettel sűrűn beültetett magaslatról zuhogott alá. Két leányzó tempózott kényelmesen a medence vizében, és egyik sem bajlódott azzal, hogy fürdőruhát húzzon magára.
– Igazán gyönyörű – mondta Liliane.
– Most jöjjön, bemutatom egy pár embernek.
Visszasétáltak a társalgóba. Raymond odavitte Liliane–t egy csoport férfihoz és bemutatta, azután ragaszkodott hozzá, hogy visszakísérje a svédasztalhoz. Megmutatta neki, hogy mi az, amit feltétlenül érdemes megkóstolnia. A beluga–kaviárt mindenképpen. Liliane szabadkozott, de a férfi hatalmas adagot halmozott a tányérjára. Vendégek jöttek–mentek körülöttük, mosolyogtak, beszélgettek. Raymond elnézését kérte, míg bemutatkozott egy másik vendégnek, egy egyedülálló úrnak, és Liliane azon kapta magát, hogy javában beszélget egy másik hölgyvendéggel.
– Ugye, milyen elbűvölő ember? – csevegett a nő.
– Engem különben Mandynek hívnak.
– Természetes vörös haja volt, földig érő, hát nélküli, állógalléros smaragdzöld ruhát viselt, és egy nagy smaragd kitűző ragyogott eléggé kicsiny mellei fölött.
– Liliane vagyok, és egyetértek. Tényleg kedves ember.
– Még nem voltál itt, ugye?
– Még nem.
– Kivel jöttél?
– Williammel. – Rámutatott a férfira, aki éppen Mollynak segédkezett, hogy kiválassza az első adag harapnivalót.
– Ó, Willy. Ő mindig eljön. Boszorkányos fantáziája van, azt hiszem, ezért hívja meg Raymond minden alkalommal.
– Elnézést – mondta Raymond, és újból megjelent Liliane könyöke mellett.
– Ezek már az utolsó érkező vendégek.
– Azt hittem, többen lesznek – mondta Liliane.
–Tényleg? Jöjjön, vegyen magának egy kis homárt.
Megették a főfogást, és beszélgettek más vendégekkel. Liliane megpillantotta Mollyt a terem másik oldalán Williammel, és rákacsintott. A szőke lány visszakacsintott, és ajkával szavakat formált a levegőben, de Liliane nem értette. A pezsgő helyett most vörös és fehér bort szolgáltak fel, mindkettő elsőrendű óbor.
Egészen addig, amíg a legtöbb vendég be nem fejezte az étkezést, és a tányérokat és evőeszközöket el nem takarították az útból, Liliane nem vett észre semmi rendkívülit. Raymond bemutatta őt egy magas, nyakigláb férfinak, aki a reklámszakmában dolgozott, és hármasban beszélgettek a teraszon, a francia ablakokon kívül. Balzsamos, meleg nyáréjszaka volt, az egész területet tompa fény árasztotta el most, hogy a nap lement, és az úszómedence víz alatti világítása és a ház fényei egybevegyültek. Egy férfi úszott most egyedül a medencében, csapásai nyomán felfröccsent a víz, és csillagszóróként sziporkázott a fénysugarak alatt.
A teraszon szerte számos kényelmes nap ágyat és karosszéket helyeztek el, és Liliane szeme megakadt egy férfin, aki épp az egyik napágyon heverészett. Egy pincérlány pezsgővel kínálta, mire ő felnyúlt, és lehúzta a lányt maga mellé az ágyra a csuklójánál fogva, majd beledugta kezét a szoros fűző kivágásába, a lány mellei közé. A lányt láthatólag cseppet sem ejtette zavarba ez a támadás, még a tálca sem billent meg a kezében.
– Kér kávét, vagy valami egyéb innivalót? – kérdezte Raymond, aki egész este ott állt Liliane mellett, és készséggel teljesítette valamennyi kívánságát.
– Igen, kávét – felelte Liliane, és visszaléptek a teraszról a társalgóba.
Két hosszú asztalról már eltakarították az ennivalót, és a szakácsok eltűntek. Egy melegített tálcán ezüst csészékben kávé állott.
– Feketén iszom – mondta Liliane, és elvett egy kis csészét.
Körülnézett, Mollyt kereste, de sehol sem látta, a lány egyszerűen eltűnt. Eltűnt William is, és vele együtt a vendégeknek legalább a fele. A sarokban Diana ült, az a lány, aki az ajtónál fogadta őket, egy kis vajszínű kereveten. Miközben Liliane nézte, egy férfi lépett mögé kibomlott csokornyakkendővel és nyitott ingnyakkal. Végigfuttatta kezét Diana csupasz vállán, majd lefelé csúsztatta a mellén, és benyúlt a merevített melltartóba. Miközben így cselekedett, egy másik, kopaszodó és pocakos úr lépett oda hozzájuk, és letérdelt Diana elé. A lány felemelte fehér csizmás lábait, és a férfi vállára tette. Liliane látta, hogy mond is valamit, de túl messze volt ahhoz, hogy hallhassa. A férfi nyomban lehajtotta a fejét, és nyalogatni kezdte a fehér szatén kombi dressz alját, amely feszesre húzódott a lány lába között.
Raymond követte Liliane tekintetét.
– Gyönyörű lány, nemde? – kérdezte könnyedén, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne a látvány, a lány, akit két férfi ily módon becéz nyilvánosan.
– De hát valamennyien azok, nem gondolja?
– De igen – mondta Liliane szórakozottan, fogalma sem volt, mit kellene mondania.
– Látom, Willy már odébbállt. Maga mióta ismeri?
– Nem régóta.
A hölgyvendégek egyike, egy hosszú hajú szőkeség, aki magas nyakú, hosszú ujjú, bokáig érő fekete ruhát viselt, önfeledten társalgott egy férfival és egy másik nővel, aki rövid, redőzött, mélykivágású fehér ruhában volt. Megint csak túl messze voltak ahhoz, hogy Liliane hallhassa őket, de a férfi mintha rámutatott volna a szőke nő mellkasára. Erre a másik nő felemelte a kezét, és könnyedén megmarkolta a szőke bal mellét. A férfi közben a szőke mögé került, lehúzta ruháján a cipzárt, majd lehámozta a ruhát a vállairól és a karjáról. A ruha a földre hullt. A szőke kilépett belőle. Fekete csipkefűzőt viselt és fekete harisnyát, de nem volt rajta bugyi. Liliane azon kapta magát, hogy döbbenten bámulja a nő sűrű ágyékszőrzetét. A férfi végigfuttatta kezét a nő hasán, és cirógatni kezdte, a másik nő pedig előrelépett, és szájon csókolta a szőkeséget.
Liliane most már nem kételkedett benne, hogy ezek a jelenetek korántsem a fékezhetetlen vágy véletlenszerű, egyedi megnyilvánulásai, hanem előre eltervezett és rutinszerű események ezen a partyn. Az étel és az ital csak előzetes étvágygerjesztő volt az este lényegét alkotó fő tevékenységhez.
Végül is gyanított valami effélét, miután William felhívta telefonon. Az autóút alatt a gyanúja csak még inkább megerősödött. De most, mikor szembe kellett néznie a valósággal, az érzései kevésbé voltak ellentmondóak a dologgal kapcsolatban. Talán Raymond miatt és a hatás miatt, amit a férfi gyakorolt rá, talán azért, mert a szex már elsőrendű helyre került érdeklődésének homlokterében, és könnyű volt erotikus étvágyát, illetve kíváncsiságát felkelteni. Vagy az hatott rá, ahogy a fekete fűzős szőkeség szenvedélyesen csókolózott a fehér ruhás másik nővel, mert ettől megelevenedtek emlékei Odette–tel és Samanthával töltött éjszakáiról. Akár ezért, akár azért, de Liliane azt tapasztalta, hogy az eseményekre a teste sürgető, elementáris izgalommal reagál.
Hirtelen észrevette, hogy bármerre néz, mindenütt hasonló jelenetek zajlanak. Tőle jobbra, csupán pár lépésnyire, az egyik pincérlány térdelt egy meglehetősen kövér hímnemű vendég előtt, éppen lehúzta sliccén a cipzárt, és elővette az illető úr péniszét, majd a szájába vette. Mandy, a vörös hajú nő, ott állt mellettük.
– Felvisszük magunkkal ezt? – kérdezte a férfitól, és fejével a térdelő lány felé intett.
– Azt hittem, őt akarod – mondta a férfi, és ő viszont Liliane felé intett a fejével.
Mandy egyenesen Liliane szemébe nézett.
– Ő még új. Azt hiszem, Raymondot illeti meg az első éjszaka joga.
– Felemelte a hangját, hogy Raymond mindenképpen meghallja.
– Nem így van, Raymond?
– De bizony – mondta Raymond. Megragadta Liliane karját, és odahajolt hozzá.
– Nagyon birtokló természetem van – súgta a fülébe.
Liliane igyekezett nyugodt maradni és egyenletes hangon beszélni.
– Szóval a pincérlányok...
– A vendégek rendelkezésére állnak – mondta a férfi.
– Személyesen választom ki mindegyiket.
– Pontosan úgy vigyorgott, mint egy kisfiú, akit csínytevésen értek. Liliane most már értette, miért van kevesebb nő, mint férfi.
– És én találtam ki a mundérjukat is.
– És én vagyok az ön partnere ma éjszakára? – kérdezte Liliane.
– William elmagyarázta, vagy talán nem? – kérdezte Raymond, és enyhén idegesnek látszott.
– Mit kellett volna elmagyaráznia?
– Mindent. Azt, hogy hogy működik a mi kis... csoportunk.
– Ja, igen – hazudta Liliane.
– Akkor jó. Már aggódtam. Menjünk fel mi is. Azt kell mondanom, William mindig a létező leggyönyörűbb nőkkel hozakodik elő. Fogalmam sincs, hogy csinálja.
Liliane tudta. A Rokon Lelkek hasábjain keresztül.
Raymond átment vele az előcsarnokba. A pincér lányok egyike a lépcsősor közepén térdelt. Valószínűleg a magasan felvágott fehér kombi dresszből kigömbölyödő fenekének elbűvölő látványa tette, hogy a vele foglalkozó úr többé nem tudott uralkodni magán. Megragadta, lehúzta hátul a ruhadarab cipzárját, és lehámozta róla a combjáig, hogy hozzáférjen az ágyékához. Most éppen avval volt elfoglalva, hogy jókora erekcióját betolja a kínálkozó nyíláson. Mikor elmentek mellettük a lépcsőn, Liliane odapillantott, és látta, hogy a fehér necc harisnyának nincs közepe, a lábak közt nyílás található, mely bebocsátást biztosít az olyan sürgős esetekben, amilyen ez is.
– Erre – mondta Raymond, és megfogta a kezét.
Az első emeleten hosszú folyosó húzódott, melynek mindkét oldalán ajtók nyíltak. Némelyik nyitva állt, némelyik csukva volt.
– Csak nézzen körül bátran, ráérünk – mondta Raymond.
– A csukott ajtó azt jelenti, hogy a bent lévők egy kis diszkréciót óhajtanak. A nyitott ajtó szabad belépést jelent.
Liliane megtorpant már az első nyitott ajtó előtt, mert megismerte az ágyon térdeplő szőke nő bondor frizuráját. Molly volt az. Ruhájának elejét lehúzták, a szoknyáját pedig felhajtották. Egy nagydarab, izmos férfi lendületesen kefélte hátulról. Közben ott térdelt előtte William, és hímtagja Molly szájába hatolt, a lány pedig fel–le csúsztatta rajta ajkait. Mellei ritmikusan nekiütődtek a mellkasának, egész teste rázkódott a hátul lévő férfi kemény lökései alatt.
Raymond megfogta Liliane kezét, és továbbvezette. A következő ajtó csukva volt, de Liliane–nek úgy rémlett, furcsa csattanó zajt hall, amit fájdalomkiáltás követ.
A következő ajtó ismét csukva volt, de a negyedik nyitva, és Liliane érezte, hogy a pulzusa felgyorsul, mikor megpillantotta az ágyon zajló jelenetet. Az egyik pincérlány feküdt hanyatt az ágyon, a fehér szatén fűző nélkül, ám a roppant praktikusan megalkotott hálós harisnya a helyén maradt. Arcát teljesen eltakarta annak a nőnek az ágyéka, aki fölébe magasodott, és szeméremtestét hozzádörzsölte a lány szájához.
– Raymond, angyalom – mondta, mikor megpillantotta őket.
– Éppen ilyet írt fel nekem az orvos!
– Látom, hogy jól mulatsz, Catherine – mondta a férfi.
– Ó, Raymond, gyere és csatlakozz hozzánk!
– Raymond megrázta a fejét, de nem mondható, hogy Liliane megkönnyebbült ettől, mert neki a látott jelenettől vadul lüktetni kezdett a csiklója.
Catherine előrehajolt, szétterpesztette kezeivel a pincérnő lábait, és nyalogatni kezdte a szemérmét fentről lefelé. Egy perc után figyelmét a felső régiókra összpontosította, és nyelve célba vette a csiklót. Liliane kénytelen volt elfojtani egy sóhajt, mert élénken felidéződött emlékezetében az, amikor ő részesült mindeme gyönyörűségekben.
Raymond ismét tovább vezette. – Ez az én szobám – mondta, és kinyitott egy ajtót a folyosó legvégén. Behúzta magával Liliane–t, megfordult, a karjaiba vonta, és erősen szájon csókolta. Liliane azonnal reagált rá. Ha volt is benne némi neheztelés Williammel szemben, amiért nem mondta el neki pontosan, mire számíthat, és amiért feltálalta őt Raymondnak mint afféle „új nőt”, mindenesetre nem ez volt az a pillanat, amikor kifejezhette. Visszacsókolta Raymondot, és testével hozzá simult. A férfi keze a cipzárja után kutatott a hátán. Liliane hallotta a surrogást, amint lefutott a fenekéig. Anélkül, hogy megtörte volna a csókot, Raymond lehámozta róla a ruhadarabot. Liliane közben bíbelődni kezdett a férfi ingének gombjaival, és agya lázasan pörgött. Nagyon hosszú utat tett meg szexuálisan, és nagyon rövid idő alatt, de még sohasem találkozott ezzel a pőre, nyilvános bujasággal, ami mindenütt zajlott körülötte. Egy hang azt súgta neki a fejében, hogy ez mind nagyon csúf dolog, de Liliane könnyűszerrel elhessegette.
Raymond most hátrahúzódott. Letépte magáról szmokingját, kikötötte csokornyakkendőjét, lerúgta a cipőjét, és közben nézte a ruhájából kilépő Liliane–t, aki már szintén lehúzta cipőjét és harisnyáját.
– Egyszerűen tökéletes – mondta a férfi. Leült az ágy szélére, lehúzta a zokniját, azután felállt, és levette a nadrágját. Jókora erekciója kibukkant boxeralsójának nyílásán.
Liliane előrelépett, és megragadta a kezével, erősen megszorította. A hímtag megrándult, és ő érezte, hogy testét elárasztja a szenvedély. Térdre ereszkedett, átmenetileg elengedte a hímtagot, és lehúzta a férfiról a fehér alsónadrágot a bokájáig, majd ismét megragadta a férfi fütykösét. Vissza tűrte rajta a bőrt, olyan hevesen, hogy Raymond felszisszent, majd becsúsztatta szájába a makkot. Azután előrenyomult, amíg csak az egész férfiszerv el nem tűnt a szájában, és érezte, hogy nekiütődik a torkának. Kezével megragadta a herezacskót, és gyömöszölni kezdte, ujjaival táncoltatta a heregolyókat.
Az izgalma tetőfokára hágott. Behunyta a szemét. Maga előtt Molly meztelen képét látta, mintha az elméjébe égették volna, vagy belenézett volna a napba. Látta a kövérkés, elégedett testet, a ritmikusan himbálódzó melleket, a hátát, amely hidat formált a két férfi között, akik teste két végén helyezkedtek el. Még sohasem látta meztelenül a barátnőjét, nemhogy szexuális aktus közben. Töprengett, milyen lenne, ha kezét belesüllyesztené abba a készséges húsba, és csiklója rettentő lüktetésbe fogott szeméremajkai közt.
Igyekezett Raymondra összpontosítani, előre–hátra mozgatta a fejét, nyalogatta a hímtag alját, nyálában fürdette, azután ismét mélyre szívta, amilyen mélyre csak tudta. Érezte, hogy lüktet.
– Nem – mondta most a férfi mély, rekedtes hangon –, ne így!
Megfogta Liliane vállait, és lábra állította, kihúzva hímtagját a szájából. Azután ismét szájon csókolta, megfordította, és leültette úgy, hogy most mindketten az ágy szélén ültek. Azután felemelte a kezeit, és megragadta Liliane melleit, majd megcsípte a mellbimbóit.
Liliane hagyta, hogy hanyatt fektesse. A férfi az ágyra térdelt Liliane mellé, megfogta apró fekete bugyijának szélét, és lehúzta róla hosszú lábain keresztül. Mikor a bokájáig ért, kisegítette belőle lábait, és csókolni kezdte bal lábának lábikráját. Felfelé haladt a térdéig, közben le sem vette a szemét Liliane ágyékáról.
Liliane kiszabadította a lábát, és az ágy közepére tornászta magát. Tudta, hogy a férfi változatlanul a szemérmére függeszti a szemét. Szétterpesztette a lábait. – Nézz csak – mondta hangosan. A szavak éppen annyira felizgatták, mint a férfit, akinek a hímtagja látványosan megrándult.
Liliane mindkét kezét végig futtatta a lába közt. Széthúzta duzzadt szeméremajkait, hagyta, hogy a férfi belenézzen nedves, fénylő, csuszamlós ölébe, azután egyik ujját rátette a csiklójára, amely máris megdagadt. Mikor megérintette, lüktetni kezdett. Odaszorította a testéhez, majd jobbra–balra mozgatta. Nyomban megérezte, hogy idegszálai nagyobb sebességre kapcsolnak, és felkészülnek arra, ami most már elkerülhetetlenül közeledett.
– Szeretem nézni – mormolta a férfi kimeredt szemmel. Kezébe vette a szerszámát, és finoman mozgatni kezdte öklét fel–le. Liliane növelte mozdulatainak sebességét, és riszálni kezdte a csípőjét. Semmit sem tervezett el előre. Amióta gyanakvása beigazolódott odalent, ösztönösen cselekedett, hagyta, hogy teste átvegye az uralmat a józan esze fölött. Nem akart belegondolni, mit is jelent mindez, nem akarta, hogy erkölcsi megfontolások irányítsák. Csak az számított, amit érzett. Nem tudta, miért akarja, hogy a férfi lássa őt így elélvezni, de azt akarta, mégpedig nagyon.
– Ó, igen... – motyogta, érzületei fokozódtak, még erősebbek lettek, orgazmus a közeledett, és a sokatmondó előjelektől bizseregni kezdett a teste.
Belenézett Raymond szemébe. Tökéletesen idegen volt számára, és ő úgy viselkedett vele, mint egy szajha, minden régi tabutól megszabadulva. És pontosan ez izgatta fel, legalább annyira, mint a fizikai ingerek. Az, hogy eljött erre a partyra, és látta, amit látott, újabb mérföldkő volt önismereti körútján.
Érezte, hogy kéjes érzületek áradnak szét a csiklója körül. Felemelte fenekét az ágyról, szinte megcélozta ölével a férfit, és érezte, amint ebben a pillanatban rátör az orgazmus.
De szinte még azelőtt, mielőtt észrevehette volna, mi történik, a férfi rajta volt. A szó szoros értelmében rávetette magát, kezével megragadta a csuklóit, combjait a lábai közé préselte, és nagy hímtagja máris utat talált a combja közt. Egyetlen hosszú mozdulattal betöltötte egész hüvelyét, a gyönyörök cseppfolyós barlangját. Hogy ettől a villámgyors aktustól megnyúlt–e, kiteljesedett–e orgazmusa, amit maga indított el, vagy egy új orgazmus virágzott ki az előző hullámain, Liliane meg nem tudta volna mondani, de újabb erős kéjhullámot érzett, amitől hangosan felnyögött, és lélegzet után kapkodott, mert a szenvedély felemésztette a levegőjét.
Raymond szorosan átkarolta, majd a hátára fordult, és őt is magával vitte. Hímtagja kiszökkent Liliane testéből, de amint Liliane térdre állt a teste két oldalán, visszatolta a hüvelyébe. Egy metronóm egyenletes ritmusával mozgott benne ki–be, egész teste olyan erős és kemény volt, mint a hímtagja. Talán csak percekig tartott, de mintha órákig mozogtak volna így összefonódva, megosztva egymással minden érzületet. Liliane éppúgy érezte a férfi gyönyörűségét, mint a magáét, tudta, hogy mindjárt elélvez, és a férfi is vele együtt.
Noha Liliane hüvelye teljes hosszában rátapadt a férfi hímtagjára, mint valami bársonykesztyű, amelyet a kőkemény húsdárdára húztak, méhe szájánál Liliane mégis azt érezte, hogy megnyílik neki, mint egy virág, beengedi magába, helyet készít az élvezete számára. És tudta, hogy pontosan ez az az érzés, amelytől a férfi elélvez majd. Érezte, hogy Raymond lökései lelassulnak, teste megmerevedik, izmai megfeszülnek, amíg csak egész teste olyan nem lett, mint az acél, és teljesen mozdulatlanná vált, Liliane testének középpontjába temetett hímtagjával, amely így új helyet csinált magának. Azután a hímtag hirtelen rángatózni kezdett Liliane hüvelyének nedves, selymes, forró falai közt, és a férfi ejakulált, forró ondósugarak lövelltek a testébe, mire Liliane is elélvezett, teljes erőből lefelé szorította magát a férfi testére, elszántan, hogy minden csepp érzést kisajtol belőle éppúgy, ahogy önmagából.
Azután a hangulat egy pillanat alatt megváltozott – olyan drámaian, mintha elfordítottak volna egy kapcsolót. Hirtelen sötét felhők tornyosultak az égen, és a fényes napsütésnek vége szakadt.
Mikor Liliane kinyitotta a szemét, érezte, hogy súly nehezedik az ágyra. Hátrapillantott a válla fölött, és azt látta, hogy egy meztelen férfi térdel a teste fölött. Kezében tartotta merev péniszét, és éppen valami kenőcsöt nyomott rá valami tubusból, majd bekente vele. Félredobta a tubust, és Liliane fenekének félgömbjei közé nyomta a péniszét.
– Nem! – sikoltotta Liliane. De az volt a baj, hogy nem gondolta komolyan. És a férfi tudta ezt.
Liliane érezte, hogy a végbélnyílása előbb ellenáll, majd enged. Amit olyan élénken elképzelt William házában, a fekete kötéssel a szemén, az most megtörtént vele. Egész teste beleremegett, amint a férfi belenyomult a fenekébe. Raymond még mindig elég merev volt ahhoz, hogy érezze, amint a két hímtag egymás mellett fészkel a testében, csak egy kis fallal elválasztva.
– Ó, istenem...
A férfi visszahúzódott, majd megint előrenyomult. Mire másodszor is megtette, a szinte hihetetlen fizikai élvezettől és annak sokkoló felismerésétől, hogy mi is történik vele voltaképp, Liliane ismét az orgazmus határára került. De nem ettől élvezett el. Miközben azon kapta magát, hogy vonagló csípővel hátrafelé tolat az ismeretlen férfi hímtagján, egy férfién, akit emlékezete szerint még soha életében nem látott, azt érezte, hogy Raymond fütyköse megmoccan a belsejében. Másodpercek alatt új életre kelt, újra kőkemény lett, és ismét mozogni kezdett a hüvelyében. Ez okozta azt az éles, szinte fájdalmas orgazmust, amely elárasztotta a testét, amelybe minden porcikája beleremegett, és a tudat, hogy éppen két férfi teste közé préselődik, csak hozzájárult a szokatlan gyönyörökhöz, amelyek birtokba vették a testét.
De ezzel még mindig nem volt vége. Mikor ismét felnézett, meglátta azt az embert, aki Mandyvel volt az előcsarnokban. Éppen az ágyra mászott. Meztelen volt, a hímtagja kicsi, de nagyon vastag, és mereven előreállt hatalmas pocakja alól. Raymond feje mellé helyezkedett az ágyon, felemelte Liliane fejét, és belenyomta a szájába a hímtagját. Liliane mélyen a torkába szívta. Előbb még két hímtag volt benne, most már három.
– Nohát, ez aztán tényleg nem semmi.
– Ez egy nő hangja volt. Mivel Liliane nem nagyon tudta megmozdítani a fejét, csak a szemét forgatta körbe, hogy lássa, ki az. Megpillantotta Mandyt, aki az ágy mellett állt. Kicipzározta zöld ruháját, és az a földre hullott. Alatta semmi mást nem viselt, csak egy pár fehér öntapadós harisnyát. Melle kicsi volt és feszes, szeméremdombja teljesen szőrtelen. Liliane látta, hogy szeméremdombja és a szeméremajkak hasítéka csurom nedves.
– Most én következem, Raymond, megígérted.
Kinyitotta az éjjeliszekrény fiókját, és kivett egy hatalmas vörös műanyag péniszt, amely a megszólalásig hasonlított egy ágaskodó férfitagra. Ő is feltérdelt az ágyra négyük mellé, és belenyomta a szerszámot a saját hüvelyébe. Láthatólag nem talált ellenállásra.
Raymond hímtagja ismét teljes merevségében pompázott. Liliane érezte, amint erőteljesen ki–be jár benne. A másik férfi és ő kitaláltak egy ritmust, amikor az egyik előrenyomult, a másik hátrahúzódott. Az, aki hátul volt, éppen élvezni készült. Liliane érezte, hogy a hímtagja lüktet és megdagad, fájdalmasan szétfeszíti a fenekét. Felnyögött, ám a hangot elfojtotta a harmadik darab hús a szájában. Mikor megérezte, hogy a kettes számú fütykös vadul rángatózni kezd a hátuljában, a szájában levő is rángani kezdett. A két férfi szinte egyszerre élvezett el, és forró ondót lövelltek belé kétfelől.
De még mindig nem volt vége. Mikor a két férfi visszavonult, ismét Raymondot hagyva egyeduralkodóként a terepen, Liliane érezte, hogy Mandy lejjebb helyezkedik az ágyon. Most már el tudta fordítani a fejét, és láthatta, hogy a vörös nő a combjai közé dugja a fejét. Érezte Mandy ajkának lágy mozgását a combjai belső felén, majd a nő Raymond hímtagjának tövét kezdte nyalogatni, amitől az összerándult, és Raymond felnyögött. Habár csak pár perccel azelőtt élvezett el, a hímtagja lüktetni kezdett. Mandy beszívta szájába a heréit, szopogatta őket, nyelvével hengergette ide–oda.
Mandy nyelvének közelsége Liliane–re is hatást gyakorolt. A figyelmeztető hang a fejében ismét megszólalt, és most már hangosabban közölte vele, hogy nem szabadna ennyire élveznie ezt az egészet, de Liliane nem tudta elnyomni fizikai reakcióit. Érezte Mandy combját, amint az övéhez dörgölődzik, és forró lehelete a szeméremajkait éri. Azt is érezte, hogy Raymond hímtagja hevesen megrándul a testében. És akkor megint elélvezett, zsinórban negyedszer, átsöpört rajta a gyönyör, és minden mást kitörölt az agyából, az egész világmindenség leszűkült a hüvelyére, amely eszelősen szorongatta Raymond kemény hímtagját.
Valószínűleg a férfi is elélvezett, mert kéjesen nyögött, de Liliane már nem érezte. Semmi mást sem érzett. Egyáltalán semmit.
Mikor kinyitotta a szemét, a hátán feküdt, és Mandy hevert mellette. Legnagyobb megdöbbenésére William és Molly is ott állt az ágy mellett Raymond és a két másik férfi társaságában. Mindannyian meztelenek voltak.
– Gyerünk! – biztatta William Mollyt.
Liliane látta, hogy Molly szeme szinte lángol, eszelős izgalom tüzes szikrái táncolnak az íriszén. Molly felmászott az ágyra. Minden tétovázás nélkül megnyergelte Mandy vállait, és ágyékát rászorította a szájára. Előrehajolt, megragadta a vörös műanyag falloszt, ami még mindig bele volt ágyazódva Mandy hüvelyébe, kihúzta, azután lehajtotta a fejét és csókolgatni kezdte a szőrtelen szeméremajkakat. Mindkét nő egyszerre sóhajtozni kezdett, a testük remegett. Azután rátaláltak egy közös ritmusra, majszolták és nyalták egymás szemérmét, és kölcsönös orgazmusuk közeledett.
Liliane azonban semmit sem érzett ennek láttán. Lassan felkelt az ágyról. A férfiak az új látványosságra figyeltek, és senki sem állította meg őt. Liliane felszedte ruháját a földről és belebújt, megtalálta a cipőjét, bugyiját és harisnyáját. Összeszedte őket és kiment velük a folyosóra.
A szemben lévő nyitott ajtón át a szokásos duplaágyra látott, amelyen egy nagy kövér férfi feküdt. A pincérlányok egyike, még mindig a fehér szatén dresszében, az arcán ült, és oda dörzsölte a férfi szájához az ágyékát, míg egy másik csinos, meztelen nő a férfi testén ült, fel–le ugrándozott a csípőjén, mint valami rodeólovas, és ingerelte magát a férfi fütykösével.
Liliane felhúzta a cipőjét. Felvette a bugyiját, felhúzta a ruha cipzárját. A harisnyát a markába gyűrte. A kézitáskáját biztosan lent hagyta az előcsarnokban vagy a társalgóban, bár nem emlékezett rá, hogy hol. Amint végigment a folyosón, mindenfelől az extázis sikolyait, a gyönyör nyögéseit, a fájdalom sóhajtásait hallotta, de nem törődött velük, egyenesen előre nézett. Egyik hang sem ébresztett semmiféle rezonanciát a testében. A teste teljesen megsüketült.
Lement a földszintre, be a társalgóba. Simán megtalálta a kézitáskáját egy szék támláján. A fekete fűzős szőke nő a padlón feküdt, alatta átellenben a rövid fehér ruhás nő teste hevert. Mindkettejük ruhája fel volt tűrve a derekukon, és szájukat egymás combközére tapasztották. Közben egy férfi, egy hatalmas termetű férfi akkora kezekkel, mint egy péklapát, és akkora fejjel, mint egy hordó, a szőke mögé térdelt, és hátrafelé rángatta a csípőjét, hogy hüvelyét nevetségesen kicsiny, de annál hetykébb péniszére húzza.
Liliane levette kézitáskáját a szék támlájáról. Valami elpattant benne. A sétálás már nem segített rajta, futni kezdett. Kirohant az előcsarnokba, majd a bejárati ajtónak rontott. Kitaszította, és kifutott a kavicsos sétányra. Nem volt nála pénz, és nem tudta, hogyan jut haza, de nem bánta. Muszáj volt eltűnnie onnét.
Rohanni kezdett a kocsifeljárón. Megbotlott és elesett, eltépte a ruháját, és a kavicsok felsértették a térdét. Talpra ugrott, és ismét futni kezdett, de kibicsaklott a bokája, és a fájdalom lelassította. Tudta, hogy őrültséget csinál. Az út csak egy vidéki bekötőút volt odakint, és veszélybe sodorhatja magát, ha megpróbál leállítani egy kocsit ebben a ruhában, hogy vigye haza. De képtelen volt most a józan ész szavára hallgatni. El kellett tűnnie onnét.
Hallotta, hogy egy autó közeledik mögötte. Félrelépett a fűbe. Az autó egy méterrel előrébb megállt. William Rolls–Royce–a volt.
– Hé, jól van?
A szőke sofőr kiszállt az autóból. Elébe állt, és az arcát nézte.
– Kérem... – mondta Liliane, és megpróbálta kikerülni bal felől.
A fiú olyan gyorsan állta el az útját, hogy Liliane beleütközött.
– Mi baj van? – kérdezte a fiú, kedves és gyöngéd hangon.
– Kérem, haza tudna vinni? Kérem!
A fiú nem szólt egy szót sem. Átkarolta Liliane vállát, odavezette az autóhoz, és kinyitotta neki az utasülés ajtaját. Liliane bekecmergett a hátsó ülésre, összehúzta magát a sarokban, mint egy kislány, és sírni kezdett.
– Van brandy a beépített italszekrényben – mondta a fiú csöndesen, és beszállt a volán mögé.
– Hazavisz engem? – kérdezte Liliane, félve, hogy a fiú megfordul a kocsival és visszaviszi őt ahhoz a házhoz.
Válaszképpen a fiú indított. A nagy kocsi előrelendült. A kovácsoltvas kapu automatikusan kinyílt. Liliane egy óra múlva otthon volt.

fel