King Dong
Átpöfögtem a vaskapun, végig az
aszfaltozott kocsiúton, mely egyenesen a Bisbey kastély hatalmas
bejárati ajtaja elé kanyarodott. Itt aztán kikászálódtam a tragacsomból
és felpillantottam arra az építészeti förmedvényre: két komoran meredő
emelet volt vörös téglából, bronz vízköpőkkel, a homlokzatot déli
stílusú gót oszlopok támasztották, melyek úgy festettek, mint egy csúf
ábrázatból vigyorgó rothadó fogak.
A nagy válság idején igazi fényűzés volt ez… hiába, mióta felfedezték
az olajt Los Angeles medencéjében, egypár szerencsés kiválasztott
igencsak gazdag lett, miközben a többség munkáért kuncsorogva állt
sorba a munkaközvetítő irodák előtt.
Ügyet se vetettem a díszes rézkopogtatóra, ehelyett keményen
dörömböltem öklömmel az ajtón. Egy inas kísért végig a csendes és hűvös
márványburkolatú előcsarnokon, majd fel a kanyargós, vörös bársonnyal
borított lépcsőn a kastély úrnőjének második emeleti dolgozószobájába.
Etta Bisbey… így hívták a hölgyet. Ott ült egy súlyos tölgyfa íróasztal
mögött, melyen a Titanic húsz túlélője is elfért volna a vízen lebegve.
Most felállt, sasszézva kerülte meg a jókora politúrozott bútordarabot,
aztán közszemlére tette mindazt, amivel a sors megáldotta. És hát
barátaim… Az bizony nem volt semmi! Nagy, kerek mellei úgy feszítette
gyöngyfehér blúzának gombjait, hogy majd lepattantak. De testének többi
része sem volt piskóta.
Az arca csinos, koromfekete haját művészien fogta össze a feje tetején.
Darázsdereka volt és igencsak formás, karcsú lábikrák és csábos bokák
villantak elő zafírszínű szoknyája alól.
Megráztam kinyújtott kezét.
- Említette a telefonban, hogy szeretné, ha megkeresnék valamit -
kezdtem hivatalos hangon, miközben majd kiesett a szemem. Kalapomat a
lágyékomra szorítottam, nehogy nyilvánvalóvá váljék a látvány okozta
fejlemény.
- Igen, Mr. Polk - felelte Mrs. Bisbey. - az egyik… műtárgyamat… lopták
el. Én pedig vissza akarom kapni!
- Azzal torkára szorította két kezét, majd lecsúsztatta két mellére.
Hangja és viselkedése kissé mesterkéltnek tűnt megítélésem szerint.
Jó fogást szimatoltam.
- Ön színésznő? - kérdeztem, szemmel láthatólag jó benyomást téve rá
whiskytől edzett éleslátásommal. Ugyan melyik csaj nem volt éppen aktív
vagy volt színésznő ilyen ágyba csalogató testtel a napsugaras és bűnre
csábító Los Angelesben, különösen egy olyan olajmilliomos özvegyeként,
akinek életében ráncosabb volt a farka állva, mint lógva?
Most sarkon perdülve fordított hátat nekem és peckesen lépkedve ment az
ablakhoz, kipillantva Hollywood dombjaira.
- Óh, igen, persze… valaha ismert színésznő voltam… - emlékezett
sóhajtva.
Csak néztem terjedelmes cickójának gonoszul hívogató körvonalait,
nehezen leplezve a vonzó látvány eredményét a zsebem tájékán.
- És mit loptak el?
- Van egy képem arról a… dologról… A hálószobámban.
Azzal átmentünk a szomszéd szobába. Ízlésesen berendezett, szexis
hálószoba volt, igencsak terjedelmes. Kihúzta az egyik diófa
éjjeliszekrény fiókját és előhúzott onnan egy képet, majd átnyújtotta.
Egy jó húszcentis fényes fekete műfasz képe volt... igencsak
tekintélyes méretű dákó, már ha jól ítélem meg a fütykösök méretét. A
képről most a hölgyre pillantottam, arca vörösebb volt, mint a
háborútól dúlt Oroszország.
- Olyasmi ez, ami más számára értéktelen, de nekem igen nagy érzelmi
jelentőséggel bír - mondta sóhajtozva, a kezét tördelve.
- Apám kapta egy törzsfőnöktől Belga-Kongóban sok évvel ezelőtt, egy
kutatóútja során. Állítólag szerencsét hoz a gazdájának.
Meg mennyei révületet a leányzóknak, az is biztos… Azzal odadobtam a
jókora puncikotró képét az ágyra és azt mondtam:
- Na, felejtsen el, cicababa. Nem vadászom szex játékokra… hacsak nem
hús-vér lényekről van szó.
- Meg kellett őriznem egyébként is megkérdőjelezhető jóhíremet, és egy
műfütykös utáni vadászat nem tett volna jót neki. Úgyhogy már indultam
is az ajtó felé.
- Mr. Polk! - sóhajtott utánam Mrs. Bisbey.
Sarkon perdültem, és a lélegzetem is elakadt csábos, meztelen
felsőtestének látványától.
- Tyű, az áldóját… - morogtam magamban és kigúvadt szemmel bámultam a
két vajfehér gömböt a meredt rózsaszín mellbimbókkal.
Most két tenyerébe fogta terjedelmes, súlyos mellét és masszírozni
kezdte.
- Biztos, hogy nem tudom rávenni, vegye kézbe az ügyemet? - kérdezte
suttogva.
Megvakartam borostás államat.
- Hát… talán… ha így kéri… - feleltem jobb belátásra térve, azzal
ledobtam kalapomat és zakómat, majd letéptem a nyakkendőmet.
Megragadtam a felkínált dudát és gyömöszölni kezdtem azt a kemény,
meleg, kékeres húst. Fejem lehajtva, mellét felemelve kezdtem nyaldosni
a megduzzadt bimbókat. Jó ideig dédelgettem azokat a rugalmas gömböket,
aztán az ágyra toltam és rámásztam. Most elengedtem és levettem számat
a burleszkbe illő cickókról, épp csak annyi időre, hogy lekínlódjam a
nadrágom és a gatyám, meg szétnyissam a szoknyáját. Aztán letéptem a
bugyiját, megragadtam meredt kéjlécemet és benyomultam a puncijába.
Aztán ledermedtem, mint Scott kapitány a Déli-sarkon. Szinte
harangoztam odabent! A puskám csöve tizennyolc centis harcra készen, de
mintha hozzá se értem volna belülről Mrs. Bisbey széttárt dákó -
tokjához. Felhorkantam, előre-hátra lökdöstem a csípőmet, de ezzel
semmire sem mentem.
- Igazából mekkora az a műfütykös? - kérdeztem lehangoltan.
- Hát… A kerülete olyan huszonhat centi, a hossza meg nagyjából
harmincöt. Viszont a makkja…
- Jó, elég… - morogtam.
- Vettem az adást.
Világos volt, hogy az az ébenfa játékszer egyszer és mindenkorra
elintézte őt úgy, hogy egy normál fickóval már nem ment semmire.
Miután rendbe szedtük magunkat és visszatértünk a rendes kerékvágásba,
Mrs. Bisbey átadta nekem a képet az elcsent műtárgyról (vagy inkább
puncidugaszról) és szigorúan a lelkemre kötötte, nehogy egy szót is
szóljak erről a mostohagyermekeinek és a szolgálóinak, de még
barátoknak se. Azt állította, egyikük sem tudott erről a hatalmas,
kékesfekete dákóról, egyébként pedig mindegyikük megbízható.
Mégis hogy képzelte ez a nagycsöcsű spinkó, hogy ráakadok arra az óriás
dákóra anélkül, hogy egy szóval is megemlíteném az ismerőseinek?
Erről fogalmam sem volt. De azért beleegyeztem, hogy a kívánsága
szerint cselekszem - legalábbis pillanatnyilag -, aztán először
elmentem Sol 'Gutsy' Gutzingerhez. Ez a Gutsy egy kukkoló zsaroló volt,
aki azelőtt abból élt, hogy gazdag kiskölykök háziállatait lopta el a
megtalálónak járó jutalomért. Aztán váltott. Színészekre és
színésznőkre specializálta magát, akik kellőképpen meg tudták fizetni,
hogy távol tartsák maguktól a nyilvánosságot. Egy teljes dossziéja
volt, tele képekkel, a sztárok viselt dolgairól, kezdve Zdeno Adams-től
Alma-May Zbitnew-ig.
Besurrantam a leszakadt zsanérú ajtón, mely abba a szállónak nevezett
koszfészekbe vezetett, ami Gutsy otthonául és irodájául szolgált.
Felmentem a rothadó falépcsőkön a harmadik emeletre, és berontottam
lerobbant kis szobájába. Ezzel akaratlanul is halálra rémítettem az
öreg szivart, aki egy súlyos, keménykötésű könyvet szorongatott. Gutsy
egyben pornográf kölcsönkönyv-tárat is működtetett, ha éppen nem ment
semmire a zsarolással.
- Mid van Etta Bisbey-ről? - kérdeztem és odalöktem neki egy gyűrött
húszast.
Leroskadt egy elnyűtt kanapéra, húsos ajkai közé egy sonkás szendvicset
dugott, kövér mancsával pedig megragadt egy üveg sört.
- Arról a színész ribancról, aki hozzáment ahhoz a nemrég elpatkolt
olajbáróhoz? - röfögte, miközben pufók arcán veríték csillogott.
- Igen, úgy valahogy. Ott lakik a…
- Én is tudom, hol növeszti a seggét, szimatkám - mordult fel.
Megint betolta a szendvicset a csuszalesőjébe, aztán jókorát kortyolt a
söréből és várt.
Újabb húszast dobtam az ölébe.
Letette megmaradt szendvicsét a poros szőnyegre, feltápászkodott a
szakadt kanapéról és odakacsázott egy iratszekrény sorhoz.
- Etta Vlat volt a kis csillagvirág lánykori neve, ha jól emlékszem…
márpedig mindig jól emlékszem.
- Azzal lehajolt és egy "V" jelű fiókból előhúzott egy "Vlat" feliratú
dossziét.
Nyögve egyenesedett fel, belelapozott a dossziéba, majd éleset
füttyentett.
- Nahát, kisanyám! Te jó ég, biztos jókat rejszoltam ennek a libának a
filmjein…
- Na, elő a farbával, Gutsy! - vakkantottam, de egyből meg is bántam.
Másképp kellett volna fogalmaznom.
Gutsy szerint Etta Vlat színpadon és némafilmekben játszott a tízes
évek végén és húszas évek elején… mikor még gyermek voltam. Jól
fizetett színésznő volt, akire megmozdult a hapsik farka, mígnem
viszonya lett az egyik fekete színpadi segéddel, holott már névleges
házasságban pózolt egy másik híres színésszel, aki a rossz nyelvek
szerint a másik lukba dugta a farkát.
Az ezt követő botrányos szakítás és válóper egykettőre derékba törte
Etta Vlat karrierjét.
Az említett színpadi segédet úgy hívták, Leonard Little és a következő
cím, ahová a tragacsommal hajtottam, az ő hollywoodi lakása volt.
Tízpercnyi telefonálás után meggyőződtem arról, hogy a telefonkönyvben
olvasható címe helytálló volt.
Egy bezárt kocsma melletti mocskos épületben bérelte a 306-os számú
lukat. Mikor fülemet a papundekli ajtóra tapasztottam, a dugás
összetéveszthetetlen röfögéseit és nyögéseit hallottam. Berúgtam az
ajtót, majd felkattintottam a villanyt. Odabent egy fekete fickó
döngetett hátulról egy fehér csajt az összecsukható ágyon. A pasi egy
műpéniszt szíjazott a lágyékára - jókora, éjfekete fütykös volt,
kerülete olyan huszonhat centi, a hossza pedig körülbelül harmincöt.
- Maga mi a faszt akar? - üvöltötte a fickó.
Jelentőségteljesen mutattam lógó farkára.
Leonard Little ágyastársát elküldtem, aztán egy-két percre kezelésbe
vettem a fickót az ökleimmel. Ezután készségesen beszélni kezdett. Ő és
Etta valóban egy pár voltak a mozgalmas húszas években, mígnem Little
felcsinálta, aztán megpróbálta megzsarolni őt és az egész filmstúdiót,
azzal fenyegetőzve, hogy kitálal mindent a sajtónak. Etta átesett egy
abortuszon, melybe majdnem belehalt, aztán azzal jutalmazta Leonardót,
nem éppen úriemberre jellemző viselkedéséért, hogy egy hentesbárddal
levágta a normálisnál kétszer nagyobb farkát.
Telt-múlt az idő, a sebek begyógyultak, Little beletörődött, hogy
ezentúl fasz nélkül kell élnie életét, Etta pedig a háziasszony
igencsak jól fizető szerepébe. Aztán később Little meghallotta, hogy
Etta az ő hatalmas dákójának gipsz másolatát - mely még az idilli
napokban készült - gumival vonatta be, hogy használni is tudja.
Az még csak hagyján, hogy egykori szerelme levágta az eredeti példányt,
de hogy aztán az ő farkával örömködik úgy, hogy ő ott sincs, az már
mindennek a teteje volt. Így aztán visszavette azt, amiről úgy
gondolta, jogosan illeti meg őt. A saját férfiasságát…
Miután Etta kivette kezemből az áhított óriás dákót és úgy simogatta
szeretettel, mint valami elveszett barátot, elmondtam neki mindazt,
amit megtudtam. Mikor végeztem a mondandómmal, ő gyorsan kifizetett,
nyilvánvalóan már alig várta, hogy újfent együtt lehessen azzal a
fekete gyönyörűséggel. Indultam a dolgozószoba ajtaja felé, Etta pedig
a hálószobájába viharzott. Ekkor villámgyorsan megfordultam és a
hálószoba ajtajának résén át figyeltem őt… persze csak azért, hogy
meggyőződjek arról, nem holmi hamisítványt hoztam neki.
Gyorsan kibújt testhezálló kék ruhájából, rózsaszín selyem
alsóneműiből, aztán ott állt lélegzetelállítóan, anyaszült meztelenül,
terjedelmes melle ott meredt mellkasán. Aztán lehajolt és valamit
előrángatott az ágy alól. Egy kékesfekete holttestet!
De nem… Ahogy jobban megnéztem, láttam, hogy az a lágyékában
megcsonkított Leonard Little testének életnagyságú másolata. Még a
kiálló köldökét is felismertem. És miközben döbbent csendben figyeltem
a fekete bábut, Etta visszacsatolta a kolosszális faszt a helyére, így
aztán Little ismét nagy lett.
Most előhúztam a nadrágomból a saját dákómat, és simogatni kezdtem,
miközben Etta sietősen ült lovagló ülésben egykori szeretője testének
másolatára, széttárta húsos, rózsaszín szeméremajkait és úgy
ereszkedett rá a magasba meredő dákó gomba méretű makkjára, majd
egészen le a hihetetlen méretű farok teljes hosszában. Szinte gyermeki
örömmel nyögött fel, miközben az irdatlan nagy műfasz eltűnt Etta
lucskosan nedves puncijában, egészen az imitált herékig. Gyönyöre
határtalan volt.
Az ébenfekete dákóval felnyársalva kezdte le-föl ringatni feszes
seggét, a fütykös így csúszkált puncija szorításában, mellei le-föl
himbálóztak, miközben sikamlós hüvelyét teljes egészében kitöltötte az
"ipari" méretű fasz. Csak néztem hullámzó dudáit, kezemmel dédelgetve
acélkemény kéjlécemet, aztán mikor Etta felüvöltött kitörő
eksztázisában, nosztalgikusán buja show-műsorát azzal jutalmaztam, hogy
a hálószoba ajtaját és a szőnyeget ragacsos, gőzölgő áldással illettem.
És ezzel még nem volt elég a jóból. Etta gyorsan magához tért a hosszú
és kemény lovaglásból, hátranyúlt, széthúzta kerek farpofáit és kinyílt
végbélnyílásával csusszant rá a sötét, irdatlan műfütykösre.
Kötelességemnek éreztem, hogy ott maradjak a helyemen a műsor végéig és
további adalékkal járuljak mindahhoz, amit korábban már a padlóra
ürítettem.