Szexvadászok

Sportingbet Regisztracios Bonusz

11. fejezet

Vasárnap reggel Liliane későn ébredt. Pocsékul aludt, álmában rémálmok gyötörték, amelyek olyan közel álltak a valósághoz, ahhoz, ami valóban megtörtént vele, hogy jóformán nem tudott különbséget tenni a kettő között. Azt álmodta, hogy ott van a hálószobában, Raymond és a többiek társaságában. Eleinte úgy volt, mint igazából, hogy Raymond és a másik férfi közrefogták őt a testük között. De aztán érzékletes képszerűséggel azt álmodta, hogy nem Mandy, hanem ő volt az, akit Molly megnyergelt. Mintha álmában is érezte volna Molly puha húsát, amint ránehezedik, és a szája belesüllyed a szeméremtestébe. Miközben a többiek tovább ösztökélték, Molly nyelve felfedezőutat tett Liliane szeméremrésében. Mikor rátalált a csiklójára, Liliane szinte sokkoló kéjt érzett, és felriadt. Tágra nyílt szemmel ült az ágyban, és érezte, hogy a csiklója hevesen lüktet, mintha csak valóság lett volna, nem álom.
Minden porcikája sajgott. Azelőtt, a szeretkezései után büszke volt erre a sajgásra, úgy viselte, mint győzelmei zálogát. Most elgyötört teste vereségének érezte. Mikor végre kimászott az ágyból, és bement a fürdőszobába zuhanyozni, úgy érezte, testének minden centimétere sebzett és összetört. Ám eltekintve az ágyéka és feneke körüli valódi sajgástól, mindez csak a képzeletének műve volt. A tükörben nem látszottak nyomok sehol a testén. A sebeket az önérzete kapta.
Megszárogatta magát, felvette fürdőköpenyét, és lement a konyhába. Most igazán szüksége volt egy nagy bödön forró kávéra. Kinyitotta a bejárati ajtót, felvette az újságot a lábtörlőről, közben megcsapta az új nap friss levegője. Míg a kávéfőző bugyborékolt, leült a konyhaasztalhoz. Újabb csodálatos délelőtt ígérkezett, az erős napsütés felélénkítette a kertben pompázó tarka virágok színeit.
Túlságosan elgyötört volt még ahhoz is, hogy megnézze az újságot. Az igazság az, hogy túl messzire ment, ilyen egyszerű az egész. Hagyta, hogy újonnan felfedezett lelkesedése veszélybe sodorja, és senkit sem hibáztathatott ezért, csakis saját magát. Még ha tudta volna is, hogy hogyan végződik a parti – de ha őszinte akart lenni magához, be kell vallania, hogy első pillanattól tudta, már akkor, mikor William felhívta telefonon –, szóval bármikor megtagadhatta volna a részvételt. Senki sem kényszerítette erőszakkal semmire. Csakis önmagának tehetett szemrehányást.
Mikor a kávéfőző befejezte áldásos ténykedését, Liliane feltápászkodott, hogy töltsön magának, de megszólalt a kapucsengő. Az órájára nézett. Döbbenten látta, hogy már dél van.
– Helló! – mondta Molly vidáman, mikor Liliane kinyitotta az ajtót.
– Szent isten, te aztán abnormálisan energikusnak látszol – motyogta Liliane.
– Pont kész a kávé. Gyere be.
Bementek a konyhába. Liliane elővett két bögrét, és mindkettejüknek kávét töltött. Molly letelepedett a konyhaasztalhoz.
– Hú, de nyúzott vagy – mondta, mikor szemügyre vette Liliane–t.
– Kösz szépen. Te meg persze nem.
Molly élénkzöld trikót és élénksárga, lenge nadrágot viselt. A szemében csak úgy szikrázott az élet.
Liliane letette a kávésbögrét, és leült a barátnőjével szemben.
– Szóval mi történt veled tegnap éjszaka? – kérdezte Molly.
– Megszöktem. A szó szoros értelmében elfutottam.
– Tényleg?
– Szerencsére William sofőrje hazahozott.
– Nem is említette.
– Te mikor jöttél el?
– Későn. Nagyon későn. Vagy inkább korán. Kettőkor vagy háromkor. Nem is tudom. Úristen, micsoda éjszaka volt. Azt hiszem, még soha életemben nem volt ennyi orgazmusom.
– Légy szíves, ne beszélj róla.
– Miért ne? Úgy tűnt, az egész a te ötleted.
– Eredetileg az is volt. Csak épp... csakhogy én...
– Liliane hirtelen azt érezte, hogy menten kitör belőle a sírás.
– Jól van, jól van, szegénykém – mondta Molly, és simogatta a barátnője kezét.
Liliane összeszedte magát.
– Azt hiszem, egyszerűen túl sok lett nekem. Minden nagyon rövid idő alatt zajlott. Kezdetben még valahogy tudtam, hogy mit csinálok. Úgy értem, igazán jól szórakoztam. De ami tegnap történt, az nekem már túl sok. Lassabban kell haladnom. És én akarom eldönteni, hogy mit csinálok és kivel.
– Ha egyáltalán még csinálok bármit is, gondolta magában, de ezt nem mondta ki. Ahogyan most érezte magát, nem volt benne biztos, hogy valaha az életben még egyszer le akar feküdni valakivel.
– De te viszont – folytatta, és Molly szemébe nézett – úgy festesz, mint aki bálban volt, és közben megütötte a főnyereményt.
– Az biztos – mondta Molly.
– William teljesen belém habarodott. Meghívott a házába vasárnapi ebédre mára. Azért ugrottam be, hogy felszedjem a kocsimat.
– Molly Mercedese még ott parkolt a ház előtt.
– És...
– És?
– William tudni szeretné, nincs–e kedved neked is eljönni.
Liliane elnevette magát. – Ő aztán sosem adja fel, igaz? Miben reménykedik, talán közös mutatványt szeretne, azt, hogy mi ketten etyepetyéljünk egymással?
– Valami olyasmit.
Liliane észrevett valamit a barátnője tekintetében, ami azt sugallta, hogy nem csak William reménykedik ebben.
– Sajnálom, Molly.
– Ó, semmi gond, csak tudod, azt mondtam neki, hogy megkérdezem tőled. Hát, akkor megyek. Máris késésben vagyok.
– Mulass jól.
– Mindenekelőtt köszönöm neked, hogy meghívtál erre a partyra – mondta Molly, és felállt, a kávéját otthagyva.
– Holnap felhívlak, elmesélem, hogy mi történt.
Az ajtóban Molly megfogta Liliane mindkét vállát, és arcon csókolta. Mikor Liliane már mozdult volna, Molly még erősen tartotta egy pillanatig, és könnyű puszit lehelt a szájára is. Azután elvigyorodott úgy, mint egy iskolás lány, akit rajtakaptak, hogy cigarettázik a bokrok között.
– Bármikor, amit akarsz, Liliane – mondta sejtelmesen, és már szaladt is az autójához.
Liliane pontosan el tudta képzelni, mi vár a lányra William házában. A furcsa kis szoba, a fémből való szekrényke. Vajon a szőke sofőr szolgálatban lesz ma, és készséggel teljesíti a gazdája parancsait?
Liliane komoly elhatározások közepette ment vissza az emeletre. Fogta a fehér műanyag hulladékgyűjtőt, amit a fürdőszobában tartott, kivette éjjeliszekrénye felső fiókjából a vibrátort és beledobta. Utána szórta az összes levelet, amit még megőrzött a Rokon Lelkekben megjelent hirdetésére érkezett válaszok közül. Nem akarta látni a telefonszámokat. Nem akarta többé felhívni Odette–et, vagy Rogert vagy Samanthát. Még Sammel sem akart beszélni. Mindannyian ugyanahhoz a csapathoz tartoztak, egy olyan szertartás részesei voltak, amelyben Liliane nem akart részt venni többet, mert számára elveszítette az értelmét.
Még nem tudta, mihez fog kezdeni. Mindenesetre itt vannak a szakmai eredmények, az elnyert bizottsági tagság, a siker. Az előléptetés azt jelenti, hogy sokkal több lesz a pénze. Vehet magának egy új, elegáns autót. Gondolhat arra is, hogy új házba költözik.
Érezte, hogy elönti tagjait a fáradtság. Lefeküdt az ágyra és lecsukta a szemét. Ám a sötétségben képzetek rohanták meg, hirtelen maga előtt látta Raymond meztelen testét, Molly húsát. A szeméremteste lüktetett, a sajgó érzések csak fokozták a bizsergést.
Ingerülten felült, dühösen önmagára, amiért még mindig ilyenekre gondol. Mindennek egyszer s mindenkorra véget kell vetni, és ezt jobb, ha mielőbb tudomásul veszi. Ismét felállt, és megfogta a szeméttartót. Szombat reggel még érkezett egy adag levél a Daily Heraldtól. Akkor túlságosan lefoglalták a party előkészületei, és nem nézte meg őket. Most azokat is kidobhatja.
A leveleket korábban a kenyérpirító mögé gyömöszölte a konyhában, a fehér munkapulton, az összes rezsiszámlával együtt. Kivette a köteget. Négy levél volt benne. Beledobta őket a szemetesbe, azután újratöltötte kávésbögréjét.
Miközben itta a kávét, a kidobott leveleket bámulta a szeméttartóban. Egyet kihúzott, egy fehéret, amelyet takaros nagybetűkkel címeztek meg. Visszadobta. Azután megint kivette, és felnyitotta a borítékot. Kihullott belőle egy fénykép. Egy fiatal férfi volt rajta a harmincas éveiben, sűrű barna hajjal. Ropogós kék ing és tengerészkék farmer volt rajta.
Liliane kinyitotta a levelet, de nem akarta elolvasni. Így hát összegyűrte, és a szemétbe dobta. De szinte azonnal kivette ismét, és kisimította a papírt. Elolvasta a rajta lévő szöveget.
Kedves 38–as! Mint te, én is szeretőt keresek. Szeretkezni szeretnék. Küldök egy fotót. Van humorérzékem, szeretek mulatni, és általában tudom, hogy mit akarok. A hirdetésed tónusából úgy érzem, te is ilyen vagy. Ez a lényeg, igaz? A szex arról szól, hogy az ember tudja, mit szeretne, és elindul megkeresni. Nincs kötelező program. Ha érdekel a dolog, jöjjünk össze egy kis beszélgetésre vagy egy italra. Csak ennyi. Ki tudhatja előre, hogy a beszélgetés hova vezet?
Jonathan
Liliane ismét összegyűrte a levelet, és ismét beledobta a szemétbe, azután kivitte az egészet a ház háta mögé, a kukába. Mikor kilépett a napfénybe, egyszerre jobban érezte magát. Észrevette, hogy éhes lett, ami jó jel.
Tetszett neki Jonathan levelének tónusa. Tetszett az, ahogy hozzá állt a dologhoz. A fiúnak igaza van. Ő is azt érezte az elmúlt hetekben, hogy tudja, mit akar, és most elmegy megkeresni. De a keresés számára véget ért.
Visszament a konyhába, és kinyitotta a hűtőszekrényt. Talált egy kis salátát, paradicsomot és felvágottat. Mást nem. Elmehetne a szupermarketbe, és bevásárolhatna, vagy pedig elmehet a közeli olasz étterembe. De nem szeretett egyedül enni.
Rápillantott a konyhaasztalra, és csöndben átkozta magát. Elfelejtette kidobni Jonathan fényképét is a többivel. Felvette. A kép hátulján ott volt a telefonszám. Fura módon ugyanaz a körzet, mint az övé. Itt lakhat valahol a környéken.
Nem akart egyedül enni, és éhes volt. Attól még nem lesz semmi baja, ha felhívja ezt a fiút, és azt javasolja, hogy ebédeljenek együtt, igaz? Nem kell ágyba bújnia vele, és elhatározását, hogy új, mértékletes és józan életbe kezd, nem fenyegeti semmi veszély.
Felvette a telefont, és tárcsázott.
Egy óra múlva ott ült a La Genoa étteremben. Fehér La Perla alsóneműje fölött csinos nyári ruhát viselt, alatta testszínű öntapadós harisnyát. Ez a viselet sokkal kényelmesebb és hűvösebb egy ilyen meleg napon, mint a harisnyanadrág, magyarázta magának. Elhatározta, hogy nyáron sose hord többé harisnyanadrágot. Fehérneműinek kiválasztásában csakis a józan ész szempontjai vezérelték, mondogatta gondolatban. És már–már el is hitte.
A fiú öt percet késett. Látta, amint bejött. Az rögtön intett neki. Világoskék, nyitott nyakú ing volt rajta, drapp nadrág. Az arca napbarnított. Nagy, enyhén mélyen ülő kék szemei voltak, erős, előreugró álla és sűrű szemöldöke. Eléggé férfias benyomást keltett.
A fiú odajött az asztalához.
– Helló! – mondta.
– Jonathan vagyok.
– Én meg Liliane.
Helyesen döntöttem, gondolta Liliane. Utált egyedül enni. Kellemesen megebédelnek, és jól elbeszélgetnek ezzel a fiúval, közben ő belenézhet azokba a kék szemekbe, és tanakodhat, milyen lenne hozzá bújni ahhoz a karcsú testhez, megcsókolni azt az eléggé kicsi szájat, és kezébe fogni a fiú növekedni kezdő péniszét. Nem mintha bármit is szándékában állna megtenni ezekből, szó sincs róla. ő már elhatározta magát. A szexet ismét visszaszorította megérdemelt helyére, a hátsó sorokba. Egy lépéssel túlment a határon. Ezt a hibát nem követi el még egyszer. Semmi esetre sem. Nem fogja hagyni, hogy a fiú elcsábítsa őt. És ő sem fogja elcsábítani a fiút.
Legalábbis, nem ebéd előtt.

VÉGE

fel