Sárga dekadencia
Az előző nap együtt töltött
délutánjának utófényei még mindig egész lényéből sugárzottak, s ez
különösképp kitűnt szikrázó szeméből és széles mosolyából. Semmi sem
önthetett volna több életet belé, mint az a féktelen szeretkezés azzal
a férfival, akit teljes szívéből imádott. Életében ugyan nem sok más
dologban volt biztos, de ebben az egyben igen.
Az utóbbi időben azonban mindketten olyannyira elfoglaltak voltak, hogy
szeretkezésre nem jutott idejük, és sajnos ez már megszokottá vált.
Tegnap reggel a férfi korán kelt, és azzal volt elfoglalva, hogy
kifessen a lépcsőház alatt, Susan pedig – aki sosem volt tétlen – fogta
magát és felásta a virágágyásokat. A nap melegen sütött arcára és
hátára, miközben a nyirkos talajba vájta ásóját. Nedves földrögök
hullottak le az ásóról, az agyag illata szinte gőzölgött. Miközben a
tél utolsó maradványait gereblyézte el a pázsitról, fölöttébb izgatónak
találta lábának és csípőjének ringó mozgását, s erről mindjárt eszébe
jutott kettejük lanyha szerelmi élete.
Elmélázva állt meg a gereblyére támaszkodva és a fészer mellett virágzó
élénksárga hortenziákat nézte.
Aztán folytatta a munkáját, arcán mosollyal. A csiklója lüktetett, és
érezte, ahogy átnedvesedik a lábai közt. Aztán elindult a fészerhez,
eközben lehámozta magáról ruháit, elővette mobiltelefonját és tárcsázta
otthoni számukat. Mikor Jon felvette a kagylót, ő reszkető hangon
kezdett beszélni – hisz tudták róla jól, mennyire fél a rágcsálóktól.
– Drágám, bementem a fészerbe a metszőollóért, és egeret láttam. Itt
állok hátul a festékesdobozokon, és meg sem merek moccanni!
– Jövök rögtön! – felelte Jon, és többéves gyakorlatának köszönhetően
sikerült visszafojtania röhögését… de épphogy csak!
Susan letette a mobiltelefont, a hortenziaágakat pedig lábai és hasa
elé húzta, arcán sugárzó várakozással. Hallotta, hogy Jon közeleg, majd
felrántja az ajtót és azt mondja.
– Hogy az ördögbe szökjön ki az a szerencsétlen egér, ha egyszer
becsukod az ajtót… – és itt elakadt, mikor meglátta Susan arcán azt a
kifejezést és a sárga virágokkal takart meztelenségét.
– Vetkőzz le gyorsan és térdelj le, vagy sohasem tudod meg, mit hagysz
ki!
Mire a nő befejezte ezt a mondatot, Jon nadrágja már a térdéig csúszott
le, pénisze pedig bizsergett a türelmetlen várakozástól. Susan
gyengéden meglegyintette azt az egyik zsenge ággal. A férfi fasza
válaszképpen lüktetni kezdett. Ruháit a padlóra szórta, azokra térdelt,
aztán felpillantott Susanra, így jelezve, hogy készen áll. A nőnek több
sem kellett; felkapott egy kis köteg ágat és odaállt a férfi mellé,
aztán a vesszőköteget végighúzta testén a kerek seggétől a széles
válláig. Majd azzal töltötte kedvét, hogy először gyengéden, majd
minden csapással keményebben ütlegelte a remek formájú segget, míg az
ugyanolyan vörösre változott, mint a férfi mellkasa és arca az
izgalomtól. Ekkor a virágba borult vesszőket végigfuttatta Jon két
lábszárán, gondosan ügyelve, hogy a herezacskói se maradjanak ki. A
férfi karjai reszkettek, és zihálva szedte a levegőt.
Susan is érezte csiklója bizsergését és szeméremajkának duzzadását az
izgalomtól. Most odaállt Jon elé, lábát széttárta, kezével
végigsimított hasán, behajlított ujjaival hatolt a puncijába, aztán
vissza, a gyönyör fészkét simogatva.
Jon buja nézéssel meredt rá, és az mormolta:
– Csináld csak, Susan, csináld kérlek!
Susan már túl közel jutott a csúcshoz, és nem szándékozott megállni
csak azért, hogy tovább hergelje Jont, így aztán teljesen begerjedve,
sebesen dörzsölgette magát a beteljesedésig. Teste hevesen reszketett,
Jon legnagyobb gyönyörűségére. Hisz már sokszor elmondta Susannak,
menynyire beizgul azon, ha nézheti, amint a nő kielégíti önmagát.
Meglátása szerint egy teljesen felszabadult, önfeledt nőt figyelni már
önmagában véve is kéjérzet.
Miután magához tért, Susan figyelme most Jonra irányult… ki akarta
elégíteni a férfit. Tudta, mit kell tennie, ami a legjobb, ezért most a
hortenziaágakat végighúzta lábszárain, gondosan ügyelve arra, hogy a
virágok súrolják nedves szeméremajkait, saját nedvével vonva be azokat,
aztán elhúzta az ágakat az arca előtt.
Jon a sarkain ült, mohón figyelve a nőt, pénisze duzzadtan meredt
felfelé és időnként hozzáütődött hasfalának. Ez felcsigázta Susant és
most megdörzsölte önmagát, benedvesítve ujjhegyeit, s úgy körözött
velük a mellbimbói körül. A bimbók már keményen álltak, csillogtak a
rájuk dörzsölt nedűtől, belőlük bizsergés áradt a már amúgy is szinte
sajgó csiklójába.
Jon elhelyezkedett ülő helyzetbe, és kezét kinyújtva érintette meg
Susant. Két tenyerét Susan belső combjaira helyezve, dörzsölő
mozdulatokkal haladt felfelé, a nő pedig széttárta lábát, hogy a helyet
adjon a férfi nedves szájának. Jon a sikamlós szeméremajkak közé
merítette nyelvét, ki-be húzogatva, majd gyengéden kezdte ujjaival
dörzsölni a csiklót. Susan kisvártatva ritmikusan ringatta csípőjét, a
férfi ujjainak dörgölőzve. Aztán megfordult és az öreg fiókos
szekrénynek támaszkodott, majd méltatlankodva nyafogott, mikor a férfi
abbahagyta a csiklójával játszadozást, de csak azért, hogy
felállhasson. Így állva préselte magát Susannak, és karjával átölelve
őt csúsztatta le ujjait, aztán be abba a nedves hüvelybe, mire a nő a
férfi kemény dákóján kezdte riszálni a seggét. Jon most kezét a nő
csípőjére téve hajolt hátra annyira, hogy térdét berogyassza és úgy
helyezkedjen el, hogy a faszát Susan lábai közé csúsztathassa. Azután –
mint mindig – most is gyengéden, de határozottan ringatózott
előre-hátra, kemény faszával dörgölve Susan csiklóját. Most nekidőlt a
nőnek, a farka továbbra is keményen feszült a szeméremajkaknak, és
eközben csókolgatta Susan tarkóját, mire a nő seggét hátratolva
feszítette azt Jon hasának, így ösztökélve őt arra, hogy abba a szaftos
nyílásba hatoljon.
Jon jól tudta, hogy Susan már alig várja őt, így hát képtelen volt
tovább türtőztetni magát, s egyetlen sikamlós lökéssel a nőbe tolta
hímtagját.
Susan előre-hátra lökte seggét a férfi faszán csúszkálva és a csiklóját
dörgölő ujjaknak feszülve, miközben Jon másik kezével a mellét
markolászta és viszonozta a nő csípőjének ritmusos ringatózását a maga
kemény lökéseivel. Az egész örökkévalóságnak tűnt, míg mindössze néhány
másodperc múltán egyszerre jutottak el az örömteli kielégülésig.
Ma reggel Susan egyedül ébredt. Jon vánkosa még meleg volt, de már csak
egy üzenetet talált a reggeliző asztalon. A reggeli napfény beszűrődött
a félig elhúzott sötétítőfüggönyökön, árnyékot vetve a darab papírra.
Igyekezetében, hogy arrébb lépjen a fénybe, majdnem rálépett a
macskájukra, Tazre. Az állat a lábainak dörgölőzött.
– „Találkozunk a Tazwell istállóban 12-kor. Szeretlek.” – Ezt az
üzenetet azonban nem írta, hanem rajzolta. Két szem hevenyészett
körvonala, egy „U”, a macskájuk egy kút (well) mellett, aztán egy óra,
mely pontosan 12-őt mutatott, végül egy szív és egy újabb „U”. Susan
elmosolyodott magában ezen a sajátos stíluson, hiszen épp ez volt az,
ami életben tartotta a férfi iránti lángolását. Az ilyen apróságok,
melyek jelezték, hogy Jon hajlandó időt fordítani erre is, nem csak
arra, hogy szimpla üzenetet írjon. Tíz éve voltak már együtt, és az
efféle gesztusok mindig elvarázsolták. Miután végzett reggeli
teendőivel, összekészült és indult dolgozni, közben nem feledkezett el
arról, hogy kocsijába tegye a csizmáit és egy váltás ruhát, hogy munka
után azonnal átöltözhessen, aztán irány egyenesen az erdő.
Hajtott a kocsival, amilyen gyorsan csak a forgalom engedte, elképedten
attól, hogy a csúcsforgalom évről évre korábban kezdődik.
A gyenge tavaszi napfény és a melegen simogató levegő láthatólag
mindenkit előcsalt a téli álomból, és ahogy a fa kirügyezik, úgy derült
mindenki jobb kedvre. Nem túl gyakran esett meg, hogy a kocsisorok
szétnyíltak és hagyták őt behajtani a körforgalomba, de ez a mai nap
kivételesnek tűnt! Őt most boldogság töltötte el, és talán maga ez a
tény helyezett mindent örömteli megvilágításba, még a kocsik hörgését
is, mely máskor mindig bosszúsággal tölti el végig az úton.
Már látta az istálló tetejét, mikor befordult az útra. Leparkolt, aztán
odasétált az istálló elé épült verandához, ahol mostanára már modern
kávézó volt, házilag sütött pékárukkal, befőttekkel és almaborral a
kínálatban. Jon most ellépett a pulttól, melynek eddig támaszkodott, és
lágyan megcsókolta őt. A férfi szemébe nézve Susan érezte a testén
átfutó borzongást, melytől csiklója lüktetni kezdett. Aztán indult
előre a Tazwell istálló mögötti erdőkbe, nyomában féllépésnyire Jonnal,
derekán érezve a férfi kezét. A fakoronákon áttörő napsugár tarka
fényeket vetett rájuk, lágy zöld csillogással világítva meg az újonnan
serkent leveleket. A nyirkos fakérgek és a gazdag, humuszos talaj
súlyos illata, megtetézve Jon jelenlétével, élénk serkentő hatást
váltott ki mélyen a testében, ahol legelemibb ösztönei fortyogtak. Kéz
a kézben andalogtak végig az ösvényen, mígnem Susan megbotlott, mert
egy turbékoló gerlepár vonta el figyelmét. Jon kezében kapaszkodott
meg, nehogy hasra essen ott az ösvényen. Aztán vihorászva hagyta, hogy
Jon a földre fektesse őt. Miután Susan elterült, Jon hátat fordított és
valamit leszakított az egyik fáról.
– Nézd csak, ez olyan színű, mint a szemed – szólt a férfi, és
felmutatott egy kis platánlevelet, mely valami módon túlélte a telet
ott a faágon függve, és még mindig őszi színekben tündökölt: a
világosbarna keveredett a csillogó borostyánnal és a narancssárga
ragyogásával.
Jon elővette tárcáját és behelyezte a levelet, majd óvatosan
összehajtotta a tárcát és a zsebébe dugta. Aztán leült Susan mellé,
majd fölé hajolt, hogy megcsókolja. Susan még félúton mohón ragadta meg
a férfit, és így maradtak összeölelkezve, míg a nő mellbimbói
megmerevedtek attól a bizsergető érzéstől, ahogy a férfi fogai
gyengéden harapdálták ajkát, fülét és nyakát.
Susan most fészkelődni kezdett, hogy kezével hozzáférhessen melltartója
csatjához, és szabaddá tehesse mellbimbóit a férfi gyönyörűségére. Egy
kis szerencsével Jon máris el lesz varázsolva, és forró szájába veszi
azokat és alaposan megszopogatja.
– Ne, most ne! – szólt Jon és Susan döbbenten nyitotta ki szemét. A
férfi, ajkára téve ujját már épp felállt és Susan kezét megragadva
húzta fel őt is maga mellé. Aztán a nő is meghallotta… a hangok egyre
közelebbről hallatszottak. Csak álltak ott olyan érzéssel, mint a
csínytevésen kapott tinédzserek, míg az embercsoport el nem vonult
onnan. Oldalpillantásokat vetettek rájuk, majd sokat sejtetően
vigyorogtak egymásra, aztán eltűntek. Susan most Jon nyaka köré fonta
karjait, a férfi pedig megragadta csípőjét és hátrafelé sétált vele,
míg egy fának ütköztek.
Jon most Susan kabátja és blúza alá csúsztatta kezét, kikapcsolta
melltartóját, felemelte szoknyáját és szájával bűvölte el a nőt. Susan
a férfi nadrágjába csúsztatta kezét, megragadta kemény faszát és
gyengéden masszírozta, míg ujjai a feszülő herék köré fonódtak. Aztán
egy darabig a férfi végbele és heréi közötti részt simogatta, jól
tudva, milyen élvezetet okoz ez Jonnak.
Aztán lehúzták egymás cipzárját, sietségükben kissé ügyetlenül. Jon
letolta bokszeralsóját a térdéig, majd félrehúzta Susan tangáját. A
fatörzs támaszt nyújtott a nő hátának, miközben Jon lüktető péniszére
emelte őt. Egyetlen mozdulattal siklott belé, testhelyzetük egyenesen a
hüvely végéig irányította a lökést, Susan pedig a második döfésre
elélvezett. Jon most megállt és hagyta, hogy Susan izmainak
összehúzódása és elernyedése őt is a csúcsra juttassa.
Így maradtak, nyitott szájuk egymásra tapadt, mígnem kellően magukhoz
tértek, hogy Susan észrevegye: kabátja a vállán lóg, meztelen segge a
fakéregnek támaszkodik, Jon pedig látta saját lábait remegni. A férfi
most óvatosan a földre eresztette Susant, hogy megállhasson a lábán és
mindketten rendbe szedhessék öltözetüket, mielőtt még valaki arra járna.
– Éhes vagyok! Ugorjunk be a Tazwellbe és együnk valamit kint a
kertben. Meg akarom csodálni a szépen nyírt hortenziákat – kacsintott
Jon pajkosan, aztán megragadta Susan kezét és csókot lehelt rá.
– Drága asszonyom, lelkem a mennyekben jár, ha önnel lehetek.