Bízol bennem?
Megkaphatnám azt egy pillanatra?
Erre megfordultam, hogy odanyújtsam a dugóhúzót. Pillantásom meleg,
mogyoróbarna szemekkel találkozott. Sötét haj… egy kicsit hosszabb a
kelleténél… kisfiúsan hullott a férfi homlokába. Állkapcsának vonalát
követtem tekintetemmel, majd megállapodtam tökéletesen formált száján.
Ajkai vörösek. Nem túlságosan, csak épp annyira vörösek, hogy
elgondolkodtattak, milyen lehet megcsókolni.
- Odaadná? - kérdezte ismét mosolyogva.
Most vettem észre, hogy még mindig a kezemben tartom a dugóhúzót.
Odanyújtottam ugyan, de nem engedtem el. Vállat vontam, megpróbáltam
egy nevetéssel elütni a dolgot. A férfi széles tenyerébe csúsztattam a
dugóhúzót, és a másodperc tört részéig azon tűnődtem, vajon puha-e az a
tenyér, vagy kérges. Milyen érzés lenne, ha a szoknyám alá nyúlna és
végigcsúsztatná a harisnyámon?
- Hát persze, elnézést. Talán nem is kéne már meginnom ezt a pohár bort.
- Hát ezt igazán nem tudom. Szerintem csak elmélázott egy pillanatra.
Ilyesmi bárkivel megesik.
- Azzal ismét felvillantotta mosolyát, mire én melegséget éreztem az
alhasamban. Nagyon tetszett a mosolya.
- Igen, elméláztam. De csak egy kicsit - feleltem vállvonogatva.
Nem volt értelme hazudni, épp elég nyilvánvaló volt az egész.
- Nos, az önzésem azt kívánná, hogy többet mondjon, de kevéssel is
beérem, annak is örülni fogok - mondta, azzal nekilátott, hogy kihúzza
a dugót az üveg Chablis-ból, amit a kezében tartott.
- Nem magamnak lesz - magyarázkodott.
- Én a vörösbort
kedvelem. Csak azt mondták, valami izmos embert keresnek, aki ki tudja
húzni a dugót egy új palackból. No, nem mintha csupa izom lennék, de
annyi van, amennyi kell.
Ezt úgy vettem, mint felhívást arra, hogy megszemléljem az izmait,
ezért aztán így tettem. Ugyan nem nézett ki valami izomagyúnak, de
azzal, hogy „amennyi kell”, még keveset is mondott. Széles vállai
voltak, mely erőt sugárzott. Karjai kellően kidomborodtak a pamut
Henley ingben. Valahogy leküzdöttem a rám törő vágyat, hogy
végigsimítsak az ing dudorain és hajlatain.
- Úgy látom, még mindig mélázik kissé - nevetett fel, miközben a dugó
harsány pukkanással szabadult ki az üvegből.
- Nem kissé - kortyoltam mosolyogva a boromból.
- Nagyon is.
Ekkor felnevetett, és ettől a hangtól a tarkóm bizseregni kezdett. Most
a mellkasához kapott és felsóhajtott.
- Jót tesz a hiúságomnak, ha ilyet hallhatok. A nevem Eric.
Még azelőtt elkapta a kezem, hogy odanyújthattam volna. Nem rázta meg.
Csupán gyengéden megszorította. Ezúttal a karomon borzongtak meg a
pihék.
- Ashling. De többnyire csak Ashnek szólítanak.
- Nem engedte el a
kezem, én pedig meg sem próbáltam elhúzni. Jó érzés volt, ahogy bőrének
melegsége körülfogta az enyémet.
Eric most közelebb hajolt, és azt suttogta.
- Tetszik a ruhája. Nagyon
csábító.
Úgy pillantottam le, mintha még sosem láttam volna a ruhámat. Pedig ez
volt a kedvencem. Kényelmesen feszült rajtam, de nem túlzottan. Az
elején a kivágás a kulcscsontom alá ért. Kellően diszkrét.
Ami viszont a hátát illeti… nos… nem is volt háta. A ruhát hátul, a
nyakrészen kellett összegombolni, onnan viszont csupasz voltam.
- Kösz. Nekem is tetszik.
Eric nem tágított. Továbbra is közel hajolt az arcomhoz, éreztem a
leheletét. Szája szinte a fülemhez ért. Elfojtottam a borzongásomat.
- Forduljon meg, hadd láthassam… úgy egészen közelről.
Lassan fordultam meg. Fel sem merült bennem a kérdés, vajon mért járok
a kedvében. Ő erre kért, én meg kötelességemnek éreztem.
Továbbra is gyengéden de határozottan fogta a kezem, miközben
megfordultam. Most háttal feléje várakoztam, lélegzet- visszafojtva.
Úgy éreztem, lángol a bőröm. Mikor megérintett, hallottam, ahogy
kiszaladt a tüdőmből a levegő. Pedig csak egy ujjal ért hozzám.
Végigkövette a hátkivágás körvonalát. Ez volt a leggyengédebb érintés,
amit valaha is éreztem, még a fejem is beleszédült. Végül elengedte a
kezem.
Úgy maradtam megmerevedve, háttal Ericnek. Meg sem moccantam. Fogalmam
sem volt, mit tegyek, de azt eldöntöttem, hogy nem töröm meg a ránk
telepedett varázst. Hallottam a borosüveg koppanását az asztalon,
amikor Eric letette. Két kezét most a derekamra csúsztatta.
Magához húzott, hogy a seggem érezte intenzív erekcióját. Újabb hang
szakadt fel torkomból… ezúttal egy sóhajtás. A ruhám suhogott, ahogy ő
végighúzta kezét a derekamon és magához szorított. Most forró csókot
lehelt a nyakamba.
- Nagyon elrettentené, ha azt kérném, jöjjön fel velem?
A fejemet ráztam. A hangomban nem bíztam, hiszen egy szó sem jött az
ajkamra. Csak megráztam a fejem. Nem, dehogy rettent el, még véletlenül
sem.
Hagytam, hogy átvezessen a tömegen. A füst sűrű volt, a nevetgélés
hangos, a zene bömbölt, úgyhogy ügyet sem vetettek ránk. Senkit sem
érdekeltünk. Csak mentem fel a lépcsőn, kezem hátranyújtva az övébe. A
szívem összevissza kalapált, az egész testem lüktetett. Rabul ejtett,
el voltam varázsolva. Fogalmam sem volt, mért, de nem is érdekelt.
Egyszerűen csak akartam őt… Ennyi, és kész!
A ruhám sejtelmesen suhogott a harisnyámnak súrlódva, miközben felfelé
lépdeltem. Kihasználtam a pillanatot, hogy megköszönjem az égieknek
vagy akárkinek, aki az ötletet adta, hogy ma este ilyen szexis cuccokat
vegyek fel. Nem a szabvány harisnyanadrágot, amit a derekamig húzok
fel. Dehogyis. Hanem a legjobb tangámat, a harisnyatartómat, a
testszínű harisnyámat. Mosolyra fakadtam a halványuló fényben. Bárki
vezérelt is ide, nagyon hálás voltam neki.
A parti zaja egyre halkult, ahogy haladtunk végig a lesötétített
folyosón. A kezem még mindig Eric kezében nyugodott, és éreztem, hogy
egy kis nedvesség szivárog belőlem, meleg foltot hagyva a bugyim
lágyékrészén. Végre sikerült erőt vennem kábultságomon.
- Mit szól majd Derek ahhoz, hogy mi idefent vagyunk? - kérdeztem
suttogva.
- Csak őt ismerem, a munkánk kapcsán. Nem szeretném, ha…
- Kilencéves korom óta ismerem. Ügyet sem vet rá - suttogta az
ajkaimhoz hajolva, és megcsókolt.
A csók mámora teljesen a hatalmába kerített… Eric hatalmába. De
nagyon, mintha sosem csókoltak volna azelőtt. Testének teljes hosszában
nekipréselődtem, úgy éreztem, egymásba olvadtunk.
Kinyitottam a számat és befogadtam a nyelvét, mely oly jóízű volt… mint
bor és cukor együtt… mint a bűnös dolgok.
- Ide megyünk - azzal betolt egy ajtón, közben csupán egy pillanatra
vette le száját az enyémről, mintha ez a csók soha véget nem érne.
Kezemmel sötét hajába túrtam, belemarkoltam, mintha így még mélyebben
csókolhatnám… A hátam most az falnak ütközött, és ezt az alkalmat
használtam ki, hogy a medencecsontomat az övéhez préseljem.
Úgy helyezkedtem el, hogy érezzem kemény faszának kellemes dörgölőzését
a nemi szervemhez. Elégedetten mormogtam, közben egyre csak
csókolóztunk. Hagytam, hogy elmerüljek szája nedvességének
simogatásában.
Ő húzódott el először, én pedig azon kaptam magam, hogy ösztönszerűen
követem számmal az övét, hogy ismét rátapadhassak. Ő azonban most
térdre ereszkedett, kezével felkúszott a combom belső felén, homlokát a
hasamon pihentette.
- Mi rejtőzik ez alatt a csábos öltözék alatt, Ash?
- Teljesen bezsongtam tőled azóta, hogy megláttalak bejönni a
főbejáraton.
- Talán passzentos harisnyanadrág?
- Tangabugyi? Bikini?
- Vagy esetleg semmi?
- Majd megvesztem, hogy megtudjam.
Kezével most a térdemhez ért, aztán azon is túl. Kapkodva szedtem a
levegőt ott a sötétben. Hallottam saját magamat. Nem volt elég levegő
ott, és a fény is csak pislákolt. Egy antik asztali lámpa világított,
mely nem adott több fényt, mint egy petróleumlámpa. Ő pedig ott
nyugtatta kezét a térdem fölött. Oly nagy és meleg volt, hogy azt
hittem, meggyullad a bőröm.
- Szabad ezt nekem? - kérdezte suttogva, és a hasamnak préselte ajkait.
Szavai végigvibráltak a testemen, mely most jólesően reszketett.
- Hát persze!
Én is suttogtam. Alig hallottam a saját hangom, ő azonban igen. Két
keze most lassan elindult felfelé. Olyan csend volt a szobában, hogy
hallottam kezének csusszanását felfelé a combomon. Ezt a hangot
felerősítette a csend és az adrenalin a testemben, így aztán
hihetetlenül hangosnak tűnt. Eric keze most a combom tövéhez ért, ahol
a harisnyám kapcsolódik a harisnyatartóhoz. Elismerően mormogott,
miközben egyik ujját a vékony anyag alá csúsztatta.
- Pont erre gondoltam - sóhajtotta, és a ruhán keresztül csókolta meg
combjaim tövét. Egy szűzies csók, és teljesen benedvesedtem. Éreztem,
ahogy kitör belőlem, mellbimbóim pedig megkeményednek.
- Reméltem, sőt imádkoztam, hogy valami ilyesmire bukkanjak, ha
kettesben lehetek veled. Láttam hátul a harisnyád varrását, és tudnom
kellett, hogy vajon igaziak-e, vagy csak olcsó utánzatok - nevetgélt
csendesen.
- Nagyon csalódott lettem volna, ha kiderül, hogy ezek gumis harisnyák.
Egy ilyen nőnek, mint neked, klasszikus holmikat kell viselnie.
Egy ilyen nőnek, mint nekem. Egy ilyen nőnek, aki pillanatnyilag akkor
se tudna kinyögni egy összefüggő mondatot sem, ha az élete múlna rajta.
Eric szinte szemérmesen húzta fel ruhámat. Enyhe rántás a szöveten,
szinte kecses mozdulattal, ahogy egy függönyt húzunk el. Erre
gondolkodás nélkül fogtam meg ruhám szegélyét és a csípőmhöz húztam.
Így már nem állt útjába, én pedig elé tárulkoztam.
- És ez a tanga… nahát… ez tökéletes - sóhajtott fel, lehelete ezúttal
lágy szellőként simított végig a hasamon. Éreztem, ahogy pihéim
megborzonganak és égnek állnak. Most még szorosabban vontam magamhoz a
ruhámat, csak hogy csináljak valamit és elvonjam a figyelmemet arról,
milyen bizonytalan vagyok. Kiszolgáltatott, hisz már
a pillantása is megbabonáz. Először a szeme, aztán az ujjai melegen és
tompán követik végig selyemtangám háromszögét. Forróság tör arcomra és
mellkasomra, és mint lávafolyam áramlik le a pinámba. Torkomból halk
nyögés tör fel.
- Bízol bennem? - kérdi Eric duruzsolva, és a bugyimmal határos lágy
bőrt csókolgatja. Teljes testsúllyal nehezedek a falnak. Aztán
bólintok, bár semmi okom sincs arra, hogy bízzak benne. Az égvilágon
semmi. Mégis bíztam benne… ösztönszerűen. Igen, bíztam benne.
Egy pillanatra se veszi le ajkát a testemről, hangja most mégis kissé
erősebb.
- Azt a karom, hogy mondd ki! Hangosan! Bízol bennem?
- Igen - suttogtam.
Mihelyt e szó elhagyta ajkamat, Eric hozzákezdett. Kikapcsolta
harisnyáimat. A most már üres csatok csupasz combjaimnak súrlódtak.
Eric lassan húzta le a harisnyákat, egyenként, túlzott óvatossággal és
türelemmel. Aztán a levegőbe emelte az egyik lábam, s a lehúzott
harisnyát gondosan félretette. Ugyanígy bánt a másik lábammal is. Mire
mindkét harisnya ott feküdt a padlón, én már lélegezni is alig tudtam.
Épp csak annyi oxigént szívtam be, hogy életben maradjak. Eric most
beakasztotta ujjait a tangabugyim oldalpántjaiba, aztán óvatosan
megrántotta, majd megállt. Megcsókolta a derékpánt fölötti mezítelen
bőrt, majd lassan húzta le rólam a leheletfinom anyagot.
Hallottam az anyag suhogását a csaknem teljes sötétségben, és ez szinte
földöntúli örömmel és izgalommal töltött el. Mikor a tanga
megállapodott a bokám körül, először egyik, majd másik lábamat emelte
fel, úgy húzta le azokról. Aztán felállt, egyik kezében a harisnyákkal,
másikban a tangabugyival.
- Nos, Ash, akkor most fordulj meg, arccal a falnak.
A szavaktól meglepődtem, de a tónusuk megnyugtatott. Követelődző, de
gyengéd szavak voltak. Engedelmességre akar bírni, de egyben
megnyugtatni is. Most lehajtotta fejét és szájába vette egyik
mellbimbómat és szopogatta, míg a mellemből kirobbanó tűz a nemi
szervemig terjedt.
- Gyerünk már, fordulj meg.
Habozás nélkül engedelmeskedtem.
Eric végighúzta ujjperceit a gerincemen, egészen le a seggemig…
éreztem, ahogy a selyem és a nejlon a bőrömnek dörzsölődik. Testem
végigborzongott, ahogy a nyakamba hajolt és éreztem a leheletét. Lágy
harapása elég kemény volt ahhoz, hogy megvonaglottam, a mellbimbóim
pedig majd kicsattantak. A sajgás gyönyöre végigszántott a bőrömön, és
eközben próbáltam kitalálni, mit tervez velem. Most lehajolt, én pedig
megéreztem leheletét a gerincem tövénél.
- Tárd szét a lábadat - mondta nagy nyugalommal, én azonban a
legkevésbé sem voltam nyugodt. Eric azonban a lábikráimnak feszítette
tenyerét és erővel tolta szélesebb terpeszbe a lábamat. Éreztem, ahogy
a csúszós nejlon a bokám köré omlik, hurokba fogva azt, Eric pedig a
bal felemhez hajlik. Aztán hallottam a félhomályban a harisnya
surrogását, és közben néztem őt, ahogy azt egy öltözőszekrény lábához
kötözi.
- Jó, most jön a másik - mormolta úgy, mintha csak magában beszélne. A
jobb bokám is hurokban volt már, Eric pedig fogta magát és odakötözte
az antik ágy lábához.
Aztán felállt és kezét végigcsúsztatta az oldalamon, ugyanezzel a
mozdulattal felhúzta a ruhámat, egészen a fejem fölé, én meg úgy
emeltem fel a karomat, mint valami gyermek.
- A melltartó maradhat - suttogta, és néhány másodpercig csak
csókolgatott. Gyengédsége némiképp enyhített a mellkasomat feszítő
félelmen.
Széles terpeszben álltam ott, és úgy éreztem magam, mint egy motozásra
váró fogoly. Ám ahelyett, hogy ez az egész zavart volna, hihetetlen
erőt éreztem magamban. Éreztem, ahogy pillantása rám szegeződik. Ahogy
végigmustrál és szinte belém temetkezik, ahogy ott állok terpeszben és
csaknem meztelenül… egyedül neki.
- Emeld a karod a fejed fölé, Ash. Igazából a hátad mögé szeretném
kötözni, de látom, hogy kissé ideges vagy. Ha a fejed fölé kötözöm
őket, az nem olyan félelmetes.
Már majdnem azt mondtam, abban is benne vagyok. Kösd csak hátra a
kezem. Mégsem mondtam. Valószínűleg jobban ítélte meg lelkiállapotomat
ebben a helyzetben, mint én magam. Számomra új helyzet volt, hogy
összekötöznek. Ő bizonyára csinált már ilyet. Most felcsúsztattam a
karjaimat a meszelt falon és összekulcsoltam két kezem.
- Van fogalmad róla, milyen látványt nyújt a hátad ebben a helyzetben?
Mint egy művészi mestermű. Azok a hosszú sima izmok feszülnek,
élményszámba mennek. Öröm rád nézni.
- Hangja zene volt fülemnek, és a mellbimbóim még jobban bekeményedtek,
mint apró kavicsok feszültek mohón a melltartóm fekete csipkéjének.
A saját tangabugyimmal kötözte össze csuklóimat, méghozzá szorosabban,
mint vártam. Nyelvével teljes hosszában végigszántott a nyakamon, majd
újabb harapás következett. Éreztem combom belső felének forróságát és
nedvességét. Lüktetett az egész testem, és már csak arra vártam, hogy
megbasszon. Körülöttem a világ leszűkült arra az idegen valakire, aki
ott állt mögöttem; a bokám köré tekeredő nejlonra és a kezemet gúzsba
kötő selyemre. És a kiszolgáltatottságomra. Tehetetlen voltam, és a
gondolat, hogy ki vagyok szolgáltatva Ericnek, megbizsergette a
pinámat, és rohadtul közel álltam az orgazmushoz.
Most hallottam, hogy lehúzza cipzárját, hallottam a szövet zizegését.
Hallottam a padlóra hulló ruhák szinte alig hallható suhogását. Vártam.
Kezével végigsimított a hátamon, szavai az agyamban visszhangzottak,
ahogy a két meleg tenyér végigsiklott minden izomszálamon. Aztán
megragadta csípőmet és magához rántott. Kis híján egyensúlyomat
vesztettem, Eric azonban keményen tartott.
Igyekeztem visszanyerni egyensúlyom, ahogy csak tudtam, szétterpesztett
lábbal, hátravetett seggel és a fejem fölé emelt karokkal.
Muszáj volt bíznom benne.
Most belém merítette két ujját, egyenesen a forrón várakozó testembe.
Hangosan felsóhajtottam.
- Már nagyon vártad, igaz? Tiszta lucsok vagy… akarod hogy
megbasszalak, Ash? Válaszolj! Ne csak bólogass a csinos kis fejeddel,
hanem mondd hangosan.
Bár arcom lángolt és testem mintha lázban égett volna, mély lélegzetet
vettem és azt mondtam:
- Azt akarom, hogy basszál meg, Eric. Kérlek, tedd azt!
- Azzal gondolkodás nélkül még jobban hátralöktem a seggemet.
Hívogatóan, egész testemmel követelődzően.
Mélyen a mellkasából tört fel az a morgás, ujjait a csípőmbe vájta, és
oly hirtelen nyomult belém, hogy a lélegzetem félúton elakadt. Aztán
megkönnyebbültem sóhajtottam fel és hálásan csusszantam még jobban a
faszára, ő pedig baszni kezdett.
A bizalom nem volt erős oldalam, még a legjobb körülmények között sem.
Szinte tök sötét volt, én meg összekötözve egy idegen férfi
társaságában… ez semmiképpen sem nevezhető a legjobb körülményeknek.
Már sokan tanítottak arra, hogy efféle férfiakban bízni a hülyeség
legbiztosabb jele. És fogalmam sincs miért, de Ericben mégis bíztam.
Megbíztam benne, mikor megkötözött, egy vaksötét helyre hozott és ott
baszott. Ez a vak bizalom oly felszabadító érzés volt, hogy még a
gondolatát is elvetettem minden ellenkezőnek, miközben ő még jobban
belém hatolt. A makkja újra és újra a méhszájamat döfködte.
Próbáltam leküzdeni az orgazmust, ám testem akaratomon kívül is
szorosan fonódott az övére. Vesztettem. Méghozzá látványosan, mely
harsányan tört rám a megkönnyebbülés, ismétlődő hullámaival.
Tehetetlenül hajtottam homlokomat a hűvös falnak és felzokogtam
örömömben.
- Helyes, jó kislány vagy - suttogta fülembe Eric. Keze végigszántott a
seggem izmain, a pinám pedig egyre csak lüktetett a farka körül.
- Ne mozogj. Maradj csak így, ahogy most.
Kihúzta magát a testemből, én pedig ürességet éreztem. Hideget. Azt
akartam, hogy ismét bennem legyen.
- Csak türelem - suttogta, mintha csak a gondolataimban olvasna.
-
Még nem fejeztük be, semmilyen értelemben sem.
- Azzal kioldozta harisnyáimat, megigazgatta őket úgy, hogy lábaim most
még távolabbra kerültek egymástól. Még kiszolgáltatottabbá váltam.
Aztán újból csomóra kötötte azokat, majd a fal mellé csusszant úgy,
hogy egyszer csak ott volt velem szemben. Összekötözött kezemet a fején
nyugtattam, melleim Eric mellkasának feszültek. Most az jutott eszembe,
mit nem adnék azért, ha levenné a melltartómat és szopogatná a
mellbimbóimat, de hangosan nem mondtam ki.
- Most hadd lássam, mire is vagy képes, miután elélveztél - mondta,
azzal megcsókolt. És ez a futó csók elég volt ahhoz, hogy még többet
akarjak. Bár a melltartómat nem vette le, azért a kosarakat lehúzta, és
gyengéden kezdte harapdálni előbb az egyik, aztán a másik mellbimbómat.
Mire a nyelve hosszú forró csíkot szántott végig a hasamon a várakozó
puncimhoz, én már azt sem tudtam, hol vagyok.
Aztán a szája célhoz ért. Ajkai, nyelve és fogai szinte vitustáncot
jártak a szeméremajkaimon, majd a csiklómat szopogatta. Nyelvének merev
hegye belém csusszant, közben halkan mormolt. Bizonyára megízlelte,
milyen, mikor elmegyek. Próbáltam szilárdan megállni, és felsőtestemet
a falnak préseltem, közben azon imádkoztam, nehogy felbukjak. Ám erre
csak azért nem került sor, mert két keze szorosan tartotta csípőmet…
ezzel tökéletesen tisztában voltam.
És csak akkor engedett el, mikor újból elélveztem… A második
robbanásszerű orgazmus tört rám, melytől nedves lett arca és ajkai.
Mikor felállt és megcsókolt, a bor és az én nedveim íze érződött rajta.
Egész éjszaka tudtam volna csókolódzni vele. És még csókolódzás közben
is jártak az ujjai… a csiklómat birizgálta, becsusszant a puncimba,
hogy folyton az orgazmus határán álltam.
- Jól vagy? Nincs semmi gond? - kérdezte.
Fogaival most ismét a mellbimbóimmal játszadozott, és ez a felséges
érzés egyenesen a pinámig sugárzott. Csak nyögdécseltem és alig tudtam
kimondani:
- Nincs, jól vagyok.
- Akkor jó.
- Azzal ismét mögöttem termett.
Éreztem, ahogy a fasza újból a puncimnak dörgölődzik, miközben testem
mohón vonaglott. Aztán ismét belém hatolt. Hisz pont ezt akartam… hogy
megint ott legyen bennem, döfködve, lökdösve. Közben én továbbra is
tehetetlen vagyok, és őrá bízom magam. Már magától a gondolattól
hátralöktem magam, hogy siettessem a belém hatolást, melyre úgy vágytam.
- Csak nyugi, ne mozogj!
- És éreztem, hogy merev hímtagját kihúzza testemből. Ez a büntetés! -
gondoltam magamban.
Felsóhajtottam… egyszer, kétszer, háromszor…
Aztán minden előzetes nélkül ismét belém csusszant. Egyetlen erőteljes
lökéssel, mely teljesen kitöltött, és még a lélegzetem is elakadt.
Kezét a kezemre tette és teljes testsúlyával dőlt nekem, így préselt a
falnak, szinte szétlapított. A farka mélyen és gyorsan döfködött,
miközben a fülembe lihegett, én meg a hideg falat csókolgattam. Fogait
a vállam puha húsába vájta, mire én megint elmentem. Kéjes sikollyal
viszonoztam az ő mély torokhangját, miközben belém lövellte nedveit.
Erőteljesen döfködött együttes orgazmusunk hatására.
Átvészeltük a csöndet és az utórezgéseket. Eric hosszú ujjai a
megkötözött csuklóimon köröztek. A lapockámon éreztem szívverését.
Harapása a vállamon a legédesebb fájdalommal sajgott. Úgy éreztem, a
birtokában vagyok. És furcsa mód biztonságban.
- Ne mozogj!
- Azzal Eric kioldozta csuklóimat, én meg tüstént úgy éreztem, mintha
tűkkel szurkálnák a húsomat. Ott maradtam összekulcsolt kezekkel és
felemelt karokkal, mert nem akartam megtörni a varázst.
Hallottam, ahogy lehajol, majd a nejlon zizegését, miközben kibogozta
harisnyáimat. Éreztem, hogy a feszültség múltával combjaim elernyednek,
reszkető izmaim szinte égtek. De azért így maradtam. Szélesre
terpesztett lábakkal. Meg sem moccantam volna, míg ő nem mondja.
- Fordulj meg.
Megfordultam. Ő rám mosolygott. A legcsábosabb mosollyal, amit valaha
is láttam. Titokzatos mosoly, és csakis nekem szól. Az ő kezében
voltam, és fura mód úgy éreztem, így teljes biztonságban vagyok. Meg
sem kérdeztem, csak visszamosolyogtam rá.
Segített felvenni a bugyit.
- Azt akarom, maradj így, ne törülközz meg. Hagyd így, száradjanak a
testedre a nedvek, meg a ruháidra.
- Rendben?
Bólintottam, ő pedig felhúzta rám a harisnyáimat… valami mennyei érzés
volt. Ahogy öltöztetett, ahogy kényeztetett…
Most a ruha következett. Áthúzta a fejemen, megigazgatta, elsimította a
gyűrődéseket. Felborzolta a hajamat, majd a cipőket segítette rám.
Aztán két jókora tenyerébe fogta a fejem és megcsókolt.
Ugyanolyan csókkal, amilyennel az egészet kezdte. Én meg totál kész
voltam, teljesen átadtam magam. Nem számított már semmi, csak az ő
forró szája, a bársonyos nyelve és az az érzés, ahogy a fejemet fogta a
kezével.
- Bízol bennem? - kérdezte ismét.
- Igen.
- És ezúttal tudtam, hangosan kell mondanom. Mert így is gondoltam.
Most már volt rá okom, hogy bízzak benne.
- Helyes. Akkor most hazajössz velem.
- És ez nem kérdés volt.
- Hát persze.