King Dong

Átpöfögtem a vaskapun, végig az aszfaltozott kocsiúton, mely egyenesen a Bisbey kastély hatalmas bejárati ajtaja elé kanyarodott. Itt aztán kikászálódtam a tragacsomból és felpillantottam arra az építészeti förmedvényre: két komoran meredő emelet volt vörös téglából, bronz vízköpőkkel, a homlokzatot déli stílusú gót oszlopok támasztották, melyek úgy festettek, mint egy csúf ábrázatból vigyorgó rothadó fogak.
A nagy válság idején igazi fényűzés volt ez… hiába, mióta felfedezték az olajt Los Angeles medencéjében, egypár szerencsés kiválasztott igencsak gazdag lett, miközben a többség munkáért kuncsorogva állt sorba a munkaközvetítő irodák előtt.
Ügyet se vetettem a díszes rézkopogtatóra, ehelyett keményen dörömböltem öklömmel az ajtón. Egy inas kísért végig a csendes és hűvös márványburkolatú előcsarnokon, majd fel a kanyargós, vörös bársonnyal borított lépcsőn a kastély úrnőjének második emeleti dolgozószobájába.
Etta Bisbey… így hívták a hölgyet. Ott ült egy súlyos tölgyfa íróasztal mögött, melyen a Titanic húsz túlélője is elfért volna a vízen lebegve. Most felállt, sasszézva kerülte meg a jókora politúrozott bútordarabot, aztán közszemlére tette mindazt, amivel a sors megáldotta. És hát barátaim… Az bizony nem volt semmi! Nagy, kerek mellei úgy feszítette gyöngyfehér blúzának gombjait, hogy majd lepattantak. De testének többi része sem volt piskóta.
Az arca csinos, koromfekete haját művészien fogta össze a feje tetején. Darázsdereka volt és igencsak formás, karcsú lábikrák és csábos bokák villantak elő zafírszínű szoknyája alól.
Megráztam kinyújtott kezét.
- Említette a telefonban, hogy szeretné, ha megkeresnék valamit - kezdtem hivatalos hangon, miközben majd kiesett a szemem. Kalapomat a lágyékomra szorítottam, nehogy nyilvánvalóvá váljék a látvány okozta fejlemény.
- Igen, Mr. Polk - felelte Mrs. Bisbey. - az egyik… műtárgyamat… lopták el. Én pedig vissza akarom kapni!
- Azzal torkára szorította két kezét, majd lecsúsztatta két mellére.
Hangja és viselkedése kissé mesterkéltnek tűnt megítélésem szerint.
Jó fogást szimatoltam.
- Ön színésznő? - kérdeztem, szemmel láthatólag jó benyomást téve rá whiskytől edzett éleslátásommal. Ugyan melyik csaj nem volt éppen aktív vagy volt színésznő ilyen ágyba csalogató testtel a napsugaras és bűnre csábító Los Angelesben, különösen egy olyan olajmilliomos özvegyeként, akinek életében ráncosabb volt a farka állva, mint lógva?
Most sarkon perdülve fordított hátat nekem és peckesen lépkedve ment az ablakhoz, kipillantva Hollywood dombjaira.
- Óh, igen, persze… valaha ismert színésznő voltam… - emlékezett sóhajtva.
Csak néztem terjedelmes cickójának gonoszul hívogató körvonalait, nehezen leplezve a vonzó látvány eredményét a zsebem tájékán.
- És mit loptak el?
- Van egy képem arról a… dologról… A hálószobámban.
Azzal átmentünk a szomszéd szobába. Ízlésesen berendezett, szexis hálószoba volt, igencsak terjedelmes. Kihúzta az egyik diófa éjjeliszekrény fiókját és előhúzott onnan egy képet, majd átnyújtotta.
Egy jó húszcentis fényes fekete műfasz képe volt... igencsak tekintélyes méretű dákó, már ha jól ítélem meg a fütykösök méretét. A képről most a hölgyre pillantottam, arca vörösebb volt, mint a háborútól dúlt Oroszország.
- Olyasmi ez, ami más számára értéktelen, de nekem igen nagy érzelmi jelentőséggel bír - mondta sóhajtozva, a kezét tördelve.
- Apám kapta egy törzsfőnöktől Belga-Kongóban sok évvel ezelőtt, egy kutatóútja során. Állítólag szerencsét hoz a gazdájának.
Meg mennyei révületet a leányzóknak, az is biztos… Azzal odadobtam a jókora puncikotró képét az ágyra és azt mondtam:
- Na, felejtsen el, cicababa. Nem vadászom szex játékokra… hacsak nem hús-vér lényekről van szó.
- Meg kellett őriznem egyébként is megkérdőjelezhető jóhíremet, és egy műfütykös utáni vadászat nem tett volna jót neki. Úgyhogy már indultam is az ajtó felé.
- Mr. Polk! - sóhajtott utánam Mrs. Bisbey.
Sarkon perdültem, és a lélegzetem is elakadt csábos, meztelen felsőtestének látványától.
- Tyű, az áldóját… - morogtam magamban és kigúvadt szemmel bámultam a két vajfehér gömböt a meredt rózsaszín mellbimbókkal.
Most két tenyerébe fogta terjedelmes, súlyos mellét és masszírozni kezdte.
- Biztos, hogy nem tudom rávenni, vegye kézbe az ügyemet? - kérdezte suttogva.
Megvakartam borostás államat.
- Hát… talán… ha így kéri… - feleltem jobb belátásra térve, azzal ledobtam kalapomat és zakómat, majd letéptem a nyakkendőmet.
Megragadtam a felkínált dudát és gyömöszölni kezdtem azt a kemény, meleg, kékeres húst. Fejem lehajtva, mellét felemelve kezdtem nyaldosni a megduzzadt bimbókat. Jó ideig dédelgettem azokat a rugalmas gömböket, aztán az ágyra toltam és rámásztam. Most elengedtem és levettem számat a burleszkbe illő cickókról, épp csak annyi időre, hogy lekínlódjam a nadrágom és a gatyám, meg szétnyissam a szoknyáját. Aztán letéptem a bugyiját, megragadtam meredt kéjlécemet és benyomultam a puncijába.
Aztán ledermedtem, mint Scott kapitány a Déli-sarkon. Szinte harangoztam odabent! A puskám csöve tizennyolc centis harcra készen, de mintha hozzá se értem volna belülről Mrs. Bisbey széttárt dákó - tokjához. Felhorkantam, előre-hátra lökdöstem a csípőmet, de ezzel semmire sem mentem.
- Igazából mekkora az a műfütykös? - kérdeztem lehangoltan.
- Hát… A kerülete olyan huszonhat centi, a hossza meg nagyjából harmincöt. Viszont a makkja…
- Jó, elég… - morogtam.
- Vettem az adást.
Világos volt, hogy az az ébenfa játékszer egyszer és mindenkorra elintézte őt úgy, hogy egy normál fickóval már nem ment semmire.

Miután rendbe szedtük magunkat és visszatértünk a rendes kerékvágásba, Mrs. Bisbey átadta nekem a képet az elcsent műtárgyról (vagy inkább puncidugaszról) és szigorúan a lelkemre kötötte, nehogy egy szót is szóljak erről a mostohagyermekeinek és a szolgálóinak, de még barátoknak se. Azt állította, egyikük sem tudott erről a hatalmas, kékesfekete dákóról, egyébként pedig mindegyikük megbízható.
Mégis hogy képzelte ez a nagycsöcsű spinkó, hogy ráakadok arra az óriás dákóra anélkül, hogy egy szóval is megemlíteném az ismerőseinek?
Erről fogalmam sem volt. De azért beleegyeztem, hogy a kívánsága szerint cselekszem - legalábbis pillanatnyilag -, aztán először elmentem Sol 'Gutsy' Gutzingerhez. Ez a Gutsy egy kukkoló zsaroló volt, aki azelőtt abból élt, hogy gazdag kiskölykök háziállatait lopta el a megtalálónak járó jutalomért. Aztán váltott. Színészekre és színésznőkre specializálta magát, akik kellőképpen meg tudták fizetni, hogy távol tartsák maguktól a nyilvánosságot. Egy teljes dossziéja volt, tele képekkel, a sztárok viselt dolgairól, kezdve Zdeno Adams-től Alma-May Zbitnew-ig.
Besurrantam a leszakadt zsanérú ajtón, mely abba a szállónak nevezett koszfészekbe vezetett, ami Gutsy otthonául és irodájául szolgált. Felmentem a rothadó falépcsőkön a harmadik emeletre, és berontottam lerobbant kis szobájába. Ezzel akaratlanul is halálra rémítettem az öreg szivart, aki egy súlyos, keménykötésű könyvet szorongatott. Gutsy egyben pornográf kölcsönkönyv-tárat is működtetett, ha éppen nem ment semmire a zsarolással.
- Mid van Etta Bisbey-ről? - kérdeztem és odalöktem neki egy gyűrött húszast.
Leroskadt egy elnyűtt kanapéra, húsos ajkai közé egy sonkás szendvicset dugott, kövér mancsával pedig megragadt egy üveg sört.
- Arról a színész ribancról, aki hozzáment ahhoz a nemrég elpatkolt olajbáróhoz? - röfögte, miközben pufók arcán veríték csillogott.
- Igen, úgy valahogy. Ott lakik a…
- Én is tudom, hol növeszti a seggét, szimatkám - mordult fel.
Megint betolta a szendvicset a csuszalesőjébe, aztán jókorát kortyolt a söréből és várt.
Újabb húszast dobtam az ölébe.
Letette megmaradt szendvicsét a poros szőnyegre, feltápászkodott a szakadt kanapéról és odakacsázott egy iratszekrény sorhoz.
- Etta Vlat volt a kis csillagvirág lánykori neve, ha jól emlékszem… márpedig mindig jól emlékszem.
- Azzal lehajolt és egy "V" jelű fiókból előhúzott egy "Vlat" feliratú dossziét.
Nyögve egyenesedett fel, belelapozott a dossziéba, majd éleset füttyentett.
- Nahát, kisanyám! Te jó ég, biztos jókat rejszoltam ennek a libának a filmjein…
- Na, elő a farbával, Gutsy! - vakkantottam, de egyből meg is bántam. Másképp kellett volna fogalmaznom.

Gutsy szerint Etta Vlat színpadon és némafilmekben játszott a tízes évek végén és húszas évek elején… mikor még gyermek voltam. Jól fizetett színésznő volt, akire megmozdult a hapsik farka, mígnem viszonya lett az egyik fekete színpadi segéddel, holott már névleges házasságban pózolt egy másik híres színésszel, aki a rossz nyelvek szerint a másik lukba dugta a farkát.
Az ezt követő botrányos szakítás és válóper egykettőre derékba törte Etta Vlat karrierjét.
Az említett színpadi segédet úgy hívták, Leonard Little és a következő cím, ahová a tragacsommal hajtottam, az ő hollywoodi lakása volt. Tízpercnyi telefonálás után meggyőződtem arról, hogy a telefonkönyvben olvasható címe helytálló volt.
Egy bezárt kocsma melletti mocskos épületben bérelte a 306-os számú lukat. Mikor fülemet a papundekli ajtóra tapasztottam, a dugás összetéveszthetetlen röfögéseit és nyögéseit hallottam. Berúgtam az ajtót, majd felkattintottam a villanyt. Odabent egy fekete fickó döngetett hátulról egy fehér csajt az összecsukható ágyon. A pasi egy műpéniszt szíjazott a lágyékára - jókora, éjfekete fütykös volt, kerülete olyan huszonhat centi, a hossza pedig körülbelül harmincöt.
- Maga mi a faszt akar? - üvöltötte a fickó.
Jelentőségteljesen mutattam lógó farkára.

Leonard Little ágyastársát elküldtem, aztán egy-két percre kezelésbe vettem a fickót az ökleimmel. Ezután készségesen beszélni kezdett. Ő és Etta valóban egy pár voltak a mozgalmas húszas években, mígnem Little felcsinálta, aztán megpróbálta megzsarolni őt és az egész filmstúdiót, azzal fenyegetőzve, hogy kitálal mindent a sajtónak. Etta átesett egy abortuszon, melybe majdnem belehalt, aztán azzal jutalmazta Leonardót, nem éppen úriemberre jellemző viselkedéséért, hogy egy hentesbárddal levágta a normálisnál kétszer nagyobb farkát.
Telt-múlt az idő, a sebek begyógyultak, Little beletörődött, hogy ezentúl fasz nélkül kell élnie életét, Etta pedig a háziasszony igencsak jól fizető szerepébe. Aztán később Little meghallotta, hogy Etta az ő hatalmas dákójának gipsz másolatát - mely még az idilli napokban készült - gumival vonatta be, hogy használni is tudja.
Az még csak hagyján, hogy egykori szerelme levágta az eredeti példányt, de hogy aztán az ő farkával örömködik úgy, hogy ő ott sincs, az már mindennek a teteje volt. Így aztán visszavette azt, amiről úgy gondolta, jogosan illeti meg őt. A saját férfiasságát…
Miután Etta kivette kezemből az áhított óriás dákót és úgy simogatta szeretettel, mint valami elveszett barátot, elmondtam neki mindazt, amit megtudtam. Mikor végeztem a mondandómmal, ő gyorsan kifizetett, nyilvánvalóan már alig várta, hogy újfent együtt lehessen azzal a fekete gyönyörűséggel. Indultam a dolgozószoba ajtaja felé, Etta pedig a hálószobájába viharzott. Ekkor villámgyorsan megfordultam és a hálószoba ajtajának résén át figyeltem őt… persze csak azért, hogy meggyőződjek arról, nem holmi hamisítványt hoztam neki.
Gyorsan kibújt testhezálló kék ruhájából, rózsaszín selyem alsóneműiből, aztán ott állt lélegzetelállítóan, anyaszült meztelenül, terjedelmes melle ott meredt mellkasán. Aztán lehajolt és valamit előrángatott az ágy alól. Egy kékesfekete holttestet!
De nem… Ahogy jobban megnéztem, láttam, hogy az a lágyékában megcsonkított Leonard Little testének életnagyságú másolata. Még a kiálló köldökét is felismertem. És miközben döbbent csendben figyeltem a fekete bábut, Etta visszacsatolta a kolosszális faszt a helyére, így aztán Little ismét nagy lett.
Most előhúztam a nadrágomból a saját dákómat, és simogatni kezdtem, miközben Etta sietősen ült lovagló ülésben egykori szeretője testének másolatára, széttárta húsos, rózsaszín szeméremajkait és úgy ereszkedett rá a magasba meredő dákó gomba méretű makkjára, majd egészen le a hihetetlen méretű farok teljes hosszában. Szinte gyermeki örömmel nyögött fel, miközben az irdatlan nagy műfasz eltűnt Etta lucskosan nedves puncijában, egészen az imitált herékig. Gyönyöre határtalan volt.
Az ébenfekete dákóval felnyársalva kezdte le-föl ringatni feszes seggét, a fütykös így csúszkált puncija szorításában, mellei le-föl himbálóztak, miközben sikamlós hüvelyét teljes egészében kitöltötte az "ipari" méretű fasz. Csak néztem hullámzó dudáit, kezemmel dédelgetve acélkemény kéjlécemet, aztán mikor Etta felüvöltött kitörő eksztázisában, nosztalgikusán buja show-műsorát azzal jutalmaztam, hogy a hálószoba ajtaját és a szőnyeget ragacsos, gőzölgő áldással illettem.
És ezzel még nem volt elég a jóból. Etta gyorsan magához tért a hosszú és kemény lovaglásból, hátranyúlt, széthúzta kerek farpofáit és kinyílt végbélnyílásával csusszant rá a sötét, irdatlan műfütykösre.
Kötelességemnek éreztem, hogy ott maradjak a helyemen a műsor végéig és további adalékkal járuljak mindahhoz, amit korábban már a padlóra ürítettem.

fel