Tizenegyezer vessző

4. fejezet

Óriási volt a botrány. Egy hétig másról sem írtak az újságok.
Puncilina, Alexine és Bebascu két hónapig nyomta az ágyat. Egy este a lábadozó Mony bement egy kocsmába a Montparnasse pályaudvar mellett. Snapszot mértek, nincs is annál ínycsiklandóbb, ha a finom likőrök már nem csiklandozzák az ember eltompult ínyét.
A herceg ízlelgette a szörnyű kerítésszaggatót, s közben szemügyre vette a vendégeket. Az egyik, egy szakállas óriás, ruhájáról ítélve vásárcsarnokbeli rakodómunkás, úgy nézett ki hatalmas lisztes kalapjában, mint valami nagy hőstettre készülő mesebeli félisten.
A hercegnek ismerős volt az arca.
Csak nem l'Obasso az, a rokonszenves betörő? - gondolta. Aztán egyszer csak meghallotta mennydörgő hangját, amint egy pohár snapszot rendelt. De bizony ő volt. Mony felállt, s kinyújtott kézzel megindult felé.
- Adjon isten, l'Obasso, a vásárcsarnokban dolgozik mostanában?
- Én? - lepődött meg a rakodó.
- Honnan ismer maga engem?
- Találkoztunk egyszer a Prony utca 214-ben - vetette oda Mony fesztelenül.
- Az nem én vagyok - mondta l'Obasso rémülten -, én nem ismerem magát, én már három éve dolgozom a vásárcsarnokban, jól ismer mindenki. Hagyjon békén!
- Elég a púderből - intette le Mony.
- L'Obasso, az enyém vagy. Kiadhatnálak a rendőrségnek, de tetszel nekem, s ha elszegődsz hozzám, komornyikom lehetsz, velem jössz mindenhová. Beavatlak a hálószobatitkaimba.
Segítőtársam, s ha kell, védelmezőm leszel. Aztán ha hűséggel szolgálsz, gazdaggá teszlek. Azonnali választ kérek.
- Jó fej maga, nagy dumája van. Itt a kezem, nem disznóláb, a magáé vagyok.
Néhány nappal később l'Obasso, immár komornyiki rangban, lázasan csomagolt. Mony hercegnek sürgősen vissza kellett utaznia Bukarestbe. Kebelbarátja, Szerbia alkonzulja nem sokkal azelőtt meghalt, s ráhagyta minden vagyonát. Voltak rézbányái is, ezek igen jól jövedelmeztek az utóbbi években, de ha az ember nem nézett az intéző körmére, azonnal csökkent a hozadékuk. Mony herceg, mint láthattuk, nem önmagáért szerette a pénzt; nagy-nagy gazdagságra vágyott, de csakis azon örömökért, amelyeket egyedül arannyal lehet megvásárolni. Folyton az egyik őse kedvenc mondását idézgette:
Minden eladó, minden megvehető, csak meg kell adni az árát. Mony herceg és l'Obasso helyet foglalt az Orient expresszen; a vonat zötyögésének hamarosan meglett a hatása. Monynak állt a fasza, mint egy kozáknak, s tüzes pillantásokat vetett l'Obassóra. Odakünn a fenségesen nyugodt Kelet-Franciaország pergette pompázatos tájait. A szalon csaknem üres volt; egy igen jól öltözött, podagrás öregúr krákogva, szitkozódva betűzgette a Le Figarót.
Monyn kényelmes bő raglán volt. Elkapta l'Obasso kezét, behúzta a zsebrésznél lévő hasítékon keresztül és a sliccére helyezte A hatalmas termetű komornyik elértette ura óhaját. Nagy mancsa szoros volt, de párnás és puhább, mint az ember gondolta volna. l'Obasso ujjai finoman kigombolgatták a herceg nadrágját. Megragadták a hímtagot, mely pontról pontra igazolta Alphonse Allais híres kétsorosát.
A vonatok izgató rázkódása Gerincvelőnk vad vágyakig csigázza Ekkor lépett be a hálókocsi-kalauz, s közölte, hogy lehet vacsorázni, már több utas is ott van az étkezőkocsiban.
- Pompás ötlet - mondta Mony.
- L'Obassókám, menjünk előbb vacsorázni. Az ex rakodó kihúzta a kezét a hasítékból. Elindultak az étkezőkocsi felé. A hercegnek még mindig állt a fasza, s mivel nem gombolta vissza a sliccét, nagy púp domborodott a ruháján. A vacsora kellemesnek ígérkezett, ringatóan zakatolt a vonat, megnyugtatóan csörömpöltek a tányérok, az ezüst evőeszközök, a kristálypoharak, s csak akkor rezzentek össze néha, mikor nagy pukkanással kinyitottak egy Apollinarist.
Monyék asztalával átellenben két csinos szőke nő ült l'Obasso, aki szemben ült velük, felhívta rájuk Mony figyelmét A herceg megfordult, s egyikükben, amelyik szerényebben volt öltözve, a Grand Hotel takaros szobalányát ismerte fel. Felpattant és odament a hölgyekhez.
Köszönt Mariettának, majd a másik, csinos, festett arcú szépséghez fordult. Elragadtatva látta, hogy mint a modern nők, ő is hipermangán-oldattal szőkíti a haját.
- Asszonyom - hajolt meg - kérem bocsássa meg tolakodásomat. Kénytelen vagyok magam mutatni be magamat, mivel itt a vonatban aligha áll módomban közös ismerősöket találni. Mony Bebascu herceg vagyok, örökös hospodár. Ez a kisasszony, azaz Marietta, a Grand Hotel volt szobalánya, aki most nyilván az ön szolgálatában áll, végtelenül lekötelezett, s most azonnal szeretném neki leróni a hála adóját, ezennel férjhez adom komornyikomhoz, mindkettőnek ötvenezer frank hozomány üti a markát.
- Nincs semmi akadálya - mondta a hölgy -, de ha szabad kérdeznem, ez itten kinek a markát üti? Mony fasza ugyanis időközben megtalálta a rést, s vidáman kukucskált kifelé A herceg elpirult, s legott eltüntette a vöröslő hímtagot A hölgy felkacagott.
- Még szerencse, hogy nem látta senki, az lett volna a szép. No de feleljen kinek szánja ezt a félelmetes szerszámot?
- Engedje meg, asszonyom - felelte Mony gálánsan -, hogy az ön királynői szépsége előtt tisztelegjek vele.
- No majd meglátjuk - szólt a hölgy -, egyelőre, minthogy maga már bemutatkozott, én is bemutatkoznék, Estelle Ronange.
- A nagy színésznő? A Theatre Français-ből? A hölgy bólintott.
Mony magán kívül volt örömében.
- Estelle! - kiáltott fel.
- Hogy is nem ismertem magára? Mióta vagyok szenvedélyes csodálója! Hány estét töltöttem a Theatre Français-ben, hányszor bámultam meg az alakításait! S mikor már nem bírtam magammal, és nem verhettem ki nyilvánosan a faszom, a fikát túrtam ki az orromból és azt csócsálgattam! Milyen jó volt! Milyen jó volt! Marietta, menjen vacsorázni a vőlegényével - mondta Estelle.
- Herceg, vacsorázzon velem.
A herceg letelepedett a színésznővel szemben; szerelmes tekintetet váltottak.
- Hova utazik? - kérdezte Mony.
- Bécsbe, a Császár színe előtt fogok játszani.
- És a moszkvai vendégszereplés?
- Szarok a moszkvai vendégszereplésre; holnap elküldöm a lemondásomat Phanylaesnek... Félreállítanak... Vacak szerepeket adnak... Eoraka szerepét sem kaptam meg Mounet-Sully új darabjában... Otthagyom őket... Nem fogják sárba tiporni a tehetségemet.
- Adjon elő nekem valamit... verset... - kérte Mony.
Miközben tányérokat cseréltek, a színésznő elszavalta az Útrahívást. Miközben szólt a gyönyörű kőkemény, melyben Baudelaire megénekelte szerelmi bánatát, szenvedélyes sóvárgását, Mony érezte, hogy a színésznő apró lábai felkúsznak a combján a raglán alatt, s odaérnek a sliccéből petyhüdten lógó farkához. Ott a lábak megálltak, érzéssel közrefogták, s finoman dörzsölgetni kezdték.
Estelle Ronange selymes cipellőjének hatására kőkeményre meredt az ifjú ernyedt fallosza. Hamarosan tűzbe jött, rögtönzött egy szonettet, s el is szavalta a színésznőnek; a lábmunka közben egy pillanatra sem szünetelt.
Nászdal Kezed bedugja majd ékes szamár-tagom A combjaid hozott nyíló nagy lupanárba, És, Avinusszal szemben, be kell vallanom, Ha neked jó, az én kéjem is felcsigázza.
Ajkam krémsajt-fehér kebledet meggyalázva Tiszteli meg, amíg szelíd csecset szopom Hím mantulámból a sperma olvatagon, Aranyként csepeg a te nőnemű pinádba.
Te édes kis lotyóm1 feneked dúshúsú Gyümölcsök zamatos rejtelmét sújtja porba Gömbölyűbb, mint a Föld nemnélküli golyója.
S a telihold, amely seggére oly hiú, S két szemedből, habár fedezze sűrű fátyol Csillagokból eső sötét fénylés világól.
S minthogy a fasz az izgalom tetőpontjára érkezett, Estelle leengedte a lábát.
Hercegem - incselkedett vele -, nem kéne összeköpködnie az étkezőkocsit; mit gondolnának az emberek?... Engedje meg, hogy köszönetet mondjak magának, amiért tisztelgett Corneille-nek szonettje csúcspontján. S jóllehet az én szekerem rúdja is kifelé áll, mármint a Comédie Française-ből, a társaságot érintő valamennyi kérdés élénk érdeklődésem tárgyát képezi.
S ha majd fellép Ferenc József színe előtt - érdeklődött Mony -, akkor merre fordítja azt a rudat?
- Az az álmom - felelte Estelle -, hogy kabarécsillag leszek.
- Vigyázzon! - intette le Mony.
- A csillagokra leső sötét Phenylaes úr soha véget nem érő pert akaszt a nyakába.
- Ne is törődjél vele, Monykám, inkább költsél még nekem néhány verset, mielőtt csicsikálni mennénk.
Jó - mondta Mony, s a következő két bűbájos, mitológiai tárgyú szonettecskét rögtönözte: Herkules és Omphale Omphale Leverve hever le.
- Érzed, ugye, Ahogy megy be A hegye...!
- Mennybe Ragad Ez a nagy Álomi fasz ma.
Szeretsz? És Herkules Seggbebassza.
Piramus és Tisbe Jó Tisbe Madám Jő tüzbe: Babám! Piramus se Haboz ám, Nekiesve: Tubám! Jöjj! - habog Az édes, és legott El is élvez Akár a Párja.
Gyönyörű! Csodálatos! Elragadó! Mony, te egy Költőisten vagy, gyere, basszál meg a sleeping-carban, rám jött a toszinghatnék.
Mony fizetett. Marietta és l'Obasso sóvárgó pillantásokat vetettek egymásra. A két pár bevonult egy kupéba, Mony pedig ötven frankot csúsztatott a kalauz zsebébe: - Intézze el valahogy a fináncokat. Nincs semmi elvámolnivalónk.
Tudja mit, kopogtasson be két perccel a határ előtt.
A fülkében mind a négyen levetkőztek. Marietta készült el először. Mony még sose látta meztelenül, de felismerte vaskos, kerek combját, meg a domború picsáját borító szőrrengeteget. Meredezett a melle, akárcsak Mony és l'Obasso dákója.
l'Obassókám - mondta Mony -, basszál seggbe, kérlek, míg én ezt a szép lányt keffintgetem.
Estelle még elbíbelődött egy darabig; aztán mikor már ő is levetkőzött, Mony beakasztott hátulról Mariettának, az meg a nagy élvezettől dobálni kezdte a seggét, hogy csak úgy csattogott Mony hasán. l'Obasso közben bepasszírozta rövid, vaskos, göcsörtös faszát Mony szétnyíló rózsájába.
- A zötyögős kurva ég! - ordította Mony.
- Ez a kurva vonat még a szart is kirázza belőlünk.
Marietta kárált, mint a tyúk, és tántorgott, mint a szüreti ló. Mony átkarolta és belemart a csöcsébe, de közben a szépséges Estelle-en legeltette a szemét, különösen a haján, mely fodrásza ügyességét dicsérte.
Modern nő volt, a szó legteljesebb értelmében: hullámos haját szarufésűk tartották, gyöngyházfényük szépen illett az ízlésesen szőkített haj színéhez. A teste elragadóan szép, a segge izmos és kihívóan feszes. Arca - a művészi kifestéstől - mint a luxuskurváké. A melle, igaz, kissé megereszkedett, de még az is jól állt neki, mert kicsi volt, formás és körte alakú. Ha az ember hátulról játszadozott vele, olyan selymes volt, olyan finom, mint a tejelő kecske tőgye, ha meg elölről, úgy ugrándozott az ember kezében, mint egy gombóccá gyűrt batiszt zsebkendő.
A punciján csak egy selymes kis szőrpamacs árválkodott.
Hanyatt feküdt a couchette-re, aztán egy gyors csípőmozdulattal átvetette hosszú izmos lábát Marietta nyakán, az meg, hogy úrnője muffja a szája elé került, mohón legelni kezdte a szőrt, orrát úrnője seggébe, mélyen a lyukba fúrva. Estelle jó mélyre benyalt a szobalányának, s nyelve egyszerre élvezhette a lány lángoló likát, meg Mony bunkós nagy faszát, mely tüzesen lüktet benne. L'Obasso áhítattal élvezte a látványt. Hatalmas lőcse tövig benne volt a herceg szőrös seggében, miközben lassan, élvezettel húzogatta, hatalmasakat fingott; a herceg és a két nő kéjesen szagolgatta a bűzfelhőket.
Egyszer csak Estelle szörnyű vonaglásba kezdett, picsája csak úgy táncolt Marietta orra előtt, az meg szintén dobálni kezdte a seggét s még hangosabban káricsált. Estelle veszettül kapálózott fekete selyemharisnyás lábaival. Tűsarkú cipőjével úgy orrba rúgta l'Obassót, hogy az beleszédült, és eleredt az orra vére.
- Kurva! - ordított fel l'Obasso, s bosszúból jó nagyot csípett Mony seggébe. Mony bedühödött, és iszonyatosat harapott az éppen elélvező, bömbölő Marietta vállába. A szobalány fájdalmában belevágta a fogát úrnője picsájába, az meg hisztérikusan összeszorította combjával a nyakát.
- Megfulladok! - nyögte Marietta, de senki sem figyelt rá. A két comb még erősebben rászorult a nyakára.
Marietta arca lila lett, habzó szája úgy maradt eltátva a színésznő picsáján.
Mony üvöltve élvezett bele Marietta élettelen pinájába.
L'Obassónak kiguvadt a szeme, aztán jó nagyot spriccelt Mony seggébe, s ekképp füstölgött a geci:
- Ha ettől sem esel teherbe, nem is vagy férfi! Kinyúltak mind a négyen. Estelle hanyatt dobta magát az ágyon, a fogát csikorgatta, nagyokat bokszolt a levegőbe, s veszettül kalimpált. L'Obasso kihugyozott az ajtón. Mony a faszát próbálta kiráncigálm Marietta picsájából. De hiába. A szobalány teste nem mozdult.
- Engedj ki - kérlelte Mony, simogatta, aztán belecsípett a fenekébe, beleharapott, de semmi sem használt.
- Feszítsük szét a combját, elájult! - szólt oda Mony l'Obassónak Mony nagy nehezen kirángatta a farkát a szörnyűséges satuból. Aztán megpróbálták életre kelteni Mariettát, de hiába.
- Na baszd meg! Ez kifingott - szólott l'Obasso. S valóban. Marietta meghalt, megfulladt, megfojtotta az úrnője combja, halott volt, végérvényesen halott.
- Szépen nézünk ki! - mondta Mony.
- Ez a szemétláda az oka - mutatott rá l'Obasso a lassanként lecsillapodó Estelle-re, azzal kikapott Estelle úti neszeszerjéből egy hajkefét, s vadul püfölni kezdte vele. A színésznő élvezte, ahogy a kefeszőrök bele-belecsíptek a bőrébe, borzasztóan felizgatta a fenyítés.
Ekkor kopogtak az ajtón.
- Ez a megbeszélt jel - mondta Mony -, hamarosan átkelünk a határon. Én pedig megesküdtem, hogy díszlövéssel fogadjuk: egy sortűz francia, egy pedig német földön. Próbáld föl a halottat.
Mony álló fasszal rárohant Estelle-re, az meg széttárt combbal fogadta be izzó picsájába.
- Vágd be tövig! - kiáltotta - úgy! úgy! Volt benne valami démoni, ahogy vibrált a segge, habzott a szája, a festékkel összekeveredő nyál undorítóan csörgött le az állán, a mellén; Mony bedugta a nyelvét a szájába, a hajkefe nyelét pedig belevágta a segge lukába.
Estelle ettől annyira felizgult, hogy vadul beleharapott Mony nyelvébe, s csak akkor engedte ki a foga közül, amikor Mony kínjában már véresre csipkedte a fenekét.
Közben l'Obasso a hátára fordította Marietta holttestét, egészen lila lett az arca. Széthúzta a fenekét, s üggyel-bajjal betuszkolta hatalmas faszát a fajtalanság nyílásába. Akkor aztán szabad folyást engedett természetes vadságának. Két kézzel, csomókban tépkedte ki a hulla szőke haját. Fogával marcangolta vakító hátát.
Kibuggyant a bíborvörös vér, gyorsan megalvadt, mintha hóra freccsent volna.
Mikor már majdnem elélvezett, könyékig benyúlt a még meleg vulvába, s húzni kezdte kifelé a szegény szobalány beleit. Mire elélvezett, már jó két méter kihúzott, s a dereka köré csavarta, mint egy mentőövet.
Amikor kilövellte az ondót, okádni kezdett - részben a vonat rázkódása, részben az átélt izgalmak hatására.
Mony már elélvezett, s meghökkenve nézte a komornyikját, ahogy szörnyen öklendezve össze-vissza hányta a csúffá tett holttestet. Véres hajcsomókra, belekre, vérre ömlött az okádék.
- Alávaló disznó! - kiáltott fel a herceg -, megerőszakoltál egy halott lányt, akit ígéretem szerint feleségül kellett volna venned, bűnödért lakolni fogsz Jozafát völgyében. Ha nem szeretnélek annyira, most megölnélek, mint egy kutyát.
L'Obasso felállt, csupa vér volt, még mindig öklendezett, de már sikerült visszanyelnie. Rámutatott Estelle- re, aki elborzadva, elkerekedett szemmel meredt az iszonyatos látványra.
- Ő az oka mindennek - jelentette ki.
- Ne legyél kegyetlen - mondta Mony -, neki köszönheted, hogy kiélhetted nekrofil hajlamaidat.
S minthogy egy hídon haladtak át éppen, a herceg kiállt az ajtóba, s letekintett a fenségesen zöldellő, romantikus rajnai tájra, a folyó széles kanyarokat írva hömpölygött a láthatárig. Hajnali négy óra volt, a réteken tehenek legelésztek, s már táncoltak a gyerekek a germán hársfák alatt. Monoton, halotti sípszó jelezte egy porosz ezred vonulását, a recitativo szomorúan olvadt bele a vashíd dübörgésébe s a vonat tompa zakatolásába.
Az ódon várak alatt vidám falvak sorakoztak a parton, s mint gondosan összerakott, szabályos mozaikkockák vesztek végtelenbe a rajnai szőlők.
Mony megfordult: a setét lelkű l'Obasso Estelle arcán ült. Hatalmas ülepe befedte a színésznő fejét. Szart, körös-körül folyt lefelé a bűzös, puha szar.
Hatalmas kés volt a kezében, azzal szabdalta reszkető hasát. A színésznő teste aprókat rángott.
- Várjál - mondta Mony -, maradj ülve.
Azzal ráfeküdt a haldoklóra, s benyomta faszát agonizáló pinájába. Kiélvezte az áldozat haláltusáját, a nyilván szörnyű fájdalommal járó végvonaglásait, karját pedig a hasából bugyogó meleg vérben fürdette.
Amikor elélvezett, a színésznő már nem mozgott. A teste megmerevedett, kifordult szeme tele volt szarral.
- Most pedig - mondta l'Obasso - pucolás! Megtisztálkodtak, felöltözködtek. Reggel hat óra volt. Kiléptek az ajtón, bátran a robogó vonat lépcsőjére feküdtek, majd l'Obasso intésére finoman ellökték magukat s legurultak a töltésre. Egy kicsit szédültek, mikor felálltak, de semmi bajuk nem esett, s határozottan búcsút intettek az egyre kisebbre zsugorodó vonatnak.
- Legfőbb ideje volt - mondta Mony.
Betértek az első városba, két napot pihentek, aztán vonatra szálltak és Bukarestbe utaztak.
Az Orient Express-beli kettős gyilkosságról még fél év múlva is cikkeztek az újságok. A gyilkosok nem kerültek elő, a bűntényt Hasfelmetsző Jack számlájára írták, az ő széles háta azt is elbírta.
Bukarestben Mony átvette a szerb alkonzultól származó örökséget. A szerb kolóniával való kapcsolatai révén hamarosan meghívást kapott Natasa Kolovicshoz, az Obrenovics-dinasztiával szemben tanúsított ellenséges magatartása miatt bebörtönzött Kolovics tábornok nejéhez.
Mony és l'Obasso nyolc óra korul érkezett meg az estélyre A szép Natasa egy fekete kárpittal bevont szalonban fogadta őket, a világítást sárga gyertyák, a dekorációt lábszárcsontok és halálfejek szolgáltatták.
- Hercegem - szólt a hölgy -, ön most a szerb antidinasztikus bizottság titkos ülésén fog részt venni. Ma este minden bizonnyal halálra ítélik a galád Alexandert és kurva nejét, Drága Masinát, Petar Karazsorzsevicsnek ismét el kell foglalnia ősei trónját. Ha bármit elárul abból, amit itt lát és hall, a láthatatlan kéz végezni fog magával, a világ végén is eléri.
Mony és l'Obasso meghajolt Az összeesküvők egyesével érkeztek. André Bar párizsi újságíró volt a pártutés szellemi vezére. Komor arccal lépett be, bő fekete köpönyegben.
Az összeesküvők meztelenre vetkőztek s a szép Natasa körbemutogatta csodálatos csupasz testét. Ragyogott a segge a gyertyafényben, a hasa ellenben nem is látszott a köldökéig húzódó göndör fekete gyapjútól Ráfeküdt egy fekete posztóval bevont asztalra. Bejött egy miseruhába öltözött pópa, elhelyezte a szent edényeket és misézni kezdett Natasa hasán. Mony ott állt Natasa mellett, az meg egyszer csak elkapta a faszát és szopni kezdte, a pópa misézett tovább. L'Obasso közben rávetette magát André Barra, bevert neki hátulról, az pedig mély átéléssel ekképp szónokolt.
- Esküszöm e hatalmas faszra, mely a lelkem fenekéig bizsergeti testemet, hogy az Obrenovics dinasztiának hamarosan magja fog szakadni. Nyomjad, l'Obasso! Adjál neki, attól áll a faszom! Azzal Mony mögé állt, seggbe kurta, az meg belelőtte gecijét a szép Natasa szájába. Erre aztán az összes pártütő frenetikus seggbekúrásba kezdett. Csattogott a sok fasz a nagy szőrös férfiseggekben.
Natasa kétszer is kiverte a pópa faszát, szétterült a papi geci a szép ezredesné testén.
- Vezessék be az ifjú párt! - kiáltott fel a pópa Furcsa pár lépett a terembe, egy tízéves kisfiú, frakkban, hóna alatt keménykalappal, meg egy aranyos nyolcéves forma kisleány, menyasszonynak volt öltözve, fehér szaténruháját narancsvirágok díszítették.
A pópa beszédet tartott, majd összeadta a párt, gyűrűt váltottak. Aztán felszólította okét, hogy paráználkodjanak.
A fiúcska elővette kisujjhoz hasonlatos pindurka fütyülőjét, az ifjú ara pedig feltúrté pliszés szoknyácskáját, s elővillantotta fehér kis combjait, melyek tövében, mint egy ma született szajkó csőröcskéjében, apró, csupasz, rózsaszín nyílás tátongott. Templomi csönd honolt a gyülekezetben. A kisfiú megpróbálta begyömöszölni a fütyijét a leányka puncijába. De sehogy se jött össze neki, úgyhogy letolták a gatyáját, buzdításul Mony kedvesen paskolni kezdte a popsiját, Natasa pedig a nyelve hegyével csikizgette a makkocskáját s piciny bingyókáját. A kisfiúnak ágaskodni kezdett a vesszőcskéje, s valahogy átszuszakolta a kis hártyán. Vagy tíz percig vesződtek így egymással, akkor szétválasztották őket, l'Obasso fogta a kisfiút, s hatalmas durungjával szétbaszta a végbelét. Mony sem tudta megállni, hogy ne kefélje meg a kislányt. Megragadta, a combjára ültette, s dagadozó husángját belevágta parányi puncijába.
A két gyerek iszonyatosan sivalkodott, s dőlt a vér Mony és l'Obasso faszára.
Később a lányt Natasa nyakába ültették, a pópa pedig, befejezvén a misézést, felhajtotta a szoknyáját s paskolni kezdte bájos fehér seggecskéjét. Akkor Natasa felállt, beleült az egyik fotelben terpeszkedő André Bar ölébe, s felnyársalta magát hatalmas fütykösére. Vadul Szent- Györgyözni kezdtek, mint az angolok mondják.
A kisfiú térden állt l'Obasso előtt, s forró könnyeket ejtve szivattyúzta a locsolóját. Mony seggbe kurta kisleányt, az meg vonaglott, mint a nyúl, ha elvágják a torkát. A többi összeesküvő is baszott orrba-szájba, szörnyű fintorokat vágva. Aztán Natasa felkelt, hátat fordított, feltartotta a seggét, az összeesküvők pedig szép sorjában csókkal illették hófehér valagát Ekkor egy madonna-arcú szoptatós anyát vezettek be, hatalmas csöcse csak úgy duzzadt a tejtől. Négykézlábra állították, a pópa pedig fejni kezdte, mint egy tehenet, a tejet a szent kelyhekbe irányítva. A kisleányt a szent edények fölé állították, s addig pisiltették, míg meg nem teltek a kelyhek. Akkor aztán az összeesküvők két szín alatt áldoztak: tejet és húgyot ittak.
Majd lábszárcsontot ragadván halálos bosszút esküdtek Alexander Obrenovics és neje, Drága Masina ellen.
Az estély alávaló módon ért véget. Hoztak egy csomó vénasszonyt, a legfiatalabb is hetvennégy éves volt, össze-vissza basztak őket Hajnali három óra felé Mony és l'Obasso undorodva távozott. Otthon aztán a herceg csupaszra vetkőzött, odatartotta szép fenekét l'Obassónak, az meg nyolcszor egymás után megfarkalta úgy, hogy végig a seggében maradt. Ez volt a mindennapi kenyerük, úgy hívták egymás közt, hogy permanens kéjszántás.
Mony egy ideig ekképp tengette napjait Bukarestben.
Belgrádban megölték a szerb királyt meg a feleségét.
A gyilkosság a történelem lapjaira kívánkozik, ki így értelmezi, ki úgy. Kisvártatva kitört a háború Oroszország és Japán között.
Egy reggel Mony Bebascu herceg - meztelen volt és gyönyörű, mint a belvederei Apollo - franciázott l'Obassóval.
Mohón falták egymás répáját, s kéjesen méregették a dákókat, melyeknek a biliárdjátékhoz ezúttal vajmi kevés közük volt. Egyszerre élveztek el, s a hercegnek tele volt gecivel a szája, amikor egy kifogástalanul öltözött, angol lakáj lépett be a szobába, s aranyozott ezüst tálcán levelet nyújtott át neki.
A levélben az állt, hogy Bebascu herceget hadnagynak nevezték ki Oroszországba, Kuropatkin tábornok seregébe, külföldi minőségben.
A herceg és I'Obasso kölcsönös seggbekúrással fejezték ki elragadtatásukat, majd fölszerelkeztek, s elutaztak Szentpétervárra, hogy onnan csatlakozzanak a hadtestükhöz.
- Nekem semmi bajom a háborúval - jelentette ki l'Obasso -, a japán férfiaknak biztos jó zaftos a seggük.
- A japán nőknek meg biztos ízletes a puncogójuk - toldotta meg a herceg, a bajuszát pödörgetve.

fel