Gyilkosság, kurvák és pénz
A neonlámpa haloványan pislogott és
ettől olyan sötét volt a kihallgató-szobában, hogy hiába kémlelt volna
valaki a felemás tükrön át, akkor sem látott volna semmit. Ám Phillips
nyomozónő lehunyta szemét és nyelvét a biszex kurva aranyos, mezítelen
puncijába csúsztatta, mire a nő hevesen felnyögött, ami elárulta a
nyomozónak, jó úton halad a cél felé.
- Gyerünk már szivi - búgta csábosán, és újabb érzéki
hüvelyvizsgálatnak vette alá a gyanúsítottat.
- Csak azt mondd el, honnan van a pénzed, és megígérem, újból
megmotozlak meztelenül.
Az utcalány szeretett volna elmondani neki mindent. Azután, hogy
először pillantotta meg Susan Phillips-t, a puncija napokon át
bizsergett.
Az első pillantásra irtóra megkívánta és vágya azóta is lángolt benne.
Lucy talán tudta, hogy Susan irgalmatlanul szexis ahhoz, hogy sokáig
tudjon neki ellenállni. És bár nagyon vágyott arra, hogy behódoljon a
szédületesen jó kinézetű leszbikus nyomozónak, az utcalány túlságosan
is félt új főnökétől ahhoz, hogy bármiről eljárjon a szája.
Ám ellenállhatott bárhogy is Lucy, a nyomozó egy pillanatra sem adta
fel. Igaz, hogy kihallgatási módszerei talán nem voltak éppen
szabályosak, de előbb vagy utóbb mindig megvolt az eredménye.
Susan Phillips nyomozót két éve helyezték át a gyilkossági csoporttól a
bűnügyi osztályra, és ez alatt az idő alatt sikerült rábeszélnie Lucyt,
hogy köpje be a barátnőit, a kuncsaftjait, meg a striciket és a
prostituáltakat, akik Dél-Manhattanben űzték az ipart.
Mindezt cserébe azért, hogy ő szemet huny a törvény elleni kihágásai
felett és a fergeteges szerelmi együttlétekért. Minthogy a
megélhetéséért idegen férfiakkal is dugott, és azt is élvezte,
nyilvánvalóan biszex volt és talán nem is tudta, mi a különbség. És bár
a szabályzattal bizonyára ellenkezett, Phillips nyomozó több mint
készségesnek mutatkozott, hogy ezt a helyzetet a végsőkig kihasználja.
Susan, a magas, kívánatos szőke csaj, akinek döglöttek a testéért, és
akinek csókja még a heteroszexuális érdeklődésű nőkben is bizsergető
gerjedelmet ébresztett, égett a vágytól, hogy szexuális vonzerejét
felhasználhassa a munkájában.
A nyomozónő minden este, mikor információt akart egy-egy új striciről,
aki a városba jött, megcsináltatta a frizuráját és a sminkjét, a
legszexisebb harisnyáját és tűsarkú cipőjét vette fel, aztán nyakába
vette a szűk kis utcákat, ahol Lucy űzte a szakmáját. És miután talált
egy sötét leshelyet, ahonnan szemmel tarthatta az utcalányt anélkül,
hogy észrevették volna, a nyomozónő jobbra-balra vizslatta a helyszínt
az utcai világítás tompa sárga pislákolásában, ajkát megnyalta arra
várva, hogy végre áthághassa a törvényt.
Általában sok zsaru panaszkodik arról, hogy a titkos megfigyelések
rendszerint hosszúra nyúlnak és unalmasak, de Phillips nyomozónő mindig
úgy felizgult, mikor a csinos, fiatal vörös hajú utcalányt figyelte,
hogy néha alig tudta megállni, hogy ne nyúljon magához.
Mikor aztán kenyértörésre került sor, a meztelen igazság az volt, hogy
Phillips nyomozó csaknem ugyanúgy kívánta Lucyt, mint a lány őt.
Tetszett neki, ahogy a nő öltözött, szerette mozgását, és dacára annak,
hogy leszbikus volt, szerette nézni őt munka közben.
Abban a pillanatban, mikor a kurva kuncsaftja átadta neki a pénzét,
Phillips tudta, ez épp elég bizonyíték ahhoz, hogy lecsapjon rájuk és
mindkettőjüket letartóztassa. A nyomozónő azonban minden erejét
összeszedve csendben maradt, ajkába harapott, nehogy felnyögjön
örömében, és búvóhelyéről figyelt. Nézte, ahogy Lucy leguggol és szopni
kezdi a kuncsaft álló dákóját.
Egyes utcalányok csak tettették, hogy nyögnek a kéjtől, így jártak
kuncsaftjaik kedvébe, Lucy azonban nem színészkedett. Tényleg élvezte a
munkáját. És mikor végül a férfi a szájába élvezett, oly hevesen
dörgölte mezítelen punciját, hogy a nyomozónő nem tudott ellenállni a
vágyának, hanem odament hozzá.
Mire a férfi kilépett a sikátorból, Lucy már annyira be volt pörögve,
hogy azon imádkozott, bukkanjon már fel az a nyomozónő valahonnan a
sötétből és tartóztassa őt le. És szinte biztos volt, hogy Phillips
nyomozónő kéznél van leghőbb vágyainak való váltására.
- Hello, szivikém, itt vagyok megint - susogta csábosan, majd a falnak
tolta a kéjsóvár utcalányt, és míg lassan siklott kezével felfelé a
combján, hogy kezelésbe vegye meztelen punciját, Lucy úgy énekelt, mint
egy kalitkából kiszabadult kanárimadár, és még azelőtt elmondott a
nyomozónőnek mindent, amit tudott, mielőtt az egyáltalán kérdezhetett
volna. Ám aznap este, mikor Phillips nyomozónő újból elment a
sikátorba, hogy meglátogassa Lucyt, az odaadó prostituáltnak nyoma sem
volt.
Nem telt sok időbe, míg a nyomozó megtalálta, Lucy… A lakásában
bujkált. Az ajtót nyitva hagyta. Ám legelső találkozásuk óta először
fordult elő, hogy amikor Phillips a szobába sétált, az utcalány arcán a
kéjvágy helyett félelem látszott.
Csaknem teljesen sötét volt a szobában, csak a sarokban lévő asztali
lámpa világított, Lucy pedig ott kuporgott, és egy barna papírba
csomagolt valamit szorongatott a kezében úgy, mintha az élete függne
tőle.
Hívjak erősítést? Talán valaki más is van a házban? - gondolta magában
Susan.
Előhúzta pisztolyát a tokjából, és minden szobát végigkutatott a
lakásban; benézett a faliszekrényekbe is, a fürdőszobába, még az ágyak
alá is bekukkantott. Miután meggyőződött róla, hogy Lucy teljesen
egyedül van, főzött neki egy csésze friss kávét, és megkérdezte, mi
baja van.
Lucy azonban egy szót sem szólt. És mikor Susan leült mellé, majd
kibontotta azt a csomagot, döbbenten látta, hogy egy csomó 50 dolláros
bankjegy van benne.
- Ez meg mi az ördög? - kérdezte vádlón, és alig hitt a szemének.
Hisz csak egy pillantást kellett vetni a lány lerobbant lakására és
máris nyilvánvaló volt, hogy ennyi pénzt semmilyen körülmények között
sem kaphatott, hacsak…
Az utcalány a bűntudattól könnyekben tört ki, bocsánatért esedezett, ám
továbbra sem volt hajlandó elárulni, mit is tett valójában.
Lucy teljesen maga alatt volt, Susan azonban nagyon kedves és
vigasztaló tudott lenni, ha akart. És a nyomozónő szerető karjaiba
zárva tíz perc múltán Lucy már túlságosan is fel volt izgulva ahhoz,
hogy tovább sírjon.
- Biztos, hogy nem akarod elmondani nekem, honnan szedted ezt a pénzt?
- kérdezte incselkedve a nyomozó, kezét Lucy miniszoknyája alá
csúsztatva, amitől a lány hangosan és vágyakozóan sóhajtott fel, és
most ugyanazt a játékot játszották, amit mindig is.
- Ha egy-kettőre nem mondasz nekem valamit, akkor megint le kell, hogy
tartóztassalak.
Lucy nagyon szeretett volna elmondani mindent a nyomozónőnek.
És nagyon vágyott a jutalmára… egy jó kis leszbikus szeretkezésre. Ám
abban a pillanatban, mikor a pénzt átvette, azt is jól tudta, hogy új
főnöke megölné, ha most beszélne.
Ám nem számított, mennyire állhatatos az utcalány, mert a nyomozónő
igencsak jó rábeszélő készséggel rendelkezett. És minthogy ennek
köszönhetően a kurva már reszketett a vágytól, jól tudta, csupán idő
kérdése és elmondja neki az igazat.
- Tán megmotozzalak meztelenül? - vihorászta Susan csábosan, azzal
lassan húzta le az utcalány melltartóját, hogy szabaddá tegye jókora
kebleit.
Lucy hevesen bólogatott. Ám a nyomozónő hiába tapasztotta ajkait a lány
duzzadt, merev mellbimbóira, a levegő után kapkodó kurva a nyelvébe
harapott és továbbra sem szólt egy szót sem.
A nyomozónő most mélyen a lány mezítelen puncijába csúsztatta ujjait és
olyan orgazmust csalt ki belőle, hogy csaknem eszméletét vesztette… de
Lucynek továbbra is lakat volt az ajkán. Susan belátta, nincs más
választása, mint rákattintani kedvenc kurvájára a bilincset és bevinni
a városba.
Amit Lucy természetesen nem is bánt. A maga részéről a kurvák
munkájához hozzátartozott, hogy a hideg acél dörzsöli a csuklóját,
miközben beültetik a rendőrségi razzia kocsi hátsó ülésére. És azzal,
hogy épp egy leszbikus istennő tartóztatja le, mintha álmai váltak
volna valóra.
Lucy a mennyországban járt és Susan csaknem ugyanúgy élvezte a
helyzetet. Ám háromórányi szünet nélküli szeretkezés után ott a
kihallgató szobában Phillips nyomozónő még mindig nem került közelebb
az igazsághoz.
Így aztán pár percre magára hagyta az asztalhoz Bilincselt
gyanúsítottat, míg kiment a büfébe és kölcsönvette az egyik egyenruhás
rendőrtiszt gumibotját, csak hogy felgyorsítsa kissé az eseményeket.
- Ki akarod verni a csajból a vallomását? - kérdezte vigyorogva a
rendőrtiszt és átnyújtotta a gumibotot.
- Úgy valahogy - felelte Susan.
És harminc másodperccel később a gyanúsított üvöltött az orgazmustól,
amit a tátongó puncijába lökött gumibot okozott.
- Rachel Whittaker! - zihálta Lucy levegő után kapkodva két orgazmus
közötti rövid pillanatokban, minthogy a nyomozó egyre csak döfködte
felhevült pináját.
- Ő bérelt fel, hogy dugjak egy fickóval, akit úgy hívnak, Davidson, ő
pedig titokban fényképezett minket! Aztán a képeket elküldte a
feleségének, csakhogy utána a szegény ördögöt holtan találták!
- És szerinted mi történt? - kérdezte Phillips.
- Ez a nő profi gyilkos, de magánnyomozónak adja ki magát!
Megkeresi a gazdag nőket, akik utálják a férjüket. Aztán beeteti az
ilyen ribancokat, mint én, hogy csapdába csaljuk a hapsikat, ő meg
lefényképez minket. Ezeket a képeket használja fel, hogy a hapsik
feleségei jól beguruljanak és felbéreljék őt, hogy nyírja ki őket!
A nyomozó képtelen volt elhinni a hallottakat.
- És minek kell neked ebben részt venned, az ég szerelmére? - kérdezte
Susan dühösen és félredobta a gumibotot.
- De hát én nem tudtam! - üvöltötte Lucy, mert most már képtelen volt
visszafogni bűntudatát.
- Nekem is azt mondta Whittaker, hogy magándetektív és bizonyítékot
akar szerezni, hogy a feleség el tudjon válni! Mikor aztán átadta nekem
a pénzt, elmondta az igazságot, majd közölte, hogy megöl, ha ezt
bárkinek elmondom!
- El kell vinned hozzá - mondta a nyomozónő és talpra segítette Lucyt.
- Mondd meg neki, hogy utálom a barátnőmet, ezért holtan akarom őt
tudni, a végrendeletében mindent rám hagyott, de lépten - nyomon
megcsal.
Lucy azonban hajthatatlan volt.
- Nem lehet, a kurva életbe! - és tiltakozása őszinte volt, túlságosan
is meg volt félemlítve ahhoz, hogy bármi más érdekelje azonkívül, hogy
saját bőrét mentse.
- Ez nem afféle utcai strici, akit simán csőbe húzok, ha kéred. Ez a nő
profi gyilkos! Ha csak azt megtudja, hogy itt voltam, holnap reggel már
egy golyóval a fejemben találnak rám!
- Jó, jó, nyugi! - nyugtatgatta őt a nyomozónő.
- Soha nem jártál itt és még sosem találkoztunk. Csak kérlek, mondj el
mindent, amit csak tudsz, a többit pedig bízd rám!
Lucy még mindig rettegett. Ám az együtt eltöltött két év
tapasztalatából tudta, hogy Susan túlságosan is kedveli őt ahhoz, hogy
megvédje mindenféle szörnyűségtől. És bár józan esze mást diktált, az
utcalány mégis úgy döntött, hogy elmond a nyomozónak mindent, amit tud.
Azonban még Lucy hathatós segítségével is három hétbe telt
Phillips-nek, míg megtalálta azt a gyilkos némbert, akit keresett, és
még tovább tartott, míg kiötlötte, hogy férkőzzön a közelébe. Ám attól
a pillanattól kezdve, hogy Lucy elmondta neki, hogy találkoztak ők
ketten, a mesés külsejű leszbikus nyomozónő már tudta, csupán egy kis
idő kérdése és kopogtathat az ajtaján.
- Hé, te ott, cukorfalat - turbékolta Rachel, és közelebb lépett a
szexis szőke utcalányhoz.
- Foglalkozol nőkkel is?
És amit az álcázott nyomozó este tízkor egy szűk kis sikátor halovány
világításában látott, attól úgy megdöbbent, hogy alig hitt a szemének.
A leírás ugyan stimmelt, ám ha tényleg ez a nő volt Rachel Whittaker,
akkor sokkal inkább látszott óvó néninek, semmint profi bérgyilkosnak.
Viszont valószínűleg épp ez volt az egész ügy lényege.
Oly fiatalnak és ártatlannak tűnt, hogy Susan alig hitte, ez a nő
kurvákat szed fel, arról már nem is beszélve, hogy bárkit meg tudna
fojtani egy hosszabbító zsinórral. Ám a nyomozónak egyszeriben agyába
villant, hogy ez a nő gyilkolt, és nem úszhatja meg, ezért félretette
benyomásait, és a munkájára koncentrált.
- Há' persze, szeretek csajokkal szerelmeskedni - vihorászott Susan.
- Tíz dolcsi a csók, húsz dolcsi a puncinyalás, ötven dolcsi egy jó
kiadós dugás.
És egyszer csak ott találta magát Rachellel a nő kocsijának hátsó
ülésén, eksztázisban lihegve és nyögve, egymás punciját dugva, hogy még
a lélegzetük is kimaradt.
- Mit szólnál, ha kereshetnél pár ezer dollárt? - kérdezte csábosán
Rachel, miközben hosszú, vékony ujjait a nyomozónő puncijába csúsztatta.
- Most viccelsz? - kérdezte lihegve a kurva.
- És mit kellene… tennem?
És néhány hetes várakozás után a csapda végre készen állt.
Ami Rachelt illette, számára Phillips nyomozó csupán egy újabb hülye
kurva volt, aki mindenre képes, csak hogy több pénzt kereshessen. És
őróla mindössze annyit tudott, hogy magándetektív, aki bizonyítékot
akar szerezni valakinek a hűtlen férjéről. Végül is mért gyanítaná ő,
hogy bármi más van a háttérben?
Attól a naptól kezdve, hogy mindkét szülőjét megölte, mert hozzá akart
jutni az örökségéhez, Rachel Whittaker jól megtanulta, adni a szendét
és az ártatlant rendszerint bőségesen elég, hogy megússza a
gyilkosságot.
Ha valaha is problémája akadt a rendőrséggel vagy bárki mással, csak
elmosolyodott, és megrebegtette hosszú szempilláját, vagy sírt és
hüppögött, míg a baj el nem múlt. És minthogy soha nem került az
igazságszolgáltatás elé az elkövetett bűnökért, a nyomozó meglepetésére
Rachel magándetektív engedélye teljesen rendben volt.
Ám miközben tovább játszotta szerepét, amit a gyilkos előtt játszania
kellett, Susant vigasztalta a tudat, hogy az már nem sokáig lesz
érvényben.
- Akkor rendben, szivi - mosolyodott el Rachel, mikor ő és Susan
kiszálltak a kocsiból a szálloda előtt, ahol szerinte a kiszemelt
illető tartózkodott.
- Úgy hívják a nőt, Jennifer Willis és már intézkedett társaság
tekintetében, aki majd a szobájába megy egy jó kiadós dugásra lefekvés
előtt. A 314-es szobában van. Itt a kulcs…
- Jennifer Willis? - vágott közbe Susan.
- Azt hittem, a férjet kell csőbe húzni.
- Ezúttal nem - és kajánul vihorászott.
- Az a kedvenc időtöltése a csajnak, hogy az éjszakai leszbi klubokat
járja, olyan dögös kinézetű pipiket keresve, amilyen te vagy. A férje
pedig nem örül ennek túlságosan, és hajlandó ötvenezer dolcsit fizetni
nekem… csak hogy bizonyítékot szerezzek, amit aztán fel tud használni a
felesége ellen a válópernél.
Susan most csaknem csalódott volt. Két hetet töltött azzal, hogy
szoktatta magát a gondolathoz, ezúttal egy férfinek teszi szét a lábát,
és már furdalta oldalát a kíváncsiság, milyen lehet az. De
természetesen most nem volt idő arra, hogy saját szexuális
beállítottságán morfondírozzon. Így aztán egy szerelmes búcsúcsókot
adott Rachelnek, és belibegett a szálloda előcsarnokába, majd indult a
szobába. Mikor odaért, rá kellett jönnie, hogy valami szörnyen el lett
szúrva.
- Lucy? - hebegte döbbenten.
- Te meg mi a francot… ó, te jó ég!
Futás!
A gyilkos rájött, ki is volt valójában Susan és hogy Lucy volt az, aki
őt elárulta. A nagyobb hatás kedvéért elhatározta, egyszerre öli meg
mindkettőjüket.
Az egérfogót valóban felállították, csakhogy ezúttal Susan és Lucy
voltak az egerek. És bár amilyen gyorsan csak tudtak, a szálloda hátsó
bejáratához rohantak, jól tudták, hogy a gyilkos szorosan a nyomukban
van.
- Van nálad pisztoly? - lihegte Lucy, és olyannyira a menekülésre
koncentrált, hogy észre sem vette, valójában mennyire rémült.
- Bocs, drágám, de most kurva vagyok.
Ám két perccel később Susan azt kívánta, bárcsak kockáztatott volna és
egy revolvert dugott volna a retiküljébe. Mert a szálloda hátsó
folyosóján csapdába estek. A vészkijárat ajtaját a gyilkos már jó előre
lelakatolta.
- Mi a helyzet hölgyeim? - kérdezte incselkedve Rachel, miközben lassan
lépkedett végig a folyosón megriadt áldozatai felé.
- Tán nem akartok többé nekem dolgozni?
Susan rászólt Lucyre, hogy bújjon mögé. Aztán lekapta tűsarkú cipőit,
készen arra, hogy támadjon.
- Csak próbáld meg, te ribanc! - horkant rá a gyilkos. Ám még mielőtt
meghúzhatta volna a ravaszt, Susan a mennyezet felé hajította cipőit,
és összezúzta a neonlámpákat.
A folyosó most teljesen elsötétedett. Rachel tüzelt, Lucy pedig
felsikoltott rémületében. Aztán még három pisztolylövés dörrent. Most
minden elcsendesedett.
- Susan? - szólt hüppögve Lucy, óvatosan tapogatózva körbe a sötétben,
a szeretett nőt keresve.
- Jól vagy?
- Igen, jól vagyok - zihálta a nyomozó.
- És te?
Mindketten megkönnyebbülten sóhajtottak fel.
- Jól vagyok. Mi van Rachellel?
- Meghalt - lihegte Susan.
És mikor a koromsötétben Lucy végre megtalálta a nyomozónő vérrel
borított kezét, a két nő szenvedélyesen átölelte egymást, mintha
sohasem akarnák többé elengedni egymást.
- Talán rendes munkát kellene keresnem - kuncogott Lucy.
Hónapok óta most először érezte magát teljes biztonságban, szeretőjének
védelmező karjaiban.
- Nekem meg vissza kellene helyeztetnem magam a gyilkossági csoporthoz
- tréfálkozott a nyomozónő.
- Az hétszentség, hogy sokkal biztonságosabb lenne, mint ez.