Minden a vásárlókért
Amikor a férfi épp zárás előtt toppant
be az üzletbe, azt gondoltam, rögtön rájöttem az ő kis titkára. Csak
két hónapja dolgozom a Belle's Boudoirban, de ez több mint elég volt
ahhoz, hogy felismerjem az először vásárló fürkészi pillantásait és
idegességét.
Azzal voltam elfoglalva, hogy meggyőződjem róla, mindent
leellenőriztem-e, amit kell és nyugodtan bezárhatom az üzletet a nap
végeztével anélkül, hogy Belle-nek aggódnia kellene, elszúrtam valamit
az üzletmenetben az ő távollétében.
Különben észrevettem volna, hogy a férfi igazából túlságosan is nagy
figyelmet szentel egyes ruházati cikkek fazonjának és szövetének ahhoz,
hogy kezdi legyen.
Azt mondanám, olyan valaki volt, aki új barátnőjének akar venni
valamit, amit szexisnek talál, a lány pedig nem találja olcsónak. Nem
mintha olcsó áruink lettek volna: nem voltak ott könnyű nejlon bugyik
vagy ócska skarlátvörös és fekete top és bugyi szettek, a combnál
csipkékkel díszítve. A Belle's Boudoir első osztályú volt, minden
selyemből, szaténból készült és márkás ruhatervezőktől származtak.
Abban pedig biztos voltam, hogy ennek a bizonyos vásárlónak az igényeit
könnyedén kielégíthetjük.
Talán kissé elfogult voltam, de a legjobbat gondoltam felőle, mert
jóképű volt. Vagy száznyolcvanöt centi magas, tüskés hajjal, melyben
szike csíkok futottak, erős, izmos teste volt, mint aki sokat sportol.
Nem az a fajta volt, aki két egyforma hálóinget vesz, egyet a
feleségének, egyet pedig a szeretőjének – valószínűleg vagy két számmal
kisebbet. Nem is mért végig, mondván, olyan nőnek akar venni valamit,
akinek „nagyjából a maga mérete kell”, ezért ha volnék olyan kedves
felpróbálni ezt a melltartót vagy ezt a bugyit. Azt gondoltam, ezzel a
vevőivel itt rendes, tisztességes üzletet kötünk, mely az utolsó lesz
így a nap végén. Aztán bezárhatok és mehetek haza.
A férfi most két selyembugyit nézett ki, az egyik kellemes rózsaszín, a
másik pedig diszkrét elefántcsontszínű. Szemmel láthatólag e kettő
közül akart választani. Adtam neki két percet, aztán odamentem hozzá.
– Segíthetek esetleg? – kérdeztem tőle.
Most enyhén elpirult, ettől még kisfiúsabb és vonzóbb volt.
– Hát, nem könnyű – felelte. – Ez itt mind a kettő olyan szép…
– Sokat adunk el az elefántcsontszínűből – mondtam neki. Futó
pillantást vetettem gyűrűs ujjára és észrevettem, hogy nincs rajta
jegygyűrű.
– Szép és biztonságos választás, különösen olyan valakinek, akit még
nem ismer elég jól vagy még nem találkoztak annyiszor. Az én kedvencem
azonban ez a rózsaszín. Természetesen akár el is kényeztetheti a
hölgyet és megveheti mind a kettőt.
Ezúttal egész határozottan elvörösödött, hosszabban tétovázott, csak
azután válaszolt.
– Az az igazság, hogy próbálom eldönteni, milyen színű legyen, mert
saját magamnak lesz.
Minden önuralmamra szükség volt, hogy el ne tátsam a számat ott előtte.
Nem mintha még sosem hallottam volna olyat, hogy egy férfi női
fehérneműt akar hordani. Belle már épp elég gyakran mesélt nekem egypár
különlegesebb vásárlójáról, és biztosított arról, hogy csupán idő
kérdése, mikor akad nekem is egy ilyen kuncsaftom.
Ám azok a férfiak, akiket előttem lefestett vagy diszkréten meg is
mutatott, messze nem ilyenek voltak, mint ez a férfi, aki most előttem
állt. Mert azok az esetek túlnyomó többségében negyvenesek vagy
idősebbek voltak, gondosan ívelt szemöldökkel, puha, elektrolizált
bőrrel, melyen nyoma sem volt ráncnak, vagy olyan hosszú hajjal, hogy
egy kis igazítással nőiesnek látszanak – szóval magukon hordozták a
másik nemnek látszani akaró sztereotip típus minden jegyét. Ebben a
kuncsaftban azonban nem volt semmi nőies, eltekintve attól, hogy milyen
fehérneműt akart venni. Hát ennyit a sztereotípiákról. Mikor aztán nem
nevettem ki és nem kértem meg, hogy hagyja el az üzletet, láthatóan
megnyugodott.
– Én… öö… gondolom, nem próbálhatom fel őket, így van?
Volt hátul az üzletben két függönnyel eltakart fülke, többnyire olyan
vásárlóknak, akik trükkösebb holmikat próbáltak fel, például fűzőket.
Fogalmam sem volt, hogy reagálna Belle egy ilyen kérésre, de már magát
a gondolatot, hogy ez a jó kinézető férfi selyembugyiba bújik, hirtelen
olyan izgatónak találtam, hogy nem tudtam ellenállni.
Különösen, mikor eszembe jutott valami más is, amit Belle magyarázott
el nekem, nevezetesen a bugyik rabszolgáinak fogalmát, akik azt
szerették, ha egy ni parancsolgat nekik, miután már felvették a bugyit.
– Hadd zárjam be előbb az ajtót – mondtam neki.
– Akkor biztos, hogy nem zavarják majd.
A férfi bólintott, közben ott állt kezében szorongatva a lehetséges
vételre kerüli holmikat, mintha már meg sem tudna válni tőlük. Az üzlet
bejáratára akasztott feliratot a „ZÁRVA” oldalára fordítottam, majd a
férfit odakísértem az egyik fülkéhez.
Behúzta maga után a függönyt. Én diszkréten tébláboltam odakint, amint
azt bármely más kuncsaft esetében tenném, igyekezve, hogy ne figyeljek
túl feltűnően a lehúzott cipzár hangjára vagy valami hangosabbra,
mondjuk egy öv csatjára, ami fémesen ütődik a padlónak.
Ahogy múltak a másodpercek, tudatára ébredtem, hogy valami hevesen
lüktet a lágyékomban, nedvesség járja át a bugyimat, miközben
képzeletemben vadul cikáztak a gondolatok, mi is történhet ott bent a
vékony függöny másik oldalán. Eltöltött az a sötét, erőteljes és
sürgeti vágy, hogy a szoknyám alá csúsztassam a kezem és megsimogassam
a puncimat, amit az most már erőteljesen követelt.
Bűntudatot érezve kezdtem hozzá, mikor egy szike fej bukkant elő a
függöny mögül.
– A rózsaszínűt próbáltam fel, ahogy ön tanácsolta – szólt a férfi.
– Arra gondoltam, vajon maga mit szólna hozzá.
A felkérés világos volt, ám ha belépek abba a fülkébe, erősen fennáll a
veszélye, hogy olyasmit teszek, amiről ha Belle tudomást szerez, több
mint valószínű, hogy az állásomba kerül. Aztán úgy döntöttem, hogy
Belle úgysem tudja meg, ám ha mégis, az sem érdekel. Egyszerűen látnom
kellett a saját szememmel, hogy fest a fickó női bugyiban.
A látványtól, mely odabent fogadott, csaknem felnyüszítettem, úgy
elfogott a vágy. Csak egy fehér póló volt rajta, mely szorosan feszült
jól kirajzolódó mellkasára meg a bugyi. A vékony selyem sikertelenül
próbálta befogadni a férfi kidudorodó farkát, eközben az ő izgatottsága
is nyilvánvaló volt abból a nedvesség foltból, mely már átütött az
anyagon.
– Na, hogy festek? – kérdezte.
Nem állhattam meg, hogy így válaszoljak:
– Bizonyára azt akarta mondani, „Hogy festek, asszonyom?”
– Ha reményeim szerint azért öltözött így, hogy kihozza magából a
rabszolgát, akkor helyesbíteni fog. Úgy is tett. Most hirtelen kellemes
erőhullám vonult rajtam végig, a puncim pedig győzedelmes várakozással
rángatódzott.
– Olyan jól, hogy már szinte ennivaló – feleltem neki.
– Csak „szinte” ? – kerekedett el pillantása.
– Ha levenné a pólóját, az javítana a helyzeten – feleltem erre és
néztem őt, amint egy hanyag mozdulattal lehúzta a fején át az említett
ruhadarabot, és a földre dobta. Elmosolyodtam és szemügyre vettem izmos
felsőtestét.
– Így már jobb. Sokkal jobb.
Most letérdeltem előtte.
– Most meg mit csinál… öö… asszonyom? – kérdezte.
– Csak meggyőződöm arról, hogy passzol. Gyengéden futtattam végig
ujjaimat a bugyija elején. Légzése most felgyorsult és egy pillanatig
átadta magát az örömteli érzésnek, ám láthatólag magához tért és
elkapta a kezemet.
– Bocsánat – mondtam most. – Talán túl messzire mentem? Oké, már be is
fejezhetjük.
A férfi a fejét rázta.
– Nem, jólesik. Csak az a bökkeni, hogy még soha ilyesmit nem műveltem.
Úgy értem, egészen néhány nappal azelőttig még csak nem is tudta senki,
mi az én fétisem. Azelőtt csak kölcsönvettem egypár cuccot a mosodából
és felpróbáltam azokat. Meg bugyikat vettem a volt barátnőimnek, csak
azért, hogy aztán én hordhassam azokat, mikor ő nem volt ott.
Aztán egyszer korán jött haza és rajtakapott, hogy az a tanga bugyi van
rajtam, amit neki vettem Valentin napra. Ez az oka, hogy most már csak
a volt barátnőm.
Hát ezért vásárolt most már saját magának.
– Ne aggódjon – mondtam neki.
– Én sokkal megértőbb vagyok, mint ő volt. De bizonyára azt is tudja,
hogy kedvében kell járnia az úrhölgynek, aki olyan kedves és megérti,
igaz?
Bólintott, mostanára már szemmel láthatólag több mint hajlandó volt
megtenni bármit, amit csak kérek tőle. Szorítása a csuklómon más volt
most, elkezdett bátorítani arra, hogy simogassam. Ezzel kicsit előre
sietett, de elfogadtam. Éppenséggel később is megdorgálhatom.
Miközben ott játszadoztam vele, önkéntelenül is észrevettem, hogy éles
kontraszt van faszának keménysége és a bugyi puhasága között, de
bármilyen kellemes lehetett is simogatni őt, nekem más ötletem volt.
Most élesen rántottam el kezemet.
– Sose feledd, hogy úrnőd öröme az első – emlékeztettem őt.
Engedelmesen ereszkedett térdre. Miközben szoknyámat felemeltem a
derekamhoz, ő óvatos mozdulattal húzta le a bugyimat, majd arra
biztatott, hogy lépjek ki belőle. Aztán orrához emelte a finom anyagot,
áhítattal szívta be illatomat, mely most aromásabb volt, mint egy
egyszerű hétköznap után lenne a butikban, az elmúlt néhány perc
eseményeinek köszönhetően. Most vágyakozva és talán némi csodálattal
pillantott fel rám. Tudtam, hogy bizonyára jól nézek ki, gondosan nyírt
puncimmal és harisnyatartóm csipkés pántjaival, de gyanítottam, hogy
nagyra értékelte azt a tényt is, hogy nem csupán megértem őt, belső
kényszerét, hogy női bugyit hordjon, hanem ugyanúgy kedvem lelem benne,
mint ahogy ő.
De még inkább abban, mikor megéreztem, hogy nyelve hegye a
szeméremajkaimnak préselődik és a csiklómat keresi, majd meg is
találja. Szélesebb terpeszbe álltam, hogy könnyebben hozzáférjen
rejtett szegleteimhez. Gyorsan rájött, hol a legkellemesebb számomra
puha nyelvének érintése, mert apró kis sóhajaim és biztató mormogásom
utat mutatott neki. Én közben arra gondoltam, milyen ostoba volt a
korábbi barátnője, hogy a srác bugyik iránti rajongása elriasztotta őt
tőle. A legnagyobb öröm, ha valakinek olyan hapsija van, aki a szájával
imádja úrnőjét, gondoltam magamban, miközben ő még utoljára egypárszor
gyorsan végigfuttatta nyelvét a puncimon, ezzel beindítva orgazmusomat.
Fejét magamhoz szorítottam, míg végül térdeim remegése abbamaradt,
aztán elengedtem őt. Rám nézett, állán az én nedveim csillogtak, én
pedig elmosolyodtam.
– Remekül csináltad, rabszolga – mondtam neki.
– Most ideje, hogy te is elnyerd a jutalmad.
Lehajoltam és apró csókot nyomtam a makkjára ott, ahol szexuális
gerjedelmétől az anyag átnedvesedett, aztán rendesen elkezdtem őt
izgatni a számmal a bugyin keresztül. Egyik kezemmel erős combjába
kapaszkodtam, amit bozontos szike szőrzet borított. Ha valóban
transzvesztita lett volna, nem pedig férfi, aki egyszerűen csak szeret
női alsóneműben járni, akkor combjait simára borotválta volna és fele
ennyi örömöt sem jelentene fogdosni.
Éreztem, hogy keze beletúr hajamba, mintegy ösztönözve fejem mozgását,
mely gyorsan járt le-föl. Most már annyira felizgult, hogy a makkja
előbukkant a bugyiból, én pedig mélyen a számba vettem azt, élvezve
ízét és illatát. Nedves ajkaimmal szoptam a dákóját, egyre közelebb
juttatva őt az orgazmushoz, ám ez csak akkor következett be, mikor ezt
suttogtam.
– Ez az, élvezz a kedvemért, rabszolga!
– Ekkor felnyögött és kilövellt, elélvezett. Hátrahúzódtam, nyálam
gyöngyözve csorgott le a szám szélén.
Most felemelt, talpra állított és csupasz mellkasához szorított.
– Köszönöm – mondta és megcsókolta a fejem búbját.
– Szóval akkor a rózsaszín mellett döntöttél? – kérdeztem őt, mikor
szanaszét szórt ruhái után nyúlt.
Már a pólóját vette volna fel, a mozdulat közben azonban megállt és egy
gonosz mosolyt villantott felém.
– Hát… arra gondoltam, jó leszek magamhoz és megveszem a rózsaszínt meg
a fehéret is. De ha dolgozol holnap délután, visszajöhetnék. Van ott
egy rózsamintás, amit nagyon szeretnék felpróbálni...