Tizenegyezer vessző

3. fejezet

Jó pár nap eltelt a különös este óta, mely a 3269-es fiákeres és a rendőr közreműködésével még különösebb véget ért, de Mony Bebascu herceg még mindig a sebeit nyalogatta. Az ostornyomok már behegedtek, a pamlagon heverészett a Grand Hotel egyik különtermében, és a Le journal bűnügyi rovatát olvasgatta, az mindig felizgatta. Most is volt benne egy bizsergetően izgalmas kis történet. Valami éttermi mosogatólegény megsütötte az egyik kis kukta seggét, aztán azon melegében megfarkalta, s közben jóízűen csipegetett az ifjú ropogósra sült véres püspökfalatjából. A jobb sorsra érdemes rostonsült iszonyú sivalkodására összecsődült a szomszédság, s hamarosan lakat alá került a szadista mosogató. Az esetet a lehető legnagyobb részletességgel tálalta az újság, a herceg széles vigyorral olvasgatta a cikket, s lassan, komótosan veregette közben a faszát, melyet közben előhalászott a nadrágjából.
Valaki kopogott az ajtón. A herceg szólt neki, hogy jöjjön be. Egy üde kis szobalány volt, főkötőben, kötényben.
Levelet hozott. Elpirult, amikor meglátta Mony illetlen öltözékét.
- Ne szaladjon el, szép szőke kisasszonyka - mondta neki Mony a nadrágját gombolgatva -, egy kis mondanivalóm magának.
Bezárta az ajtót, azzal átkapta Marietta derekát, és mohón belecsókolt a szájába. Eleinte ficánkolt a kicsike, összeszorította az ajkát, de aztán lassanként engedett a nyomásnak, s hagyta szétfeszíteni Mony azonnal bedugta a nyelvét, Marietta pedig ráharapott, s meg-megnyalintotta a szélét.
A fiatalember egyik kezével átfogta a derekát, a másikkal felhajtotta a szoknyáját Nem volt rajta bugyi Alányúlt, és meglepve tapasztalta, milyen vastag és kerek a combja, hiszen amúgy sovány volt és magas. Marha szoros volt a picsája. A herceg keze hamarosan mélyen benn járt a meleg, nedvedző nyílásban, Marietta meg hagyta, még a hasát is előretolta. Addig-addig ma tatott Mony sliccén, míg sikerült kigombolnia, s kezével is megtapinthatta a fenséges kéjlécet, melyet bejöhet csak a szemével gusztálhatott. Gyöngéden rejszolták egymást, a férfi a lány csiklóját morzsolgatta, a lány hüvelykujjai Mony faszának nyílását nyomogatta Mony a pamlagra lökte, a lány fenékre huppant Mony a vállára tette a lány lábát, Marietta kigombolkozott, előbuggyantotta kőkemény dudáit, Mony rábukott, s közben benyomigálta faszát a leányzó lángoló lukába Marietta hamarosan nyögdécselni kezdett.
- Most jó, most jó! De jól csinálod! Azzal sodorgatni kezdte a hátsóját, s a herceg fasza hamarosan tocsogott a lében.
- Nesze most jön… nesze a tiéd - hörögte a lány.
Aztán minden átmenet nélkül elkapta Mony faszát, s így szólt:
- Most átszállás következik.
Azzal kirántotta a picsájából, s kicsit lejjebb, egy másik, szabályos kerek lyukba irányította, mely mint küklopszszem kandikált kifelé a két fehér, hamvas, húsos félgömb közül. A pinalével vastagon beolajozott dugattyú könnyedén belecsússzam a hengerbe, s a herceg rövid, de annál sebesebb zakatolás után az egész gecijét belebombázta a csinos szobalány seggébe. Aztán kirántotta a farkát, nagyot cuppant, mint a dugó, ha kihúzzák az üvegből, a végén pedig némi szarral kevert geci lengedezett.
Ekkor csöngetés hallatszott a folyosóról „Meg kell néznem, hogy mi az” - szaladt kifelé Marietta, de előbb még megcsókolta Monyt, aki két aranyat adott neki. Amikor bezárult az ajtó, Mony megmosta a farkát, aztán kibontotta a levelet, s a következőt olvasta benne: „Te deli román vitéz! Mi van veled? Remélem, kipihented a fáradalmaidat.
De nehogy elfelejtsd, mit mondtál nekem. Tizenegyezer vesszőt kapjak a fenekemre, ha nem bírok végig húsz menetet. Nem bírtad hússzor, úgyhogy jaj neked.
A múltkor Alexine baszodájaban fogadtunk a Duphot utcában. De most, hogy ismerünk, jöhetsz hozzám is. Alexine-nél nem lehet. Még engem sem ereszthet be. Azért van külön baszodája. Nagyon féltékeny a szenátora. Nekem tökmindegy, a szeretőm felfedező, most éppen Elefántcsontparton eszi a fene, néger nőkkel gyöngyöket fűzöget, jöhetsz hozzam, a Prony utca 214-ben lakom. Négy arunkórára várunk.
Puncilina de Chegbecourte” A herceg az órájára nézett. Délelőtt tizenegy volt Csöngetett, jött a masszőr, megmasszírozta, aztán annak rendje-módja szerint seggbe kurta. A herceg éledezni kezdett.
Megfürdött, frissnek, tettrekésznek érezte magát, megint csöngetett. Jött a fodrász, megnyírta, és nagy műgonddal seggbe kúrta. Aztán a pedikűrös-manikűrös következett.
Lenyisszantotta a körmeit, aztán csitt-csatt, ő is seggbe kúrta. A herceg végképp erőre kapott. Kisétált a bulvárra, kiadósan megebédelt, aztán fiákerbe ült, és a Prony utcába hajtatott. Puncilina egyedül lakott egy kis kastélyfélében. Egy öreg szolgálólány engedte be Monyt A ház berendezése kitűnő ízlésről tanúskodott.
A herceg egy hálószobába jutott, melyben egy alacsony, de nagyon széles rézágy terpeszkedett. A padlóra vastag, süppedős állatbőrök voltak terítve. A herceg gyorsan vetkőzni kezdett, s mire Alexine és Puncilina bejöttek bájos pongyolácskáikban, már meztelen is volt. A lányok elkacagták magukat, össze-vissza csókolgatták Mony először is leült, aztán jobbról-balról a combjára ültette a lányokat, s felhajtotta a szoknyájukat, de finoman, illedelmesen, csak annyira, hogy érezze bőrén a csupasz feneküket.
Aztán birizgálni kezdte a puncijukat, az egyiket jobbal, a másikat ballal, a lányok meg a faszát csiklandozták.
Mikor már kellőképpen felizgultak, így szólt.
- Most pedig, leánykáim, kezdődik az iskola.
Szembe ültette őket, majd némi gondolkodás után ekképp folytatta.
- Sajnálattal kell tapasztalnom, hölgyeim, hogy nem húztak alsóneműt. Szégyelljék magukat. Azonnal pótolják a mulasztást.
Mikor visszajöttek, megkezdődött az óra.
Alexine Capbea kisasszony, hogy hívják Itália királyát?
- Ha csak erre vagy kíváncsi, hát fogalmam sincs róla - mondta Alexine.
- Mars az ágyra! - rivallt rá a tanár úr.
Háttal feltérdepeltette az ágyra, felhajtotta a szoknyáját, széthúzta a bugyija hasítékát, ahonnan két vakító fehér félteke bukkant elő. Akkor elkezdte verni a tenyerével; a far hamarosan pirosodni kezdett. A szép seggű Alexine egyből begerjedt, de a herceg sem bírta sokáig.
Átkarolta, a pongyoláján keresztül belemart a csöcsébe, aztán lecsúsztatta a kezét, megcsiklandozta a peckét, és érezte, hogy csupa lucsok a picsája.
Alexine sem tétlenkedett, megmarkolta a herceg dákóját és Szodoma szűk ösvényére vezette. Előredőlt, jól feltolta a farát, hogy Mony fasza könnyebben utat találjon belé.
A makk egy-kettőre becsusszant, aztán ment utána a többi is. Puncilina egy kicsit irigykedett, de aztán ő is odafeküdt az ágyra, és elkezdte nyalni Alexine pináját, az meg úgy élvezte a kettős ünneplést, hogy kis híján elsírta magát. Veszettül vonaglott, mintha szenvedne Torkából kéjes hörgés tört föl. A bunkós fasz valósággal szétfeszítette a seggét, döngette a válaszfalat, melynek túloldalán Puncilina fürge nyelve takarította be a szorgos munka gyümölcsét Mony hasa oda-oda csattant Alexine seggéhez. A herceg hamarosan nagyobb sebességre váltott. Harapdálni kezdte a lány nyakát A farka hatalmasra duzzadt. Alexine nem bírta a rászakadó boldogságot, rároskadt Puncilina arcára, de az csak nyalta tovább rendületlenül, a herceg sem hagyta lerázni magát, inkább zuhant vele ő is. Még egy-kettőt lökött, aztán belelőtte a gecijét Alexine ott maradt elnyúlva az ágyon, Mony ment mosakodni, Puncilina pedig felállt pisilnie kellett. Fogott egy vödröt, szétvetett lábbal fölé állt, felemelte a szoknyáját, jó nagyot hugyozott, aztán hogy felszárogassa azt a néhány cseppet, ami a szőrén maradt, egy pici, édes, diszkrét kis fingocskát suvasztott ki, amivel borzalmasan felizgatta Monyt.
- Szarj a kezembe, szarj a kezembe! - kiáltotta a herceg.
A leány elmosolyodott, Mony mögéje guggolt, ő meg kicsit lejjebb eresztette a seggét, és elkezdett nyomni Pici, átlátszó batiszt bugyija volt, melyen keresztül látni lehetett szép, izmos combját. Áttört, fekete harisnyája a térde fölé ért, csodálatosan érvényesült benne szép vonalú, se nem túl kövér, se nem túl sovány lábikrája. A segge gyönyörűen kidomborodott, a bugyi szétfeszülő hasítéka elragadó keretet szolgáltatott hozzá. Mony figyelmesen szemügyre vette a két barnás-rózsaszín, pihés, bővérű halmot.
A hátgerinc alsó vége kicsit kiállt, ott kezdődött a segg vágata. Szélesen indult, aztán egyre keskenyebb és egyre mélyebb lett, ahogy egyre több lett a hús körülötte, és aztán jött a barna, kerek, csupa ránc lyuk Puncilina nyomta, nyomta, a nagy erőlködéstől először is kitágult a lyuk, aztán kifordult belőle egy elcsücsörített ajakhoz hasonlatos sima, rózsaszín bőrleffentyű.
- Szarjál már! - kiáltotta Mony Hamarosan felbukkant egy icipici, hegyes kis szardarabka, kidugta a fejét és visszahúzódott a barlangjába Aztán megint előbújt, s lassan, méltóságteljesen jött utána a hurka is: emberi végbél még nem produkált szebbet.
A zsíros szar csak jött-jött lefelé, oly rendíthetetlen lassúsággal, mint egy hajókötél. Kecsesen himbálózott a segg egyre jobban szétfeszülő két partja között. Hamarosan lengedezni kezdett. A segglyuk még jobban kitágult, kicsit megrázkódott, s a meleg, gőzölgő szar belepottyant Mony várakozóan kinyújtott tenyerébe „Maradj úgy” - kiáltotta Mony, azzal előrehajolt, szép tisztára kinyalta a segglyukat, s közben a két tenyere közt hengergette a szarhurkát. Kéjesen szétlapította, s szétpacsmagolta a testén Puncilina vetkőzni kezdett, hogy ne maradjon le Alexine mögött, aki már anyaszült meztelenül állt Mony fölött, áttetsző szőke valagát mutatva neki.
- „Szarjál rám!” - kiáltotta Monv, és végignyúlt a földön Alexine odaguggolt fölé, Mony elgyönyörködhetett a segge lyukában. Az első nyomásokra csak egy kis geci jött ki, ami még Monytól származott, de aztán megjött a szar is, sárgán, puhán, s mivel Alexine csak úgy rázkódott a vihogástól, hol ide, hol oda pottyant, úgyhogy Mony hasát hamarosan számtalan illatos meztelen csiga borította.
Alexine közben pisált is, mégpedig egyenesen Mony faszára. A meleg sugártól éledezni kezdett a herceg, keljfeljancsija lassan emelkedni kezdett, megduzzadt, aztán mikor visszanyerte szokásos vastagságát, és az érett szilvához hasonlatos, vöröslő bunkója már majd kiverte Alexine szemét, a lány lejjebb guggolt, és a meredező vesszőt beigazította tátongó, szőrös picsájába. Mony gyönyörködött a látványban. Ahogy ereszkedett lefelé Alexine segge, mind jobban érvényesült ínycsiklandó gömbölyűsége. A gusztusos domborulatok egyre markánsabban rajzolódtak ki, a segg két partja határozottan elkülönült. Mikor leérkezett és teljesen elnyelte a faszt, hirtelen a magasba lendült, aztán bájosán liftezni kezdett, hol magasabbra, hol alacsonyabbra, csodálatos látvány volt. Mony úszott a szarban és a boldogságban, hamarosan érezte, hogy a hüvely összeszorul, Alexine pedig felhördült.
- Te disznó, jön, élvezek! - és csak úgy dőlt a lé Puncilina azonban, aki árgus szemekkel figyelte a műveletet és már alig bírt magával, lerántotta Alexine-t a karójáról, aztán nem törődve vele, hogy ó is szaros lesz, rávetette magát Monyra, s kéjes sóhajtással betette a herceg farkát a pinájába. Úgy döngette, mint egy cölöpverő, s minden egyes lökést hangos „han!” kiáltással kísért. De Alexine sem hagyta annyiban, hogy kisemmizzék, dühében előkapott a komódból egy szíjostort, s verni kezdte Puncilina seggét, aki ettől még szenvedélyesebben kezdte dobálni magát Alexine izgalomba jött a látványtól, s egyre határozottabban, egyre keményebben ütött. Táncolt az ostor a fenséges fenéken Mony a szemközti tükörből nézte, hogy jár föl-alá Puncilina kövér valaga Fölfelé menet szétvált a két félteke, s egy pillanatra kivillant a rózsaablak, lefelé menet viszont egymásnak szorult a két párnás gömböcske.
Hegymenetben még a hatalmas faszt körbenyaldosó szőrös, lucskos pinaajkak is majdnem teljesen láthatóvá váltak. Az ostorozástól hamarosan vérvörös lett a szegény valag, s most már kéjesen reszketett. Aztán az egyik ütésre kiserkent a vér. Mindketten, az is, aki vert, és az is, akit vertek, úgy őrjöngtek, mint a bacchánsnők, egyik jobban élvezte, mint a másik. Mony is bevadult, és a körmével hasogatta Puncilina selymes hátát.
Alexine melléjük térdelt, hogy kényelmesebben ostorozhassa Puncilinát. Pufók segge, mely minden egyes csapásra megrándult, alig két ujjnyira táncolt Mony szája előtt.
Mony benyalt neki, aztán eszeveszett kéjmámorban beleharapott a jobb seggébe. Alexine feljajdult fájdalmában.
A fog mélyen beleszaladt a húsba, s bíborvörös, friss vér buggyant Mony tikkadt torkára.
Szürcsölgette, élvezettel ízlelgette enyhén sós, vasas zamatát. Puncilina segge ekkor vitustáncba kezdett. A szeme kifordult, csak a fehérje látszott, csupa szar volt a szája Mony testétől. Kisvártatva a szaros szájról mély sóhaj reppent, s Puncilina egyszerre élvezett el Monyval.
Alexine kimerülten, hörögve, fogát csikorgatva omlott rájuk, s mikor Mony belefúrta a száját a lyukába, néhány nyelvcsapás után elélvezett. Aztán elcsitult a vihar, egyet-kettőt még vonaglottak, majd a trió elnyúlt a szarban, vérben és geciben. Így aludtak el, s csak akkor ébredtek fel, amikor az ingaóra éjfelet ütött.
- Ne mozogjatok, zajt hallottam - szólalt meg Puncilina.
- Ez nem a szobalányom, ő már megtanulta, hogy ilyenkor ne zavarjon. Már nyilván lefeküdt.
Mony és a két nő homlokán hideg veríték gyöngyözött.
Hajuk égnek állt, s a borzadály fel-alá futkosott csupasz, szaros testükön.
- Valaki járkál - suttogta Alexine.
- Valaki járkál - erősítette meg Mony Ekkor kinyílt az ajtó, és az éjszakai utcáról beszűrődő gyér fényben két emberi árnyalak tűnt fel, felöltő juk gallérja felhajtva, fejükön keménykalap.
Az egyik hirtelen elemlámpát gyújtott A fénycsóva végigpásztázta a helyiséget, de a betörök egyelőre nem vették észre a padlón lapuló társaságot.
- Marha büdös van - mondta az egyik.
- Azért csak menjünk be, nyilván van egy kis dohány a fiókban - felelte a másik.
Puncilina közben odakúszott a kapcsolóhoz, s hirtelen felgyújtotta a villanyt.
A betörök elhűlve meredtek a szaros testekre.
- Beszarok - mondta az egyik.
- Ne hívjanak l'Obassónak, ha láttam még három ilyen görényt.
Nagy barna óriás volt, még a keze is szőrös, s bozontos szakálla még ocsmányabbá tette.
- Nekem tök mindegy - mondta a másik.
- Én szeretem a szart, szerencsét hoz Ez meg egy gizda kis félszemű gengszter volt, kialudt cigarettacsikkel a szája sarkában.
- Igazad van, Himbalique - mondta l'Obasso -, én már bele is léptem, úgyhogy most az a szerencse fog érni, hogy megkettyintem őnagyságát. De előbb a fiatalurat intézzük el.
A betörők rávetették magukat a halálra rémült Monyra, kezét-lábát összekötözték, száját felpeckelték A két nő reszketett, mint a kocsonya, de azért mulattak a dolgon.
- Ti meg, csibéim, próbáljatok meg rendesen viselkedni, mert megmondlak Prospero bácsinak - mondta Himbalique, azzal átadott egy lovaglópálcát Alexinenek, és ráparancsolt, hogy üsse Monyt, ahogy csak bírja.
Majd mögé állt, s elővette ceruza vékony, ámde igen hosszú dikicsét Puncilina most már határozottan élvezni kezdte a dolgot. Himbalique először is paskolni kezdte a seggét. Markolászta, gyúrogatta kövér, pihés fenekét, aztán fél kézzel előrenyúlva a csiklóját kezdte birizgálni, s hirtelen befúrta hosszú, vékony gilisztáját Puncilina meg-meglódította a seggét, s ütötte verte Monyt, az meg se védekezni, se kiabálni nem tudott, csak vonaglott, mint a fába szorult féreg, a teste először pipacsvörös lett, aztán lilulni kezdett. Ahogy a giliszta mind mélyebbre nyomult, Puncilina egyre nagyobbakat ütött.
- Nesze, te rohadt dög, nesze, te disznó! - kiabálta - Himbikém, szúrd be tövig a fogpiszkálódat.
Mony teste hamarosan egy merő vér volt.
Közben l'Obasso felkapta Alexine-t és az ágyra dobta.
Elkezdte harapdálni a cicijét, mely lassanként meredezni kezdett. Aztán lecsúszott a picsájára, az egészet befalta, s közben tépdeste szép, szőke, göndör pinaszőreit.
Fölkelt, elővette hatalmas, ámde rövid, lila fejű fütykösét. Hasra fordította Alexine-t, s verni kezdte nagy, rózsaszín valagát; közben húzogatta a kezét a vágatban.
Majd bal kézre vette a nőt, hogy a picsája jobb kézre essen. A ballal a szakállába markolt… Alexine elsírta magát, s egyre hangosabban jajveszékelt, mert közben l'Obasso megint verni kezdte a valagát. Reszketett a kövér, rózsaszínű combja, rengett a feneke, valahányszor l'Obasso nagy, szőrös mancsa lecsapott rá.
Végén megpróbált védekezni. Kicsi kezével karmolászni kezdte a betörő szőrös pofáját. Ugyanúgy tépkedte a szakállát, mint a férfi az övét a lába közt:
- No jó - mondta l'Obasso, azzal hasra fordította.
Alexine ekkor látta meg, hogyan dugja seggbe Himbalique Puncilinát, az meg hogyan csépeli a vérben fetrengő Monyt; egészen tűzbe jött a látványtól.
l'Obasso tömzsi fasza a seggét döfködte, de nem talált be, hol jobbra csúszott, hol balra, hol fölé, hol alá, aztán mikor végre betalált, akkor l'Obasso megragadta sima, párnás derekát, s borzasztó erővel húzni kezdte maga felé.
Alexine csak azért nem ordított föl fájdalmában, amikor az irtóztató husáng feszegetni kezdte a fenekét, mert az előzményektől már teljesen begerjedt. Mikor a bunkó túljutott a gyűrűn, l'Obasso azonnal kirántotta, majd fordította Alexine-t és úgy vágta be neki. A hatalmas szerszám alig akart bemenni, de mikor már bent volt, Alexine összekulcsolta a lábát a betörő derekán, és olyan szorosan tartotta, hogy most már ha akart se tudtott volna kijönni. Veszett nagy kúrás kezdődött.
l'Obasso szívta a mellét, közben a szakálla izgatóan csiklandozta a bőrét. Alexine meg benyúlt a betörő gatyájába az ujját feldugta a seggébe. Akkor aztán vadállatok módjára harapdálni kezdték egymást, járt a seggük, mint motolla. Frenetikusan élveztek el. De Alexine vaginája még mindig annyira nyomorgatta l'Obasso durungját, hogy az megint meredezni kezdett. Alexine lehunyta a szemét, úgy élvezte a repetát. Tizennégyszer élvezett el, l'Qbasso pedig háromszor. Mikor magához tért, észrevette, hogy csupa vér a segge meg a picsája: l'Obasso irdatlan nagy lőcse össze-vissza sebezte. Aztán meglátta a földön fetrengő Monyt.
Egy merő seb volt a teste.
Puncilina a félszemű Himbalique parancsára térdre ereszkedett és szopni kezdte a faszát.
- Na, felállni, anyóca! - kiáltott rá Alexine-re l'Obasso.
Alexine engedelmesen felállt, l'Obasso pedig úgy picsán rúgta, hogy rázuhant Monyra. Majd összekötözte kezét-lábát, felpeckelte a száját, s ügyet sem vetve rimánkodására, felkapta a lovaglópálcát és csíkosra verte vele rózsaszín valagát. Suhogott a pálca, reszketett a nagy segg, majd a hát, a has, a comb meg a mell is megkapta a magáét. Alexine vonaglott, kapálózott, egyszer csak nekiütközött Mony hullamerev péniszének, az meg merő véletlenségben beleakadt a pinájába, s hopp, már bele is csusszant.
L'Obasso még vadabbul kezdte suhogtatni a pálcát, ütötte Monyt, ütötte Alexine-t, azok meg kegyetlenül élvezték. A szőke szépség csinos rózsaszínű bőre hamarosan nem is látszott, úgy ellepték a hurkák meg a vér.
Előbb Mony ájult el, aztán Alexine. L'Obasso-nak elfáradt a karja, s Puncilina felé fordult, aki továbbra is szorgalmasan szopogatta Himbalique gilisztáját. De a paraszt állatja nem bírt elélvezni.
L'Obasso ráparancsolt a szőke szépségre, hogy rakja szét a lábát, majd mögé térdelt. Nagy nehezen beerőszakolta a faszát. Puncilinának nagyon fájt, de fenséges nyugalommal tűrte, s közben rendületlenül szopta Himbalique faszát. L'Obasso benyomta neki tövig, rászólt, hogy emelje fel a jobb karját, s falni kezdte sűrű, bozontos hónalját. Puncilina akkora erővel élvezett, hogy összecsattantotta a fogát, átharapta Himbalique faszát, azzal elájult. Himbalique felvisított, mint a disznó, ha vágják, de a makkja már sehol sem volt. L'Obasso, miután elélvezett, kirántotta durungját az ájultan heverő Puncilina picsájából. Himbalique egy szempillantás alatt elvérzett.
- Szegény Himbalique, neked már jobb, ha megdöglesz - mondta l'Obasso, azzal előhúzta kését, belevágta Himbalique-ba, aztán a faszáról csüngő gecit Puncilina seggére rázta. Himbalique szó nélkül kifingott.
L'Obasso szépen felhúzta a gatyáját, kirámolta a fiókokat, kizsebelte a ruhákat, összeszedte az ékszereket és órákat. Aztán megakadt a szeme az ájultan heverő Puncilinán.
„Bosszút kell állnom Himbahque-ért” gondolta, azzal ismét előhúzta kését, és iszonyú erővel Puncilina segge közé vágta; a lány meg se moccant. L'Obasso bennehagyta a kést a seggében. Hajnali hármat ütöttek az órák. Kiment, ahogy jött, a padlón pedig ottmaradt a négy test, elnyúlva vérben, szarban, geciben, leírhatatlan összevisszaságban.
Mikor leért az utcára, Ménimontant felé indult, vidáman ezt énekelte: Ha segg hát legyen seggszagú Ne otkolontól bűzlő valamint.
Jaj elsülök jaj elsülök Hat gyújts meg, gyújts meg, kicsikém!

fel