Tizenegyezer vessző
Sportingbet Regisztracios Bonusz
2. fejezet
- Mihelyt megláttam kisasszony, királynői szépségétől
tótágast állt bennem a genitális szerelem, s jobban felhevültem, mint egy kupa
óbortól.
- Hóborttól? - Lábaihoz helyezem vagyonomat és szívemet. Lennénk csak együtt az
ágyban, hússzor egymás után bizonyítanám érzelmem szilárdságát. Sújtson le rám a
tizenegyezer szűz haragja, vagy testemet tizenegyezer vessző harapja, ha
tódítok.
- Bódító!
- Érzelmeim kézzel foghatóan hitelesek Nem árulok zsákbamacskát. És ez
nem üres szólam.
- Kopj le rólam! A párbeszéd a Malesherbes úton hangzott el egy verőfényes
májusi reggelen. Virult a természet, még a verebek is a szerelemről csicseregtek
a zöldellő párizsi fákon.
Mony Bebascu egy elegánsan okozott csinos lánynak csapta a szelet. A lány a
Madeleine felé igyekezett, oly sebesen, hogy a herceg alig tudott lépést tartani
vele.
Aztán egyszer csak sarkon fordult, s kacagva így szólt:
- Na most már
befejezheti, nem érek rá. A barátnőmhöz megyek a Duphot utcába, de ha nem fél
két eszeveszett kéj- és pénzsóvár nőtől, ha van lőpor a puskájában és suska a
bukszájában, szóval ha férfi a talpán, akkor jöjjön velem.
Mony megpödörte kackiás bajszát.
- Román herceg vagyok, örökös hospodár - vágta ki büszkén.
- Engem pedig - mondta a lány - Puncilina de Chegbecourte- nak hívnak,
tizenkilenc éves vagyok, már tizenöt milliomos erszényét és tíz szuperhím
zacskóját lappasztottam le.
Effajta szokványos és kevésbé szokványos dolgokról társalogva tették meg az utat
a Duphot utcáig. Aztán felvonóba szálltak és felmentek az első emeletre.
- Mony Bebascu herceg… a barátnőm, Alexine Capbea.
A szertartásos bemutatkozásra egy obszcén japán metszetekkel díszített fényűző
budoárban került sor.
A két barátnő ezután hosszú nyelves csókot váltott. Szép nagy darab volt mind a
kettő.
Puncilina barna volt, szürke szeme hamiskásan csillogott, bal arcának alsó felén
szoros szépségpötty díszelgett.
Fakó bőre alatt dúsan buzgott a vér, arcán és homlokán pedig minduntalan ráncba
szaladt a bőr, állandó szerelmi és pénzgondjairól árulkodva.
Alexine szőke volt, amolyan hamuszürkébe játszó szőke, amilyet csak Párizsban
lát az ember. Bőre világos, csaknem áttetsző. Elragadóan nézett ki bűbájos
rózsaszínű pongyolájában, finom volt és pimasz, mint a leghuncutabb múlt századi
márkinők.
Miután így összeismerkedtek, Alexine elmondta, hogy volt neki már egy román
szeretője, azzal bement a hálószobába, hogy megmutassa a fényképét. A herceg és
Puncilina ment utána. Egyszerre vetették rá magukat, s nevetgélve vetkőztetni
kezdték. Lehullt a pongyola, csak egy kis batiszt ingecske maradt rajta, s
előtűnt szép dundi párnás-gödröcskés húsa.
Mony és Puncilina hanyatt döntötték az ágyra, kiszabadították nagy, kemény,
rózsaszín dudáit, s Mony mindjárt rájuk is bukott. Puncilina leguggolt,
felhajtotta az ingecskét, szabaddá téve kövér, kerek combjait meg a köztük lévő
szőrpamacsot, mely éppen olyan hamuszürkébe játszó szőke volt, mint a haja.
Alexine felhúzta lábát az ágyra, a papucsa tompán puffant a padlón. Széttárta a
combját, a seggét jól feltolta, hogy a barátnője kényelmesebben nyalhassa,
kezével pedig görcsösen kapaszkodott Mony nyakába.
Az eredmény nem sokáig váratott magára, a feneke összehúzódott, egyre
nagyobbakat löködött, és elélvezett:
- Disznók, ha már felizgattatok,
elégítsetek is ki.
- Azt ígérte, hogy hússzor bírja! - mondta Puncilina, azzal levetkőzött.
Levetkőzött Mony is. Egyszerre lettek készen, s míg Alexine ájultan hevert az
ágyon, kedvükre megbámulhatták egymást meztelenül. Mony meggusztálta Puncilina
formás valagát, mely cérnaszál derék alatt rengedezett, Puncilina pedig
megmarkolta Mony hatalmas faszát, mely szőrös töke fölött meredezett.
- Vágj be neki - mondta -, nekem még ráér.
A herceg becserkészte a tátongó pinát, Alexine összerezzent:
- Ne, te gyilkos! -
kiáltotta.
De a hatalmas szerszám már tövig beszaladt, s ki-be járt benne, mint egy
tolattyú. Puncilina felmászott az ágyra, fekete muffjával ráült Alexine szájára,
Mony pedig mélyen benyalt neki a segge lyukába. Alexine veszettül dobálta a
tomporát, közben bedugta az ujját Mony seggébe, akinek ettől még nagyobbra
duzzadt a fasza. Jól belemarkolt Alexine seggébe, az meg hihetetlen erővel
összerántotta, úgyhogy a hatalmas, vérvörös fasz jóformán moccanni sem bírt
benne.
A trojka hamarosan akkora vágtába kezdett, hogy sistergett a levegő. Alexine
háromszor elélvezett, Puncilina pedig, miután ő is elélvezett, gyorsan
megfordult és harapdálni kezdte Mony golyóit. Alexine úgy üvöltött, mint a
kárhozottak, vonaglott, mint a kígyó, amikor Mony belespriccelte román gecijét
Puncilina gyorsan kiakolbólította a betolakodót, aztán egy helycserés támadás
után vadul lefetyelni kezdte a habzó trutymót. Közben Alexine a szájába vette
Mony faszát, szépen letisztogatta, s addig nyalogatta, míg megint fel nem állt.
Egy perc múlva a herceg rávetette magát Puncilinára, de a farkával megállt a
kapuban, s csak a csiklaját birizgálta.
Közben a szájával keményen nyaggatta a lány dudáját Alexine nyelve ide-oda
fickándozott köztük.
- Vágd be - hörögte Puncilina -, nem bírom tovább.
De a fasz még mindig odakint vesztegelt. Puncilina kétszer is elélvezett, és már
a kétségbeesés kerülgette, amikor végre a méhéig bevágott a sistergős mennykő,
erre szörnyen bevadult, és akkorát harapott Mony fülébe, hogy egy darabja a
szájában maradt. Lenyelte, éktelenül visítozott, s fenségesen dobálta a valagát.
Monyt, úgy látszik, felizgatta, hogy patakokban folyik a füléből a vér, mert még
nagyobb tempóra vágott, s kis sem jött a puncogóból, míg háromszor bele nem
élvezett. Puncilina közben tízszer élvezett el.
Mikor Mony végre kihúzta véreres nagy faszát, csodálkozva vették észre, hogy
Alexine eltűnt. De hamarosan megjött, kötszert hozott Mony fülére, meg egy
irdatlan nagy kocsisostort.
- Ötven frankért vettem a 3269-es fiáker kocsisától - rikkantotta -, ezzel majd
jobb belátásra bírjuk román barátunk, ha nem akarózna felállnia. Hadd kötözzem
be a sebét, aztán jöhet a 69-es figura, attól felizgulunk.
Miközben Mony fülét ápolgatta, a következő vérpezsdítő jelenetnek volt
szemtanúja. Puncilina és Alexine fejtől lábig fekve buzerálták egymást. Alexine
nagy fehér dundi valaga vidáman táncolt Puncilina arcán, gyermekfütyülőhöz
hasonló hosszú nyelvük járt mint a varrógép, pinalé nyál összefolyt, lucskos
szőrük összeragadt, akkorákat sóhajtoztak, hogy meghasadt volna az ember szíve,
ha nem a kéjtől jajonganak, s recsegett, nyikorgott az ágy a két széplány édes
terhe alatt.
- Bassz seggbe! - kiáltotta Alexine.
Mony azonban annyi vért vesztett, hogy nem akart felállni a farka. Alexine
felpattant, felkapta a 3269-es fiáker vadonatúj, szilfa nyelű ostorát,
meglengette, s akkorát vágott vele Mony hátára meg az ülepére, hogy az egyből
megfeledkezett a füléről, s fájdalmában üvölteni kezdett. A pucér Alexine
azonban, mint egy őrjöngő bacchánsnő, egyre csak ütötte.
- Engem is fenekeljetek el! - kiabált oda Alexine Puncilinának, mire az lángoló
szemmel, teljes erőből verni kezdte reszkető valagát. Hamarosan Puncilina is
izgalomba jött.
- Fenekelj el, Mony! - könyörgött, a herceg pedig, lévén a fenyítés nagymestere,
fájdalmát legyőzve ütlegelni kezdte a két ritmikusan csukódó-nyitódó ülepet
Mikor végre felállt neki, már nemcsak a füléből dőlt a vér, hanem az összes
hurkából, amit a kegyetlen kocsis - ostor harapott a testébe.
Akkor Alexine megfordult, vérvörösre vert, szép fenekét odatolta a hatalmas karó
elé, felnyársalta rá magát, és nagyokat rikkantgatva dobálni kezdte csöcsét és
tomporát. De Puncilina nevetve szétválasztotta őket. A két nő újrakezdte a
buzizást, Mony pedig, amúgy véresen, buzogányát ismét tövig nyomva Alexine
seggébe, hatalmasakat döfködött rajta, amit partnere szörnyűségesen élvezett.
Lengett a töke, mint a Notre-Dame harangja, össze-vissza verte Puncilina orrát.
Egyszer csak Alexine segge összerándult, satuba szorította Mony makkja tövét,
úgyhogy a herceg moccanni sem bírt.
Úgy is élvezett el, hatalmasat spriccelve Alexine Capbea mohón nyeldeklő
végbelébe. Közben az utcán nagy csődület támadt a 3269-es fiáker körül.
Egy rendőr megkérdezte a fiákerest, hová tűnt az ostora.
- Eladtam egy szép hölgynek a Duphot utcából.
- Szerezze vissza, mert rábaszik!
- Értettem, biztos úr - mondta a bivalyerős normand kocsis, majd miután érdeklődött a házmesternél, becsengetett az első
emeleten.
- Alexine anyaszült meztelenül nyitott ajtót, a kocsis azt hitte, hogy káprázik
a szeme, aztán hogy Alexine bemenekült előle a hálószobába, üldözőbe vette,
elkapta, s hátulról, négykézláb besummantotta neki irgalmatlan husángját.
Hamarosan ez is elélvezett.
- A bresti kurva ég rakja bele a loboncos faszát! - ordította.
Alexine rásegített neki néhány lökettel, s egyszerre élvezett el vele, Mony és
Puncilina közben a hasukat fogták nevettükben. A kocsis azt hitte, hogy rajta
röhögnek, és éktelen haragra gerjedt.
- Rohadt geci tetves szemétláda szarháziak, rajtam röhögtök? Az ostorom, hol az
ostorom? Észrevette, felkapta, és teljes erejéből végigvert vele Monyn,
Alexine-en és Puncilinán, az ugrándozó csupasz testeket hamarosan vérző hurkák
borították. Ettől ismét felmeredt a dákója, ráugrott Monyra, és irgalmatlanul
seggbe kúrta.
A bejárati ajtó nyitva maradt, az őrmester, elunván a várakozást, feljött
megnézni, hova lett a kocsis, s épp e Pillanatban lépett be a hálószobába. Nem
teketóriázott, azonnal elővette szolgálati fütykösét és behelyezte Puncilina
seggébe. Puncilina kárálni kezdett, mint a tyúk, és összeborzongott, amikor
hozzáért az egyenruha hideg fémgombja.
Alexine sem sokáig árválkodott, kikapta tokjából a rendőr oldalán fityegő
gumibotot, s jó mélyre feltolta magának.
Hamarosan mind az öten vinnyogva élveztek, a sok sebből folyt a vér a szőnyegre,
a lepedőre meg a bútorokra, miközben lenn az utcán elvezették a sintértelepre az
elárvult 3269-es fiákert. A ló végigfingta az utat, iszonyatos bűzfelhőket
eregetve.