Gyilkosság, kurvák és pénz

A neonlámpa haloványan pislogott és ettől olyan sötét volt a kihallgató-szobában, hogy hiába kémlelt volna valaki a felemás tükrön át, akkor sem látott volna semmit. Ám Phillips nyomozónő lehunyta szemét és nyelvét a biszex kurva aranyos, mezítelen puncijába csúsztatta, mire a nő hevesen felnyögött, ami elárulta a nyomozónak, jó úton halad a cél felé.
- Gyerünk már szivi - búgta csábosán, és újabb érzéki hüvelyvizsgálatnak vette alá a gyanúsítottat.
- Csak azt mondd el, honnan van a pénzed, és megígérem, újból megmotozlak meztelenül.
Az utcalány szeretett volna elmondani neki mindent. Azután, hogy először pillantotta meg Susan Phillips-t, a puncija napokon át bizsergett.
Az első pillantásra irtóra megkívánta és vágya azóta is lángolt benne.
Lucy talán tudta, hogy Susan irgalmatlanul szexis ahhoz, hogy sokáig tudjon neki ellenállni. És bár nagyon vágyott arra, hogy behódoljon a szédületesen jó kinézetű leszbikus nyomozónak, az utcalány túlságosan is félt új főnökétől ahhoz, hogy bármiről eljárjon a szája.
Ám ellenállhatott bárhogy is Lucy, a nyomozó egy pillanatra sem adta fel. Igaz, hogy kihallgatási módszerei talán nem voltak éppen szabályosak, de előbb vagy utóbb mindig megvolt az eredménye.
Susan Phillips nyomozót két éve helyezték át a gyilkossági csoporttól a bűnügyi osztályra, és ez alatt az idő alatt sikerült rábeszélnie Lucyt, hogy köpje be a barátnőit, a kuncsaftjait, meg a striciket és a prostituáltakat, akik Dél-Manhattanben űzték az ipart.
Mindezt cserébe azért, hogy ő szemet huny a törvény elleni kihágásai felett és a fergeteges szerelmi együttlétekért. Minthogy a megélhetéséért idegen férfiakkal is dugott, és azt is élvezte, nyilvánvalóan biszex volt és talán nem is tudta, mi a különbség. És bár a szabályzattal bizonyára ellenkezett, Phillips nyomozó több mint készségesnek mutatkozott, hogy ezt a helyzetet a végsőkig kihasználja.
Susan, a magas, kívánatos szőke csaj, akinek döglöttek a testéért, és akinek csókja még a heteroszexuális érdeklődésű nőkben is bizsergető gerjedelmet ébresztett, égett a vágytól, hogy szexuális vonzerejét felhasználhassa a munkájában.
A nyomozónő minden este, mikor információt akart egy-egy új striciről, aki a városba jött, megcsináltatta a frizuráját és a sminkjét, a legszexisebb harisnyáját és tűsarkú cipőjét vette fel, aztán nyakába vette a szűk kis utcákat, ahol Lucy űzte a szakmáját. És miután talált egy sötét leshelyet, ahonnan szemmel tarthatta az utcalányt anélkül, hogy észrevették volna, a nyomozónő jobbra-balra vizslatta a helyszínt az utcai világítás tompa sárga pislákolásában, ajkát megnyalta arra várva, hogy végre áthághassa a törvényt.
Általában sok zsaru panaszkodik arról, hogy a titkos megfigyelések rendszerint hosszúra nyúlnak és unalmasak, de Phillips nyomozónő mindig úgy felizgult, mikor a csinos, fiatal vörös hajú utcalányt figyelte, hogy néha alig tudta megállni, hogy ne nyúljon magához.
Mikor aztán kenyértörésre került sor, a meztelen igazság az volt, hogy Phillips nyomozó csaknem ugyanúgy kívánta Lucyt, mint a lány őt.
Tetszett neki, ahogy a nő öltözött, szerette mozgását, és dacára annak, hogy leszbikus volt, szerette nézni őt munka közben.
Abban a pillanatban, mikor a kurva kuncsaftja átadta neki a pénzét, Phillips tudta, ez épp elég bizonyíték ahhoz, hogy lecsapjon rájuk és mindkettőjüket letartóztassa. A nyomozónő azonban minden erejét összeszedve csendben maradt, ajkába harapott, nehogy felnyögjön örömében, és búvóhelyéről figyelt. Nézte, ahogy Lucy leguggol és szopni kezdi a kuncsaft álló dákóját.
Egyes utcalányok csak tettették, hogy nyögnek a kéjtől, így jártak kuncsaftjaik kedvébe, Lucy azonban nem színészkedett. Tényleg élvezte a munkáját. És mikor végül a férfi a szájába élvezett, oly hevesen dörgölte mezítelen punciját, hogy a nyomozónő nem tudott ellenállni a vágyának, hanem odament hozzá.
Mire a férfi kilépett a sikátorból, Lucy már annyira be volt pörögve, hogy azon imádkozott, bukkanjon már fel az a nyomozónő valahonnan a sötétből és tartóztassa őt le. És szinte biztos volt, hogy Phillips nyomozónő kéznél van leghőbb vágyainak való váltására.
- Hello, szivikém, itt vagyok megint - susogta csábosan, majd a falnak tolta a kéjsóvár utcalányt, és míg lassan siklott kezével felfelé a combján, hogy kezelésbe vegye meztelen punciját, Lucy úgy énekelt, mint egy kalitkából kiszabadult kanárimadár, és még azelőtt elmondott a nyomozónőnek mindent, amit tudott, mielőtt az egyáltalán kérdezhetett volna. Ám aznap este, mikor Phillips nyomozónő újból elment a sikátorba, hogy meglátogassa Lucyt, az odaadó prostituáltnak nyoma sem volt.
Nem telt sok időbe, míg a nyomozó megtalálta, Lucy… A lakásában bujkált. Az ajtót nyitva hagyta. Ám legelső találkozásuk óta először fordult elő, hogy amikor Phillips a szobába sétált, az utcalány arcán a kéjvágy helyett félelem látszott.
Csaknem teljesen sötét volt a szobában, csak a sarokban lévő asztali lámpa világított, Lucy pedig ott kuporgott, és egy barna papírba csomagolt valamit szorongatott a kezében úgy, mintha az élete függne tőle.
Hívjak erősítést? Talán valaki más is van a házban? - gondolta magában Susan.
Előhúzta pisztolyát a tokjából, és minden szobát végigkutatott a lakásban; benézett a faliszekrényekbe is, a fürdőszobába, még az ágyak alá is bekukkantott. Miután meggyőződött róla, hogy Lucy teljesen egyedül van, főzött neki egy csésze friss kávét, és megkérdezte, mi baja van.
Lucy azonban egy szót sem szólt. És mikor Susan leült mellé, majd kibontotta azt a csomagot, döbbenten látta, hogy egy csomó 50 dolláros bankjegy van benne.
- Ez meg mi az ördög? - kérdezte vádlón, és alig hitt a szemének.
Hisz csak egy pillantást kellett vetni a lány lerobbant lakására és máris nyilvánvaló volt, hogy ennyi pénzt semmilyen körülmények között sem kaphatott, hacsak…
Az utcalány a bűntudattól könnyekben tört ki, bocsánatért esedezett, ám továbbra sem volt hajlandó elárulni, mit is tett valójában.
Lucy teljesen maga alatt volt, Susan azonban nagyon kedves és vigasztaló tudott lenni, ha akart. És a nyomozónő szerető karjaiba zárva tíz perc múltán Lucy már túlságosan is fel volt izgulva ahhoz, hogy tovább sírjon.
- Biztos, hogy nem akarod elmondani nekem, honnan szedted ezt a pénzt? - kérdezte incselkedve a nyomozó, kezét Lucy miniszoknyája alá csúsztatva, amitől a lány hangosan és vágyakozóan sóhajtott fel, és most ugyanazt a játékot játszották, amit mindig is.
- Ha egy-kettőre nem mondasz nekem valamit, akkor megint le kell, hogy tartóztassalak.
Lucy nagyon szeretett volna elmondani mindent a nyomozónőnek.
És nagyon vágyott a jutalmára… egy jó kis leszbikus szeretkezésre. Ám abban a pillanatban, mikor a pénzt átvette, azt is jól tudta, hogy új főnöke megölné, ha most beszélne.
Ám nem számított, mennyire állhatatos az utcalány, mert a nyomozónő igencsak jó rábeszélő készséggel rendelkezett. És minthogy ennek köszönhetően a kurva már reszketett a vágytól, jól tudta, csupán idő kérdése és elmondja neki az igazat.
- Tán megmotozzalak meztelenül? - vihorászta Susan csábosan, azzal lassan húzta le az utcalány melltartóját, hogy szabaddá tegye jókora kebleit.
Lucy hevesen bólogatott. Ám a nyomozónő hiába tapasztotta ajkait a lány duzzadt, merev mellbimbóira, a levegő után kapkodó kurva a nyelvébe harapott és továbbra sem szólt egy szót sem.
A nyomozónő most mélyen a lány mezítelen puncijába csúsztatta ujjait és olyan orgazmust csalt ki belőle, hogy csaknem eszméletét vesztette… de Lucynek továbbra is lakat volt az ajkán. Susan belátta, nincs más választása, mint rákattintani kedvenc kurvájára a bilincset és bevinni a városba.
Amit Lucy természetesen nem is bánt. A maga részéről a kurvák munkájához hozzátartozott, hogy a hideg acél dörzsöli a csuklóját, miközben beültetik a rendőrségi razzia kocsi hátsó ülésére. És azzal, hogy épp egy leszbikus istennő tartóztatja le, mintha álmai váltak volna valóra.
Lucy a mennyországban járt és Susan csaknem ugyanúgy élvezte a helyzetet. Ám háromórányi szünet nélküli szeretkezés után ott a kihallgató szobában Phillips nyomozónő még mindig nem került közelebb az igazsághoz.
Így aztán pár percre magára hagyta az asztalhoz Bilincselt gyanúsítottat, míg kiment a büfébe és kölcsönvette az egyik egyenruhás rendőrtiszt gumibotját, csak hogy felgyorsítsa kissé az eseményeket.
- Ki akarod verni a csajból a vallomását? - kérdezte vigyorogva a rendőrtiszt és átnyújtotta a gumibotot.
- Úgy valahogy - felelte Susan.
És harminc másodperccel később a gyanúsított üvöltött az orgazmustól, amit a tátongó puncijába lökött gumibot okozott.
- Rachel Whittaker! - zihálta Lucy levegő után kapkodva két orgazmus közötti rövid pillanatokban, minthogy a nyomozó egyre csak döfködte felhevült pináját.
- Ő bérelt fel, hogy dugjak egy fickóval, akit úgy hívnak, Davidson, ő pedig titokban fényképezett minket! Aztán a képeket elküldte a feleségének, csakhogy utána a szegény ördögöt holtan találták!
- És szerinted mi történt? - kérdezte Phillips.
- Ez a nő profi gyilkos, de magánnyomozónak adja ki magát!
Megkeresi a gazdag nőket, akik utálják a férjüket. Aztán beeteti az ilyen ribancokat, mint én, hogy csapdába csaljuk a hapsikat, ő meg lefényképez minket. Ezeket a képeket használja fel, hogy a hapsik feleségei jól beguruljanak és felbéreljék őt, hogy nyírja ki őket!
A nyomozó képtelen volt elhinni a hallottakat.
- És minek kell neked ebben részt venned, az ég szerelmére? - kérdezte Susan dühösen és félredobta a gumibotot.
- De hát én nem tudtam! - üvöltötte Lucy, mert most már képtelen volt visszafogni bűntudatát.
- Nekem is azt mondta Whittaker, hogy magándetektív és bizonyítékot akar szerezni, hogy a feleség el tudjon válni! Mikor aztán átadta nekem a pénzt, elmondta az igazságot, majd közölte, hogy megöl, ha ezt bárkinek elmondom!
- El kell vinned hozzá - mondta a nyomozónő és talpra segítette Lucyt.
- Mondd meg neki, hogy utálom a barátnőmet, ezért holtan akarom őt tudni, a végrendeletében mindent rám hagyott, de lépten - nyomon megcsal.
Lucy azonban hajthatatlan volt.
- Nem lehet, a kurva életbe! - és tiltakozása őszinte volt, túlságosan is meg volt félemlítve ahhoz, hogy bármi más érdekelje azonkívül, hogy saját bőrét mentse.
- Ez nem afféle utcai strici, akit simán csőbe húzok, ha kéred. Ez a nő profi gyilkos! Ha csak azt megtudja, hogy itt voltam, holnap reggel már egy golyóval a fejemben találnak rám!
- Jó, jó, nyugi! - nyugtatgatta őt a nyomozónő.
- Soha nem jártál itt és még sosem találkoztunk. Csak kérlek, mondj el mindent, amit csak tudsz, a többit pedig bízd rám!
Lucy még mindig rettegett. Ám az együtt eltöltött két év tapasztalatából tudta, hogy Susan túlságosan is kedveli őt ahhoz, hogy megvédje mindenféle szörnyűségtől. És bár józan esze mást diktált, az utcalány mégis úgy döntött, hogy elmond a nyomozónak mindent, amit tud.
Azonban még Lucy hathatós segítségével is három hétbe telt Phillips-nek, míg megtalálta azt a gyilkos némbert, akit keresett, és még tovább tartott, míg kiötlötte, hogy férkőzzön a közelébe. Ám attól a pillanattól kezdve, hogy Lucy elmondta neki, hogy találkoztak ők ketten, a mesés külsejű leszbikus nyomozónő már tudta, csupán egy kis idő kérdése és kopogtathat az ajtaján.
- Hé, te ott, cukorfalat - turbékolta Rachel, és közelebb lépett a szexis szőke utcalányhoz.
- Foglalkozol nőkkel is?
És amit az álcázott nyomozó este tízkor egy szűk kis sikátor halovány világításában látott, attól úgy megdöbbent, hogy alig hitt a szemének.
A leírás ugyan stimmelt, ám ha tényleg ez a nő volt Rachel Whittaker, akkor sokkal inkább látszott óvó néninek, semmint profi bérgyilkosnak. Viszont valószínűleg épp ez volt az egész ügy lényege.
Oly fiatalnak és ártatlannak tűnt, hogy Susan alig hitte, ez a nő kurvákat szed fel, arról már nem is beszélve, hogy bárkit meg tudna fojtani egy hosszabbító zsinórral. Ám a nyomozónak egyszeriben agyába villant, hogy ez a nő gyilkolt, és nem úszhatja meg, ezért félretette benyomásait, és a munkájára koncentrált.
- Há' persze, szeretek csajokkal szerelmeskedni - vihorászott Susan.
- Tíz dolcsi a csók, húsz dolcsi a puncinyalás, ötven dolcsi egy jó kiadós dugás.
És egyszer csak ott találta magát Rachellel a nő kocsijának hátsó ülésén, eksztázisban lihegve és nyögve, egymás punciját dugva, hogy még a lélegzetük is kimaradt.
- Mit szólnál, ha kereshetnél pár ezer dollárt? - kérdezte csábosán Rachel, miközben hosszú, vékony ujjait a nyomozónő puncijába csúsztatta.
- Most viccelsz? - kérdezte lihegve a kurva.
- És mit kellene… tennem?
És néhány hetes várakozás után a csapda végre készen állt.
Ami Rachelt illette, számára Phillips nyomozó csupán egy újabb hülye kurva volt, aki mindenre képes, csak hogy több pénzt kereshessen. És őróla mindössze annyit tudott, hogy magándetektív, aki bizonyítékot akar szerezni valakinek a hűtlen férjéről. Végül is mért gyanítaná ő, hogy bármi más van a háttérben?
Attól a naptól kezdve, hogy mindkét szülőjét megölte, mert hozzá akart jutni az örökségéhez, Rachel Whittaker jól megtanulta, adni a szendét és az ártatlant rendszerint bőségesen elég, hogy megússza a gyilkosságot.
Ha valaha is problémája akadt a rendőrséggel vagy bárki mással, csak elmosolyodott, és megrebegtette hosszú szempilláját, vagy sírt és hüppögött, míg a baj el nem múlt. És minthogy soha nem került az igazságszolgáltatás elé az elkövetett bűnökért, a nyomozó meglepetésére Rachel magándetektív engedélye teljesen rendben volt.
Ám miközben tovább játszotta szerepét, amit a gyilkos előtt játszania kellett, Susant vigasztalta a tudat, hogy az már nem sokáig lesz érvényben.
- Akkor rendben, szivi - mosolyodott el Rachel, mikor ő és Susan kiszálltak a kocsiból a szálloda előtt, ahol szerinte a kiszemelt illető tartózkodott.
- Úgy hívják a nőt, Jennifer Willis és már intézkedett társaság tekintetében, aki majd a szobájába megy egy jó kiadós dugásra lefekvés előtt. A 314-es szobában van. Itt a kulcs…
- Jennifer Willis? - vágott közbe Susan.
- Azt hittem, a férjet kell csőbe húzni.
- Ezúttal nem - és kajánul vihorászott.
- Az a kedvenc időtöltése a csajnak, hogy az éjszakai leszbi klubokat járja, olyan dögös kinézetű pipiket keresve, amilyen te vagy. A férje pedig nem örül ennek túlságosan, és hajlandó ötvenezer dolcsit fizetni nekem… csak hogy bizonyítékot szerezzek, amit aztán fel tud használni a felesége ellen a válópernél.
Susan most csaknem csalódott volt. Két hetet töltött azzal, hogy szoktatta magát a gondolathoz, ezúttal egy férfinek teszi szét a lábát, és már furdalta oldalát a kíváncsiság, milyen lehet az. De természetesen most nem volt idő arra, hogy saját szexuális beállítottságán morfondírozzon. Így aztán egy szerelmes búcsúcsókot adott Rachelnek, és belibegett a szálloda előcsarnokába, majd indult a szobába. Mikor odaért, rá kellett jönnie, hogy valami szörnyen el lett szúrva.
- Lucy? - hebegte döbbenten.
- Te meg mi a francot… ó, te jó ég!
Futás!
A gyilkos rájött, ki is volt valójában Susan és hogy Lucy volt az, aki őt elárulta. A nagyobb hatás kedvéért elhatározta, egyszerre öli meg mindkettőjüket.
Az egérfogót valóban felállították, csakhogy ezúttal Susan és Lucy voltak az egerek. És bár amilyen gyorsan csak tudtak, a szálloda hátsó bejáratához rohantak, jól tudták, hogy a gyilkos szorosan a nyomukban van.
- Van nálad pisztoly? - lihegte Lucy, és olyannyira a menekülésre koncentrált, hogy észre sem vette, valójában mennyire rémült.
- Bocs, drágám, de most kurva vagyok.
Ám két perccel később Susan azt kívánta, bárcsak kockáztatott volna és egy revolvert dugott volna a retiküljébe. Mert a szálloda hátsó folyosóján csapdába estek. A vészkijárat ajtaját a gyilkos már jó előre lelakatolta.
- Mi a helyzet hölgyeim? - kérdezte incselkedve Rachel, miközben lassan lépkedett végig a folyosón megriadt áldozatai felé.
- Tán nem akartok többé nekem dolgozni?
Susan rászólt Lucyre, hogy bújjon mögé. Aztán lekapta tűsarkú cipőit, készen arra, hogy támadjon.
- Csak próbáld meg, te ribanc! - horkant rá a gyilkos. Ám még mielőtt meghúzhatta volna a ravaszt, Susan a mennyezet felé hajította cipőit, és összezúzta a neonlámpákat.
A folyosó most teljesen elsötétedett. Rachel tüzelt, Lucy pedig felsikoltott rémületében. Aztán még három pisztolylövés dörrent. Most minden elcsendesedett.
- Susan? - szólt hüppögve Lucy, óvatosan tapogatózva körbe a sötétben, a szeretett nőt keresve.
- Jól vagy?
- Igen, jól vagyok - zihálta a nyomozó.
- És te?
Mindketten megkönnyebbülten sóhajtottak fel.
- Jól vagyok. Mi van Rachellel?
- Meghalt - lihegte Susan.
És mikor a koromsötétben Lucy végre megtalálta a nyomozónő vérrel borított kezét, a két nő szenvedélyesen átölelte egymást, mintha sohasem akarnák többé elengedni egymást.
- Talán rendes munkát kellene keresnem - kuncogott Lucy.
Hónapok óta most először érezte magát teljes biztonságban, szeretőjének védelmező karjaiban.
- Nekem meg vissza kellene helyeztetnem magam a gyilkossági csoporthoz - tréfálkozott a nyomozónő.
- Az hétszentség, hogy sokkal biztonságosabb lenne, mint ez.

fel