Rengett az egész padló, a rezgés Shirley lábikráiba hatolt, és ettől combjai és farpofái is remegni kezdtek. Mi több, még a húsához simuló finom mívű fehérnemű is vibrált. Jól tudta ő, hogy mellei is úgy remegnek, mint a friss vaníliapuding, ám ez egy cseppet sem izgatta.
A klub tulajdonosa ott legyeskedett körülötte, egyre szűkebb körökben, hogy illata még jobban érződjön.
Shirley-nek kedvére volt a férfi illata, hisz egyébként is kedvelte.
Önkéntelenül is hátrafeszítette vállát, hogy mellbimbói leheletvékony blúzához préselődjenek. Közben ívben feszült meg háta, hogy szoknyája varratai majd szétpattantak kirobbanó, szenteket is megkísérti seggére tapadva.
Sötét szempilláitól félig rejtetten követte pillantásával a férfi mozdulatait. Volt egy bizonyos arrogancia annak tartásában; állát felszegte és húsos cimpákban végződő karvalyszerű orra fölött követte szemével a lány minden mozdulatát.
A férfi mozgása méltóságteljes volt, a lány mégis felfedezett valamit a behízelgő, mesterkélt felszín alatt. Volt ott valami veszedelmes, valami romlott bujaság.
Jóképű férfi volt ez a Rene Brabonne, a Catnip Klub tulajdonosa New Orleans óvárosának szívében. Sötét bőrű és jól szituált, jól szabott ruhákban. Olyan benyomást keltett, mint akinek biztos a pozíciója és a háttere.
Zakót nem viselt, így hát Shirley jól látta izmos karját a pamuting alatt. Élénk mustárszínű mellénye erőteljes mellkasára feszült, a selyemből készült hátoldal csillogva domborította ki az enyhén szólva is izmos testet, mely inkább volt rugalmas, semmint széles.
Shirley megremegett a várakozás izgalmától, amikor a férfi mozdulatlanul megállt éppen előtte. A férfiasság, a kölni illata és a selyem együttese láthatólag mély hatást gyakorolt rá.
Először a szíve kezdett kalapálni a férfi közelségétől. Egyfajta szorongás vett rajta erőt, és ettől a padlót bámulta, mely még mindig rengett az alatta dübörgő zenétől. Az volt az érzése, hogy nincs joga a férfira nézni. Csak a férfi nézhet őrá.
Aztán hirtelen a dac hulláma tört rá. Testhelyzetét megmerevítve emelte fel állát, és sötétzöld szemének pillantását bátran fúrta a férfiéba. És mintha csak értette volna, a férfi rákacsintott. Mint a csillagok hunyorgása… gondolta magában Shirley… az acél csillagoké.
- Hogy hívnak, szivi? - kérdezte a férfi mély, meleg hangon, mely olyan volt, mint a jófajta brandy.
A lány kiszáradt torokkal nyelt egy nagyot.
- Shirley Anne Porter, uram.
- Aztán mi szél hozott New Orleansba?
Pillantása most találkozott a férfiéval.
- Más életet akarok. Úgy gondoltam, itt majd megtalálom.
A férfi most füstfelhőt fújt szivarjából, arrébb csúsztatva azt a fogai között, aztán odébb ment és leült az egyik bőrfotelbe egy jókora cédrusfa íróasztal mögé, majd kivette szivarját a
szájából. - Szerencséd, hogy jól nézel ki, Shirley Anne, de tudsz ezenkívül mást is? Mondjuk énekelni? Shirley Anne úgy érezte, egy sereg méhecske rajzik át a gyomrán. - Igen, uram. Éneklek a templomi kórusban… Néha szólót is. Rene
felkacagott. - Itt aztán nem sok az igény a templomi zenére,
szivi, bár egyesek úgy érzik, akkora a vétkük, hogy nem ártana már
meggyónniuk. Na jó… Énekelj nekem valamit. Shirley habozott kissé, a megfelelő dalt keresgélve. Aztán
felcsendült hangja… tele érzelemmel és lélekkel… Furamód
ugyanabban a ritmusban, ahogy alattuk a banda játszott ott a klubban.
Mikor befejezte a dalt, a férfi felállt és odajött hozzá. Megpaskolta a
lány bordái alatti homorú hasfalat, másik kezével pedig megcirógatta arcát.- Kreol vagy mulatt - mondta végül.
- A klasszikus európai és a legsötétebb, legvadabb afrikai típus keveréke.
Shirley a férfi szemébe nézett, és érezte, hogy a vér az arcába tolul. Önmagát látta azokban a szemekben meztelenül, kinyújtózott testtel, a feje fölé emelt karokkal egy falhoz láncolva, korbácsütésektől kivörösödött bőrrel. Szinte érezte a férfi fogait a mellbimbóin, és ahogy a szeméremcsontja az övének ütközik.
A férfi úgy nézett vissza rá, mintha a gondolataiban olvasna.
- Tán látsz valamit a szememben?
Shirley elfordította tekintetét és a fejét rázta.
- Nem is tudom.
- Hallottál már a „vudu”-ról?
A lány bólintott, és hirtelen hideg borzongás futott végig a gerincén.
- Akkor ne aggódj. Itt biztonságban vagy. Nem eshet bántódásod.
Vagy mégis félsz?
Shirley-nek sikerült megráznia a fejét.
- Ajánlottak már állást, mielőtt idejöttél?
- Igen.
- Na halljam, hol!
- Nem tudom az illető nevét, de arany fogai voltak és fehér öltönyt viselt. Azt kérdezte, hajlandó lennék-e meztelenül lógni egy ketrecben a bár fölött a klubjában. Nem tetszett az ötlet. Ott nála a lányokon nem volt más, csak szorosan feszülő gumisort és fekete harisnya. A melleiket úgy csatolták tele bőrszíjakkal, hogy csak a bimbókat lehessen látni. Azok pedig előremeredtek és aranyszínűre voltak festve.
Erre pedig én nem voltam hajlandó.
Most közelebb hajolt a férfi. Shirley érezte leheletét az arcán.
- Pedig lehet, hogy nekem tetszene. Nos, mit tennél, ha azt kérném, fesd ki a mellbimbóidat és állj félmeztelenül a nagyközönség elé?
Shirley meg sem tudott szólalni. Nyelve odatapadt a szájpadlásához.
Már a végére járt annak a kevés pénznek, amit magával hozott, így már nem engedhette meg magának, hogy válogatós legyen abban a tekintetben, mivel keresi majd a kenyerét… Persze ésszerű határokon belül.
- Addig nincs baj, míg csak néznek, de nem nyúlnak hozzám - bökte ki.
Egy pillanat alatt kimondta, gondolkodás és kertelés nélkül.
- A válasz helyes.
A férfi bólintott, és újabb szivarfüstfelhőt fújt a levegőbe.
- Akkor így fogsz tenni. De nem most mindjárt. Előbb gyakorolnod kell, méghozzá itt. Megfizetlek érte.
- Azzal odanyújtott a lánynak egy köteg bankjegyet.
- Van hol aludnod?
Shirley a fejét rázta.
- Nincs, de ezzel a pénzzel már találok valamit.
- Maradj itt ma éjszakára. Van ott egy szoba.
- Azzal fejével egy nagy üvegtábla felé intett.
- Az egy felemás tükör. Mielőtt elalszol, azt akarom, adj elő nekem valamit.
- Rendben van?
A férfi szexualitás szaga jól érződött. Hát persze hogy rendben van, megteszi. És természetesen övé a szoba éjszakára.
Shirley felsóhajtott. Jobb volt a helyzet, mint amire számított.
A szoba láttán a lélegzete is elakadt. Középen volt egy ágy, arany brokáttakaróval. Feje fölött egy rézszínű és kék koronáról fehér vászon sötétítő függönyök lógtak. A fal mellett vajszínű szekrények, aranyozott és halványzöld levelekkel, virágokkal díszítve. Minden sarokban karcsú gázlámpaoszlopok sisteregtek, súlyos háromlábú talpakon. Volt ott egy alacsony fiókos szekrény és arany brokáttal bevont székek.
Oly fényűző volt ez az egész, több világnyi távolságra mindattól, amihez ő hozzászokott. És ha már erre lehetősége volt, akkor többet is akart. Rene rábízta, hogy többet is akarjon, mint egy szoba. A férfit akarta. Kielégülésre vágyott, de az ő feltételei szerint. Lehámozta magáról ruháit, és megpillantotta önmagát a tükörben.
Mellbimbói sötétek voltak, mint az érett szilvák, és kemények, mint a cseresznye. Dús, bozontos szőrzet fészkelt a két lába között. Bőre csillogott, szeme felragyogott az izgalomtól. Maga is meglepődött saját tükörképén, és ez különös vágyakozással töltötte el őt. Megérdemli, hogy megkívánják.
Taps visszhangzott lentről a klubból. Shirley figyelme most másfelé irányult önmagáról és a tükörről. Rene feladatot szabott a számára. És ha ő, Shirley tényleg akarja ezt az egészet - sőt még többet is akkor kreatívnak kell lennie, eredetinek és igazán szórakoztatónak. Ezért most körbenézett a szobában, hogy valami ötlete támadjon, valami támaszt, valami igazán ösztönzőt találjon.
Az ablak mellett balra ott állt egy mintegy másfél méteres szobor, mely egy fekete szolgát ábrázolt, kezében tálcával. Csodás munka volt, izmos teste művészien kidomborítva. Shirley végigfuttatta ujjait kemény mellkasán. Most eszébe jutott valami.
A felemás tükörre pillantott és elmosolyodott, majd ajkait összepréselve csókot lehelt a szoborra. Határozott mozdulattal hajolt fölé, lábai most kissé szétnyíltak és fenekét, lábai közt a sötét, szőrös foltot közszemlére téve elvette a tálcát a szobortól.
Ahogy arra számított, a szobornak volt a legszebben formált keze.
Légzése mostanra felgyorsult, majd lovagló ülésben helyezkedett el a kinyújtott kézen. Két ujj a többitől külön állt, büszkén felfelé meredve. Shirley lassan ült rájuk és kéjesen mormogott, miközben azok ellenállás nélkül hatoltak belé.
Először óvatosan kezdett lovagolni a kézen, szemét félig lehunyva, torkából halk nyögdécselés tört fel.
A szobor tenyere, akárcsak ujjai keményen feszültek Shirley nemi szervének. A kéz kiemelkedő sima részei és a sekély mélyedések könyörtelenül nyomultak húsos szeméremajkainak. Önző szerelmi aktus volt ez, hisz Shirley szeretője nem várt kielégülést, csókot sem, még a legkisebb ellenszolgáltatást sem az ő szolgálataiért.
Kéjesen sóhajtozva vonaglott még egy kicsit azon a kemény kézen, és hamarosan el is felejtette, hogy partnere élettelen. Nincs benne semmi melegség. Viszont nagyon kemény volt, és mindig a rendelkezésére állt.
Ahogy izgalma egyre inkább fokozódott, lehunyta szemét és emlékeiben Seth jelent meg. Shirley korán reggel kelt fel mellőle az ágyból, mielőtt a férfi felébredt. Tudta, hogy hiányozni fog majd neki, de remélte, csak talál majd valakit, aki ugyanúgy kielégíti vágyait és megadja neki azt, amire szüksége volt.
Seth sötét teste csaknem olyan kemény volt, mint ezé a merev szoboré, csak melegebb és a szóözön, amit Shirley fülébe suttogott, csak fokozták vágyait. Szerette volna most a testén érezni a férfi kezét, s teljesen átadni magát, mert akkor Seth az övé volt, ő pedig a férfié.
Hagyná, hogy a férfi lekötözze, szemét bekösse, bár Sethnek még ez sem lenne elég. A száját is kipeckelné, a fülére fejhallgatót tenne.
Érzékeiből csupán a szaglás és a tapintás maradna. Érezné a férfi testének illatát, de csak testük érintkezésével kommunikálhatnának igazán.
Mint ahogy most is, mert bár az egyetlen érintés attól a hideg, kemény kéztől jött, ám ha lehunyta szemét…
Shirley most fejét hátraszegve simogatta a mellbimbóit. Erre a szobor nem volt képes. Arra igen, hogy eljuttassa őt az orgazmusig… És ez így is lesz… Csupán azzal, hogy ő ügyesen játszik nemi szervével a szobor kezén. Shirley képzeletében a szobor - vagy talán Seth, esetleg Rene - volt az, aki a mellbimbóival játszadozott. El is tudta ezt játszani, és eközben a csiklója körül köröző bizsergés hálószerűén kezdett szétterjedni a testében.
Robbanásszerűen tört rá az orgazmus abból az apró, érzékeny kis pontból, mely bársonyos hajlataiba fészkelte magát. Aztán vége, annyi.
A szobor elvégezte a munkáját. Az örömérzet, a megkönnyebbülés viszont csak az övé volt, leszámítva…
Most kinyitotta a szemét, és a tükörbe nézett. Elmosolyodott. Rene ott volt a másik oldalon. Shirley már tudta, hogy az állás, a szállás és minden ami ezzel jár, már az övé a produkcióért. És a férfi estéről estére őt lesi majd, a produkció megismétlését remélve. Sok ismétlés lesz.
Shirley új szeretője pedig fáradhatatlan a szolgáltatásaiban, melyben mindig része lesz, cserébe pedig semmit sem kell neki nyújtania.