Szexvadászok
Sportingbet Regisztracios Bonusz
11. fejezet
Vasárnap
reggel Liliane későn ébredt. Pocsékul aludt, álmában rémálmok
gyötörték, amelyek olyan közel álltak a valósághoz, ahhoz, ami valóban
megtörtént vele, hogy jóformán nem tudott különbséget tenni a kettő
között. Azt álmodta, hogy ott van a hálószobában, Raymond és a többiek
társaságában. Eleinte úgy volt, mint igazából, hogy Raymond és a másik
férfi közrefogták őt a testük között. De aztán érzékletes
képszerűséggel azt álmodta, hogy nem Mandy, hanem ő volt az, akit Molly
megnyergelt. Mintha álmában is érezte volna Molly puha húsát, amint
ránehezedik, és a szája belesüllyed a szeméremtestébe. Miközben a
többiek tovább ösztökélték, Molly nyelve felfedezőutat tett Liliane
szeméremrésében. Mikor rátalált a csiklójára, Liliane szinte sokkoló
kéjt érzett, és felriadt. Tágra nyílt szemmel ült az ágyban, és érezte,
hogy a csiklója hevesen lüktet, mintha csak valóság lett volna, nem
álom.
Minden porcikája sajgott. Azelőtt, a szeretkezései után büszke volt
erre a sajgásra, úgy viselte, mint győzelmei zálogát. Most elgyötört
teste vereségének érezte. Mikor végre kimászott az ágyból, és bement a
fürdőszobába zuhanyozni, úgy érezte, testének minden centimétere
sebzett és összetört. Ám eltekintve az ágyéka és feneke körüli valódi
sajgástól, mindez csak a képzeletének műve volt. A tükörben nem
látszottak nyomok sehol a testén. A sebeket az önérzete kapta.
Megszárogatta magát, felvette fürdőköpenyét, és lement a konyhába. Most
igazán szüksége volt egy nagy bödön forró kávéra. Kinyitotta a bejárati
ajtót, felvette az újságot a lábtörlőről, közben megcsapta az új nap
friss levegője. Míg a kávéfőző bugyborékolt, leült a konyhaasztalhoz.
Újabb csodálatos délelőtt ígérkezett, az erős napsütés felélénkítette a
kertben pompázó tarka virágok színeit.
Túlságosan elgyötört volt még ahhoz is, hogy megnézze az újságot. Az
igazság az, hogy túl messzire ment, ilyen egyszerű az egész. Hagyta,
hogy újonnan felfedezett lelkesedése veszélybe sodorja, és senkit sem
hibáztathatott ezért, csakis saját magát. Még ha tudta volna is, hogy
hogyan végződik a parti – de ha őszinte akart lenni magához, be kell
vallania, hogy első pillanattól tudta, már akkor, mikor William
felhívta telefonon –, szóval bármikor megtagadhatta volna a részvételt.
Senki sem kényszerítette erőszakkal semmire. Csakis önmagának tehetett
szemrehányást.
Mikor a kávéfőző befejezte áldásos ténykedését, Liliane
feltápászkodott, hogy töltsön magának, de megszólalt a kapucsengő. Az
órájára nézett. Döbbenten látta, hogy már dél van.
– Helló! – mondta Molly vidáman, mikor Liliane kinyitotta az ajtót.
– Szent isten, te aztán abnormálisan energikusnak látszol – motyogta
Liliane.
– Pont kész a kávé. Gyere be.
Bementek a konyhába. Liliane elővett két bögrét, és mindkettejüknek
kávét töltött. Molly letelepedett a konyhaasztalhoz.
– Hú, de nyúzott vagy – mondta, mikor szemügyre vette Liliane–t.
– Kösz szépen. Te meg persze nem.
Molly élénkzöld trikót és élénksárga, lenge nadrágot viselt. A szemében
csak úgy szikrázott az élet.
Liliane letette a kávésbögrét, és leült a barátnőjével szemben.
– Szóval mi történt veled tegnap éjszaka? – kérdezte Molly.
– Megszöktem. A szó szoros értelmében elfutottam.
– Tényleg?
– Szerencsére William sofőrje hazahozott.
– Nem is említette.
– Te mikor jöttél el?
– Későn. Nagyon későn. Vagy inkább korán. Kettőkor vagy háromkor. Nem
is tudom. Úristen, micsoda éjszaka volt. Azt hiszem, még soha életemben
nem volt ennyi orgazmusom.
– Légy szíves, ne beszélj róla.
– Miért ne? Úgy tűnt, az egész a te ötleted.
– Eredetileg az is volt. Csak épp... csakhogy én...
– Liliane hirtelen azt érezte, hogy menten kitör belőle a sírás.
– Jól van, jól van, szegénykém – mondta Molly, és simogatta a barátnője
kezét.
Liliane összeszedte magát.
– Azt hiszem, egyszerűen túl sok lett nekem. Minden nagyon rövid idő
alatt zajlott. Kezdetben még valahogy tudtam, hogy mit csinálok. Úgy
értem, igazán jól szórakoztam. De ami tegnap történt, az nekem már túl
sok. Lassabban kell haladnom. És én akarom eldönteni, hogy mit csinálok
és kivel.
– Ha egyáltalán még csinálok bármit is, gondolta magában, de ezt nem
mondta ki. Ahogyan most érezte magát, nem volt benne biztos, hogy
valaha az életben még egyszer le akar feküdni valakivel.
– De te viszont – folytatta, és Molly szemébe nézett – úgy festesz,
mint aki bálban volt, és közben megütötte a főnyereményt.
– Az biztos – mondta Molly.
– William teljesen belém habarodott. Meghívott a házába vasárnapi
ebédre mára. Azért ugrottam be, hogy felszedjem a kocsimat.
– Molly Mercedese még ott parkolt a ház előtt.
– És...
– És?
– William tudni szeretné, nincs–e kedved neked is eljönni.
Liliane elnevette magát. – Ő aztán sosem adja fel, igaz? Miben
reménykedik, talán közös mutatványt szeretne, azt, hogy mi ketten etyepetyéljünk egymással?
– Valami olyasmit.
Liliane észrevett valamit a barátnője tekintetében, ami azt sugallta,
hogy nem csak William reménykedik ebben.
– Sajnálom, Molly.
– Ó, semmi gond, csak tudod, azt mondtam neki, hogy megkérdezem tőled.
Hát, akkor megyek. Máris késésben vagyok.
– Mulass jól.
– Mindenekelőtt köszönöm neked, hogy meghívtál erre a partyra – mondta Molly, és felállt, a kávéját otthagyva.
– Holnap felhívlak, elmesélem, hogy mi történt.
Az ajtóban Molly megfogta Liliane mindkét vállát, és arcon csókolta.
Mikor Liliane már mozdult volna, Molly még erősen tartotta egy
pillanatig, és könnyű puszit lehelt a szájára is. Azután elvigyorodott
úgy, mint egy iskolás lány, akit rajtakaptak, hogy cigarettázik a bokrok
között.
– Bármikor, amit akarsz, Liliane – mondta sejtelmesen, és már szaladt
is az autójához.
Liliane pontosan el tudta képzelni, mi vár a lányra William házában. A
furcsa kis szoba, a fémből való szekrényke. Vajon a szőke sofőr
szolgálatban lesz ma, és készséggel teljesíti a gazdája parancsait?
Liliane komoly elhatározások közepette ment vissza az emeletre. Fogta a
fehér műanyag hulladékgyűjtőt, amit a fürdőszobában tartott, kivette
éjjeliszekrénye felső fiókjából a vibrátort és beledobta. Utána szórta
az összes levelet, amit még megőrzött a Rokon Lelkekben megjelent
hirdetésére érkezett válaszok közül. Nem akarta látni a
telefonszámokat. Nem akarta többé felhívni Odette–et, vagy Rogert vagy
Samanthát. Még Sammel sem akart beszélni. Mindannyian ugyanahhoz a
csapathoz tartoztak, egy olyan szertartás részesei voltak, amelyben
Liliane nem akart részt venni többet, mert számára elveszítette az
értelmét.
Még nem tudta, mihez fog kezdeni. Mindenesetre itt vannak a szakmai
eredmények, az elnyert bizottsági tagság, a siker. Az előléptetés azt
jelenti, hogy sokkal több lesz a pénze. Vehet magának egy új, elegáns
autót. Gondolhat arra is, hogy új házba költözik.
Érezte, hogy elönti tagjait a fáradtság. Lefeküdt az ágyra és lecsukta
a szemét. Ám a sötétségben képzetek rohanták meg, hirtelen maga előtt
látta Raymond meztelen testét, Molly húsát. A szeméremteste lüktetett,
a sajgó érzések csak fokozták a bizsergést.
Ingerülten felült, dühösen önmagára, amiért még mindig ilyenekre
gondol. Mindennek egyszer s mindenkorra véget kell vetni, és ezt jobb,
ha mielőbb tudomásul veszi. Ismét felállt, és megfogta a szeméttartót.
Szombat reggel még érkezett egy adag levél a Daily Heraldtól. Akkor
túlságosan lefoglalták a party előkészületei, és nem nézte meg őket.
Most azokat is kidobhatja.
A leveleket korábban a kenyérpirító mögé gyömöszölte a konyhában, a
fehér munkapulton, az összes rezsiszámlával együtt. Kivette a köteget.
Négy levél volt benne. Beledobta őket a szemetesbe, azután újratöltötte
kávésbögréjét.
Miközben itta a kávét, a kidobott leveleket bámulta a szeméttartóban.
Egyet kihúzott, egy fehéret, amelyet takaros nagybetűkkel címeztek meg.
Visszadobta. Azután megint kivette, és felnyitotta a borítékot.
Kihullott belőle egy fénykép. Egy fiatal férfi volt rajta a harmincas
éveiben, sűrű barna hajjal. Ropogós kék ing és tengerészkék farmer volt
rajta.
Liliane kinyitotta a levelet, de nem akarta elolvasni. Így hát
összegyűrte, és a szemétbe dobta. De szinte azonnal kivette ismét, és
kisimította a papírt. Elolvasta a rajta lévő szöveget.
Kedves 38–as! Mint te, én is szeretőt keresek. Szeretkezni szeretnék.
Küldök egy fotót. Van humorérzékem, szeretek mulatni, és általában
tudom, hogy mit akarok. A hirdetésed tónusából úgy érzem, te is ilyen
vagy. Ez a lényeg, igaz? A szex arról szól, hogy az ember tudja, mit
szeretne, és elindul megkeresni. Nincs kötelező program. Ha érdekel a
dolog, jöjjünk össze egy kis beszélgetésre vagy egy italra. Csak ennyi.
Ki tudhatja előre, hogy a beszélgetés hova vezet?
Jonathan
Liliane ismét összegyűrte a levelet, és ismét beledobta a szemétbe,
azután kivitte az egészet a ház háta mögé, a kukába. Mikor kilépett a
napfénybe, egyszerre jobban érezte magát. Észrevette, hogy éhes lett,
ami jó jel.
Tetszett neki Jonathan levelének tónusa. Tetszett az, ahogy hozzá állt
a dologhoz. A fiúnak igaza van. Ő is azt érezte az elmúlt hetekben,
hogy tudja, mit akar, és most elmegy megkeresni. De a keresés számára
véget ért.
Visszament a konyhába, és kinyitotta a hűtőszekrényt. Talált egy kis
salátát, paradicsomot és felvágottat. Mást nem. Elmehetne a
szupermarketbe, és bevásárolhatna, vagy pedig elmehet a közeli olasz
étterembe. De nem szeretett egyedül enni.
Rápillantott a konyhaasztalra, és csöndben átkozta magát. Elfelejtette
kidobni Jonathan fényképét is a többivel. Felvette. A kép hátulján ott
volt a telefonszám. Fura módon ugyanaz a körzet, mint az övé. Itt
lakhat valahol a környéken.
Nem akart egyedül enni, és éhes volt. Attól még nem lesz semmi baja, ha
felhívja ezt a fiút, és azt javasolja, hogy ebédeljenek együtt, igaz?
Nem kell ágyba bújnia vele, és elhatározását, hogy új, mértékletes és
józan életbe kezd, nem fenyegeti semmi veszély.
Felvette a telefont, és tárcsázott.
Egy óra múlva ott ült a La Genoa étteremben. Fehér La Perla alsóneműje
fölött csinos nyári ruhát viselt, alatta testszínű öntapadós harisnyát.
Ez a viselet sokkal kényelmesebb és hűvösebb egy ilyen meleg napon,
mint a harisnyanadrág, magyarázta magának. Elhatározta, hogy nyáron
sose hord többé harisnyanadrágot. Fehérneműinek kiválasztásában csakis
a józan ész szempontjai vezérelték, mondogatta gondolatban. És már–már
el is hitte.
A fiú öt percet késett. Látta, amint bejött. Az rögtön intett neki.
Világoskék, nyitott nyakú ing volt rajta, drapp nadrág. Az arca
napbarnított. Nagy, enyhén mélyen ülő kék szemei voltak, erős,
előreugró álla és sűrű szemöldöke. Eléggé férfias benyomást keltett.
A fiú odajött az asztalához.
– Helló! – mondta.
– Jonathan vagyok.
– Én meg Liliane.
Helyesen döntöttem, gondolta Liliane. Utált egyedül enni. Kellemesen
megebédelnek, és jól elbeszélgetnek ezzel a fiúval, közben ő belenézhet
azokba a kék szemekbe, és tanakodhat, milyen lenne hozzá bújni ahhoz a
karcsú testhez, megcsókolni azt az eléggé kicsi szájat, és kezébe fogni
a fiú növekedni kezdő péniszét. Nem mintha bármit is szándékában állna
megtenni ezekből, szó sincs róla. ő már elhatározta magát. A szexet
ismét visszaszorította megérdemelt helyére, a hátsó sorokba. Egy
lépéssel túlment a határon. Ezt a hibát nem követi el még egyszer.
Semmi esetre sem. Nem fogja hagyni, hogy a fiú elcsábítsa őt. És ő sem
fogja elcsábítani a fiút.
Legalábbis, nem ebéd előtt.
VÉGE