Hangosan kiáltom a nevét
Az egyik forgatókönyv szerint bemegyek
hozzá a dolgozószobába és ott találom őt ücsörögve, fáradtan. A hosszú
éjszakák láthatóan kimerítették, fejét a súlyos mahagóni íróasztalra
ejtette, hosszan lélegzett, mély álomba merülve.
Gyors pillantást vetek rá, megszemlélem a hosszú tarkóján végigfutó
apró kis pihéket és elcsodálkozom, hogy haja tökéletesen megőrzi
fazonját, pedig a feje félrebillent alvás közben… Aztán a légzését
hallgatom.
Figyelmem most két kezére esik, melyek ott nyugszanak feje mellett az
íróasztalon - a csuklóit is apró fekete pihékkel áldotta meg a sors,
végig a kézfején, melyek ugyan nem túl nagyok, de mégis erősek és
férfiasak.
És ahogy az már megszokott, érzem, hogy ébred fel bennem a vágy,
miközben bámulom azt a lényt, mely számomra a legkívánatosabb a földön.
Azóta érzem ezt a szinte leírhatatlanul heves vágyakozást iránta, mióta
először pillantottam meg ott hátul, a hivatalnokok tömegében, a legelső
munkanapomon. Egyenként mutattak be a stábnak, én meg már alig vártam,
hogy végre odaérjünk ahhoz a titokzatos férfihez, akiéhez fogható
mélyen ülő szemeket még sosem láttam, és aki ott állt hátul, egyenesen
rám bámult… ám a bemutatásra mégsem került sor.
Miközben a stáb elvonult, én még megfordultam, hogy egy utolsó mosolyt
villantsak rá… ő pedig még mindig ott állt és engem nézett.
Végigmentem a folyosón és alig tudtam leplezni térdeim remegését.
Csak hetekkel később tudtam meg, hogy ő az egyik főnököm… Edward.
Már épp fordulok vissza az ajtó felé, mert jólneveltségem azt diktálja,
ne zavarjak olyan embert, akinek láthatóan pihenésre van szüksége, ám
félúton megállok… csak még egy utolsó pillantást akarok vetni rá.
Lábujjhegyen lépdelek közelebb hozzá, míg végül ott állok közvetlen
mellette. Szívem hevesen kalapál, miközben kezemmel feléje nyúlok.
Ujjaim remegnek, mikor tenyerem lágyan a hátára teszem, belsőm vadul
forrong már csak attól az érzéstől, hogy fehér pamutingét érinthetem.
Nem tehetek róla… önkéntelenül is elkezdem cirógatni a hátát, eltelve
ettől az érzéstől. Most felsóhajt, amitől megriadok, ám ahhoz nem
eléggé, hogy elhúzzam onnan a kezem… erre képtelen vagyok. Egyre csak
cirógatom, a vágy pedig növekszik bennem kezem minden simításával.
Fejét enyhén félrebillentve nyugtatja az asztalon, én pedig odahajolok,
arcomat a tarkójához közelítve. Látom, hogy a bőrét simogató leheletem
hatására az apró pihék az égnek merednek. Talán tudatában van, hogy itt
vagyok?
Bár féltem attól, mit szólna ehhez az egészhez, mégsem tudtam
abbahagyni - fura mód kábít el bőrének illata és felizgat, hogy teste
oly finoman reagál kezem érintésére… így aztán még közelebb hajolok,
míg ajkam lágyan a bőréhez ér.
Apró csókokat lehelek a tarkójára, azok az apró pihék kellemesen
csiklandozzák ajkamat. Ő pedig minden egyes apró csókra megremeg, aztán
észreveszem, hogy légzése most egészen más. Izgalmamban fel sem tűnik,
hogy az én légzésem is igencsak megváltozott… gyorsabb és hangosabb
lett.
Ajkaim most a füle felé araszolnak, mellkasomat és kezemet a hátának
feszítem és egyből észreveszem, hogy szép arca libabőrös lesz.
Szeme nyitva, ám nyoma sincs benne tiltakozásnak vagy meglepetésnek.
Tán mindvégig tudta, hogy én vagyok az?
Most felemeli fejét az asztalról, pillantásunk összeakad, arcunk oly
közel van egymáshoz, hogy csaknem egy évvel ezelőtti találkozásunk óta
most először nézhetek igazán azokba a mélyen ülő szemekbe. És csak
várok, szinte félek attól, hogy mindjárt azt mondja, hagyjam abba, majd
emlékeztet helytelen munkahelyi viselkedésemre… ám nem szól egy szót
sem, én pedig hallgatólagos beleegyezésnek veszem. Arcunk úgy közeledik
egymáshoz, mint valami lassított felvételen, míg ajkam végre az övéhez
ér.
És szinte abban a minutumban elvesztem fejem a csókjától, ajkunk és
nyelvünk tökéletes harmóniában mozog együtt, légzésünk elnyomja az
iroda világításának zümmögését. Mozdulataink egyfajta táncra
emlékeztetnek, szorosan öleljük egymást, míg végül ott állunk az
íróasztal mögött.
Testét keményen hozzám préseli, ajkát le nem veszi a számról, én pedig
hátradőlök, míg végül már ülök az asztalon. A testem sajog, mégis úgy
érzem, még közelebb kell simulnom hozzá. Teljesen átadom magam neki és
az iránta táplált érzelmeimnek.
Szinte már egy örökkévalóságnak tűnik, oly régóta szeretném kimutatni
neki ezeket az érzelmeket. Most egy másodpercre félbeszakít és a már
jól ismert pillantásával néz rám, mely mindig is némi szorongást
keltett bennem, de vonzott is. Most jellegzetes mély tónusával - ahogy
csak Edward tud megszólalni - azt kérdi:
- Mégis, mit művelünk mi itt?
Én erre szintén jellegzetes stílusomban mosolygok rá.
- Nem mindegy? - és hogy kétségeit gyorsan eloszlassam, máris a szájára
tapasztom ajkamat, nyelvemmel utat keresve.
Kezét most szinte félénken csúsztatja le vállamról, lassan araszol a
mellem felé. Magamban jót nevetek ezen, mert felismerem ezt a "de
hiszen a főnöke vagyok" típusú aggodalmat, aztán úgy döntök, segítek
neki, hogy ujjaival kitapinthassa a blúzom gombjait.
Most habozni látszik, mire kinyitom a szeme és kissé elhúzom tőle
ajkamat… erre egy huncut vigyort villant rám, vidáman vonja fel sötét
szemöldökét, aztán folytatja, amibe belekezdett. Ujjai másodpercek
alatt végeznek a gombokkal, végül előtűnik fehér csipkés melltartóm.
Először hallom, hogy halkan felnyög, amint végigpillant pompás,
napbarnított mellemen, a finom anyagon átütő mellbimbóimon. Az izgalom
teljesen magával ragad, miközben nézem, milyen örömmel tölti el őt
bőséges keblem látványa.
Fejét most lehajtja, ajkával érintve a mellem, miközben gyengéden
félrehúzza a csipkés melltartómat.
Egy pillanatra sem veszi le rólam pillantását, miközben lassan apró
köröket ír le nyelvével merev mellbimbóim körül. Egész testemben
reszketek a gyönyörtől, amilyet csak el lehet képzelni. Nem is tudom,
mi az izgatóbb: az, hogy a nyelve végre a bőrömhöz ér, amire már oly
régen vágytam, vagy a folyamatosan pillantásomba fúródó tekintete, mely
egy pillanatra sem lankad. Mintha csak most vette volna észre, mennyire
vágytam már őrá és mindarra, amit most velem megtehet.
Tovább dolgozik a fantáziám; még mindig a mellbimbóimat nyalogatja és
mélyen a szemembe néz. Halkan nyögdécselek…- önkéntelenül is. Most két
kezembe fogom arcát, ajkát ismét az enyémhez húzom, úgy suttogom:
- Azt akarom, hogy belém hatolj!
Kezem lecsúsztatom a nadrágszíjához, rántok rajta egyet, majd
kicsatolom, végül lehúzom a cipzárját. Szinte elviselhetetlenül tombol
bennem a türelmetlenség, mikor benyúlok, hogy végre elvegyem azt, amire
annyira vágytam. Megragadom keményen álló farkát és előhúzom a hűvös
irodai levegőbe. Hosszú, kemény és kecses - mint ő maga… vagyis
tökéletes.
Most megint nekidőlök az íróasztalnak, továbbra is fogom őt - még egy
pillanatra sem akarom elengedni. Érzem, ahogy a dákója növekszik ujjaim
közt és ez szinte diadalmas érzéssel tölt el. Szorosan köré fonom a
lábaimat, amitől a szoknyám teljesen felcsúszik.
Ajkai továbbra is az enyémen kalandoznak, én pedig önkéntelenül is
újból a két kezembe fogom arcát és keményen préselem száját az enyémre…
ő pedig úgy csókol, mint egy félisten. Aztán nedves combjaim közé
siklik és érzem, ahogy ízlelget - húsa a nedveimen csúszkál, de még nem
hatol be. Szinte már egy örökkévalóság óta vágyom erre a férfira, és
elviselnék tőle bármilyen édes kínzást, ami csak eszébe jut. Már szinte
kibírhatatlan, ahogy férfiasságával lágyan csiklandoz, én pedig egyre
húzom-vonom magam felé, hogy minél közelebbről érezzem.
Nyelveink egymással járnak táncot, én eközben kigombolom az ingét,
gyors mozdulatokkal szabaddá teszem szőrös mellkasát, égve a vágytól,
hogy bőrét az enyémen érezzem.
- Tudod, mióta várok már erre? - mondom a fülébe lélegzetvisszafojtva.
Ő csak mosolyog, amitől én szinte elolvadok. És miközben csodálatos
mosolyában gyönyörködöm, ő belém nyomja hosszú farkát.
Egyetlen mély lökéssel, ami mind érzelmileg, mind fizikailag olyan
hatást gyakorol rám, amilyenről még csak nem is álmodtam. Testünk
tökéletesen egymásba olvad, miközben ő lassan ki-be csúszkál nedves
belsőmben. Arcunk egymásnak simul, mellkasunkat csak a meleg pára
választja el… és én érzem minden kis porcikáját.
A csendes irodát forró, nedves bőrünk és diszkrét vanília parfümöm
illata tölti meg. A csendet csupán halk nyögdécselésünk és az a hang
töri meg, ahogy ki-be csúszkál bennem. Hüvelyizmaim most szorosabban
fogják férfiasságát, testem pedig megremeg. Szó szerint érzem, ahogy
testnedveim kicsordulnak belőlem!
Minden ízemben elönt a gyönyör, ő pedig rám hajol és szenvedélyesen
csókol… így jutok a csúcsra.
Belső izmaim minden kis rángása közelebb hozza őt a végkifejlethez, míg
végül beteljesedik. Érzem, hogy remeg a testem, miközben ő lüktet
bennem, kitöltve belsőmet meleg életnedvével.
Hangosan kiált fel eksztázisában, ami muzsika füleimnek. Mióta vártam
már erre… hogy végre megtörjem iránta érzett vágyaimmal azt a kemény,
szorongást keltő felszínt, amit kívülről mutatott.
- Edward, óóó… Edward… Hangosan kiáltom nevét… így térek vissza ebből a
transzhoz hasonló állapotból a valóságba.
Fekszem az ágyamon - egyedül. A saját hálószobám az, amit vanília
parfümöm és saját nőiességem illata tölt meg… ujjaim még mindig
nedvesek saját magam érintésétől… Lehunyom szemem és ismét hangosan
mondom az ő nevét, hogy fantáziám világa ezzel egy kicsit
valóságosabbnak tűnjön. Hangosan mondom nevét, hogy jobban érezze
közelségemet. Hangosan kiáltom nevét… hisz egyebet sem tehetek.