Nadrág seggrepacsihoz

Az üzletben láttam meg. Valami kaját akartam venni meg kutyaeledelt. Szóval a megszokott, dögunalmas bevásárlás volt, amitől az ember háztartása teljes. Eszembe sem jutott ruhát venni.
Nem hát… csak hát kellett már valami új (mondtam magamban), minthogy fogytam egy csomót. Tornáztam, egészségesen étkeztem, úgyhogy kiérdemeltem az új holmit.
És ugyan mi lehetne jobb, mint új szabadidő nadrágot venni? Ugyanúgy szükség volt rá, mint a kajára meg a kutyaeledelre. Ráadásul vámkezelt áru volt.
Hogy is mehetne el bárki egy ilyen dögleszti nadrág mellett? Egyszerű a válasz: sehogy.
Utána jött a gond. Mert megvettem. És nagyon tetszett. Vajon hordjam is?
Ezt forgattam a fejemben zuhanyzás után, miközben szemügyre vettem az új nadrágot. Remek szín volt a kéknek ez az árnyalata, és úgy tervezték, hogy jól kihozza az ember popsiját és a hajlatokat. Márpedig mind a popóm, mind egyéb hajlataim jól mutattak mostanság.
A nadrág mélyen a csípő alatt kezdődött, derék fűzője volt, és pont az ülepe közepén (vagyis épp a seggem vágatának közepe fölött) volt egy apró, dekoratív virágminta és egy kis koponya. Egyszerre kislányos, meg olyan, mint egy seggberúgás. Valami tökéletes.
Mi lenne, ha felvenném? Hátha Grant észre sem veszi. Végül is ő is csak hapsi. Azok meg nem veszik észre az új nadrágot egy csajon. Vagy mégis?
Szóval felvettem a nadrágot. Aztán levettem. Ezt aztán többször eljátszottam. És amikor csak felvettem, lopva mindig a tükörbe kukkantottam. Seggemet fordítottam oda, majd a vállam fölött néztem meg. A fenekem (és ez most nem túlzás) kirobbanóan mutatott ebben a nadrágban. De gondolatban már hallottam Grant hangját: - Egy fillért sem, Marcy. Egyetlen fillért se költs, amit nem muszáj. Hozzuk rendbe a pénzügyeinket, aztán majd vehetsz új cipőt, új ruhát meg efféléket, ígérd meg, hogy így lesz…
És én marha, meg is ígértem. Beígértem, hogy a zsákruháimban fogok járni, míg minden rendbe jön. Belebújtam a buggyos jóganadrágba és pocsékol néztem ki. A seggem nem is látszott. Még egy krumpliszsák is divatosabb lett volna.
Le van szarva! Újból felvettem az új nadrágot. Ezúttal le sem vettem. Majd megdumálom Granttel, ha muszáj.
Addig még egy óra volt. Kit érdekel most a Military Channel, a keresztrejtvény meg a magazin, ami postán jött? Úgy gondoltam, otthon szabad vagyok. Izgalommal töltött el a gondolat, hogy új, szexi nadrágot vettem, Grant pedig még nem tudja. Épp az utolsó adag mosott ruhát cipeltem át a nappalin, amikor a dolog bekövetkezett.
- Marcy?
- Hű, ez a hang… jól tudtam, mit jelent. Ez volt a „most aztán szorulsz, cica” verzió.
- Igen? - szóltam anélkül, hogy megálltam volna. Talán ha felmegyek a lépcsőn, el is felejti.
- Gyere csak ide, Marcy.
Na bassza meg.
- Mért? - igyekeztem, hogy hangom közönyös maradjon. Mintha magabiztos lennék. Sőt dacos. Szóval mindent megpróbáltam. Ehelyett mi jött ki a számon? Valami magasan rezgi hang, mintha máris azt kiáltoztam volna: - Bocsánat!
- Légy szíves, gyere ide, Marcy.
- Grant ugyan mosolygott, de a francba is, nem hittem neki.
Letettem a ruháskosarat a lépcső aljánál, majd odamentem hozzá. Utáltam ezt az érzést, mintha valami rossz kislány lennék. Csupán annyit tettem, hogy tizenöt dollárért vettem egy nadrágot. Mégis bennem volt ez a rossz érzés. Hazudtam. Azt ígértem, nem veszek semmit, ami nem feltétlenül szükséges, de nem tartottam be. Ott álltam vele szemben, ő pedig megfogta két kezem. Most azt hihetnék, hogy mivel ő a kanapén ült, én meg álltam, talán kevésbé voltam ideges. Legalább megvolt az illúzió, hogy fölényben vagyok. De ez tévedés. Nem számított, hogy fizikai értelemben én voltam előnyösebb helyzetben. Éreztem, hogy áthat a bűntudat, mint valami méreg, Grant pedig jól tudta ezt.
- Azt hittem, megegyeztünk - kezdte lágyan. Aztán egyenesen az új, szexis nadrágomra nézett.
- Én csak…
- Marcy?
- Ez itt új nadrág?
- Hát, az a helyzet…
- Marcy!
- Mi van? - csattantam fel az éles hangtól és saját gyerekes válaszomtól. Mi az ördög folyik itt? Grant számíthatott rám, hogy rendes leszek, de úgy kezelt, mint egy gyereket. És ami még rosszabb, hogy a testem igencsak különösen reagált nyers hangjára. Mellbimbóim kemények és érzékenyek voltam a trikóm alatt és a csábos új nadrágom lágyékrésze nedves volt… totál nedves.
- Ez itt új nadrág?
- Minden egyes szónak nyomatékot adott, azok pedig súlyos kövekként gördültek le ajkáról.
- Igen! - feleltem sóhajtva és utáltam magam az alázatos hang miatt.
- Kedvezményes áron adták, nem került sokba. Dolgoztam épp eleget és csak egy nadrágot szerettem volna, ami rám passzol. Csak hogy lássam a kemény munka eredményét - hadartam tovább. Meg kellett értetnem vele, hogy csak hajszálnyira szegtem meg ígéretemet. Tényleg mindent megtettem, hogy pénzügyeink rendbe jöjjenek.
- Fordulj meg.
- Micsoda?
- Hallottad! Fordulj meg!
Már megint ez a hang. Ez a fegyelmezi hanghordozás. A régi időket idézte vissza a katolikus iskolából, úgyhogy gondolkodás nélkül és azonnal fordítottam felé a fenekem és szálfaegyenesen álltam ott.
Mit művelsz? Az agyam tiltakozott, ám a testem bizsergett. Éreztem, hogy az izgalom és félelem apró hullámokban tör rám, bőröm alatt a szexuális vágy lüktetett. Arcom a szégyentől és valami egyébtől égett. Úgy éreztem, torkomban dobog a szívem, de oly erővel, hogy szinte fájt.
Kezével végigsimított a koponyán, mely mögött seggem vágata rejlett. Arcom megrándult kissé, pedig gyengéd érintés volt. Valami történni fog, ezt éreztem. Egyszerű, otthonos kis nappalinkban most súlyosan ült a levegő, feszültséggel volt terhes. Mintha hatalmas zivatar közelgett volna. Megborzongtam, Grant keze pedig most lejjebb csúszott, a bal farpofám alsó felére.
- Megígértél nekem valamit és megszegted - szólt lágyan. Keze most a jobb farpofámra csúszott és a puha szöveten kalandozott.
Először azt hittem, a lágy hang, amit hallok, Grant munkától kérges tenyerének súrlódása a szöveten. De mikor másodszor hallottam, rájöttem: én sóhajtoztam.
Grant most csípőmre tette két roppant kezét és maga felé fordított. Magamtól is felé fordultam. Hirtelen az agyamba villant egy régi emlék, mikor egy vonalzó csapott le körmeimre, mert a tornacipőm fehér részére írtam valamit még a középiskolában. A katolikus iskolába jártam, még mielőtt törvény tiltotta meg az apácáknak, hogy testi fenyítésben részesítsék a diákokat. Most ez az érzés tört rám. Mintha büntetés előtt állnék. A gondolatra, hogy férjem nagy meleg kezei mérik rám a büntetést, valamiféle reszketés vett rajtam erőt a csinos kék nadrágomban.
Mikor szembefordultam vele, Grant ismét megfogta kezem és felpillantott rám. Arca egyszerre volt rideg és bánatos.
- Tudod mit tartok a hazugságról. Én nem hazudok neked, te meg nem hazudsz nekem. Ebben állapodtunk meg és mindig is így volt. Bólintottam. A kisebbik felem meg akarta magyarázni az egészet, emlékeztetni őt, hogy csak egy kevéske pénzről van szó, úgyhogy bocs. A nagyobbik felem viszont inkább azt akarta, ami ezután várt rám. Úgyhogy csendben maradtam.
- Megszegted adott szavad, Marcy. Ezért most azt akarom, feküdj ide az ölembe, és a vászonnadrággal fedett lábszáraira mutatott. Még csak el sem mosolyodott. Semmi nem mutatott arra, hogy tréfálna.
- De én…
- Na, gyerünk! - szólt nyugodtan, de ellentmondást nem tőrien. Térdeim remegtek, lábamba éles fájdalom nyilallt. Aztán az ölébe feküdtem. Az egész olyan komikus volt, józan ésszel felfoghatatlan. De ugyanakkor be is pörögtem tőle. A bugyim lágyékrésze, melynek a nedvességet kellett volna felfognia, most lucsogott saját nedveimtől. Az izgalomtól összeszorult a gyomrom, a pulzusom úgy kalapált, hogy a fülem csengett.
A hasammal és szeméremcsontommal az ölében feküdtem ott. A fejem lelógott, így a vér egyből belé-tolult, ezért elvesztettem egyensúlyérzékemet. Lábaim a levegőben lógtak, lábujjaim a padlót súrolták.
- Mennyibe került a nadrág? - kérdezte most Grant.
- Tizenöt dollárba - feleltem bűnbánóan.
- Akkor tizenötöt kapsz - mondta Grant.
- Számold!
Újból sürgeti vágyat éreztem, hogy lemásszak róla és szembeszálljak vele. És újból átadtam magam a sürgeti vágynak a nemi szervemben. A melleimben. Még feljebb a testem legmélyebb pontjában is, ettől pedig a hasam sajgott és üresen kongott. Csak bólintottam. Igen, számolni fogom.
Lágyan a seggemre tette kezét, mikor pedig elvette onnan, összehúztam magam. Semmi! Egy pillanatig hozzám sem ért, majd két kezével újból simogatta a fenekem. Gyengéden. Szeretően. Erre elernyedtem, élveztem ezt az érzést. Agyam fel sem fogta, olyan gyorsan történt: Grant visszarántotta kezét és az első csapás visszhangzott a nappaliban.
- Egy - bőgtem, fejemet felkapva, mihelyt a fájdalom a tudatomig hatolt. Remek volt, ahogy apró hőhullámok futottak végig a tomporomban.
Újabb simogatás, majd újabb ütés. Kicsit keményebb volt, mint az első. Úgy célzott, hogy átellenben üssön azzal a ponttal, ahová már vér tolult és lángolt.
- Kettő - nyögtem ki, és kissé fészkelődni kezdtem. A fájdalom örömérzettel vegyült, a szégyen és a testi vágy furcsa érzéssel töltött el.
Minden egyes ütés után számoltam. Hol lágyabban, hol keményebben ütött. Az örömérzetem minden csapással nőtt egy fokkal. És mindegyik után az az érzésem támadt, rosszabb volt, mint az előző. Mikor a tízedikhez érkeztünk, testem enyhén verítékezni kezdett, és levegő után kapkodtam a fájdalomtól és örömtől.
- Állj fel! - mondta most Grant.
- De hát ez csak tíz volt - tiltakoztam. Most már marhára kívántam a teljes büntetést.
- Állj fel!
Felálltam, leküzdve vágyam, hogy ellentmondjak. Durván perdített magával szembe, rántott egyet a derékfőzi zsinóron ott a köldököm alatt. A nadrág meglazult és egy halk surranással a padlóra csúszott. Most ott álltam Grant előtt nadrág nélkül, sajgó seggel. Ezúttal lassan fordított meg.
Visszafojtottam lélegzetem. Most mi lesz? Grant kibillentett lelki egyensúlyomból és ez egyszerre volt különös és ijesztő.
- Hát ezt látnod kéne. Frankó. Minden egyes ütésnyom fantasztikus. Cikcakkban ülnek, vörösek, helyenként egy kis lila beütéssel.
Miközben vaskos ujjaival követte végig két kezének nyomait, remegni kezdtem. Érzékeny bőrömön az ő gyengéd érintése felséges volt, nagyszerű érzés. Csak álltam ott és hagytam, hadd csodáljon meg. Először a jobb farpofámat csókolgatta végig. Nyelve forrón simogatta bőrömet. Mikor aztán áttért a bal fenekemre, azt hittem, lábaim rögtön összecsuklanak alattam, és a padlóra roskadok. Gondolataimat a képzelgés töltötte ki arról, hogy belém csúsztatja kemény faszát. Nem is számítottam arra, amit ezután mondott:
- Azt hiszem, az utolsó öt pacsit a csupasz fenekedre kell kapnod. Mégiscsak így dukál, nem gondolod?
A félelem első hulláma söpört végig rajtam. A seggem már így is sajgott és vörös volt, most meg a meztelen fenekemet akarja elverni? Aztán éreztem, hogy a nedvesség újabb patakban csorog a két combom közt. Ezzel el is dőlt. A testem már döntött helyettem. Úgyhogy bólintottam.
Már nem is mondta, hogy számoljak, de mikor először lesújtott, felvonítottam:
- Tizenegy!
- Látnod kellene, hogyan fest a feszes segged, mikor ráütök- suttogta és újból lesújtott, mielőtt még felkészülhettem volna rá.
- Tizenkettő!
A tizenharmadik és tizennegyedik ütésre már csorogtam. A pinám türelmetlenül rángatózott a semmi körül, mellbimbóim nyilalltak a vágytól. Éreztem, hogy Grant forró nyelve végigszánt teljes hosszában a seggem vágatán, én pedig mohón nyomtam magam neki. Oly simogató volt, forró és nedves.
Durr!
- Tizenöt! - énekeltem és kezdtem elernyedni.
Most elkapott. A büntetést kiosztó tanár bácsi hirtelen eltűnt, helyébe a szerető férjem lépett. Karjaiba vett, majd letett a kanapéra.
- Vedd le a farmerod! - kérleltem őt.
- Félig már levettem, szívem - nevetgélt lágyan, miközben egyenként gombolta nadrágját. Csak néztem, megbabonázva a kék bokszer alsó látványától, mikor a kis ezüstgombok hagyták szétnyílni nadrágját. Szerettem volna odanyúlni és lerántani róla, agresszíven,ahogy néha tettem, mikor szeretkeztünk, de túlságosan fáradt voltam. Mezítelennek, kimerültnek és összetörtnek éreztem magam. Kihasználtnak és megalázottnak, ám mindezt a legkívánatosabb módon. Tudatosan tártam szét combom, alig vártam, hogy Grant teljes hosszában kitöltsön. Hogy kihasználja a testem által gerjesztett vágyat, hogy nedves vagyok. Egyetlen hosszú lökéssel csusszant belém és én ettől az egy lökéstől már éreztem is az orgazmus első hullámát. Fenekemen a bőr lángolt, a fájdalom végigkúszott a gerincemen, hogy még a fejbőröm is megbizsergett és sajgott. Ám az örömérzet, amit Grant gerjesztett bennem, tökéletesen keveredett és erősítette ezt a fájdalmat. Vagy inkább a fájdalom fokozta az örömérzetet - nem tudtam eldönteni. De nem is érdekelt.
Grant minden egyes lökése maga volt a mennyország, én pedig megkeményítettem magam. Még nem akartam elélvezni. Nem, most még nem.
Grant az arcomat nézte. Az övé most ismét lágy és érzéki volt, aztán egyszer csak keményen és brutálisan nyomult belém, majd azt kiáltotta:
- Gyerünk, élvezz, Marcy!
Engedelmeskedtem. Ellazítottam megfeszült állkapcsomat és átadtam magam a testemen végigsöprő örömérzet egyre hevesebb hullámainak. Utat engedtem az orgazmus csodás, nedves hullámainak, miközben Grant egyre gyorsabban döfködött. A mellkasomra enyhe szomorúság ült. Szerettem volna tovább húzni. Mindig, mikor elélveztem, Grant máris jött utánam. Az én orgazmusom mindig beindította az övét is.
Ezúttal nem így volt.
Ismét elborult és feszült arccal hajolt fölém. Most durván kefélt. Mozgása dühödtté vált, kapkodva szedte a levegőt. Magasra lökte két térdem, szélesre tárt, ő maga hátradőlt, hogy láthassa, ahogy belém hatol. Én is azt figyeltem. Néztem, ahogy hosszú rózsás faszát elnyeli testem.
Tekintetét ismét rám szegezte. Mindig is élénk kék volt a szeme, most azonban egy tengeri vihar színét sugározta.
- Élvezz még egyszer - mondta és olyan erővel döfködött, hogy nekiütődtem a kanapé karfájának.
- Nem hiszem, hogy megy…
Újra keményen nyomult belém, majd belém csípett, de nagyon. Pont az imént összevert sajgó seggembe. Elélveztem. Miközben Grant belém ürítette nedveit, én másodszor is elmentem, hosszasan, amúgy istenigazából. Alaposan lefejtem és megdolgoztattam Grant farkát. Mikor aztán ernyedten nyúlt el rajtam, az összes levegő kiszaladt belőlem. Lélegezni sem tudtam. Az orgazmus hullámai még végigvibráltak rajtam. A seggem lángolt és fájt. De nem érdekelt. Karomat és lábamat Grant forró teste köré fontam és felsóhajtottam.
- Fogadjunk, hogy még egyszer nem teszed meg! - mondta kuncogva a vállam fölött.
- Nem hát!
- Az igazság viszont az volt, hogy már kinéztem magamnak egy másik szabadidő gatyát, vásárlás közben már megcsodáltam. Az is vámmentes. És szerény véleményem szerint nagyon is szükség volt rá.

fel